Add parallel Print Page Options

Prófécia a közelgő csapásokról

Ez az Örökkévaló üzenete, amely Jóel prófétához, Petúél fiához érkezett:

Hallgassátok meg ezt,
    népem vezetői!
Figyeljetek rám,
    akik e földön laktok!
Történt-e valaha ilyen
    a ti időtökben,
    vagy őseitek napjaiban?
Mondjátok el ezt fiaitoknak,
    ők is a gyermekeiknek,
    azok meg a következő nemzedéknek!

Sáskajárás

Amit az egyik sáskaraj meghagyott,
    megette a másik,
amit ez megkímélt,
    felfalta a következő,
s ha még maradt ezután valami,
    csupaszra tarolta azt a negyedik.[a]

Ébredjetek, ti részegek,
    és sírjatok!
Jajgassatok mind,
    ti borivók!
Mert nincs többé sem must, sem bor,
    elvették tőletek!
Pusztító sereg szállta meg országomat,
    erős és megszámlálhatatlan.
Fogaik oroszlánfogak,
    széttépnek és összemorzsolnak mindent.
Elpusztították szőlőskertemet,
    összetörték fügefáimat,
meztelenre hántották, szétdobálták,
    fehérlenek csupaszon maradt ágai.

Felhívás böjtre

Sírjatok, gyászoljatok,
    mint a zsákruhába öltözött
    ifjú menyasszony,
    aki halott vőlegényét siratja!
Gyászoljatok, sírjatok, ti papok,
    az Örökkévaló szolgái!
Nincs többé étel- és italáldozat
    az Örökkévaló Templomában.
10 Elpusztult a szántóföld,
    gyászol a mező,
elpusztult a gabona,
    nem lesz aratás,
kiszáradt a szőlő,
    elmarad a szüret,
nem termett az olajfa,
    elapadt az olaj.
11 Hiába remélt jó termést a szántóvető,
    siratja a búzát, az árpát,
jajgatnak a szőlőművesek is,
    nem lesz már sem aratás,
    sem szüret!
12 Kipusztult a szőlő,
    száraz a borsajtó,
kiszáradt a füge
    és a gránátalma,
kiégett az alma
    és a datolyapálma,
    elszáradtak még a mező fái is!
Bizony, kiveszett az öröm
    az emberek közül!
13 Jajgassatok, papok,
    öltsetek gyászruhát!
Sírjatok, kik az oltárnál szolgáltok,
    öltözzetek zsákba, Istenem szolgái,
    éjjel-nappal abban járjatok!
Gyászoljatok, mert megszűnt
    az étel- és italáldozat
    Istenetek Templomában!

14 Hirdessetek szent böjtöt,
    hívjátok össze a népgyűlést,
gyűjtsetek össze minden vezetőt,
    hívjátok az ország lakóit
az Örökkévaló házába,
    Istenetek Templomába!
Kiáltsatok együtt
    az Örökkévalóhoz kegyelemért!

Mint a pusztítás, úgy jön az Örökkévaló napja

15 Jaj, az a nap!
    Mert közel az Örökkévaló napja,
s mint a pusztító sereg,
    úgy jön el a Mindenható[b] szavára!
16 Hiszen szemünk láttára
    tűnt el minden étel-ital,
boldogság és öröm
    Istenünk házából!
17 Hiába vetettünk,
    elszáradt a mag a földben.
Üres a magtár,
    düledezik a csűr,
elmaradt az aratás,
    elszáradt a vetés.
18 Hogy bőgnek az éhes állatok!
    Nyugtalanul kóborolnak a marhacsordák,
    mert kiszáradtak a legelők.
Sínylődnek[c] még a nyájak is.
19 Hozzád kiáltok, Örökkévaló,
    mert tűz égette ki a puszták legelőit,
    láng perzselte föl a mező fáit.
Nem maradt egy tenyérnyi zöld sem.
20 A mezei vadak is bőgve hozzád esengenek,
    mert kiszáradt forrás és patak,
    tűz perzselte föl a puszta legelőit!

Az Örökkévaló napja közel!

Fújjátok meg a sófárt a Sionon!
    Fújjatok riadót[d] szent hegyemen!
Reszkessen a föld minden lakója,
    mert közel az Örökkévaló napja,
    itt van már a küszöbön!
Sötétség és homály napja az,
    komor fellegek és köd uralja!
Mire felkél a hajnal,
    seregek borítják el a hegyeket.
Micsoda hatalmas,
    erős hadsereg!
Nem volt ilyen még soha,
    nem is lesz többé,
    míg ember él a földön!

Előttük mintha pusztító tűz perzselne,
    utánuk mintha láng lobogna.
Előttük a táj, mint az Édenkert,
    utánuk csak üszkös rom
    és pusztaság marad,
semmi sem menekül meg tőlük.
Mint a vágtató lovak,
    úgy rohannak,
mint rohamozó lovasok,
    úgy száguldanak.
Robognak a hegyek tetején,
    mint harci szekerek dübörögnek,
mint a tarlótűz ropogása,
    rémítő zajjal robognak,
    ütközetre rohannak.
Elrémülnek láttukra a népek,
    minden arc elsápad.

Mint erős harcosok,
    rohannak a csatába.
Mint ostromló katonák,
    felhágnak a falakra.
Mind egyenesen rohannak,
    soraik fel nem bomlanak.
Mindegyik a maga ösvényén halad,
    társát nem akadályozza.
Nekirontanak a fegyvereknek,
    de még sebet sem kapnak.
Lerohanják a várost,
    futkosnak a kőfal tetején,
felmásznak a házfalon,
    betörnek az ablakon, mint a tolvaj.
10 Még a föld is belereszket,
    megremeg az ég is,
elsötétül a Nap és Hold,
    a csillagok sem ragyognak,
11 mikor az Örökkévaló szava mennydörög,
    mikor hatalmas seregét szólítja.
Rettenetes az ő serege!
    Ellenállhatatlan,
    mert az Örökkévaló parancsát teljesíti!
Bizony, nagy és rettenetes
    az Örökkévaló napja!
Ki tudja elviselni?

Felhívás böjtre és imádkozásra

12 „De még most is hívlak benneteket!
    — mondja az Örökkévaló. —
Jöjjetek vissza hozzám teljes szívvel,
    böjtölve, sírva és gyászolva!
13 De szíveteket szaggassátok meg,
    ne ruháitokat![e]
Így térjetek vissza az Örökkévalóhoz,
    Istenetekhez,
    mert ő irgalmas és kegyelmes,
türelme hosszú, szeretete erős,
    és örül, ha büntető ítéletét
    nem kell végrehajtania.
14 Talán megkönyörül rajtatok,
    és ítéletét mégsem hajtja végre,
    hanem áldást hagy maga után.
S akkor ismét hozhattok az Örökkévalónak,
    Isteneteknek, étel- és italáldozatot!

Könyörülj meg népeden, Örökkévaló!

15 Fújjátok meg a sófárt a Sionon!
    Hirdessetek szent böjtöt,
    hívjátok össze a népgyűlést,
16 gyűjtsétek össze a népet,
    tartsatok szent gyűlést,
gyűjtsétek össze a vezetőket,
    hozzátok a gyermekeket,
    még a csecsemőket is!
Jöjjön ki házából az ifjú férj,
    jöjjön fiatal felesége is,
    senki se maradjon távol!
17 A papok, az Örökkévaló szolgái,
    sírjanak a Templom és az oltár között,[f]
    és mondják:
„Könyörülj meg népeden, Örökkévaló,
    ne engedd, hogy örökséged
    gyalázzák a nemzetek!
Ne uralkodjanak rajtuk,
    s ne gúnyolhassák őket:
    »Lássuk hát, hol van most Istenetek!«”

Az Örökkévaló megkegyelmez népének

18 Akkor fellángolt az Örökkévaló
    féltő szeretete,
    és népének megkegyelmezett.
19 Ezt mondta nekik:
    „Most már adok nektek
    búzát, bort és olajat,
hogy jóllakjatok,
    és bőségben éljetek!
S többé nem hagyom,
    hogy a nemzetek gúnyoljanak titeket!
20 Elűzöm földetekről az északi sereget[g],
    messze hajítom,
    kietlen sivatagba vetem,
elejét a Keleti-tengerbe,
    végét a Nyugati-tengerbe taszítom.
Szörnyű dolgokat tett,
    ezért romlásának bűze az egekig ér,
pusztulásának büdösségét
    messze földön érzik.

Kipótolom nektek az esztendőket

21 Ujjongj és örülj, te föld,
    ne félj, mert nagy dolgokat
    tesz veled az Örökkévaló!
22 Mezei vadak, ne féljetek!
    Kizöldülnek a pusztai legelők megint,
újra teremnek a gyümölcsfák,
    a szőlő és füge termésüket érlelik.

23 Sion fiai, ti is ujjongjatok,
    örüljetek az Örökkévalóban, Istenetekben,
mert újra esőt ad nektek
    alkalmas időben.
Hullat rátok korai esőt idejében,
    és késői esőt az első hónapban.
24 A szérűskertek megtelnek gabonával,
    a szőlőprésből bőven ömlik a must,
    az olajprésből meg az olívaolaj.

25 Kipótolom az elmaradt termést,
    amelyet a sáskák raja[h] felemésztett,
a meddő éveket, amelyeket elpusztított
    rátok küldött nagy seregem!
26 Bőven ehettek, megelégedtek,
    dicséritek Istenetek, az Örökkévaló nevét,
    mert csodálatosan bánt veletek!
Nem vall szégyent népem soha többé!
27 Akkor majd megtudjátok,
    hogy Izráel népe között lakom,
hogy én vagyok az Örökkévaló, Istenetek,
    és nincs más kívülem!
Nem vall szégyent
    népem soha többé!

Kiöntöm Szellemem minden emberre

28 Ezek után kiöntöm Szellemem
    minden emberre.
Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak,
    az idősek álmokat látnak,
    a fiatalok pedig látomásokat kapnak.
29 Kiöntöm Szellemem
    azokban a napokban még a szolgákra is,
    férfiakra és nőkre egyaránt.
30 Csodálatos jeleket mutatok
    égen és földön:
    vért, tüzet és füstoszlopokat.
31 A Nap elsötétül,
    a Hold vérszínűre változik,
mielőtt az Örökkévaló nagy
    és rettenetes napja megérkezik.
32 De mind megmenekülnek,
    akik segítségül hívják az Örökkévaló nevét,
mert ők Sion hegyén és Jeruzsálemben
    menedéket találnak
    — megmondta ezt az Örökkévaló előre —,
és a megmaradók között lesznek azok,
    akiket ő elhív.”

Az Örökkévaló ítéletet tart a nemzetek fölött

„Nézzétek! Abban az időben, azokban a napokban, mikor jóra fordítom Júda és Jeruzsálem népének sorsát,[i] egyúttal összegyűjtök minden nemzetet, leviszem őket a Jósafát[j] völgyébe, és ott perbe szállok velük népem miatt.

Bizony, ítéletet tartok fölöttük,
    örökségem, Izráel miatt,
    amelyet szétszórtak a nemzetek közé,
és földem miatt,
    amelyet felosztottak maguk között.
Perelni fogok velük,
    amiért sorshúzással adták el népemet.
Eladták a fiúkat,
    hogy prostituáltakat szerezzenek,
eladták a leányokat,
    hogy bort vegyenek,
    és mulatozzanak.”

„Hát nektek mi dolgotok velem, Tírusz, Szidón és Filisztea tartományai? Bosszút akartok állni rajtam? Majd én fizetek meg nektek, és bosszútokat fejetekre fordítom vissza! Bizony, megfizetek nektek, amiért elraboltátok ezüstöm, aranyam, templomotokba[k] vittétek drága kincseim! Júdából és Jeruzsálemből foglyokat szereztetek, s hogy vissza ne térhessenek földjükre, eladtátok őket a görögöknek!

Nézzétek, mit teszek: felveszem őket onnan, s visszahozom népemet a saját földjére! Rajtatok pedig bosszút állok ezért: fiaitokat és leányaitokat Júda népének kezébe adom, ők pedig eladják azokat a sábaiaknak[l] és a távoli népeknek” — az Örökkévaló mondja ezt.

Tömegek, tömegek a döntés völgyében!

Hirdessétek ezt a nemzetek között:
    készüljetek a háborúra!
Készítsétek fel a harcosokat,
    gyűljenek össze a csapatok,
    vonuljanak föl, jöjjenek!
10 Még az ekéből is kardot kovácsoljatok,
    metszőkésből is dárdát készítsetek!
Még a gyenge is mondja:
    „Erős vagyok!”
11 Jöjjetek, népek, mindenfelől,
    sietve gyűljetek össze, nemzetek!
    Ide vezesd harcosaidat, Örökkévaló!

12 „Keljenek fel mind a nemzetek,
    gyűljenek a Jósafát-völgybe mindenfelől,
    mert ott tartok fölöttük ítéletet!
13 Lendítsétek a sarlót,
    megérett az aratnivaló!
Színig töltve szőlővel a sajtó,
    jöjjetek, tapossátok,
    áradjon a must![m]
Csordulásig tele gonoszságukkal!

14 Tömegek, tömegek
    a Döntés Völgyében![n]
Közel van az Örökkévaló napja
    a Döntés Völgyében!
15 Elsötétül a Nap és a Hold,
    a csillagok sem fénylenek.
16 Felharsan az Örökkévaló hangja Sionról,
    kiereszti hangját Jeruzsálemből,
    hogy ég és föld belereszket!
De népének az Örökkévaló lesz menedéke,
    Izráel fiainak ő lesz erős kővára.
17 Akkor megtudjátok,
    hogy én vagyok az Örökkévaló, Istenetek,
aki Sionban lakom,
    szent hegyemen!
Akkor szentté lesz Jeruzsálem,
    hová idegen többé be nem léphet.”

Júda és Jeruzsálem felvirágzik

18 „Akkor a hegyeken szőlő és bor terem,
    a dombokról tej folyik,
és Júda minden száraz patakmedrét
    majd víz árasztja el.
Az Örökkévaló Templomából forrás fakad,
    és a Sittím völgyét[o] megöntözi.
19 De Egyiptom földje pusztává lesz,
    Edom kietlen sivataggá,
mert kegyetlenül bántak Júda népével,
    ártatlanokat öltek Izráelben.
20 Júda földje pedig
    virulni fog[p] örökké,
és Jeruzsálemet lakni fogják
    nemzedékről nemzedékre.
21 Mert megbosszulom az ártatlanok halálát,
    nem hagyom a gyilkosokat büntetlenül!”

Akkor Sion lesz az Örökkévaló lakóhelye!

Footnotes

  1. Jóel 1:4 A 4. versben a sáskajárás csapásáról van szó, amelyet több hullámban különböző sáskafajok okoznak. Jelképes értelemben jelentheti több hullámban támadó, ellenséges hadseregek pusztítását.
  2. Jóel 1:15 pusztító… Mindenható Szójáték: az eredetiben a „pusztító sereg” és a „Mindenható” hasonlóan hangzik.
  3. Jóel 1:18 Sínylődnek Szó szerint: „bűnhődnek”, vagy „büntetést kell elszenvedniük”.
  4. Jóel 2:1 Fújjátok… riadót A sófár hangja jeladás volt: veszély esetén, ünnepek idején, és a népgyűlés összehívására is szolgált. A 15. versben is.
  5. Jóel 2:13 De… ruháitokat A ruha megszaggatása Izráelben a gyász, a bűnbánat és a szomorúság kifejezése volt.
  6. Jóel 2:17 Templom… között A Jeruzsálemi Templom épülete előtt nagy udvar volt, s ennek közepén állt az oltár.
  7. Jóel 2:20 északi sereg Izráelt többnyire észak felől támadták az ellenséges (asszír, babilóniai, stb.) seregek.
  8. Jóel 2:25 sáskák raja Utalás a Joel 1:4-ben említett pusztító sáskajárásra.
  9. Jóel 3:1 mikor… sorsát Fordítható így is: „… mikor visszahozom a száműzetésből Júda és Jeruzsálem népét.”
  10. Jóel 3:2 Jósafát Azt jelenti: „Az Örökkévaló ítél”. A 12. versben is.
  11. Jóel 3:5 templomotokba Vagyis a bálványistenek templomaiba.
  12. Jóel 3:8 sábaiak Egy népcsoport, amely az Arábiai sivatagban élt.
  13. Jóel 3:13 A 13. versben a szüret valószínűleg az ítéletet jelképezi.
  14. Jóel 3:14 Döntés Völgye Hasonlóan a „Jósafát-völgyhöz”, valószínűleg ez sem földrajzi hely, hanem jelképes értelme van: azt a történelmi helyzetet jelenti, amelyben az Örökkévaló a nemzeteket döntésre kényszeríti, s ezzel a sorsuk eldől. Valószínűleg ugyanazt fejezi ki, mint a „Jósafát völgye”, és a héberben hasonlóan is hangzik.
  15. Jóel 3:18 Sittím völgye A Holt-tenger völgye.
  16. Jóel 3:20 virulni fog Szó szerint: „lakott marad”.