43 Tehát Jeremiás mindazt elmondta a népnek, amit Istenük, az Örökkévaló rábízott, hogy mondja el nekik.

² Ezután Azarjá, Hósajá fia meg Jóhánán, Káréah fia, meg a többi büszke és makacs férfi ezt válaszolta: „Hazudsz, Jeremiás! Nem igaz, hogy Istenünk, az Örökkévaló küldött téged azzal az üzenettel, hogy ne menjünk Egyiptomba menedéket keresni! ³ Biztosan Bárúk, Nérijjá fia uszít ellenünk, mert azt akarja, hogy a káldeusok fogságába essünk, és azok megöljenek, vagy száműzetésbe hurcoljanak bennünket Babilóniába.”

⁴ Így hát Jóhánán és a többi katonai vezető, meg az egész nép együttesen elutasították az Örökkévaló szavát, és nem engedelmeskedtek neki, hogy maradjanak Júdában. ⁵ Jóhánán vezetésével fölkerekedtek, és magukkal vitték mindazokat, akik Júdában megmaradtak, vagy a környező országokból hazatértek, ahol korábban menekültként szétszórva éltek. ⁶ Magukkal vitték azokat, akiket Nebuzaradán testőrparancsnok Gedaljára, Ahikám fiára (aki meg Sáfán fia) bízott: férfiakat, nőket, gyermekeket, Júda királyának leányait, és a többieket mind, még Jeremiást, és Bárúkot, Nérijjá fiát is. ⁷ Az egész csapat bement Egyiptomba, annak ellenére, amit az Örökkévaló mondott, és eljutottak Taphanészig^[a].

⁸ Taphanészben az Örökkévaló szava érkezett Jeremiáshoz: ⁹ „Keress nagy köveket, vedd a kezedbe, és menj arra a térre, amely a fáraó taphanészi palotájának kapuja előtt van! A Júdából jött férfiak szeme láttára ásd el ezeket a köveket a téren a földbe! ¹⁰ Azután mondd nekik: Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: Figyeljetek! Idehívom szolgámat, Nebukadneccart, Babilónia királyát, aki pontosan ezekre a kövekre fogja fölállítani trónját, amelyeket Jeremiás a szemetek előtt elásott! Igen, éppen ezen a helyen fogják fölállítani királyi sátorát!^{[b] 11} Bizony, megtámadja, és legyőzi Egyiptomot: aki betegség általi halálra való, az úgy hal meg, aki fogságra való, az fogságba megy, aki pedig fegyver általi halálra való, az fegyver által hal meg.

¹² Nebukadneccar tüzet gyújt Egyiptom isteneinek templomában, és fölégeti azokat, és elhurcolja belőlük a bálványisteneket. Egyiptom földjét kirabolja, ahogy a pásztor kitisztítja a köpenyéből a tetveket. Azután háborítatlanul elvonul. ¹³ Bizony, összetöri még a napisten templomának szent oszlopait is Heliopolisz városában, Egyiptom földjén, és fölégeti a többi egyiptomi isten templomait is.”

Az Örökkévaló üzenete az Egyiptomba menekülteknek

44 Ismét szólt Jeremiáshoz az Örökkévaló. Ezúttal azoknak a júdeai menekülteknek üzent, akik Egyiptomban telepedtek le Migdól, Taphanész és Nóf városában, meg Patrósz földjén.

² „Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: Jól láttátok mindazokat a súlyos csapásokat, amelyekkel Jeruzsálemet és Júda városait sújtottam! Bizony, ezek ma mind lakatlan romhalmazok, ³ mert lakosaik gonoszságokat követtek el, és haragra ingereltek, amikor más isteneknek áldoztak, és olyan isteneket imádtak, akiket sem ők, sem őseik nem ismertek. ⁴ Pedig elküldtem hozzátok sok-sok szolgámat, a prófétákat — fáradhatatlanul, újra meg újra küldtem őket —, hogy kérjelek benneteket: Ne kövessetek el ilyen utálatos és szörnyű gonoszságokat, mert gyűlölöm ezeket! ⁵ De nem hallgattak szavamra, s nem engedelmeskedtetek! Nem hagyták abba, hogy más isteneknek áldozzanak. ⁶ Emiatt lángolt fel haragom, ezért zúdult Júda városaira és Jeruzsálem utcáira keserű indulatom — így lettek kietlen romhalmazzá és lakatlan pusztasággá mindmáig.

⁷ Most hát azt kérdezi az Örökkévaló, a Seregek Ura és Istene, Izráel Istene tőletek: Miért követitek el ti is ugyanezt a gonoszságot, amellyel a vesztetekbe rohantok?! Azt akarjátok, hogy mind egy szálig kiirtsanak titeket: férfit és asszonyt, gyermeket és csecsemőt? Arra törekedtek, hogy senki se maradjon életben közületek? ⁸ Miért bosszantotok engem még itt, Egyiptom földjén is magatok készítette bálványaitokkal? Miért ingereltek haragra azzal, hogy más isteneknek áldoztok, még itt is, ahová menekültként jöttetek? Bizony, vesztetekre művelitek ezt: a föld minden nemzete előtt átkozottak lesztek, és gúnyolni fognak titeket! Ezt akarjátok?

⁹ Talán elfelejtettétek őseitek gonosz tetteit? Elfelejtettétek azt a rengeteg gonoszságot, amelyet Júda királyai és feleségeik elkövettek? Már nem emlékeztek a saját gonosz tetteitekre és feleségeitek gonoszságaira sem, amelyeket még Júda földjén és Jeruzsálemben műveltetek? ¹⁰ Mind a mai napig nem aláztátok meg magatokat, nem tiszteltetek és féltetek engem, nem éltetek törvényeim és rendelkezéseim szerint, amelyeket őseiteknek és nektek is adtam!

¹¹ Emiatt azt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: elhatároztam, hogy ellenetek fordulok, és veszedelmet hozok rátok, sőt, egészen elpusztítom Júda népének ezt a töredékét. ¹² Bizony, teljesen kipusztítom azokat, akik Júda népe közül úgy határoztak, hogy Egyiptomba mennek, és menekültként ott laknak: teljesen meg fognak semmisülni, és Egyiptom földjén halnak meg mindannyian. Apraja-nagyja, mind elpusztul fegyver vagy éhség által. Átok, borzalom, megvetés és gúny tárgya lesznek. ¹³ Ahogyan megbüntettem Jeruzsálem lakosait fegyver, éhség és betegség által, úgy fogom megbüntetni azokat is, akik Júdából Egyiptomba menekültek. ¹⁴ Néhány menekültet kivéve, senki sem fog közülük megmenekülni és visszatérni Júda földjére, hiába sóvárog a lelkük szülőföldjük után, hogy ismét ott lakhassanak!”

¹⁵ Ott álltak a tömegben azok a férfiak, akik jól tudták, hogy a feleségük más isteneknek áldoz, és ott voltak ezek az asszonyok is. Ott álltak mindazok a Júdából jött menekültek, akik akkor Egyiptomban laktak. Ezt mondták Jeremiásnak: ¹⁶ „Az Örökkévaló nevében szóltál hozzánk, de nem fogadjuk el, és nem engedelmeskedünk annak, amit mondtál. ¹⁷ Sőt, továbbra is tömjént füstölögtetünk és italáldozatot mutatunk be az Ég Királynőjének úgy, ahogy azt megfogadtuk. Ezt tették őseink, királyaink és fejedelmeink is Júda városaiban és Jeruzsálemben, és mi is ezt tettük. Amíg így volt, jól ment a sorunk: megvolt mindenünk, és bőségben éltünk, veszedelem nem ért bennünket. ¹⁸ Amióta viszont abbahagytuk, hogy tömjént füstölögtessünk és italáldozatot mutassunk be az Ég Királynőjének, mindenben hiányt szenvedünk, és egyre csak pusztulunk: kard és éhség gyilkol közöttünk.”

¹⁹ Ezután az asszonyok folytatták:^[c] „Azt hiszed, Jeremiás, hogy mikor tömjénnel és italáldozattal áldoztunk az Ég Királynőjének, és a tiszteletére kalácsot sütöttünk, amely őt ábrázolta — hogy ezt a férjünk tudta és beleegyezése nélkül tettük?!”

²⁰ Akkor Jeremiás így válaszolt a férfiaknak és asszonyoknak, meg az egész népnek: ²¹ „Látjátok, éppen erre emlékezett az Örökkévaló! Ezt nem bocsátotta meg nektek, hogy más isteneknek áldoztatok: őseitek, királyaitok, vezetőitek, és az egyszerű emberek is — mindannyian! Bizony, az Örökkévaló nem felejtette el ezeket, ²² és nem tudta tovább elviselni azt a sok utálatos bűnt és gonoszságot, amit műveltetek! Pontosan emiatt pusztult el országotok, ezért lett romhalmazzá, lakatlan és átkozott pusztasággá mindmáig! ²³ Mivel más isteneknek áldoztatok, mivel folyton vétkeztetek az Örökkévaló ellen, s nem hallgattatok szavára, nem akartatok törvénye szerint élni, nem tartottátok meg rendelkezéseit és intelmeit — emiatt ért utol benneteket mindez a nagy veszedelem és nyomorúság, és emiatt vagytok ma is ilyen helyzetben!”

²⁴ Még ezt is mondta Jeremiás az egész népnek, az asszonyokat is beleértve: Halljátok meg mindannyian, akik Júdából Egyiptomba menekültetek, mit üzen nektek most az Örökkévaló! ²⁵ Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: „Ti férfiak, feleségeitekkel együtt kijelentettétek előttem, hogy megtartjátok fogadalmaitokat, és valóban úgy is lett: illat- és italáldozatot vittetek az Ég Királynőjének. Rendben van, akkor tartsátok is meg, amit fogadtatok, és teljesítsétek, amit megígértetek! ²⁶ Halljátok meg mindannyian, akik Júdából Egyiptomba menekültetek, mit üzen nektek most az Örökkévaló! Nézzétek! Megesküdtem nagy nevemre — mondja az Örökkévaló —, hogy közületek, akik Júdából jöttetek Egyiptom földjére, senki sem fogja kiejteni a nevemet! Senki sem fog a nevemre esküt tenni: »Esküszöm az Élő Úrra, az Örökkévalóra!« ²⁷ Tudjátok meg, hogy szemmel tartalak benneteket, de nem a javatokra, hanem elpusztításotokra! Gondom lesz rá, hogy mindazok, akik Júdából Egyiptomba menekültek háború, vagy éhség miatt pusztuljanak el, amíg mind elfogynak! ²⁸ Közületek néhányan mégis megmenekülnek a fegyverek elől, és Egyiptomból hazatérnek Júdába, de csak kevesen. Bizony, meg fogjátok látni mindannyian, akik Júdából Egyiptomba menekültetek, hogy ott letelepedjetek, vajon a ti szavatok teljesedik-e be, vagy az enyém! ²⁹ Ez lesz annak a jele — mondja az Örökkévaló —, hogy bizonyosan megbüntetlek titeket ezen a földön: ³⁰ Ezt mondja az Örökkévaló: Figyeljétek meg, hogy Egyiptom királyát, Hofra fáraót kiszolgáltatom ellenségeinek, akik az életére törnek. Igen, ugyanúgy kiszolgáltatom, mint Cidkijját, Júda királyát Nebukadneccarnak, Babilónia királyának.”

Személyes prófécia Bárúknak

45 Jeremiás próféta diktálása nyomán Bárúk, Nérijjá fia írta le ezeket a szavakat egy könyvtekercsbe.

Jójákim, Jósiás fia, Júda királya uralkodásának negyedik esztendejében^[d] így szólt Jeremiás Bárúkhoz: ² Ezt üzeni neked az Örökkévaló, Izráel Istene: ³ „Bárúk, te azt mondtad: »Jaj nekem! Az Örökkévaló egyre csak szomorúságot és fájdalmat halmoz rám! Belefáradtam a sóhajtozásba, nem találok megnyugvást lelkemnek sehol!« ⁴ De én azt mondom neked, Bárúk: Nézz körül! Amit egykor fölépítettem, azt most készülök lerombolni! Amit régen elültettem, azt most gyökerestül kitépem az egész országban mindenütt! ⁵ Ilyen időkben te valami különlegeset, nagyot kívánsz magadnak? Ne kívánj ilyesmit! Látod, milyen szörnyű dolgok fognak történni ebben az országban és ezekkel az emberekkel — mondja az Örökkévaló —, én azonban ajándékba adom neked az életedet^[e], akárhová is mész!”

5 A régi Izráelben a főpapnak, akit Isten a nép közül választott ki, az volt a feladata, hogy népe nevében ajándékokat és bűnért való áldozatokat vigyen Istennek. Így segített az embereknek az Istennel való kapcsolatukban. ² Ezek a főpapok is együtt éreztek a tudatlanokkal, a bűnösökkel, és megértők voltak irántuk. Hiszen ők is ugyanolyan emberek voltak, mint a többiek: hajlamosak minden vétekre. ³ Éppen ezért a főpap nemcsak a nép bűneiért, hanem a saját bűneiért is köteles volt áldozatot vinni Istennek.

⁴ Főpapnak lenni nagy megtiszteltetés volt, de azt a tisztséget senki sem szerezhette meg magának. Csak az lehetett főpap, akit Isten maga választott ki erre, ahogyan Áront is. ⁵ Ugyanígy Krisztus sem maga szerezte azt a dicsőséget magának, hogy főpap legyen, hanem Isten tette őt főpappá, aki ezt mondta neki:

⁶ Egy másik helyen ezt mondja:

⁷ Amikor Jézus testben élt itt a Földön, hangos kiáltásokkal, könnyhullatással imádkozott, sőt könyörgött az Atya-Istenhez, aki képes őt magszabadítani a halál hatalmából. Jézus tisztelettel és valódi istenfélelemmel közeledett az Atyához, aki teljesítette a kérését. ⁸ Bár Jézus mindig is Isten Fia volt, mégis azok által tanulta meg a hitből fakadó engedelmességet, amiket elszenvedett. ⁹ Miután mindent beteljesített, Jézus lett az örök üdvösség forrása mindazok számára, akik hitben engedelmeskednek neki, ¹⁰ mivel Isten őt tette Melkisédek rendje szerint való főpappá.

Figyelmeztetés a visszaesés veszélyére

¹¹ Ezekről még sok mondanivalónk lenne, de nehezen értenétek meg, mert a szellemi felfogóképességetek eltompult. ¹² Ilyen hosszú idő után már nektek kellene másokat tanítanotok! Most mégis arra van szükségetek, hogy valaki Isten tanításának alapelemeit ismételje át veletek. Olyan tanításra van szükségetek, mint a kis gyerekeknek való tej, mert még nem bírjátok a felnőtteknek való ételt. ¹³ Aki csak tejet iszik, az még csecsemő. Az ilyen ember még járatlan és tapasztalatlan az isteni igazságok megértésében. ¹⁴ Az igazi ételek a szellemi értelemben felnőtteknek valók, akik már megtanulták, hogyan kell megkülönböztetni a jót a rossztól.