Jeremiás sir 3-5
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Jó az Örökkévaló szabadítására várni
3 Én vagyok a férfi, aki fenyítést szenvedett,
akit az Örökkévaló haragjában megvert!
2 Akit sötétségbe vitt,
világtalan vidéken vezetett.
3 Bizony, én vagyok, akit megvert,
újra meg újra, egész nap!
4 Elsorvasztotta testemet[a],
összetörte csontjaimat,
5 körülkerített és megostromolt
keserűséggel és szenvedéssel,
6 a sötétségbe helyezett,
mintha már meghaltam volna[b].
7 Körülkerített, hogy meg nem szökhetek,
megnehezítette bilincseimet.
8 Segítségért kiáltok az Örökkévalóhoz,
de hiába: nem hallgatja meg.
9 Utjaimat erős fallal zárta el,
s nem találok kiutat.
10 Lesben áll, mint medve,
mint oroszlán a bozótban, hogy rám rohanjon.
11 Lekergetett utamról, megszaggatott,
s otthagyott sebesülten.
12 Felvonta íját, céltáblának felállított,
és nyilait rám lőtte.
13 Belém fúródtak, bensőmbe találtak,
nyílvesszői mélyen megsebeztek.
14 Gúnyolódnak rajtam a nemzetek,
csúfolnak engem napestig.
15 Eltöltött keserűséggel az Örökkévaló,
megrészegített ürömmel.
16 Földre tepert, fogaim kavicsokkal kitörte,
hamuba fektetett, porig alázott.
17 Lelkem nem ismer békességet,
elfelejtettem a jólétet.
18 Már azt gondoltam, végem van,
s nincs számomra reménység az Örökkévalónál.
19 Uram, lásd meg szenvedésemet,
hontalanságomat, keserűségemet!
20 Amíg ezen kesergek,
lelkem a földre roskad.
21 De újra remény támad bennem,
ha meggondolom:
22 Az Örökkévaló kegyelme, hogy még élünk,
mert hűséges szeretete soha nem fogy el!
23 Sőt, megújul minden reggel!
Bizony, nagy a te hűséged, Uram!
24 Te vagy örökségem, Örökkévaló[c]
— mondja a lelkem —,
ezért benned bízom, benned reménykedem!
25 Jó az Örökkévaló azokhoz, akik benne bíznak,
akik jelenlétét keresik, kívánják.
26 Bizony, jó várni és nyugton maradni,
amíg az Örökkévaló megszabadít!
27 Jó, ha igát viselsz,
és türelmet tanulsz már fiatal korodban,
28 ha egyedül ülsz, s nem panaszkodsz,
mikor az Úr igáját viseled,
29 ha megalázod magad előtte
— hiszen van még remény —,
30 ha engeded, hogy bántalmazzanak,
s eltűröd, hogy gyalázzanak.
31 Mert az Úr nem fordul el tőlünk örökre!
32 Megszomorít, de meg is könyörül rajtunk,
mert hűséges szeretete kifogyhatatlan.
33 Hiszen nem szíve szerint büntet meg,
nem annak örül, ha megalázhat!
34 Hogy a föld összes foglyait
lába alá tiporja valaki,
35 hogy kiforgassák jogaiból a szegényt
a Magasságos Isten szeme láttára,
36 hogy a perben igazságtalanul ítéljenek,
— ezt az Úr nem nézi ölbe tett kézzel!
37 Ki tehetne bármit,
amit az Úr nem parancsolt?
38 Vajon nem a Magasságos Isten szava szerint
történik velünk jó és rossz?
39 Miért panaszkodik hát, aki él,
miért zúgolódik saját vétke büntetése miatt?
40 Vizsgáljuk hát meg életünket,
és térjünk vissza az Örökkévalóhoz!
41 Emeljük fel kezünket[d]
és szívünket a Menny Istenéhez:
42 „Bizony, vétkeztünk és lázadtunk ellened, Urunk,
azért nem bocsátottál meg nekünk!
43 Haragodba burkolóztál,
üldöztél és kíméletlenül öldöstél minket!
44 Sűrű felhővel vetted körül magad,
könyörgésünk elől elzárkóztál.
45 Megvetett söpredékké tettél bennünket
a nemzetek között.
46 Ellenségeink nagy hangon
gyaláznak minket,
47 rettegés fenyeget, csapdába estünk,
romlás és pusztulás a részünk.”
48 Szememből könnypatakok folynak
népem romlása miatt.
49 Éjjel-nappal sírok,
könnyeim szüntelen patakzanak,
50 amíg az Örökkévaló le nem néz a Mennyből,
amíg ránk nem tekint!
51 Fáj a lelkem,
mikor látom városom lakóinak sorsát.
52 Ellenségeim ok nélkül vadásztak rám,
mint egy madárra,
53 sziklaverembe dobtak elevenen,
s köveket hajigáltak fejemre.
54 Elborította fejemet a víz,
s már azt hittem, végleg elvesztem.
55 Téged hívtalak segítségül,
a verem mélyéről,
56 s te meghallottad segélykiáltásomat:
„Örökkévaló, ne fogd be füledet
sóhajtásom és kiáltásom előtt!”
57 Közel jöttél hozzám, mikor hívtalak,
szívemhez szóltál: „Ne félj!”
58 Igen, Örökkévaló, te lettél védelmezőm,
megmentetted életemet!
59 Láttad, hogyan bántak velem ellenségeim,
ítélj hát javamra!
60 Nézd, milyen bosszúállók,
hogyan forralnak gonosz terveket!
61 Hallottad gúnyolódásukat, Örökkévaló,
és aljas terveiket,
62 hogyan rágalmaznak egész nap,
s hogyan szidalmaznak folytonosan.
63 Akár ülnek, akár állnak,
mindig engem gyaláznak.
64 Fizess meg nekik, Örökkévaló,
minden gonosz tettük szerint!
65 Sötétítsd el szívüket,
átkod sújtsa,
66 haragod üldözze őket, Örökkévaló,
töröld el őket a föld színéről örökre!
Jeruzsálem ostroma és eleste
4 Jaj, még az arany ragyogása is megfakult,
a csillogó színarany is meghomályosult!
A drágaköveket[e] szétszórták,
szanaszét hevernek minden utcasarkon!
2 Sion drága gyermekeivel,
akik értékesebbek az aranynál,
úgy bántak ellenségeink,
mint valami hitvány cserépedénnyel!
3 Még a sakálok is táplálják,
megszoptatják kicsinyeiket,
de népem asszonyai kegyetlenül bánnak gyermekeikkel,
mint a sivatagi struccmadarak[f].
4 A csecsemők szomjúságtól haldoklanak,
a kisgyermekek kenyérért könyörögnek,
de senki sem ad nekik,
senki sem törődik velük.
5 Akik egykor megrakott asztalnál lakomáztak,
most éhségtől haldokolnak az utca kövén,
s akiket bíborban neveltek,
most a szemétdombon keresgélnek.
6 Bizony, nagyobb népem bűne,
mint Sodomáé volt egykor,
amely kéz érintése nélkül
elpusztult egy pillanat alatt.
7 Júda nazírjai tisztábbak voltak a hónál,
fehérebbek a tejnél,
pirosabbak a korallnál,
termetük, mint a csiszolt zafír.
8 Most feketébbek, mint a korom,
rájuk sem ismer az utcán senki,
bőrük a csontjukhoz tapad,
olyanok lettek, mint kiszáradt fa.
9 Jaj, boldogabbak, akiket kard ölt meg,
mint akiket éhség pusztított el
lassú kínhalállal, a kenyér hiánya miatt.
10 Irgalmas szívű anyák
saját gyermekeiket főzték meg,
hogy legyen mit enniük,
mikor Jeruzsálem népe éhezett.
11 Az Örökkévaló szabad utat engedett haragjának,
kiöntötte ránk izzó haragját,
s tűzbe borította Siont,
megégette teljesen.
12 Nem hitték volna sem a föld királyai,
sem a nemzetek lakosai,
hogy az ellenség Jeruzsálem kapuin
valaha is bevonulhat.
13 Jeruzsálem prófétáinak bűne miatt,
papjainak vétke[g] miatt történt ez,
mert ártatlan vért ontottak,
igazakat gyilkoltak benne.
14 Vérrel beszennyezve
tántorogtak az utcán, mint a vakok.
Tisztátalanná lettek,
senki meg sem érinthette őket.
15 „Álljatok félre, tisztátalanok!”
— kiáltottak rájuk az emberek.
„Álljatok félre, ne érintsetek!”[h]
Mikor a nemzetek között kerestek menedéket,
ott sem fogadták be őket.
16 Az Örökkévaló maga szórta szét őket,
s nem törődött velük többé.
Nem tisztelték őket a nemzetek,
mint a papokat illenék,
nem kegyelmeztek még az öregeknek[i] sem.
17 Oly sokáig vártunk hiába,
már a szemünk is belefáradt,
reménykedve lestük a látóhatárt:
jön-e már a felmentő sereg.
18 Ellenségeink minden lépésünket figyelték,
már az utcára is féltünk kimenni.
Elközelgett a végünk!
Napjaink meg voltak számlálva!
Eljött a vég!
19 Üldözőink gyorsabbak voltak,
mint a sasok az égen.
Űztek bennünket a hegyeken,
leselkedtek ránk a pusztaságban.
20 Foglyul ejtették királyunkat,
népünk éltető leheletét, az Örökkévaló fölkentjét,
s akiről azt mondtuk: „Védelmező karja árnyékában
élhetünk a nemzetek között!”
21 Ne örülj olyan nagyon, Edom népe, Úz földjén,
mert terád is sor kerül.
Neked is innod kell ebből a pohárból,
megrészegedsz tőle, és letépik ruháidat!
22 Sion népe, büntetésed egyszer véget ér,
nem tart az Úr száműzetésben örökre!
De téged még azután is büntet vétkeidért, Edom népe,
s bűneidet nyilvánosan leleplezi.
Könyörgés a helyreállításért
5 Emlékezz meg róla, Örökkévaló, mi történt velünk!
Nézd, milyen gyalázatban élünk!
2 Országunkat[j] idegen nép foglalta el,
házainkban idegenek laknak!
3 Apátlan árvák lettünk,
anyánk meg özveggyé.
4 Még ivóvizünket is pénzért vesszük,
tűzifánkért is fizetnünk kell.
5 Elnyomóink igáját vettük nyakunkra,
roskadásig hajszolnak,
percnyi pihenést sem hagynak.
6 Hogy éhen ne haljunk,
Egyiptomból és Asszíriából kell kenyeret vennünk.
7 Őseink vétkeztek, de már nincsenek,
mi hordozzuk bűneik terhét.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk,
nincs, aki tőlük megszabadítson.
9 Életünk kockáztatásával szerezzük élelmünket,
a pusztai rablók kardja fenyeget.
10 Bőrünk megfeketedett, mint a kemence,
a hosszú éhezéstől.
11 Az asszonyokat megerőszakolták Sionban,
a leányokat is Júda városaiban.
12 A fejedelmeket felakasztották,
nem kímélték meg a véneket sem.
13 A fiatalokat nehéz munkára fogták,
a gyerekek is súlyos terhek alatt botladoznak.
14 A vének nem ülnek már a város kapujánál,
az ifjak sem énekelnek többé.
15 Szívünk öröme, jaj, odavan,
gyászra fordult minden ünnepünk!
16 Lehullott fejünkről a virágkoszorú,
jaj nekünk, mert vétkeztünk!
17 Szívünk megtelt fájdalommal,
szemünk könnytől homályos,
18 mert elpusztult a Sion hegye,
sakálok járnak csak romjain!
19 De te, Örökkévaló, örökké uralkodsz,
királyi trónod mindörökre fennáll.
20 Miért felejtkeznél meg rólunk örökre?
Miért hagytál el minket oly soká?
21 Állíts helyre bennünket, Örökkévaló,
hogy újra fölépüljünk[k],
tedd olyanná napjainkat, mint régen!
22 Ugye, nem vetettél el bennünket végleg?
Ugye, haragod nem marad rajtunk örökre?
Footnotes
- Jeremiás sir 3:4 testemet Szó szerint: „húsomat és bőrömet”.
- Jeremiás sir 3:6 mintha… volna Szó szerint: „mint azokat, akik már régen meghaltak”.
- Jeremiás sir 3:24 Te… Örökkévaló Vagy: „Te vagy Istenem, Örökkévaló!”
- Jeremiás sir 3:41 Emeljük fel kezünket Vagyis: imádkozzunk, de teljes szívvel, ne csak „látványos gesztusokkal!”
- Jeremiás sir 4:1 drágakövek Szó szerint: „szent kövek”. Az értelme bizonytalan.
- Jeremiás sir 4:3 struccmadarak Az ókori hiedelem szerint a struccok nem törődnek sem tojásaikkal, sem kicsinyeikkel. Lásd Jób 39:14–16.
- Jeremiás sir 4:13 Jeruzsálem… vétke Itt és a 14–16. versekben a hamis prófétákról és a vétkes papokról van szó.
- Jeremiás sir 4:15 A 15. versben az emberek úgy kiáltanak rá ezekre a volt papokra, ahogy a leprásokra szoktak, akik tisztátalanoknak számítottak.
- Jeremiás sir 4:16 öregeknek Jelentheti a város idős vezetőit (a „véneket”) is.
- Jeremiás sir 5:2 Országunkat Szó szerint: „örökségünket”.
- Jeremiás sir 5:21 A 21. vers első felében kétszer szereplő ige jelentése: „helyreállítani”, „újra felépíteni”, „visszatérni”, „visszafordulni”.
Zsidókhoz 10:19-39
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Bátran közeledj Istenhez!
19 Ezért, testvéreim, félelem nélkül, teljes bizalommal és szabadon bemehetünk a mennyei Szentek Szentjébe[a] Jézus vére, vagyis halála által, 20 mivel Jézus megnyitotta számunkra az odavezető utat. Ez az út új és élő, amely bevezet a széthasadt függönyön[b] keresztül a Szentek Szentjébe. A függöny pedig Jézus testét jelképezi.
21 Hatalmas Főpapunk van, aki Isten családját kormányozza! 22 Ezért őszinte szívvel és a hit bizonyosságával közeledjünk Istenhez! Hiszen a szívünket Jézus vére megtisztította a rossz lelkiismerettől, ahhoz hasonlóan, ahogy a tiszta víz lemossa testünkről a piszkot. 23 Kapaszkodjunk bele erősen ebbe a reménységbe, ne engedjük ki a kezünkből, és bátran valljuk is meg! Hiszen Isten, akitől az ígéreteket kaptuk, teljesen megbízható, és meg is fogja adni, amit ígért.
Segítsetek egymásnak!
24 Figyeljünk oda egymásra is! Biztassuk egymást az isteni szeretetre és a helyes tettekre! 25 Ne hanyagoljuk el a közösség összegyülekezéseit — mint egyesek teszik —, hanem bátorítsuk egymást! Annál is inkább, mivel látjuk, hogy közeledik az a bizonyos Nap![c]
Ne fordulj el Krisztustól!
26 Azonban, ha szándékosan továbbra is vétkezünk, miután megismertük az igazságot, akkor nincs többé bűnért való áldozat, amely eltörölhetné a bűneinket. 27 Nem marad más hátra, mint rettegve várni Isten ítéletére és haragjának pusztító tüzére, amely mindenkit megemészt, aki ellenkezik vele. 28 Ha valaki Mózes Törvényének nem engedelmeskedett — és ezt két vagy három tanú bizonyította —, akkor a bűnöst meg kellett ölni, s nem volt szabad megkönyörülni rajta.
29 Akkor vajon mit érdemel az, aki Isten Fiát „megtapossa”? Bizony, az ilyen még sokkal súlyosabb büntetést kap, mivel nem tisztelte Jézus vérét, amellyel ő az Új Szövetséget megkötötte, s amellyel az illetőt egyszer már megtisztította! Ezzel az ilyen ember a Szent Szellemet is bántalmazta, aki Isten kegyelmét közvetíti! 30 Mert ismerjük azt, aki ezt mondta: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek!”[d] És ezt is mondta: „Az Örökkévaló meg fogja ítélni népét.”[e] 31 Bizony, rettenetes dolog az élő Isten kezébe esni!
Ne veszítsd el a bátorságod és örömöd!
32 Emlékezzetek azokra az időkre, amikor először megismertétek az igazságot! Milyen sok szenvedést kellett elviselnetek, mégis kitartottatok. 33 Volt, hogy sokak előtt megszégyenítettek titeket, és gonoszul bántak veletek. Ti pedig segítettétek azokat, akik hasonlóan szenvedtek, 34 vagy, akiket börtönbe zártak, és együtt szenvedtetek velük. Még azt is jókedvvel viseltétek, amikor a vagyonotokat erőszakkal elvették tőletek, hiszen tudtátok, hogy sokkal értékesebb és örökkévaló kincsetek van.
35 Ezért hát őrizzétek meg ezt a bátorságot és hitet, mert nagy jutalom vár rátok! 36 Legyetek türelmesek és kitartók, mert miután mindent véghezvittetek, amit Isten akar, megkapjátok tőle, amit megígért! 37 Hiszen ő mondta:
„Hamarosan megérkezik, akit várunk,
nem fog elkésni.
38 Szolgám, akit elfogadtam,
aki bízik és hisz bennem, örökké élni fog,
de ha meghátrál vagy visszafordul,
akkor nincs a kedvemre.”[f]
39 Mi azonban nem azok közé tartozunk, akik visszafordulnak és elvesznek, hanem azokhoz, akik hisznek és üdvösséget nyernek.
Read full chapterFootnotes
- Zsidókhoz 10:19 mennyei Szentek Szentje Az a szellemi hely a Mennyben, ahol Isten lakik, és ahol az övéi imádják és szolgálják őt.
- Zsidókhoz 10:20 függöny A Szent Sátorban és a jeruzsálemi Templomban is ez választotta el a Szentélyt a Szentek Szentjétől. Azt a szellemi gátat jelképezte, amely megakadályozta az embereket abban, hogy bemehessenek Isten jelenlétébe. Amikor Jézus meghalt, ez a függöny kettéhasadt (Mt 27:51), jelezve, hogy a Mennyben megnyílt az Isten jelenlétébe vezető út. Nevezik „kárpit”-nak is.
- Zsidókhoz 10:25 az a bizonyos Nap Valószínűleg Krisztus visszajövetelét jelenti.
- Zsidókhoz 10:30 Idézet: 5Móz 32:35.
- Zsidókhoz 10:30 Idézet: 5Móz 32:36 és Zsolt 135:14.
- Zsidókhoz 10:38 Idézet: Hab 2:3–4 (Szeptuaginta).
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center