Add parallel Print Page Options

Jób megátkozza születése napját

Ezután Jób megszólalt, és megátkozta a napot, amelyen megszületett:

2-3 „Átkozott legyen a nap, amelyen születtem,
    és az éjszaka, amikor megfogantam!
Legyen sötét az a nap örökre,
    Isten se törődjön vele,
    ne ragyogjon rá a napsugár!
Boruljon rá a halál árnyéka,
    sűrű felhők borítsák örökre,
    nappal is sötétség uralja!
Azt az éjszakát nyelje el a sötét,
    ne számítsák az év napjai közé,
    ne sorolják a hónapok közé!
Legyen az az éj meddő,
    ne halljon többé örömkiáltást!
Átkozzák el azt az éjt a napok átkozói,
    akik felkeltik a Leviátánt![a]
Még a hajnali csillagok se világítsanak,
    azon az éjen várják hiába a pirkadatot,
    ne lássa meg a hajnal fényét soha!
10 Miért is nem zárta be anyám méhét,
    hogy ne láttam volna ilyen nyomorúságot?

11 Miért is nem haltam meg születésem óráján?
    Lett volna utolsó leheletem az első!
12 Miért vett a térdére anyám?
    Minek szoptatott hiába?
13 Akkor most nyugodtan feküdnék,
    békében alhatnék, csendes nyugalomban!
14 Együtt pihennék királyokkal és nagyokkal,
    akik síremléket építettek maguknak,
15 vagy uralkodókkal és fejedelmekkel,
    akik arannyal, ezüsttel rakták meg sírkamráikat.
16 Miért is nem lettem elvetélt koraszülött,
    aki soha nem látta meg a napot?!
17 A sírban még a gonoszok sem ártanak senkinek,
    s békén nyugszanak, akiknek ereje elfogyott,
18 megbékélnek a foglyok is,
    őreik ordítozását nem szenvedik többé,
19 egyforma ott szegény és hatalmas,
    megszabadul a rabszolga is urától.

20 Miért is süt a nap a szenvedőre?
    Minek éljen a megkeseredett lelkű?
21 Minek az élet annak, aki a halált várja,
    s keresi, mint rejtett kincset,
    egyre csak hiába,
22 és ujjong, ha megtalálta,
    énekel, ha végre a sírhoz ér?
23 Miért éljen, aki útvesztőbe jutott,
    akit maga Isten kerített be?
24 Sóhajtozásom a kenyerem,
    nyögésem az italom,
25 mert utolért, amitől féltem,
    amitől rettegtem, bekövetkezett.
26 Nincs nyugtom, nincs békesség,
    nincs pihenés számomra, csak újabb csapások!”

Elifáz prédikál Jóbnak

Akkor megszólalt a témáni Elifáz:

„Ha mondok valamit, nem bánod-e?
    Ki állja meg ezt szó nélkül?
Sokakat tanítottál, sok éven át,
    aki gyenge volt, bátorítottad,
szavad a botladozót felsegítette,
    a roskadozó térdeket megerősítette.
De most, hogy te kerültél sorra, megzavarodsz?
    Mikor téged ér baj, mindjárt elhagy erőd?
Istenfélelmed miért nem ad erőt?
    Igazságos életed nem nyújt reményt?
Gondold csak meg, az ártatlanokat nem éri csapás!
    Aki igazságosan él, nem éri veszedelem!
Hanem akik hamisságot szántanak,
    és gonoszságot vetnek,
    azok aratnak veszedelmet!
Ezeket Isten lehelete elsöpri,
    haragjának forgószele szétzúzza.
10 Olyanok lesznek, mint az ordító oroszlán,
    mint a törött fogú morgó oroszlán,
11 mint nőstény oroszlán, ha nem talál prédát.
    Mind elpusztulnak, s kölykeik éhen halnak.

12 Titokzatos szót hallottam,
    suttogás jutott fülembe,
13 mikor éjjeli látomáson töprengtem éppen,
    s mély álomba zuhantam hirtelen.
14 Félelem és remegés fogott el,
    még csontjaim is reszkettek.
15 Egy szellem suhant el arcom előtt,
    s még a hajam is égnek állt.
16 Csendben megállt előttem,
    de nem láttam alakját,
valaki ott volt, éreztem.
    Azután megszólalt:
17 »Vajon az ember megállhat-e Isten előtt?
    Számára lehet-e valaki elfogadható?
18 Hiszen még mennyei szolgáiban sem bízhat,
    még angyalaiban is talál hibát!
19 Hát még az emberekben,
    akik porból épített agyagházakban laknak,[b]
    s könnyebben szétnyomhatók a molynál!
20 Reggeltől estig csak szenvednek,
    majd örökre elvesznek, de észre sem veszi senki.
21 Sátoruk cövekét kihúzzák,
    s meghalnak bölcsesség nélkül.«”

Footnotes

  1. Jób 3:8 Leviátán Itt valószínűleg egy képzeletbeli tengeri szörnyet jelent, amely még a Napot is el tudta nyelni.
  2. Jób 4:19 agyagházakban laknak Képes beszéd: az „agyagház” az ember teste.

44 A Szent Sátor[a] ott volt ősapáinkkal a pusztában. Isten megmondta és megmutatta Mózesnek, hogyan készítse el ezt, és pontosan úgy is készítették el. 45 Később, Józsué vezetésével ősapáink elfoglalták ezt a földet. Isten kiűzte előlük azokat a népeket, akik itt laktak. Amikor őseink ide költöztek, magukkal hozták ezt a Szent Sátrat is, és az megmaradt egészen Dávid király idejéig. 46 Dávid nagyon kedves volt Istennek, és azt kérte tőle, hogy templomot építhessen neki, a Jákób Istenének.[b] 47 Mégis Salamon építette fel a Templomot.

48 De a Magasságos Isten nem olyan templomban lakik, amit emberek építenek. Amint a próféta[c] is mondja:

»Azt mondja az Örökkévaló:
49 A Menny a trónom,
    és a Földön pihen lábam.
Miféle házat építhetnétek nekem,
    milyen helyet, ahol megpihenjek?
50 Talán nem az én kezem teremtette mindezeket?«”[d]

51 István így folytatta: „Ti, kemény nyakúak! Csak a testetek van körülmetélve, de a szíveteket nem adtátok Istennek, és nem hallgattatok rá! Ti mindig ellenkeztetek a Szent Szellemmel, akárcsak őseitek! Éppen olyanok vagytok, mint ők! 52 A próféták közül kit nem bántalmaztak és üldöztek ősapáitok? Megölték azokat a prófétákat, akik előre hirdették az »Igazságos«, a Messiás eljövetelét! Ti pedig most elárultátok, és meggyilkoltátok őt is, az »Igazságost«. 53 Ti vagytok, akik angyalok segítségével kaptátok a Törvényt, mégsem tartottátok meg!”

Istvánt megkövezik

54 Ezt hallva a vallási vezetők annyira megharagudtak Istvánra, hogy a fogukat csikorgatták dühükben. 55 István pedig megtelt Szent Szellemmel, és amint felnézett, meglátta Isten dicsőségét és Jézust, aki Isten jobb oldalán állt. 56 Felkiáltott: „Nézzétek! Látom a megnyílt Mennyet, és az Emberfiát Isten jobb oldalán állni!”

57 Ekkor mind kiabálni kezdtek, befogták a fülüket, és Istvánra rohantak. 58 Kilökdösték a városon kívülre, és megkövezték. A tanúk egy Saul nevű fiatalember lábához tették a köpenyüket. 59 Miközben hullottak rá a kövek, István így imádkozott: „Uram, Jézus, vedd magadhoz a szellememet!” 60 Majd térdre esett, és hangosan kiáltotta: „Uram, bocsásd meg nekik ezt a bűnt!” Miután ezt mondta, meghalt.

Read full chapter

Footnotes

  1. Apostolok 7:44 Szent Sátor Szó szerint: „A Bizonyságtétel Sátora”. Lásd a Szójegyzékben.
  2. Apostolok 7:46 Jákób Istenének Néhány kéziratban: „Jákób házának” (vagyis Izráel népének).
  3. Apostolok 7:48 próféta Ézsaiás, Isten egyik legnagyobb prófétája, aki Kr.e. 750–680 között szolgált.
  4. Apostolok 7:50 Idézet: Ézs 66:1–2.