12  Ezek pedig ama földnek királyai, a kiket levertek Izráelnek fiai, és a kiknek földjét birtokba vették a Jordánon túl, napkelet felé, az Arnon pataktól fogva a Hermon hegyéig, és az egész mezõséget kelet felõl:

² Szíhon, az Emoreusok királya, a ki lakik vala Hesbonban, a ki uralkodik vala Aróertõl fogva, a mely van az Arnon patak partján, és a patak közepétõl és a Gileád felétõl a Jabbok patakig, az Ammon fiainak határáig.

³ És a mezõségtõl a Kinneróth tengerig napkelet felé, és a puszta tengeréig, a Sóstengerig napkelet felé, a Béth-Jesimothi útig, és délfelé a Piszga hegyoldalainak aljáig.

⁴ És Ógnak, a Básán királyának tartománya, a ki Refaim maradékai közül való, a ki Astarotban és Edreiben lakozik vala.

⁵ És uralkodik vala Hermon hegyén, Szalkhában és az egész Básánban, a Gesurnak és Maakhátnak határáig, és a fél Gileádon, Szíhonnak, Hesbon királyának határáig.

⁶ Mózes, az Úrnak szolgája és Izráelnek fiai verték le õket, és oda adta azt [a földet] Mózes, az Úrnak szolgája örökségül a Rúben és Gád [nemzetségeknek] és a Manassé nemzetség felének.

⁷ Ezek pedig ama földnek királyai, a kiket levertek vala Józsué és az Izráelnek fiai a Jordán másik oldalán napnyugat felé, Baál-Gádtól fogva, a mely van a Libánon völgyében, egészen a kopasz hegyig, a mely Szeír felé emelkedik. És oda adá azt Józsué örökségül az Izráel nemzetségeinek, az õ osztályrészeik szerint:

⁸ A hegységben és a síkságon, a mezõségen és a hegyoldalakon, a pusztán és a déli vidéken, a Khittheus, Emoreus, Kananeus, Perizeus, Khivveus és Jebuzeusok [földjét.]

⁹ Jérikhónak királya egy; Ainak, a mely oldalra vala Béthel felé, királya egy;

¹⁰ Jeruzsálemnek királya egy, Hebronnak királya egy;

¹¹ Jármutnak királya egy, Lákisnak királya egy;

¹² Eglonnak királya egy, Gézernek királya egy;

¹³ Debirnek királya egy, Gédernek királya egy;

¹⁴ Hormáhnak királya egy, Aradnak királya egy;

¹⁵ Libnának királya egy; Adullámnak királya egy;

¹⁶ Makkedának királya egy, Béthelnek királya egy;

¹⁷ Tappuáhnak királya egy, Héfernek királya egy;

¹⁸ Afeknek királya egy, Lassáronnak királya egy;

¹⁹ Mádonnak királya egy, Hásornak királya egy;

²⁰ Simron Meronnak királya egy, Aksáfnak királya egy;

²¹ Taanáknak királya egy, Megiddónak királya egy;

²² Kedesnek királya egy, a Kármelen levõ Jokneámnak királya egy;

²³ A Dór magaslatán levõ Dórnak királya egy, a Gilgál népeinek királya egy;

²⁴ Tirczának királya egy; összesen harminczegy király.

13  Mikor Józsué megvénhedett és igen megidõsödött vala, monda az Úr néki: Te megvénhedtél, igen megidõsödtél, pedig még igen sok föld maradt elfoglalni való.

² Ez az a föld, a mi fennmaradt: A Filiszteusoknak minden tartománya és az egész Gesur.

³ A Sikhórtól fogva, a mely Égyiptom felett [foly], egészen Ekronnak határáig északra, [mely] a Kananeushoz számíttatik; a Filiszteusok öt fejedelemsége: a Gázáé, Asdódé, Askelóné, Gáthé, Ekroné és az Avveusoké.

⁴ Délrõl a Kananeusnak egész földe és Meára, a mely a Sídonbelieké, Afékáig, az Emoreusok határáig.

⁵ Továbbá a Gibli földe és az egész Libanon napkelet felé, Baál-Gádtól fogva, a mely a Hermon hegy alatt van, egészen addig, a hol Hamáthba mennek.

⁶ A hegységnek minden lakosát a Libanontól Miszrefóth-Majimig, a Sídoniakat mind, magam ûzöm ki õket Izráel fiai elõl, csak sorsold ki Izráelnek örökségül, a mint megparancsoltam néked.

⁷ Mostan azért oszd el ezt a földet örökségül kilencz nemzetségnek, és a Manassé nemzetség felének.

⁸ Õ vele együtt a Rúben és Gád [nemzetségek] elvették örökségöket, a melyet adott vala nékik Mózes, túl a Jordánon, napkelet felé, a miképen adta vala nékik Mózes, az Úrnak szolgája.

⁹ Aróertõl fogva, a mely az Arnon patak partján van, úgy a várost, a mely a völgynek közepette van, mint Medebának minden sík földét Dibonig.

¹⁰ És minden városát Szíhonnak, az Emoreusok királyának, a ki uralkodik vala Hesbonban, az Ammon fiainak határáig.

¹¹ És Gileádot és Gesurnak és Maakátnak határát, az egész Hermon hegyet és az egész Básánt Szalkáig.

¹² Básánban Ógnak egész országát, a ki uralkodik vala Astarótban és Edreiben. Ez maradt vala meg a Refaim maradékai közül, de leveré és kiûzé õket Mózes.

¹³ De Izráel fiai nem ûzék ki a Gesurit és a Maakhátit, és ott is lakik a Gesuri és Maakháti az Izráel között mind e mai napig.

¹⁴ Csak Lévi nemzetségének nem adott örökséget; az Úrnak, Izráel Istenének tüzes áldozatai az õ öröksége, a mint szólott vala néki.

¹⁵ Adott vala pedig Mózes [örökséget] a Rúben fiai nemzetségének az õ családjaik szerint.

¹⁶ És lõn az õ határuk Aróertõl fogva, a mely az Arnon folyó partján van, úgy a város, a mely a völgy közepette van, mint az egész sík föld Medeba mellett;

¹⁷ Hesbon és annak minden városa, a melyek a sík földön vannak; Dibon, Bámoth-Baal és Béth-Baál-Meon;

¹⁸ És Jahcza, Kedemót és Méfaát;

¹⁹ És Kirjáthaim, Szibma és Czeret-Sáhár a völgy mellett való hegyen:

²⁰ És Béth-Peór, a Piszga hegyoldalai, és Béth-Jesimóth.

²¹ És a sík föld minden városa és Szíhonnak, az Emoreusok királyának egész országa, a ki uralkodik vala Hesbonban, a kit megvert vala Mózes, õt és a Midiánnak fejedelmeit: Evit és Rékemet, Czúrt és Húrt és Rébát, Szíhonnak fejedelmeit, a kik e földön laktak vala.

²² A jövendõmondó Bálámot is, Beórnak fiát, megölék Izráel fiai fegyverrel, azokkal együtt, a kiket levágtak vala.

²³ Vala tehát a Rúben fiainak határa a Jordán és melléke. Ez a Rúben fiainak öröksége az õ családjaik szerint, a városok és azoknak falui.

²⁴ A Gád nemzetségének, a Gád fiainak is adott vala [örökséget] Mózes, az õ családjaik szerint.

²⁵ És lõn az õ határuk Jaázer és Gileádnak minden városa és az Ammon fiai földjének fele Aróerig, a mely Rabba felett van.

²⁶ És Hesbontól fogva Ramath-Miczpéig és Betónimig, meg Mahanáimtól Debir határáig.

²⁷ A völgyben pedig Béth-Harám, Béth-Nimra, Szukkóth és Czáfon, Szíhonnak, Hesbon királyának maradék országa, a Jordán és melléke, a Kinnereth tenger széléig a Jordánon túl napkelet felé.

²⁸ Ez a Gád fiainak örökségök, az õ családjaik szerint, a városok és azoknak falui.

²⁹ A Manassé nemzetség felének is adott vala Mózes [örökséget]. És lõn a Manassé fiainak félágáé, az õ családjaik szerint;

³⁰ És lõn az õ határuk: Mahanáimtól fogva az egész Básán, Ógnak, Básán királyának egész országa és Jairnak minden faluja, a melyek Básánban vannak, hatvan város.

³¹ És pedig Gileádnak fele és Astarót és Edrei, Óg országának városai Básánban, a Manassé fiának, Mákirnak fiaié, Mákir feléé, az õ családjaik szerint.

³² Ezek azok, a miket örökségül adott vala Mózes a Moáb mezõségén, a Jordánon túl Jérikhótól napkelet felé.

³³ A Lévi nemzetségének pedig nem adott vala Mózes örökséget. Az Úr, Izráelnek Istene az õ örökségök, a mint szólott vala nékik.

14  Ezek pedig azok, a miket örökségül võnek el Izráel fiai a Kanaán földén, a miket örökségül adtak nékik Eleázár, a pap, Józsué, a Nún fia és az atyai fejedelmek, a kik valának Izráel fiainak nemzetségei felett;

² Sorsvetés által való örökségökül, (a mint megparancsolta vala az Úr Mózes által) a kilencz nemzetségnek és a félnemzetségnek:

³ Mert két nemzetségnek és fél nemzetségnek a Jordánon túl adott vala Mózes örökséget, a Lévitáknak pedig nem adott vala örökséget õ közöttök.

⁴ Mert a József fiai két nemzetség voltak: Manassé és Efraim; a Lévitáknak pedig nem adtak osztályrészt a földbõl, hanem csak városokat lakásul és az azokhoz való legelõket barmaik és marháik számára.

⁵ A mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek, úgy cselekedének az Izráel fiai, és úgy oszták fel a földet.

⁶ Hozzámenének pedig Józsuéhoz Júdának fiai Gilgálba és monda néki a Kenizeus Káleb, Jefunné fia: Te tudod azt a dolgot, a melyet beszélt vala az Úr Mózesnek, az Isten emberének én felõlem és te felõled Kádes-Barneában.

⁷ Negyven esztendõs valék én, mikor elküldött engem Mózes az Úrnak szolgája Kádes-Barneából, hogy kikémleljem a földet, és úgy hoztam néki hírt, a mint az én szívemben vala.

⁸ Atyámfiai pedig, a kik feljöttek vala velem, elrémítették a népnek szívét, de én tökéletesen követtem az Urat, az én Istenemet.

⁹ És megesküvék Mózes azon a napon, mondván: Bizony a föld, a melyet megtapodott a te lábad, tiéd lesz örökségül, és a te fiaidé mind örökké, mivelhogy tökéletesen követted az Urat, az én Istenemet.

¹⁰ Most pedig, ímé megtartott engem az Úr életben, a mint szólott vala; most negyvenöt esztendeje, a mióta szólott vala az Úr e dologról Mózesnek, a mi alatt Izráel a pusztában bolyongott vala; és most ímé, nyolczvanöt esztendõs vagyok!

¹¹ Még ma is olyan erõs vagyok, a milyen azon a napon voltam, a mikor elküldött engem Mózes; a milyen akkor volt az én erõm, most is olyan az én erõm a harczoláshoz és járásra-kelésre.

¹² Most azért add nékem ezt a hegyet, a melyrõl szólt vala az Úr azon a napon; mert magad is hallottad azon a napon, hogy Anákok vannak ott, és nagy, erõsített városok; hátha velem lesz az Úr, és kiûzöm õket, a mint megmondotta az Úr.

¹³ És megáldá õt Józsué, és odaadá Hebront Kálebnek, a Jefunné fiának örökségül.

¹⁴ Azért lõn Hebron a Kenizeus Kálebé, a Jefunné fiáé, örökségül mind e mai napig, a miért hogy tökéletesen követte vala az Urat, Izráelnek Istenét.

¹⁵ A Hebron neve pedig annakelõtte Kirjáth-Arba volt; a ki a legnagyobb ember volt az Anákok között. A föld pedig megnyugodott a harcztól.

15  A Júda fiai nemzetségének sors által való része pedig az õ családjaik szerint [ez] vala: Edomnak határa felé a Czin pusztája délre, a déli határnak végén.

² Vala pedig az õ déli határuk a Sóstengernek szélétõl, a tengernyelvtõl fogva, a mely délfelé fordul.

³ És halad délre az Akrabbim hágónak, majd átmegy Czin felé, és felmegy délrõl Kádes-Barneának, átmegy Hesronnak, felmegy Adárnak és kerül Karka felé;

⁴ Majd átmegy Asmonnak és halad Égyiptom patakának. A határ szélei pedig a tengernél vannak. Ez a ti határotok délre.

⁵ Napkelet felé pedig a Sóstenger a határ a Jordán végéig; az északi rész határa pedig a tengernyelvtõl, a Jordán végétõl [kezdõdik.]

⁶ És felmegy ez a határ Béth-Hoglának, és átmegy északra Béth-Arabán majd felmegy ez a határ Rúben fiának, Bohánnak kövéhez.

⁷ És felmegy ez a határ Debirbe is az Akor völgyébõl, és északnak fordul Gilgál felé, a mely átellenében van az Adummim hágójának, a mely a pataktól délfelé esik. És átmegy a határ az Én-semes vizeire és tova halad a Rógel forrása felé.

⁸ Azután felmegy a határ a Hinnom fiának völgyén, Jebuzeusnak, azaz Jeruzsálemnek déli oldala felé; felmegy továbbá e határ a hegynek tetejére, a mely átellenben van a Hinnom völgyével napnyugat felé, a mely északra van a Refaim völgyének szélén.

⁹ És hajlik e határ a hegynek tetejétõl a Neftoáh víznek kútfejéhez és kimegy az Efron hegyének városai felé; majd hajlik e határ Baalának, azaz Kirjáth-Jeárimnak.

¹⁰ Baalától pedig fordul e határ napnyugotnak a Szeír-hegy felé, és átmegy északnak a Jeárim-hegy oldala felé, azaz Kesalon felé és alámegy Béth- Semesnek és átmegy Timnának.

¹¹ Majd tova megy e határ Ekron északi oldala felé, és hajlik e határ Sikkeronnak, és átmegy a Baala hegynek, és tova megy Jabnéel felé. A határ szélei pedig a tengernél vannak.

¹² A napnyugati határ pedig a nagy tenger és melléke. Ez Júda fiainak határa köröskörül az õ házoknépe szerint.

¹³ Kálebnek, a Jefunné fiának pedig a Júda fiai között ada részt, az Úrnak Józsuéhoz való szavai szerint; Kirjáth-Arbának, Anák atyjának [városát], azaz Hebront.

¹⁴ És kiûzé onnan Káleb Anáknak három fiát: Sésait, Ahimánt és Tálmait, Anák gyermekeit.

¹⁵ És felméne innét Debir lakói ellen, Debirnek neve pedig azelõtt Kirjáth- Széfer volt.

¹⁶ És monda Káleb: A ki megveri Kirjáth-Széfert és elfoglalja azt, néki adom Akszát, az én leányomat feleségül.

¹⁷ Elfoglala pedig azt Othniél, Kénáznak, a Káleb testvérének fia; és néki adá Akszát, az õ leányát feleségül.

¹⁸ És lõn, hogy a mikor eljöve az, biztatá õt, hogy kérjen az õ atyjától mezõt. Leszálla azért a szamárról; Káleb pedig monda néki: Mi bajod?

¹⁹ Õ pedig monda: Adj áldást nékem! Mivelhogy száraz földre helyeztél engem, adj azért nékem vízforrásokat is. És néki adá a felsõ forrást és az alsó forrást.

²⁰ Ez a Júda fiai nemzetségének öröksége az õ családjaik szerint.

²¹ A Júda fiai nemzetségének városai pedig a déli végtõl kezdve Edom határa felé valának: Kabseél, Éder és Jágur;

²² Kina, Dimóna és Adada;

²³ Kedes, Hásor és Ithnán;

²⁴ Zif, Télem és Bealóth;

²⁵ Hásor-Hadatha és Kerioth-Hesron, azaz Hásor;

²⁶ Amam, Séma és Móláda;

²⁷ Hasar-Gaddah, Hesmón és Béth-Pelet;

²⁸ Hasar-Suál, Beer-Seba és Bizjotheja;

²⁹ Baála, Ijjim és Eczem;

³⁰ Elthólád, Keszil és Hormah;

³¹ Siklág, Madmanna és Szanszanna;

³² Lebaóth, Silhim, Ain és Rimmon. Összesen huszonkilencz város és ezek falui.

³³ A síkságon: Esthaól, Czórah és Asnáh;

³⁴ Zanoah, Én-Gannim, Tappuáh és Énám;

³⁵ Jármut, Adullám, Szókó és Azéka;

³⁶ Saáraim, Adithaim, Gedéra és Gederóthaim. Tizennégy város és azok falui.

³⁷ Senán, Hadása és Migdal-Gad;

³⁸ Dilán, Miczpe és Jokteél;

³⁹ Lákis, Boczkát és Eglon;

⁴⁰ Kabbon, Lahmász és Kitlis;

⁴¹ Gedéróth, Béth-Dágon, Naama és Makkéda. Tizenhat város és ezeknek falui.

⁴² Libna, Ether és Asán;

⁴³ Jifta, Asná és Neczib;

⁴⁴ Keila, Akzib és Marésa. Kilencz város és ezeknek falui.

⁴⁵ Ekron, ennek mezõvárosai és falui.

⁴⁶ Ekrontól fogva egész a tengerig mind azok, a melyek Asdód mellett vannak, és azoknak falui.

⁴⁷ Asdód, ennek mezõvárosai és falui; Gáza, ennek mezõvárosai és falui; Égyiptom patakjáig, és a nagy tenger és melléke.

⁴⁸ A hegységen pedig: Sámír, Jathír és Szókó;

⁴⁹ Danna, Kirjáth-Szanna, azaz Debir;

⁵⁰ Anáb, Estemót és Anim;

⁵¹ Gósen, Hólon és Giló. Tizenegy város és ezeknek falui.

⁵² Aráb, Dúma és Esán;

⁵³ Janum, Béth-Tappuah és Aféka;

⁵⁴ Humta, Kirjáth-Arba, azaz Hebron és Czihor. Kilencz város és ezeknek falui.

⁵⁵ Maón, Karmel, Zif és Júta;

⁵⁶ Jezréel, Jokdeám és Zánoah;

⁵⁷ Kajin, Gibea és Timna. Tíz város és ezeknek falui.

⁵⁸ Halhul, Béth-Czúr és Gedor;

⁵⁹ Maarát, Béth-Anóth és Elthekon. Hat város és ezeknek falui.

⁶⁰ Kirjáth-Baál, azaz Kirjáth-Jeárim, és Rabba. Két város és ezeknek falui.

⁶¹ A pusztában: Béth-Arábá, Middin és Szekáka;

⁶² Nibsán, Ir-Melah és Én-Gedi. Hat város és ezeknek falui.

⁶³ De a Jebuzeusokat, Jeruzsálemnek lakóit, Júda fiai nem bírták kiûzni, azért laknak ott a Jebuzeusok Júda fiaival együtt Jeruzsálemben, mind e mai napig.