A kánai lakodalom

2 Két nappal később lakodalom volt a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is részt vett. ² Meghívták Jézust és a tanítványait is. ³ A lakodalom közben elfogyott a bor, s ekkor Jézus anyja szólt a fiának: „Nincs több boruk!”

⁴ Jézus azonban ezt válaszolta: „Mi közünk nekünk ehhez? Nem jött még el az én időm.”

⁵ Jézus anyja mégis szólt a szolgáknak: „Akármit mond nektek, tegyétek meg!”

⁶ Volt ott hat nagyméretű, kőből készült víztartó, amelyet a zsidók a szertartásos tisztálkodáshoz^[a] szoktak használni. Ezekbe egyenként kb. 80–120 liter víz fért.

⁷ Jézus szólt a szolgáknak: „Töltsétek meg az edényeket vízzel!” Azok pedig színig töltötték a víztartókat.

⁸ Azután Jézus mondta nekik: „Merítsetek belőle, és vigyétek a násznagynak!”

A szolgák így is tettek. ⁹ A násznagy megkóstolta a borrá változott vizet. (Ő nem tudta, honnan van a bor, de a szolgák, akik hozták, tudták.) Akkor a násznagy odahívta a vőlegényt, ¹⁰ és azt mondta neki: „Mindenki a legjobb bort szolgálja fel először, és amikor a vendégek már részegek, akkor hozzák az olcsó bort. Te meg mostanáig tartogattad a legjobb borodat?”

¹¹ Jézus jelei és csodái közül ez volt az első, amelyet a galileai Kánában mutatott meg. Kézzelfoghatóan megmutatta a dicsőségét, a tanítványai pedig hittek benne.

¹² Ezután Kapernaumba ment anyjával, testvéreivel és tanítványaival együtt, és ott maradtak néhány napig.

Jézus kikergeti a kereskedőket a Templomból^(A)

¹³ Közeledett már a júdeaiak páska ünnepe, ezért Jézus felment Jeruzsálembe. ¹⁴ Látta, hogy a Templom udvarában marhákat, juhokat, galambokat árulnak, és pénzváltók ülnek az asztalaiknál. ¹⁵ Ekkor felragadott néhány kötelet, azokat marokra fogta, mint egy korbácsot, és kizavarta a kereskedőket a Templom területéről, a juhokkal és a marhákkal együtt. A pénzváltók pénzét szétszórta, és asztalaikat felborította. ¹⁶ A galambárusoknak is mondta: „Ki innen! Vigyétek el ezeket! Ne tegyétek Atyám házát piactérré!”

¹⁷ Tanítványainak eszébe jutott, hogy az Írás ezt mondja:

¹⁸ Egyes júdeaiak, ezt mondták Jézusnak: „Mutass nekünk valami csodás jelet annak bizonyítására, hogy jogod van ilyeneket tenni!”

¹⁹ Jézus ezt felelte: „Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt újra felépítem!”

²⁰ Erre azok így válaszoltak: „Negyvenhat évig építették a Templomot, te meg három nap alatt újjáépítenéd?!”

²¹ De nem értették meg, hogy Jézus nem a Templom épületeiről, hanem a saját testéről beszélt. ²² Később, már Jézus feltámadása után, tanítványai visszaemlékeztek mindarra, amit ekkor mondott, és hittek az Írásban és Jézus szavaiban.

²³ Amíg Jézus Jeruzsálemben volt a páska ünnepén, sokan hittek és bíztak benne, mert látták a csodákat, amelyeket tett. ²⁴ Ő azonban nem bízta magát rájuk, mert ismerte őket. ²⁵ Nem volt szüksége rá, hogy valaki megmondja neki, mi van az emberekben, mert eleve jól ismerte mindegyiküket.

Jézus és Nikodémus beszélgetése

3 Volt a farizeusok között egy ember, akit Nikodémusnak hívtak, és a júdeaiak egyik vallási vezetőjének számított. ² Egyik éjjel eljött Jézushoz, és azt mondta neki: „Mester, biztosan tudjuk, hogy téged Isten küldött tanítóul. Ilyen csodákat, amelyeket te teszel, csak akkor tehet valaki, ha Isten van vele.”

³ Jézus így válaszolt: „Igazán mondom neked, hogy aki nem születik újra, nem láthatja meg Isten Királyságát.”

⁴ Nikodémus megkérdezte: „Hogyan születhet valaki újra, ha már megöregedett? Hiszen nem mehet vissza anyja méhébe, hogy másodszor is megszülessen!”

⁵ Jézus így válaszolt: „Igazán mondom neked, hogy aki nem születik újra víz és a Szent Szellem által, az nem képes belépni Isten Királyságába. ⁶ Ami testből született, az testi természetű, ami pedig a Szent Szellemtől született, az szellemi természetű. ⁷ Ne csodálkozz, hogy azt mondtam: újra kell születnetek! ⁸ A szél^[c] fúj, amerre akar. Hallod a hangját, de nem tudod, honnan jön, és merre tart. Ehhez hasonló természetű mindenki, aki a Szent Szellemtől született.”

⁹ Nikodémus megkérdezte: „Hogyan lehet ez?”

¹⁰ „Te Izráel népének tanítója vagy, mégsem érted ezt? ¹¹ Igazán mondom neked, mi arról beszélünk, amit jól ismerünk. Olyan dolgokról tanúskodunk, amelyeket saját szemünkkel láttunk, mégsem hisztek nekünk. ¹² Eddig csupán földi dolgokról beszéltem nektek, de ezeket sem hittétek el. Hogyan fogjátok elhinni, ha majd a mennyei dolgokról beszélek? ¹³ Soha senki sem ment fel a Mennybe, kivéve az Emberfiát,^[d] azt az egyet, aki a Mennyből jött le.

¹⁴ Ahogyan Mózes fölemelte a rézkígyót a pusztában,^[e] úgy fogják az Emberfiát is fölemelni, ¹⁵ hogy aki hisz benne, az örökké éljen.

¹⁶ Mert Isten úgy szerette az embereket, hogy az egyszülött Fiát adta oda cserébe értük, hogy aki hisz a Fiában, az ne pusztuljon el, hanem örök életet kapjon. ¹⁷ Isten nem azért küldte a Fiát az emberek közé, hogy elítélje őket, hanem azért, hogy a Fiú közreműködésével megmenekülhessenek. ¹⁸ Aki hisz a Fiúban, azt nem fogják elítélni. De aki nem hisz benne, az máris elmarasztaló ítélet alatt van, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában.

¹⁹ Az ítélet pedig ez: a világosság eljött az emberek közé, de ők jobban szerették a sötétséget, mert gonosz dolgokat tettek. ²⁰ Ugyanis, akik gonosz dolgokat tesznek, azok mind gyűlölik a világosságot, és nem jönnek ki a világosságra, nehogy a tetteik gonoszsága lelepleződjön. ²¹ Aki viszont az igazságot követi, és azt teszi, ami helyes, az kijön a világosságra, hogy nyilvánvaló legyen: ezeket a dolgokat Isten tetszése szerint és Isten által tette.”

Jézus és Bemerítő János

²² Jézus ezután tanítványaival együtt Júdeába ment. Ott időzött velük, és bemerítették az embereket. ²³ Bemerítő János pedig Szálim közelében, Ainonnál merítette be az embereket, mert ott bőven volt víz. Sokan jöttek hozzá, és bemerítkeztek nála. ²⁴ (Jánost ekkor még nem zárták börtönbe.)

²⁵ Egyszer János néhány tanítványa vitába keveredett valakivel, aki a zsidó vallási hagyományokat követte. A bemerítkezésről és a megtisztulás szertartásáról^[f] vitatkoztak. ²⁶ Végül odamentek Jánoshoz, és megkérdezték: „Mester, emlékszel arra a férfira, aki veled volt a Jordánon túl, és akiről tanúskodtál? Most ő is bemerít, és csak úgy tódul hozzá mindenki!”

²⁷ János így válaszolt: „Az ember a saját erejéből semmire sem jut. Csak annyit tehet, hogy elfogadja, amit Istentől kap ajándékba. ²⁸ Ti magatok vagytok a tanúim, hogy világosan megmondtam: nem én vagyok a Messiás! Engem Isten azért küldött, hogy a Messiás előtt menjek, és utat készítsek számára. ²⁹ Akinek menyasszonya van, az a vőlegény! A vőlegény barátja pedig csak vár és figyel, hogy mikor hallja meg a vőlegény hangját. S mennyire örül, amikor meghallja! Most én is így örülök. Boldog vagyok, hogy ő megérkezett! ³⁰ Neki ettől fogva egyre feljebb és feljebb kell emelkednie, én pedig egyre kevésbé leszek fontos.”

Aki a Mennyből jött

³¹ „Ő a Mennyből, Istentől jött, ezért mindenkinél hatalmasabb. Aki a földről származik, az a földhöz tartozik, és földi dolgokról beszél. Ő azonban a Mennyből, Istentől jött, és mindenkinél hatalmasabb! ³² Ő arról beszél, amit saját maga látott és hallott, az emberek mégsem fogadják el, amit mond. ³³ Azok viszont, akik hisznek neki, ezzel azt bizonyítják, hogy Isten megbízható, és igazat mond. ³⁴ Mert akit Isten küldött, az valóban Isten szavait és személyes üzenetét mondja. Isten a Szent Szellemet korlátozás nélkül adja naki, ³⁵ mert az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe adott. ³⁶ Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van. Aki viszont nem engedelmeskedik a Fiúnak, az sohasem látja meg az örök életet, hanem Isten haragja alatt marad.”

Jézus beszélget a samáriai asszonnyal

4 Egyesek azt híresztelték a farizeusoknak, hogy Jézus több tanítványt merít be és vonz maga köré, mint Bemerítő János. ² (Bár maga Jézus nem merített be senkit, csak a tanítványai.) ³ Mikor Jézus erről tudomást szerzett, elhagyta Júdeát, és újra visszatért Galileába. ⁴ Útközben keresztül kellett mennie Samárián.

⁵ Így jutott el egy samáriai város, Sikár szélére. Ez a hely közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet egykor Jákób adott a fiának, Józsefnek. ⁶ Mivel Jézus az utazástól elfáradt, leült a kút mellé, amelyet Jákób kútjának neveztek. Dél felé járt az idő. ^7-8 A tanítványok éppen bementek a városba, hogy valami ennivalót vegyenek. Ekkor ért a kúthoz egy samáriai asszony, aki a városból jött, hogy vizet merítsen. Jézus megszólította: „Kérlek, adj nekem inni!”

⁹ A samáriai asszony csodálkozva kérdezte: „Hogy kérhetsz tőlem vizet zsidó létedre, mikor én samáriai asszony vagyok?!” (A zsidók ugyanis szóba sem álltak a samáriai lakosokkal.)

¹⁰ Jézus így válaszolt: „Ha ismernéd az Isten ajándékát, akkor tudnád, hogy ki az, aki vizet kért tőled — s akkor te kértél volna vizet tőle, ő pedig friss forrásvizet^[g] adott volna neked.”

¹¹ Ekkor az asszony megkérdezte: „Uram, hogyan vennél forrásvizet? Hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. ¹² Nagyobb lennél, mint Jákób atyánk, aki ezt a kutat adta nekünk? Ő maga is ebből ivott, a fiai is, meg a nyájai is.”

¹³ Jézus így válaszolt: „Akik ebből a vízből isznak, azok újra megszomjaznak, ¹⁴ de aki abból a vízből iszik, amelyet tőlem kap, az soha többé nem szomjazik meg. Sőt, az a víz, amelyet én adok neki, forrássá válik benne, s olyan víz ömlik majd belőle, amely örök életet ad.”

¹⁵ „Uram, adj nekem is abból a vízből, hogy ne legyek többé szomjas, és ne kelljen innen hordanom a vizet!” — kérte az asszony.

¹⁶ Jézus ekkor azt mondta neki: „Menj, hívd a férjedet, és jöjjetek vissza!”

¹⁷ Az asszony így válaszolt: „Nincs férjem.”

Jézus így felelt: „Ez valóban igaz, nincs férjed! ¹⁸ Öt férjed volt, de akivel most együtt élsz, az nem a férjed. Igazat mondtál.”

¹⁹ Ekkor az asszony így felelt: „Uram, látom, hogy próféta vagy! ²⁰ Őseink ezen a hegyen imádták Istent. Ti, júdaiak, azonban azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben kell Istent imádni.”

²¹ Jézus így válaszolt neki: „Asszony, higgy nekem: eljön az idő, amikor nem kell sem Jeruzsálembe, sem erre a hegyre felmennie annak, aki a Mennyei Atyát akarja imádni. ²² Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi pedig ismerjük azt, akit imádunk, mert az, aki a szabadulást hozza, a zsidók közül jön. ²³ Eljön majd az idő, sőt, már itt is van, amikor az igazi imádók szellemben és igazán imádják a Mennyei Atyát, mert az Atya olyanokat keres, akik őt így imádják. ²⁴ Isten szellem, ezért akik őt imádják, azoknak is szellemben és igazságban kell imádniuk őt.”

²⁵ Az asszony így válaszolt: „Tudom, hogy egyszer eljön a Messiás, és amikor majd eljön, mindent megmagyaráz nekünk.”

²⁶ „Én vagyok az, aki veled beszélek” — mondta neki Jézus.

²⁷ Ebben a pillanatban érkeztek meg a tanítványok. Nagyon elcsodálkoztak, hogy Jézus egy asszonnyal beszélget. De egyikük sem kérdezte meg, hogy mit akart tőle, vagy miért beszélgetett vele.

²⁸ Az asszony ekkor a kútnál hagyta a vizeskorsóját, visszament, és hívta a város lakóit: ²⁹ „Gyertek, nézzétek meg azt a férfit, aki mindent elmondott nekem, amit tettem! Lehet, hogy ő a Messiás?” ³⁰ Azok pedig kimentek Jézushoz.

³¹ Amíg az asszony a városba ment, a tanítványok kínálták Jézust: „Mester, egyél valamit!”

³² De ő ezt felelte: „Van mit ennem, de erről ti nem tudtok.”

³³ A tanítványok egymást kérdezgették: „Hogy lehet ez? Talán valaki hozott neki ennivalót?”

³⁴ Jézus így válaszolt: „Számomra az az étel, ha azt teszem, amit az Atya rám bízott, hiszen ezért küldött el. Az táplál engem, amikor egészen elvégzem, amivel megbízott. ³⁵ A vetés idején azt szoktátok mondani: »Még négy hónap, és aratni fogunk.« Én pedig azt mondom nektek: nyissátok ki a szemeteket, és lássátok meg, hogy a gabona már megérett az aratásra! ³⁶ Aki learatja, meg is kapja érte a bérét, mert az örök életre gyűjti össze a termést. Ezért együtt örül a vető és az arató. ³⁷ A közmondás ráillik erre: »Az egyik vet, a másik meg arat.« ³⁸ Én azért küldtelek el titeket, hogy learassátok, amit mások vetettek. Mert valóban mások dolgoztak vele, ti pedig folytatjátok, amit ők elkezdtek: learatjátok a munkájuk gyümölcsét.”

³⁹ Abban a samáriai városban sokan hittek Jézusban, mivel az az asszony elmondta nekik: „Mindent megmondott nekem, amit csak tettem.” ⁴⁰ Ezért a samáriaiak Jézushoz tódultak, kérték, hogy maradjon velük, és ő ott is maradt még két napig. ⁴¹ Ezalatt nagyon sokan hallgatták Jézust, és még többen hittek benne.

⁴² Később meg is mondták az asszonynak: „Először amiatt hittünk Jézusban, amit te mondtál róla. Most már magunk is hallottuk őt, és meggyőződtünk róla, hogy valóban ő az egész világ Üdvözítője.”

A fiad élni fog!^(B)

⁴³ Két nap múlva Jézus továbbment Galileába. ⁴⁴ (Korábban azt mondta, hogy a prófétának nincs becsülete a saját hazájában.) ⁴⁵ Amikor odaért, a galileaiak szívesen fogadták, ugyanis voltak közöttük olyanok, akik ott voltak Jeruzsálemben az ünnepen, és látták mindazt, amit Jézus tett.

⁴⁶ Azután Jézus újra a galileai Kánába ment, ahol korábban a vizet borrá változtatta. Élt Kapernaumban egy magas rangú királyi tisztviselő, akinek a fia beteg volt. ⁴⁷ Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, eljött hozzá. Kérte, hogy menjen vele, és gyógyítsa meg a fiát, aki már haldoklott. ⁴⁸ Jézus azt felelte: „Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek.”

⁴⁹ De a királyi tisztviselő kérlelte: „Uram, gyere velem, mielőtt még meghalna a gyermekem!”

⁵⁰ Jézus ezt mondta: „Menj csak haza, a fiad élni fog!”

Ő pedig hitt Jézus szavának, és hazament. ⁵¹ Útközben találkozott a szolgáival, akik azzal a hírrel jöttek elé, hogy a fia már jobban van.

⁵² Megkérdezte őket, mikor lett jobban a gyermek.

Azok mondták, hogy előző nap délután egy órakor múlt el a láza.

⁵³ Az apa visszaemlékezett arra, hogy Jézus pontosan abban az órában mondta neki: „A fiad élni fog!” — és hitt Jézusban egész családjával együtt.

⁵⁴ Ez volt a második csodálatos jel, amelyet Jézus tett, miután Júdeából Galileába érkezett.