Ézsaiás 59-63
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Nem az Örökkévaló keze gyengült meg
59 Nézzétek! Nem az Örökkévaló keze gyengült meg,
hogy ne tudna megszabadítani titeket,
nem süketült meg,
hogy szavatokat ne hallaná,
2 hanem bűneitek választanak el titeket Istenetektől,
és vétkeitek takarják el arcát előletek,
ezért nem hallgat meg benneteket!
3 Hiszen kezetekhez vér tapad,
ujjaitokhoz bűn ragad,
ajkatok hazugságot beszél,
és nyelvetek gonoszságot suttog.
4 Nincs, aki kiállna az igazságért,
nincs, aki helyesen ítélne.
Inkább üres hazugságban bíznak,
és hazudoznak,
hamisságot fogannak,
és vétkeket szülnek.
5 Viperák tojásait költik ki,
és pókhálót szőnek.
Aki eszik a tojásokból, meghal,
ha pedig feltöri, viperát költ ki.
6 Pókhálójukból nem készítenek ruhát,
nem is takarózhatnak vele.
Minden tettük törvénytelen,
s kezeik erőszakossággal vannak tele.
7 Lábaik gonoszra igyekeznek,
és sietnek ártatlan vért ontani.
Már gondolataik is a bűn körül forognak,
s útjaikon pusztulás és romlás terem.
8 A békesség útját nem ismerik,
a jogosság számukra ismeretlen,
tekervényes utakra tértek,
amelyeken nyoma sincs a békességnek.
9 Ezért van tőlünk távol a helyes ítélet,
és nem ér el bennünket az igazságosság.
Világosságra várunk,
de sötétség vesz körül,
napfényt remélünk,
de homályban járunk.
10 Tapogatjuk a falat, mint a vakok,
tapogatózunk, mint akinek nincs szeme,
délben is megbotlunk, mint éjszaka.
Olyanok vagyunk, mint élők között a holtak.
11 Morgolódunk, mint a medvék,
mint a gerlék, úgy nyögünk.
Jogosságot remélünk, de nem jön,
szabadulást, de távol marad,
12 mert sokat vétkeztünk az Örökkévaló ellen,
és bűneink ellenünk tanúskodnak.
Bizony, vétkeink terhe nyom,
és jól ismerjük bűneinket:
13 megtagadtuk az Örökkévalót, és lázadtunk ellene,
elfordultunk Istenünktől.
Elnyomásról és lázadásról beszéltünk,
hazug szavakat forgattunk szívünkben,
és hazugságot szólt a szánk.
14 A jogosság vereséget szenvedett,
s az igazságosság messze, a távolban áll,
az igazság holtan hever a város utcáin,
a becsület és egyenesség be sem jöhet a városba!
15 Nem maradt a hűségből semmi sem,
aki pedig tartózkodik a gonosztól,
azt kirabolják.
Az Örökkévaló látta, és haragudott miatta,
hogy nincs törvény és igazság.
16 Látta, hogy nincs senki,
nincs, aki népéért közbenjárna nála.
Ezért saját hatalmára támaszkodott,
karja szerzett győzelmet,
igazsága segített neki.
17 Magára öltötte az igazságosságot, mint páncélt,
fejére tette a szabadítás sisakját,
a bosszúállás ruhájába öltözött,
s a féltő szeretet[a] palástját terítette vállára.
18 Megfizet mindenkinek tettei szerint,
haraggal ellenfeleinek,
bosszúval ellenségeinek,
s bosszút áll még a távoli szigeteken is.
19 Ezért félik majd az Örökkévaló nevét napnyugaton,
és tisztelik dicsőségét keleten,
mikor eljön, mint egy sebes sodrású folyó,
amelyet az Örökkévaló Szelleme hajt.
20 Eljön Sionhoz mint Megváltó,[b]
eljön azokhoz,
akik Jákób népe közül hozzá fordulnak,
és bűneiket elhagyják.
Az Örökkévaló határozott így.
21 Én pedig ilyen szövetséget kötök velük, mondja az Örökkévaló:
„Rajtad nyugvó Szellemem,
és szavaim, amelyeket szádba adtam,
mostantól fogva el nem távoznak tőled soha.
Veled maradnak, és utódaiddal,
meg az ő utódaikkal is!”
— ezt mondja az Örökkévaló.
Izráel Szentjének városa
60 „Kelj fel és tündökölj,
hiszen elérkezett világosságod,
és az Örökkévaló dicsősége rád ragyogott!
2 Nézd, bár a földet sötétség borítja,
és a népeken sűrű homály terpeszkedik,
de rajtad felragyog az Örökkévaló világossága,
és dicsősége benned nyilvánvaló lesz.
3 Világosságodhoz nemzetek gyűlnek,
királyaik eljönnek e hajnal fényéhez.
4 Nézz föl, és tekints körül!
Lásd, mind hozzád jönnek,
köréd gyülekeznek!
Fiaid ezek, akik messziről jönnek,
és leányaid, akiket dajkáik a karjukon hoznak!
5 Mikor meglátod, arcod felragyog,
szíved örömében majd kiszökik a helyéről,
és remegve szélesre tárul,
mivel a tengerek gazdagsága özönlik hozzád,
a nemzetek hozzák kincseiket.
6 Karavánok sora jön Midjánból, Éfából,
tevék tömege tolong utcáidon.
Sebából is eljönnek mindannyian,
aranyat és tömjént hoznak,
és az Örökkévaló dicső tetteit hirdetik.
7 Hozzád terelik a juhnyájakat Kédárból,
Nebajótból kosokat hoznak,
hogy oltáromra kerüljenek kedves áldozatul.
Bizony, dicsőségem házát még dicsőségesebbé teszem!
8 Kik ezek, akik oly tömegben repülnek,
mint a sűrű fellegek,
vagy mint galambok csapata,
mikor dúcaikba leszállnak?
9 Mert rám várnak a szigetek
és a távoli tengerpartok lakói.
Társis hajói is csak szavamra várnak,
hogy elhozzák fiaidat messze földről,
ezüstjükkel, aranyukkal együtt, Istened kedvéért,
hogy tiszteljék az Örökkévaló nevét,
és Izráel Szentjét, aki téged felékesített.
10 Az idegenek fiai újra felépítik falaidat,
és királyaik szolgálnak neked,
mert haragomban ugyan megvertelek,
de mivel szeretlek, most könyörülök rajtad.
11 Ezért tartsd nyitva kapuid szüntelen,
ne zárd be őket se éjjel, se nappal!
Hadd hozzák be a nemzetek kincseiket,
királyaik vezetik ünnepélyes menetüket.
12 Mert az a nép és ország,
amely nem szolgál téged, elvész.
Bizony, az ilyen nemzet elpusztul teljesen!
13 A Libanon dísze jön hozzád:
legszebb cédrusaikat, fenyőiket
és ciprusaikat hozzák,
hogy ékesítsék szent helyemet,
s trónusom zsámolyát[c] díszítsék vele.
14 Hozzád mennek,
s meghajolnak előtted elnyomóid fiai,
leborulnak lábad előtt,
akik megvetettek téged,
így neveznek: »Az Örökkévaló városa«,
és így: »Izráel Szentjének Sionja«.
15 Bár azelőtt utált és elhagyott voltál,
és senki feléd sem nézett,
most már örökre dicsőségessé teszlek,
és öröm forrásává nemzedékről nemzedékre.
16 A népek gazdagsága táplál,
és királyok segítenek téged,
és akkor tudod meg,
hogy én vagyok az Örökkévaló,
Megmentőd és Megváltód,
Jákób erős Istene.
17 Bronz helyett aranyat hozok,
vas helyett ezüstöt,
fa helyett bronzot,
és kövek helyett vasat.
A békességet teszem fejedelmeddé,
és igazságosság kormányoz téged.
18 Erőszaknak híre sem lesz földeden,
pusztulás és rombolás elő sem fordul határaid között.
Isten szabadítása lesz városod védőfala,
és dicsérete annak kapuja.
19 Attól kezdve nem a napfény lesz világosságod,
s éjjel sem a Hold világít neked,
hanem maga az Örökkévaló lesz világosságod örökké,
és Istened lesz dicsőséged.
20 Napod nem nyugszik le soha,
sem a hold el nem fogy,
hanem az Örökkévaló lesz világosságod örökre,
és gyászod napjai véget érnek.
21 Néped fiai mind igazságban élnek,
és övék lesz a föld örökre.
Olyanok lesznek, mint a facsemete
amelyet magam ültettem kertembe,
hogy dicsőségemet nyilvánvalóvá tegyék.
22 A legkisebb közülük ezerre sokasodik,
a kicsiny is hatalmas néppé növekszik.
Én, az Örökkévaló viszem ezt végbe,
megvalósítom a maga idején.”
Az Örökkévaló Szelleme nyugszik rajtam
61 Az Örökkévaló Isten Szelleme nyugszik rajtam,
mivel fölkent engem az Örökkévaló.
Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek,
meggyógyítsam a megtört szívűeket,
szabadulást hirdessek a foglyoknak,
és szabadon bocsássam a megkötözötteket,
2 hogy hirdessem az Örökkévaló jókedvének esztendejét,
Istenünk bosszúállása napját,
és megvigasztaljak minden gyászolót.
3 Elküldött, hogy akik Sionban gyászolnak,
azoknak fejére ékes koronát tegyek
a hamu helyett,
öröm olaját adjam nekik
a gyász helyébe,
és dicséret palástját adjam rájuk
a csüggedés és szomorúság szelleme helyett.
Akkor majd az igazságosság fáinak nevezik őket,
akiket az Örökkévaló ültetett,
hogy dicsőségét nyilvánvalóvá tegyék,
4 hogy újjáépítsék az ősi romokat,
helyreállítsák, ami régen elpusztult,
és felépítsék a romba dőlt városokat,
melyek lakatlan hevertek nemzedékeken át.
5 Idegenek jönnek,
hogy nyájaidat legeltessék,
a nemzetek fiai jönnek,
hogy földjeidet műveljék és szőlőidet gondozzák.
6 Titeket pedig az Örökkévaló papjainak neveznek,
Istenünk szolgáinak tekintenek.
A nemzetek gazdagsága fog táplálni benneteket,
és kincseikkel dicsekedtek.
7 Mivel a szégyenből kétszeres részt kellett viselnetek,
és gyalázatot tűrtetek,
ezért örökségetek is kétszeres lesz a földön,
s örömötök nem múlik el soha.
8 Mert én, az Örökkévaló, szeretem a jogosságot,
de gyűlölöm az erőszakosságot és a rablást.
Megadom hát hűségesen megérdemelt jutalmukat,
és örök szövetséget kötök velük.
9 Gyermekeik híresek lesznek a nemzetek között,
és utódaikat minden nép ismerni fogja.
Mindenki látni fogja rajtuk, és elismeri,
hogy őket az Örökkévaló áldotta meg.
Az Örökkévaló Szolgája, a Vőlegény
10 Ujjongva örvendezek az Örökkévalóban,
lelkem ujjong Istenemben,
mert az üdvösség ruháiba öltöztetett,
az igazságosság palástjával vett körül,
mint vőlegényt, kire a papok fejdíszét teszik,
mint menyasszonyt, akit ékszereivel ékesítenek.
11 Bizony, ahogy a földből kihajtanak a növények,
a kertből kisarjad, amit gazdája ültetett,
úgy sarjasztja ki az Örökkévaló Isten
a nemzetek szeme láttára az igazságosságot
és a dicsőséget.
Dicsőség koronája leszel az Örökkévaló kezében, Jeruzsálem!
62 Sionért nem nyughatom,
szólnom kell Jeruzsálem érdekében,
amíg igazságossága föl nem ragyog,
mint a hajnal fénye,
amíg szabadulása úgy világít,
mint a fáklya lángja.
2 Akkor a nemzetek meglátják igaz voltodat, Sion,
és királyaik dicsőségedet, Jeruzsálem.
Új nevet kapsz az Örökkévalótól,
melyet ő maga mond neked.
3 Dicsőség koronájává leszel az Örökkévaló kezében,
királyi diadém Istened tenyerén.
4 Többé senki nem hív „elhagyottnak”,
földedet sem nevezik már „pusztának” soha.
Új neved ez lesz: „Gyönyörűségem!”,
és földedet így nevezik: „Férjhez adott”.
Mert gyönyörködik benned az Örökkévaló,
és földednek is ő lesz az Ura.
5 Ahogy az ifjú feleségül veszi a leányt,
úgy fognak téged is feleségül venni fiaid[d], Jeruzsálem!
Amint a vőlegény ujjong,
mikor meglátja menyasszonyát,
úgy fog neked örülni Istened.
Akik az Örökkévalót emlékeztetitek, ne nyugodjatok!
6 Kőfalaidra, Jeruzsálem, őrszemeket állítottam,
hogy ne hallgassanak,
se nappal, se éjjel.
Ti őrök, akik az Örökkévalót emlékeztetitek ígéreteire,
ne nyugodjatok!
7 Ne hagyjatok nyugtot néki,
amíg Jeruzsálemet helyre nem állítja,
és dicsőségessé nem teszi e földön.
8 Esküre emelte az Örökkévaló jobb kezét,
erős karját fölemelte:
„Nem adom többé gabonádat ellenségeidnek,
és borodat, amelyért te fáradoztál,
nem isszák meg idegenek.
9 Hanem azok egyék meg,
akik a termést learatták,
és dicsérjék az Örökkévalót érte.
A bort is azok igyák meg
szent helyem udvarában,
akik a szőlőt leszüretelték!”
10 Menjetek át, menjetek ki a kapukon,
készítsetek utat a népnek!
Építsétek, építsétek az utat,
a köveket dobjátok félre,
emeljétek magasra a zászlót,
adjatok jelt a nemzeteknek!
11 Halljátok?
Az Örökkévaló szava hangzik az egész földön:
„Mondjátok meg Sion leányának:
nézd, jön már Szabadítód,
ő hozza jutalmadat,
és előtte jön, amivel megfizet.”
12 Népét így nevezik majd:
„A Szent népe, akiket az Örökkévaló váltott meg”,
és városát így hívják:
„A város, amelyet sokan fölkeresnek”,
és: „Akit az Örökkévaló nem felejtett el soha”.
Miért lett vérpiros a ruhád?
63 Ki ez, aki Bocrából, Edomból[e] jön
vérvörös ruhában?
Milyen fenséges és dicső a megjelenése,
milyen erőteljes a lépése!
— „Én vagyok az, aki igazat szólok,
és van erőm a szabadításra!”
2 — „Miért vérpiros a ruhád,
mint a szőlőtaposóké?”
3 — „Mert a szőlőt tapostam,[f]
de senki sem segített, egyedül voltam.
Széttapostam a nemzeteket haragomban,
összetörtem őket felindulásomban.
Vérük fröccsent a ruhámra,
egész öltözetem vérpirosra festette.
4 Mert elszántam magam a bosszúállásra,
és eljött a megváltás esztendeje.
5 Kerestem valakit, de nem segített senki,
csodálkoztam, hogy nem akadt segítőm.
Ezért karom segített engem,
és felindulásom volt a segítségem.
6 Széttapostam hát a nemzeteket haragomban,
összetörtem őket indulatomban,
s vérüket a földre ontottam.”
Hol van, aki minket áthozott a tengeren?
7 Magasztalom az Örökkévalót,
és hűséges szeretetét!
Dicsérem őt Izráel iránti jóságáért,
mindazért, amit velünk tett,
irgalmáért és hűségéért.
8 Mert azt mondta nekünk:
„Bizony, ők az én népem,
fiaim, akikben nem csalódom!”
Ezért szabadította ki őket az Örökkévaló
9 minden szorult helyzetből.
Bizony, az Örökkévaló is részt vett minden szenvedésükben,
és jelenlétének angyala megszabadította őket.
Szeretetében és könyörületében megváltotta,
fölkarolta és hordozta őket régtől fogva.
10 Ők mégis lázadoztak ellene,
Szent Szellemét szomorították.
Ezért ő is ellenségükké lett,
sőt, harcolt ellenük.
11 Akkor népe visszaemlékezett a régi időkre,
és Mózesre, az Örökkévaló szolgájára,
s azt kérdezték:
„Hol van, aki nyájának pásztorával
átvitte őket a tengeren?
Hol van, aki Szent Szellemét adta,
hogy közöttük lakozzon?
12 Aki dicsőséges hatalmával
vezette Mózest, jobb kezénél fogva,
s ketté választotta a tenger vizét,
hogy örök hírnevet szerezzen magának.
13 Aki úgy vezette népét a mélységen keresztül,
oly simán, mint lovat a pusztán,
hogy lépteik meg sem botlottak.
14 Megpihentette őket az Örökkévaló Szelleme,
mint pásztor a nyáját, mikor a völgybe vezeti.
Bizony, így vezetted népedet, Uram,
hogy magadnak dicső nevet szerezz!”
Könyörgés szabadulásért
15 Kérlek, tekints le a mennyből,
nézz ránk szent és dicsőséges lakóhelyedről!
Hová lett irántunk való féltő szereteted[g]
és hatalmad?
Könyörületességed és irgalmad
miért vontad meg tőlünk?
16 Hiszen te vagy Édesapánk, Örökkévaló!
Nem Ábrahám, nem is Izráel,
hanem te, Örökkévaló, te vagy Atyánk!
Öröktől fogva Megváltónk vagy — ez a neved!
17 Miért hagytad hát,
hogy letérjünk utadról, Örökkévaló?
Miért keményítetted meg szívünket,
s hogy ne féljünk téged?
Fordulj vissza hozzánk, szolgáidhoz,
néped törzseihez, örökségedhez!
18 Szent néped csak rövid ideig használhatta,
s most ellenségeid taposták szentélyedet!
19 Olyanok lettünk,
mintha nem is uralkodtál volna rajtunk soha,
mintha nem is nevedet viselnénk!
Footnotes
- Ézsaiás 59:17 féltő szeretet Az eredeti szó jelenthet még más heves indulatot: szenvedélyes féltékenységet, haragot, gyűlöletet vagy erős felindulást is.
- Ézsaiás 59:20 Megváltó Az ókori Izráelben így nevezték azt a férfit, aki meghalt rokonának családjára gondot viselt, védelmezte őket, vagy rokonait kiváltotta az adós-rabszolgaságból. Lásd Ruth 3:2.
- Ézsaiás 60:13 trónusom zsámolyát Szó szerint: „lábam helyét”, vagyis a Templomot, Jeruzsálemben.
- Ézsaiás 62:5 fiaid Vagy: „építőid”.
- Ézsaiás 63:1 Bocrából, Edomból Az Izráeltől keletre fekvő Edom országának Bocra volt a fővárosa.
- Ézsaiás 63:3 tapostam Az ókorban a szüret idején a szőlőt nem szőlőprésbe tették, hogy a mustot kinyerjék belőle, hanem kőbe vájt medencében mezítlábas szőlőtaposók taposták össze — eközben a vörös szőlő leve rájuk is fröccsent.
- Ézsaiás 63:15 féltő szeretete Az eredetiben egyetlen szó, amely valamilyen erős felindulást jelent: szeretet, gyűlölet, harag, féltékenység, stb. egyaránt lehet.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center