3 Mózes 25
Hungarian Károli
25 Szóla ismét az Úr Mózesnek a Sinai hegyen, mondván:
2 Szólj Izráel fiainak és mondd meg nékik: Mikor bementek a földre, a melyet én adok néktek, nyugodjék meg a föld az Úrnak szombatja szerint.
3 Hat esztendõn át vesd a te szántóföldedet, és hat esztendõn át messed a te szõlõdet, és takarítsd be annak termését;
4 A hetedik esztendõben pedig szombati nyugodalma legyen a földnek, az Úrnak szombatja: szántóföldedet ne vesd be, és szõlõdet meg ne mesd.
5 A mi a te tarló földeden magától terem, le ne arasd, és a mi a te metszetlen szõlõdön terem, meg ne szedjed; mert nyugalom esztendeje lesz az a földnek.
6 És a mit a föld az õ szombatján terem, legyen az eledelül néktek: néked, szolgádnak, szolgáló leányodnak, béresednek és zsellérednek, a kik nálad tartózkodnak;
7 A te barmodnak is és a vadnak, a mely a te földeden van, legyen annak minden termése eledelül.
8 Számlálj azután hét szombat-esztendõt, hétszer hét esztendõt, úgy hogy a hét szombat-esztendõnek ideje negyvenkilencz esztendõ legyen:
9 Akkor fúvasd végig a riadó kürtöt a hetedik hónapban, a hónap tizedikén; az engesztelés napján fúvasd végig a kürtöt a ti egész földeteken.
10 És szenteljétek meg az ötvenedik esztendõt, és hirdessetek szabadságot a földön, annak minden lakójának; kürtölés[nek esztendeje] legyen ez néktek, és kapja vissza kiki az õ birtokát, és térjen vissza kiki az õ nemzetségéhez.
11 Kürtölés[nek] [esztendeje] ez, az legyen néktek az ötvenedik esztendõ; ne vessetek és le se arassátok, a mit önként terem [a föld,] és a metszetlen szõlõjét se szedjétek meg annak.
12 Mert kürtölés[nek esztendeje] ez, szent legyen néktek, a mezõrõl egyétek meg annak termését.
13 A kürtölésnek ebben az esztendejében, kapja vissza ismét kiki az õ birtokát.
14 Ha pedig eladsz valami eladni valót a te felebarátodnak, vagy vásárolsz valamit a te felebarátodtól: egymást meg ne csaljátok.
15 A kürtölés [esztendejét] követõ esztendõk száma szerint vásárolj a te felebarátodtól; a terméses esztendõk száma szerint adjon el néked.
16 Az esztendõk nagyobb számához képest nagyobb árt adj azért, a mit veszesz, az esztendõk kisebb számához képest pedig kisebb árt adj azért, a mit veszesz, mert a termések számát adja õ el néked.
17 Egymást azért meg ne csaljátok, hanem félj a te Istenedtõl: mert én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
18 Ha teljesítitek azért az én rendeléseimet, és megtartjátok végzéseimet, és teljesítitek azokat, bátorságosan lakhattok a földön.
19 És megtermi a föld az õ gyümölcsét, hogy eleget ehessetek, és bátorságosan lakhattok azon.
20 Ha pedig azt mondjátok: Mit eszünk a hetedik esztendõben, ha nem vetünk, és termésünket be nem takarítjuk?
21 Én rátok bocsátom majd az én áldásomat a hatodik esztendõben, hogy három esztendõre való termés teremjen.
22 És mikor a nyolczadik esztendõre vettek, akkor is az ó termésbõl esztek egészen a kilenczedik esztendeig; mindaddig ó gabonát esztek, míg ennek termése be nem jön.
23 A földet pedig senki el ne adja örökre, mert enyém a föld; csak jövevények és zsellérek vagytok ti nálam.
24 Azért a ti birtokotoknak egész földén megengedjétek, hogy a föld kiváltható legyen.
25 Ha elszegényedik a te atyádfia, és elad valamit az õ birtokából, akkor álljon elõ az õ rokona, a ki közel van õ hozzá, és váltsa ki, a mit eladott az õ atyjafia.
26 Ha pedig nincs valakinek kiváltó rokona, de maga tesz szert annyira, hogy elege van annak megváltásához:
27 Számlálja meg az eladása óta eltelt esztendõket, a felül lévõt pedig térítse meg annak, a kinek eladta volt, és újra övé legyen az õ birtoka.
28 Ha pedig nincsen módjában, hogy visszatéríthesse annak, akkor maradjon az õ eladott birtoka annál, a ki megvette azt, [egészen] a kürtölésnek esztendejéig: a kürtölésnek esztendejében pedig szabaduljon fel, és újra övé legyen az õ birtoka.
29 Ha valaki lakó-házat ad el kerített városban, az kiválthatja azt az eladás esztendejének elteléséig; egy esztendõn át válthatja ki azt.
30 Ha pedig ki nem váltják az esztendõnek teljes elteléséig, akkor a ház, a mely kerített városban van, örökre azé és annak nemzetségeié marad, a ki megvette azt; nem szabadul fel a kürtölésnek esztendejében.
31 Az olyan falvak házai pedig, a melyek nincsenek körülkerítve, mezei földek gyanánt számíttassanak, kiválthatók legyenek, és a kürtölésnek esztendejében felszabaduljanak.
32 A mi pedig a léviták városait illeti, az õ birtokukban lévõ városok házai a léviták által mindenkor kiválthatók legyenek,
33 De a mit ki [nem] vált [is] valaki a léviták közül, szabaduljon fel a kürtölésnek esztendejében, az eladott ház, és az õ birtokának városa; mert a léviták városainak házai [tulajdon] birtokuk nékik Izráel fiai között.
34 De a városaikhoz tartozó szántóföldeket el ne adják, mert örök birtokuk az nékik.
35 Ha a te atyádfia elszegényedik, és keze erõtlenné lesz melletted, segítsd meg õt, akár jövevény, akár zsellér, hogy megélhessen melletted.
36 Ne végy õ tõle kamatot vagy uzsorát, hanem félj a te Istenedtõl, hogy megélhessen melletted a te atyádfia.
37 Pénzedet ne add néki kamatra, se uzsoráért ne add a te eleségedet.
38 Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom földérõl, hogy néktek adjam Kanaán földét, [és] Istenetek legyek néktek.
39 Ha pedig elszegényedik melletted a te atyádfia, és eladja magát néked: ne szolgáltassad úgy mint rabszolgát.
40 Mint béres, mint zsellér legyen nálad; a kürtölésnek esztendejéig szolgáljon nálad.
41 Azután menjen el tõled õ és vele az õ gyermekei, és térjen vissza az õ nemzetségéhez, és térjen vissza az õ atyáinak örökségébe.
42 Mert az én szolgáim õk, a kiket kihoztam Égyiptom földérõl: nem adathatnak el, mint rabszolgák.
43 Ne uralkodjál rajta kegyetlenül, hanem félj a te Istenedtõl.
44 Mind szolgád, mind szolgálóleányod, a kik lesznek néked, a körületek lévõ népek közül [legyenek:] azokból vásárolj szolgát és szolgálóleányt;
45 Meg a zsellérek gyermekei közül is, a kik nálatok tartózkodnak, azokból is vásárolhattok, és azoknak nemzetségébõl, a kik veletek vannak, a kiket a ti földeteken nemzettek; és legyenek a ti tulajdonotok.
46 És örökül hagyhatjátok azokat a ti utánnatok való fiaitoknak, hogy örökségül bírják azokat, örökké dolgoztathattok velük; de a ti atyátokfiain, az Izráel fiain, egyik a másikán senki ne uralkodjék kegyetlenül.
47 És ha a jövevény vagy zsellér vagyonra tesz szert melletted, a te atyádfia pedig elszegényedik mellette, és eladja magát a melletted lévõ jövevénynek, zsellérnek, vagy jövevény nemzetségébõl való sarjadéknak:
48 Mindamellett is, hogy eladta magát, megváltható legyen; akárki megválthassa azt az õ atyjafiai közül.
49 Vagy nagybátyja, vagy nagybátyjának fia váltsa meg azt, vagy az õ nemzetségébõl való vérrokona váltsa meg azt, vagy, ha módja van hozzá, maga váltsa meg õmagát.
50 És vessen számot azzal, a ki megvette õt, attól az esztendõtõl kezdve, a melyen eladta magát annak, a kürtölésnek esztendejéig, és az õ eladásának ára az esztendõk száma szerint legyen, a béres ideje szerint legyen nála.
51 Ha még sok esztendõ van [hátra, azokhoz] képest térítse meg annak a váltságot az õ megvásárlásának árából.
52 Ha pedig kevés esztendõ van hátra a kürtölésnek esztendejéig, akkor is vessen számot vele, és az évek számához képest fizesse vissza az õ váltságát.
53 Mint esztendõrõl esztendõre fogadott béres legyen nála; ne uralkodjék kegyetlenül rajta te elõtted.
54 Ha pedig ilyen módon meg nem váltatik, a kürtölésnek esztendejében szabaduljon fel: õ és vele az õ gyermekei.
55 Mert az én szolgáim Izráel fiai, az én szolgáim õk, a kiket kihoztam Égyiptom földérõl. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
3 Mózes 25
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
A szombatév törvénye
25 Az Örökkévaló szólt Mózeshez a Sínai-hegyen: 2 „Ezt mondd Izráel népének: Amikor bementek majd arra a földre, amelyet nektek adok, akkor minden hetedik évben a földnek is adjátok meg a szombati nyugalom éveit, hogy az Örökkévalót tiszteljétek ezzel. 3 Hat éven keresztül műveljétek a földet: vessetek, arassatok, gondozzátok szőlőtöket, és szüreteljétek a gyümölcsöket. 4 De a hetedik évben engedjétek a földet is pihenni! A hetedik esztendő a szombatév — az Örökkévaló tiszteletére! Abban az évben hagyjátok el a szántást-vetést, és ne metsszétek szőlőtöket se. 5 Még ami magától terem a szántóföldön, azt se arassátok[a] le, gondozatlan szőlőtök termését se gyűjtsétek össze, mert ebben az esztendőben a föld is pihen.
6 Bár a föld szombatévet tart, mégis ad elegendő táplálékot nektek, s amit magától terem, megehetitek. Lesz elég kenyered, jut szolgáidnak is, napszámosaidnak is, sőt, még a földeden lakó jövevénynek is jut belőle. 7 Háziállataid számára is jut elegendő takarmány, és a mezei vadaknak is elég táplálék abból, amit a föld ekkor magától terem.
Az ötvenedik esztendő törvénye
8 Számolj hét szombatévet egymás után — tehát hétszer hét, vagyis 49 évet. 9 Ekkor a hetedik hónap 10. napján, vagyis az Engesztelő Áldozat napján fújjátok meg a sófárt az egész országban. 10 Azt az esztendőt, amely ekkor kezdődik, szenteljétek meg! Ebben az ötvenedik esztendőben hirdessetek szabadságot az egész országban, minden lakos számára! Örömünnep legyen ez a számotokra: mindenki kapja vissza a saját örökségét, ősei földjét.[b] Minden szolga térjen haza a saját nemzetségéhez és családjához. 11 Örömünnep legyen az egész ötvenedik esztendő. Ebben az évben is hagyjátok el a szántást-vetést. Még azt se arassátok le, ami magától terem, és amit metszetlen szőlőtök terem, azt se szüreteljétek le. 12 Örömünnep ez, tartsátok hát szentnek! Ami földeteken magától terem, azt azonban kinn a mezőn megehetitek.
13 Az ötvenedik esztendőben mindenki kapja vissza korábban eladott földjét, családi örökségét. 14 Ezért, ha valaki földjét eladja, vagy a másiktól megvásárolja, vegye tekintetbe ezt a törvényt, és ne csapjátok be egymást! 15 A föld vételárát ahhoz igazítsátok, hogy az adásvétel idején hány esztendő aratása van még hátra a következő ötvenedik évig. 16 Ha sok év van még addig, magasabb, ha kevés, alacsonyabb legyen a föld ára. Hiszen valójában nem magát a földet, hanem annak termését adjátok el, illetve veszitek meg. 17 Ne csapjátok hát be egymást, hanem tiszteljétek és féljétek az Örökkévalót, mert én vagyok Istenetek, az Örökkévaló!
18 Őrizzétek meg rendelkezéseimet, engedelmeskedjetek törvényeimnek, és teljesítsétek azokat, s akkor biztonságban élhettek földeteken. 19 Bőségesen fog teremni nektek az a föld, és megteltek annak javaival, és biztonságban lakhattok földeteken.
20 Nem kell aggódnotok amiatt, hogy mit egyetek a hetedik évben. Bár akkor nem vettek, nem arattok, 21 én mégis olyan bőségesen megáldalak benneteket a hatodik év termésével, hogy az három évre elegendő lesz a számotokra. 22 Amikor a hetedik év elteltével, a nyolcadik évben ismét szántani és vetni fogtok, még mindig lesz elegendő tartalékotok a hatodik év terméséből, egészen a kilencedik évig, amikor az új termést learatjátok.
A földtulajdon és háztulajdon törvényei
23 Minden földbirtok az én tulajdonom, ezért Izráelben senki nem adhatja el véglegesen a földjét. Hiszen valamennyien jövevények és átutazó vendégek vagytok nálam. 24 Ezért minden tulajdonotokban lévő földet engedjetek megváltani, ha az eredeti tulajdonos család kívánja ezt!
25 Ha tehát valaki közületek elszegényedik, és kénytelen eladni a földjét, tegyétek lehetővé, hogy valamelyik megváltásra jogosult közeli rokona visszaválthassa azt. 26 Ha pedig ilyen közeli rokon nem jelentkezik, de az eredeti tulajdonos idővel összegyűjti a szükséges pénzt, és vissza akarja szerezni földjét, 27 akkor vegyétek tekintetbe, hogy hány év telt el az eladás óta, illetve hány év van még hátra a következő ötvenedik évig. Ennek megfelelően állapítsák meg a föld árát. Ezt az eredeti tulajdonos fizesse meg a jelenlegi tulajdonosnak. Azután a föld térjen vissza annak a tulajdonába, akié eredetileg volt.
28 Ha pedig nincs rá módja, hogy megváltsa a földet, akkor maradjon annak a tulajdonában, aki megvette, de csak az ötvenedik esztendőig. Akkor pedig adja vissza az eredeti tulajdonos családjának.
29 Ha fallal kerített városban lévő lakóházat ad el valaki, akkor a ház az eladástól számított egy éven belül még visszaváltható. Azonban ebben az esetben a megváltás ideje korlátozva van: egy éven túl már nem váltható vissza a ház. 30 Ha pedig egy évig senki sem váltja meg, véglegesen a vevő és családja birtokába kerül — s még az ötvenedik esztendőben sem kerül vissza az első tulajdonos birtokába. 31 A kőfallal nem kerített települések lakóházaira ugyanaz a törvény vonatkozik, mint a földtulajdonra — tehát ugyanúgy visszaválthatók, illetve az ötvenedik esztendőben visszatérnek annak a családnak a tulajdonába, akié eredetileg voltak.
32 A Lévi törzsébe tartozókra és a léviták városaiban lévő lakóházakra azonban más törvények vonatkoznak. Ők minden időben megválthatják korábban eladott házaikat. 33 Ha pedig nem váltják meg, akkor az ötvenedik esztendőben mindenképpen kerüljön vissza a ház annak a tulajdonába, aki előzőleg azt eladta. Hiszen a léviták városaiban a házak örökre a léviták tulajdonát képezik egész Izráelben. 34 A léviták városaihoz tartozó legelőket nem szabad eladni, mert azok örökre a lévitáké.
A szolgákra vonatkozó törvények
35 Ha valaki Izráel népéből a közeledben lakók közül elszegényedik, és képtelen magát eltartani, akkor segítsd meg őt, ahogyan a közöttetek lakó jövevényt is megsegítenéd. 36-37 Ha kölcsönt kér tőled, ne számíts fel kamatot, és ne élj vissza szorult helyzetével. Féld és tiszteld Istenedet! Hadd éljen ő is melletted! Ha pénzt vagy élelmet kér kölcsön tőled, ne kérj vissza többet, mint amit kölcsönadtál. 38 Én vagyok az Örökkévaló, Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptomból, hogy nektek adjam Kánaán földjét örökségetekül, s hogy Istenetekké legyek.
39 Ha valaki Izráel népéből annyira elszegényedik, hogy eladja magát és a szolgád lesz, ne kényszerítsd arra, hogy rabszolgamunkát végezzen, 40 hanem bánj vele úgy, mint napszámosoddal, béreseddel vagy a közöttetek lakó jövevénnyel. De csak a következő ötvenedik évig szolgáljon, 41 akkor bocsásd el gyermekeivel együtt, hogy visszatérhessen rokonai közé és a saját örökségébe. 42 Gondold meg, hogy Izráel népéből minden egyes ember az én szolgám, hiszen én szabadítottam ki őket Egyiptom földjéről. Egyiküket se adják el soha többé rabszolgának! 43 Ne bánj a szolgáiddal keményen és kegyetlenül, hanem féld és tiszteld Istenedet!
44-45 Ha rabszolgákat akarsz venni, a körülötted élő nemzetektől vásárold őket, vagy a közöttetek lakó jövevényektől. Olyanokat is vásárolhatsz, akik már a ti földeteken születtek — közülük valók legyenek férfi vagy nő rabszolgáitok, akiknek gazdái lesztek. 46 Ezeket a rabszolgáitokat örökségül hagyhatjátok gyerekeiteknek, hogy őket is szolgálják, amíg csak élnek. Tehát az idegenek közül vehettek rabszolgákat, de Izráel népéből soha egyik a másikon ne uralkodjon kegyetlenül.
47 Előfordulhat, hogy a közöttetek lakó jövevény meggazdagszik, és egy elszegényedett izráeli eladja magát szolgául az idegennek, vagy az idegen valamelyik családtagjának. 48 Ilyen esetben az izráeli szolga mindig megváltható marad, és valamelyik rokona megválthatja. 49 Nagybátyja vagy annak fia, vagy valamelyik erre jogosult közeli rokona kiválthatja őt a szolgaságból. Ha pedig a szolgának magának módja van rá, ő maga is megválthatja a szabadságát.
50 A megváltás árának meghatározásakor vegyétek tekintetbe, hogy a szolgaság kezdete óta hány év telt el, és ezeket az éveket úgy számítsátok, mintha a szolga bérese lett volna gazdájának. Azt is vegyétek figyelembe, hogy a következő ötvenedik évig mennyi van még hátra. 51-52 A megváltás ára a felszabadított szolga vételárának egy része. Ezt a gazdája vissza kell kapja, mikor a szolga felszabadul. Ahhoz képest állapítsátok meg, hogy az ötvenedik évig hány év van még hátra. Ha sok év van még addig, legyen magasabb az ár, ha kevés, akkor alacsonyabb. 53 A gazda úgy bánjon izráeli szolgájával, mintha bérese lenne, ne uralkodjon rajta keményen és kegyetlenül.
54 Ha az izráeli szolgát senki sem váltja meg, akkor is szabaduljon föl az ötvenedik esztendőben, és gazdája bocsássa szabadon a gyermekeivel együtt. 55 Izráel népéből minden egyes ember az én szolgám, hiszen én szabadítottam ki őket Egyiptom földjéről. Én, az Örökkévaló, vagyok Istenetek.”
Footnotes
- 3 Mózes 25:5 se arassátok Ez csak a szokásos évi aratást tiltja.
- 3 Mózes 25:10 földjét Izráelben a földtulajdon a családé és a törzsé volt, nem csak a személyé. A tulajdonos eladhatta földjét, de az 50. esztendőben a vevő vissza kellett adja azt az eredeti tulajdonos családjának.
Márk 1:23-45
Hungarian Károli
23 Vala pedig azok zsinagógájában egy ember, a kiben tisztátalan lélek volt, és felkiálta,
24 És monda: Ah! mi dolgunk van nékünk veled, Názáreti Jézus? Azért jöttél-é, hogy elveszíts minket? Tudom, hogy ki vagy te: az Istennek Szentje.
25 És megdorgálá õt Jézus, mondván: Némulj meg, és menj ki belõle.
26 És a tisztátalan lélek megszaggatá õt, és fenszóval kiáltva, kiméne belõle.
27 És mindnyájan elálmélkodának, annyira, hogy egymás között kérdezgeték, mondván: Mi ez? Micsoda új tudomány ez, hogy hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek is, és engedelmeskednek néki?
28 És azonnal elméne az õ híre Galilea egész környékére.
29 És a zsinagógából azonnal kimenvén, a Simon és András házához menének Jakabbal és Jánossal együtt.
30 A Simon napa pedig hideglelésben fekszik vala, és azonnal szólának néki felõle.
31 És õ odamenvén, fölemelé azt, annak kezét fogván; és elhagyá azt a hideglelés azonnal, és szolgál vala nékik.
32 Estefelé pedig, a mikor leszállt a nap, mind õ hozzá vivék a betegeseket és az ördöngõsöket;
33 És az egész város oda gyûlt vala az ajtó elé.
34 És meggyógyíta sokakat, a kik különféle betegségekben sínlõdnek vala; és sok ördögöt kiûze, és nem hagyja vala szólni az ördögöket, mivelhogy õt ismerék.
35 Kora reggel pedig, még szürkületkor, fölkelvén, kiméne, és elméne egy puszta helyre és ott imádkozék.
36 Simon pedig és a vele lévõk utána sietének;
37 És a mikor megtalálák õt, mondának néki: Mindenki téged keres.
38 És õ monda nékik: Menjünk a közel való városokba, hogy ott is prédikáljak, mert azért jöttem.
39 És prédikál vala azoknak zsinagógáiban, egész Galileában, és ördögöket ûz vala.
40 És jöve hozzá egy bélpoklos, kérvén õt és leborulván elõtte és mondván néki: Ha akarod, megtisztíthatsz engem.
41 Jézus pedig könyörületességre indulván, kezét kinyújtva megérinté õt, és monda néki: Akarom, tisztulj meg.
42 És a mint ezt mondja vala, azonnal eltávozék tõle a poklosság és megtisztula.
43 És erõsen megfenyegetvén, azonnal elküldé õt,
44 És monda néki: Meglásd, hogy senkinek semmit ne szólj; hanem eredj el, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel a te tisztulásodért, a mit Mózes parancsolt, bizonyságul nékik.
45 Az pedig kimenvén, kezde sokat beszélni és terjeszteni a dolgot, annyira, hogy nyilvánosan immár be sem mehetett Jézus a városba, hanem künn puszta helyeken vala, és mennek vala hozzá mindenfelõl.
Read full chapter
Márk 1:23-45
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
23 Volt ott egy férfi, akiben gonosz szellem lakott. Ez kiabálni kezdett: 24 „Mi közünk hozzád, názáreti Jézus?! Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy te: az Isten Szentje!”
25 Jézus ekkor ráparancsolt a gonosz szellemre: „Hallgass el! Menj ki belőle!” 26 A gonosz szellem megrázta a férfit, majd hangos kiáltással kiment belőle.
27 Ezen mindenki megdöbbent, és egymástól kérdezgették: „Mi lehet ez? Micsoda új tanítás! Hatalommal parancsol még a gonosz szellemeknek is, és azok engedelmeskednek neki!” 28 Jézus tetteinek a híre hamar elterjedt Galilea egész vidékén.
Meggyógyítja a betegeket(A)
29 Jézus és tanítványai ezután kijöttek a zsinagógából. Jakabbal és Jánossal együtt Simon és András házához mentek. 30 Simon anyósa éppen nagyon beteg volt: lázasan feküdt. Azonnal szóltak Jézusnak, 31 aki odalépett a beteghez, megfogta a kezét, és lábra állította. Az asszonynak elmúlt a láza, felkelt, és megvendégelte őket.
32 Naplemente után, amikor már beesteledett, Jézushoz vitték a betegeket, és azokat is, akikben gonosz szellemek laktak. 33 Az egész város összegyűlt a ház ajtaja előtt. 34 Jézus sokakat meggyógyított, akik különféle betegségekben szenvedtek. Kiűzte a gonosz szellemeket is, de nem engedte szólni őket, mivel azok felismerték[a] őt.
Hirdeti az örömüzenetet Galileában(B)
35 Jézus korán reggel felkelt, amikor még sötét volt, kiment egy lakatlan helyre, és ott imádkozott. 36 Simon és társai később utána mentek, hogy megkeressék. 37 Amikor rátaláltak, ezt mondták neki: „Mindenki téged keres!”
38 De Jézus ezt válaszolta: „Menjünk a szomszédos falvakba, hogy ott is hirdessem az örömüzenetet, hiszen ezért jöttem.” 39 El is ment, és bejárta egész Galileát. Hirdette Isten üzenetét a zsinagógákban, és a gonosz szellemeket kiűzte az emberekből.
Akarom, gyógyulj meg!(C)
40 Odament hozzá egy leprás, letérdelt előtte, és így kérte: „Ha akarod, te meg tudsz gyógyítani engem!”
41 Jézus megsajnálta,[b] kinyújtotta a kezét, megérintette, és így válaszolt: „Igen, akarom! Gyógyulj meg!” 42 Ekkor a betegről azonnal eltűnt a lepra, és teljesen egészséges lett.
43 Jézus szigorúan figyelmeztette, mielőtt elküldte: 44 „Vigyázz, senkinek se beszélj erről! Menj, és mutasd meg magad a papnak![c] Azután vidd fel az áldozatot a Templomba a gyógyulásodért, ahogyan azt Mózes megparancsolta, hogy bizonyítékul szolgáljon nekik!” 45 A férfi elment, de azután mégis elhíresztelte, hogy mi történt vele. Emiatt Jézus nem mehetett be többé a városba, amikor mások is látták. Inkább elhagyatott helyeken tartózkodott, és az embereknek kellett mindenfelől hozzá menniük.
Read full chapterFootnotes
- Márk 1:34 felismerték Vagyis tudták róla, hogy ő az Isten Fia, a Messiás (Krisztus).
- Márk 1:41 megsajnálta A legtöbb görög kéziratban ez olvasható. Nem tudjuk, miért, de néhány kéziratban e helyett az áll: „megharagudott rá”, és érthetetlen, hogy egyes tudósok miért tekintik ez utóbbit az „igazi” változatnak.
- Márk 1:44 mutasd… papnak Mózes törvénye szerint a papoknak kellett megvizsgálnia a leprából meggyógyultakat. Lásd 3Móz 14.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center