Jóel 1-3
Hungarian Károli
1 Az Úrnak igéje, a mely lõn Jóelhez, a Petuel fiához.
2 Vének! halljátok meg ezt, és hallgassátok meg, e földnek minden lakói! Történt-é ilyen a ti idõtökben, vagy a ti atyáitoknak idejében?
3 Beszéljétek el azt a ti fiaitoknak, és a ti fiaitok az õ fiaiknak, és azoknak fiai a következõ nemzetségnek.
4 A mit a sáska meghagyott, megette a szöcskõ; és a mit a szöcskõ meghagyott, megette a cserebogár; és a mit a cserebogár meghagyott, megette a hernyó.
5 Serkenjetek fel részegek és sírjatok, és jajgassatok mind, ti borivók a mustért, mert elvétetett az a ti szátoktól!
6 Mert egy nép jött fel az én földemre, erõs és megszámlálhatatlan; fogai, mint az oroszlán fogai, és agyarai, mint a nõstény oroszláné.
7 Pusztává tette szõlõmet; összetörte fügefáimat, mezítelenre hántotta és széjjelhányta; fehérlenek annak ágai.
8 Keseregj, mint a szûz, a ki gyászba öltözik az õ ifjúsága férjéért.
9 Kifogyott az étel- és italáldozat az Úrnak házából; gyászolnak a papok, az Úrnak szolgái.
10 Elpusztíttatott a mezõ, gyászol a föld; mert elpusztíttatott a gabona; kiszáradt a must; kiapadt az olaj.
11 Szégyenüljetek meg, ti szántóvetõk; jajgassatok szõlõmûvesek: a búzáért és az árpáért; mert elveszett a mezõ aratása!
12 Elszáradt a szõlõtõ; a fügefa elhervadt; a gránátfa, a datolyafa és az almafa, a mezõnek minden gyümölcsfája kiaszott. Bizony kiszáradott az öröm az emberek közül.
13 Öltsetek gyászt és sírjatok, ti papok! Jajgassatok, ti oltár szolgái; jõjjetek és háljatok gyászruhákban, Istenem szolgái; mert megvonatott az étel- és italáldozat Isteneteknek házától.
14 Szenteljetek bõjtöt, hirdessetek gyûlést; gyûjtsétek egybe a véneket, a földnek minden lakosát az Úrnak, a ti Isteneteknek házába, és kiáltsatok az Úrhoz.
15 Jaj ez a nap! Bizony közel van az Úrnak napja, és mint a pusztítás, úgy jön el a Mindenhatótól.
16 Hát nem szemünk láttára irtatott-é ki az élelem, az öröm és vígasság Istenünk házából?!
17 Elsenyvedtek a magvak barázdáik alatt, elpusztultak a gabonás házak, összedõltek a csûrök; mert kiaszott a gabona.
18 Mint nyög a barom! Megháborodtak a marha-csordák, mert nincs legelõjük; bûnhõdnek még a juhnyájak is!
19 Hozzád kiáltok Uram, mert tûz emésztette meg a puszta virányait, és láng perzselte le a mezõ minden fáját.
20 A mezõ vadai is hozzád esengenek, mert kiszáradtak a vizeknek ágyai, és tûz emésztette meg a puszta virányait.
2 Fújjátok a kürtöt a Sionon, és rivalgjatok az én szent hegyemen! Rémüljenek meg e föld minden lakói; mert eljõ az Úrnak napja; mert közel van [az.]
2 Sötétségnek és homálynak napja; felhõnek és borulatnak napja; mint a hegyekre ráterülõ alkonyat! Nagy és hatalmas nép, a milyen nem volt öröktõl fogva és nem is lesz utána többé, nemzetségrõl nemzetségre.
3 Elõtte tûz emészt, utána láng lobog; elõtte a föld olyan, mint az Éden kertje, utána pedig kietlen pusztaság; meg sem menekülhet tõle semmi.
4 A milyen a lovak alakja, olyan annak alakja, és száguldoznak, mint a lovasok.
5 Rohannak a hegyek tetején, mintha hadi szekerek robognának; mintha tarlót emésztõ láng ropogna; a milyen az ütközetre kész hatalmas nép.
6 Elrémülnek tõle a népek; minden arcz elsáppad.
7 Száguldoznak, mint a hõsök, felhágnak a kõfalakra, mint a bajnokok; mindenik a maga útján halad, nem bontják meg soraikat.
8 Egymást nem szorongatják; mindenik a maga útján halad; néki rohannak a fegyvernek, és nem esik seb rajtok.
9 Betörnek a városba, futkároznak a kõfalon, felhágnak a házakra, betörnek az ablakokon, mint a tolvaj.
10 Reszket elõttök a föld, és megrendülnek az egek; a nap és hold elsötétednek, a csillagok is bevonják fényöket.
11 És megzendül az Úrnak szava az õ serege elõtt, mert felette nagy az õ tábora; mert hatalmas az õ rendeletének végrehajtója. Bizony nagy az Úrnak napja és igen rettenetes! Ki állhatja ki azt?
12 De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; bõjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is.
13 És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülõ és irgalmas õ; késedelmes a haragra és nagy kegyelmû, és bánkódik a gonosz miatt.
14 Ki tudja, hátha visszatér és megbánja, és áldást hagy maga után; étel- és italáldozatot az Úrnak, a ti Isteneteknek?!
15 Fújjatok kürtöt a Sionon; szenteljetek bõjtöt, hirdessetek gyûlést!
16 Gyûjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet; hívjátok egybe a véneket, gyûjtsétek össze a kisdedeket és a csecsszopókat; menjen ki a võlegény az õ ágyasházából és a menyasszony is az õ szobájából.
17 A tornácz és az oltár között sírjanak a papok, az Úr szolgái, és mondják: Légy kegyelmes, oh Uram, a te népedhez, és ne bocsásd szidalomra a te örökségedet, hogy uralkodjanak rajtok a pogányok. Miért mondanák a népek között: Hol az õ Istenök?
18 Erre buzgó lõn az Úrnak szeretete az õ földe iránt, és kegyelmezett az õ népének.
19 És választ tõn az Úr, és mondá az õ népének: Ímé, adok néktek gabonát, bort és olajat, hogy megelégedtek vele, és nem adlak többé titeket szidalomra a pogányok között.
20 Az északi [népet] is elûzöm tõletek, és puszta és sivatag vidékre vetem azt; elejét a keleti tengerbe, hátulját a nyugoti tengerbe, és bûze magasra száll; felszáll büdössége, mert nagy dolgokat cselekedett.
21 Ne félj, te föld! Örülj és vígadozz, mert nagy dolgokat cselekeszik az Úr!
22 Ne féljetek, ti mezei vadak! mert zöldülnek a pusztának virányai; mert a fa megtermi gyümölcsét; a füge és szõlõ is kitárják gazdagságukat.
23 Ti is, Sionnak fiai! örvendezzetek és vígadjatok az Úrban, a ti Istenetekben; mert megadja néktek az esõt igazság szerint, és korai és kései esõt hullat néktek az elsõ [hónapban.]
24 És megtelnek a csûrök gabonával, és bõven öntik a sajtók a mustot és az olajat.
25 És kipótolom néktek az esztendõket, a melyeket tönkre tett a szöcskõ, a cserebogár és a hernyó és a sáska; az én nagy seregem, a melyet reátok küldöttem.
26 És esztek bõven és megelégesztek, és magasztaljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét, a ki csodálatosan cselekedett veletek, és soha többé nem pironkodik az én népem.
27 És megtudjátok, hogy az Izráel között vagyok én, és hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek és nincs más! És soha többé nem pironkodik az én népem.
28 És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak.
29 Sõt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az én lelkemet.
30 És csodajeleket mutatok az égen és a földön; vért, tüzet és füstoszlopokat.
31 A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelõtte eljõ az Úrnak nagy és rettenetes napja.
32 De mindaz, a ki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, a mint megigérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, a kiket elhí az Úr!
3 Mert ímé, azokon a napokon és abban az idõben, a mikor meghozom Júda és Jeruzsálem fogságát:
2 Egybegyûjtöm akkor mind a pogányokat, és levezetem õket a Josafát völgyébe, és perbe szállok ott velök, az én népemért és örökségemért, az Izráelért, a melyet szétszórtak a pogányok közé, és megosztoztak az én földemen;
3 Népemre pedig sorsot vetettek; a fiút szajháért adták oda, a leányt pedig borért cserélték el, hogy ihassanak.
4 Sõt néktek is mi közötök velem, Tírus, Sidon és Filiszteának egész környéke?! Vajjon bosszút állani [jöttök-]é reám? Ha bosszút akarnátok rajtam állani, nagy hirtelen fejetekre fordítom vissza bosszútokat!
5 Mivelhogy elraboltátok ezüstömet és aranyomat, és legszebb kincsemet templomaitokba vittétek;
6 És a Júda fiait és Jeruzsálem fiait eladtátok a Jávánok fiainak, hogy messze vessétek õket határaiktól:
7 Ímé, kiindítom õket a helybõl, a hova eladtátok õket, és fejetekre fordítom vissza bosszútokat.
8 És adom a ti fiaitokat és leányaitokat a Júda fiainak kezébe; azok pedig eladják õket a Sabeusoknak, a messze lakó népnek; mert [ezt] végezte az Úr.
9 Hirdessétek ezt a pogányok között; készüljetek harczra; indítsátok fel a hõsöket. Járuljanak elé, jõjjenek fel mindnyájan a hadakozó férfiak!
10 Kovácsoljátok szántóvasaitokat kardokká, kaszáitokat dárdákká; mondja a beteg [is:] Hõs vagyok!
11 Siessetek és jõjjetek el ti népek mindenfelõl, és seregeljetek egybe! Ide vezesd Uram a te hõseidet!
12 Serkenjenek fel és jõjjenek fel a népek a Josafát völgyébe; mert ott ülök [törvényt,] hogy megítéljek minden népeket.
13 Ereszszétek néki a sarlót, mert megérett az aratni való! Jertek el, tapossatok, mert tetézve a kád, ömlenek a sajtók! Mert megsokasult az õ gonoszságuk!
14 Tömegek, tömegek! az ítélet völgyében! Mert közel van az Úrnak napja az ítélet völgyében!
15 A nap és hold elsötétednek; a csillagok bevonják fényöket;
16 Az Úr pedig megharsan a Sionról és megzendül Jeruzsálembõl, és megrendülnek az egek és a föld; de az Úr az õ népének oltalma és az Izráel fiainak erõssége!
17 És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki a Sionon lakozom, az én szent hegyemen. És szentté lészen Jeruzsálem, és idegenek nem vonulnak át többé rajta.
18 És majd azon a napon a hegyek musttal csepegnek és a halmok tejjel folynak, és a Júda minden medre bõ vízzel ömledez, és forrás fakad az Úrnak házából, és megöntözi a Sittimnek völgyét.
19 Égyiptom pusztasággá lészen, Edom pedig kietlen sivataggá; a Júda fiain való erõszakosságért, mert ártatlan vért ontottak azoknak földén.
20 De a Júda örökké megmarad; Jeruzsálem is nemzetségrõl nemzetségre.
21 És kitisztítom vérökbõl, a melybõl még ki nem tisztítottam, és a Sion lesz az Úr lakóhelye!
Jóel 1-3
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Prófécia a közelgő csapásokról
1 Ez az Örökkévaló üzenete, amely Jóel prófétához, Petúél fiához érkezett:
2 Hallgassátok meg ezt,
népem vezetői!
Figyeljetek rám,
akik e földön laktok!
Történt-e valaha ilyen
a ti időtökben,
vagy őseitek napjaiban?
3 Mondjátok el ezt fiaitoknak,
ők is a gyermekeiknek,
azok meg a következő nemzedéknek!
Sáskajárás
4 Amit az egyik sáskaraj meghagyott,
megette a másik,
amit ez megkímélt,
felfalta a következő,
s ha még maradt ezután valami,
csupaszra tarolta azt a negyedik.[a]
5 Ébredjetek, ti részegek,
és sírjatok!
Jajgassatok mind,
ti borivók!
Mert nincs többé sem must, sem bor,
elvették tőletek!
6 Pusztító sereg szállta meg országomat,
erős és megszámlálhatatlan.
Fogaik oroszlánfogak,
széttépnek és összemorzsolnak mindent.
7 Elpusztították szőlőskertemet,
összetörték fügefáimat,
meztelenre hántották, szétdobálták,
fehérlenek csupaszon maradt ágai.
Felhívás böjtre
8 Sírjatok, gyászoljatok,
mint a zsákruhába öltözött
ifjú menyasszony,
aki halott vőlegényét siratja!
9 Gyászoljatok, sírjatok, ti papok,
az Örökkévaló szolgái!
Nincs többé étel- és italáldozat
az Örökkévaló Templomában.
10 Elpusztult a szántóföld,
gyászol a mező,
elpusztult a gabona,
nem lesz aratás,
kiszáradt a szőlő,
elmarad a szüret,
nem termett az olajfa,
elapadt az olaj.
11 Hiába remélt jó termést a szántóvető,
siratja a búzát, az árpát,
jajgatnak a szőlőművesek is,
nem lesz már sem aratás,
sem szüret!
12 Kipusztult a szőlő,
száraz a borsajtó,
kiszáradt a füge
és a gránátalma,
kiégett az alma
és a datolyapálma,
elszáradtak még a mező fái is!
Bizony, kiveszett az öröm
az emberek közül!
13 Jajgassatok, papok,
öltsetek gyászruhát!
Sírjatok, kik az oltárnál szolgáltok,
öltözzetek zsákba, Istenem szolgái,
éjjel-nappal abban járjatok!
Gyászoljatok, mert megszűnt
az étel- és italáldozat
Istenetek Templomában!
14 Hirdessetek szent böjtöt,
hívjátok össze a népgyűlést,
gyűjtsetek össze minden vezetőt,
hívjátok az ország lakóit
az Örökkévaló házába,
Istenetek Templomába!
Kiáltsatok együtt
az Örökkévalóhoz kegyelemért!
Mint a pusztítás, úgy jön az Örökkévaló napja
15 Jaj, az a nap!
Mert közel az Örökkévaló napja,
s mint a pusztító sereg,
úgy jön el a Mindenható[b] szavára!
16 Hiszen szemünk láttára
tűnt el minden étel-ital,
boldogság és öröm
Istenünk házából!
17 Hiába vetettünk,
elszáradt a mag a földben.
Üres a magtár,
düledezik a csűr,
elmaradt az aratás,
elszáradt a vetés.
18 Hogy bőgnek az éhes állatok!
Nyugtalanul kóborolnak a marhacsordák,
mert kiszáradtak a legelők.
Sínylődnek[c] még a nyájak is.
19 Hozzád kiáltok, Örökkévaló,
mert tűz égette ki a puszták legelőit,
láng perzselte föl a mező fáit.
Nem maradt egy tenyérnyi zöld sem.
20 A mezei vadak is bőgve hozzád esengenek,
mert kiszáradt forrás és patak,
tűz perzselte föl a puszta legelőit!
Az Örökkévaló napja közel!
2 Fújjátok meg a sófárt a Sionon!
Fújjatok riadót[d] szent hegyemen!
Reszkessen a föld minden lakója,
mert közel az Örökkévaló napja,
itt van már a küszöbön!
2 Sötétség és homály napja az,
komor fellegek és köd uralja!
Mire felkél a hajnal,
seregek borítják el a hegyeket.
Micsoda hatalmas,
erős hadsereg!
Nem volt ilyen még soha,
nem is lesz többé,
míg ember él a földön!
3 Előttük mintha pusztító tűz perzselne,
utánuk mintha láng lobogna.
Előttük a táj, mint az Édenkert,
utánuk csak üszkös rom
és pusztaság marad,
semmi sem menekül meg tőlük.
4 Mint a vágtató lovak,
úgy rohannak,
mint rohamozó lovasok,
úgy száguldanak.
5 Robognak a hegyek tetején,
mint harci szekerek dübörögnek,
mint a tarlótűz ropogása,
rémítő zajjal robognak,
ütközetre rohannak.
6 Elrémülnek láttukra a népek,
minden arc elsápad.
7 Mint erős harcosok,
rohannak a csatába.
Mint ostromló katonák,
felhágnak a falakra.
Mind egyenesen rohannak,
soraik fel nem bomlanak.
8 Mindegyik a maga ösvényén halad,
társát nem akadályozza.
Nekirontanak a fegyvereknek,
de még sebet sem kapnak.
9 Lerohanják a várost,
futkosnak a kőfal tetején,
felmásznak a házfalon,
betörnek az ablakon, mint a tolvaj.
10 Még a föld is belereszket,
megremeg az ég is,
elsötétül a Nap és Hold,
a csillagok sem ragyognak,
11 mikor az Örökkévaló szava mennydörög,
mikor hatalmas seregét szólítja.
Rettenetes az ő serege!
Ellenállhatatlan,
mert az Örökkévaló parancsát teljesíti!
Bizony, nagy és rettenetes
az Örökkévaló napja!
Ki tudja elviselni?
Felhívás böjtre és imádkozásra
12 „De még most is hívlak benneteket!
— mondja az Örökkévaló. —
Jöjjetek vissza hozzám teljes szívvel,
böjtölve, sírva és gyászolva!
13 De szíveteket szaggassátok meg,
ne ruháitokat![e]
Így térjetek vissza az Örökkévalóhoz,
Istenetekhez,
mert ő irgalmas és kegyelmes,
türelme hosszú, szeretete erős,
és örül, ha büntető ítéletét
nem kell végrehajtania.
14 Talán megkönyörül rajtatok,
és ítéletét mégsem hajtja végre,
hanem áldást hagy maga után.
S akkor ismét hozhattok az Örökkévalónak,
Isteneteknek, étel- és italáldozatot!
Könyörülj meg népeden, Örökkévaló!
15 Fújjátok meg a sófárt a Sionon!
Hirdessetek szent böjtöt,
hívjátok össze a népgyűlést,
16 gyűjtsétek össze a népet,
tartsatok szent gyűlést,
gyűjtsétek össze a vezetőket,
hozzátok a gyermekeket,
még a csecsemőket is!
Jöjjön ki házából az ifjú férj,
jöjjön fiatal felesége is,
senki se maradjon távol!
17 A papok, az Örökkévaló szolgái,
sírjanak a Templom és az oltár között,[f]
és mondják:
„Könyörülj meg népeden, Örökkévaló,
ne engedd, hogy örökséged
gyalázzák a nemzetek!
Ne uralkodjanak rajtuk,
s ne gúnyolhassák őket:
»Lássuk hát, hol van most Istenetek!«”
Az Örökkévaló megkegyelmez népének
18 Akkor fellángolt az Örökkévaló
féltő szeretete,
és népének megkegyelmezett.
19 Ezt mondta nekik:
„Most már adok nektek
búzát, bort és olajat,
hogy jóllakjatok,
és bőségben éljetek!
S többé nem hagyom,
hogy a nemzetek gúnyoljanak titeket!
20 Elűzöm földetekről az északi sereget[g],
messze hajítom,
kietlen sivatagba vetem,
elejét a Keleti-tengerbe,
végét a Nyugati-tengerbe taszítom.
Szörnyű dolgokat tett,
ezért romlásának bűze az egekig ér,
pusztulásának büdösségét
messze földön érzik.
Kipótolom nektek az esztendőket
21 Ujjongj és örülj, te föld,
ne félj, mert nagy dolgokat
tesz veled az Örökkévaló!
22 Mezei vadak, ne féljetek!
Kizöldülnek a pusztai legelők megint,
újra teremnek a gyümölcsfák,
a szőlő és füge termésüket érlelik.
23 Sion fiai, ti is ujjongjatok,
örüljetek az Örökkévalóban, Istenetekben,
mert újra esőt ad nektek
alkalmas időben.
Hullat rátok korai esőt idejében,
és késői esőt az első hónapban.
24 A szérűskertek megtelnek gabonával,
a szőlőprésből bőven ömlik a must,
az olajprésből meg az olívaolaj.
25 Kipótolom az elmaradt termést,
amelyet a sáskák raja[h] felemésztett,
a meddő éveket, amelyeket elpusztított
rátok küldött nagy seregem!
26 Bőven ehettek, megelégedtek,
dicséritek Istenetek, az Örökkévaló nevét,
mert csodálatosan bánt veletek!
Nem vall szégyent népem soha többé!
27 Akkor majd megtudjátok,
hogy Izráel népe között lakom,
hogy én vagyok az Örökkévaló, Istenetek,
és nincs más kívülem!
Nem vall szégyent
népem soha többé!
Kiöntöm Szellemem minden emberre
28 Ezek után kiöntöm Szellemem
minden emberre.
Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak,
az idősek álmokat látnak,
a fiatalok pedig látomásokat kapnak.
29 Kiöntöm Szellemem
azokban a napokban még a szolgákra is,
férfiakra és nőkre egyaránt.
30 Csodálatos jeleket mutatok
égen és földön:
vért, tüzet és füstoszlopokat.
31 A Nap elsötétül,
a Hold vérszínűre változik,
mielőtt az Örökkévaló nagy
és rettenetes napja megérkezik.
32 De mind megmenekülnek,
akik segítségül hívják az Örökkévaló nevét,
mert ők Sion hegyén és Jeruzsálemben
menedéket találnak
— megmondta ezt az Örökkévaló előre —,
és a megmaradók között lesznek azok,
akiket ő elhív.”
Az Örökkévaló ítéletet tart a nemzetek fölött
3 „Nézzétek! Abban az időben, azokban a napokban, mikor jóra fordítom Júda és Jeruzsálem népének sorsát,[i] 2 egyúttal összegyűjtök minden nemzetet, leviszem őket a Jósafát[j] völgyébe, és ott perbe szállok velük népem miatt.
Bizony, ítéletet tartok fölöttük,
örökségem, Izráel miatt,
amelyet szétszórtak a nemzetek közé,
és földem miatt,
amelyet felosztottak maguk között.
3 Perelni fogok velük,
amiért sorshúzással adták el népemet.
Eladták a fiúkat,
hogy prostituáltakat szerezzenek,
eladták a leányokat,
hogy bort vegyenek,
és mulatozzanak.”
4 „Hát nektek mi dolgotok velem, Tírusz, Szidón és Filisztea tartományai? Bosszút akartok állni rajtam? Majd én fizetek meg nektek, és bosszútokat fejetekre fordítom vissza! 5 Bizony, megfizetek nektek, amiért elraboltátok ezüstöm, aranyam, templomotokba[k] vittétek drága kincseim! 6 Júdából és Jeruzsálemből foglyokat szereztetek, s hogy vissza ne térhessenek földjükre, eladtátok őket a görögöknek!
7 Nézzétek, mit teszek: felveszem őket onnan, s visszahozom népemet a saját földjére! Rajtatok pedig bosszút állok ezért: 8 fiaitokat és leányaitokat Júda népének kezébe adom, ők pedig eladják azokat a sábaiaknak[l] és a távoli népeknek” — az Örökkévaló mondja ezt.
Tömegek, tömegek a döntés völgyében!
9 Hirdessétek ezt a nemzetek között:
készüljetek a háborúra!
Készítsétek fel a harcosokat,
gyűljenek össze a csapatok,
vonuljanak föl, jöjjenek!
10 Még az ekéből is kardot kovácsoljatok,
metszőkésből is dárdát készítsetek!
Még a gyenge is mondja:
„Erős vagyok!”
11 Jöjjetek, népek, mindenfelől,
sietve gyűljetek össze, nemzetek!
Ide vezesd harcosaidat, Örökkévaló!
12 „Keljenek fel mind a nemzetek,
gyűljenek a Jósafát-völgybe mindenfelől,
mert ott tartok fölöttük ítéletet!
13 Lendítsétek a sarlót,
megérett az aratnivaló!
Színig töltve szőlővel a sajtó,
jöjjetek, tapossátok,
áradjon a must![m]
Csordulásig tele gonoszságukkal!
14 Tömegek, tömegek
a Döntés Völgyében![n]
Közel van az Örökkévaló napja
a Döntés Völgyében!
15 Elsötétül a Nap és a Hold,
a csillagok sem fénylenek.
16 Felharsan az Örökkévaló hangja Sionról,
kiereszti hangját Jeruzsálemből,
hogy ég és föld belereszket!
De népének az Örökkévaló lesz menedéke,
Izráel fiainak ő lesz erős kővára.
17 Akkor megtudjátok,
hogy én vagyok az Örökkévaló, Istenetek,
aki Sionban lakom,
szent hegyemen!
Akkor szentté lesz Jeruzsálem,
hová idegen többé be nem léphet.”
Júda és Jeruzsálem felvirágzik
18 „Akkor a hegyeken szőlő és bor terem,
a dombokról tej folyik,
és Júda minden száraz patakmedrét
majd víz árasztja el.
Az Örökkévaló Templomából forrás fakad,
és a Sittím völgyét[o] megöntözi.
19 De Egyiptom földje pusztává lesz,
Edom kietlen sivataggá,
mert kegyetlenül bántak Júda népével,
ártatlanokat öltek Izráelben.
20 Júda földje pedig
virulni fog[p] örökké,
és Jeruzsálemet lakni fogják
nemzedékről nemzedékre.
21 Mert megbosszulom az ártatlanok halálát,
nem hagyom a gyilkosokat büntetlenül!”
Akkor Sion lesz az Örökkévaló lakóhelye!
Notas al pie
- Jóel 1:4 A 4. versben a sáskajárás csapásáról van szó, amelyet több hullámban különböző sáskafajok okoznak. Jelképes értelemben jelentheti több hullámban támadó, ellenséges hadseregek pusztítását.
- Jóel 1:15 pusztító… Mindenható Szójáték: az eredetiben a „pusztító sereg” és a „Mindenható” hasonlóan hangzik.
- Jóel 1:18 Sínylődnek Szó szerint: „bűnhődnek”, vagy „büntetést kell elszenvedniük”.
- Jóel 2:1 Fújjátok… riadót A sófár hangja jeladás volt: veszély esetén, ünnepek idején, és a népgyűlés összehívására is szolgált. A 15. versben is.
- Jóel 2:13 De… ruháitokat A ruha megszaggatása Izráelben a gyász, a bűnbánat és a szomorúság kifejezése volt.
- Jóel 2:17 Templom… között A Jeruzsálemi Templom épülete előtt nagy udvar volt, s ennek közepén állt az oltár.
- Jóel 2:20 északi sereg Izráelt többnyire észak felől támadták az ellenséges (asszír, babilóniai, stb.) seregek.
- Jóel 2:25 sáskák raja Utalás a Joel 1:4-ben említett pusztító sáskajárásra.
- Jóel 3:1 mikor… sorsát Fordítható így is: „… mikor visszahozom a száműzetésből Júda és Jeruzsálem népét.”
- Jóel 3:2 Jósafát Azt jelenti: „Az Örökkévaló ítél”. A 12. versben is.
- Jóel 3:5 templomotokba Vagyis a bálványistenek templomaiba.
- Jóel 3:8 sábaiak Egy népcsoport, amely az Arábiai sivatagban élt.
- Jóel 3:13 A 13. versben a szüret valószínűleg az ítéletet jelképezi.
- Jóel 3:14 Döntés Völgye Hasonlóan a „Jósafát-völgyhöz”, valószínűleg ez sem földrajzi hely, hanem jelképes értelme van: azt a történelmi helyzetet jelenti, amelyben az Örökkévaló a nemzeteket döntésre kényszeríti, s ezzel a sorsuk eldől. Valószínűleg ugyanazt fejezi ki, mint a „Jósafát völgye”, és a héberben hasonlóan is hangzik.
- Jóel 3:18 Sittím völgye A Holt-tenger völgye.
- Jóel 3:20 virulni fog Szó szerint: „lakott marad”.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center