Józsué 22-24

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

A Jordántól keletre lévő törzsek hazatérése

22 Ezután Józsué összehívta Rúben törzsét, Gád törzsét és Manassé törzsének keleti részét, ² majd ezt mondta nekik: „Hűségesen teljesítettétek, amit Mózes, az Örökkévaló szolgája parancsolt nektek. Engedelmeskedtetek az én parancsaimnak is. ³ Kitartóan segítettétek testvéreiteket, a többi törzset hosszú időn át, ahogy Istenünk, az Örökkévaló meghagyta nektek.

⁴ Most pedig Istenünk, az Örökkévaló nyugalmat adott testvéreiteknek, ahogyan azt megígérte. Eljött az ideje, hogy ti is hazatérjetek, ki-ki a maga otthonába és családjához, a saját birtokára, amelyet még Mózes, az Örökkévaló szolgája adott nektek a Jordán keleti oldalán.

⁵ Soha el ne feledkezzetek a Törvényről és a rendelkezésekről, amelyeket Mózes, az Örökkévaló szolgája parancsolt nektek! Engedelmesen tartsátok meg azokat! Szeressétek az Örökkévalót, Istenünket! Járjatok az ő útján! Engedelmeskedjetek parancsainak, ragaszkodjatok az Örökkévalóhoz, szolgáljátok őt teljes szívvel-lélekkel!”

⁶ Majd Józsué megáldotta és elbocsátotta őket, hogy hazatérjenek. Így is történt.

⁷ (Manassé törzse egyik részének még Mózes adott örökséget a Jordán keleti oldalán, Básánban. A törzs másik részének viszont Józsué a Jordán nyugati oldalán jelölte ki a birtokát.)

Amikor Józsué elbocsátotta Manassé törzsének keleti részét, megáldotta őket, ⁸ és ezt mondta nekik: „Sokan közületek nagyon meggazdagodtak! Rengeteg jószáguk van, sok zsákmányt szereztek: ezüstöt, aranyat, bronzot, vasat meg sok ruhát. Mikor hazatértek, osszátok el egymás között ezeket!”

⁹ Ezután Rúben törzse, Gád törzse és Manassé törzsének keleti része eltávozott Kánaán földjéről, Silóból, ahol Izráel többi törzse táborozott. Hazaindultak a saját birtokaikra, Gileád földjére, a Jordán keleti oldalára, ahol az Örökkévaló Mózes által kijelölte örökségüket. ¹⁰ Amikor — útban hazafelé — Gelíótba értek, amely a Jordán nyugati partján, Kánaán földjén van, ott ezek a törzsek együttes erővel egy feltűnően nagy oltárt építettek.

^11-12 Izráel többi törzse tudomást szerzett róla, hogy ez a két és fél törzs oltárt épített magának Kánaán földjének határán, a Jordán mellett, az izráeli oldalon — és ezen nagyon felháborodtak. Összehívták az egész közösséget Silóba, és elhatározták, hogy hadat indítanak a két és fél törzs ellen. ^13-14 Előbb azonban Fineás, Eleázár főpap fia vezetésével elküldték hozzájuk Gileádba a tíz törzs vezetőit: minden törzsből a törzs fejedelmét.

¹⁵ A követek eljutottak Gileádba, ahol ezt mondták a két és fél törzs vezetőinek: ¹⁶ „Ezt üzeni nektek az Örökkévaló egész közössége: »Miért vétkeztek Izráel Istene ellen? Miért fordultatok el tőle? Miért építettetek külön oltárt magatoknak? Miért lázadtok most az Örökkévaló ellen azzal, hogy tilalma ellenére másik oltárt emeltek? ¹⁷ Hát nem okultatok abból, amikor Peór miatt vétkeztünk^[a] az Örökkévaló ellen? Hiszen a mai napig viseljük annak a lázadásnak a következményeit! Milyen csapás érte az Örökkévaló közösségét akkor! ¹⁸ Most meg ti akartok különszakadni az Örökkévalótól, és elfordultok tőle? Holnap az Örökkévaló Izráel egész közösségére megharagszik emiatt!

¹⁹ Ha úgy gondoljátok, hogy a saját örökségetek területe tisztátalan föld, ahol nem lehet az Örökkévalónak áldozni, akkor jöjjetek vissza a Jordán nyugati oldalára, az Örökkévaló földjére, ahol az ő lakóhelye, a Szent Sátor van! Telepedjetek le a Jordán nyugati oldalán és lakjatok közöttünk! Csak ne lázadjatok az Örökkévaló ellen vagy ellenünk azzal, hogy külön oltárt építetek magatoknak — azon kívül, amely Istenünk, az Örökkévaló oltára!

²⁰ Emlékezzetek Ákánra, Zerah fiára, aki vétkezett az Örökkévalónak szentelt dolgokkal! Emiatt azonban az Örökkévaló népünk egész közösségére megharagudott, nem igaz? Nemcsak Ákán pusztult el a saját vétke miatt, hanem sokan mások is!«”

²¹ Rúben és Gád törzsének, meg Manassé törzse keleti felének a férfiai így feleltek: ²² „Az Örökkévaló az Istenek Istene!^[b] Bizony az Örökkévaló, az Istenek Istene jól tudja, hogy nem lettünk hűtlenek hozzá! Tudjátok meg hát ti is! Az Örökkévaló legyen a tanúnk, hogy nem lázadtunk ellene! Úgy segítsen meg bennünket, hogy igenis hűségesek maradtunk hozzá!

²³ Ő jól tudja, hogy azt az oltárt nem azért építettük, hogy elszakadjunk tőle. Egyáltalán nem akartunk ott semmiféle áldozatot bemutatni! Az Örökkévaló maga büntessen meg bennünket, ha ez nem igaz! ²⁴ Azért építettük, mert attól tartottunk, hogy idővel a ti gyermekeitek majd azt találják mondani a mi utódainknak: »Mi közötök van nektek Izráel Istenéhez, az Örökkévalóhoz? ²⁵ Hiszen az Örökkévaló a Jordán folyót tette határrá közöttünk! Így hát nektek, akik Rúben és Gád törzséhez tartoztok, nincs többé semmi közötök az Örökkévalóhoz!« Attól féltünk, hogy ily módon majd — a ti gyermekeitek elutasítása miatt — a mi utódaink már nem fogják az Örökkévalót tisztelni és félni.

²⁶ Ezért azt gondoltuk, hogy oltárt építünk, de nem arra a célra, hogy ott áldozzunk, ²⁷ hanem annak a megerősítésére, hogy mi is az Örökkévalót tiszteljük. Nekünk is jogunk van áldozatokkal tisztelni az Örökkévalót a Szent Sátor oltáránál. Azért építettük azt az oltárt a Jordán mellett, hogy legyen tanúja ennek az elhatározásunknak. Legyen ez bizonyíték a számotokra és az eljövendő nemzedékek számára is, és ezt a ti utódaitok se vonhassák majd soha kétségbe. Ne mondhassák a mi leszármazottjainknak, hogy nincs közük az Örökkévalóhoz. ²⁸ Ha valaki a jövőben mégis ezt mondaná, annak utódaink majd ezt tudják mondani: »Nézzétek ezt az oltárt, amelyet elődeink építettek! Pontos másolata ez az Örökkévaló oltárának. De nem arra szolgál, hogy áldozatokat mutassanak be rajta, hanem azt tanúsítja, hogy mi is Izráel közösségéhez tartozunk.«

²⁹ Isten ments, hogy lázadjunk az Örökkévaló ellen, és hűtlenül elhagyjuk őt! Eszünkbe sem jutott, hogy másik oltárt építsünk magunknak, és azon áldozzunk! Tudjuk, hogy Istenünk, az Örökkévaló egyetlen igazi oltára az, amelyik a Szent Sátor előtt áll!”

³⁰ Fineás pap és az általa vezetett küldöttség ezt megelégedéssel hallgatta, és elfogadta a két és fél törzs válaszát. ³¹ Majd Fineás így válaszolt nekik: „Most tudtuk meg igazán, hogy az Örökkévaló velünk van, mert látjuk, hogy valóban nem lettetek hűtlenek hozzá! Így hát nem kell attól tartanunk, hogy az Örökkévaló egész Izráel népére megharagszik.”

³² Ezután a Fineás vezette küldöttség elbúcsúzott a Jordántól keletre élő két és fél törzstől, és Gileádból hazatértek Kánaán földjére. Elmondták a többi izráeli törzsnek, hogy mit válaszoltak a Jordánon túl élő testvéreik. ³³ Ezzel a válasszal mindenki meg volt elégedve. Izráel egész népe dicsérte az Örökkévalót, és természetesen nem gondoltak többé arra, hogy testvéreik ellen harcoljanak, és területüket elpusztítsák. ³⁴ Rúben és Gád törzse pedig elnevezte az általuk épített oltárt „Tanú”-nak, mivel ez tanúskodik arról, hogy a Jordántól keletre és nyugatra élő izráeli törzsek számára egyaránt az Örökkévaló az Isten.

Józsué búcsúzik Izráel népétől

23 Az Örökkévaló békességet adott Izráelnek körös-körül minden ellenségüktől, így biztonságban lakhattak. Hosszú idő telt el, és Józsué nagyon megöregedett. ² Ekkor összehívta egész Izráelt, s annak vezetőit: a törzsek fejedelmeit, a bírákat és a tisztségviselőket. Ezt mondta nekik: „Figyeljetek rám! Én már nagyon megöregedtem, s nem sok időm van hátra. ³ Láttátok, hogy Istenünk, az Örökkévaló mit tett értünk, s hogyan bánt ezekkel a nemzetekkel! Igen, az Örökkévaló maga harcolt értünk! ⁴ Látjátok, hogy örökséget osztottam közöttetek a Jordántól a Földközi-tengerig. Sorsolással kijelöltem számotokra lakóhelyül azoknak a nemzeteknek a földjeit, amelyeket kiirtottam előletek, és azokét is, amelyek még megmaradtak közöttünk. ⁵ De Istenünk, az Örökkévaló azokat is ki fogja űzni előletek, akik még itt maradtak. Ti pedig birtokba veszitek a földjeiket, ahogy Istenünk, az Örökkévaló azt megígérte.

⁶ Engedelmeskedjetek azoknak a parancsoknak és rendelkezéseknek, amelyek meg vannak írva Mózes törvényének könyvében! Ne térjetek el azoktól se jobbra, se balra! ⁷ Vigyázzatok, hogy ne keveredjetek össze azokkal az idegen nemzetekkel, amelyek még megmaradtak közöttetek! Isteneik nevét még csak ne is említsétek, ne esküdjetek a nevükre, ne szolgáljátok őket, és ne hajoljatok meg előttük! ⁸ Hűségesen ragaszkodjatok Istenünkhöz, az Örökkévalóhoz, ahogy eddig is tettétek!

⁹ Az Örökkévaló űzte ki előletek azokat a népes és erős nemzeteket! Bizony, mindeddig senki sem volt képes ellenállni, mert az Örökkévaló velünk volt! ¹⁰ Közületek egy legyőzhet ezret, mert Istenünk, az Örökkévaló maga harcol értetek, ahogyan azt megígérte.

¹¹ Mindenek fölött azonban teljes szívvel-lélekkel szeressétek Istenünket, az Örökkévalót, mert csak így őrizhetitek meg magatokat.

¹² Tudjátok meg, hogy ha elfordultok tőle, ha csatlakoztok azokhoz az idegen nemzetekhez, amelyek még itt maradtak közöttetek, ha összeházasodtok és összekeveredtek velük, ¹³ akkor Istenünk, az Örökkévaló nem fogja kiűzni őket, hanem végleg itt maradnak közöttetek. Akkor pedig csapdává lesznek majd a számotokra, amelybe beleestek. Ostorrá lesznek, amely a hátatokat szaggatja majd. Szálkává lesznek, amely a szemeteket szúrja majd. Végül pedig elhurcolnak benneteket erről a jó földről, amelyet Istenünk, az Örökkévaló adott nektek!

¹⁴ Hallgassatok reám, mert én már nem sokáig élek! Tudjátok, hogy Istenünk, az Örökkévaló minden nektek tett jó ígéretét beteljesítette! Bizony, semmi abból el nem maradt, amit nektek ígért! ^15-16 De vigyázzatok, mert ahogy beteljesítette minden jó ígéretét, úgy fogja valóra váltani minden fenyegetését is! Hiszen azt is megígérte, hogy ha megtöritek a szövetségét, amelynek megtartását nektek megparancsolta; ha tilalma ellenére mégis más isteneket imádtok, és meghajoltok előttük; akkor haragra lobban ellenetek, és hamarosan elhurcolnak benneteket erről a jó földről, amelyet nektek adott!”

Józsué prófétál és búcsúzik

24 Ezután Józsué összehívta Sikembe Izráel összes törzseit, minden vezetőjét, fejedelmét, bíráját és tisztségviselőjét. Valamennyien megálltak Isten jelenlétében, ² és Józsué így szólt az egész néphez: „Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene: »Ősapáitok a régi időkben az Eufráteszen túl éltek, és más isteneket imádtak, ahogyan Táré is, Ábrahám és Náhór apja. ³ Én azonban kiválasztottam Ábrahámot, ősapátokat, és kihoztam onnan Kánaán földjére, majd azon is keresztülvezettem. Megszaporítottam utódait: először Izsákot adtam neki. ⁴ Azután két fiút adtam Izsáknak: Jákóbot és Ézsaut. Majd Ézsaut letelepítettem a Széír-hegységben. Őseitek, Jákób és fiai pedig lementek Egyiptomba.

⁵ Elküldtem Mózest és Áront, és csapásokat küldtem Egyiptomra, azután kihoztalak onnan titeket. ⁶ Mikor őseitek a Vörös-tengerhez értek, az egyiptomiak harci szekerekkel üldözőbe vették,^[c] és a tengerparton utolérték őket. ⁷ Akkor őseitek az Örökkévalóhoz kiáltottak segítségért, ő pedig sötétséget küldött közétek és egyiptomiak közé, hogy elválasszon tőlük titeket. Majd a tenger vizét az egyiptomiakra zúdította, és teljesen elborította őket. Láttátok, mit tettem Egyiptommal! Majd hosszú ideig a pusztában laktatok. ⁸ Azután bevittelek benneteket az emóriak földjére, akik a Jordán keleti oldalán laktak. Harcoltak ellenetek, de nektek adtam a győzelmet, hogy elfoglaljátok országukat, és kiirtottam őket előletek.

⁹ Azután Bálák, Cippór fia, Moáb királya támadt Izráel ellen, és hívatta Bálámot, Beór fiát, hogy átkozzon meg titeket. ¹⁰ De én nem hallgattam Bálámra, ő pedig így megáldott titeket. Megmentettelek benneteket ettől a veszedelemtől is. ¹¹ Majd átkeltetek a Jordánon, és Jerikóhoz érkeztetek, amelynek lakói harcoltak ellenetek, akárcsak a többi nemzet: emóriak, perizziek, kánaániak, hettiták, girgásiak, hivviek és jebúsziak. De valamennyiüket kiszolgáltattam nektek. ¹² Rémületet és rettegést^[d] küldtem rájuk, és kiűztem előletek az emóriak két királyát. Nem a ti kardotoktól és nyilaitoktól ijedtek meg! ¹³ Azután nektek adtam olyan szántóföldeket, amelyeket korábban nem ti műveltetek, és városokat, amelyeket nem ti építettetek, mégis ti laktok bennük. Szőlőket és olajfaligeteket adtam nektek, amelyeket nem ti telepítettetek, gyümölcseiket most mégis ti élvezitek.«”

¹⁴ Ezután Józsué szólt a néphez: „Most hát tiszteljétek és féljétek az Örökkévalót, szolgáljátok és imádjátok őt hűségesen és szívvel-lélekkel! Dobjátok el magatoktól azokat az isteneket, akiket őseitek imádtak még az Eufráteszen túl, vagy Egyiptomban! Egyedül csak az Örökkévalót szolgáljátok!

¹⁵ Ha pedig nem akarjátok az Örökkévalót szolgálni, akkor döntsétek el még ma, hogy kit fogtok szolgálni! Választhatjátok őseitek isteneit, akiket ők szolgáltak a folyón túl, vagy az emóriak isteneit, akiknek a földjén laktok, de én és a családom az Örökkévalót fogjuk szolgálni!”

¹⁶ Erre a nép így válaszolt Józsuénak: „Isten mentsen, hogy elhagyjuk az Örökkévalót, és más isteneket szolgáljunk! ¹⁷ Az Örökkévaló a mi Istenünk, aki kihozta őseinket és egész népünket Egyiptomból, a szolgaságból! Ő az, aki a szemünk láttára nagy csodákat tett, megőrzött bennünket amerre mentünk, s amíg sok nép között átvonultunk. ¹⁸ Az Örökkévaló az, aki kiűzte előlünk az összes idegen nemzetet, még az emóriakat is, akik ezen a földön előttünk laktak.

Bizony, mi is az Örökkévalót fogjuk szolgálni, mert ő a mi Istenünk!”

^19-20 De Józsué ezt felelte a népnek: „Ha elhagyjátok az Örökkévalót, és továbbra is más isteneket imádtok, akkor az Örökkévaló ellenetek fordul, és csapásokkal sújt benneteket, amíg teljesen el nem pusztultok, annak ellenére, hogy korábban annyi jót tett veletek. Nem lesztek képesek az Örökkévalót szolgálni, ha közben más isteneket is szolgáltok, mert Istenünk, az Örökkévaló szent és féltőn szerető Isten, aki nem szenvedheti, ha más isteneket imádtok! Nem nézi el nektek bűneiteket, és nem tűri el hűtlenségeiteket!”

²¹ A nép azonban így válaszolt: „Az Örökkévalót fogjuk szolgálni, és nem fordulunk el tőle!”

²² „Ti magatok vagytok a tanúk rá, hogy az Örökkévalót választottátok: őt akarjátok imádni és szolgálni!” — mondta végül Józsué.

„Igen, tanúk vagyunk!” — felelte a nép.

²³ „Akkor hát irtsátok ki magatok közül az idegen isteneket! Szeressétek az Örökkévalót, Izráel Istenét teljes szívvel-lélekkel!” — mondta Józsué.

²⁴ „Az Örökkévalót, Istenünket fogjuk imádni és szolgálni, és engedelmeskedünk a szavának!” — felelte rá a nép.

A szövetség megújítása Sikemben

²⁵ Azon a napon Józsué szövetséget kötött a nép és az Örökkévaló között Sikemben. Ez a szövetség törvényeket és rendelkezéseket tartalmazott a nép számára, hogy azokat kövessék. ²⁶ Azután mindezeket a dolgokat feljegyezte az Isten Törvényének Könyvében. Majd pedig elrendelte, hogy egy nagy követ állítsanak föl egy tölgyfa alatt, az Örökkévaló Szent Sátora közelében, hogy az majd erre a szövetségkötésre emlékeztessen. ²⁷ Ezt mondta az egész népnek: „Ez a kő hallotta mindazt, amit az Örökkévaló nekünk mondott! Ez a kő fog tanúskodni ellenetek, ha hűtlenek lesztek az Örökkévalóhoz!” ²⁸ Majd Józsué elbocsátotta a népet, s mindenki hazatért a saját birtokára.

Józsué és Eleázár halála^(A)

²⁹ Ezután Józsué, Nún fia, az Örökkévaló szolgája 110 éves korában meghalt. ³⁰ A saját birtokán temették el, Timnat-Szerahban, amely Efraim hegyvidékén, a Gaas hegytől északra található.

³¹ Izráel az Örökkévalót szolgálta Józsué egész életében, és még azután is, ameddig azok az idős férfiak vezették, akik túlélték Józsuét. Ők még a saját szemükkel látták az Örökkévaló hatalmas tetteit, amelyeket Izráelért vitt végbe.

³² Amikor Izráel népe kijött Egyiptomból, magukkal hozták József földi maradványait is, amelyet később Sikemben temettek el. Azt a területet még Jákób vásárolta meg temetkezőhelynek Hamórnak, Sikem apjának a leszármazottjaitól 100 mérték ezüstért. Így lett ez a hely József utódainak az öröksége.

³³ Ebben az időben halt meg Eleázár főpap, Áron fia. Gibeában, Eleázár fiának, Fineásnak a városában temették el, amely Efraim hegyvidékén található.