Jób 40-42
Hungarian Károli
40 Ekkor szóla az Úr Jóbnak a forgószélbõl, és monda:
2 Nosza! övezd fel, mint férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig taníts engem!
3 Avagy semmivé teheted-é te az én igazságomat; kárhoztathatsz-é te engem azért, hogy te igaz légy?
4 És van-é ugyanolyan karod, mint az Istennek, mennydörgõ hangon szólasz- é, mint õ?
5 Ékesítsd csak fel magadat fénynyel és méltósággal, ruházd fel magadat dicsõséggel és fenséggel!
6 Öntsd ki haragodnak tüzét, és láss meg minden kevélyt és alázd meg õket!
7 Láss meg minden kevélyt és törd meg õket, és a gonoszokat az õ helyükön tipord le!
8 Rejtsd el õket együvé a porba, orczájukat kösd be mélységes sötéttel:
9 Akkor én is dicsõítlek, hogy megtartott téged a te jobbkezed!
10 Nézd csak a behemótot, a melyet én teremtettem, a miként téged is, fûvel él, mint az ökör!
11 Nézd csak az erejét az õ ágyékában, és az õ erõsségét hasának izmaiban!
12 Kiegyenesíti farkát, mint valami czédrust, lágyékának inai egymásba fonódnak.
13 Csontjai érczcsövek, lábszárai, mint a vasrudak.
14 Az Isten alkotásainak remeke ez, az õ teremtõje adta meg néki fegyverét.
15 Mert füvet teremnek számára a hegyek, és a mezõ minden vadja ott játszadozik.
16 Lótuszfák alatt heverész, a nádak és mocsarak búvóhelyein.
17 Befedezi õt a lótuszfák árnyéka, [és] körülveszik õt a folyami fûzfák.
18 Ha árad is a folyó, nem siet; bizton van, ha szájához a Jordán csapna is.
19 Megfoghatják-é õt szemei láttára, vagy átfúrhatják-é az orrát tõrökkel?!
41 Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
2 Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
3 Vajjon járul-é elõdbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
4 Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd õt örökös szolgádul?
5 Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
6 Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
7 Tele rakhatod-é nyársakkal a bõrét, avagy szigonynyal a fejét?
8 Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
9 Ímé, az õ reménykedése csalárd; [puszta] látása is halálra ijeszt!
10 Nincs oly merész, a ki õt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
11 Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!
12 Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
13 Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
14 Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület [lakik!]
15 Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva [mintegy] szorító pecséttel.
16 Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegõ se megy.
17 Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
18 Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
19 A szájából szövétnekek jõnek ki, [és] tüzes szikrák omlanak ki.
20 Orrlyukaiból gõz lövel elõ, mint a forró fazékból és üstbõl.
21 Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elõ.
22 Nyakszirtjén az erõ tanyáz, elõtte félelem ugrándozik.
23 Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
24 Szíve kemény, mint a kõ, oly kemény, mint az alsó malomkõ.
25 Hogyha felkél, hõsök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
26 Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, [legyen bár] dárda, kopja vagy kelevéz.
27 Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
28 A nyíl vesszõje el nem ûzi õt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
29 Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
30 Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
31 Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
32 Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné [valaki,] a tenger megõszült.
33 Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
34 Lenéz minden nagy állatot, õ a király minden ragadozó felett.
42 Jób pedig felele az Úrnak, és monda:
2 Tudom, hogy te mindent megtehetsz, és senki téged el nem fordíthat attól, a mit elgondoltál.
3 Ki az - mondod - a ki gáncsolja az örök rendet tudatlanul? Megvallom azért, hogy nem értettem; csodadolgok ezek nékem, és fel nem foghatom.
4 Hallgass hát, kérlek, én hadd beszéljek; én kérdezlek, te pedig taníts meg engem!
5 Az én fülemnek hallásával hallottam felõled, most pedig szemeimmel látlak téged.
6 Ezért hibáztatom [magam] és bánkódom a porban és hamuban!
7 Miután pedig e szavakat mondotta vala az Úr Jóbnak, szóla a Témánból való Elifáznak: Haragom felgerjedt ellened és két barátod ellen, mert nem szóltatok felõlem igazán, mint az én szolgám, Jób.
8 Most azért vegyetek magatokhoz hét tulkot és hét kost, és menjetek el az én szolgámhoz Jóbhoz, és áldozzatok magatokért égõáldozatot; Jób pedig, az én szolgám, imádkozzék ti érettetek; mert csak az õ személyére tekintek, hogy retteneteset ne cselekedjem veletek, mivelhogy nem szóltatok felõlem igazán, mint az én szolgám Jób.
9 Elmenének azért a Témánból való Elifáz, a Sukhból való Bildád és a Naamából való Czófár, és úgy cselekedének, a miképen mondotta vala nékik az Úr, és az Úr tekinte Jóbnak személyére.
10 Azután eltávolítá Isten Jóbról a csapást, miután imádkozott vala az õ barátaiért, és kétszeresen visszaadá az Úr Jóbnak mindazt, a mije volt.
11 És beméne hozzá minden fiútestvére és minden leánytestvére és minden elõbbi ismerõse, és evének õ vele együtt kenyeret az õ házában; sajnálkozának felette és vigasztalák õt mindama nyomorúság miatt, a melyet az Úr reá bocsátott vala, és kiki ada néki egy-egy pénzt, és kiki egy-egy aranyfüggõt.
12 Az Úr pedig jobban megáldá a Jób [életének] végét, mint kezdetét, mert lõn néki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer igás ökre és ezer szamara.
13 És lõn néki hét fia és három leánya.
14 És az elsõnek neve vala Jémima, a másodiké Kecziha, a harmadiké Kéren- Happuk.
15 És nem találtatnak vala olyan szép leányok, mint a Jób leányai, abban az egész tartományban, és az õ atyjok örökséget is ada nékik az õ fiútestvéreik között.
16 Jób pedig él vala ezután száznegyven esztendeig, és látja vala az õ fiait és unokáit negyedízig.
17 És meghala Jób jó vénségben és betelve az élettel.
Jób 40-42
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
40 Majd az Örökkévaló ezt mondta Jóbnak:
2 „A Mindenhatóval akartál pereskedni,
folytatod-e még, vagy feladod?
Aki Istennel akar perelni,
hát feleljen neki!”
3 Jób erre így válaszolt az Örökkévalónak:
4 „Most látom csak, milyen parányi vagyok!
Mit is felelhetnék neked?
Inkább hallgatok,
és kezem a számra teszem.
5 Szóltam egyszer, vagy kétszer,
de most már elhallgatok,
mondtam ugyan valamit,
de többé nincs mit mondanom.”
6 Ezután az Örökkévaló így folytatta a forgószélből:
7 „Készülj fel, mint igazi férfi,
hadd kérdezzelek, te pedig válaszolj nekem!
8 Kétségbe vonod igazságos voltomat?
El akarsz ítélni, hogy igazad legyen?
9 Ha olyan vagy, mint Isten,
ha karod oly erős, mint az övé,
és hangod ugyanúgy mennydörög,
10 akkor öltözz dicsőségbe és fenségbe,
vedd körül magad tisztességgel és ragyogással!
11 Ha olyan vagy, mint Isten,
engedd szabadjára haragod tüzét,
nézd meg, kik büszkék, gőgösek,
alázz meg minden elbizakodottat!
12 Tarts szemmel mindenkit,
aki kevély és felfuvalkodott,
alázz meg minden elbizakodottat!
Törj össze minden gonoszt a saját helyén,
13 sújtsd őket a porba, szégyenítsd meg,
zárd őket együttesen a sírba!
14 Akkor majd én foglak dicsérni,
hogy győzelmet szerzett erős karod!
15 Jób, nézd csak a behemótot[a],
amely füvet legel, mint az ökör!
Én teremtettem őt is, akárcsak téged.
16 Nézd, milyen kemények izmai,
milyen erős a testalkata!
17 Farka erős, mint a cédrusfa,
inai és izmai egybefonódnak,
18 csontjai erősek, mint a bronz,
lábszárai, mint a vasrudak!
19 A teremtmények között ő a legelső,
megfékezni is csak Teremtője képes.
20 Dús füvet teremnek neki a dombok,
ott legelészik a többi állat között.
21 Árnyas fák alatt heverészik,
nádasokban, mocsarakban tanyázik.
22 Fák árnyéka takarja,
körülveszik fűzfák és bokrok.
23 Ha megárad a folyó, nem menekül,
nem fél, még ha a Jordán vize a szájáig ér is.
24 Vajon ki tudná váratlanul meglepni, elfogni,
ki tudna orrába kötelet fűzni, hogy vezesse?!
41 Jób, nézd csak a Leviátánt![b]
Kihúzhatod-e horoggal a vízből, mint a halat?
Nyelvét lekötözheted-e kötéllel?
2 Orrába tennél-e karikát, s kötelet,
vagy horgot az állába, hogy azzal vezesd?
3 Gondolod, hogy könyörögni fog neked?
Vagy hízelegve kérlel, hogy engedd szabadon?
4 Azt hiszed, megegyezhetsz vele,
talán szolgádnak fogadod örökre?
5 Vagy játszanál vele, mint egy kismadárral,
megkötnéd, hogy gyermekeid pórázon vezessék?
6 Talán eladnád a halászoknak,
hogy alkudozzanak fölötte a piacon?
Vagy feldarabolnád, hogy
szétosszad a kereskedők között?
7 Döfhetsz-e a hátába lándzsákat,
vagy a fejébe szigonyt?
8 Ha megpróbálod,
többé esélyed sem lesz harcolni vele!
Gondold meg, mi történne veled!
9 Aki megtámadja, halálosan téved,
már a puszta látványától is összerogy a vakmerő!
10 Ki olyan bátor és bolond,
hogy a Leviátánt megharagítsa?
Akkor hát, kicsoda merne velem szembeszállni?
11 Kicsoda adott nekem előbb,
hogy én tartozzam neki?!
Hiszen minden az enyém az ég alatt!
12 Nézd a Leviátán lábait,
nézd hatalmas erejét, formáját,
az egész milyen tökéletes!
13 Ki foszthatja meg a páncéljától?
Ki tudná átdöfni kettős pajzsait?
14 Hatalmas állkapcsát ki feszítheti fel?
Fogai milyen rémületesek!
15 Hátát erős pajzsok sora védi,
összekapcsolva szorosan és szilárdan,
16 oly tökéletesen, hogy még
levegő sem jut közéjük.
17 Egyik a másikhoz annyira jól illik,
erősen kapcsolódnak, szét nem választhatók.
18 Mikor a Leviátán tüsszent,
mintha villám lobbanna fel,
szeme úgy ragyog, mint a hajnal fénye.
19 Lángnyelvek csapnak ki szájából,
torkából tüzes szikrák szállnak.
20 Orrából füst száll a magasba,
mint forró fazékból a gőz.
21 Lehelete meggyújtja a szenet,
szájából láng lövell.
22 Nyakán az erő nyugszik,
orra előtt rettegés ugrál.
23 Testének részei úgy összetartanak,
mintha egyben öntötték volna, oly szilárd.
24 Szíve kemény, mint a szikla,
mint az alsó malomkő, oly kemény.
25 Mikor a Leviátán felkel,
még a hatalmasok is remegnek,
mikor farkával csapkod,
elfutnak a hősök is.
26 Ha eltalálja is a fegyver, nem árt neki,
lepattan róla kard, nyíl és lándzsa.
27 Annyiba veszi a vasat, mint a szalmaszálat,
a rezet, mint a korhadt fát.
28 Nyílvesszők meg nem futamítják,
lepattannak páncéljáról a parittyakövek,
29 a buzogány sem árt neki jobban, mint egy pihe,
a felé süvítő dárdát csak neveti.
30 Hasán a pikkelyek, mint éles cserépdarabok,
felkavarja az iszapot, mint a szeges borona.
31 Nyomában fortyog a mélység, mint fazék a tűz fölött,
bugyborékol a tenger, mint forró olaj.
32 Fehér tajtékot hagy maga után a vízen,
azt hinnéd, megőszült a tenger mögötte.
33 Nincs hozzá hasonló az állatok között,
mert Isten úgy teremtette, hogy senkitől se féljen!
34 Bátran szembenéz mindenkivel,
ő a király minden büszke állat fölött!”
Jób utolsó válasza
42 Ezután Jób így válaszolt az Örökkévalónak:
2 „Most már tudom, te bármit megtehetsz!
Nincs aki szándékod keresztezné,
vagy terved meghiúsítaná!
3 Azt kérded: »Ki fecseg itt terveimről össze-vissza?!
Ki beszél ilyen ostobán és tudatlanul?!«
Uram, bevallom: én vagyok az!
Mert olyan dolgokról beszéltem, amelyeket nem értek,
amelyek túl csodálatosak, sőt felfoghatatlanok.
4 Azt mondtad: »Készülj fel, mint igazi férfi,
hadd kérdezzelek, te pedig válaszolj nekem!«
5 Uram, eddig csak hallottam rólad,
de most saját szememmel láttalak!
6 Ezért hibáztatom és elítélem magam,
s mindent visszavonok, amit mondtam!
Bocsáss meg nekem,
aki porban és hamuban heverek!”
Az Örökkévaló helyreállítja Jóbot
7 Miután az Örökkévaló ezeket mondta Jóbnak, a témáni Elifázhoz fordult: „Nagyon megharagudtam rád és két barátodra, mivel nem az igazságot mondtátok rólam! Jób, a szolgám, viszont helyesen szólt felőlem. 8 Azért most vegyetek hét bikát és hét kost, menjetek szolgámhoz, Jóbhoz, és áldozzátok fel az állatokat égőáldozatként magatokért! Szolgám, Jób, pedig imádkozzon értetek! Az ő imádságát meghallgatom, és akkor nem fogok veletek úgy bánni, ahogyan megérdemelnétek. Pedig rászolgáltatok, mert nem az igazságot mondtátok rólam! Jób, a szolgám, viszont helyesen szólt felőlem”.
9 El is ment Jóbhoz a témáni Elifáz, a súahi Bildád, és a naamái Cófár, és mindent aszerint tettek, ahogy az Örökkévaló mondta. Az Örökkévaló pedig meghallgatta Jób imádságát, és teljesítette kérését.
10 Miután pedig Jób imádkozott a barátaiért, az Örökkévaló helyreállította őt, és minden vagyonát kétszeresen visszaadta. 11 Eljöttek Jóbhoz az összes testvérei és minden korábbi barátja, és nagy vendégséget tartottak. Mindannyian vigasztalták Jóbot, és együttérzésüket fejezték ki a csapások miatt, amelyekkel az Örökkévaló sújtotta. Mindegyikük ajándékozott Jóbnak egy-egy ezüstöt[c] és egy-egy aranygyűrűt.
12 Az Örökkévaló pedig megáldotta Jóbot, még inkább, mint azelőtt. A nyájai annyira megszaporodtak, hogy 14 000 juha és kecskéje, 6 000 tevéje, 1 000 pár igavonó ökre és 1 000 szamara lett. 13 Jóbnak ismét gyermekei születtek: hét fia és három leánya. 14 Születésük sorrendje szerint így nevezte el a leányait: Jemima, Kecia és Keren-Happúk. 15 Olyan szépek voltak, hogy nem akadt párjuk az egész tartományban, és apjuktól ugyanolyan örökséget kaptak, mint fiútestvéreik.
16 Ezek után Jób még 140 esztendeig élt, és meglátta gyermekeit és azoknak leszármazottjait is négy nemzedéken keresztül. 17 Életével megelégedve, idős korában halt meg Jób.
Notas al pie
- Jób 40:15 behemót Lehetséges, hogy itt a vízilóról vagy az orrszarvúról, esetleg az elefántról van szó.
- Jób 41:1 Leviátán Talán a nílusi krokodil, vagy valamilyen legendás tengeri szörnyeteg.
- Jób 42:11 ezüstöt Szó szerint: „kesita”. A pátriárkák idejében használt ezüstpénz, vagy súlymérték. Jásd 1Móz 33:19 és Józs 24:32.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center