Jób 38-39
Hungarian Károli
38 Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélbõl és monda:
2 Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?
3 Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!
4 Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!
5 Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérõ zsinórt?
6 Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;
7 Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?
8 És [kicsoda] zárta el ajtókkal a tengert, a mikor elõtünt, az anyaméhbõl kijött;
9 Mikor ruházatává a felhõt tevém, takarójául pedig a sürû homályt?
10 Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:
11 És azt mondám: Eddig jõjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!
12 Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?
13 Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.
14 Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és elõálljon, mint egy ruhában.
15 Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?
16 Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?
17 Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?
18 Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?
19 Melyik út [visz] oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?
20 Hogy visszavinnéd azt az õ határába, és hogy megismernéd lakása útjait.
21 Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!
22 Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesõnek tárházát láttad-é?
23 A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?
24 Melyik út [visz oda], a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?
25 Ki hasított nyílást a záporesõnek, és a mennydörgõ villámnak útat?
26 Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;
27 Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?
28 Van-é atyja az esõnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?
29 Kinek méhébõl jött elõ a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?
30 [Miként] rejtõznek el a vizek mintegy kõ [alá,] és [mint] zárul be a mély vizek színe?
31 Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?
32 A hajnalcsillagot elõhozhatod-é az õ idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?
33 Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?
34 Felemelheted-é szavadat a felhõig, hogy a vizeknek bõsége beborítson téged?
35 Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?
36 Ki helyezett bölcseséget a setét felhõkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?
37 Ki számlálta meg a bárányfelhõket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlõit;
38 Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?
39 Vadászol-é prédát a nõstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;
2 Mikor meglapulnak tanyáikon, [és] a bokrok közt lesben vesztegelnek?
3 Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?
4 Tudod-é a kõszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
5 Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
6 [Csak] összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól []megszabadulnak.
7 Fiaik meggyarapodnak, a legelõn nagyranõnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
8 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
9 A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
10 Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
11 A hegyeken szedeget, az õ legelõjén mindenféle zöld [gazt] felkeres.
12 Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
13 Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
14 Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
15 Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérûdre betakarítja?
16 Vígan [leng] a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
17 Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
18 És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
19 Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
20 Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
21 De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
22 Te adsz-é erõt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
23 Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicsõ, félelmetes!
24 [Lábai] vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
25 Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elõl;
26 Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
27 Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
28 A trombitaszóra nyerítéssel felel; messzirõl megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
29 A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, [és] kiterjeszti szárnyait dél felé?
30 A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
31 A kõsziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetõkön.
32 Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
33 Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott [terem.]
34 Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda:
35 A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddõdik, feleljen néki!
36 És szóla Jób az Úrnak, és monda:
37 Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem.
38 Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé!
Jób 38-39
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Isten maga szól Jóbhoz
38 Ezután az Örökkévaló válaszolt Jóbnak a forgószélből:
2 „Ki fecseg itt terveimről össze-vissza?!
Ki beszél ilyen ostobán és tudatlanul?!
3 Készülj fel, mint igazi férfi,
én kérdezlek, te pedig válaszolj nekem!
4 Hol voltál, amikor a Földet megalapoztam?
Mondd meg, ha igazán bölcs vagy!
5 Tudod-e ki szabta meg méreteit?
Ki mérte meg, mekkora legyen?
6 Mire támaszkodnak a Föld oszlopai?
Ki helyezte el sarokkövét,
7 amikor együtt énekeltek a hajnal csillagai,
és az angyalok[a] örvendezve ünnepeltek?
8 Kicsoda zárta a tengert gátak mögé,
mikor előtört vize, mintegy az anyaméhből?
9 Akkor felhőkkel borítottam be,
felruháztam azt fellegekkel,
körülvettem sűrű sötétséggel,
10 meghúztam határvonalát,
ajtók és zárak mögé szorítottam,
11 és azt mondtam: »Eddig jöjj, de ne tovább!
Büszke hullámaid itt megálljanak!«
12 Parancsoltál-e a reggelnek, csak egyszer is,
hogy felvirradjon?
Mutattad-e a hajnalnak,
hol kezdjen világosodni?
13 Te rendelted a hajnalfénynek,
hogy ragadja meg a Föld sarkait,
és rázza le a gonoszokat róla;
14 amikor a föld átváltozik,
mint az agyag, ha pecsétet nyomnak rá,
mint mikor új ruhába öltözik valaki;
15 amikor a gonoszoktól elveszik a világosságot,
és felemelt karjukat összetörik?
16 Eljutottál-e a tenger forrásaihoz?
Jártál-e már az óceán fenekén?
17 Láttad-e a halottak országának kapuit valaha,
és a halál árnyékának kapuját láttad-e?
18 Fel tudod-e fogni a Föld méreteit?
Mondd meg, ha tudod!
19 Melyik úton lakik a fény,
és hol van a sötétség lakhelye?
20 Te biztosan vissza tudod vinni saját helyükre,
el tudod vezetni őket otthonukba!
21 Hiszen olyan okos vagy, és annyira öreg,
biztosan jól tudod mindezeket!
22 Jártál-e a hó raktáraiban?
Láttad-e a jég raktárházait?
23 A rettenetes napokra tartogattam ezeket,
felhalmoztam havat és jeget
a háború és csaták idejére.
24 Tudod-e, hol az út, amelyen a világosság szétterjed,
vagy amelyen a keleti szél szétfut a földön?
25 Ki hasít az égben utat a zuhogó esőnek,
ki szabja meg útját a villámoknak?
26 Ki áztatja meg a sivatagot, ahol nem lakik ember,
és a pusztát, ahol nincs emberfia?
27 Ki sarjaszt füvet ott, ahol senki sem jár,
ki ad esőt a földre, hogy még a sivatag is kivirágzik?
28 Kitől származik az eső,
ki szüli a harmat cseppjeit?
29 Kinek a méhéből keletkezik a jégeső?
A hódara kinek a gyermeke?
30 A víz jéggé fagy, mint a szikla, oly kemény,
s a mély tengerek felszínét jégpáncél borítja.
31 Össze tudod-e kötni a Fiastyúk szálait?
Vagy felbonthatod-e az Orion köteleit?
32 Te hozod-e fel a csillagképeket a maguk idejében?
Kézen fogva vezeted talán a Göncölszekeret[b] az égen?
33 Ismered-e a csillagos ég törvényeit?
Te határoztad meg, hogyan uralkodjanak a Föld fölött?
34 Tudsz-e parancsolni a felhőknek odafent,
hogy esővel borítsák be a földet?
35 Szót fogadnak-e neked a villámok, hogy elinduljanak,
s felelik-e neked: »Itt vagyunk, Uram,
parancsodra várunk!«
36 Ki adott bölcsességet az embernek,
ki helyezett a belsejébe értelmet?
37 Ki olyan bölcs, hogy megszámolja a fellegeket?
Ki képes belőlük esőt fakasztani,
38 mikor az aszály miatt porfelhők kavarognak,
és a göröngyök keményre száradnak?
39 Te adsz-e zsákmányt az anyaoroszlánnak,
hogy csillapítsa kölykei éhségét,
40 amelyek a barlangjukban heverésznek,
rejtekhelyükön zsákmányra lesve lapulnak?
41 Ki ad enni a hollóknak,
mikor zsákmányt keresve keringenek,
fiókáikat ki eteti, mikor éhesen Istenhez kiáltanak?
39 Tudod-e, mikor ellik a hegyi kecske?
Mikor borjaznak a szarvasok?
2 Számolod-e vemhességük hónapjait?
Figyeled-e, mikor jön el az ellés ideje?
3 Csak összegörnyednek, kicsinyeiket megszülik,
vajúdásuk hirtelen véget ér.
4 Borjaik hamar felnőnek a tágas mezőn,
erősek és egészségesek,
elhagyják anyjukat, nem térnek vissza többé.
5 Ki engedte szabadon a vadszamarat?
Ki bocsátotta a pusztába, hadd rohanjon?
6 Hiszen én tettem otthonává a füves pusztát,
nyugvó helyévé a szikes réteket.
7 Kineveti a zajos városokat,
nem hordozza a kereskedők zsákjait.
8 Hegyi legelőkön kószál, szabadon,
mindenhol talál legelni valót.
9 Kérdezd meg a vadbivalyt, akar-e szolgálni neked!
Jászlad mellett marad-e éjszakára?
10 Befoghatod-e, hogy felszántsa földedet?
Boronálhatsz-e vele vetés után?
11 Pedig milyen erős! De bízhatsz-e benne?
Rábízhatod-e nehéz munkádat, hogy helyetted végezze?
12 Ha megkéred, elhúzza-e a megrakott szekeret,
hogy gabonádat csépelni vigye?
13 Vígan csapkod szárnyával a struccmadár,
pedig nem tud repülni, mint a gólya.
14 Tojásait a földön költi ki,
a nap melegíti őket a porban.
15 Nem törődik vele, hogy ráléphetnek,
hogy a vadállatok összetörik.
16 Fiókáit nem kényezteti,
ha elpusztulnak, nem bánja,
hogy fáradsága kárba veszett,
17 mert Isten nem adott neki bölcsességet,
értelmet is csak keveset.
18 Mégis, ha felkel, és futásnak ered,
ló és lovasa mögötte csúfosan lemarad!
19 Vagy nézd a lovat!
Ilyen erőssé ki tette?
Te adtad nyakára lobogó sörényét?
20 Te alkottad úgy, hogy ugrani tudjon?
Mint a sáska úgy szökell,
büszke horkantása milyen félelmetes!
21 Örvend erejének,
s türelmetlenül várja, hogy harcba induljon,
bátran nekirohan a fegyvereknek.
22 A félelmet neveti, nem ijed meg semmitől,
nem hátrál meg a kard elől.
23 Csörög rajta lovasának tegze,
csillog a napfényben kopja és lándzsa.
24 A trombita hangjára megindul,
tüzesen vágtat a csatába,
sebesen, mint a szél.
25 A harcba hívó trombitaszóra nyerítve felel,
örül, hogy indulhat végre.
Messziről megérzi a csatazajt,
meghallja a harci kiáltást és a parancsszót.
26 Te tanítottad-e az ölyvöt magasra szállni,
mikor kiterjeszti szárnyát, és dél felé repül?
27 Parancsodra szárnyal-e magasra a keselyű,
és rakja fészkét kősziklák csúcsára?
28 Otthon van a szédítő magasban,
nyugodtan éjszakázik a meredek sziklafalon,
ott tanyázik, az a kővára.
29 Onnan kémleli prédáját,
éles szeme messzire lát mindent, pontosan.
30 Fiókáit véres hússal táplálja,
s ahol elhullott tetemet lát, azonnal ott terem.”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center