Jób 36-37
Hungarian Károli
36 És folytatá Elihu, és monda:
2 Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.
3 Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtõmnek igazat adok.
4 Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású [ember áll] melletted.
5 Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az õ lelkének ereje.
6 Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
7 Nem veszi le az igazról szemeit, sõt a királyok mellé, a trónba ülteti õket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
8 És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
9 Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak [rajtok].
10 Megnyitja füleiket a feddõzésnek és megparancsolja, hogy a vétekbõl megtérjenek:
11 Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az õ esztendeiket gyönyörûségekben.
12 Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.
13 De az álnok szívûek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi õket.
14 Azért ifjúságukban hal meg az õ lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
15 A nyomorultat megszabadítja az õ nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.
16 Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezõre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;
17 De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
18 Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.
19 Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erõfeszítésre!
20 Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökbõl.
21 Vigyázz! ne pártolj a bûnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
22 Ímé, mily fenséges az Isten az õ erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint õ?
23 Kicsoda szabta meg az õ útjait, vagy ki mondhatja [azt]: Igazságtalanságot cselekedtél?
24 Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az õ cselekedetét, a melyrõl énekelnek az emberek!
25 Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
26 Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük õt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
27 Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködébõl mint esõ cseperegnek alá,
28 A melyet a fellegek [özönnel] öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
29 De sõt értheti-é valaki a felhõ szétoszlását, az õ sátorának zúgását?
30 Ímé, szétterjeszti magára az õ világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
31 Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bõségesen.
32 Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.
33 Az õ dörgése ad hírt felõle, mint a barom a közeledõ viharról.
34 Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyébõl.
37 Halljátok meg figyelmetesen az õ hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az õ szájából kijön!
2 Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
3 Utána hang zendül, az õ fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
4 Isten az õ szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
5 Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esõnek és a zuhogó zápornak: [Szakadjatok].
6 Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az õ mûve.
7 Akkor a vadállat az õ tanyájára húzódik, és az õ barlangjában marad.
8 Rejtekébõl elõjön a vihar, és az északi szelektõl a fagy.
9 Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
10 Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az õ villáma.
11 És az köröskörül forog az õ vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
12 Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
13 Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
14 Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az õ felhõjének villáma?
15 Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhõk, [vagy] a tökéletes tudásnak csudáit [érted-é?]
16 Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltõl?
17 Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
18 Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
19 Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
20 Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át [rajta] és kiderül.
21 Észak felõl arany[színû világosság] támad, Isten körül félelmetes dicsõség.
22 Mindenható! Nem foghatjuk meg õt; nagy az õ hatalma és ítélõ ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
23 Azért rettegjék õt az emberek; a [kevély] bölcsek közül nem lát õ egyet sem.
Jób 36-37
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
36 Azután Elihú így folytatta:
2 „Jób, légy türelemmel, hallgass meg,
mert Istenről van még mondanivalóm!
3 Messziről származik tudásom,
s megmutatom, hogy Teremtőm igazságos!
4 Látod, szavaim mind igazak!
Tökéletes tudású ember áll előtted!
5 Tudd meg, hogy Isten hatalmas,
erős szívű és bölcs,
de az embert mégsem veti meg.
6 Nem hagyja a gonoszokat sokáig élni,
igazságot szolgáltat az elnyomottnak.
7 Nem fordul el az igazaktól,
hanem királyok mellé ülteti őket a trónra,
felemeli őket örökre.
8 Ha pedig Isten láncra verve megbüntet valakit,
ha fogva tartja a fájdalom köteleivel,
9 akkor is tudtára adja, miben vétkezett,
megmutatja neki büszkesége bűnét,
10 megnyitja fülét, hogy fenyítését megértse,
és parancsolja, hogy a gonosztól forduljon el.
11 Ha hallgat rá a bűnös, és enged szavának,
akkor további éveit békében és jólétben töltheti,
akkor esztendeit örömmel éli le.
12 Ha pedig nem enged szavának,
halálos fegyver szúrja keresztül,
s elpusztul ostobasága miatt.
13 Az istentelenek Istenre haragszanak,
mikor ő megkötözi és fenyíti őket,
ahelyett, hogy hozzá fordulnának.
14 Meghalnak fiatalon,
mint a prostituáltak.
15 Bizony, Isten a szenvedés által
ment meg a veszélytől,
szenvedés által nyitja meg fülét a szenvedőnek!
16 Jób, téged is kiszabadítana Isten a szenvedés torkából,
tágas mezőre vezetne, ahol bőség és gazdagság vár!
17 De most tele vagy hamis gondolatokkal,
és jogosan ér utol az ítélet.
18 Ne engedd, hogy az indulat elragadjon,
ne utasítsd el Isten fenyítését,
ne riasszon meg a hatalmas váltságdíj!
19 Vajon segélykiáltásod megment-e a bajból?
Segít-e valamit rajtad erőfeszítésed?
20 Ne kívánd, hogy eljöjjön az éjszaka,
amikor a népeket kipusztítják a helyükről!
21 Vigyázz, ne pártolj a gonoszsághoz,
még ha vonzóbbnak tűnik is, mint a nyomorúság!
22 Nézd, Isten milyen erős és hatalmas!
Nincs tanító, hozzá hasonló!
23 Senki sem parancsolhat neki,
senki sem mondhatja: »Ezt rosszul tetted!«
24 Gondod legyen rá, hogy dicsérd őt minden tettéért,
hiszen ezekről énekelnek az emberek!
25 Amit Isten tett, azt mindenki látta,
még messzi földeken is látták tetteit.
26 Isten valóban fenséges, hatalmas,
csak mi nem ismerjük hatalmát,
sem éveinek számát nem tudhatjuk soha.
27 Isten az, aki felemeli a vízcseppeket a földről,
köddé és felhővé változtatja,
28 hogy az ég esőt hullasson,
sűrű záport az emberekre.
29 Ki tudja, merre szállnak a fellegek?
Ki érti a mennydörgés szavát?
30 Nézd, Isten küldi szét a villámokat is,
ő takarja be a tenger mélyét.
31 Ezekkel kormányozza a népeket,
így ad nekik bőséges termést és kenyeret.
32 Markába fogja a villámokat,
lesújt velük, ahová akar.
33 A mennydörgés jelzi a vihar közeledtét,
még a legelő állatok is megértik ezt.”
37 „A villámok és a mennydörgés miatt
remeg a szívem, majd kiugrik helyéről.
2 Hallgassátok csak, Isten hangja szól,
figyeljetek ajkának mennydörgő szavára!
3 Ragyogó villámai megvilágítják az égboltot,
fényük ellátszik a föld egyik szélétől a másikig.
4 Utána szavának mennydörgése robajlik,
fenséges hangja dübörög.
Nem tartja vissza, kiereszti hangját,
mikor villámait kiküldi.
5 Isten hangja csodásan mennydörög,
nagy dolgokat visz végbe, melyeket nem érthetünk.
6 Parancsolja a hónak, hogy hulljon a földre,
és az esőnek, hogy zuhogjon bőségesen.
7 Megmutatja az embereknek, hogy mire képes,
mikor bezárja őket házaikba.
8 Az állatok is behúzódnak rejtekhelyükre,
elbújnak a zord idő elől.
9 Dél felől forgószél tör elő,
északról metsző hideg szél süvít.
10 Isten leheletétől megfagynak a vizek,
a tavak felszíne jégtükörré dermed.
11 Majd vastag felhőkben küld párát és enyhülést,
viharfelhőkből villámokat szór szerteszét.
12 Mindezek Isten parancsa szerint forognak körbe,
elvégzik akaratát a lakott földön mindenütt.
13 Általuk fenyíti meg a népeket,
vagy áldja meg a nemzeteket, akarata szerint.
14 Hallgass meg, Jób, maradj csendben,
és gondold meg Isten csodáit!
15 Tudod-e hogyan irányítja a fellegeket?
Hogyan gyújtja meg bennük villámai tüzét?
16 Tudod-e, hogyan lebegnek a felhők
ég és föld között?
Érted-e ezeket, és Isten tökéletes tudásának
többi csodáit?
17 Miért lesz forró a ruhád, mikor délről hőhullám jön,
és megáll a levegő?
18 Segíthetsz-e Istennek kiterjeszteni az eget,
hogy szilárd legyen, mint a fémtükör?
19 Jób, taníts bennünket,
mit mondhatunk mi Istennek!
Bizony, nem tudjuk, mit feleljünk neki,
mert sötétség rejti őt előlünk!
20 Nem merném megszólítani,
mert talán elpusztítana.
21 Ugyanígy a Napba sem merek nézni,
mikor az égen fényesen ragyog,
mikor a szél elfújja a fellegeket.
22 Hogyan nézhetném vakító dicsőségét,
amely észak felől ragyog, mint az arany!
Bizony, Isten félelmetes ragyogásba öltözött!
23 Hogyan közeledhetnénk a Mindenhatóhoz,
hogyan is érthetnénk meg őt?
Hiszen ereje mérhetetlen, igazságos volta makulátlan,
és senki jogait nem nyomja el.
24 Ezért tisztelik és félik Istent az emberek!
Ő pedig rá sem néz arra,
aki büszke, és bölcsnek tartja magát.”
Apostolok 15:22-41
Hungarian Károli
22 Akkor tetszék az apostoloknak és a véneknek az egész gyülekezettel egybe, hogy férfiakat válaszszanak ki magok közül és elküldjék Antiókhiába Pállal és Barnabással, Júdást, kinek mellékneve Barsabás, és Silást, kik az atyafiak között fõemberek valának.
23 Megírván azok keze által ezeket: Az apostolok, a vének, és az atyafiak az Antiókhiában, Siriában és Czilicziában levõ, a pogányok közül való atyafiaknak üdvözletüket!
24 Mivelhogy meghallottuk, hogy némelyek mi közülünk kimenvén, megháborítottak titeket beszédeikkel, feldúlva a ti lelketeket, azt mondván, hogy körülmetélkedjetek és a törvényt megtartsátok; kiknek mi parancsot nem adtunk:
25 Tetszék nékünk, miután egyértelemre jutottunk, hogy férfiakat válaszszunk ki és elküldjük ti hozzátok a mi szeretteinkkel, Barnabással és Pállal,
26 Oly emberekkel, kik életüket tették koczkára a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért.
27 Küldöttük azért Júdást és Silást, kik élõszóval szintén tudtotokra adják ugyanezeket.
28 Mert tetszék a Szent Léleknek és nékünk, hogy semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken a szükséges dolgokon kívül,
29 Hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértõl, a fúlvaholt állattól, és a paráznaságtól; melyektõl ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben!
30 Azok annakokáért elbocsáttatván, elmenének Antiókhiába; és egybegyûjtvén a sokaságot, átadák a levelet.
31 És mikor elolvasták, örvendezének az intésen.
32 Júdás és Silás pedig maguk is próféták lévén, sok beszéddel inték az atyafiakat, és megerõsíték.
33 Miután pedig bizonyos idõt eltöltöttek, elbocsáták õket az atyafiak békességgel az apostolokhoz.
34 De Silásnak tetszék ott maradni.
35 Pál és Barnabás is Antiókhiában idõzének, tanítva és prédikálva másokkal is többekkel az Úrnak ígéjét.
36 Egynéhány nap mulva pedig monda Pál Barnabásnak: Visszatérve most, látogassuk meg a mi atyánkfiait minden városban, melyben hírdettük az Úrnak ígéjét, hogyan vannak.
37 És Barnabás azt tanácsolá, hogy vegyék maguk mellé Jánost, ki Márknak hívatik.
38 Pál azonban azt tartá méltónak, hogy a ki elszakadt tõlük Pamfiliától fogva, és nem ment velök a munkára, ne vegyék maguk mellé azt.
39 Meghasonlás támada azért, úgyhogy elszakadának egymástól, és Barnabás maga mellé véve Márkot, elhajózék Cziprusba;
40 Pál pedig Silást választván maga mellé, elméne, az Isten kegyelmére bízatván az atyafiaktól.
41 És eljárá Siriát és Czilicziát, erõsítve a gyülekezeteket.
Read full chapter
Apostolok 15:22-41
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Az apostolok levele a nem zsidó származású hívőkhöz
22 Ekkor az apostolok és a jeruzsálemi gyülekezet vezetői az egész gyülekezettel együtt elhatározták, hogy néhány testvért Pállal és Barnabással elküldenek a szíriai Antiókhiába. Kiválasztották maguk közül Júdást, akit Barsabbásnak is neveztek, és Szilászt, akik vezetők voltak a testvérek között. 23 Írtak egy levelet is, amelyet a küldöttek magukkal vittek. Ez állt a levélben:
„Mi, az apostolok, és a jeruzsálemi gyülekezet vezetői, a testvéreitek, üdvözletünket küldjük nem zsidó származású testvéreinknek, akik a szíriai Antiókhia városában, meg Szíria és Cilicia tartományaiban élnek.
24 Megtudtuk, hogy hozzátok ment közülünk néhány férfi, és olyan dolgokat mondtak, amelyekkel megzavartak és nyugtalanítottak benneteket, de mi nem bíztuk meg őket ezzel. 25 Ezért egy akarattal elhatároztuk, hogy kiválasztunk néhány férfit, és elküldjük őket hozzátok. Ők együtt mennek szeretett Pál és Barnabás testvérünkkel, 26 akik életüket is odaadták Urunkért, Jézusért, a Messiásért. 27 Elküldjük tehát hozzátok Júdást és Szilászt, akik majd személyesen is elmondják nektek ugyanezt. 28 A Szent Szellem úgy látja jónak, és mi is egyetértünk vele, hogy ne terheljünk benneteket semmi mással, csak ezeket a dolgokat tartsátok be:
29 ne egyetek olyan ételt, amit a bálványoknak ajánlottak fel,
ne egyetek megfulladt állatok húsából készült ételt,
se olyan húst, amelyben benne maradt a vér, és
ne kövessetek el semmilyen szexuális bűnt.
Ha ezeket elkerülitek, jól teszitek.
Isten veletek!”
30 Ezzel útnak indították Barnabást, Pált, Júdást és Szilászt. Ők pedig elmentek a szíriai Antiókhiába, összehívták a gyülekezetet, és átadták a levelet. 31 Amikor az antiókhiai testvérek ezt elolvasták, nagyon megörültek, és a levél megerősítette őket. 32 Júdás és Szilász, akik mindketten próféták voltak, sokáig beszélgettek a testvérekkel, bátorították és erősítették őket. 33 Egy ideig még velük maradtak, majd miután az antiókhiai testvérek békességgel elbocsátották őket, visszatértek Jeruzsálembe azokhoz, akik elküldték őket. [34] [a]
35 Pál és Barnabás egy ideig még a szíriai Antiókhiában maradtak. Sok más testvérrel együtt tanították az Úr beszédét, és hirdették az örömüzenetet.
Pál és Barnabás különválnak
36 Néhány nap múlva Pál azt mondta Barnabásnak: „Sok városban hirdettük az Úr üzenetét. Most menjünk vissza ezekbe a városokba, és látogassuk meg a testvéreket! Nézzük meg, hogy vannak!”
37 Barnabás azt akarta, hogy vigyék magukkal Jánost is, akit Márknak is hívtak. 38 Az első útjukon azonban János Márk Pamfiliában visszafordult, és nem folytatta velük együtt a munkát. Emiatt Pál nem akarta őt magával vinni. 39 Pál és Barnabás ezen sokat vitatkoztak, de nem tudtak megegyezni, ezért elváltak egymástól. Barnabás maga mellé vette Márkot, és Ciprus szigetére hajózott, 40 Pál pedig Szilászt választotta útitársnak. Akkor a testvérek az Úr kegyelmére bízták Pált, ő pedig Szilásszal együtt elindult. 41 Végigjárta Szíriát és Ciliciát, és erősítette a helyi gyülekezeteket.
Read full chapterFootnotes
- Apostolok 15:34 Néhány görög nyelvű kéziratban szerepel a 34. vers: „De Szilász úgy határozott, hogy ott marad.”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center