Add parallel Print Page Options

13  Jövendölés Babilonia ellen, a melyet látott Ésaiás, Ámós fia.

Emeljetek zászlót kopasz hegyen, kiáltsatok nékik, kézzel intsetek, hogy bevonuljanak a fejedelmek kapuin!

Én parancsoltam felszentelt [vitéz]eimnek, és elhívtam erõsimet haragomnak [véghezvitelére,] a kik én bennem büszkén örvendenek.

Hah! zsibongás a hegyeken, mint nagy néptömegé; hah! összegyûlt népek országainak zúgása; a seregek Ura harczi sereget számlál.

Jõnek messze földrõl, az égnek végérõl, az Úr, és haragjának eszközei, elpusztítani mind az egész földet.

Jajgassatok, mert közel van az Úrnak napja, mint pusztító hatalom jõ a Mindenhatótól.

Ezért megerõtlenülnek minden kezek, és elolvad minden embernek szíve;

És megrémülnek, kínok és fájdalmak fogják el õket, és szenvednek, mint a szülõasszony; egyik a másikon csodálkozik, és arczuk lángba borul.

Ímé az Úrnak napja jõ kegyetlen búsulással és felgerjedt haraggal, hogy a földet pusztasággá tegye, és annak bûnöseit elveszesse arról.

10 Mert az ég csillagai és csillagzatai nem ragyogtatják fényöket, sötét lesz a nap támadásakor, és a hold fényét nem tündökölteti.

11 És meglátogatom a földön a bûnt, és a gonoszokon vétküket, és megszüntetem az istentelenek kevélységét, és az erõszakoskodóknak gõgjét megalázom.

12 Drágábbá teszem az embert a színaranynál, és a férfit Ofir kincsaranyánál.

13 Ezért az egeket megrendítem, és megindul helyérõl a föld is, a seregek Urának búsulása miatt, és felgerjedett haragjának napján,

14 És mint az ûzött zerge, és mint a pásztor nélkül való nyáj, kiki népéhez tér meg, és kiki az õ földére fut;

15 Valaki [ott] találtatik, átveretik, és valaki megfogatik, fegyver miatt hull el,

16 Kisdedeiket szemök elõtt zúzzák szét, házaikat elzsákmányolják, és feleségeiket megszeplõsítik.

17 Ímé, én feltámasztom ellenök a Médiabelieket, a kik ezüsttel nem gondolnak, és aranyban nem gyönyörködnek;

18 Kézíveik szétzúznak ifjakat, és nem könyörülnek a méh gyümölcsén, a fiaknak nem irgalmaz szemök:

19 És [olyan] lesz Babilon, a királyságok ékessége, a Khaldeusok dicsekvésének dísze, mint a hogyan elpusztítá Isten Sodomát és Gomorát;

20 Nem ülik meg soha, és nem lakják nemzetségrõl nemzetségre, nem von sátort ott az arábiai, és pásztorok sem tanyáznak ott;

21 Hanem vadak tanyáznak ott, és baglyok töltik be házaikat, és struczok laknak ott, és bakok szökdelnek ott;

22 És vad ebek üvöltenek palotáikban, és mulató házaikban sakálok; és ideje nem sokára eljõ, és napjai nem késnek.

14  Mert könyörül az Úr Jákóbon, és ismét elválasztja Izráelt, és megnyugotja õket földjükön; és a jövevény hozzájok adja magát, és a Jákób házához csatlakoznak;

És felveszik õket a népek, és elviszik õket lakhelyökre, és Izráel háza bírni fogja õket az Úr földén, szolgák és szolgálók gyanánt; és foglyaik lesznek foglyul vivõik, és uralkodnak nyomorgatóikon.

És majd ama napon, a melyen nyugalmat ád néked az Úr fáradságodtól és nyomorúságodtól és ama kemény szolgálattól, a melylyel szolgálnod kellett,

E gúnydalt mondod Babilon királya felett, és szólsz: Miként lõn vége a nyomorgatónak, a szolgaság házának vége lõn!

Eltörte az Úr a gonoszok pálczáját, az uralkodóknak vesszejét.

A ki népeket vert dühében szüntelen való veréssel, leigázott népségeket haraggal, kergettetik feltartózhatlanul.

Nyugszik, csöndes az egész föld. Ujjongva énekelnek.

Még a cziprusok is örvendenek rajtad: a Libánon czédrusai [ezt mondják:] Mióta te megdõltél, nem jõ favágó ellenünk.

Alant a sír megindul te miattad megérkezésedkor, miattad felriasztja árnyait, a föld minden hatalmasit, felkölti székeikrõl a népek minden királyait;

10 Mind megszólalnak, és ezt mondják néked: Erõtlenné lettél te is, miként mi; hozzánk hasonlatos levél!

11 Kevélységed [és] lantjaid zengése a sírba szállt; fekvõ ágyad férgek, és takaró lepled pondrók!

12 Miként estél alá az égrõl fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, a ki népeken tapostál!

13 Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülõszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon.

14 Felibök hágok a magas felhõknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz.

15 Pedig a sírba szállsz alá, sírgödör mélységébe!

16 A kik látnak, rád tekintenek, [és] elgondolják: Ez-é a föld ama háborgatója, a ki királyságokat rendített meg?

17 A ki a föld kerekségét pusztasággá tette, városait lerontá, [és ]foglyait nem bocsátá haza!

18 A népeknek minden királyai dicsõségben nyugosznak, kiki az õ sírjában,

19 Te pedig [messze] vettetel sírodtól, mint valami hitvány gally, takarva megölettekkel, fegyverrel átverettekkel, sziklasírba leszállókkal, mint valami eltapodott holttest!

20 Nem egyesülsz velök a sírban, mert elpusztítád földedet, megölted népedet: nem él sokáig a gonoszok magva [sem!]

21 Készítsetek öldöklést az õ fiainak atyáik vétkéért, hogy fel ne keljenek, és örökségül bírják e földet, és városokkal töltsék be e földnek színét!

22 És felkelnek õ ellenök, szóla a seregeknek Ura, és kivágom Babilon nevét és maradékát, fiait és unokáit, szól az Úr;

23 És a sündisznónak örökségévé és álló vizek tavává teszem azt, és elsöpröm azt a pusztítás seprõjével, szól a seregeknek Ura.

24 Megesküdött a seregeknek Ura, mondván: Úgy lészen, mint elgondolám, úgy megy véghez, mint elvégezém:

25 Megrontom Assiriát földemen, és megtapodom hegyeimen, és eltávozik róluk igája, és terhe válláról eltávozik.

26 Ez az elvégezett tanács az egész föld felõl, és ez ama felemelt kéz minden népek fölött.

27 Mert a seregek Ura végezte, és ki teszi azt erõtelenné? Az õ keze fel van emelve; ki fordítja el azt?

28 A mely esztendõben meghalt Akház király, akkor lõn e jövendölés.

29 Ne örvendj oly nagyon Filisztea, hogy eltört a téged verõnek vesszeje, mert a kígyó magvából baziliskus jõ ki, a melytõl szárnyas sárkány származik.

30 És legelnek a szegényeknek elsõszülöttei, és a szûkölködõk bátorsággal nyugosznak; és én kivesztem gyökeredet éhséggel, és maradékodat megölik.

31 Jajgass kapu, kiálts város! remeg egész Filisztea, mivel füst jõ észak felõl; és nem marad el seregeibõl egy sem!

32 És mit felelnek a népek követei? [Azt,] hogy az Úr veté meg a Sion alapját, és abban bíznak népe szegényei.

15  Jövendölés Moáb ellen.
Igen, a pusztulás éjjelén megsemmisült Ar-Moáb; igen, a pusztulás éjjelén megsemmisült Kir-Moáb!

Felmennek a templomba, és Dibon a magaslatokra megy sírni, Nebón és Médebán jajgat Moáb, minden fejen kopaszság, minden szakál lenyírva!

Utczáin gyászruhába öltöznek, házfedelein és piaczain jajgat minden, [és] könyekben olvad el!

És kiált Hesbon és Eleálé, szavok Jáháczig hallatik; ezért ordítanak Moáb vitézei, [és] lelke reszket.

Szívem kiált Moábért, a melynek végvárai Zoárig, a három éves üszõig nyúltanak; mert Luhith hágóján sírással mennek fel, és mert Horonaim útján romlásuknak kiáltását hallatják.

Mert Nimrim vizei pusztasággá lesznek, mert elszáradt a pázsit, elfogyott a fû, és semmi zöld nem lészen.

Ezért a mit megmenthettek és jószágukat a fûzfáknak patakja mellé hordják.

Mert kiáltás zengé körül Moáb határát, jajgatása Eglaimig, és Beér- Élimig [hallatik] jajgatása!

Mert Dimon vizei megteltek vérrel, mert új romlást hozok Dimonra: Moáb menekültjeire oroszlánt, és a földnek maradékira.

16  Küldjétek a föld Urának bárányát Szelából a pusztán át Sion leányának hegyére.

Mert mint a bujdosó madár szétszórt fészek körül, olyanok lõnek Moáb leányai az Arnon gázlóin:

Adj tanácsot, tarts ítéletet; tegyed árnyékodat délben olyanná, mint az éjszaka, rejtsd el a kiûzötteket, [és] a bujdosót ne add ki!

Lakozzanak benned menekültjeim, [és] Moábnak te légy oltalom a pusztító ellen! Mert vége a nyomorgatónak, megszünt a pusztítás, és elfogytak a földrõl a tapodók.

És [Isten] kegyelme megerõsített egy ülõszéket, és ül azon igazsággal Dávid sátorában egy bíró, jogosság keresõje, igazság ismerõje.

Hallottuk volt Moáb kevélységét, a felettébb kevélyét, gõgjét, kevélységét, dühét, [és] üres kérkedését.

Ezért jajgatni fog Moáb Moábért, minden jajgatni fog, és nyögtök Kir- Háresethnek romjain egészen megtörve.

Mert Hesbon földei elhervadának, és Sibma szõlõjének drága vesszõit a népek fejedelmei levágták. Jáézerig értek azok, a pusztát bejárták, kacsai szétterjedtek, [és] a tengeren túlnyúltak.

Ezért siratom Jáézer siralmával Sibma szõlõjét, megnedvesítlek könyeimmel Hesbon és Eleálé, mert szüretedrõl és aratásodról a víg éneklés elmaradt.

10 Elvétetett a vígság és öröm a kertbõl, és a szõlõkben nem vígadnak [és] nem kiáltanak, bort sajtókban nem nyom a bornyomó, véget vetettem a víg éneklésnek.

11 Ezért bensõm Moábért, mint a czitera sír, és szívem Kir-Heresért!

12 És lesz, hogy meg fog tetszeni, hogy Moáb a magaslaton elfáradt, és hogy templomába megy imádkozni, de nem mehet!

13 Ez a beszéd, a melyet szólott az Úr Moáb felõl már régen.

14 És most szól az Úr, mondván: Három esztendõ alatt, melyek, mint napszámos esztendõi, megaláztatik Moáb dicsõsége egész nagy népével együtt, és maradéka kicsiny, kevés és erõtelen lészen.

17  Jövendölés Damaskus ellen. Ímé Damaskus városa elpusztíttatik, és romok halmává lesz;

Aróer városai elhagyatnak, [és] barmokéi lesznek, a melyek ott fognak nyugodni háborítatlanul.

És vége lesz Efraim erõsségének, és Damaskus királyságának; Siria maradéka úgy jár, mint az Izráeliták dicsõsége, ezt mondja a seregeknek Ura.

És lesz ama napon: megvékonyul a Jákób dicsõsége, és húsa kövérsége megösztövéredik.

És lészen, mint mikor az arató összefogja a gabonát és a kalászokat kezével learatja, és lészen, mint mikor valaki kalászokat szed össze a Refáim völgyében;

És csak mezgérlés marad belõlök, mint az olajfa megrázásakor két-három bogyó az ágak hegyén, négy-öt a gyümölcsfának lombjai közt, így szól az Úr, Izráel Istene.

Ama napon Teremtõjére tekint az ember, és szemei Izráel Szentjére néznek;

És nem tekint az oltárokra, kezeinek alkotmányára, és a miket ujjai csináltak, nem nézi azokat, a berkeket és a nap-oszlopokat.

Erõs városai olyanok lesznek ama napon, mint elhagyott erdõ és hegytetõ, a melyeket elhagytak volt Izráel fiai elõtt, és pusztasággá lesznek.

10 Mert elfelejtkeztél megszabadító Istenedrõl, és nem emlékeztél meg erõs kõszáladról, ez okért ültetél gyönyörûséges ültetéseket, és idegen vesszõt plántáltál beléjök;

11 A mely napon elültetted, körül sövényezéd és reggelre magodat felvirágoztatád: [de] nem lészen aratás sebeidnek és nagy fájdalmadnak napján!

12 Jaj a sok nép zúgásának, a kik úgy zúgnak, mint a tenger zúgása, és a népségek háborgásának, a kik háborognak, mint erõs vizek!

13 A népségek, mint sok vizek háborgása, úgy háborognak, de megdorgálja azt és elfut messzire, és elragadtatik, mint a hegyek polyvája szél elõtt és mint pozdorja a forgószél elõtt;

14 Estvének idején rémülés száll reájok [és] minekelõtte megvirrad, nem lesznek: ez jutalmok pusztítóinknak és sorsok rablóinknak!

Prófécia Babilónia bukásáról

13 Súlyos kijelentés Babilóniáról, amelyet Isten mutatott látomásban Ézsaiásnak, Ámóc fiának. Azt mondta Isten:

„Emeljetek jelzászlót a kopár hegyeken,
    kiáltsatok nekik, hogy jöjjenek,
karral intsetek, hogy vonuljanak be
    az előkelő nemesek kapuin!
Magam parancsoltam válogatott harcosaimnak,
    összehívtam vitézeimet,
akik végrehajtják haragomat,
    és nagyságomnak örvendeznek.”

Halljátok a tömegek zúgását a hegyeken?
    Hatalmas sokaság közeleg!
Népek sokasága gyűlt össze,
    országok morajlanak:
seregszemlét tart a csata előtt
    az Örökkévaló, a Seregek Ura.
Jönnek messze földről,
    távoli vidékekről.
Jön az Örökkévaló, és vele haragjának eszközei,
    hogy elpusztítsák az egész országot.

Jajgassatok, mert közel az Örökkévaló napja!
    Pusztításként[a] érkezik a Mindenható parancsára.
Minden kéz elernyed,
    minden szív megdermed.
    Mindenki megretten,
fájdalom és rémület fogja el őket,
    mint vajúdó asszonyt a szülés fájdalma.
Riadtan merednek egymásra,
    s arcuk szégyenben ég.

Nézzétek! Jön az Örökkévaló napja!
Az Örökkévaló izzó, kegyetlen haragja
    zúdul a föld lakosaira,
elpusztítja a földet,
    s kiirtja róla a bűnösöket.
10 Nem fénylenek akkor az ég csillagai,
    sem csillagképei,
elsötétül a felkelő Nap,
    a Hold sem világít.

11 Azt mondja Isten: „Megbüntetem a gonoszokat az egész földön,
    és a bűnösöket minden gonoszságukért.
Véget vetek az istentelenek önteltségének,
    megalázom a zsarnokok büszkeségét.
12 Ritkábbá teszem a földön az embereket,
    mint az aranyat
— oly kevesen maradnak életben.
13 Megrázom az eget,
    megrendítem a földet.
Bizony, kimozdul helyéről a föld
    az Örökkévalónak, a Seregek Urának indulata miatt,
    izzó haragja napján.

14 Akkor mindenki sietve visszatér a saját népéhez:
    mint vadász űzte szarvas,
    mint pásztor nélküli nyáj,
mindenki a szülőföldjére menekül.
15 De akit megtalálnak, azt átdöfik,
    akit elfognak, azt levágják.
16 Gyermekeiket szemük láttára zúzzák szét,
    házaikat kirabolják,
    asszonyaikat megerőszakolják.

17 Bizony, megindítom ellenük a médeket,
    akik nem könyörülnek Babilónia népén
    sem ezüstért, sem aranyért.
18 Fegyvereik szétzúzzák az ifjat,
    nem szánják a kisgyermeket,
    még a csecsemőnek sem kegyelmeznek.
19 Ez lesz a sorsa Babilonnak,
    a királyságok díszének,
    a káldeusok büszkeségének:
úgy pusztítom el, ahogy Sodomát és Gomorát.
20 Babilon helyén nem lakik többé senki,
    nem telepszik oda soha már nép,
az arabok sem vernek sátrat romjain,
    még pásztoraik sem pihentetik nyájukat a helyén.
21 Csak sivatagi vadak tanyáznak ott,
    romjai közt baglyok fészkelnek,
    struccok laknak és vadkecskék[b] szökellnek.
22 Az elhagyott tornyok között hiénák visítoznak,
    palotáikban sakálok üvöltése hallatszik.
Bizony, Babilon ideje közel van,
    pusztulása már nem sokáig késik!”

Izráel népe hazatér a száműzetésből

14 De Jákób családján megkönyörül az Örökkévaló, továbbra is Izráel népét választja, és visszatelepíti őket saját földjükre. Még idegenek[c] is csatlakoznak hozzájuk, Jákób családjához jövevények szegődnek. Felkarolják a nemzetek Izráelt, és hazaviszik őket a saját földjükre. Az Örökkévaló földjén pedig a nemzetek közül valók lesznek rabszolgák Izráelben. Így válnak szolgák azokból, akik Izráelt fogságban tartották. Így uralkodik Izráel azokon, akik addig elnyomták őket!

Gúnydal Babilon királyáról

Azon a napon, mikor az Örökkévaló nyugalmat ad neked, Izráel, a száműzetés sok fájdalma, szenvedése és a nehéz szolgálat után, amelyre kényszerítettek, gúnydalt énekelsz majd Babilon királyáról:

„Hogy vége lett a kegyetlen zsarnoknak!
    Hihetetlen, hogy megszűnt az elnyomás!
Eltörte az Örökkévaló a gonoszok botját,
    a zsarnok uralmának véget vetett!
Többé már nem veri a népeket szüntelen dühében,
    nem tapossa le a nemzeteket haragjában,
    vége a kegyetlen üldözésnek!
Csendesen nyugszik az egész föld,
    végre megpihenhet!
Lakói ujjongva énekelnek.
Még a libanoni cédrusok
    és a fenyők is örülnek bukásodnak,
s mondják: »Mióta trónodról leestél,
    nem jön favágó ellenünk!«

Felkavarodik érkezésed hírére a holtak birodalma,
    felriadnak árnyaik, kicsik és nagyok,
    még a régi királyok is felkelnek előtted.
10 Döbbenten kérdezik tőled:
    »Hát te is erőtlen lettél, mint mi?
    Te is ide kerültél közénk?«
11 Fennhéjázó dicsekedésed és hárfáid zengése
    mind az alvilágba süllyedt!
Most férgek között fekszel,
    és férgekkel takarózol.
12 Hogy lehulltál az égből, fényes hajnalcsillag!
    Aki népeken tapostál, elterültél,
    mint a kivágott fa!

13 Pedig szívedben azt forgattad:
»Felemelkedem a Mennybe,
    fölemelem trónomat Isten csillagai fölé,
felülök a szent hegyre, messze északon,
    ahol az istenek összegyűlnek.
14 Fölemelkedem a felhők fölé,
    s olyanná leszek, mint a Felséges!«

15 Mégis alászálltál a holtak közé,
    lezuhantál a mélységes verem fenekére!
16 Akik látták zuhanásod, csodálkozva néznek,
    s eltűnődnek rajtad:
»Valóban ő lenne az, akitől reszketett a föld,
    akitől királyok és országok remegtek,
17 aki a lakott földet pusztává pusztította,
    a városokat romhalmazzá rombolta,
    s foglyait sohasem engedte szabadon?«
18 A nemzetek királyai mind
    dicsőségben nyugszanak sírjukban.
19 De téged nem temetnek díszes királysírba,
    csak eldobnak, mint egy gyümölcsfa beteg ágát,
    mikor levágják.
Karddal átszúrtak hullái közé hajítanak,
    mint harctéren eltaposott holttestet,
    úgy dobnak jeltelen tömegsírba.
20 Téged nem tisztelnek,
    mint a meghalt királyokat szokás,
mert saját népedet gyilkoltad,
    országodat pusztítottad.
Bizony, a gonosz király ivadékait
    emlegetni sem fogják soha!
21 Készüljetek, irtsátok ki
    összes ivadékát is!
Pusztítsátok el a babilóniai király
    minden maradékát őseik bűnei miatt!
Gyomláljátok ki őket,
    hogy többé lábra ne álljanak soha,
ne uralkodjanak a földön,
    s ne építsenek városokat mindenhova!”

22 „Ellened fordulok, Babilon!
    — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura. —
Eltörlöm Babilon nevét,
    kiirtom minden maradékát,
összes sarjadékát kipusztítom,
    hogy írmagja sem marad!
23 Babilont sündisznók tanyájává teszem,
    mocsaras ingovány lesz a helyén,
s a pusztulás seprűjével söpröm el örökre.”

Prófécia Asszíria bukásáról

24 Megesküdött az Örökkévaló, a Seregek Ura:
„Bizony, úgy lesz, ahogyan terveztem,
    amit határoztam, véghez is viszem!
25 Összetöröm Asszíriát földemen,
    eltaposom hegyeimen,
hogy igáját letörjem népemről,
    hogy terhét levegyem a válláról.”

26 Így határozott az Örökkévaló az egész föld felől,
    s karját kinyújtotta a nemzetek fölé.
27 Amit ő határoz, ki húzza keresztül?
Ha karját kinyújtja, hogy cselekedjen,
    ki állhat ellene?

Prófécia a filiszteusok ellen

28 Az Örökkévaló ezt a súlyos kijelentést abban az évben adta, amikor Áház király meghalt:[d]

29 „Ne örüljetek olyan nagyon, filiszteusok!
Bár a bot, amely benneteket vert,
    összetört,
de a kígyótól vipera származik,
    attól pedig újabb tüzes és szárnyas kígyó.
30 A szegények elsőszülöttjei jóllaknak kezemből,
    és a nincstelenek biztonságban pihennek.
A filiszteusok gyökereit pedig éhínséggel ölöm meg,
    maradékukat is egészen elpusztítom.
31 Jajgassatok kapuk!
    Kiáltsatok városok!
Egész Filisztea retteg,
    mert észak felől félelmetes füst gomolyog.
Rettenetes hadsereg közeleg,
    harcosai mind fegyelmezettek és erősek!”

32 Mit mondjunk akkor a népek követeinek? Azt, hogy az Örökkévaló építette erősre Sion alapját, ezért oda menekülnek, s benne találnak menedéket népe szegényei.

Prófécia Moáb veszedelméről

15 Az Örökkévaló súlyos kijelentése Moáb felől:

Elpusztítják Ár városát Moáb földjén,
    egyetlen éjjel lerombolják, elnémítják!
Elpusztítják Kír városát Moáb földjén,
    egyetlen éjjel lerombolják, elnémítják!
A királyi család és Dibón[e] lakói sírva mennek
    a bálvány-oltárokhoz, a magaslatokra.
Moáb népe siratja Nebó[f] és Médeba[g] elestét.
    Minden fej kopaszra nyírva,
    szakálluk levágva,
    gyászolnak, jajgatnak.
Az utcákon zsákruhában járnak,
    a tereken és háztetőkön sírva jajonganak.
Hesbón és Elálé városa segítségért kiált,
    hangjuk Jáhácig hallatszik,
de Moáb harcosai csak sírnak,
    s lelkük félelemtől remeg.

Én is sírva kiáltok Moábért,
    mert lakói menekülnek:
egészen Cóárig és Eglát-Selisijjáig futnak,
    sírva mennek fel Luhit hágóján,
Horonaim útján jajveszékelnek a pusztítás miatt.
Nimrim patakja kiapad,
    kiszárad a legelő,
    egyetlen zöld fűszálat sem látni.
Eltűnik minden, ami zöldellt,
    csak kopár pusztaság marad.
Ezért, amit meg tudnak őrizni,
    amijük még megmarad,
    a Fűzfa-patakon túlra próbálják menteni.

Moáb egész földjén csak sírást hallani,
    jajgatásuk Eglaimig és Beér-Élimig hallatszik.
Dimón[h] vizei megtelnek vérrel,
    de még több csapást hozok Dimónra!
Akik Moábból megmenekülnek,
    akik földjén megmaradnak,
    azokra oroszlánok támadnak.

16 Küldjetek bárányokat az ország királyának,
    küldjetek ajándékot Szelából a pusztán keresztül,
    Sion leányának hegyére![i]

Mint a fészkéről elűzött madár repdes ide-oda,
    otthona szétszórt romjainál,
    úgy futkosnak Moáb asszonyai rémülten
az Arnón-patak gázlóinál:
    átkeljenek-e, vagy maradjanak?

Tanácskozzatok,[j] és hozzatok igazságos döntést,
    nyújtsatok védelmet a menekülteknek,
    rejtsétek el őket üldözőik elől!
Hadd lakjanak Moáb menekültjei közöttetek,
    legyen nálatok a rejtekhelyük,
    ne érje el őket a pusztító!

Majd ha véget ér az elnyomás,
    ha elpusztul a pusztító,
    ha eltűnnek, akik a népeket letapossák,
akkor új királyság épül.
    Trónját a hűség és szeretet teszi erőssé.
Rajta ül Dávid sátorában a bíró,
    aki igazságosságban uralkodik,
    igazán ítél, és hamar igazságot szolgáltat.[k]
Jól ismerjük Moáb büszkeségét!
    Tudjuk, milyen gőgös és öntelt,
    pedig kérkedése csak üres hencegés.
Ezért Moáb népe siratni fogja országát,
    mind jajgatnak miatta.
Siratják Kír-Hareszet[l] híres mazsola-pogácsáit
    reménytelen sóhajtoznak utána,
mert Hesbón szőlőhegyein kiszáradtak a kertek,
    Szibmá szőlői mind elpusztultak!
Bizony, levágják Moáb vesszőit a nemzetek királyai,
    pedig annak hajtásai egészen Jazérig értek,
    a sivatagig nyúltak,
    kiterjesztett ágai elértek a tengerig.
Elsiratom Jazért és Szibmá szőlőit,
    könnyeimmel öntözöm Hesbónt és Elálét,
mert nem hangzik ott többé
    aratók és szüretelők örömteli éneke.
10 Kertjeiből kiveszett a jókedv,
    szőlőiben nem énekelnek,
    szüretelők sem kurjongatnak.
Üresen állnak a szőlőprések,
    vidám kiáltásuk nem hallik többé.
11 Lelkem keservesen sír Moábért,
    mint a hárfa hangja,
egész bensőm zokog Kír-Hareszetért!
12 Bizony, hiába megy Moáb népe a magaslatokra!
    Hiába fárasztja magát bálványoltárai előtt,
    hiába imádkozik azok szentélyében,
nem ér vele semmit!

13 Ezt mondta az Örökkévaló Móábról már régen. 14 De most így szól:

„Még három hosszú év,
    ahogy a béresek számítják az időt,
s akkor Moáb dicsősége elvész,
    népének tömegei elfogynak.
Maradéka pedig kicsiny és gyenge lesz.”

Prófécia Damaszkusz királysága ellen

17 Az Örökkévaló súlyos kijelentése Damaszkuszról:

„Nézzétek! Elpusztul Damaszkusz városa,
    csak romhalmaz marad a helyén!
Aróér[m] városai elhagyatott helyek lesznek,
    csak juhnyájak járnak arra,
    s békésen heverésznek.
Efraim városait lerombolják,
    Damaszkusz királysága megszűnik,
Arám maradéka is arra a sorsra jut,
    mint Izráel királyságának dicsősége”
    — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura.

Lehanyatlik Jákób népének dicsősége

„Azon a napon lehanyatlik Jákób népének dicsősége,
    ahogy betegség miatt legyengül és elsorvad a kövér is.
5-6 Úgy lesz ez, ahogy a gabonát aratják:
    az arató összemarkolja a kalászokat, s levágja őket,
vagy ahogy a hullott kalászokat szedegetik
    a Refáim[n] völgyében aratás után.
Mint mikor az olajfa termését szüretelik:
    marad még a fa tetején két-három szem,
s itt-ott egy-egy az ágak hegyén”
    — mondja az Örökkévaló, Izráel Istene.

Azon a napon föltekint Teremtőjére,
    hozzá fordul az ember,
    Izráel Szentjére néz föl tisztelettel,
s tekintetét nem függeszti a bálványok oltáraira,
    amelyeket maga készített.
Többé rá sem néz kezének alkotásaira:
    a bálványokra és tömjénező oltáraikra.

Azon a napon erős városaitok
    elhagyatott helyekké válnak,
mint az erdő, vagy a hegycsúcs,
    amelyet az Izráel elől menekülő népek itt hagytak.
Bizony, lakatlan pusztasággá lesznek,
10     mert elhagytad szabadító Istened,
    elfelejtkeztél Kőszikládról, aki megment!
Ezért hiába telepítesz gyönyörű szőlőskertet
    idegenből hozott vesszőkkel,
11 hiába gondozod és véded,
    hiába növekszik és virágzik,
mégsem szüretelsz róla,
    mert reménytelen szomorúság
    és gyógyíthatatlan fájdalom vár rád.

12 Jaj, hogy zúg a népek tengere!
    Mint hullámok a parton,
    úgy morajlanak a tömegek.
13 Mint hullámok a parton,
    úgy morajlanak a tömegek,
de az Örökkévaló szavától megrettennek,
    s messze futnak,
mint a polyva, amelyet a dombtetőről
    széthord a szél,
    mint vihar űzte szúrós ördögszekér.[o]
14 Leszáll az este,
    rémület száll rájuk,
s reggelre kelve,
    nézd, már nincsenek!
Bizony, ez lesz sorsa kirablóinknak,
    ez jut örökségül fosztogatóinknak!

Footnotes

  1. Ézsaiás 13:6 Pusztítás Vagy: „zsákmányolás, rablás”. Ez a szó a héberben hasonlóan hangzik, mint a „Mindenható”.
  2. Ézsaiás 13:21 vadkecske Szó szerint: „szőrös”, „kecske”, vagy „kecske-démon”.
  3. Ézsaiás 14:1 idegenek Vagyis: „nem izráeliek”.
  4. Ézsaiás 14:28 abban… meghalt Ez kb. Kr.e. 727-ben történt.
  5. Ézsaiás 15:2 Dibón Város, Moáb országában. Neve azt jelenti: „keserves sírás”.
  6. Ézsaiás 15:2 Nebó Város, Moáb országában, és az egyik bálványistenük neve.
  7. Ézsaiás 15:2 Médeba Város, Moáb országában. Neve azt jelenti: „nagy szomorúság”.
  8. Ézsaiás 15:9 Dimón Valószínűleg Dibón városát jelenti. „Dimón” héberül azt jelenti: „vér”.
  9. Ézsaiás 16:1 Küldjetek… hegyére A felszólítás Moáb menekültjeinek szól. A király: Júda királya. Sion leányának hegyére: azaz Jeruzsálembe.
  10. Ézsaiás 16:3 Tanácskozzatok A felszólítás Júda vezetőinek szól, hogy fogadják be Moáb menekültjeit.
  11. Ézsaiás 16:5 Majd… szolgáltat Prófécia a Messiás jövendő uralmáról.
  12. Ézsaiás 16:7 Kír-Hareszet Város, Moáb országában.
  13. Ézsaiás 17:2 Aróér Az ókori Arám (lásd a Szójegyzékben) országának egyik része.
  14. Ézsaiás 17:5 Refáim Ez a völgy Jeruzsálemtől DK-re fekszik.
  15. Ézsaiás 17:13 ördögszekér Száraz helyeken növő szúrós gyomnövény, amelyet ősszel a szél görget a pusztán.