Jób 25-27
Hungarian Károli
25 Felele pedig a Sukhból való Bildád, és monda:
2 Hatalom és fenség az övé, a ki békességet szerez az õ magasságaiban.
3 Van-é száma az õ sereginek, és kire nem kél fel az õ világossága?
4 Hogy-hogy lehetne igaz a halandó Isten elõtt, hogyan lehetne tiszta, a ki asszonytól született?
5 Nézd a holdat, az sem ragyogó, még a csillagok sem tiszták az õ szemei elõtt.
6 Mennyivel kevésbé a halandó, a ki féreg, és az embernek fia, a ki hernyó.
26 Jób pedig felele, és monda:
2 Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erõtelen kart!
3 Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál!
4 Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belõled?
5 A halottak is megremegnek [tõle;] a vizek alatt levõk és azok lakói is.
6 Az alvilág mezítelen elõtte, és eltakaratlan a holtak országa.
7 Õ terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.
8 Õ köti össze felhõibe a vizeket úgy, hogy a felhõ alattok meg nem hasad.
9 Õ rejti el királyi székének színét, felhõjét fölibe terítvén.
10 Õ szab határt a víz színe fölé - a világosságnak és setétségnek elvégzõdéséig.
11 Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitõl.
12 Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot.
13 Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.
14 Ímé, ezek az õ útainak részei, de mily kicsiny rész az, a mit meghallunk abból! Ám az õ hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?
27 Jób pedig folytatá az õ beszédét, monda:
2 Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserûséggel illette az én lelkemet,
3 Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;
4 Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!
5 Távol legyen tõlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.
6 Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.
7 Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.
8 Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az õ lelkét?
9 Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljõ a nyomorúság reá?
10 Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?
11 Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.
12 Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!
13 Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentõl, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:
14 Ha megsokasulnak is az õ fiai, a kardnak [sokasulnak meg,] és az õ magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.
15 Az õ maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az õ özvegyeik meg sem siratják.
16 Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:
17 Összeszerezheti [ugyan,] de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
18 Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csõsz-csinálta kunyhó.
19 Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.
20 Meglepi õt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.
21 Felkapja õt a keleti szél és elviszi, elragadja õt helyérõl.
22 [Nyilakat] szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elõl.
23 Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik õt az õ lakhelyébõl.
Jób 25-27
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Bildád prédikál Jóbnak
25 Majd a súahi Bildád szólalt meg:
2 „Az uralom és a tisztelettudó félelem Istent illeti,
aki békében kormányoz a magasságban.
3 Serege[a] megszámlálhatatlan, mint a csillagok az égen!
Világossága mindenkire ragyog.
4 Hogy is lehetne a halandó elég jó Isten szemében?
Hogyan lehetne igazán tiszta, akit anya szült?
5 Nézd a Holdat! Az sem igazán tiszta fényű Istenhez képest!
Vagy a csillagok? Azok sem tökéletesek, nem tiszták!
6 Hát még az ember, ez a féreg!
A halandó, aki nyomorultabb a hangyánál!”
Jób nyolcadik válasza
26 Erre Jób így válaszolt:
2 „Te aztán jól megvigasztaltál engem,
nyomorultat!
Bezzeg bátorítottál szavaiddal,
hogy megerősödjem!
3 Milyen szerencse, hogy ennyire bölcs vagy,
s tanácsot adtál az ostobának!
Még jó, hogy tanítottál,
s nem sajnáltad tőlem bölcsességed kincsestárát!
4 Ki segített neked, hogy ilyen szépeket mondj?
Miféle szellem szólt belőled?[b]
5-6 Bizony, Isten jól látja még a holtak hazáját is,
belát a nagy mélység minden rejtett zugába.[c]
A föld mélyén a vizek alatt
a holtak szellemei[d] félve reszketnek tekintetétől.
7 Ő terjesztette ki az ég boltozatát
messze északra, az üres térben,
felfüggesztette a Földet a semmi fölé.
8 Sűrű felhőbe zárta a vizet, mint egy tömlőbe,
amely megtartja terhét, nem hasad meg a súly alatt.
9 Királyi trónját emberi szemektől elrejtette,
felhőkbe burkolta ragyogását.
10 Kezével látóhatárt rajzolt az óceán színén,
körös-körül elválasztotta a világosságot a sötéttől.
11 Ha ő haragszik, még az egek oszlopai is remegnek,
fenyítésétől reszketve ingadoznak.
12 Ereje felkorbácsolja az óceánt, majd lecsillapítja,
bölcsességével lesújtja a tengeri szörnyet.
13 Leheletétől újra tisztán ragyog az ég,
keze átszúrja a menekülő kígyót.[e]
14 Pedig ezek csak morzsák abból,
amit Isten tesz és tenni képes,
csak suttogás, amit meghallunk szavából!
De ki tudná felfogni s megérteni beszédét,
mikor mennydörgése teljes erővel szól?”
27 Ezután Jób így folytatta:
2 „Az élő Istenre mondom, aki elvette igazságomat,
és a Mindenhatóra, aki lelkem megkeserítette,
3 hogy amíg csak élek, míg van bennem lélek,
míg Isten lehelete éltet,
4 ajkam nem mond valótlant,
nyelvem nem szól hazugságot!
5 Isten ments, hogy igazat adjak nektek!
Halálomig kitartok ártatlanságom mellett.
6 Ragaszkodom hozzá, hogy igazságos vagyok,
nem vádol lelkiismeretem egyetlen napomért sem!
7 Ellenségeim jussanak a bűnösök sorsára,
büntessék meg azokat, akik ellenem támadnak!
8 Mert nincs remény az istentelenek számára,
mikor kivágja őket Isten,
mikor elkéri tőlük lelküket!
9 A bajban hiába kiáltanak hozzá,
nem hallgatja meg őket.
10 Nem gyönyörködhetnek többé a Mindenhatóban,
nem hívhatják segítségül Istent soha többé.
11 Figyeljetek rám,
hadd tanítsalak benneteket Isten hatalmáról,
megmutatom nektek a Mindenható terveit!
12 Hiszen ti Isten erejét saját szemetekkel láttátok,
hogyan mondhattok hát ilyen ostobaságokat?
[13] [f] A gonoszok számára ezt készítette Isten,
a kegyetlen nyomorgatók ezt kapják
örökségül a Mindenható kezéből.
14 Még ha sok gyermeket nevel is, azokra mind halál vár,
utódainak még kenyér sem jut elég.
15 Akik az éhséget túlélik, azokat járvány öli meg,
özvegyeik sem siratják el őket.
16 Rakásra gyűjti a gazdag a pénzt, mint a port,
és a drága ruhákat, mint az agyagot,
17 de amit összegyűjtött, az másoké lesz,
igazak viselik majd ruháit,
ártatlanok használják a pénzét.
18 A gonosz felépíti házát, de az nem lesz tartós,
mint a csőszkunyhó, vagy a pókháló,
elpusztul hamar.
19 Egyik este gazdagon fekszik le,
másnap reggel már szegényen ébred.
20 Rémület tör rá, mint váratlan árvíz,
elragadja az éjjeli forgószél.
21 Felkapja a keleti szél, és elfújja,
messze sodorja otthonától,
22 rázúdul kíméletlenül,
hiába menekül előle.
23 Akik látják, összecsapják kezüket,
mikor a gonosz menekül,
s gúnyolódva sziszegnek utána.”
Footnotes
- Jób 25:3 Serege Vagyis Isten angyalokból álló mennyei serege, amely hasonló a csillagok seregéhez.
- Jób 26:4 A 2–4 versekben Jób gúnyolódva beszél.
- Jób 26:5 Bizony… zugába Szó szerint: „A Seol leplezetlen Isten előtt, Abaddon nincs elrejtve előle”. Abaddon héberül azt jelenti: „pusztulás, halál”.
- Jób 26:5 A föld… szellemei A holtak országára, a Seolra utal.
- Jób 26:13 menekülő kígyó Valószínűleg az a legendás szörnyeteg, amely máshol „Ráháb” néven szerepel. Lásd Ézs 27:1.
- Jób 27:13 Bár a szöveg nem említi, többen úgy gondolják, hogy a 13–23 versekben Cófár válaszol Jóbnak.
Apostolok 12
Hungarian Károli
12 Abban az idõben pedig Heródes király elkezde kegyetlenkedni némelyekkel, a gyülekezetbõl valók közül.
2 Megöleté pedig Jakabot, Jánosnak testvérét, fegyverrel.
3 És látván, hogy ez tetszik a zsidóknak, föltette magában, hogy elfogatja Pétert is. (Valának pedig a kovásztalan kenyerek napjai.)
4 Kit el is fogatván, tömlöczbe veté, átadván négy négyes katonai szakasznak, hogy õrizzék õt; husvét után akarván õt a nép elé vezettetni.
5 Péter azért õrizteték a fogságban; a gyülekezet pedig szüntelen könyörög vala az Istennek õ érette.
6 Mikor pedig Heródes õt elõ akará vezettetni, azon az éjszakán aluszik vala Péter két vitéz között, megkötözve két lánczczal; és õrök õrizék az ajtó elõtt a tömlöczöt.
7 És ímé az Úrnak angyala eljöve, és világosság fénylék a tömlöczben: és meglökvén Péter oldalát, felkölté õt, mondván: Kelj föl hamar! És leesének a lánczok kezeirõl.
8 És monda néki az angyal: Övezd fel magadat, és kösd fel saruidat. És úgy cselekedék. És monda néki: Vedd rád felsõruhádat és kövess engem!
9 És kimenvén, követé õt; és nem tudta, hogy valóság az, a mi történik az angyal által, hanem azt hitte, hogy látást lát.
10 Mikor pedig általmentek az elsõ õrsön és a másodikon, jutának a vaskapuhoz, mely a városba visz; mely magától megnyílék elõttük: és kimenvén, egy utczán elõremenének; és azonnal eltávozék az angyal õ tõle.
11 És Péter magához térve monda: Most tudom igazán, hogy az Úr elbocsátotta az õ angyalát, és megszabadított engem Heródes kezébõl és a zsidók népének egész várakozásától.
12 És miután ezt megértette, elméne Máriának, a János anyjának házához, ki Márknak neveztetik; hol sokan valának egybegyûlve és könyörögnek vala.
13 És mikor Péter zörgetett a tornácz ajtaján, egy Rhodé nevû szolgálóleány méne oda, hogy hallgatózzék:
14 És megismervén a Péter szavát, örömében nem nyitá meg a kaput, hanem befutván, hírül adá, hogy Péter áll a kapu elõtt.
15 Azok pedig mondának néki: Elment az eszed. Õ azonban erõsíté, hogy úgy van. Azok pedig mondának: Az õ angyala az.
16 Péter pedig szüntelen zörget vala: mikor azért felnyitották, megláták õt és elálmélkodának.
17 Miután pedig kezével hallgatást intett nékik, elbeszélé nékik, mimódon hozta ki õt az Úr a tömlöczbõl. És monda: Adjátok tudtára ezeket Jakabnak és az atyafiaknak. És kimenvén elméne más helyre.
18 Mikor pedig megvirradt, nem csekély háborúság támada a vitézek között, mi történt hát Péterrel.
19 Heródes pedig mikor elõkérte õt és nem találta, kivallatván az õröket, parancsolá, hogy kivégeztessenek. És lemenvén Júdeából Czézáreába, [ott] idõzött.
20 Heródes pedig ellenséges indulattal vala a tirusiak és sidoniak iránt; de azok egyakarattal eljövének õ hozzá, és Blástust, a király kamarását megnyervén, békességet kérének, mivelhogy az õ tartományuk a királyéból élelmeztetik vala.
21 Egy kitûzött napon pedig Heródes királyi ruhájába felöltözve és székibe ülve nyilvánosan szóla hozzájuk.
22 A nép pedig felkiálta: Isten szava ez és nem emberé.
23 És azonnal megveré õt az Úrnak angyala, azért, hogy nem az Istennek adá a dicsõséget; és a férgektõl megemésztetvén, meghala.
24 Az Istennek ígéje pedig növekedik és terjed vala,
25 Barnabás és Saulus pedig visszatérének Jeruzsálembõl, betöltvén szolgálatukat, maguk mellé véve Jánost is, kinek mellékneve Márk vala.
Apostolok 12
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Heródes király üldözi a jeruzsálemi közösséget
12 Ebben az időben Heródes király üldözni kezdte a gyülekezet egyes tagjait. 2 Megparancsolta, hogy Jakab apostolt, János testvérét, végezzék ki. 3 Miután látta, hogy a júdeaiak örülnek Jakab halálának, megparancsolta, hogy Péter apostolt is fogják el. Mindez a kovásztalan kenyerek ünnepén történt. 4 Heródes tehát elfogatta Pétert, börtönbe záratta, és tizenhat katonát rendelt az őrzésére. Az volt a terve, hogy majd a páska ünnepe után állítja a nép elé, és akkor ítélkezik felette. 5 Mialatt Péter a börtönben raboskodott, a gyülekezet állandóan imádkozott érte.
Pétert az angyal kiszabadítja a börtönből
6 A kitűzött tárgyalás előtti éjszakán Péter — két lánccal megkötözve — két katona között aludt a börtönben. A börtön kapui előtt is katonák őrködtek. 7 Hirtelen világosság fénylett a börtönben. Megjelent az Úr egyik angyala, oldalba lökte Pétert, és felébresztette: „Kelj fel gyorsan!” Ekkor a láncok leestek Péter kezéről. 8 „Öltözz fel, és vedd fel a sarudat is! Vedd magadra a köpenyed, és gyere utánam!” — mondta az angyal. 9 Péter felöltözött, és követte az angyalt, de nem fogta fel, hogy amit az angyal tesz, az valóságos. Azt hitte, hogy látomást lát. 10 Elmentek az első, majd a második őrség mellett, s a vaskapuhoz érkeztek, amely a városba vezetett. Ekkor a kapu magától kinyílt előttük, és az utcára jutottak. Egy darabig együtt mentek, majd az angyal hirtelen eltűnt.
11 Péter csak ekkor tért magához, és ezt mondta: „Most látom csak, hogy az Úr elküldte angyalát, és megszabadított Heródes hatalmából, a júdeaiak szándékától.”
12 Miután ezt Péter megértette, János Márk anyjának, Máriának a házához ment, ahol sokan együtt imádkoztak. 13 Péter kopogtatott a kapun, mire kijött a házból egy Rodé nevű szolgálólány. 14 Amikor Péter hangját felismerte, örömében ki sem nyitotta a kaput, hanem visszafutott a házba, és lelkesen újságolta a többieknek, hogy Péter áll a kapu előtt. 15 De azok azt mondták: „Elment az eszed!” Mikor Rodé továbbra is állította, hogy valóban Péter van ott, ezt válaszolták: „Biztosan Péter angyala az.”
16 Közben Péter egyre csak zörgette a kaput. Mikor végre kinyitották, és látták, hogy valóban ő az, nagyon elcsodálkoztak. 17 Péter azonban intett nekik, hogy csendesedjenek le, majd elmagyarázta, hogy az Úr hogyan szabadította ki a börtönből. Azután azt mondta: „Mondjátok el ezt Jakabnak és a többi testvérnek is!” Ezután elment.
18 Másnap reggel a börtönben őrködő katonák között nagy zűrzavar támadt, mert nem értették, hová tűnhetett Péter. 19 Heródes elküldte őket, hogy keressék meg, de sehol sem találták. Azután Heródes kikérdezte az őröket, majd megparancsolta, hogy végezzék ki őket.
Heródes király halála
Ezután Heródes Júdeából elutazott Cézárea városába, és egy ideig ott is maradt. 20 Tírusz és Szidón városának lakóira Heródes nagyon haragudott, de azok közös akarattal követeket küldtek a királyhoz. Békét akartak kötni Heródessel, mert az ő országából vásárolták az élelmiszert. Rábeszélték Heródes személyes szolgáját, akit Blásztusznak hívtak, hogy segítsen nekik.
21 Heródes egy bizonyos napon gyönyörű királyi ruhában trónra ült, és nagy szónoklatot tartott. 22 A sokaság így kiáltozott: „Egy isten szava ez, nem emberé!” 23 Ekkor az Úr egyik angyala azonnal lesújtott Heródesre, aki elfogadta ezt a dicséretet, és nem Istennek adta a dicsőséget. A király testét férgek emésztették meg — így pusztult el.
24 Isten üzenete azonban egyre jobban terjedt, és egyre több emberhez jutott el.
25 Miután Barnabás és Saul befejezték a feladatukat Jeruzsálemben, visszatértek a szíriai Antiókhia városába. Magukkal vitték János Márkot is.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center