Jób 6-9
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Jób első válasza
6 Erre Jób így felelt:
2 „Bárcsak mérlegre tennék szenvedésemet,
s gyötrelmem súlyát lemérnék,
3 tudom, nehezebb lenne a tengerparti homoknál,
ezért szólok úgy, mint az ostobák!
4 Mert a Mindenható nyilai fúródtak testembe,
mérgüket issza szellemem,
Isten rettentései felsorakoztak ellenem.
5 Ugyan miért ordítana a vadszamár a legelő közepén?
Bőg-e panaszosan a bika, ha van mit ennie?
6 Kinek kell a sótlan, ízetlen étel?
Megennéd-e a nyers tojásfehérjét?
7 Lelkem undorodik tőle, mint a romlott ételtől,
ujjal se nyúlnék hozzá!
8 Bárcsak Isten megadná, amit kérek!
Bárcsak teljesítené, amire oly nagyon vágyom!
9 Bárcsak törne össze teljesen,
bár végezne karja velem!
10 De még akkor is lenne vigaszom,
egy örömöm még a fájdalmak között is maradna:
hogy amit a Szent mondott, meg nem tagadtam!
11 Honnan merítsek erőt a kitartáshoz?
Mi értelme lenne tovább is remélni?
12 Nem vagyok oly erős, mint a szikla,
testem nem bronzból készült!
13 Nem tudok magamon segíteni,
nincs senki, hogy igazságosan ítélje ügyemet!
14 Aki nem könyörül bajba jutott barátján,
az Istent sem féli igazán!
15 De ti, barátaim, megbízhatatlanok lettetek,
mint a kiszáradó patakmeder:
hol megárad, hol meg eltűnik a víz belőle.
16 Tavasszal meglapul alján az olvadó hó,
sötétlik benne a jégmaradék,
17 de ha jön a hőség, gyorsan kiszárad,
hirtelen eltűnik mind a hó, mind a víz.
18 A karaván letér útjáról,
vizet keres a csalfa mederben,
de csak bolyong a sivatagban, és szomjan pusztul.
19 Témai kereskedők vizet keresnek ott, de hiába,
a sébai vándorok reménykedve kutatják a medret,
20 de mind csalódnak, mert semmit sem találnak!
Hiába remélték, nincs benne víz, egy csöpp sem!
21 Ilyenek vagytok ti is nekem:
látjátok szenvedésem, és mind féltek!
22 Kértem én, hogy segítsetek?
Kértem, hogy vagyonotok áldozzátok értem?
23 Nem kértem, hogy mentsetek ki elnyomóm kezéből.
Nem könyörögtem, hogy szabadítsatok meg a kegyetlentől.
24 Tanítsatok engem, és én hallgatok!
Mutassátok meg, hol tértem rossz útra!
25 Az igaz szó mily erőteljes!
De mit ér a ti szavatok?
26 Folyton csak hibáztattok engem.
Folytatni akarjátok a leckéztetést?
27 Képesek lennétek még az árvát is eladni,
vagy alkudozni egy barát ára felől!
28 Most nézzetek a szemembe, kérlek,
lássátok meg, hogy igazat mondok!
29 Gondoljátok meg újra,
s ne legyetek igazságtalanok!
Gondoljátok meg újra,
mert becsületem múlik ezen!
30 Mondtam-e valami rosszat?
Ne tudnám elválasztani a jót a gonosztól?”
7 „Szüntelen küszködés,
verejtékes munka az ember élete a földön,
s napjai, mint a napszámos napjai!
2 Vágyik a pihenésre,
mint rabszolga hűs árnyékba a tűző nap elől,
várja a nap végét,
mint béres a fizetését.
3 De nekem szenvedések hónapjai jutottak,
nyomorúságos éjszakák sora lett a fizetségem.
4 Ha lefekszem, azt kérdem:
»Mikor lesz már reggel?«
Lassan múlik az éjjel,
és nyugtalan forgolódom hajnalig.
5 Testemet por és férgek lepik,
bőröm megszáradt, és sebek borítják.
6 Napjaim sebesebben futnak, mint a vetélő[a],
életem reménytelen vége közeleg.
7 Istenem, tekints rám, életem csak eltűnő lehelet,
szemem nem lát több örömöt soha.
8 Ha elmentem, nem láthatsz megint,
hiába keresel, nem leszek sehol.
9 Ahogy a felhő eltűnik, s már nincs sehol,
úgy az is, aki leszállt a holtak közé,
nem jöhet vissza onnan.
10 Nem térhet vissza otthonába,
házát sem látja viszont soha.
11 Hát nem türtőztetem magam,
elpanaszolom minden szenvedésem,
kiöntöm lelkem keserűségét!
12 Tenger vagyok én, vagy tengeri szörny,[b]
hogy szüntelen szemmel tartasz, Istenem?
13 Ha arra gondolok: majd álmomban megnyugszom,
s ágyamból reggel pihenten kelek,
14 Isten akkor is álmokkal rémít,
látomásokkal rettent engem.
15 Jobb, ha megfojtasz!
Lelkem inkább a halált kívánja,
mint e szenvedést.
16 Utálom az életem, úgysem élhetek örökké,
hagyj magamra engem!
Mit sem ér az életem!
17 Istenem, micsoda az ember, hogy törődsz vele?
Miért fontos neked?
18 Miért látogatod meg reggelente,
miért vizsgálod minden pillanatban?
19 Miért nem veszed le rólam tekinteted?
Egy pillanatra sem hagysz magamra?
20 Mit vétettem ellened, Istenem,
ki minden embert szemmel tartasz?
Miért lettem figyelmed céltáblája?
Hiszen magamnak is terhére vagyok!
21 Miért nem bocsátod meg vétkemet?
Miért nem nézed el bűneimet?
Hiszen hamarosan a porba fekszem,
s majd hiába keresnél, nem leszek!”
Bildád prédikál Jóbnak
8 Erre a súahi Bildád így válaszolt:
2 „Ugyan Jób, meddig mondasz még ilyeneket?
Hiszen olyan, amit mondasz, mint a sebes szél!
3 Isten ne lenne igazságos?!
Hiszen a Mindenható sohasem méltánytalan!
4 Ha egyszer a fiaid vétkeztek Isten ellen,
akkor bűneik szerint büntette meg őket!
5-6 De ha te tisztán és becsületesen élsz,
ha Istent keresed,
ha a Mindenhatóhoz könyörögsz,
akkor ő maga siet segítségedre,
hamar helyreállítja otthonod.
7 Többet ad kárpótlásul,
mint amit elvesztettél.
8 Kérdezd csak meg az öregeket,
tanuld meg tőlük, amit őseink tudtak!
9 Hiszen mi csak tegnap születtünk,
és nem sokat tudunk,
napjaink olyan múlandók, mint az árnyék!
10 Az öregek majd megtanítanak,
megtanítanak arra, amit ők is tanultak.
11 Vajon nő-e nád ott, ahol mocsár nincsen?
Nőhet-e káka száraz földben?
12 Hiszen zsenge korában elszárad,
még akkor is, ha nem tépik le.
13 Így jár mindenki, aki elfordul Istentől,
így szárad el az istentelen reménye!
14 Nincs amiben bízhatna,
s amiben mégis bízik, az is szertefoszlik, mint a pókháló.
15 Ha támaszkodik rá, leszakad,
s ha kapaszkodik belé, nem tartja meg.
16 Az istentelen virul, mint megöntözött növény a napsütésben,
hajtásai szétterjednek a kertben,
17 gyökereit a kövek közé fúrja,
megkapaszkodik a köveken.
18 De ha kitépik helyéről, elpusztul,
és senki sem emlegeti többé.
19 Ez minden öröme életében
— azután más nő a helyén.
20 Bizony, Isten soha nem emeli fel a gonoszt,
és soha nem veti el az igazat!
21 Jób! Megtölti szád még Isten nevetéssel,
ajkadat örömkiáltással!
22 Ellenségeid megszégyenülnek,
a gonoszok sátrai elpusztulnak.”
Jób második válasza
9 Jób így felelt ezekre:
2 „Igazad van, jól tudom én,
de hogy is lehetne halandó ember
Isten számára elfogadható?
3 Kicsoda vitázhatna ővele?
Hiszen Isten ezer kérdése közül
egyre sem tudna felelni!
4 Bölcsessége és hatalma végtelen,
Ki állhatna ellene sértetlenül?
5 Hegyeket mozdít ki helyükről, észrevétlenül,
haragjában felforgatja a bérceket.
6 Megrengeti a Földet,
megrázza alapjait.
7 Ha parancsol a Napnak,
az fel sem kel reggel,
s ha lepecsételi a csillagokat,
azok nem ragyognak.
8 Egymaga terjesztette ki az eget,
egyedül lépked a tenger hullámain.
9 Isten teremtette a csillagokat: a Göncölszekeret,
az Oriont, a Fiastyúkot és a déli tárházakat.[c]
10 Ő tesz csodálatos és felfoghatatlan dolgokat,
megszámlálhatatlan sokat, végtelent!
11 Itt megy előttem, de nem látom,
elhalad mellettem, de nem veszem észre!
12 Amit elvesz, ki veheti vissza?
Mondhatod-e neki: »Mit teszel, s miért?«
13 Mikor haragját nem tartja vissza,
meghajolnak előtte Ráháb cinkosai is.
14 Hogyan is válaszolhatnék neki én?
Hogy tudnék vitázni vele?
15 Bár ártatlan vagyok, nem tudom, mit feleljek,
bírámhoz csak kegyelemért könyörgök!
16 Még ha felelne is kiáltásomra,
akkor sem remélhetem, hogy meghallgat engem.
17 Hiszen rám rohan, mint a vihar,
ok nélkül sokasítja sebeimet!
18 Nem engedi, hogy fellélegezzek,
torkig tölt keserűséggel.
19 Erővel nem győzhetem le,
ő az erősebb!
Ha a törvénykezésben bízom,
Istent ki idézhetné bíró elé?
20 Bár ártatlan vagyok,
saját szavaimmal bizonyítaná rám vétkemet.
Még ha bűntelen lennék is,
azzal ítélne el, amit mondok.
21 Igen, ártatlan vagyok!
De már magammal sem törődöm!
Utálom az életem!
22 Azt mondtam magamban:
Nincs különbség!
Az ártatlan éppúgy meghal, mint a bűnös,
Isten véget vet mindkettő életének.
23 Ha ostora hirtelen lesújt,
az ártatlanok szenvedését vajon neveti-e?
24 Amikor egy gonosz ragadja magához a hatalmat,
vajon nem Isten fogja-e be a vezetők szemét,
hogy ne lássanak?
Ki teszi ezt, ha nem ő?
25 Napjaim sebesebben futnak, mint a gyors futár,
elfutnak, mert nem látnak semmi jót!
26 Elsuhannak, mint könnyű vitorlás hajó,
elrepülnek, mint sólyom, ha zsákmányát űzi.
27 Ha azt mondom: elfelejtem panaszomat,
nem törődöm fájdalmammal, vidám leszek ismét,
az sem segít!
28 Hiszen fájdalmam és szenvedésem tovább tart,
mert tudom, hogy Isten nem tekint ártatlannak!
29 Ha pedig úgyis elítél engem,
minek erőlködjem hiába?
30 Még ha hóban mosakodnék,
még ha szappannal mosnám is kezemet,
31 Isten akkor is a sáros verembe taszít engem!
Még ruháim is irtóznak tőlem!
32 Hiszen nem ember ő, mint én, hogy megfeleljek neki,
nem állhatunk együtt a bíróság elé!
33 Nincs aki ítéljen közöttünk,
nincs, kinek hatalma lenne mindkettőnk fölött.
34 Ki tudná levenni Isten haragjának pálcáját rólam,
hogy ne rémítene többé csapásaival?
35 Akkor bátran szólhatnék, nem félnék tőle,
mert nem szokásom félni, ha igazam van!”
Footnotes
- Jób 7:6 vetélő A régi szövőszék sebesen mozgó alkatrésze, amely ide-oda siklik a szöveten.
- Jób 7:12 Szó szerint: „Jam vagyok én, vagy Tannin…”. A régi legendákban Jam volt a tenger istene, Tannin pedig egy tengeri szörny.
- Jób 9:9 déli tárházakat Jelentése bizonytalan. Lehet, hogy a bolygókra, vagy az állatövi csillagképekre utal, amelyek az északi féltekéről nézve látszólag dél felől kelnek fel.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center