József fiainak öröksége

16 Ezt a földet kapták örökségül József leszármazottjai, sorshúzással.

Birtokuk határa a Jordánhoz közel, Jerikó forrásaitól kelet felé indul, és a pusztán át a Bétel körüli dombokhoz érkezik. Onnan tovább megy Lúzba, majd tovább halad az arkiak határáig, Atárótig. ³ Azután lemegy nyugat felé a jaflétiak határához, majd alsó Bét-Horon vidékéig és Gézerig, azután a Földközi-tengerig.

Efraim törzsi területe

⁴ Megkapták birtokukat József fiainak, Manassénak és Efraimnak törzsei is.

⁵ Efraim törzsi területének ezek a határai, nemzetségeik szerint: a déli határ Atrót-Addártól kelet felé húzódik felső Bét-Horonig, ⁶ onnan pedig a Földközi-tengerig. Az északi határ Mikmetánál elfordul kelet felé, Taanat-Siló irányába, és Jánóahtól keletre halad. ⁷ Ezután délkeleti irányba húzódik. Érinti Atárótot és Naarát, majd Jerikót, és ott éri el a Jordánt. ⁸ Azután Tappúahtól nyugat felé fut a Káná-patakig, és annak mentén eléri a Földközi-tenger partját.

Tehát, ez Efraim törzsi területe, nemzetségenként.

⁹ Manassé törzsi területén, a Jordántól nyugatra egyes városokat, a hozzá tartozó falvakkal együtt, átadtak Efraim törzsének.

¹⁰ Az efraimiak nem űzték ki a Gézerben lakó kánaániakat, ezért azok a mai napig is ott laknak közöttük, bár robotoló szolgáik lettek.

Manassé törzsi területe a Jordántól nyugatra

17 Azután Manassé törzse is megkapta a maga törzsi területét, sorshúzással.

József elsőszülöttje Manassé, az ő elsőszülött fia pedig Mákír, akiből híres és bátor harcos lett. Ezért kapta örökségül Gileád és Básán vidékét a Jordántól keletre. Mákír volt Gileád apja.

² Manassé törzsének a többi nemzetségei is megkapták a maguk birtokát, de nekik Józsué a Jordántól nyugatra adott birtokokat. Ezek a következők: Abíezer, Hélek, Aszríél, Sekem, Héfer és Semidá. Ők is Manassé leszármazottjai voltak, akiktől egy-egy nemzetség származott, amely azután a nevüket viselte.

³ Célofhád Héfer fia volt. Héfer Gileád utóda, ez Mákír fia, ez Manassé fia volt. Célofhádnak nem volt fia, de öt leánya született: Mahlá, Nóá, Hoglá, Milká és Tircá. ⁴ Ezek a leányok odaálltak a vezetők — Eleázár főpap, Józsué és Izráel fejedelmei — elé, és ezt mondták: „Az Örökkévaló megparancsolta Mózesnek, hogy nekünk, leányoknak is ugyanúgy adjatok örökségül földbirtokot, mint a fiúknak.” Így hát Józsué — az Örökkévaló parancsának engedelmeskedve — ennek az öt leánynak is ugyanúgy osztott örökséget, mint apjuk fiútestvéreinek. ^5-6 Manassé törzse tíz részt kapott a Jordán nyugati oldalán, mivel ezek a leányok is birtokot kaptak férfi rokonaik között. Manassé törzsének a többi nemzetségei a Jordán keleti oldalán, Gileád és Básán területén kapták meg a maguk birtokait.

⁷ Manassé törzsi területének a Jordán nyugati oldalán ezek a határai: délen a Sikemtől keletre fekvő Mikmetát városa, északon Ásér törzsi területe határolja. Mikmetát városától a határ délre fordul Én-Tappúah felé, ⁸ amelynek földjeit szintén magába foglalja Manassé területe, de maga a város, Tappúah mégis Efraim törzséhez tartozik. ⁹ Ezután a határ dél felé fordul, és a Káná-patakhoz ér, majd annak mentén nyugat felé kifut a tengerpartra. Ezen a területen Manassé városain kívül vannak olyan városok is, amelyek Efraim törzséhez tartoznak, de Manassé határa mégis a patak északi partja. ¹⁰ Tehát a pataktól délre Efraim, északra Manassé törzsi területe fekszik, és mindkettő nyugati határa a Földközi-tenger partja. Manassé területe északon Ásér, keleten Issakár törzsi területével érintkezik.

¹¹ Néhány város, a hozzá tartozó falvakkal együtt, bár Ásér és Issakár területén feküdt, mégis Manassé törzse birtokába került: Bétseán, Jibleám, Dór (a tengerparton), Éndór, Taanak és Meggidó. ¹² Ezekből a városokból Manassé törzse nem tudta kiűzni az őshonos kánaániakat, akik ott maradtak. ¹³ Később az izráeliek megerősödtek, de mégsem űzték ki az őslakosokat, csak robotoló szolgáikká tették őket.

¹⁴ Amikor Józsué felosztotta a földet a törzsek között, József leszármazottjai — Efraim és Manassé törzsei — ezt mondták neki: „Miért csak egy részt adtál nekünk örökségül, holott mi sokan vagyunk? Az egész földből, amelyet az Örökkévaló a népének adott, a mi két törzsünknek csak egy részt adtál!”

¹⁵ Erre Józsué így felelt: „Ha valóban olyan sokan vagytok, hogy az Efraimnak adott dombvidék nem elég, akkor foglaljátok el a perizziek és a refáiak területeit is! Irtsátok ki az erdőket, vegyétek birtokba azt a vidéket, és telepedjetek le ott!”

¹⁶ Azok így válaszoltak: „A dombvidék valóban szűkös a számunkra. De azokban a völgyekben kánaáni törzsek laknak, akiknek megvasalt hadi szekereik is vannak! Ők laknak Bétseánban, meg a környező falvakban és a Jezréel-síkságon is.”

^17-18 „Ti valóban nagy, erős és népes törzsek vagytok, és szükségetek van nagyobb területre. Legyen hát tiétek az egész dombvidék! Igaz, most még erdők borítják, de irtsatok ki magatoknak művelésre alkalmas területeket, és telepedjetek le ott! Igaz, most még a kánaániak laknak a völgyekben, de űzzétek ki őket onnan, akkor is, ha erősek, és harci szekereik is vannak!” — felelte Józsué József leszármazottjainak, Efraim és Manassé törzseinek.

A hátramaradt területek fölosztása

18 Miután Izráel népe meghódította Kánaán földjét, az egész közösség összegyűlt Silóban^[a], és ott állították föl a Találkozás Sátorát.

² Ebben az időben Izráel hét törzse még nem kapta meg a maga birtokát.

³ Józsué így biztatta őket: „Meddig akarjátok még halogatni, hogy birtokba vegyétek örökségeteket, amelyet az Örökkévaló, őseitek Istene nektek adott? ⁴ Válasszatok magatok közül minden törzsből három-három férfit, hogy elküldjem őket a megmaradt területekre. Ők majd bejárják és összeírják azokat a területeket, amelyeket még senkinek sem osztottunk ki, és visszatérnek hozzám. ⁵ Azután majd feljegyzéseik szerint felosztják a gazdátlan területeket hét részre.

Júda törzse maradjon a maga területén, délen. József törzsei, Manassé és Efraim is maradjon a maga területén, északon. Őket ez nem érinti.

⁶ Miután a szabad területeket 7 részre osztották, és ezt elém hozták, majd én kisorsolom Istenünk, az Örökkévaló előtt, hogy ki melyiket kapja meg közületek.

⁷ A Lévi törzsébe tartozók nem kapnak saját földbirtokot. Az ő örökségük az a kiváltság, hogy az Örökkévalót szolgálják, mint papok. Gád és Rúben törzsének, valamint Manassé törzse egyik felének már Mózes, az Örökkévaló szolgája adott örökséget a Jordán keleti oldalán.”

⁸ Józsué tehát kiküldte azokat a férfiakat. Ezt bízta rájuk: „Menjetek, és írjátok össze a még ki nem osztott területeket, majd jöjjetek vissza hozzám! Azután majd itt, Silóban, az Örökkévaló előtt kisorsolom mindegyik törzsnek a maga örökségét.” ⁹ Azok be is járták Kánaán földjének azokat a részeit, amelyeket Józsué még nem osztott ki Izráelnek. Följegyeztek minden fontosat, és összeírták a városokat is. Azután fölosztották a fölmért területet 7 részre. Végül visszatértek a silói táborba, Józsuéhoz, ¹⁰ aki az Örökkévaló előtt elvégzett sorsolással kijelölte, hogy melyik törzs melyik területet kapja. Így kapta meg Izráelnek ez a 7 törzse is örökségül a maga birtokát.

Benjámin törzsi területe

¹¹ Az elsőnek kijelölt birtokterület a sorshúzás szerint Benjámin törzsének jutott. Az a terület lett az övék, amelyet egyik oldalon Júda, a másikon pedig József törzseinek területe határolt. ¹² Ennek az északi határa a Jordántól indul Jerikótól északra, és halad nyugat felé a dombvidéken keresztül Bét-Áven pusztáját érintve ¹³ Lúz, vagyis Bétel felé, amelyet délről megkerül. Majd tovább megy Atrót-Addár felé, amely alsó Bét-Horontól délre, a hegyen fekszik.

¹⁴ A határ annál a hegynél, amely az alsó Bét-Horonnal szemben emelkedik, dél felé fordul, és ez már Benjámin nyugati határa, amely egészen a Júda törzséhez tartozó Kirját-Baalig, vagyis Kirját-Jeárimig tart.

¹⁵ A déli határ innen nyugatra halad, a Mé-Nafótah forráshoz, ¹⁶ majd annak a hegynek a lábához ér, amely a Ben-Hinnóm völgy végében áll, a refáiak völgyétől északra. Tovább halad a határ a Ben-Hinnóm völgyben lefelé, és dél felől elkerüli a Jebúsziak városát (Jeruzsálemet). Azután a Rogél-forráshoz ér, ¹⁷ és ott észak felé kanyarodik, Én-Semes, majd Gelíót felé, amely az Adummím-hágóval szemben fekszik. Ezután a Rúben fiáról, Bóhanról elnevezett kőhöz ér. ¹⁸ Tovább halad a domb oldalán, Bét-Arábától északra, majd leereszkedik a Jordán völgyébe. ¹⁹ Majd a domb oldalán húzódik, Bét-Hoglától északra, addig a pontig, ahol a Jordán a Holt-tengerbe torkollik. Ez tehát Benjámin déli határa.

²⁰ Benjámin keleti határa a Jordán.

Ezt a területet kapta Benjámin törzse. Ezen belül minden nemzetség megkapta a maga birtokát örökségül.

²¹ A következő városok kerültek Benjámin törzsének birtokába, nemzetségeik szerint: Jerikó, Bét-Hoglá, Émek-Kecíc, ²² Bét-Arábá, Cemáraim, Bétel, ²³ Avvim, Párá, Ofrá, ²⁴ Kefár-Ammóná, Ofní és Geba. Ez összesen 12 város, a hozzájuk tartozó falvakkal együtt.

²⁵ Ezek a városok is Benjámin örökségéhez tartoztak: Gibeon, Ráma, Beérót, ²⁶ Micpe, Kefírá, Mócá, ²⁷ Rekem, Jirpeél, Taralá, ²⁸ Célá, Elef és Jebúsz, vagyis Jeruzsálem, valamint Gibat és Kirját-Jeárim. Ez összesen 14 város, a hozzájuk tartozó falvakkal együtt.

Tehát ez Benjámin törzsének területe, nemzetségeik szerint.

Jézus születése^(A)

2 Abban az időben Augustus császár parancsot adott, hogy írjanak össze mindenkit a Római Birodalom területén. ² Ez az első népszámlálás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a kormányzó. ³ Mindenki útrakelt hát, hogy a saját városába menjen, és ott nyilvántartásba vegyék.

⁴ József is elindult a galileai Názáretből, hogy a júdeai Betlehembe menjen, Dávid király szülővárosába. József ugyanis Dávid családjából származott. ⁵ Vele utazott eljegyzett menyasszonya, Mária is, aki gyermeket várt. ⁶ Amíg Betlehemben voltak, elérkezett Mária szülésének ideje. Meg is szülte elsőszülött fiát, ⁷ bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt hely a számukra.

A betlehemi pásztorok felkeresik a Messiást

⁸ Azon az éjszakán a Betlehem környéki mezőkön pásztorok legeltették a nyájukat. ⁹ Egyszer csak megjelent előttük az Örökkévaló egyik angyala, és az Örökkévaló dicsősége körülragyogta őket. A pásztorok nagyon megrémültek, ¹⁰ de az angyal ezt mondta nekik: „Ne féljetek, mert nagy örömhírt hoztam nektek, amelynek az egész nép örülni fog! ¹¹ Megszületett ma nektek a Szabadító a Dávid városában, ő az Úr, a Messiás. ¹² Erről a jelről ismeritek fel: egy csecsemőt fogtok találni, aki bepólyálva fekszik a jászolban.”

¹³ Ekkor hirtelen hatalmas angyali sereg jelent meg, és együtt dicsérték Istent:

¹⁵ Miután az angyalok visszatértek a Mennybe, a pásztorok ezt mondták egymásnak: „Menjünk hát Betlehembe, és nézzük meg, ami ott történt! Hadd lássuk, amiről az Örökkévaló szólt nekünk!”

¹⁶ Ezzel sietve útnak indultak. Meg is találták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő csecsemőt. ¹⁷ Amikor meglátták, elmondták, amit az angyaltól hallottak róla. ¹⁸ Ezen mindenki nagyon csodálkozott. ¹⁹ Mária azonban a szívébe zárta mindezt, és később is sokat gondolkodott rajta. ²⁰ Ezután a pásztorok visszatértek a nyájukhoz, dicsérve és magasztalva Istent mindazért, amit láttak és hallottak — mert minden pontosan úgy történt, ahogy az angyal mondta.

²¹ Amikor a gyermek nyolc napos lett, körülmetélték, és Jézusnak nevezték el, ahogyan az angyal nevezte, mielőtt még megfogant volna.

Jézust bemutatják a Templomban

²² Amikor elérkezett Mária megtisztulásának ideje,^[a] elvitték a csecsemő Jézust Jeruzsálembe, hogy ott a Mózes Törvénye szerint az Örökkévalónak bemutassák. ²³ Az Örökkévaló Törvényében ugyanis meg van írva: „Minden elsőszülött fiút az Örökkévalónak kell szentelni.”^{[b] 24} Elmentek tehát Jeruzsálembe, hogy az Örökkévaló Törvénye szerint egy pár gerlicét vagy galambfiókát^[c] áldozzanak a Templomban.