3 Mózes 26-27
Hungarian Károli
26 Ne csináljatok magatoknak bálványokat, se faragott képet, se oszlopot ne emeljetek magatoknak, se kõszobrokat ne állítsatok fel a ti földeteken, hogy meghajoljatok elõtte, mert én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
2 Az én szombatjaimat megtartsátok, és az én szenthelyemet tiszteljétek. Én vagyok az Úr.
3 Ha az én rendeléseim szerint jártok, és az én parancsolataimat megtartjátok, és azokat megcselekszitek:
4 Esõt adok néktek idejében, és a föld megadja az õ termését, a mezõ fája is megtermi gyümölcsét.
5 És a ti csépléstek ott éri a szüretet, és a szüret ott éri a vetést, és elégségig ehetitek kenyereteket, és bátorságosan lakhattok a ti földeteken.
6 Mert békességet adok azon a földön, hogy mikor lefeküsztök, senki fel ne rettentsen; és kipusztítom az ártalmas vadat arról a földrõl, és fegyver sem megy át a ti földeteken.
7 Sõt elûzitek ellenségeiteket, és elhullanak elõttetek fegyver által.
8 És közületek öten százat elûznek, és közületek százan elûznek tízezeret, és elhullanak elõttetek a ti ellenségeitek fegyver által.
9 És hozzátok fordulok, és megszaporítlak titeket, és megsokasítlak titeket és szövetségemet megerõsítem veletek.
10 És réginél régibbet ehettek, és az új elõl is régit kell kihordanotok.
11 És az én hajlékomat közétek helyezem, és meg nem útál titeket az én lelkem.
12 És közöttetek járok, és a ti Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek.
13 Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom földérõl, hogy ne legyetek azoknak rabjai, és összetörtem a ti igátok szegeit, és egyenesen járattalak titeket.
14 Ha pedig nem hallgattok reám, és mind e parancsolatokat meg nem cselekeszitek;
15 És ha megvetitek rendeléseimet, és ha az én végzéseimet megútálja a ti lelketek, azáltal, hogy nem cselekszitek meg minden én parancsolatomat, hanem felbontjátok az én szövetségemet:
16 Bizony azt cselekszem én veletek, hogy rettenetességet bocsátok reátok: a száraz betegséget és a forrólázt, a melyek szemeket égetnek és lelket epesztenek, és a ti magotokat hiába vetitek el, mert ellenségeitek emésztik meg azt.
17 És kiontom haragomat reátok, hogy elhulljatok a ti ellenségeitek elõtt, és uralkodjanak rajtatok a ti gyûlölõitek, és fussatok, mikor senki nem kerget is titeket.
18 Ha pedig ezek után sem hallgattok reám, hétszerte keményebben megostorozlak titeket a ti bûneitekért;
19 És megtöröm a ti megátalkodott kevélységeteket, és olyanná teszem az eget felettetek, mint a vas, a földeteket pedig olyanná, mint a réz.
20 És hiába fogy a ti erõtök, mert földetek nem adja meg az õ termését, s a föld fája sem adja meg az õ gyümölcsét.
21 Ha mégis ellenemre jártok, és nem akartok reám hallgatni: hétszeres csapást borítok reátok a ti bûneitekért.
22 És reátok bocsátom a mezei vadakat, hogy megfoszszanak titeket gyermekeitektõl, kiirtsák barmaitokat, és elfogyaszszanak titeket, hogy pusztákká legyenek a ti útaitok.
23 És ha ezek által sem jobbultok meg, hanem ellenemre jártok:
24 Én is bizony ellenetekre járok, és hétszeresen sújtalak titeket a ti bûneitekért.
25 És hozok reátok bosszuló fegyvert, a mely bosszút álljon a szövetség [megrontásáért.] Ha városaitokba gyülekeztek össze, akkor döghalált bocsátok reátok, és az ellenség kezébe adattok.
26 Mikor eltöröm nálatok a kenyérnek botját, tíz asszony süti majd a ti kenyereteket egy kemenczében, és megmérve viszik vissza a ti kenyereiteket, és esztek, de nem elégesztek meg.
27 És ha e mellett sem hallgattok reám, hanem ellenemre jártok:
28 Én is ellenetekre járok búsult haragomban, és bizony hétszeresen megostorozlak titeket a ti bûneitekért.
29 És megeszitek a ti fiaitok húsát, és megeszitek a ti leányaitok húsát.
30 És lerontom a ti magaslataitokat, és kiirtom a ti nap-oszlopaitokat, és a ti holttesteiteket bálványaitok holttetemeire hányatom, és megútál titeket az én lelkem.
31 És városaitokat sivataggá teszem; szenthelyeiteket is elpusztítom, és nem lesz kedves nékem a ti jóillatú áldozatotok.
32 És elpusztítom [ezt] a földet, hogy álmélkodjanak rajta a ti ellenségeitek, a kik letelepednek ebbe.
33 Titeket pedig elszélesztelek a pogány népek közé, és kivont fegyverrel [ûzetlek] titeket, és pusztasággá lesz a ti földetek, városaitok pedig sivataggá.
34 Akkor örül a föld az õ szombatjainak az õ pusztaságának egész ideje alatt, ti pedig a ti ellenségeitek földjén lesztek; akkor nyugodni fog a föld és örül az õ szombatjainak.
35 Pusztaságának egész ideje alatt nyugodni fog, mivelhogy nem nyugodott a ti szombatjaitokon, mikor rajta laktatok.
36 A kik pedig megmaradnak közületek, azoknak szívébe gyávaságot öntök az õ ellenségeiknek földén, és megkergeti õket a szállongó falevél zörrenése, és futnak, mintha fegyver elõl futnának, és elhullanak, ha senki nem kergeti is õket.
37 És egymásra hullanak, mint a fegyver elõtt, pedig senki sem kergeti õket, és nem lesz megállásotok a ti ellenségeitek elõtt.
38 És elvesztek a pogány népek között, és a ti ellenségeitek földe megemészt titeket.
39 A kik pedig megmaradnak közületek, elsenyvednek az õ hamisságuk miatt a ti ellenségeitek földén, sõt az õ atyáiknak hamissága miatt is azokkal együtt elsenyvednek.
40 Akkor megvallják az õ hamisságukat, és atyáiknak hamisságát az õ hûtelenségökben, a melylyel hûtelenkedtek ellenem, és hogy mivel ellenemre jártak.
41 Bizony én is ellenökre járok, és beviszem õket az õ ellenségeik földjére; akkor talán megalázódik az õ körülmetéletlen szívök, és akkor az õ bûnöknek büntetését békével szenvedik:
42 Én pedig megemlékezem Jákóbbal kötött szövetségemrõl, Izsákkal kötött szövetségemrõl is, Ábrahámmal kötött szövetségemrõl is megemlékezem, és e földrõl is megemlékezem.
43 A föld tehát pusztán hagyatik tõlük, és örül az õ szombatjainak, a míg pusztán marad tõlük, õk pedig békével szenvedik bûnöknek büntetését, azért, mert megvetették az én ítéleteimet, és megútálta lelkök az én rendeléseimet.
44 De mindamellett is, ha az õ ellenségeik földén lesznek is, akkor sem vetem meg õket, és nem útálom meg õket annyira, hogy mindenestõl elveszítsem õket, felbontván velök való szövetségemet, mert én, az Úr, az õ Istenök vagyok.
45 Sõt megemlékezem érettök az elõdökkel kötött szövetségrõl, a kiket kihoztam Égyiptom földérõl, a pogány népek láttára, hogy Istenök legyek nékik. Én vagyok az Úr.
46 Ezek a rendelések, a végzések és a törvények, a melyeket szerzett az Úr õ maga között és Izráel fiai között a Sinai hegyen Mózes által.
27 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
2 Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Ha valaki fogadásul a te becslésed szerint való személyeket szentel az Úrnak:
3 Akkor, ha férfit kell becslened, húsz esztendõstõl hatvan esztendõsig ötven ezüst siklusra becsüljed, a szent siklus szerint.
4 Ha pedig asszony-személy az, harmincz siklusra becsüljed.
5 Ha pedig öt esztendõstõl húsz esztendõsig való, akkor a fiúgyermeket húsz siklusra becsüljed, a leányt pedig tíz siklusra.
6 Ha pedig egy hónapostól öt esztendõsig való, akkor a fiút öt ezüst siklusra becsüld, a leányt pedig három ezüst siklusra.
7 Ha pedig hatvan esztendõs és azon felül való, ha férfi, akkor becsüljed tizenöt siklusra, az asszony-személyt pedig tíz siklusra.
8 Ha pedig szegényebb az, mint te becsülted, akkor állassák a pap elé, és becsülje meg azt a pap; a szerint becsülje azt a pap, a milyen módja van a fogadást tevõnek.
9 Ha pedig [olyan] barom az, a mibõl áldozni szoktak az Úrnak: mindaz, a mit az efélébõl ád [valaki] az Úrnak, szent legyen.
10 Ne adjon mást helyette, és ki ne cserélje azt: jót hitványért, vagy hitványat jóért; de ha mégis kicserélne barmot barommal: mind ez, mind az, a mivel kicserélte, szent legyen.
11 Ha pedig valamely tisztátalan barom az, a melybõl nem vihetnek áldozatot az Úrnak: állassák azt a barmot a pap elé.
12 És becsülje meg azt a pap akár jó, akár hitvány, és a mint becsüli a pap, úgy legyen.
13 Ha pedig meg akarja váltani, adja hozzá annak ötödrészét a te becsléseden felül.
14 És ha valaki az õ házát szenteli az Úrnak szentségül, azt is becsülje meg a pap: akár jó, akár hitvány, és a mennyire a pap becsüli azt, úgy maradjon.
15 Ha pedig az, a ki odaszentelte, megváltja az õ házát: akkor adja ahhoz a te becslésed szerint való árnak ötödrészét, és legyen az övé.
16 És ha valaki az õ mezei birtokából szentel valamit az Úrnak, akkor a mag szerint becsüld meg, a [mely abba megy:] egy hómer árpa-mag után ötven ezüst siklusra.
17 Ha a kürtölésnek esztendejétõl szenteli oda az õ mezejét, a mint becsülted, úgy maradjon.
18 Ha pedig a kürtölés esztendeje után szenteli oda az õ mezejét, a pap számítsa fel néki az árt az esztendõk száma szerint, a melyek hátra vannak a kürtölés esztendejéig, és szállíttassék le a te becslésed.
19 És ha meg akarja váltani a mezõt az, a ki odaszentelte, akkor adja ahhoz az általad becsült árnak ötödrészét, és maradjon az övé.
20 Ha pedig nem váltja meg azt a mezõt, és ha eladja azt a mezõt más valakinek, többé meg nem válthatja azt.
21 És az a föld, mikor a kürtölésnek esztendejében felszabadul, az Úrnak szenteltessék, mint valamely [néki] szentelt mezõ, papok birtokává legyen az.
22 Ha pedig pénzen vett mezejét, a mi nem az õ birtokának mezejébõl való, valaki az Úrnak szenteli:
23 Akkor számolja fel néki a pap a te becslésed szerint való összeget a kürtölés esztendejéig, és adja oda azt, a mire te becsülted, azon a napon szentségül az Úrnak.
24 A kürtölésnek esztendejében visszaszáll a mezõ arra, a kitõl vette azt, a kinek birtoka volt az a föld.
25 Minden becslésed pedig a szent siklus szerint legyen; húsz géra legyen a siklus.
26 Csak elsõszülöttet, a mely elsõszülött [úgyis] az Úré, azt ne szenteljen a baromfélébõl senki; akár borjú akár bárány, az Úré az.
27 Ha pedig tisztátalan baromból való az, váltsa meg a te becslésed szerint, és adja hozzá annak ötödrészét; ha pedig nem váltják meg, adassék el a te becslésed szerint.
28 De semmi, a mit valaki teljesen az Úrnak szentelt, mind abból a mije van, akár ember vagy barom, akár mezei birtokából való, el ne adassék, és meg se váltassék; minden, a mi teljesen [néki] szenteltetett, igen szentséges az Úrnak.
29 Senki, a ki teljesen az Úrnak szenteltetett az emberek közül, meg ne váltassék, hanem halálra adassék bizonynyal.
30 A földnek minden tizede, a föld vetésébõl, a fa gyümölcsébõl az Úré; szentség az az Úrnak.
31 És ha valaki meg akar valamit váltani az õ tizedébõl: adja hozzá annak ötödrészét.
32 És minden tizede a baromnak és juhnak, mindabból, a mi a vesszõ alatt átmegy, a tizedik az Úrnak legyen szentelve.
33 Ne tudakozódjék, ha jó-e vagy hitvány, és el se cserélje azt; de ha mégis elcseréli azt, akkor az, és a mit cserébe adott azért, szent legyen, és meg se váltassék.
34 Ezek azok a parancsolatok, a melyeket Mózes által parancsolt az Úr Izráel fiainak a Sinai hegyen. KÖNYV
3 Mózes 26-27
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Az engedelmesség áldásai(A)
26 „Izráel népe, ne készítsetek magatoknak bálványokat! Semmiféle imádat céljára szolgáló bálványszobrot[a], emlékkövet[b], vagy faragott követ[c] ne készítsetek, mert én vagyok az Örökkévaló, Istenetek!
2 Tartsátok tiszteletben a szombati nyugalom napját![d] Tiszteljétek szent helyemet — én vagyok az Örökkévaló!
3 Ha törvényeim szerint éltek, megtartjátok rendelkezéseimet, és megteszitek, amit parancsoltam, 4 akkor én is adok esőket földetekre a megfelelő időben, a föld is bő termést ad nektek, és a gyümölcsfák is bőven hozzák gyümölcseiket. 5 Búzátok annyit terem, hogy mire végeztek a csépléssel, máris a szüret ideje következik, s még le sem szüreteltek egészen, mikor már itt a szántás-vetés ideje. Jóllakásig ehetitek kenyereteket, és biztonságban lakhattok országotokban. 6 Bizony, békességet és bőséget adok nektek egész országotokban. Nyugodtan alhattok, senkitől nem kell félnetek, s még a veszélyes vadakat is távol tartom tőletek. Nem kell tartanotok ellenséges támadástól sem.
7 Amikor ellenséggel harcoltok, elfutnak előletek: üldözitek őket, és kardjaitok alatt elhullanak. 8 Öt közületek megfutamít százat, százan legyőztök tízezreket. Elhullanak ellenségeitek kardjaitok alatt.
9 Jókedvemmel fordulok hozzátok, megszaporítalak és megsokasítalak benneteket, szövetségem szerint, ahogy megígértem. 10 Földetek olyan bőségesen terem, hogy a tavalyi termés még el sem fogy, mikor már újat arattok. Sőt, ki kell hordanotok a régit a magtárból, hogy helyet készítsetek az újnak. 11 Sátoromat sátoraitok között állítom föl, és veletek táborozok. Nem fordulok el tőletek, és mindig veletek maradok. 12 Közöttetek járok-kelek, Istenetekké leszek, ti pedig népemmé lesztek. 13 Én, az Örökkévaló vagyok Istenetek, aki kihoztalak benneteket Egyiptomból, hogy ne legyetek többé az ő rabszolgáik. Igen, összetörtem bilincseiteket és felszabadítottalak titeket, hogy egyenesen járjatok.
Az engedetlenség büntetése(B)
14 De ha nem hallgattok rám, ha nem engedelmeskedtek parancsaimnak, 15 ha elutasítjátok rendelkezéseimet, ha lelketek megutálja utasításaimat, ha nem követitek parancsaimat és megtöritek szövetségemet, 16 akkor én is így bánok veletek: rémületes csapásokkal sújtalak titeket, testet-lelket sorvasztó magas lázzal és betegségekkel verlek meg benneteket. Hiába vetitek be a földet, mert ellenségetek eszi meg annak termését. 17 Sőt, én magam is ellenetek fordulok, hogy ellenségeitek megverjenek, és azok uralkodjanak rajtatok, akik gyűlölnek titeket. Még akkor is menekülni fogtok, ha már senki sem üldöz.
18 S ha még ezek után sem engedelmeskedtek, akkor hétszeresen megbüntetlek benneteket bűneitekért. 19 Összetöröm nagy büszkeségeteket. Vassá teszem az eget fejetek fölött, rézzé a földet lábatok alatt. 20 Hiába feszítitek meg erőtöket, mert földetek nem ad termést, sem gyümölcsfáitok nem teremnek.
21 S ha még ezek után is ellenkeztek velem, és nem akartok engedelmeskedni, akkor hétszeresen megbüntetlek benneteket bűneitek szerint. 22 Veszélyes vadállatokat küldök rátok, hogy megöljék gyermekeiteket, elpusztítsák csordáitokat és nyájaitokat, s oly kevesen maradtok meg, hogy még az utakat is fű növi be.
23 S ha még ezek után sem fordultok hozzám, hanem továbbra is ellenkeztek velem, 24 akkor én magam fordulok ellenetek, és hétszeresen megbüntetlek benneteket bűneitekért. 25 Ellenség fegyverét küldöm rátok, hogy szövetségem megtörése miatt megbüntessen benneteket. Ha pedig városaitokba menekültök, halálos járványt küldök reátok, és kiszolgáltatlak ellenségeiteknek. 26 Amikor éhínséget küldök rátok, tíz asszony süti kenyerét egy kemencében, és kimérik azt a tíz család között, hogy mindenkinek jusson valami kevés. Esztek ugyan, de jól nem lakhattok vele.
27 S ha még ezek után sem engedelmeskedtek, hanem továbbra is ellenkeztek velem, 28 akkor haragomban én is ellenetek fordulok, és hétszeresen megbüntetlek benneteket bűneitekért. 29 A szörnyű éhínség miatt végül saját gyermekeitek testét eszitek meg. 30 Elpusztítom bálványaitokat és azokat a helyeket, ahol azokat imádtátok, meg oltáraikat. Holttesteiteket pedig a bálványszobrok romjaira vetem, mert utálatossá lesztek a számomra. 31 Romhalmazzá rombolom városaitokat, elhagyottá teszem szent helyeiteket, áldozataitokat többé nem fogadom el. 32 Pusztulást rendelek földetekre is, hogy még ellenségeitek is elborzadnak tőle, mikor elfoglalják helyeteket. 33 Titeket meg szétszórlak a nemzetek közé, de még ott is kivont karddal üldöznek ellenségeitek. Országotok lakatlan pusztává, városaitok romhalmazokká lesznek.
34 Akkor földetek élvezi a szombatévek nyugalmának idejét, mert elhagyatottá lesz, ameddig ti foglyok lesztek ellenségeitek földjén. Akkor végre megnyugodhat a föld, és megkapja az elmaradt szombatéveket. 35 Ameddig pusztán hever, végre pihenhet — mert nem adtátok meg neki a szombati nyugalom idejét, amíg rajta laktatok. 36 Akik még életben maradnak ellenségeik földjén, azoknak szívébe gyávaságot öntök, hogy megfutamodjanak a hulló falevél zörrenésétől is. Bizony, elmenekülnek, mintha fegyver elől futnának, pedig senki sem kergeti őket. Elhullanak, pedig senki nem űzi őket. 37 Egymásra hullanak, mint akiket lekaszaboltak, pedig nem is üldözi őket senki. Ha meg ellenség tör rájuk, nem lesz erejük, hogy ellenálljanak.
38 Bizony, elpusztultok a nemzetek között, ellenségetek földje megemészt titeket. 39 Akik még kevesen megmaradnak ellenségeik országaiban, azok is elsorvadnak bűneik miatt és őseik vétkeiért.
Akkor megemlékezem a szövetségemről
40-41 De ha majd beismerik, hogy ők is, meg őseik is vétkeztek ellenem; és ha belátják, hogy azért fordultam ellenük, és vittem el őket ellenségeik földjére, mert hűtlenek lettek hozzám és ellenem fordultak; és ha majd körülmetéletlen szívük megalázkodik, és elfogadják a vétkeikért járó teljes büntetést; 42 akkor majd én is visszaemlékezem a szövetségre, amelyet Jákóbbal, Izsákkal és Ábrahámmal kötöttem, és annak megfelelően gondom lesz arra is, amit földjükkel kapcsolatban ígértem.
43 Országuk földjét azonban el kell hagyniuk, hogy a föld megkapja a szombatévek nyugalmának idejét az idő alatt, amíg pusztán marad lakói nélkül. Népemnek pedig el kell fogadnia büntetését — amiatt, hogy megutálták parancsaimat, és elutasították határozataimat. 44 De még akkor sem fordulok el tőlük véglegesen, amikor ellenségeik földjén raboskodnak. Nem utálom meg őket annyira, hogy véget vessek nekik, mert én nem töröm meg a velük kötött szövetségemet. Én vagyok Istenük, az Örökkévaló! 45 Megemlékezem az ő javukra szövetségemről, amelyet őseikkel kötöttem, akiket az összes nemzetek szeme láttára kihoztam Egyiptomból, hogy népemnek Istene legyek. Én vagyok az Örökkévaló!”
46 Ezeket a törvényeket, rendelkezéseket és parancsokat adta az Örökkévaló Izráel népének Mózes által. Ezek szerint kötött szövetséget az Örökkévaló Izráel népével a Sínai-hegyen.
A fogadalmak megváltása
27 Így szólt az Örökkévaló Mózeshez: 2 „Add tudtára Izráel népének: Amikor valaki különleges fogadalmat tesz, és saját magát vagy valaki mást az Örökkévalónak szentel, akkor a következő árat kell fizesse, ha meg akarja váltani a fölajánlott személyt. 3 Ezt az árat ezüstben kell megfizetnie a papnak a szent mérték szerinti sékelben,[e] a következők szerint:
20–60 éves férfi esetében: 50 sékel,
4 20–60 éves asszony: 30 sékel,
5 5–20 éves fiú: 20 sékel,
5–20 éves leány: 10 sékel,
6 1 hónapostól 5 éves korig a fiú: 5 sékel,
1 hónapostól 5 éves korig a leány: 3 sékel,
7 60 éves, vagy idősebb férfi: 15 sékel,
60 éves, vagy idősebb asszony esetében: 10 sékel.
8 Azonban ha valaki fogadalmat tesz, de a megfelelő árat szegénysége miatt nem tudja kifizetni, akkor állítsák a pap elé. A pap vegye figyelembe az illető anyagi teherbírását, és így állapítson meg számára alacsonyabb megváltási árat.
Fogadalmi ajándékok az Örökkévalónak
9-10 Ha valaki fogadalmi ajándékul ajánl föl az Örökkévalónak valamilyen áldozatra alkalmas tiszta állatot, akkor az az állat szentnek tekintendő, és nem helyettesíthető mással. Az ilyen állatot ne cseréljék ki, még jobbra vagy értékesebbre se. Ha mégis kicserélnék egy másik állatra, akkor mind a kettő szentnek számít.
11 Ha az Örökkévalónak fölajánlott fogadalmi állat nem alkalmas az áldozatra, vagyis tisztátalan, vigyék azt a paphoz, 12 aki becsülje meg az értékét. Akár sokra, akár kevésre becsülte, azon az értéken már nem lehet változtatni. 13 Ha az ilyen állatot akarják megváltani[f], a pap által becsült értékhez még adják hozzá az egyötödét — így kapják meg a megváltási árat.
14 Amikor valaki a saját házát ajánlja föl az Örökkévalónak fogadalmi ajándékul, a pap becsülje föl annak árát a ház minősége szerint, de akár sokra, akár kevésre becsülte, azon az értéken már nem lehet változtatni. 15 Ha az, aki fölajánlotta, meg akarja váltani, a pap által becsült értékhez még adja hozzá az egyötödét — ez lesz a megváltási ára. Ha ezt megfizeti, ismét az övé lesz a ház.
16 Ha valaki a saját örökségét képező földjéből szentel az Örökkévalónak egy részt, annak értékét annak megfelelően kell megállapítani, hogy mennyi vetőmag szükséges a bevetéséhez. Egy hómer[g] árpa vetőmaggal bevethető föld értéke 50 sékel legyen. 17 Ha a fogadalom ideje az ötvenedik év, akkor ezt a teljes összeget kell számítani. 18 Ha viszont később történik a felajánlás, akkor a pap számítsa ki a teljes érték arányosan kisebb részét, annak megfelelően, hogy a következő ötvenedik évig hány év van még hátra.
19 Aki a fogadalmat tette, visszaválthatja földjét, de ebben az esetben az esedékes megváltási árhoz még tegye hozzá annak egyötöd részét is. Így a földje ismét az övé lehet. 20 Ha nem váltja vissza az Örökkévalótól, vagy előzőleg már eladta a földet valaki másnak, akkor elveszti a jogát, hogy valaha még visszaválthassa. 21 Ilyen esetben ez a föld a következő ötvenedik évben véglegesen az Örökkévaló tulajdonává válik — vagyis a papok használatába kerül.
22 Ha valaki olyan földet ajánl föl az Örökkévalónak fogadalmi ajándékul, amely eredetileg nem volt a családja birtokában, hanem csak megvette[h] valakitől, 23 akkor a pap becsülje meg annak értékét — tekintettel a következő ötvenedik évig még hátra lévő időre — ez lesz annak megváltási ára. Aki a felajánlást tette, ezt kell megadja még azon a napon az Örökkévalónak. 24 A következő ötvenedik évben pedig térjen vissza az a föld az eredeti tulajdonosához.
25 Minden ilyen esetben a szent mértéket, a szent sékelt használjátok, amely 20 gérával[i] egyenlő.
26 A szarvasmarhák első borját, a juhok első bárányát vagy a kecskék első gidáját nem lehet az Örökkévalónak szentelni, mert azok egyébként is az Örökkévaló tulajdonát képezik. 27 Ha valaki áldozatra alkalmatlan állatot szentel az Örökkévalónak, azt megválthatja, de a pap becslése szerinti árhoz még tegye hozzá az egyötödét. Ha pedig nem váltja meg, akkor a pap adja el azt a becsült áron.
28 Ha valaki különleges esküvel szentel valamit vagy valakit az Örökkévalónak, azt »kherem«-nek kell tekinteni, vagyis az Örökkévaló különleges és örökös tulajdonának. A »kherem« nem adható el, és nem váltható meg, akár személyről, akár állatról vagy örökölt földtulajdonról van szó. 29 Ha valakit »kherem«-nek nyilvánítanak, az a személy sem váltható meg: feltétlenül meg kell halnia.[j]
30 A föld termésének tizedrésze az Örökkévaló tulajdona, akár gabonáról, akár gyümölcsről van szó. A tized az ő szent része. 31 Ha valaki meg akar váltani valamit a tizedből, amellyel az Örökkévalónak tartozik, adja meg annak értékét, de tegye még hozzá annak ötödrészét is.
32 A föld terméséhez hasonlóan a háziállatok tizedrésze is őt illeti. Amikor állataidat áthajtod a pásztorbot alatt, hogy megszámold őket, minden tizediket jelöld meg: az az állat az Örökkévalónak legyen szentelve. 33 De ne vizsgáld, hogy milyen az az állat, sovány-e vagy kövér. Minden tizedik legyen az Örökkévalóé. Ne váltsd meg ezeket. Ne cseréld ki ezeket az állatokat, ha pedig mégis megteszed, mindkét állat legyen az övé.”
34 Ezeket parancsolta az Örökkévaló Izráel népének Mózes által a Sínai-hegyen.
Footnotes
- 3 Mózes 26:1 bálványszobrot Ezek kőből, fából vagy fémből készültek — faragással vagy (olvasztott fémből) öntéssel — a bálványok tiszteletére és imádására.
- 3 Mózes 26:1 emlékkövet Valamilyen esemény vagy személy emlékére felállított faragatlan kő vagy kőrakás. Sokszor ezek is a bálványimádást szolgálták.
- 3 Mózes 26:1 faragott követ Nagyobb kő vagy kövek, amelyeknek felületére vagy oldalára domborművű faragást készítettek. Ezek is a bálványimádást szolgálták.
- 3 Mózes 26:2 szombati… napját Ez jelenti a heti szombati nyugalom napját, és minden olyan ünnepnapot, amelyen tilos munkát végezni.
- 3 Mózes 27:3 sékel Mai mértékkel kb. 12 g.
- 3 Mózes 27:13 megváltani Lásd 2Móz 13:1–16.
- 3 Mózes 27:16 hómer Ókori űrmérték, kb. 220 liter.
- 3 Mózes 27:22 megvette Izráelben a földtulajdon a családé és a törzsé volt, nem csak a személyé. A tulajdonos eladhatta földjét, de azt az 50. esztendőben a vevő vissza kellett adja az eredeti tulajdonos családjának.
- 3 Mózes 27:25 géra A sékel 1/20-ad része, kb. 0,6 g ezüst.
- 3 Mózes 27:29 A 28–29 versekben szereplő „kherem” általában a teljes hadizsákmány vagy annak egy része volt. Ez teljesen és véglegesen az Örökkévaló tulajdona volt, s nem lehetett semmilyen más célra használni, sem megváltani vagy elcserélni.
Márk 2
Hungarian Károli
2 Napok mulva pedig ismét beméne Kapernaumba, és meghallák, hogy otthon van.
2 És azonnal sokan összegyülekezének, annyira, hogy még az ajtó elébe sem fértek; és hirdeté nékik az igét.
3 És jövének hozzá egy gutaütöttet hozva, a kit négyen emelnek vala.
4 És mivel a sokaság miatt nem férkõzhettek azzal õ hozzá, megbonták ama háznak fedelét, a hol Õ vala, és rést törvén, leereszték a nyoszolyát, a melyben a gutaütött feküdt.
5 Jézus pedig azoknak hitét látván, monda a gutaütöttnek: Fiam, megbocsáttattak néked a te bûneid.
6 Valának pedig ott némely írástudók, a kik ott ülnek vala, szívökben így okoskodván:
7 Mi dolog, hogy ez ilyen káromlásokat szól? ki bocsáthatja meg a bûnöket, hanemha egyedül az Isten?
8 És Jézus azonnal észrevevé az õ lelkével, hogy azok magukban így okoskodnak, és monda nékik: Miért gondoljátok ezeket a ti szívetekben?
9 Mi könnyebb, azt mondanom-é a gutaütöttnek: Megbocsáttattak néked a te bûneid, vagy ezt mondanom: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj?
10 Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma e földön a bûnöket megbocsátani, monda a gutaütöttnek:
11 Mondom néked, kelj föl, vedd fel a te nyoszolyádat, és eredj haza.
12 Az pedig azonnal fölkele és felvévén nyoszolyáját, kiméne mindenkinek láttára; úgy hogy mindenki elálmélkodék, és dicsõíté az Istent, ezt mondván: Soha sem láttunk ilyet!
13 És ismét kiméne a tenger mellé; és az egész sokaság megy vala õ hozzá, és õ tanítja vala õket.
14 És a mikor tovaméne, meglátá Lévit, az Alfeus fiát, a ki a vámszedõ helyen ül vala, és monda néki: Kövess engemet. És felkelvén, követi vala õt.
15 És lõn, a mikor õ ennek házában asztalhoz üle, a vámszedõk és bûnösök is sokan odaülnek vala Jézussal és az õ tanítványaival; mert sokan valának, és követék õt.
16 És a mikor látták az írástudók és a farizeusok, hogy együtt eszik a vámszedõkkel és bûnösökkel, mondának az õ tanítványainak: Mi dolog, hogy a vámszedõkkel és a bûnösökkel eszik és iszik?
17 És a mikor ezt hallja vala Jézus, monda nékik: Nem az egészségeseknek van szükségök orvosra, hanem a betegeknek, nem azért jöttem, hogy igazakat, hanem hogy bûnösöket hívjak megtérésre.
18 A János és a farizeusok tanítványai pedig bõjtölnek vala. Odamenének azért és mondának néki: Mi az oka, hogy Jánosnak és a farizeusoknak tanítványai bõjtölnek, a te tanítványaid pedig nem bõjtölnek?
19 Jézus pedig monda nékik: Avagy bõjtölhet-é a võlegény násznépe, a míg velök van a võlegény? A meddig a võlegény velök van, nem bõjtölhetnek.
20 De jõnek majd napok, a mikor elvétetik tõlük a võlegény, és akkor bõjtölni fognak azokon a napokon.
21 Senki sem varr pedig új posztóból foltot ó ruhára; máskülönben a mi azt kitoldaná, még kiszakít belõle, az új a régibõl, és nagyobb szakadás lesz.
22 És senki sem tölt új bort régi tömlõkbe; különben az új bor a tömlõket szétszakítja, a bor is kiömlik, a tömlõk is elpusztulnak; hanem az új bort új tömlõkbe kell tölteni.
23 És lõn, hogy szombatnapon a vetések közt megy vala által, és az õ tanítványai mentökben a kalászokat kezdék vala szaggatni.
24 Ekkor a farizeusok mondának néki: Ímé, miért mûvelik azt szombatnapon, a mit nem szabad?
25 Õ pedig monda nékik: Soha sem olvastátok-é, mit mívelt Dávid, mikor megszûkült és megéhezett vala társaival egybe?
26 Mi módon ment be az Isten házába az Abiátár fõpap idejében és ette meg a szent kenyereket, a melyeket nem szabad megenni csak a papoknak; és adott a társainak is?
27 És monda nékik: A szombat lõn az emberért, nem az ember a szombatért.
28 Annak okáért az embernek Fia a szombatnak is ura.
Márk 2
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Jézus meggyógyít egy béna férfit(A)
2 Néhány nappal később Jézus visszatért Kapernaumba, s ennek hamar elterjedt a híre. 2 Olyan sokan gyűltek össze annál a háznál, ahol volt, hogy már az ajtó előtt sem fértek el. Éppen Isten üzenetét hirdette, amikor 3 négy férfi érkezett, akik egy megbénult beteget hoztak. 4 Mivel a tömeg miatt nem tudták a beteget a közelébe vinni, kibontották a tetőt, és a nyíláson engedték le a hordágyon fekvőt Jézus lába elé. 5 A négy férfi hitét látva, Jézus a beteghez fordult és ezt mondta neki: „Fiam, a bűneid meg vannak bocsátva.”
6 Volt ott néhány törvénytanító is, akik ezt gondolták: 7 „Hogyan mondhat ilyet?! Hiszen a bűnöket egyedül Isten bocsáthatja meg! Ezzel Istent gyalázza!”
8 Jézus a szellemével azonnal észrevette, hogy ezt gondolják. Ezért megkérdezte tőlük: „Miért okoskodtok így? 9 Melyik könnyebb, ha azt mondom a bénának: »A bűneid meg vannak bocsátva«, vagy azt: »Kelj fel, fogd a hordágyadat és menj el«? 10 Győződjetek meg róla: az Emberfia felhatalmazást kapott, hogy itt a földön megbocsássa a bűnöket.”
Ekkor a beteghez fordult: 11 „Én mondom neked, kelj fel, fogd a hordágyadat, és menj haza!” 12 A férfi felkelt, azonnal felvette a hordágyat, és mindenki szeme láttára elment. Mindnyájan elcsodálkoztak, dicsőítették Istent, és ezt mondták: „Ilyet még sohasem láttunk!”
Lévi (Máté) elhívása(B)
13 Jézus ezután ismét kiment a tó partjára. Rengetegen gyűltek össze körülötte, ő pedig tanította őket. 14 Amikor onnan továbbment, meglátta Lévit, Alfeus fiát, aki a vámszedő helyen ült. „Kövess engem!” — mondta neki. Lévi ekkor felkelt, és csatlakozott hozzá.
15 Később Lévi vendégül látta Jézust és tanítványait a házában. Más vendégek is voltak ott, akikkel együtt vacsoráztak: vámszedők és mindenféle rosszhírű bűnösök, mert sokan mentek oda Jézussal együtt. 16 A farizeusok közül néhány törvénytanító látta, hogy Jézus együtt eszik a bűnösökkel és a vámszedőkkel. Megkérdezték hát a tanítványait: „Hogy lehet az, hogy ő vámszedőkkel és mindenféle bűnösökkel együtt vacsorázik?!”
17 Jézus meghallotta, és ő válaszolt nekik: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat, hanem hogy a bűnösöket hívjam.”
Az új bort új tömlőbe kell tölteni(C)
18 Bemerítő János tanítványai és a farizeusok rendszeresen böjtöltek. Közülük néhányan eljöttek Jézushoz, és megkérdezték: „Bemerítő János tanítványai és a farizeusok tanítványai is böjtölnek. A te tanítványaid miért nem?”
19 Ő ezt válaszolta: „Vajon böjtölnek-e a lakodalomban a vendégek, amíg velük van a vőlegény? Ugye, nem? 20 De eljön az idő, amikor a vőlegényt elviszik tőlük. Akkor majd ők is böjtölni fognak.”
21 „Senki sem varr régi ruhára új szövetből foltot, mert az új csak tovább szakítaná a régit. Az új ugyanis elválik a régitől, és még nagyobb lesz a szakadás! 22 Senki sem tölt új bort régi bortömlőkbe,[a] mert az új bor szétszakítja a tömlőket, amelyek így tönkremennek, ráadásul a bor is kiömlik. Az új bort új tömlőkbe kell tölteni.”
Az Emberfia a szombatnak is Ura(D)
23 Egyszer Jézus és tanítványai egy gabonaföldön mentek keresztül. Éppen szombat volt. A tanítványok útközben letéptek néhány kalászt. 24 Emiatt a farizeusok kérdőre vonták Jézust: „Nézd csak, mit csinálnak a tanítványaid! Miért tesznek olyat, amit a Törvény szerint szombaton nem szabad?”
25 Jézus ezt válaszolta: „Sohasem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor az embereivel együtt megéhezett, de nem volt semmi ennivalójuk? 26 Isten házához érkeztek, ahol abban az időben Abjátár volt a főpap. Dávid akkor evett az Isten elé helyezett szent kenyerekből, amelyekből a Törvény szerint csakis a papok ehettek, sőt, még azoknak is adott belőle, akik vele voltak!”
27 Végül ezt mondta: „A szombat ünnepe van az emberért, és nem az ember a szombatért. 28 Így hát az Emberfia úr a szombat ünnepe fölött is”.
Footnotes
- Márk 2:22 bortömlő Az ókorban a bort sokszor állatok (pl. kecske) bőréből készült tömlőkben szállították.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center