Add parallel Print Page Options

36 Azután Elihú így folytatta:

„Jób, légy türelemmel, hallgass meg,
    mert Istenről van még mondanivalóm!
Messziről származik tudásom,
    s megmutatom, hogy Teremtőm igazságos!
Látod, szavaim mind igazak!
    Tökéletes tudású ember áll előtted!

Tudd meg, hogy Isten hatalmas,
    erős szívű és bölcs,
    de az embert mégsem veti meg.
Nem hagyja a gonoszokat sokáig élni,
    igazságot szolgáltat az elnyomottnak.
Nem fordul el az igazaktól,
    hanem királyok mellé ülteti őket a trónra,
    felemeli őket örökre.
Ha pedig Isten láncra verve megbüntet valakit,
    ha fogva tartja a fájdalom köteleivel,
akkor is tudtára adja, miben vétkezett,
    megmutatja neki büszkesége bűnét,
10 megnyitja fülét, hogy fenyítését megértse,
    és parancsolja, hogy a gonosztól forduljon el.
11 Ha hallgat rá a bűnös, és enged szavának,
    akkor további éveit békében és jólétben töltheti,
    akkor esztendeit örömmel éli le.
12 Ha pedig nem enged szavának,
    halálos fegyver szúrja keresztül,
    s elpusztul ostobasága miatt.

13 Az istentelenek Istenre haragszanak,
    mikor ő megkötözi és fenyíti őket,
    ahelyett, hogy hozzá fordulnának.
14 Meghalnak fiatalon,
    mint a prostituáltak.
15 Bizony, Isten a szenvedés által
    ment meg a veszélytől,
    szenvedés által nyitja meg fülét a szenvedőnek!

16 Jób, téged is kiszabadítana Isten a szenvedés torkából,
    tágas mezőre vezetne, ahol bőség és gazdagság vár!
17 De most tele vagy hamis gondolatokkal,
    és jogosan ér utol az ítélet.
18 Ne engedd, hogy az indulat elragadjon,
    ne utasítsd el Isten fenyítését,
    ne riasszon meg a hatalmas váltságdíj!
19 Vajon segélykiáltásod megment-e a bajból?
    Segít-e valamit rajtad erőfeszítésed?
20 Ne kívánd, hogy eljöjjön az éjszaka,
    amikor a népeket kipusztítják a helyükről!
21 Vigyázz, ne pártolj a gonoszsághoz,
    még ha vonzóbbnak tűnik is, mint a nyomorúság!

22 Nézd, Isten milyen erős és hatalmas!
    Nincs tanító, hozzá hasonló!
23 Senki sem parancsolhat neki,
    senki sem mondhatja: »Ezt rosszul tetted!«
24 Gondod legyen rá, hogy dicsérd őt minden tettéért,
    hiszen ezekről énekelnek az emberek!
25 Amit Isten tett, azt mindenki látta,
    még messzi földeken is látták tetteit.
26 Isten valóban fenséges, hatalmas,
    csak mi nem ismerjük hatalmát,
    sem éveinek számát nem tudhatjuk soha.

27 Isten az, aki felemeli a vízcseppeket a földről,
    köddé és felhővé változtatja,
28 hogy az ég esőt hullasson,
    sűrű záport az emberekre.
29 Ki tudja, merre szállnak a fellegek?
    Ki érti a mennydörgés szavát?
30 Nézd, Isten küldi szét a villámokat is,
    ő takarja be a tenger mélyét.
31 Ezekkel kormányozza a népeket,
    így ad nekik bőséges termést és kenyeret.
32 Markába fogja a villámokat,
    lesújt velük, ahová akar.
33 A mennydörgés jelzi a vihar közeledtét,
    még a legelő állatok is megértik ezt.”

37 „A villámok és a mennydörgés miatt
    remeg a szívem, majd kiugrik helyéről.
Hallgassátok csak, Isten hangja szól,
    figyeljetek ajkának mennydörgő szavára!
Ragyogó villámai megvilágítják az égboltot,
    fényük ellátszik a föld egyik szélétől a másikig.
Utána szavának mennydörgése robajlik,
    fenséges hangja dübörög.
Nem tartja vissza, kiereszti hangját,
    mikor villámait kiküldi.
Isten hangja csodásan mennydörög,
    nagy dolgokat visz végbe, melyeket nem érthetünk.
Parancsolja a hónak, hogy hulljon a földre,
    és az esőnek, hogy zuhogjon bőségesen.
Megmutatja az embereknek, hogy mire képes,
    mikor bezárja őket házaikba.
Az állatok is behúzódnak rejtekhelyükre,
    elbújnak a zord idő elől.
Dél felől forgószél tör elő,
    északról metsző hideg szél süvít.
10 Isten leheletétől megfagynak a vizek,
    a tavak felszíne jégtükörré dermed.
11 Majd vastag felhőkben küld párát és enyhülést,
    viharfelhőkből villámokat szór szerteszét.
12 Mindezek Isten parancsa szerint forognak körbe,
    elvégzik akaratát a lakott földön mindenütt.
13 Általuk fenyíti meg a népeket,
    vagy áldja meg a nemzeteket, akarata szerint.

14 Hallgass meg, Jób, maradj csendben,
    és gondold meg Isten csodáit!
15 Tudod-e hogyan irányítja a fellegeket?
    Hogyan gyújtja meg bennük villámai tüzét?
16 Tudod-e, hogyan lebegnek a felhők
    ég és föld között?
Érted-e ezeket, és Isten tökéletes tudásának
    többi csodáit?
17 Miért lesz forró a ruhád, mikor délről hőhullám jön,
    és megáll a levegő?
18 Segíthetsz-e Istennek kiterjeszteni az eget,
    hogy szilárd legyen, mint a fémtükör?

19 Jób, taníts bennünket,
    mit mondhatunk mi Istennek!
Bizony, nem tudjuk, mit feleljünk neki,
    mert sötétség rejti őt előlünk!
20 Nem merném megszólítani,
    mert talán elpusztítana.
21 Ugyanígy a Napba sem merek nézni,
    mikor az égen fényesen ragyog,
    mikor a szél elfújja a fellegeket.
22 Hogyan nézhetném vakító dicsőségét,
    amely észak felől ragyog, mint az arany!
    Bizony, Isten félelmetes ragyogásba öltözött!
23 Hogyan közeledhetnénk a Mindenhatóhoz,
    hogyan is érthetnénk meg őt?
Hiszen ereje mérhetetlen, igazságos volta makulátlan,
    és senki jogait nem nyomja el.
24 Ezért tisztelik és félik Istent az emberek!
    Ő pedig rá sem néz arra,
    aki büszke, és bölcsnek tartja magát.”

Az apostolok levele a nem zsidó származású hívőkhöz

22 Ekkor az apostolok és a jeruzsálemi gyülekezet vezetői az egész gyülekezettel együtt elhatározták, hogy néhány testvért Pállal és Barnabással elküldenek a szíriai Antiókhiába. Kiválasztották maguk közül Júdást, akit Barsabbásnak is neveztek, és Szilászt, akik vezetők voltak a testvérek között. 23 Írtak egy levelet is, amelyet a küldöttek magukkal vittek. Ez állt a levélben:

„Mi, az apostolok, és a jeruzsálemi gyülekezet vezetői, a testvéreitek, üdvözletünket küldjük nem zsidó származású testvéreinknek, akik a szíriai Antiókhia városában, meg Szíria és Cilicia tartományaiban élnek.

24 Megtudtuk, hogy hozzátok ment közülünk néhány férfi, és olyan dolgokat mondtak, amelyekkel megzavartak és nyugtalanítottak benneteket, de mi nem bíztuk meg őket ezzel. 25 Ezért egy akarattal elhatároztuk, hogy kiválasztunk néhány férfit, és elküldjük őket hozzátok. Ők együtt mennek szeretett Pál és Barnabás testvérünkkel, 26 akik életüket is odaadták Urunkért, Jézusért, a Messiásért. 27 Elküldjük tehát hozzátok Júdást és Szilászt, akik majd személyesen is elmondják nektek ugyanezt. 28 A Szent Szellem úgy látja jónak, és mi is egyetértünk vele, hogy ne terheljünk benneteket semmi mással, csak ezeket a dolgokat tartsátok be:

29 ne egyetek olyan ételt, amit a bálványoknak ajánlottak fel,

ne egyetek megfulladt állatok húsából készült ételt,

se olyan húst, amelyben benne maradt a vér, és

ne kövessetek el semmilyen szexuális bűnt.

Ha ezeket elkerülitek, jól teszitek.

Isten veletek!”

30 Ezzel útnak indították Barnabást, Pált, Júdást és Szilászt. Ők pedig elmentek a szíriai Antiókhiába, összehívták a gyülekezetet, és átadták a levelet. 31 Amikor az antiókhiai testvérek ezt elolvasták, nagyon megörültek, és a levél megerősítette őket. 32 Júdás és Szilász, akik mindketten próféták voltak, sokáig beszélgettek a testvérekkel, bátorították és erősítették őket. 33 Egy ideig még velük maradtak, majd miután az antiókhiai testvérek békességgel elbocsátották őket, visszatértek Jeruzsálembe azokhoz, akik elküldték őket. [34] [a]

35 Pál és Barnabás egy ideig még a szíriai Antiókhiában maradtak. Sok más testvérrel együtt tanították az Úr beszédét, és hirdették az örömüzenetet.

Pál és Barnabás különválnak

36 Néhány nap múlva Pál azt mondta Barnabásnak: „Sok városban hirdettük az Úr üzenetét. Most menjünk vissza ezekbe a városokba, és látogassuk meg a testvéreket! Nézzük meg, hogy vannak!”

37 Barnabás azt akarta, hogy vigyék magukkal Jánost is, akit Márknak is hívtak. 38 Az első útjukon azonban János Márk Pamfiliában visszafordult, és nem folytatta velük együtt a munkát. Emiatt Pál nem akarta őt magával vinni. 39 Pál és Barnabás ezen sokat vitatkoztak, de nem tudtak megegyezni, ezért elváltak egymástól. Barnabás maga mellé vette Márkot, és Ciprus szigetére hajózott, 40 Pál pedig Szilászt választotta útitársnak. Akkor a testvérek az Úr kegyelmére bízták Pált, ő pedig Szilásszal együtt elindult. 41 Végigjárta Szíriát és Ciliciát, és erősítette a helyi gyülekezeteket.

Read full chapter

Footnotes

  1. Apostolok 15:34 Néhány görög nyelvű kéziratban szerepel a 34. vers: „De Szilász úgy határozott, hogy ott marad.”