Añadir traducción en paralelo Imprimir Opciones de la página

Az Úr igéje, a mely lõn Hóseáshoz, a Beeri fiához, Uzziás, Jótám, Ákház, Ezékiás, Júdabeli királyok idejében, és Jeroboámnak, a Joás fiának, Izráel királyának idejében.

A mikor beszélni kezde az Úr Hóseással, monda az Úr Hóseásnak: Menj, végy magadnak parázna feleséget és parázna gyermekeket; mert paráználkodván paráználkodik e föld, nem követvén az Urat.

Elméne tehát és elvevé Gómert, Diblajim leányát; és az teherbe esék, és fiút szûle néki.

És mondá az Úr néki: Nevezd õt Jezréelnek, mert még egy kis [idõ,] és megbüntetem a Jehu házát a Jezréel vére miatt, és eltörlöm Izráel házának királyságát.

És azon a napon lészen az, hogy eltöröm az Izráel ívét a Jezréel völgyében.

Ismét teherbe esék, és leányt szûle. És mondá néki [az Úr: ]Nevezd õt Ló-Rukhámáhnak; mert nem kegyelmezek többé az Izráel házának, hogy akármiképen könyörülnék rajtok.

De a Júda házának megkegyelmezek, és megtartom õket az Úr, az õ Istenök által; de nem tartom meg õket ív, vagy kard, vagy háború által, sem lovak és lovasok által.

Mikor elválasztá Ló-Rukhámáht, ismét teherbe esék, és fiút szûle.

És mondá [az Úr:] Nevezd õt Ló-Amminak; mert ti nem vagytok az én népem, s én sem leszek a tiétek.

10 De mégis annyi lesz az Izráel fiainak száma, mint a tenger fövenye, a mely meg nem mérettethetik és meg nem számláltathatik; és lészen, hogy a hol az mondatott nékik: Nem vagytok az én népem, ez mondatik nékik: Élõ Istennek fiai!

11 És összegyûlnek Júda fiai és Izráel fiai együvé, és egy fejedelmet választanak, és feljõnek az országból, mert nagy lesz a Jezréel napja!

12 Mondjátok atyátokfiainak: Ammi! és a ti húgaitoknak: Rukhámáh!

Pereljetek anyátokkal, pereljetek (mert nem feleségem õ, és én sem vagyok néki férje), hogy tüntesse el az õ bujaságát arczáról, és az õ paráznaságát emlõi közül;

Különben meztelenre vetkõztetem õt és olyanná teszem, a milyen [volt] születése napján, és a pusztához teszem hasonlatossá, és olyanná változtatom õt, a milyen a kiaszott föld, és megölöm õt szomjúsággal.

Sõt fiain sem könyörülök, mert paráznaságnak fiai õk [is.

Mert paráználkodott az õ anyjok; gyalázatba merült, a ki õket szülte; mert ezt mondotta: Elmegyek szeretõim után, a kik megadják kenyeremet, vizemet, gyapjúmat és lenemet, olajomat és italomat.

Azért ímé tövissel rekesztem el útadat, és sövényt fonok eleibe, hogy ne találja meg ösvényeit.

És szaladgál majd szeretõi után, de nem éri el õket; és mikor keresi õket és nem találja meg azokat, [azt] mondja majd: Elmegyek hát és visszatérek elõbbi férjemhez: mert jobb dolgom volt akkor, hogynem mint mostan:

Mert nem vette eszébe, hogy én adtam néki a búzát, a mustot és az olajat, és [én] sokasítottam meg ezüstjét és az aranyat, [a mit] õk a Baálra költöttek.

Azért visszaveszem búzámat a maga idejében és mustomat is az õ divatjában, és elragadom gyapjúmat és lenemet, [a melyek] meztelensége befedésére [lettek volna.]

És most feltárom az õ gyalázatát szeretõi elõtt, és senki sem szabadítja õt ki az én kezembõl.

10 És megszüntetem minden örömét, ünnepét, újholdját, szombatját és minden ünnepe napját.

11 És elpusztítom szõlejét és fügefáját, a melyekrõl ezt mondta: Ez az én bérem, a mit az én szeretõim adtak nékem, és erdõvé teszem azokat, és a mezei vad emészti meg õket.

12 És megbüntetem õt a Baálok napjaiért, a melyeken füstölve áldozott azoknak, és felrakta gyûrûjét és nyaklánczát, és elment szeretõi után, rólam pedig elfeledkezett, [ezt] mondja az Úr.

13 Azért ímé csalogatom õt, és elviszem õt a pusztába, és szívére beszélek.

14 És onnan adom meg néki az õ szõlõjét és az Akor völgyét a reménység ajtaja gyanánt, és úgy énekel ott, mint ifjúságának idején és mint Égyiptomból lett feljövetelének napján.

15 És azon a napon, [ezt] mondja az Úr, így fogsz engem hívni: Én férjem, és nem hívsz engem többé [így:] Baálom.

16 És kiveszítem az õ szájából a Baálok neveit, hogy azoknak neve se említtessék többé.

17 És azon a napon frigyet szerzek nékik a mezei vadakkal, az égi madarakkal és a föld férgével, és az ívet, kardot és háborút eltörlöm e földrõl, és bátorságos lakozást adok nékik.

18 És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el.

19 Bizony, hittel jegyezlek el téged magamnak, és megismered az Urat.

20 És azon a napon meghallgatom, azt mondja az Úr, meghallgatom az egeket, azok pedig meghallgatják a földet;

21 A föld pedig meghallgatja a búzát és a mustot és az olajat; azok pedig meghallgatják Jezréelt.

22 És bevetem õt magamnak a földbe, és megkegyelmezek Ló-Rukhámának, és azt mondom Ló-Amminak: Én népem vagy te; õ pedig ezt mondja: Én Istenem!

És mondá az Úr nékem: Menj el újra, szeress egy asszonyt, a kit szeret az õ társa és mégis házasságtörõ; a mint az Úr is szereti Izráel fiait, bár õk idegen istenekhez fordulnak, és szeretik a szõlõskalácsokat.

És megszerzém azt magamnak tizenöt ezüstön és egy hómer árpán és egy letek árpán.

És mondám néki: Sok ideig ülsz nálam; nem paráználkodol és nem leszel férfié; én is [így] leszek te irántad.

Mert az Izráel fiai is sok ideig maradnak király nélkül, fejedelem nélkül, áldozat nélkül, szoborkép nélkül, efód nélkül és theráfok nélkül.

Azután megtérnek Izráel fiai és keresik az Urat, az õ Istenöket, és Dávidot, az õ királyukat, és remegve [folyamod]nak az Úrhoz és az õ jóságához az utolsó idõkben.

Halljátok meg az Úrnak beszédét Izráel fiai, mert pere van az Úrnak a földnek lakóival, mert nincs igazság és nincsen szeretet és nincsen Istennek ismerete a földön.

Hamisan esküsznek és hazudnak és gyilkolnak és lopnak és paráználkodnak, betörnek és egyik vér a másikat éri.

Azért búsul a föld és elerõtlenül minden, a mi azon lakik, a mezõ vada és az ég madara egyaránt, bizony a tenger halai is elveszíttetnek.

Mindazáltal senki se perlekedjék, és senki se feddõzzék! hiszen a te néped olyan, mint azok, a kik a pappal czivódnak.

De elesel nappal, és elesik veled a próféta is éjjel; anyádat is elveszítem.

Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való. Mivelhogy te megvetetted a tudományt, én is megvetlek téged, hogy papom ne légy. És mivelhogy elfeledkeztél Istened törvényérõl, elfeledkezem én is a te fiaidról.

Mennél számosabbak lettek, annál inkább vétkeztek ellenem; [de ]gyalázatra fordítom dicsõségöket!

Népem vétkébõl élõsködnek õk és bûneik után áhítozik lelkök.

De úgy jár a pap is, mint a nép; megbüntetem õket az õ útaikért, és megfizetek néki cselekedeteiért.

10 Esznek majd, de meg nem elégesznek; fajtalankodnak, de nem szaporodnak, mert megszüntek az Úrra vigyázni.

11 Paráznaság, bor és must elveszi az észt!

12 Népem az õ bálványát kérdezi, és az õ pálczája mond néki jövendõt; mert a fajtalanság lelke megtéveszt, és paráználkodnak az õ Istenök megett.

13 A hegyek tetején áldoznak és a halmokon füstölnek: a cserfa, a nyárfa és a tölgyfa alatt, mert kedves annak az árnyéka. Ezért paráználkodnak a ti leányaitok, és házasságtörõk a ti menyeitek.

14 Nem büntetem meg leányaitokat, hogy paráználkodnak, menyeiteket sem, hogy házasságtörõk, mert õk magok is félremennek a paráznákkal és áldoznak a kurvákkal. De az értelmetlen nép elbukik.

15 Ha te paráználkodol is Izráel, csak a Júda ne vétkezzék! És ne járjatok Gilgálba, és ne menjetek fel Beth-Avenbe! és ne esküdjetek így: Él az Úr!

16 Mert szilajkodik Izráel mint a szilaj üszõ; most tágas földön legelteti õket az Úr, mint a bárányt.

17 Bálványokkal szövetkezett Efraim; hagyd [hát ]magára!

18 Ivásuk elfajult, untalan paráználkodnak; igen szeretik pajzsaik a gyalázatot.

19 Szárnyaihoz köti õt a szélvész, és megszégyenülnek áldozataik miatt.

Halljátok meg ezt, ti papok! Figyeljetek, Izráel háza! Hallgassatok ide királynak háza; hiszen reátok vonatkozik az ítélet, mert tõrré lettetek Miczpának, és kiterített hálóvá a Táboron.

Szertelen a hitehagyottak öldöklése, de én mindnyájok fenyítéke leszek.

Jól ismerem én Efraimot, és Izráel nincs elrejtve elõlem; hiszen most is paráználkodol Efraim! megfertõztetett az Izráel.

Nem engedik õket az õ cselekedeteik megtérni az õ Istenökhöz, mert paráznaság lelke van közöttük, és nem ismerik az Urat.

Izráel ellen az õ büszkesége tesz tanúbizonyságot, Izráel és Efraim bûneik miatt vesznek el; velök együtt Júda is elvész.

Juhaikkal és ökreikkel mennek keresni az Urat, de nem találják; eltávozott az õ tõlük.

Hûtlenül cselekedtek az Úr ellen, mert idegen fiakat nemzettek; most azért megemészti õket az újhold, örökségeikkel egyben.

Fújjátok meg a kürtöt Gibeában, a tárogatót Rámában; rivalgjatok Beth- Avenben: Utánad Benjámin.

Efraim pusztává lesz a büntetés napján; Izráel törzsei ellen kijelentettem a változhatatlan ítéletet.

10 Júda fejedelmei olyanok, mint a határrontók; kiontom rájok az én haragomat, mint a vizet.

11 Efraim el van nyomva, összetörve az ítélettõl, mert tetszett néki követni az [emberi] rendelést!

12 Én pedig olyanná lettem Efraimnak, mint a moly, és a Júda házának, mint a rothadás.

13 Látta ugyan Efraim a maga betegségét, Júda is a maga sebét, és Efraim Assiriához folyamodott és küldött Járéb királyhoz; de az nem tud titeket meggyógyítani, és nem veszi le rólatok a sebet.

14 Mert olyan leszek Efraimnak, mint az oroszlán, és Júda házának, mint az oroszlán-kölyök. Én, én szaggatom szét; elmegyek, felkapom, és nem lesz, a ki megszabadítsa!

15 Elmegyek, visszatérek helyemre, mígnem megismerik, hogy vétkeztek, és keresni fogják az én orczámat. Nyomorúságukban keresnek majd engem!

Jertek, térjünk vissza az Úrhoz, mert õ szaggatott meg és õ gyógyít meg minket; megsebesített, de bekötöz minket!

Megelevenít minket két nap mulva, a harmadik napon feltámaszt minket, hogy éljünk az õ színe elõtt.

Ismerjük hát el, törekedjünk megismerni az Urat. Az õ kijövetele bizonyos, mint a hajnal, és eljõ hozzánk, mint az esõ, mint a késõi esõ, a mely megáztatja a földet.

Mit cselekedjem veled Efraim? Mit cselekedjem veled Júda? Hiszen szeretetetek olyan, mint a reggeli felhõ és mint a korán múló harmat.

Azért vertem meg a próféták által és megölöm õket az én számnak beszédivel. Bizony, a te ítéleteid olyanok, mint a kelõ nap.

Mert szeretetet kivánok én és nem áldozatot: az Istennek ismeretét inkább, mintsem égõáldozatokat.

De õk, mint Ádám, áthágták a szövetséget; ott cselekedtek hûtlenül ellenem.

Gileád a gonosztevõk városa, vérrel van bemocskolva.

És miképen tolvajok leselkednek, úgy [tesz] a papok szövetkezete; gyilkolnak a sikemi úton; bizony, gonosz dolgokat cselekesznek.

10 Rettenetes dolgokat látok Izráel házában. Ott van Efraim paráználkodása; meg van fertõztetve Izráel.

11 Júda! a te számodra is készített aratást, mikor fordítok az én népemnek fogságán.

A mikor gyógyítani akarnám Izráelt, akkor tudódik ki Efraim vétke és Samaria gonoszsága; mert csalárdul cselekesznek, tolvaj tör be, és rabló fosztogat az utczán.

És eszökbe sem veszik, hogy emlékezem minden gonoszságukra. Most körülvették õket az õ cselekedeteik, a melyek színem elõtt vannak.

Gonoszságukkal gyönyörködtetik a királyt, és hazugságaikkal a fejedelmeket.

Mindnyájan házasságtörõk; olyanok, mint a kemencze, a melyet befût a sütõ; szünetel a tüzeléssel, a tészta bekovászolásától annak megkeléséig.

Királyunk napján a fejedelmek beteggé lesznek a bor hevétõl; csúfolóknak nyújtja az õ kezét.

Mert, mint a kemencze, közelednek álnokságukban az õ szívökkel. Egész éjszaka alszik az õ sütõjök; reggel ég, mint a lángoló tûz.

Mindnyájan tüzesek, mint a sütõ kemencze, és megemésztik biráikat. Királyaik mind elhullottak. Nincs köztök senki, a ki hozzám kiáltana.

Efraim összekeveredett a népekkel. Olyanná lõn az Efraim, mint a meg nem fordított pogácsa.

Idegenek emésztik erejét, de õ nem veszi észre. Õsz hajjal is hintve van már, és azt sem veszi észre.

10 Izráel ellen az õ büszkesége tesz tanúbizonyságot, és még sem térnek vissza az Úrhoz, az õ Istenökhöz, és nem keresik õt mindennek daczára sem.

11 És olyan lett Efraim, mint az együgyû galamb: balgatag! Égyiptomhoz kiáltanak, Assiriához folyamodnak.

12 De] a mint mennek, kiterjesztem hálómat ellenök; levonszom õket, mint az ég madarát; megbüntetem õket az õ gyülekezetöknek [adott] kijelentés szerint.

13 Jaj nékik, mert eltávoztak én tõlem! Pusztulás reájok, mert vétkeztek ellenem. Én ugyan megszabadítanám õket; de õk hazugságot szólnak ellenem!

14 És nem kiáltanak hozzám szívökbõl, hanem ordítoznak ágyasházaikban; a búza és a must miatt gyûlnek egybe; ellenem fordulnak.

15 Pedig én tanítottam [õket,] én erõsítettem meg karjokat, és õk mégis gonoszt gondolnak ellenem.

16 Megtérnek, [de] nem a magasságos [Istenhez.] Olyanok, mint a csalárd kézív. Fegyvertõl hullnak el fejedelmeik, az õ nyelvöknek mérge miatt. Ez lesz gyalázatjok Égyiptom földén.

Hóseás felesége és gyermekei

Ez az Örökkévaló üzenete, amelyet Hóseásnak, Beéri fiának mondott azokban az években, amikor Uzzijjá, majd Jótám, azután Áház, utána pedig Ezékiás volt Júda királya, és Jeroboám, Jóás fia volt Izráel királya.

Amikor az Örökkévaló először szólt Hóseáshoz, ezt mondta neki: „Hóseás, indulj el, és házasodj meg! Egy prostituált nőt vegyél feleségül, és ez a parázna asszony szüljön neked gyermekeket! Azért tedd ezt, mert egész népem hűtlenül elfordult az Örökkévalótól.”

Hóseás tehát feleségül vette Gómert, Diblaim leányát. Ezután Gómer teherbe esett és fiút szült Hóseásnak.

Ekkor az Örökkévaló ismét szólt Hóseáshoz: „Nevezd a fiadat így: »Jezréel«,[a] és emlékeztessen a neve arra, hogy rövid idő múlva bosszút állok Jéhú családján a gyilkosságok[b] miatt, amelyeket a Jezréel völgyében elkövettek. Emlékeztessen arra is, hogy Izráel királyságának[c] nemsokára véget vetek. Igen, hamarosan eljön a nap, amikor Izráel íját összetöröm a Jezréel völgyében.”

Ezután Gómer ismét teherbe esett és gyermeket szült: ezúttal leányt.

Az Örökkévaló pedig ezt mondta Hóseásnak: „Nevezd a leányodat így: »Nincs kegyelem« — mert nem kegyelmezek, és nem bocsátok meg többé Izráel népének! De Júda népének megkegyelmezek, és én — az Örökkévaló Isten — fogom megszabadítani őket. Ez a szabadítás azonban nem a fegyvereik győzelme lesz: nem a júdeai hadsereg által, és nem a lovak és lovasok vitézsége által történik!”

Amikor Gómer nem szoptatta tovább a kislányát, ismét teherbe esett, és újra fiút szült. Az Örökkévaló akkor szólt Hóseásnak: „Így nevezd a fiadat: »Nem vagytok népem« — mert ti nem vagytok többé népem, és én sem leszek többé Istenetek!

Prófécia Izráel helyreállításáról

10 De mégis eljön az idő, amikor majd Izráel leszármazottjai olyan mérhetetlenül sokan lesznek, mint a homokszemek a tenger partján! Annyian lesznek, hogy meg sem lehet számolni őket. Bizony, ugyanazon a helyen, ahol ezt mondták nekik: »Nem vagytok népem!«, azt fogják mondani egy napon: »Ti az Élő Isten gyermekei vagytok!« 11 Abban az időben Júda és Izráel népe újra összegyűlik, és egyetlen fejedelem vezetése alatt egyesül. Ismét megszaporodnak, és benépesítik földjüket[d], mert nagy lesz az a nap, Jezréel napja!

Akkor majd így szólítjátok[e] fiútestvéreiteket: »Népem vagytok« és leánytestvéreiteket: »Kegyelmet nyertetek.«”

Az Örökkévaló perel Izráel népével

„Pereljetek anyátokkal[f],
    mert többé nem a feleségem,
    és én sem vagyok férje!
Pereljetek vele,
    hogy tüntesse el arcáról,
    és mellei közül a házasságtörést!
Ha nem változik meg, letépem ruháit,
    s ott hagyom szégyenszemre,
    anyaszült meztelen.
Olyanná teszem, mint a puszta,
    lakatlan száraz sivataggá teszem,
    és szomjúsággal vesztem el.
Nem könyörülök gyermekein sem,
    hiszen anyjuk paráznaságából születtek.
Házasságtörő az anyjuk,
    gyalázatba merült szülőjük,
mikor ezt mondta: »Szeretőim[g] után járok,
    mert tőlük kapom kenyeremet és vizemet,
    a bort és az olajat,
    ruhámhoz a gyapjút és a lenvásznat!«

Nézzétek hát, mit teszek vele:
    én magam kerítem körül tövises sövénnyel,
    s fallal zárom el ösvényeit,
    hogy nem talál kiutat!
Hiába futkos majd szeretői után,
    nem éri utol őket!
Keresi őket,
    de egyiket sem találja.
Akkor magába szállva ezt mondja:
    »Visszatérek első férjemhez,
    visszamegyek hozzá,
    mert mégis jobb dolgom volt nála,
    jobb volt akkor, mint most!«

Hát nem fogta föl,
    hogy tőlem kapta a búzát,
    a bort és az olajat?!
Nem ismerte el,
    hogy én adtam neki az ezüstöt, az aranyat,
    amelyből ő bálványokat készített Baálnak!
Visszaveszem hát tőle búzámat az aratás idején,
    elveszem boromat a szüret táján,
gyapjúmat és vásznamat is kiveszem kezéből,
    nem lesz, mivel ruházkodjon,
    s meztelenségét takarja.
10 Lecsupaszítom szeretői szeme láttára,
    s nincs, aki kezemből kiszabadítsa!
11 Megfosztom minden örömétől,
    s ünnepeit megszüntetem.
Nem tartja többé sem az Újhold,
    sem a szombat ünnepét,
    elmarad az ünnepi összegyülekezés.
12 Elpusztítom szőlőjét és fügefáit,
    amelyekről ezt mondta:
    »Szeretőimtől kaptam,
    paráznaságom bére ez.«
Elvadulnak hát az elhagyott szőlők,
    hadd legeljék gyümölcseit a vadak.
13 Megbüntetem minden ünnepért,
    amikor bálványainak[h] áldozott,
    fölvette gyűrűit és ékszereit!
Szeretői után járt,
    s rólam elfeledkezett!”
    — ezt mondja az Örökkévaló.

A reménység ajtaja

14 „Azután magamhoz csalogatom,
    a pusztába vezetem,
    és a szívére beszélek.
15 Visszaadom szőlőskertjeit,
    és az Ákór völgyét[i] a reménység kapujává teszem.
Akkor hűségesen viszonozza szeretetem,
    mint ifjúsága idején,
    amikor Egyiptomból kivezettem.

16 Azon a napon így szólítasz engem: »Férjem!«
    — mondja az Örökkévaló —,
    s nem mondod többé: »Baálom!«[j]
17 Kiveszem a Baálok nevét a szájából,
    említeni sem fogja Izráel többé.
18 Szövetséget kötök akkor népem javára
    a mezei vadakkal, égi madarakkal,
    még az apró állatokkal is.
Kigyomlálok minden fegyvert a földről,
    eltörlök háborút és harcokat,
    hogy mindenki békességben élhessen.
19 Eljegyezlek magamnak örökre,
    eljegyezlek téged, Izráel népe,
az igazságosság, igaz ítélet,
    a szövetséges szeretet
    és az irgalom jegyajándékával.
20 Bizony, eljegyezlek,
    hűségessé teszlek,
    és megismered az Örökkévalót.

21 Abban az időben meghallgatom az eget
    — mondja az Örökkévaló —,
meghallgatom, amikor esőt kér a földnek.
    Az ég meghallgatja a földet,
22     az meg a búzát, bort és az olajat,
    s azok meghallgatják Jezréelt.
23 Én pedig újra megszaporítom népemet,
    ahogy a gazda beveti a földet.[k]
Megkegyelmezek annak, akit így hívtak egykor:
    »Nincs kegyelem«,
s annak is, akit így neveztek:
    »Nem vagytok népem«.
Azt mondom nekik:
    Népem vagytok, szeretett népem!
Ő meg így felel:
    »Istenem, én Istenem!«”

Szeresd a házasságtörő asszonyt!

Ezt mondta nekem az Örökkévaló: „Hóseás, ismét indulj el, és szeresd azt a házasságtörő asszonyt, aki másnak a szeretője! Úgy szeresd, mint ahogyan az Örökkévaló szereti Izráel népét, annak ellenére, hogy ők más istenekhez fordulnak, és szeretik a bálványoknak felajánlott aszalt szőlőt.”[l]

Tehát elmentem, és elvettem azt az asszonyt, miután kifizettem érte 15 sékel[m] ezüstöt és másfél hómer[n] árpát. Neki pedig azt mondtam: „Nálam fogsz lakni hosszú ideig, de többé nem leszel házasságtörő, és nem leszel más férfié! A férjed vagyok, de hosszú ideig én sem fogok veled hálni.”

Mert Izráel népe is hosszú ideig lesz kénytelen király nélkül, fejedelem, áldozatok, bálvány-oszlopok, efód és házibálványok nélkül élni. De azután majd odafordulnak az Örökkévalóhoz, Istenükhöz, és Dávid utódához, királyukhoz. A jövőben majd tisztelettel és félelemmel fordulnak az Örökkévalóhoz, és az ő áldásaihoz.

Perbe száll az Örökkévaló Izráel és a papok ellen

Halljátok meg az Örökkévaló szavát, Izráel népe! Perbe száll az Örökkévaló ellenetek, Izráel földjének lakói.

„Nem találom közöttetek az igazságot,
    sem szívetekben a hűséget,
nem ismeritek Istent igazán.
Egyebet sem látok köztetek, mint hamis esküdözést,
    hazugságot és gyilkosságot,
    lopást és házasságtörést,
    erőszakosságot és vérontást!
Gyászba borul emiatt az ország,
    sínylődnek lakói erőtlenül.
Még a mezei vadak is szenvednek,
    az égi madarak menekülnek,
    s a tenger halai is elpusztulnak.

Ne vádoljatok senkit,
    ne mást hibáztassatok,
    mert ellenetek van panaszom, ti papok![o]
Elhulltok nappal,
    s veletek pusztulnak el a hamis próféták is éjjel,
    elvesztem még szülőanyátokat is!”
„Jaj, elvész a népem,
    mert nem ismeri az Örökkévalót!
Mivel nem törődtök az Örökkévaló ismeretével,
    én sem törődöm veletek,
    s nem lesztek papjaim többé!
Elhagytátok Istenetek tanítását?
    Én is elhagyom fiaitokat!
Minél többen vagytok,
    annál többet vétkeztek ellenem!
    Hát én is gyalázattá változtatom dicsőségeteket!
Népem vétekáldozatait[p] eszitek,
    azt kívánjátok hát, hogy minél többet vétkezzenek.
De úgy jártok ti is, mint a nép:
    megbüntetlek benneteket bűneitekért,
    megfizetek nektek is vétkeitekért!
10 Esztek majd, de nem laktok jól,
    paráználkodtok, de gyermektelenek maradtok,
mivel elhagytátok az Örökkévalót,
    és a paráznaságnak adtátok magatokat.

A bálványimádás, paráznaság és részegség ostorozása

11 A paráznaság, mint a bor és a must,
    elveszi a józanságot!
12 Népem egy fatuskótól kér tanácsot,
    száraz karó mond nekik jövendőt,
    mert a paráznaság szelleme becsapta őket.
Idegen istenekkel paráználkodtak,
    hűtlenül elhagyták Istenüket!
13 Hegyek tetején áldoztak bálványaiknak,
    a dombokon égették áldozataikat,
zöldellő tölgyfák alatt,
    mert szeretik árnyékukat.
Hát majd leányaitok is
    azok árnyékában paráználkodnak,
és menyeitek is a tölgyfák alatt
    követnek el házasságtörést!

14 De nem büntetem leányaitokat paráznaságukért,
    sem menyeiteket a házasságtörésért,
mert a férfiak is paráznákhoz járnak,
    s bálványoknak áldoznak a prostituáltakkal.
Az ilyen esztelen nép
    a maga vesztébe rohan.”

Efraim bálványokkal szövetkezett

15 „Ha Izráel paráználkodik is a bálványokkal,
    legalább te ne vétkezzél, Júda!
Ne menjetek Gilgálba, se Bét-Ávenbe[q]!
    Ne esküdjetek az Örökkévaló nevére:
    »Ahogy él az Örökkévaló!«
16 Mert Izráel olyan makacs,
    mint a csökönyös szamár.
Hogyan legeltesse hát őket az Örökkévaló úgy,
    mint pásztor a nyáját tágas legelőn?

17 Efraim[r] bálványokkal szövetkezett,
    hát hagyd magára!
18 Ha megrészegednek,
    bálványaikkal paráználkodnak
    — jobban szeretik a gyalázatot,
    mint a tisztességet.
19 Szárnyára kapja őt a szélvihar,
    megszégyenül a bálványok oltárai miatt.”

Efraim, jól ismerlek téged!

„Figyeljetek rám, papok!
    Halld meg ezt, Izráel népe![s]
Hallgass ide, királyi család!
    Ítéletet hirdetek rólatok,
mert csapdát állítottatok a Micpa-hegyen,
    és hálót a Tábór-hegyen[t].
Mélyre süllyedtetek a gonoszságba,
    ezért megbüntetlek titeket[u] mind.
Jól ismerlek téged, Efraim!
    Izráel nem rejtőzhet előlem!
Efraim, te most is bálványokkal paráználkodsz.
    Milyen tisztátalanná lettél, Izráel!
Saját tetteik nem engedik
    visszatérni őket Istenükhöz,
mert a paráznaság szelleme van bennük,
    az Örökkévalót pedig nem ismerik.
Izráel ellen a saját büszkesége tanúskodik,
    elbukik hát Izráel és Efraim a saját bűnei miatt,
    s velük együtt Júda is elesik.

Hiába áldoznak egész nyájakat
    és csordákat az Örökkévalónak,
hiába keresik őt,
    már nem találják, mert elrejtőzött előlük.
Hűtlenül megcsalták az Örökkévalót,
    törvénytelen gyermekeket szültek.
Elpusztulnak hát birtokaikkal együtt,
    egyetlen hónap alatt!”[v]

Fújjátok meg a sófárt!

„Fújjátok meg a sófárt Gibeában,
    és a kürtöt Rámában,
riasszátok föl Bét-Áven lakóit!
    Ébredj, Benjámin, rajtad az ellenség![w]
Elpusztul Efraim a büntetés napján!
    Izráel törzsei között igazságot hirdetek.
10 Júda vezetői olyanok lettek,
    mint akik elmozdítják a határkövet[x],
    ezért rájuk zúdítom haragomat.
11 Efraimot összetöri az ítélet,
    letapossák az idegenek,
    mert bálványok után futkosott.
12 Elpusztítom hát Efraimot,
    mint moly a gyapjút,
és Júda országát,
    mint rothadás a gyümölcsöt.

13 Látta ugyan Efraim a betegségét,
    és Júda is a sebeit,
de Asszíriához fordultak segítségért,
    a nagy királyhoz küldtek követeket.
Nem tud ő meggyógyítani titeket,
    nem orvosolja sebeiteket,
14 mivel magam támadok Efraimra,
    rárontok Júdára, mint az oroszlán.
Darabokra tépem,
    felkapom és elhurcolom őket,
    kezeim közül nem menekülhetnek!
15 Elmegyek, visszatérek helyemre,
    megvárom, míg beismerik bűneiket,
    és igazán keresik jelenlétem!
Bizony, nagy nyomorúságukban
    buzgón keresnek majd engem!”

Jöjjetek, térjünk vissza az Örökkévalóhoz!

Jöjjetek, térjünk vissza az Örökkévalóhoz,
    mert ő sebesített meg minket,
    de be is köti sebeinket!
Ő vert meg,
    de meg is gyógyít minket!
Két nap múlva megelevenít,
    a harmadik napon feltámaszt,
    hogy színe előtt éljünk azontúl.
Ismerjük hát meg,
    törekedjünk igazán megismerni az Örökkévalót!
Mert eljövetele biztos,
    mint ahogy hajnal virrad az éj után,
mint ahogy megjönnek a felhők,
    s megöntözi földünket
    a korai és késői eső!

Izráel hűtlensége

„Mit tegyek veled, Efraim?
    Júda, mit tehetnék veled?
Hiszen olyan múlékony hűségetek,
    mint a hajnali harmat,
    mint reggel a köd:
    szertefoszlik, elillan.[y]
Ezért vertelek prófétáim által,
    öldököltelek szavaimmal.
    Büntető ítéleteimet kihirdettem ellened.[z]
Hiszen nem véresáldozatot kívántam tőlük,
    hanem hűséges szeretetet,
inkább Istenük megismerését,
    mint égőáldozatot!
De ők megtörték a szövetséget,
    mint Ádám,[aa]
    s hűtlenül elfordultak tőlem.”

„Gileád gonosztevők vára lett,
    gyilkosságokkal tele.
A papok testülete olyan,
    mint a rablók csapata,
    akik lesben állnak a sikemi úton.
Bizony, gonoszságokat
    követnek el a papok is!
10 Rettenetes dolgokat láttam
    Izráel népe[ab] között:
Efraim bálványokkal paráználkodik,
    Izráel tisztátalanná lett.
11 Számotokra is eljön
    az aratás ideje, Júda,
amikor visszahozom népemet
    a száműzetésből!”[ac]

Izráel hanyatlása

„Amikor helyre akartam állítani népemet,
    meg akartam gyógyítani Izráelt,
akkor derült ki Efraim bűne,
    akkor látszott meg Samária[ad] gonoszsága.
Hazugságban élnek,
    tolvaj tör be házaikba,
    rablócsapat fosztogat odakint.
Eszükbe sem jut,
    hogy minden gaztettükre emlékezem,
    hiszen ott vannak tetteik szemem előtt!
    Körülfogták őket saját bűneik.

Gonoszsággal örvendeztetik meg királyukat,
    hazugsággal fejedelmeiket.
Egytől egyig mind hűtlenek,
    mint a házasságtörők!
Olyanok, mint a felfűtött kemence,
    melynek már nem szítják a tüzét,
míg a bekovászolt tészta megkel,
    belül mégis forró marad.
Királyunk napján a fejedelmek dáridóznak,
    ivócimboráik csúfolódó idegenek,
    s a bortól mind megbetegszenek.
Felhevülnek a bortól,
    mint parázstól a kemence.
Egész éjjel izzanak,
    reggel megint lángolnak,
    mint a felszított tűz.
Tüzesek, mint a kemence,
    s elemésztik vezetőiket.
Királyaik sorra elhullanak,[ae]
    még sincs közöttük senki,
    aki segítségül hívná nevem!

Jaj nekik, mert elpártoltak tőlem!

Efraim összekeveredett a nemzetekkel,
    s olyan lett, mint a kemencében hagyott lángos:
    odaégett.
Mert idegenek emésztik fel erejét,
    de észre sem veszi!
Már haja is megőszült,
    de azt sem veszi észre.
10 Izráel ellen a saját büszkesége tanúskodik,
    mert nem térnek vissza Istenükhöz, az Örökkévalóhoz,
    nem keresik őt mindennek ellenére sem.

11 Efraim is olyanná lett,
    mint egy ostoba galamb.
Milyen értelmetlenek,
    hiszen Egyiptomot hívják segítségül,
    és Asszíriához küldenek követeket!
12 De akárhová futkosnak,
    hálót feszítek eléjük,
    s megfogom őket, mint a repdeső madarakat.
Megbüntetem őket,
    mivel idegenekkel szövetkeztek.

13 Jaj nekik, mert elpártoltak tőlem,
    pusztulás vár rájuk,
    mert lázadtak ellenem!
Én ugyan megmenteném őket,
    de ők hazugságokat beszélnek felőlem.
14 Nem kiáltanak hozzám teljes szívükből,
    csak jajgatnak ágyaikban.
Keseregnek a búza és bor hiánya miatt,
    s ellenem lázadoznak.
15 Felneveltem, megerősítettem őket,
    mégis gonoszt forralnak ellenem.
16 Olyanok, mint a rossz íj,
    visszafordulnak, de nem a Felségeshez.[af]
Fejedelmeiket kard pusztítja el,
    mert gyaláztak engem,
    mikor Egyiptomba mentek segítségért.”

Notas al pie

  1. Hóseás 1:4 Jezréel Ez a héber név azt jelenti: „Isten magot vet”. Egyúttal egy város és a mellette fekvő széles és sík völgy neve is Izráelben, Galilea és Samária között, ahol számos fontos csata zajlott.
  2. Hóseás 1:4 gyikosságok Lásd 2Kir 9–10.
  3. Hóseás 1:4 királyságának Szó szerint: „házának” vagy „családjának”. Jelentheti az északi királyság (Izráel) egész népét, vagy annak királyi családját is. Az „Izráel” név ebben a könyvben általában és elsősorban az északi királyságot jelenti, mivel Hóseás próféta itt élt.
  4. Hóseás 1:11 megszaporodnak, és benépesítik földjüket Az eredeti kifejezés arra utal, ahogyan a vetés vagy a fű kinő a földből és beborítja azt.
  5. Hóseás 2:1 így szólítjátok Azt is jelenti: „ezt mondjátok nekik” — vagyis, valahányszor nevükön szólítjátok őket, ezt mondjátok, mert a nevük ezt jelenti.
  6. Hóseás 2:2 Pereljetek anyátokkal Vagyis a megszemélyesített Izráellel. Ebben a jelképes értelemben Izráel a házasságtörő anya, a nép tagjai pedig a gyermekei.
  7. Hóseás 2:5 Szeretőim Vagyis a hamis istenek, bálványok. A 7, 10, 13. versekben is.
  8. Hóseás 2:13 bálványainak Szó szerint: „Baáloknak”.
  9. Hóseás 2:15 Ákór völgye Lásd Józs 7:24.
  10. Hóseás 2:16 Baálom Szójáték, mert ez a szó egyrészt egy kánaáni bálványisten neve volt, másrészt azt is jelenti: „Férjem!” vagy „Uram!”
  11. Hóseás 2:23 beveti a földet Szójáték, mert ez a kifejezés azonos Hóseás első gyermekének nevével: „Jezréel”. Lásd Hós 1:4. A 23. versben Hóseás mindhárom gyermekének neve szerepel. Jelentésüket lásd az előző fejezetben.
  12. Hóseás 3:1 aszalt szőlőt Egyes bálványok tiszteletére rendezett áldozatoknál aszalt szőlőből préselt „lepényeket” ettek a résztvevők — így ünnepeltek.
  13. Hóseás 3:2 15 sékel Kb. 18 dkg.
  14. Hóseás 3:2 másfél hómer Kb. 330 liter.
  15. Hóseás 4:4 mert… papok Vagy: „… mert népetek olyan, mint akik a papokkal vitatkoznak!” A Törvény szerint a papoknak és a lévitáknak sokszor bíráskodniuk is kellett, és döntéseik ellen nem volt fellebbezés.
  16. Hóseás 4:8 vétekáldozatait Vagyis a vétkek miatt feláldozott állatok húsát, amely a papok része volt. A héberben a „bűn” és a „bűnért való áldozat” ugyanaz a szó.
  17. Hóseás 4:15 Bét-Áven Jelentése: „A gonosz háza”. Utalás a Bétel nevű városra, ahol Izráelben először emeltek bálványszobrot. Lásd 1Kir 12: 25–33. Bétel jelentése: „Isten háza”. Az 5:8 versben is.
  18. Hóseás 4:17 Efraim Itt valószínűleg Izráelt, az északi királyságot, Hóseás szűkebb hazáját jelenti.
  19. Hóseás 5:1 Izráel népe Szó szerint: „Izráel háza vagy családja”. Jelentheti az északi királyság (Izráel) egész népét, vagy annak királyi családját is. Az „Izráel” név ebben a könyvben általában és elsősorban az északi királyságot jelenti, mivel Hóseás próféta itt élt. A 14. versben is.
  20. Hóseás 5:1 Az 1. versben említett két hegyen valószínűleg bálványáldozati kultuszhely volt.
  21. Hóseás 5:2 A 2. vers eredeti szövege nehezen érthető.
  22. Hóseás 5:7 Elpusztulnak… alatt Ennek a résznek az eredeti szövege nehezen érthető.
  23. Hóseás 5:8 A 8. vers jelentése: észak felől ellenség tör Izráelre, amely egészen Júda határáig, Benjámin területéig hatol, ahol az említett városok találhatók.
  24. Hóseás 5:10 határkövet Valószínű utalás arra, hogy az északi királyság (Izráel) eleste után, annak területéből Júda vezetői bizonyos részeket Júdához csatoltak.
  25. Hóseás 6:4 hajnali… elillan Utalás arra, hogy Izráelben nyári hajnalokon gyakran van sűrű köd és bőséges harmat, amely igen gyorsan szertefoszlik, illetve fölszárad, amint a nap fölkel.
  26. Hóseás 6:5 Büntető… ellened Vagy: „Ítéleteim olyan bizosan eljönnek, mint a felkelő nap világossága.” Egyes kéziratokban itt ez áll: „Mindenki láthatja, hogy ítéletem igazságos, mint a felkelő nap fénye.”
  27. Hóseás 6:7 Ádám Lásd 1Móz 3.
  28. Hóseás 6:10 Izráel népe Szó szerint: „Izráel háza vagy családja”. Jelentheti az északi királyság (Izráel) egész népét, vagy annak királyi családját is. Az „Izráel” név ebben a könyvben általában és elsősorban az északi királyságot jelenti, mivel Hóseás próféta itt élt.
  29. Hóseás 6:11 amikor… száműzetésből Vagy: „amikor népem sorsát jóra fordítom”.
  30. Hóseás 7:1 Efraim… Samária Itt valószínűleg az északi királyságot, Izráelt jelenti, amelynek Samária volt a fővárosa.
  31. Hóseás 7:7 elhullanak Hóseás idejében Izráel királyai közül többet is meggyilkoltak alattvalóik, hogy a helyükre ülhessenek.
  32. Hóseás 7:16 de… Felségeshez Vagy: „de azokhoz, akik nem istenek”.