Add parallel Print Page Options

Az Örökkévaló a nemzetek Ura

41 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Csendesedjetek le, szigetek!
    Hallgassatok rám, távoli partok lakói!
Gyűjtsetek erőt,
    jöjjetek közel, nemzetek!
Szedjétek össze bátorságotokat,
    szóljatok!
Szálljunk perbe egymással!
Feleljetek, ha tudtok:
Ki indította el őt keletről,
    hogy igazságot cselekedjen?
Ki adta kezébe a nemzeteket?
    Ki tette őt úrrá a királyok fölött?
Kardjával ízzé-porrá zúzza a királyokat,
    íjával szétszórja a nemzeteket,
    mint szél a polyvát.
Üldözi seregüket,
    s megállíthatatlanul halad,
    oly ösvényen, ahol még sohasem járt.
Ki tervezte és vitte végbe mindezt?
    Ki hozta elő kezdettől fogva a nemzedékeket?
Én, az Örökkévaló!
    Mert én vagyok az Első,
és ugyanaz leszek akkor is,
    mikor szólítom az utolsó nemzedéket!”
Látják ezt a távoli nemzetek,
    remegve félnek, és összegyűlnek,
    reszketve jönnek a föld széleiről.

6-7 Bíztatja egymást az ötvös és a kovács,
    ezt mondják: „Légy erős!”
Egymást bátorítja és segíti
    az ács és a fafaragó: „Így jó lesz,
csak meg kell még erősíteni a bálványt,
    hogy ne inogjon!”

Ne félj, mert veled vagyok, Izráel!

Ezt mondja az Örökkévaló:
„De te, Izráel, ne félj,
    mert szolgám vagy!
Téged választottalak, Jákób,
    barátomnak, Ábrahámnak népe.[a]
A föld széléről hoztalak el,
    a világ végéről hívtalak magamhoz.
Azt mondtam neked:
    Szolgám vagy!
Én választottalak,
    soha nem doblak félre!
10 Ne félj,
    mert veled vagyok!
Ne aggódj,
    mert én vagyok Istened!
Megerősítelek,
    sőt, megsegítelek!
Igazságos jobbommal felkarollak,
    és megtartalak.
11 Nézd! Akik gyűlölnek téged,
    megszégyenülnek, és vereséget szenvednek.
Akik harcolnak ellened,
    elvesznek, és megsemmisülnek.
12 Keresed majd ellenségeidet,
    de nem találod őket.
Akik ellened támadtak,
    semmivé lesznek,
    végleg eltűnnek.
13 Hiszen én vagyok az Örökkévaló, a te Istened!
    Fogom a jobb kezed,
s azt mondom:
    Ne félj, én segítek neked!
14 Ne félj, férgecske Jákób,
    maroknyi Izráel,
én segítek neked!
    — mondja az Örökkévaló,
    Megváltód, Izráel Szentje. —
15 Nézd! Új, éles fogú cséplőszánná teszlek.
    Hegyeket[b] morzsolj össze,
    zúzd porrá a dombokat,
16 szórd a szélnek őket,
    mint a polyvát!
Hadd vigye őket a szél,
    hadd szórja szét őket a vihar!
Te pedig ujjongva örülsz az Örökkévalóban,
    s Izráel Szentjével dicsekszel!”

17 „Vizet keresnek a szegények,
    de nem találnak.
Szomjaznak a nyomorultak,
    még nyelvük is kiszáradt.
De én, az Örökkévaló inni adok nekik,
    én, Izráel Istene törődök velük!
18 Folyókat fakasztok a kopár hegyeken,
    forrásokat a mély völgyekben.
A sivár pusztaság helyére tavakat telepítek,
    a száraz sivatagban vízforrásokat nyitok.
19 Mellettük növesztek a pusztában
    cédrusokat, sittim fákat,
    mirtusz bokrokat, olajfák ligetét.
Ültetek a sivatagban ciprust
    és sokféle fenyőt.
20 Hogy lássák, megtudják,
    szívükre vegyék,
és mindenki megértse,[c]
    hogy ezt az Örökkévaló vitte végbe,
    Izráel Szentje alkotta.”

Egyedül az Örökkévaló ismeri a jövőt

21 „Hozzátok elém ügyeteket![d]
    — mondja az Örökkévaló. —
Adjátok elő érveiteket!
    — mondja Jákób Királya. —
22 Lépjetek elő, mondjátok meg,
    amik ezután lesznek!
Vagy mondjátok meg,
    mi történt az ősidőkben!
Hadd tudjuk meg,
    hadd lássuk, mi lesz a vége!
Vagy jelentsétek meg,
    amik következnek!
23 Mondjátok meg, ha tudjátok,
    ami közeledik!
Hadd lássuk,
    valóban istenek vagytok-e!
Tegyetek jót, rosszat, vagy akármit,
    hadd nézzük, és lássuk, mi történik!
24 De lám, ti semmik vagytok,
    és tehetetlenek!
Utálatos és gyalázatos,
    aki titeket választ!”

25 „Én indítottam el őt,[e]
    hogy jöjjön észak felől,
aki már ott, keleten is
    tisztelte nevemet.
Megtapossa a fejedelmeket,
    mint a sarat,
    mint fazekas az agyagot.
26 Ezt ki mondta meg előre,
    hogy tudhattuk volna?
Ki tudta ezt már régen,
    hogy mondhattuk volna:
    »Igazat mondott, valóban!«
De senki sem mondta,
    senki sem jelentette,
    hírét sem hallotta senki!
27 Én mondtam először Sionnak:
Nézzétek, itt vannak,
    nézzétek, jönnek!
Én küldtem Jeruzsálemnek hírnököt
    az örömhírrel!
28 Szétnéztem, de senkit sem láttam,
    kerestem, de nem akadt köztük tanácsadó.
Kérdeztem őket, de senki sem felelt!
29 Bizony, semmik ők mindannyian,
    s amit tesznek, az is semmi!
A bálványok semmit sem érnek,
    semmire nem képesek,
csak tehetetlen szobrok,
    semmi más!”

Az Örökkévaló Szolgája

42 „Nézzétek! Ő az én szolgám akit támogatok,
    őt választottam, mert gyönyörködöm benne.
Szellememmel töltöttem be,
    hogy igazságosságot hozzon a nemzeteknek.
Nem hangoskodik,
    nem mutogatja magát,
    nem lármázza fel az utcákat.
Aki megtört, mint a nád,
    ő nem töri össze.
Akiben már alig pislákol az élet,
    mint az olajmécs lángja,
    ő nem oltja ki.
Igazságot szolgáltat hűségesen.
Ő maga nem lankad el, s nem törik össze,
    hanem megszilárdítja az igazságosságot a földön.
Tanításában bíznak a távoli partok
    és messzi szigetek lakói.”

Ezt mondja az Örökkévaló, az Isten,
    aki teremtette és kiterjesztette az eget,
aki megalapozta a földet,
    és sarjasztott belőle élőket,
aki leheletet ad az embereknek,
    és az élet szellemét a föld lakóinak.

„Én, az Örökkévaló hívtalak el téged igazságban,
    megőrizlek, és fogom a kezed.
Szövetségül adtalak a népnek,
    világosságul a nemzeteknek.
Elhívtalak, hogy a vakok szemeit megnyisd,
    a foglyokat a börtönből kihozd,
    és a rabokat a sötétség fogságából kiszabadítsd.
Én vagyok az Örökkévaló,
    ez a nevem!
Dicsőségemet másnak nem adom,
    dicséretem a bálványoknak át nem engedem!
Lássátok meg, vegyétek észre,
    a régi dolgoknak örökre vége!
Most újakat hirdetek,
    s mielőtt kisarjadnak,
    tudatom veletek.”

Zsoltár

10 Énekeljetek az Örökkévalónak új éneket![f]
    Dicsérjétek őt a föld széléig mindenütt!
Énekeljetek, akik tengerre szálltok,
    és ti is, tengeri lények, mind!
Távoli partok lakói,
    ti is énekeljetek!
11 Zengjen a puszta és a városok,
    ujjongjanak Kédár falvai!
Kiáltsanak örömmel a sziklákon lakók,
    a hegycsúcsokról kiáltsanak!
12 Dicsőítsék az Örökkévalót,
    hirdessék dicséretét a szigetek
    és a távoli partok lakói!
13 Akkor az Örökkévaló kijön,
    mint hatalmas hős,
feltámad harci kedve,
    mint az erős harcosé,
csatakiáltása messze hangzik,
    felharsan félelmetes hangja,
s ellenségeit mind letiporja.

Vezetem a vakokat

14 „Régóta hallgattam,
    türtőztettem magam,
    nem szóltam.
De most kiáltok,
    mint a vajúdó asszony.
Nyögök és zihálok,
    mint aki szül.
15 Elpusztítok hegyeket és dombokat,
    kiszárítok erdőket és mezőket,
    kiszárítok folyókat és tavakat.
16 Vezetem a vakokat olyan úton,
    amelyet nem ismernek,
viszem őket olyan ösvényeken,
    ahol még nem jártak.
A sötétséget előttük világossággá teszem,
    a göröngyös utakat elegyengetem.
Bizony, ezeket teszem velük,
    s őket soha el nem hagyom.
17 De akik bálványokban bíznak,
és ezt mondják nekik: »Ti vagytok isteneink!«
    — mind meghátrálnak és megszégyenülnek.”

Nézzétek szolgámat!

18 „Ó ti süketek, hallgassatok rám!
    Ti vakok, nézzetek ide!
19 Nézzétek szolgámat!
    Van-e olyan vak, mint ő?
Nézzétek követemet!
    Kicsoda oly süket, mint ő?
Bizony, nincs más,
    aki ennyire vak lenne,
mint az Örökkévaló szolgája
    és szövetséges társa!”
20 Sokat láttál,
    de nem vetted észre!
Füled is nyitva volt,
    mégsem hallottad meg szavam!
21 Az Örökkévaló a legjobbat adta szolgájának:
    nagy és dicsőséges törvényét.[g]
22 De nézd a népet,
    hogy kirabolták, kifosztották!
Bilincsbe verték,
    tömlöcbe zárták őket!
Zsákmányul estek,
    és nem volt szabadítójuk!
Kifosztották őket mindenükből,
    és senki sem mondta:
„Add vissza nekik!”

23 Ki figyel rám közületek?
    Ki gondol azzal, ami következik?
24 Ki szolgáltatta ki
    Jákób népét ellenségeinek?
    Ki adta zsákmányul Izráelt kirablóinak?
Vajon nem az Örökkévaló,
    aki ellen vétkeztünk mindannyian,
    akinek útjain járni nem akartunk,
    s tanítására nem figyeltünk?
25 Ezért ránk zúdult izzó haragja,
    ezért támadtak ránk erős ellenségeink!
Lángolt körülöttünk a tűz,
    de észre sem vettük!
Már meg is perzselt lángja,
    mégsem vettük szívünkre,
    s nem tértünk észre!

Footnotes

  1. Ézsaiás 41:8 népe Szó szerint: „magva” — vagyis leszármazottjai.
  2. Ézsaiás 41:15 Hegyeket Valószínűleg Júda ellenségeit jelenti.
  3. Ézsaiás 41:20 Hogy… mindenki megértse Isten előre kijelenti ezt, hogy az emberek — látva a prófécia beteljesedését — megértsék, hogy a bálványokkal és a hamis prófétákkal ellentétben, Isten valóban tudja, hogy mi fog következni, mert ő az, aki a saját szavát beteljesíti.
  4. Ézsaiás 41:21 A 21–24 versekben az Örökkévaló valószínűleg a bálványok isteneihez szól — gúnyos hangnemben.
  5. Ézsaiás 41:25 őt Valószínűleg Círusz perzsa királyra vonatkozik (Kr.e. 550–530), akit Ézsaiás néven is nevez (Ézs 45:1).
  6. Ézsaiás 42:10 új éneket Amikor Isten valami újat tesz, illő, hogy új énekkel dicsérjük.
  7. Ézsaiás 42:21 Az Örökkévaló… törvényét Vagy: „Saját igazságáért az Örökkévaló akarta naggyá tenni és megdicsőíteni a törvényt és a tanítást.”

Üdvözlet Páltól, Szilvánusztól és Timóteustól, a Thesszalonika városában élő gyülekezetnek, amely Istené, az Atyáé és Urunké, Jézus Krisztusé. Kegyelem nektek és békesség!

Hálát adunk értetek Istennek

Mindig hálát adunk Istennek mindnyájatokért, amikor csak értetek imádkozunk. Emlegetjük a munkátokat, amelyhez az energiát a hitetek adja, és a szolgálatot, amelyre az isteni szeretet indít benneteket. Hálát adunk, hogy kitartóan reménykedtek Urunkban, Jézus Krisztusban. Jól tudjuk, testvéreim, hogy Isten szeret és kiválasztott benneteket, hiszen, amikor az örömhírt elvittük hozzátok, az nem csupán beszéd volt. Bizony, az örömhír isteni hatalommal és a Szent Szellem megnyilvánulásaival érkezett meg hozzátok, és annak a teljes bizonyosságával, hogy ez az igazság!

Emlékeztek rá, hogyan éltünk közöttetek, és hogy mindent értetek tettünk. Ti pedig követtétek a példánkat és az Úr példáját, és a Szent Szellem keltette örömmel fogadtátok a tanításunkat, pedig sok szenvedést kellett elviselnetek.

Így azután egész Macedóniában és Akhájában ti lettetek a példaképei mindazoknak, akik később hívőkké lettek. Igen, az Úr üzenete, az örömhír valóban tőletek kiindulva terjedt el. De nem csak Macedóniában és Akhájában, hanem még azon túl is mindenfelé híre ment, hogy ti Istenben hisztek.

Ezért nekünk erről nem is kell beszélnünk, mert az emberek maguk újságolják nekünk, hogyan fogadtatok minket, és hogyan fordultatok a bálványoktól az élő és igaz Istenhez, hogy ezután őt szolgáljátok, 10 és hogyan várjátok vissza a Fiát, Jézust. Igen, a Mennyből várjátok vissza őt, akit az Atya feltámasztott a halottak közül, és aki megment bennünket Isten közelgő haragjától.