Add parallel Print Page Options

Gúnydal Babilónia pusztulásáról

47 „Szállj le trónodról, ülj a porba,
    Babilon szűz leánya!
Ülj a puszta földre,
    káldeusok leánya![a]
Nincs többé trónusod,
    nem leszel többé kényeztetett úrnő!
Fogd a kézimalmot, őrölj lisztet,
    mint a rabszolgalányok!
Vedd le fátyladat, járj hajadonfővel,
    emeld fel szoknyád,
    mikor a folyók[b] gázlóin átkelsz!
Bizony, csupaszra vetkőztetnek téged,
    s mindenki előtt megszégyenülsz![c]
Megfizetek neked minden gonoszságodért,
    s nem kímélek senkit közületek!”

Ezt mondja Megváltónk,
    az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Szentje:
„Némulj el, és ülj le a sötétben,
    káldeusok leánya,
    többé nem leszel birodalmak királynője!
Megharagudtam népemre,
    elfordultam örökségemtől,
    és kezedbe adtam őket.
Te pedig kegyetlenül büntetted népemet,
    az öregekre is súlyos terhet raktál!
Azt gondoltad: »Örökké úrnő maradok!«
    Nem törődtél hát velük,
nem gondoltad meg,
    mi lesz ennek a vége!

Hozzászoktál a jóléthez,
    elbíztad magad.
Azt gondoltad: ȃn vagyok,
    és nincs senki más!
Nem leszek soha özvegy,
    sem gyermektelen!«
Hát tudd meg, hogy mindkettő
    egy napon szakad rád hirtelen:
özveggyé leszel,
    és elveszted gyermekeidet!
Bizony, utolér mindez,
    hiába a sokféle okkult praktikád és varázsigéd,
    egyik sem segít rajtad!
10 Hiába bíztál gonoszságodban,[d]
    hiába mondtad: »Engem senki sem láthat!«
Bölcsességed és tudásod becsapott téged,
    mikor azt mondtad:
ȃn vagyok,
    rajtam kívül nincs más!«

11 Baj és veszedelem zúdul rád,
    de nem tudod honnan és mikor.
Utolér a csapás,
    és nem tudod kivédeni.
Hirtelen tör rád a pusztulás,
    s nem tudod eltéríteni.
12 Hát állj elő nagy varázstudományoddal!
    Vedd elő számtalan varázsigéd,
    melyekkel ifjúságodtól kezdve annyit vesződtél!
Lássuk, mire mész velük?
    Nézzük, kit tudsz velük elriasztani!
13 Hiszen tanácsadóid annyian vannak,
    mint égen a csillag!
    Talán meguntad őket és bölcsességüket?
Jöjjenek hát, és mentsenek meg, ha tudnak:
    az asztrológusok, meg a csillagok ismerői,
    és a jövendőmondók,
    akik újhold napján jósolnak neked!
14 Bizony, mint a polyva,
    úgy megégnek a tűzben!
Nagy bölcsességükkel
    magukat sem menthetik meg a tűzből!
Mert ez a tűz nem a kályha parazsa,
    nem a tűzhely barátságos melege!
15 Így jársz majd varázslóiddal,
    akikkel ifjúságodtól fogva vesződtél.
Menekülnek, ki merre lát,
    s rajtad nem tud egyik sem segíteni.”

Egyedül az Örökkévaló képes kijelenteni a jövőt

48 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Hallgass rám, Jákób népe,
    akik Izráelnek nevezitek magatokat,
    bár Júdától származtok!
Az Örökkévaló nevére esküsztök,
    Izráel Istenét emlegetitek,
    de nem őszintén, nem igazán.
Hiszen a Szent Város[e] lakóinak hívnak titeket,
    és Izráel Istenében bíztok,
    kinek neve: Örökkévaló, a Seregek Ura!

Amik eddig történtek,
    már régen megmondtam nektek.
Előre megmondtam,
    idejében tudtotokra adtam,
    azután hirtelen megtettem.
Bizony, szavaim mind beteljesedtek!
4-5 Mielőtt megtörtént volna,
    kijelentettem nektek a jövőt,
mert tudtam, hogy mennyire makacs vagy,
    milyen nehezen formálható[f],
    és nem hiszel nekem.
Hát megmutattam neked, amik következtek,
    hogy ne mondhasd:
»Bálványaim tették ezt!
    Bálványszobrom parancsára történt!«

Előre hallottad,
    majd saját szemeddel láttad,
    tanúskodhatsz róla.
De mostantól új dolgokat hirdetek,
    eddig rejtett dolgokat mondok neked,
    amelyekről nem hallottál soha.
Most teremtettem ezeket, nem régen,
    nem hallottad ezelőtt,
    hogy ne mondhasd:
    »Ezt már rég tudom!«
Bizony, nem hallgattál rám,
    nem értettél meg semmit,
    mert régtől fogva befogtad a füled!
Hiszen jól ismerlek téged,
    milyen hűtlen vagy és engedetlen,
    s hogy születésed óta lázadsz ellenem.
Nevemért mégis fékezem haragom,
    dicsőségemért türtőztetem magam,
    hogy ki ne irtsalak.
10 Nézd, megtisztítalak, mint az ezüstöt,
    de a szorongatás tüzében.
    Próba alá vetlek a csapások kohójában.
11 Csak önmagamért bánok így veled,
    tudd meg, csak magamért, nem miattad!
Mert hogyan is hagyhatnám,
    hogy gyalázzák nevem?
Dicsőségem másnak át nem engedem!”

12 „Figyelj rám, Jákób!
    Hallgass rám Izráel, akit elhívtam!
Én vagyok a kezdet,
    és én vagyok a befejezés!
13 Kezem alapozta meg a földet,
    jobb karom terjesztette ki az eget.
Mikor szólítottam őket, mind előálltak,
    hogy parancsom teljesítsék.
14 Gyűljetek mind elém,
    halljátok meg ezt nemzetek!
Ugyan ki az közületek,
    aki megmondta volna előre,
    hogy akit az Örökkévaló szeret,[g]
végrehajtja az Örökkévaló akaratát Babilonon,
    és a káldeusokon?
15 Egyedül én mondtam meg előre.[h]
Elhívtam, el is hoztam,
    útjait egyengettem,
    és győzelemre segítettem!
16 Jöjjetek ide,
    és halljátok meg ezt!
Kezdettől fogva nyíltan beszéltem,
    nem titokban!
Kezdettől fogva ott vagyok,
    ahol beteljesedik,
    amit előre megmondtam.”

Tudjátok meg, hogy az Örökkévaló Isten küldött engem és az ő Szellemét. 17 Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Szentje, Megváltód:

„Én vagyok Istened, az Örökkévaló,
    aki tanítalak téged mindarra, ami javadra válik,
    aki vezetlek azon az úton, amelyen járnod kell.
18 Bárcsak engedelmeskedtél volna parancsaimnak!
    Akkor most békességed és jóléted oly bőséges volna,
    mint az áradó folyóvíz.
Igazságosságod olyan lenne,
    mint a tenger dagály idején.
19 Bizony, akkor utódaid annyian lennének,
    mint tengerparton a homokszemek,
gyermekeid, mint a kavicsok,
    megszámlálhatatlanul!
Akkor nem pusztítanák őket,
    egyet sem ölnének meg közülük soha!”

20 Jöjjetek ki Babilóniából,
    meneküljetek el a káldeusoktól!
Énekelve hirdessétek,
    ujjongva kiáltsátok világgá:
„Az Örökkévaló megváltotta a szolgáját, Jákóbot!”
21 Mikor a pusztában vezette népét az Örökkévaló,
    egyikük sem szomjazott,
    még a sziklából is vizet fakasztott nekik!
Bizony, meghasította a sziklát értük,
    és víz zúdult ki onnan bőségesen.
22 „Nincs békesség az istentelen gonoszok számára!”
    — mondja az Örökkévaló.

Az Örökkévaló Szolgája

49 Figyeljetek rám, szigetek lakói,
    halljátok szavam, távoli nemzetek!
Az Örökkévaló hívott el engem még születésem előtt,
    már anyám méhében nevemen szólított.
Éles karddá tette beszédemet,
    keze árnyékában rejtett el,
hegyes nyíllá csiszolt,
    és tegzébe[i] zárt.

„Szolgám vagy, Izráel
    — mondta nekem —,
rajtad mutatom meg dicsőségemet!”

„Mennyit fáradoztam, dolgoztam hiába,
    hasztalan pazaroltam erőm,
    semmit el nem értem
    — feleltem én —,
de az Örökkévaló ítél ügyemben,
    ő mérlegeli munkámat, hogy mennyit ér.”

Az Örökkévaló az,
    aki anyám méhében szolgájának alkotott,
s hogy Jákóbot hozzá visszavezessem,
    és Izráel összegyűljön előtte
— hiszen becses vagyok az Örökkévalónak,
    és Istenemtől kapom az erőmet.
Ezt mondja az Örökkévaló: „Szolgám vagy te,
    hogy Jákób törzseit helyreállítsd,
    és visszahozd Izráel maradékát.
De mindez nem elég:
    a nemzeteknek is világosságul adlak,
hogy szabadításom eljusson
    a föld minden népéhez általad.”

Ezt mondja az Örökkévaló,
    Izráel Szentje és Megváltója
az uralkodók szolgájának,
    akit az emberek lenéznek, elutasítanak,
    és a nemzetek megutálnak:
„Királyok állnak fel trónjukról előtted,
    fejedelmek borulnak le lábadnál,
az Örökkévaló kedvéért, aki hűséges,
    Izráel Szentje miatt, aki téged választott.”

Ezt mondja az Örökkévaló:
„Jókedvem idején teljesítem kérésedet,
    az üdvösség napján megsegítelek,
    megőrizlek és megvédelek.
Szövetségül adlak a nemzeteknek,
    hogy állítsd helyre a földet,
    és helyezd vissza népemet elpusztult örökségébe.
9-10 A megkötözött foglyokat bocsásd szabadon,
    a sötétben ülő rabokat hozd ki a fényre!
Bizony, kijönnek,
    és semmiben nem szenvednek hiányt,
    mint a juhnyáj.
Útközben is legelnek,
    a dombokon és hegyeken bőséges legelőt találnak.
Nem bántja őket éhség, vagy szomjúság,
    nem égeti nap heve, sem forró szél,
    mert az vezeti őket, aki könyörült rajtuk.
Bizony, friss vízforráshoz vezeti őket!
11 Utat készítek nekik még a hegyeimen is,
    mert útjaim magasra vezetnek.

12 Nézzétek! Már jönnek is, a messzi országokból,
    távoli földekről, északról és délről,
    még Színimből[j] is!”

13 Ujjongjatok, egek! Örvendezz, Föld!
    Ugráljatok örömötökben, hegyek!
Mert az Örökkévaló megvigasztalta népét,
    megalázott szegényein megkönyörült!

14 Sion így panaszkodik:
„Elfelejtett már engem az Örökkévaló,
    nem törődik velem Uram!”

15 „Hát elfelejtheti-e gyermekét az anya?
    Szeretett fiacskájával ne törődne?
De még ha el is felejtené
    — ezt feleli az Örökkévaló —,
én terólad soha meg nem feledkezem!
16 Lásd, Sion, tenyerembe véstem[k] képedet[l],
    szüntelen szemem előtt tartalak.
17 Fiaid sietve visszatérnek hozzád,
    pusztítóid és rombolóid pedig elvonulnak.
18 Emeld föl tekinteted,
    nézz körül, és lásd meg:
fiaid mindannyian összegyűlnek,
    hozzád sietnek!”
Életemre mondom
    — szól az Örökkévaló —,
úgy fognak téged ékesíteni, Sion,
    mint ékszerek a menyasszonyt!
Bizony, gyermekeid lesznek ékességeid!

19 Elpusztított földjeid, városaid romjai,
    és a letarolt vidékek
hamarosan szűknek bizonyulnak,
    mikor fiaid hazatérnek.
Pusztítóid pedig messzire távoznak.
20 Gyermekeid, akiket sirattál,
    ezt mondják majd neked:
„Szűk ez a hely,
    adj nekünk tágasabb tért,
    bővebb lakóhelyet!”
21 Te pedig ezt gondolod, Sion:
    „Ki szülte ezeket a gyermekeket?
Hiszen én meddő voltam,
    magányos és gyermektelen,
    száműzött és bolyongó!
Ki nevelte fel őket,
    mikor elhagyott voltam?
Honnan jöttek hát ezek?”

22 Ezt mondja az Örökkévaló Isten:
„Nézd! Kezemmel intek a nemzeteknek,
    zászlómmal jelt adok a népeknek,
hogy ölükben hozzák vissza fiaidat,
    vállukon hordozzák leányaidat.
23 A nemzetek királyai viselnek gondot rájuk,
    és királynék dajkálják gyermekeidet.
Előtted földre borulnak,
    és a port nyalják lábadnál,
hogy megtudd:
    én vagyok az Örökkévaló!
Akik bennem bíznak,
    nem csalódnak soha.”

24 Elvehetik-e zsákmányát az erős harcostól?
    Kiszabadulhatnak-e a kegyetlen börtönéből hadifoglyai?
25 „Bizony, megszabadulnak az erős foglyai,
    s a kegyetlen kezéből is kiveszik zsákmányát!
Mert én harcolok ellenségeiddel
    — mondja az Örökkévaló —,
    és megszabadítom fiaidat, Sion!
26 Ellenségeid egymást falják fel,
    és saját vérüktől,
    mint édes bortól, megrészegednek!
Igen, én teszem ezt,
    hogy mindenki megtudja:
Én vagyok az Örökkévaló,
    Szabadítód és Megváltód,
Jákób erős Istene!”

Footnotes

  1. Ézsaiás 47:1 Babilon szűz leánya, káldeusok leánya Jelképes és megszemélyesítő kifejezés. Mindkettő ugyanazt jeleni: az egész Babilóniai birodalmat, annak vezetőit és népét.
  2. Ézsaiás 47:2 folyók A Tigris és Eufrátesz — Babilónia két nagy folyója. A főváros, Babilon, a két folyó között feküdt.
  3. Ézsaiás 47:3 A 2–3 versekben a babilóniai hadifoglyokról van szó, akikkel a győztesek úgy bánnak, mint a rabszolgákkal.
  4. Ézsaiás 47:10 Hiába… gonoszságodban Vagy: „Gonosz dolgokat tettél, mégis biztonságban érezted magad”.
  5. Ézsaiás 48:2 Szent Város Jeruzsálem.
  6. Ézsaiás 48:4 mennyire makacs… formálható Szó szerint: „nyakad vasból, homlokod bronzból van”.
  7. Ézsaiás 48:14 akit… szeret Valószínűleg Círuszra vonatkozik.
  8. Ézsaiás 48:15 előre Isten kb. 150 évvel Círusz fellépése előtt kijelentette Ézsaiáson keresztül ezeket az eseményeket, és Círusz királynak még a nevét is. Lásd Ézs 45:1.
  9. Ézsaiás 49:2 tegzébe A tegez olyan bőrtok, amelyben az íjász a nyílvesszőket tartja.
  10. Ézsaiás 49:12 Színim Egyiptom déli része, Asszuán környéke. Más magyarázat szerint: Kína.
  11. Ézsaiás 49:16 véstem Jelentheti azt is: „rajzoltam”.
  12. Ézsaiás 49:16 képedet Azt is jelenti: „falaidat”.

Az Istennek tetsző élet

Testvéreim, most szeretnék valami másról írni. Tanítottunk titeket arra, hogyan éljetek Istennek tetsző módon, és valóban úgy is éltek. Ezért most kérünk és biztatunk benneteket az Úrban, Jézusban, hogy ebben jussatok még előbbre! Hiszen jól tudjátok, mit parancsoltunk nektek Jézus Krisztus nevében. Isten azt akarja, hogy szentek legyetek és távolodjatok el minden szexuális bűntől. Azt akarja, hogy mindegyikőtök tanulja meg, hogyan kell a saját teste fölött uralkodnia. Olyan tisztességes módon bánjatok a testetekkel, hogy az valóban csak Istennek szolgáljon.[a] Ne adjátok át testeteket a szenvedélyes kívánságoknak, vagy szexuális bűnöknek, mint a hitetlenek, akik nem ismerik Istent.

A testvéreiteknek ne okozzatok kárt, és ne csapjátok be egymást, mert ezt megbünteti az Úr! Erre már régebben is figyelmeztettünk titeket. Az Úr szent életre hívott el bennünket, és nem arra, hogy bűnben éljünk! Ezért, aki nem akar engedelmeskedni ennek a tanításnak, az nem embereket utasít el, hanem Istent, aki pedig Szent Szellemét adta nekünk!

A testvéri szeretetről nem is kell nektek írnom, hiszen titeket maga Isten tanított meg arra, hogyan szeressétek egymást. 10 Ti valóban szeretitek minden testvéreteket egész Macedóniában! Csak arra biztatlak, hogy ezt folytassátok!

11 Becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendesen és békességben éljetek! Mindenki gondosan végezze a maga munkáját, és saját kezével keresse meg a kenyerét! Ezt már korábban is parancsoltuk nektek. 12 Viselkedjetek tisztességesen a hitetlenekkel szemben, és ne szoruljatok rá senkire!

Amikor az Úr visszajön

13 Tudjátok, hogy a hitetlenek, akiknek nincs miben reménykedniük, gyászolnak és szomorkodnak azok miatt, akik már meghaltak. Azt akarjuk, hogy ti ne bánkódjatok, és ne legyetek bizonytalanságban azoknak a testvéreinknek a sorsa felől, akik már meghaltak. 14 Mivel hisszük, hogy Jézus meghalt, azután pedig feltámadt a halálból, ezért abban is bizonyosak lehetünk, hogy Isten visszahozza azokat a testvéreinket Jézussal együtt, akik benne bízva haltak meg.

15 Ezt pedig úgy mondjuk nektek, mintha maga az Úr mondaná: mi, akik még akkor is élni fogunk, amikor az Úr visszajön, nem fogjuk megelőzni azokat a testvéreinket, akik már korábban meghaltak. 16 Akkor maga az Úr fog leszállni a Mennyből! Felhangzik egy hangos parancsszó, az angyalok fejedelmének hangja és Isten trombitajele. Akkor fel fognak támadni azok, akik úgy haltak meg, hogy hittek Krisztusban. Ők lesznek az elsők. 17 Ezután mi következünk, akik akkor még életben leszünk. Feltámadott testvéreinkkel együtt az Úr fölemel magához bennünket a felhőkön a magasságba. Együtt fogunk mindannyian szemtől-szembe találkozni az Úrral fönt, a levegőben. Ettől a pillanattól fogva pedig mindörökké együtt fogunk lakni Urunkkal! 18 Ezzel vigasztaljátok és bátorítsátok egymást!

Footnotes

  1. 1 Tesszalonika 4:4 Azt akarja… szolgáljon Vagy: Isten azt akarja, hogy mindannyian tanuljátok meg, hogyan kell a feleségetekkel szentül együtt élnetek, hogy azzal Istennek dicsőséget szerezzetek.