Hóseás 8-14
Hungarian Károli
8 Szádhoz a kürtöt! Mint a sas, [úgy jön] az Úr házára! Mert megszegték az én frigyemet, és vétkeztek az én törvényem ellen!
2 Kiáltnak hozzám: Én Istenem! mi, az Izráel, ismerünk tégedet!
3 Megvetette Izráel a jót, kergesse [hát] az ellenség.
4 Királyt emeltek õk; de nem én általam; fejedelmet választottak, de tudtomon kivül. Ezüstjökbõl és aranyukból bálványokat formáltak; csak azért, hogy semmivé legyen.
5 Megútálta a te borjúdat, oh Samaria! Haragom felgerjedt ellenök. Meddig nem lehetnek még tiszták?
6 Mert ez is Izráelbõl való! kézmûves csinálta azt, és nem Isten az. Bizony forgácscsá lesz Samaria borjúja!
7 Mert szelet vetnek és vihart aratnak. Nem indul szárba; termése nem ad lisztet; ha adna is, idegenek nyelik be azt.
8 Elnyeletett Izráel! Olyan immár a népek közt, mint az edény, [a melyen] nincs gyönyörûség.
9 Mert õk Assiriához folyamodnak; Efraim magában bolygó vadszamár; szeretõket bérelnek.
10 De ha bérelnek is a pogányok közt, most összegyûjtöm õket, és kezdenek majd lefogyni a fejedelmek királyának terhétõl.
11 Mivel megszaporította Efraim az oltárokat a bûnre, bûnre vezették õt az oltárok.
12 Ha tízezer törvényt írnék is elébe, idegennek tekintenék azokat.
13 Nékem szánt áldozatképen húst vágnak és esznek; az Úr nem tekint azokra kedvesen. Immár megemlékezik az õ álnokságukról, és megbünteti az õ vétkeiket; Égyiptomba fognak õk visszatérni.
14 Most Izráel elfeledkezett az õ alkotójáról és palotákat épített; Júda megerõsített városokat szaporított. De én tüzet bocsátok városaira, és az emészti meg az õ erõsségeit.
9 Ne örvendezz Izráel oly vígan, mint a pogányok; mert paráználkodással elszakadtál a te Istenedtõl, és szeretted a bûnbért minden búzaszérûn.
2 Szérû és sajtó nem tartja el õket; hiányozni fog abból a must.
3 Nem maradnak az Úr földén, hanem Égyiptomba tér vissza Efraim; Assiriában tisztátalant esznek.
4 Nem áldoznak az Úrnak borral; és nem lesznek kedvesek elõtte. Áldozataik olyanok lesznek, mint a gyásztornak kenyere; mindnyájan, a kik abból esznek, megfertéztetnek, mert kenyerök [csak] étvágyuknak szolgál; nem jut be az Úr házába.
5 Mit cselekesztek majd az ünnepnek napján, az Úr ünnepnapján?
6 Mert ímé elbujdosnak a pusztulás miatt; Égyiptom gyûjti be, Móf temeti el õket. Ezüst kincsöket a csalán örökli; tövis lesz sátoraikban.
7 Elérkeztek a számadásnak napjai; elérkeztek a megtorlásnak napjai; megtudja majd Izráel! Bolond a próféta, õrült a léleknek embere a te vétked sokasága miatt és mert akkora a gyûlölség.
8 Efraim szétnéz az én Istenem mellett. A prófétának minden útaira háló vettetett; gyûlölség van Istenének házában.
9 Mélyen elfajultak, mint Gibea napjaiban; [de] megemlékezik álnokságaikról, és megbünteti az õ gonoszságokat.
10 Mint szõlõfürtöket a pusztában, úgy találtam Izráelt; mint a fügefa elsõ termésének zsengéjét, úgy néztem a ti atyáitokat; [de] bementek Baál-Peorhoz és a gyalázatosnak adták magokat, és útálatossá váltak, mint a mit szerettek.
11 Efraim! Elszáll dicsõségök, mint a madár! Nem lesz szülés, sem terhesség, sem fogamzás!
12 Mert még ha felnevelnék is fiaikat, mégis gyermektelenekké teszem õket; sõt még nékik is jaj, ha elfordulok tõlök.
13 Efraim, a mint néztem, mint Tírus van plántálva a mezõben; de Efraimnak mégis az öldöklõhöz kell kihoznia az õ fiait.
14 Adj nékik oh Uram! Mit adj? Adj nékik meddõ méhet és kiszáradt emlõket.
15 Minden gonoszságuk Gilgálban [van,] mert ott gyûlöltem meg õket. Cselekedeteik gonoszsága miatt kiûzöm õket házamból; nem szeretem õket többé; fejedelmeik mindnyájan pártütõk.
16 Meg van verve Efraim, gyökerök elszáradt! Nem teremnek gyümölcsöt. Még ha nemzenének is, megölöm méhöknek szerelmes [magzatit.]
17 Elveti õket az én Istenem, mert nem hallgattak reá, és bujdosókká lesznek a pogányok között.
10 Buja szõlõtõ az Izráel, a mely termi az õ gyümölcseit. Gyümölcsének sokasága szerint sokasította meg oltárait, földének jósága szerint jó sok oszlopot állított fel.
2 Csalárd a szívök; [de] most meglakolnak! Õ maga töri le oltáraikat; elpusztítja bálványaikat.
3 Bizony mondják most: Nincsen királyunk, mert nem féljük az Urat, és a király mit segíthet rajtunk?!
4 Össze-vissza beszéltek; hamisan esküdtek; szövetséget kötöttek; de mint a bürök a mezõ barázdáin, úgy sarjadzik ki az ítélet.
5 Beth-Aven borjúi miatt aggódnak Samaria lakói. Bizony megsiratja azt az õ népe, és papjai is remegnek miatta, az õ dicsõsége miatt; mert eltávozott az attól.
6 Azt magát is Assiriába vonszolják ajándékul Járeb királynak. Szégyent vall Efraim, és megszégyenül Izráel az õ tanácsa miatt.
7 Elveszett Samaria! Az õ királya, mint forgács a víz színén!
8 És Aven magaslatai, az Izráel vétke, lerontatnak. Tövis és bogácskóró növi be oltáraikat, és mondják majd a hegyeknek: Borítsatok be minket! a halmoknak pedig: Omoljatok reánk!
9 Gibea napjaitól fogva vétkezél, oh Izráel! Ott maradtak; nem érte õket Gibeában a harcz a gonoszság fiai ellen.
10 Megfenyítem hát õket kedvemre! Népek gyülekeznek ellenök, a mikor megkötöztetnek kettõs gazságukért.
11 Efraim szoktatott üszõ, a mely szeret nyomtatni; de én rámegyek az õ szép nyakára: igába fogom Efraimot; Júda szántani fog, Jákób boronál néki.
12 Vessetek magatoknak igazságra; arassatok kegyelem szerint! Szántsatok magatoknak új szántást; mert ideje keresnetek az Urat, mígnem eljõ, hogy igazság esõjét adjon néktek.
13 Istentelenséget szántottatok, álnokságot arattatok. Eszitek a hazugság gyümölcsét, mert bíztál a te utadban és vitézeidnek sokaságában!
14 Azért zendülés támad a te néped között, és minden te erõsséged elpusztíttatik, a miképen elpusztította Salman Beth-Arbelt a harcznak napján; az anya gyermekeivel együtt földhöz veretik.
15 Így cselekszik veletek Beth-El, a ti nagy gonoszságtokért; hajnalra bizony elvész Izráel királya!
11 Mikor még gyermek volt Izráel, megszerettem õt, és Égyiptomból hívtam ki az én fiamat.
2 A mint hívták õket, úgy mentek el elõlök: a Baáloknak áldoztak és a bálványoknak füstöltek.
3 Pedig én tanítottam járni Efraimot; õ vette õket karjaira, de õk nem ismerték el, hogy én gyógyítottam meg õket.
4 Emberi kötelékekkel vontam õket, szeretetnek köteleivel, és olyan voltam hozzájok, mint a kik leemelik szájukról az igát, és ételt adtam nyájasan eleikbe.
5 Nem tér vissza Égyiptom földére; hanem Assiria lesz az õ királya, mert nem akarnak megtérni.
6 És fegyver száll az õ városaira, és elpusztítja az õ zárait, és felemészti õket az õ szándékaik miatt.
7 Mert az én népem átalkodottan hajlandó elfordulni tõlem. Ha hivogatják is õt a magasságos [Isten]hez, senki nem indul meg rajta.
8 Miképen adnálak oda Efraim, szolgáltatnálak ki Izráel!? Miként adnálak oda, mint Admát, tennélek olyanná, a milyen Seboim?! Megesett bennem az én szívem; fellángolt minden szánalmam!
9 Nem végzem el haragomnak hevét; nem fordulok vissza Efraim vesztére; mert Isten vagyok én és nem ember, a Szent te közötted, és nem haraggal jövök én.
10 Az Urat fogják követni. Ordít, mint az oroszlán; ha õ ordít, remegve gyûlnek össze fiak napnyugot felõl.
11 Rettegve jõnek elõ, mint a madár, Égyiptomból, és mint a galamb, Assiriának földébõl; és letelepítem õket házaikba, ezt mondja az Úr!
12 Körülvett engem Efraim hazugsággal, az Izráel háza pedig csalárdsággal; de Júda uralkodik még az Istennel és a hûséges Szenttel.
12 Széllel táplálkozik Efraim és fut a keleti szél után. Mindennap szaporítja a hazugságot és a sanyargatást, és frigyet szereznek az Assirussal és Égyiptomba visznek olajat.
2 Pere van az Úrnak a Júdával is, és megbünteti Jákóbot az õ útai szerint. Cselekedetei szerint fizet meg néki.
3 Anyja méhében sarkon fogta bátyját, és mikor erõs volt, küzdött az Istennel.
4 Küzdött az angyallal és legyõzte; sírt és könyörgött néki. Béthelben találta meg õt, és ott beszélt velünk.
5 Bizony az Úr, a seregeknek Istene; az Úr az õ neve.
6 Térj hát vissza a te Istenedhez; õrizd meg az irgalmasságot és az ítéletet, és bízzál szüntelen a te Istenedben.
7 Kanaánita [õ!] Hamis mértékek vannak kezében; szeret [mást] megcsalni.
8 És Efraim ugyan ezt mondja: Bizony meggazdagodtam; vagyont szerzettem magamnak. Semmi szerzeményemben nem találnak rajtam álnokságot, a mely bûn volna!
9 De én vagyok az Úr, a te Istened Égyiptom földétõl kezdve. Újra sátorok lakójává teszlek téged, mint az ünneplés napjain.
10 Mert [én] szólottam a prófétákhoz; én sokasítottam meg a látásokat, és [én] szólottam hasonlatokban a próféták által.
11 Ha Gileád a gonoszság [városa,] bizony semmivé lesznek! Gilgálban ökrökkel áldoznak; de oltáraik is olyanokká lesznek, mint a kõrakások a mezõ barázdáin.
12 Jákób Aram földére bujdosott, és egy asszonyért szolgált az Izráel, és egy asszonyért pásztorkodott.
13 És próféta által hozta fel az Úr Izráelt Égyiptomból, és próféta által tartatott meg.
14 Gonoszul ingerelte Efraim [az Istent;] de rajta szárasztja a [sok] vért, és gyalázatosságát megfizeti néki az õ Ura.
13 Efraim szólott volt, rettegés: nagygyá lett Izráelben, de vétkezett a Baállal, és meghalt.
2 Most is többítik bûneiket és csinálnak magoknak öntött képeket az õ ezüstjökbõl, bálványokat az õ eszök szerint. Képfaragók csinálmánya mindaz! Róluk mondják: Emberek, a kik áldoznak, borjúkat csókolnak!
3 Azért olyanná lesznek, mint a reggeli felhõ és mint a harmat, a mely korán eltûnik; mint a szérûrõl elsodort polyva és mint a kéménynek füstje.
4 Pedig én vagyok az Úr, a te Istened Égyiptom földétõl fogva. Nem ismerhetsz más Istent kivülem, és rajtam kivül nincs [más] szabadító!
5 Én ismertelek téged a pusztában, az eltikkadt földön.
6 A mint legeltek: elteltek; elteltek és szívök felfuvalkodék: azért hát elfelejtkezének rólam.
7 De olyan is leszek hozzájok, mint az oroszlán; mint a párducz, úgy lesekedem az úton.
8 Rájok rohanok, mint a [kölykétõl] megfosztott medve, és széttépem szívök borítóját, és felfalom ott õket, mint egy nõstény oroszlán. A mezei vad szaggatja szét õket!
9 Romlásodra lett Izráel, hogy ellenem [törekedtél,] a te segítõd ellen.
10 Hol van hát a te királyod, hol van, hogy megoltalmazzon minden városodban? És biráid, a kik felõl ezt mondád: Adj nékem királyt és fejedelmeket!
11 Adtam néked királyt haragomban, és elvettem az én búsulásomban!
12 Egybe van kötve Efraim álnoksága; eltéve az õ bûne!
13 A szülõasszony kínjai lepik meg õt; oktalan fiú õ, mert a kellõ idõben nem jõ ki anyjának méhébõl.
14 Megváltom õket a Seol hatalmából! Megmentem õket a haláltól! Hol van a te veszedelmed oh halál?! Hol van a te romlásod oh Seol?! Megbánás elrejtetett én elõlem.
15 Mert bár a testvérek közt õ a legvirágzóbb: feljõ a keleti szél, az Úr szele támad fel a pusztából; kiszárad kútfeje, elapad forrása: az rabolja ki minden drága kincseinek tárházát.
14 Meglakol Samaria, mert daczolt az õ Istenével. Fegyver által hullanak el; csecsemõik földhöz veretnek, és terhes asszonyaik ketté vágatnak.
2 Térj vissza hát Izráel az Úrhoz, a te Istenedhez, mert elbuktál álnokságod miatt!
3 Vigyetek veletek beszédeket, és térjetek vissza az Úrhoz! Mondjátok néki: Végy el minden álnokságot! És fogadd el azt, a mi jó, és ajkaink tulkaival áldozunk [néked.
4 Assiria nem segít meg minket; lóra sem ülünk, és nem mondjuk többé kezeink csinálmányának: Istenünk! Mert nálad talál kegyelmet az árva.
5 Kigyógyítom õket hûtlenségökbõl; szeretem õket ingyen kegyelembõl, mert elfordult tõlök az én haragom.
6 Olyanná leszek Izráelnek, mint a harmat. Virágozni fog, mint a liliom, és gyökeret ver, mint a Libánon.
7 Kiterjednek az õ ágai, és olyan lesz az õ ékessége, mint az olajfáé, illata pedig, mint a Libánoné.
8 Visszatérnek az õ árnyékában lakók, és felelevenednek, mint a búzamag, és virágoznak, mint a szõlõtõ; híre olyan lesz, mint Libánon boráé.
9 Efraim [így szól:] Mi közöm nékem többé a bálványokhoz?! Én meghallgatom és figyelek reá. Olyan vagyok, mint a zöldelõ cziprusfa! Tõlem származik a te gyümölcsöd!
10 Kicsoda a bölcs, hogy értse ezeket? [Kicsoda] az értelmes, hogy eszébe vegye ezeket?! Bizony igazak az Úrnak útai, és az igazak járnak azokon, az istentelenek pedig elesnek rajtok.
Hóseás 8-14
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Fújd meg a sófárt!
8 „Fújd meg a sófárt, őrszem,
figyelmeztesd népemet!
Ahogy lecsap a sas a zsákmányra,
úgy jön a veszedelem az Örökkévaló házára,[a]
mert népem megtörte szövetségemet,
s tanításomat nem követték!
2 Kiáltanak majd hozzám:
»Istenünk, hiszen mi jól ismerünk téged!«
3 De Izráel népe megutálta a jót,
hát üldözze őket az ellenség!
4 Királyokat emeltek maguk fölé,
de nem általam,
vezetőket választottak,
de nélkülem.
Ezüstjükből, aranyukból bálványokat emeltek,
amelyekre pusztulás vár.
5 Gyűlölöm bika-bálványaidat,[b] Samária,
haragom fellobbant miattuk!
Mikor tisztultok meg végre?!
6 Hiszen ezt a bálványt is
izráeli mesterember készítette,
nem Isten az!
Bizony, ízzé-porrá törnek
Samária bika-bálványai!
Szelet vetettek, vihart aratnak
7 Mivel szelet vetettek,
szélvihart aratnak!
A búza nem hoz kalászt,
nem lesz belőle kenyér!
S amit mégis terem,
idegenek falják föl!
8 Bizony idegenek falják föl
Izráel népét is!
Úgy lesz Izráel a nemzetek között,
mint egy haszontalan,
félredobott cserépedény.”
9 „Efraim követeket küldött Asszíriába,
prostituáltakat bérelt szeretőnek,
mint a pusztában kóborló vadszamár,
amely a maga kívánsága után siet.[c]
10 Bár pénzen szerez magának szeretőket,
én mégis összegyűjtöm őket
a nemzetek közül!
De előbb még viselniük kell
a nemzetek királyának terheit.”[d]
11 „Bűnös oltárokat emelt
Efraim a bálványoknak,
azután még többet épített,
hogy még többet vétkezzen.
12 Tehetnék én népem elé
akár tízezer törvényt is,
egyiket sem vennék a szívükre!
13 Buzgón hozzák elém az áldozatokat,[e]
hogy megehessék annak húsát,
de én, az Örökkévaló,
rá se nézek áldozataikra!
Bűneikre tekintek, s büntetek:
visszaküldöm Egyiptomba őket!”
14 „Jaj, Izráel elfelejtkezett Teremtőjéről,
de arra volt gondja,
hogy palotákat építsen magának,
Júda meg erős városokat emelt.
De én tüzet zúdítok városaikra,
s lángok emésztik meg palotáikat.”
Izráel népét száműzetésbe hurcolják
9 Ne örülj, Izráel,
ne ünnepelj, mint a nemzetek!
Mert elhagytad Istenedet,
s más istenekkel paráználkodtál!
Azt kívántad, amit ők fizettek neked
paráznaságodért
aratás és cséplés idején.
2 Hiányozni fog hát mustod és gabonád,
nem lesz elég borod, sem kenyered.[f]
3 Nem lakhatsz tovább
az Örökkévaló földjén, Efraim,
hanem visszatérsz Egyiptomba!
Asszíria földjén eszik majd
tisztátalan ételüket!
4 Nem hozol többé
az Örökkévalónak italáldozatot,
nem fogad el kezedből
többé áldozatokat.
Ha mégis áldozol, az tisztátalan,
mint a halotti tor kenyere:
aki eszik belőle,
maga is tisztátalanná lesz.
Kenyered csak étvágyadnak szolgál,
az Örökkévaló házába
többé be nem viheted!
5 Mit tesztek majd az Örökkévaló ünnepein?
Száműzetésetek földjén
hogyan tartjátok meg ünnepeiteket?
6 Akik közületek túlélik a pusztítást,
azokat Egyiptom nyeli el,
és Memfiszben[g] temetik el őket.
Ezüstkincseiket csalán növi be,
elhagyott otthonaikat tüskés gaz veri fel.
Izráel elutasítja az Örökkévaló prófétáit
7 Bizony, elérkezett a büntetés napja,
a bosszúállás ideje elérkezett,
meg fogja tudni Izráel!
Hiába mondod, Izráel:
„Bolond minden próféta!
Őrült a szellem embere!”
Megbüntet téged az Örökkévaló
sok gonoszságodért,
bosszút áll rajtad a gyűlölködésért!
8 Pedig Istenem állította őrségbe
Efraim fölé a prófétát,
akinek ők csapdát állítanak!
Bizony, gyűlölik és ellenkeznek vele,
még Istenem házában is.
9 Megromlott Efraim, mélységesen,
mint Gibea napjaiban!
De az Örökkévaló is megbünteti őket,
nem felejti el gonosztetteiket!
Átpártolt népem a bálványokhoz!
10 „Mint szőlőfürtöt a pusztában,
úgy találtam Izráelt.
Mint először érő fügéket a fán,
úgy láttam őseiteket!
De átpártolt[h] népem Baál-Peórhoz,
annak a szégyenletesnek adták magukat!
Utálatossá lettek, mint bálványaik,
amelyeket megszerettek!
11 Elszáll hát Efraim dicsősége,
mint a madár!
Nem lesz többé sem fogamzás,
sem terhesség, sem szülés!
12 Még ha fel is nevelnék gyermekeiket,
én megfosztom őket fiaiktól,
egyet sem hagyok!
Bizony, jaj lesz nekik is,
amikor elhagyom őket!”
13 Olyannak láttam egykor Efraimot,
mint a szépen épült Tírusz városát,
de most ki kell szolgáltatnia
fiait az öldöklésnek.
14 Jaj, Örökkévaló, adj nekik
— de vajon mit is? —
meddő méhet és kiszáradt emlőket!
Kiűzöm házamból népemet
15 „Minden gonoszságuk
meglátszott Gilgálban,
ott kezdtem meggyűlölni őket!
Gonosztetteik miatt
kiűzöm házamból népemet,
s többé nem szeretem őket,
mert fejedelmeik mind lázadók.
16 Súlyos csapás érte Efraimot,
gyökere már kiszáradt,
nem terem többé gyümölcsöt!
De még ha teremnek is,
ha születnek is gyermekei,
megölöm őket is, kíméletlenül.”
17 Nem hallgatott Efraim az Örökkévalóra,
hát Istenem sem fog törődni velük.
Messzire űzi az Örökkévaló a népét,
s vándorok lesznek a nemzetek között.
Bálványimádás Samáriában
10 Dús lombú szőlőtő Izráel,
bőven termi gyümölcsét.
De minél többet terem,
annál több oltárt épít bálványainak!
Minél gazdagabb lett országa,
annál cifrább bálvány-oszlopokat állított!
2 Szívük nem egyenes!
De most megbűnhődnek,
mert az Örökkévaló lerombolja oltáraikat,
ledönti oszlopaikat!
3 Akkor majd ezt mondják:
„Nincs többé királyunk,
mert nem tiszteltük az Örökkévalót,
de ha lenne is,
rajtunk már az sem segít!”
4 Bizony, össze-vissza beszélnek,
hamis esküdözéssel kötnek szövetséget.
Ezért közeleg az ítélet,
mint ahogy mérgező gyomok
sarjadnak a barázdában.
5 Samária lakói aggódnak
Bét-Áven bálványa[i] miatt,
amelyet imádnak.
Jajgatnak a bálványpapok,
gyászol a nép,
6 mert ragyogó aranybálványukat elrabolják,
Asszíriába hurcolják,
ajándékul a nagy királynak.
Megszégyenül Efraim,
Izráel szégyent vall bálványával.
7 Elpusztul Samária királya[j],
olyan lesz, mint forgács a folyó vizén.
8 Elpusztulnak az oltárok,
a bét-áveni halmok tetején
— ahol Izráel vétkezett,
más isteneknek áldozott —
gaz és tövis növi be romjait.
Akkor Izráel népe kiált a hegyeknek
és halmoknak: „Essetek ránk,
borítsatok be minket!”
Vessetek magatoknak igazságban!
9 „Gibea[k] napjai óta
folyton vétkezel ellenem, Izráel,
nem változol.
Bizony, utolér téged
a belháború Gibeában!
10 Nem hagyhatlak tovább büntetés nélkül,
összegyűjtöm ellened a nemzeteket,
hogy megfenyítsenek kétszeres bűnödért.”
11 „Efraim olyan volt, mint a betanított borjú,
amely szeret búzát csépelni.
De láttam, hogy nyaka erős,
most, bizony, igába fogom!
Júda is szántani fog,
Jákób meg boronál utána.”
12 Vessetek magatoknak igazságban,
hogy arathassátok
a hűséges szeretet termését!
Törjétek föl az ugart,
mert itt az ideje,
hogy keressétek az Örökkévalót,
amíg eljön, és áldását árasztja rátok,
mint bőséges záporesőt!
13 De ti gonoszságot szántottatok,
hát majd igazságtalanságot arattok!
Eszitek majd a hazugság gyümölcsét,
mert a saját erőtökben biztatok,
harcosaitok sokaságában reménykedtetek!
14 Ellenséges sereg támad hát rátok,
lerombolja minden erődítményeteket,
ahogy Salman[l] király elpusztította Bét-Arbél várát:
még az anyákat és gyermekeket is leöldösték.
15 Így bánnak veletek is Bételben,
így büntetnek meg töméntelen gonosztetteitek miatt!
Hajnalra bizony végleg elvész Izráel királya!
Én tanítottam járni Efraimot
11 „Mikor még gyermek volt Izráel, megszerettem,
s Egyiptomból hívtam ki fiamat.
2 De minél jobban hívtam[m] őket,
annál inkább távolodtak tőlem:
Baáloknak áldoztak,
bálványoknak tömjént égettek.
3 Pedig én tanítottam járni Efraimot,
kézen fogva vezettem.
De ők nem értették,
hogy én gyógyítottam meg őket!
4 Emberi kötelékkel vontam őket magamhoz,
szeretettel és kedvességgel:
levettem nyakukról az igát,
hozzájuk hajoltam,
és megetettem őket.
5 Mégis Egyiptomba[n] kell visszatérnie Efraimnak,
és Asszíria királya uralkodik majd rajta,
mivel nem akart visszajönni hozzám!
6 Ellenség kardja sújt Izráel városaira,
elpusztítja kapuit és zárait,
leöldösi őket gonosz terveik miatt.
7 Népem makacsul elfordult tőlem,
és Baálhoz kiáltanak segítségért,
de ő nem segít rajtuk.”[o]
Megesett rajtad a szívem, Izráel!
8 „Hogyan is adhatnálak oda ellenségeidnek, Efraim?
Hogyan szolgáltatnálak ki, Izráel?
Nem bánhatok veled úgy,
mint Admával!
Nem pusztítalak el,
ahogy Cebóim[p] városát eltöröltem.
Megesett rajtad a szívem,
fellángolt bennem a szánalom!
9 Nem hajtom végre, amit lángoló haragom követel,
nem pusztítom el teljesen Efraimot,
mert Isten vagyok én, nem ember.
A Szent vagyok közöttetek,
s nem támadok rátok haragomban.
10 Bizony, Izráel mégis az Örökkévalót fogja követni,
akinek hangja felharsan, mint az oroszlán-ordítás.
Gyermekei remegve jönnek nyugat felől,
11 reszketve közelednek Egyiptomból, mint a madarak,
remegve gyűlnek össze Asszíriából, mint a galambok.
Én pedig hazavezetem,
s letelepítem őket a saját földjükön.”
— ezt mondja az Örökkévaló!
12 „Efraim körülvett engem hazugsággal,[q]
Izráel népe hamissággal,[r]
de Júda még kitart Isten mellett,
és hűséges a Szenthez.
12 Értelmetlenül vesztegeti erejét Efraim,
naphosszat kergeti a keleti szelet,
csak szaporítja a hazugságot és az erőszakot.
Asszíriával köt szövetséget,
Egyiptomba szállít olívaolajat.”
2 Pere van az Örökkévalónak Júdával is,
megbünteti Jákóbot, ahogy megérdemli,
megfizet neki tettei szerint.
3 Hiszen már anyja méhében birkózott[s] testvérével,
felnőve meg Istennel küzdött.
4 Küzdött az angyallal, és győzött,
sírva könyörgött áldásáért[t],
Bételben találta meg Istenét,
ott beszélt vele.
5 Bizony, JAHVE a Seregek Ura és Istene!
JAHVE az ő neve.
6 Jöjj hát vissza Istenedhez!
Őrizd meg a hűséges szeretetet,
az igaz ítéletet,
és Istenedben bízz szüntelen!
Én szóltam a prófétákhoz!
7 Olyan lett Izráel, mint a kereskedő,
akinek hamis mérleg van kezében:
szeret másokat becsapni.
8 Azt mondja Efraim: „Hogy meggazdagodtam!
Mennyi vagyont gyűjtöttem!
De senki sem vádolhat engem,
senki nem vette észre vétkeimet!”
9 De az Örökkévaló ezt feleli neki:
„Én vagyok Istened, az Örökkévaló,
Egyiptomtól kezdve!
Ismét sátorok lakójává teszlek titeket,
mint őseiteket egykor a pusztában!
10 Én szóltam a prófétákhoz,
én adtam nekik sok-sok látomást,
és példázatokat.”
11 Gileád bálványokkal van tele,
ezért lakosait elpusztítják.
Gilgálban bikákat áldoznak a bálványoknak,
ezért oltáraikból csak romok maradnak,
mint kőhalom a szántóföld szélén.
12 Jákób Arám földjére menekült,
egy asszonyért szolgált,
feleségéért juhokat terelgetett.
13 Az Örökkévaló próféta által
hozta ki Izráelt Egyiptomból,
és próféta által mentette meg.
14 Efraim keserű haragra lobbantotta az Urat,
aki számon kéri rajta gyilkosságait,
s megfizet neki a gyalázatért!
A bálványimádás büntetése
13 „Efraim törzse naggyá lett Izráelben,
ha szólt, mindenki remegett,
de mikor Baállal vétkezett,
meghalt.
2 Egyre többet vétkeznek,
ezüstjükből bálványokat öntenek,
szobrokat készítenek
a maguk tetszése szerint,
mesteremberek munkája valamennyi!
Ezekhez imádkoznak,
ezeknek áldoznak,
és csókolgatják az aranyborjúkat!
3 Emiatt úgy jár Izráel, mint a reggeli köd[u],
a hajnali harmat,
mint szérűn a polyva,
vagy mint a kémény füstje:
eltűnik, mert széthordja a szél!
Nem ismerhetsz más Istent kívülem!
4 Pedig Egyiptomtól fogva
én vagyok Istened, az Örökkévaló!
Nem ismerhetsz más Istent kívülem,
nincs más szabadító, csak Én!
5 A pusztában ismertelek meg téged, Izráel,
a száraz földön lettél az enyém!
6 Mikor aztán dús legelőre vittelek,
jóllaktál, elbizakodtál,
rólam meg elfelejtkeztél!
7 Hát én is úgy bánok majd velük,
mint az oroszlán a nyájjal.
Lesben állok ellenük,
mint a leopárd az út mellett.
8 Rájuk rontok,
mint kölykétől megfosztott medve,
szétszaggatom mellkasukat.
Felfalom őket,
mint zsákmányát az oroszlán,
széttépem, mint prédát a ragadozó.
Izráel, ellenem fordultál!
9 Vesztedre tetted, Izráel,
hogy ellenem fordultál,
segítőd ellen támadtál!
10 Hol van királyod, hogy megszabadítson,
s megmentse városaidat?
Hol vannak vezetőid, akikről azt mondtad:
»Adj nekünk királyt és fejedelmeket!«[v]
11 Adtam hát neki királyt haragomban,
el is vettem felindulásomban![w]
12 Csomóba kötöttem Efraim bűneit,
számon tartom vétkeit!
13 Hirtelen sújt rá büntetése,
ahogy a fájdalmak rátörnek
a szülő asszonyra.
Oktalan gyermek Efraim,
mert bár eljött az ideje,
mégsem akar megszületni.
14 Megváltom őket a Seol hatalmától!
Megmentem őket a haláltól!
Ó, Halál, hová lett a hatalmad?
Seol, hol a fullánkod?
Nem akarok bosszút állni rajtuk.
15 Bár Efraim a legvirágzóbb testvérei között,
feltámad a keleti szél,
az Örökkévaló szele fúj a sivatag felől.
Kiszárítja Efraim forrásait,
kiapasztja kútjait,
megfosztja minden kincsétől.
16 Samária megbűnhődik,
mert Istene ellen fordult:
fegyver gyilkolja őket,
gyermekeiket sziklához csapják,
terhes asszonyaikat fölhasítják.”
Térj vissza az Örökkévalóhoz, Izráel!
14 Térj vissza Izráel
az Örökkévalóhoz, Istenedhez,
mert elbuktál bűneid miatt!
2 Térj vissza az Örökkévalóhoz,
és mondd neki:
„Bocsásd meg minden bűnünket,
fogadd el imádságunkat,
s dicsérettel áldozunk[x] neked!
3 Hiszen Asszíria nem tud
megmenteni minket,
nem lovagolunk többé
Asszíriába segítségért,
magunk csinálta bálványoknak
sem mondjuk többé:
»Ti vagytok az isteneink!«
Örökkévaló, csak nálad
talál irgalomra az árva!”
Kigyógyítom őket hűtlenségükből
4 Az Örökkévaló feleli erre:
„Kigyógyítom őket hűtlenségükből,
szeretem őket, mert így akarom,
s elfordult tőlük haragom.
5 Olyan leszek Izráelnek,
mint a harmat,
ő pedig kivirágzik,
mint a fehér liliom.
Gyökeret ver és kiterjeszti ágait,
mint a libanoni cédrus.
6 Formás, szép koronát nevel,
mint az olajfa,
s illata csodálatos lesz,
mint a cédrus illata.
7 Visszatérnek Izráel oltalmába,
újra sarjadnak, mint a búzavetés,
virágzanak, mint a szőlő,
híresek lesznek,
mint a libanoni bor.
8 Akkor Efraim ezt mondja:
»Mi közöm nekem a bálványokhoz?«
Én pedig meghallgatom Efraim kérését,
s gondot viselek[y] rá:
olyan leszek hozzá,
mint az örökzöld ciprusfa.
Bizony, én vagyok,
aki gyümölcsözővé teszlek, Efraim!”
Aki bölcs, értse meg!
9 Kicsoda bölcs?
Az értse meg ezeket!
Ki értelmes?
Az fogja föl, mit jelentenek!
Bizony, egyenes az Örökkévaló útja,
s az igazak járnak rajta,
de az istentelenek elesnek[z] azon.
Footnotes
- Hóseás 8:1 az Örökkévaló házára Ebben az esetben valószínűleg nem a Templomot jelenti, hanem egész Izráel népét és földjét.
- Hóseás 8:5 bika-bálványaidat Amikor Izráel elszakadt Júdától, Isten határozott tiltása ellenére arany bika-bálványokat állítottak föl Dán és Bétel városokban, s attól kezdve azokat imádták. Lásd 1Kir 12:26–33.
- Hóseás 8:9 A 9. vers valószínű háttere: Efraim (Izráel), vagyis az északi királyság Asszíria támogatását ajándékokkal és adófizetéssel igyekezett biztosítani, de egyúttal átvette az asszír bálványistenek tiszteletét is.
- Hóseás 8:10 mégis… terheit Vagy: „mégis megtartom őket, de egyre kevesebben lesznek a nemzetek királyának terhe miatt”.
- Hóseás 8:13 Buzgón… áldozatokat Ez a rész az eredeti szövegben nehezen érthető.
- Hóseás 9:2 Az 1–2. vers valószínű háttere: Izráel népe olyan bálványokat imádott, amelyektől a bőséges termést és gyermekáldást várták.
- Hóseás 9:6 Memfisz Egyiptomi város.
- Hóseás 9:10 átpártolt Az egyik olyan eset, amikor Izráel népe a pusztai vándorlás során bálványimádásba esett. Lásd 4Móz 25:1–5.
- Hóseás 10:5 Bét-Áven bálványa Valójában Bételről van szó, amelyet gúnyosan nevez így a próféta, az ott felállított bika formájú bálvány miatt, amely a bálványimádás kezdete volt Izráelben. „Bétel” azt jelenti: „Isten Háza”, „Bét-Áven” pedig: „A Gonosz Háza”. A 8. versben is.
- Hóseás 10:7 királya Lehetséges, hogy ez is a bálványra vonatkozik.
- Hóseás 10:9 Gibea Ebben a városban a Benjámin törzsébe tartozó férfiak szörnyű bűnt követtek el. Lásd Bír 19–20.
- Hóseás 10:14 Salman Valószínű utalás Salmaneszer asszír királyra. Lásd 2Kir 17:3.
- Hóseás 11:2 hívtam Ez az ókori görög fordításból (LXX) származik. A masszoréta héber szövegben „hívták” található.
- Hóseás 11:5 Egyiptomba Valószínűleg nem szó szerint értendő, hanem az asszír uralom alatti szolgaságba való visszasüllyedést jelképezi.
- Hóseás 11:7 és… rajtuk Vagy: „Bár hívják őket, hogy térjenek vissza hozzám, egyik sem mozdul.”
- Hóseás 11:8 Adma és Cebóim Két város Kánaán földjén, amelyeket Isten Sodomával együtt pusztított el. Lásd 1Móz 19 és 5Móz 29:23.
- Hóseás 11:12 hazugsággal Vagy: „bálványokkal”.
- Hóseás 11:12 hamissággal Vagy: „ellenem fordult”.
- Hóseás 12:3 birkózott Szó szerint: „sarkon fogta” — ez az eredetiben hasonlóan hangzik, mint Jákób neve. Lásd 1Móz 25:26.
- Hóseás 12:4 Küzdött… áldásáért Lásd 1Móz 32:22–28.
- Hóseás 13:3 reggeli köd Izráelben gyakori, hogy hajnalban sűrű köd jön a tenger felől, amely hamar szétoszlik, amint a nap fölkel.
- Hóseás 13:10 Adj… fejedelmeket Lásd 1Sám 8:4–9.
- Hóseás 13:11 Adtam… felindulásomban Lásd 1Sám 8:4–9.
- Hóseás 14:2 áldozunk Vagyis: „állatok feláldozása helyett hangos dicsérettel áldozunk az Örökkévalónak”.
- Hóseás 14:8 gondot viselek Az eredetiben ez hasonlóan hangzik, mint az „Asszíria” szó. A szójáték megerősíti az üzenetet, hogy „nem Asszíria, hanem az Örökkévaló védelmezi Izráelt”.
- Hóseás 14:9 járnak… elesnek Ez érthető úgy is, hogy „élnek, mert ezen az úton járnak”, illetve: „meghalnak, mert nem akarnak az Örökkévaló útján járni”.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center