A világ teremtése

1 Kezdetben teremtette Isten az eget, a földet és mindent, ami égen-földön létezik. ² A föld kaotikus, lakatlan és üres volt, a mélységet sötétség borította be. De Isten Szelleme ott lebegett^[a] a mélységes vizek fölött.

Első nap

³ Parancsolt Isten: „Legyen világosság!” — és fölragyogott a világosság.

⁴ Akkor Isten megvizsgálta a világosságot, és örömét lelte benne.^[b] Majd elválasztotta a világosságot a sötétségtől. ⁵ Azután elnevezte a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának. Majd leszállt az este, azután felvirradt a reggel — ez volt az első nap.^[c]

Második nap

⁶ Azután ismét parancsolt Isten: „Legyen boltozat^[d] a vizek között, hogy elválassza a vizeket egymástól!”

⁷ Így teremtette Isten a boltozatot, amely elválasztotta a boltozat alatti vizeket a boltozat fölötti vizektől — és úgy is lett.

⁸ Majd elnevezte a boltozatot égnek. Leszállt az este, azután felvirradt a reggel — ez volt a második nap.

Harmadik nap

⁹ Azután ismét parancsolt Isten: „Gyűljön össze az ég alatt minden víz egy helyre, és váljon láthatóvá a szárazföld!”^[e] — és úgy is lett.

¹⁰ Majd elnevezte a szilárd alapzatot szárazföldnek, az összegyűlt vizet pedig tengernek. Akkor Isten megvizsgálta, amit alkotott, és örömét lelte benne.

¹¹ Azután ismét parancsolt Isten: „Sarjadjon ki a földből mindenféle zöldellő növény: magot termő lágyszárú növények és gyümölcsfák, amelyek termésében szintén mag van!” — és úgy is lett. ¹² A földből kihajtott mindenféle zöldellő növény: magot termő lágyszárú növények és gyümölcsfák, amelyek termésében szintén mag van. Akkor Isten megvizsgálta, amit alkotott, és örömét lelte benne. ¹³ Majd leszállt az este, azután felvirradt a reggel — ez volt a harmadik nap.

Negyedik nap

¹⁴ Azután ismét parancsolt Isten: „Legyenek világító égitestek az ég boltozatán! Válasszák el a nappalt az éjszakától, szolgáljanak jelekül, és mutassák meg a kijelölt időket^[f], napokat és éveket! ¹⁵ Ragyogjanak az ég boltozatán, és világítsák meg a földet!” — és úgy is lett. ¹⁶ Így alkotta Isten a két nagy világító égitestet: az erősebb fényűt, hogy nappal uralkodjon, és a gyengébb fényűt, hogy éjjel uralkodjon. Megalkotta a csillagokat is. ¹⁷ Isten helyezte ezeket az ég boltozatára, hogy világítsanak a földre, ¹⁸ hogy uralkodjanak nappal és éjjel, és hogy válasszák el a világosságot a sötétségtől. Akkor Isten megvizsgálta, amit alkotott, és örömét lelte benne. ¹⁹ Majd leszállt az este, azután felvirradt a reggel — ez volt a negyedik nap.

Ötödik nap

²⁰ Azután ismét parancsolt Isten: „Mindenfajta vízi élőlény nyüzsögjön a vizekben! A föld felett, az ég boltozatán repdessenek szárnyas élőlények!” ²¹ Így teremtette Isten a nagy víziállatokat és mindenféle egyéb vízi élőlényt, amelyek élnek, mozognak, és tömegesen nyüzsögnek a vízben. Teremtett mindenféle repülő szárnyas állatot is. Akkor Isten megvizsgálta, amit teremtett, és örömét lelte benne. ²² Majd megáldotta őket: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, sokasodjatok, és népesítsétek be a tenger vizét! A szárnyas állatok is sokasodjanak, és terjedjenek el a földön!” ²³ Majd leszállt az este, azután felvirradt a reggel — ez volt az ötödik nap.

Hatodik nap

²⁴ Azután ismét parancsolt Isten: „Hozzon elő a föld mindenfajta szárazföldi állatot^[g]: háziállatokat, kisebb és nagyobb vadállatokat!” — és úgy is lett. ²⁵ Így alkotott Isten mindenféle nagyobb vadállatot, háziállatot és kisebb állatot. Akkor Isten megvizsgálta, amit alkotott, és örömét lelte benne.

²⁶ Szólt Isten: „Alkossunk embert^[h], aki hasonló hozzánk, és olyan, mint mi. Uralkodjon a tenger halain, az ég madarain és a háziállatokon. Uralkodjon az egész földön^[i] és a kisebb állatokon, amelyek a földön mozognak!” ²⁷ Megteremtette hát Isten az embert, aki hasonlít hozzá. Úgy teremtette, hogy olyan legyen, mint ő. Férfinak és nőnek teremtette őket. ²⁸ Azután megáldotta őket:

²⁹ Még azt is mondta nekik Isten: „Nézzétek! Nektek adok az egész földön minden magot termő növényt és minden gyümölcsfát, amelynek termésében mag van — ezek fognak táplálni benneteket. ³⁰ A föld összes állatainak pedig a zöldellő növényeket adom táplálékul. A mezei vadaknak, az égi madaraknak, és minden egyéb szárazföldi állatnak, amelyben az élet lehelete van, odaadtam a föld összes zöld növényét, hogy azt egyék.” ³¹ Akkor Isten megvizsgált mindent, amit létrehozott, és nagyon jónak találta. Majd leszállt az este, azután felvirradt a reggel — ez volt a hatodik nap.

Hetedik nap

2 Elkészült tehát az ég és a föld, és minden, ami bennük van. ² Isten a hatodik nap végére befejezte a teremtés minden munkáját, és a hetedik napon visszavonult^[j] az alkotástól. ³ Mivel ezen a napon Isten visszavonult a teremtés minden munkájától, ezért megáldotta a hetedik napot, és különválasztotta azt a maga számára.

Az első ember az Éden kertjében

⁴ Ez tehát az ég és föld, és minden bennük lévő teremtésének a története. Abban az időben, amikor az Örökkévaló Isten a földet és az eget megalkotta, ⁵ még semmiféle növényzet nem volt a földön. Még a vadnövények sem csíráztak ki, mert az Örökkévaló Isten még nem küldött a földre esőt, hogy megöntözze — és ember sem volt, aki a földet megművelje^[k].

⁶ De vízpára^[l] szállt fel a földből, és megnedvesítette az egész föld felszínét.

⁷ Akkor az Örökkévaló Isten kezébe vett egy rögöt a földből, és embert formált belőle. Majd életet adó leheletét^[m] az ember orrába lehelte — ezáltal lett Ádám élő lélekké. ⁸ Az Örökkévaló Isten ültetett egy kertet Édenben, keleten, és ott helyezte el Ádámot, akit formált. ⁹ Majd fölnevelt a földből mindenféle gyönyörű gyümölcsfát, amely jó gyümölcsöt termett. A kertben volt két fa a többi között: az Élet Fája és a Jó és Rossz Megismerésének Fája. ¹⁰ Édenből folyó eredt, hogy megöntözze a kertet. Ezután négy folyóra vált szét. ^11-12 Az első folyó a Písón, amely végig kanyarog Havílá egész földjén, ahol illatos balzsam, drágakövek és jó minőségű arany található. ¹³ A második folyó a Gihon, amely végig kanyarog Kús^[n] egész földjén. ¹⁴ A harmadik folyó a Tigris, amely Asszíriától^[o] keletre folyik. A negyedik folyó az Eufrátesz.

¹⁵ Az Örökkévaló Isten tehát az Éden kertjében helyezte el Ádámot, hogy ő művelje meg a kertet, és viselje annak gondját. ¹⁶ Azután ezt parancsolta neki: „A kertben minden fának a gyümölcsét bátran megeheted, egy kivételével. ¹⁷ A Jó és Rossz Megismerésének Fájáról nem szabad enned, mert amikor annak a gyümölcséből eszel, azon a napon biztosan meghalsz!”

Isten segítőtársat szerez Ádámnak

¹⁸ Majd ezt mondta az Örökkévaló Isten: „Nem jó Ádámnak, ha egyedül él! Alkotok számára egy hozzá illő segítőtársat.”^{[p] 19} Formált a földből mindenféle szárazföldi állatot és égi madarat, majd odavitte őket Ádámhoz, hogy nevezze el őket. Látni akarta, hogy Ádám melyiknek milyen nevet ad. Minden állatnak az lett a neve, amit Ádámtól kapott. ²⁰ Ádám el is nevezte a háziállatokat, az égi madarakat, és a szárazföldi vadállatokat, de egyiket sem találta magához illő segítőtársnak.

²¹ Akkor az Örökkévaló Isten mély álmot bocsátott Ádámra, ezután kivette Ádám egyik bordáját, és annak helyét begyógyította. ²² Ebből a bordából formálta ki az Örökkévaló Isten az asszonyt, majd odavitte Ádámhoz, ²³ aki örömében felkiáltott:

²⁴ Mivel ez így történt, a férfi elhagyja apja és anyja családját, és ragaszkodik a feleségéhez. Így lesz a férfi és felesége egy testté.

²⁵ Ádám és a felesége meztelenek voltak, de nem szégyellték magukat egymás előtt.

Jézus, a Messiás családfája^(A)

1 Ez a Messiás Jézus családfája, aki Dávid leszármazottja, Dávid pedig Ábrahám leszármazottja.

¹⁷ A nemzedékek száma tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy, Dávidtól a babiloni fogságba vitelig szintén tizennégy, a babiloni fogságba viteltől a Messiás születéséig ismét tizennégy.

Jézus születése^(B)

¹⁸ Jézusnak, a Messiásnak születése a következőképpen történt: Mária, Jézus anyja, József jegyese volt. Azonban még mielőtt összeházasodtak volna, kiderült, hogy Mária gyermeket vár, mert a Szent Szellem által áldott állapotba került.

¹⁹ József istenfélő ember volt, és a menyasszonyát meg akarta kímélni a nyilvános megszégyenítéstől. Ezért elhatározta, hogy inkább titokban küldi el Máriát, és így válik el tőle.

²⁰ Ahogy ezen gondolkodott, álmában megjelent neki az Örökkévaló egyik angyala, és ezt mondta: „József, Dávid fia! Ne félj feleségül venni Máriát, mert a méhében lévő gyermek a Szent Szellemtől fogant! ²¹ Fiút szül majd, akit te nevezz el Jézusnak,^[a] mert ő fogja megszabadítani népét a bűneikből.”

²² Így teljesedett be, amit az Örökkévaló mondott a próféta által:

Ez a név azt jelenti: „Isten velünk van”. ²⁴ Azután József felébredt az álomból, és mindent úgy tett, ahogy az Örökkévaló angyala parancsolta.

Feleségül vette Máriát, ²⁵ de nem volt közöttük szexuális kapcsolat, amíg Mária meg nem szülte a fiát, akinek József a „Jézus” nevet adta.

A keleti bölcsek imádják Jézust

2 Jézus a júdeai Betlehemben született, Heródes király uralkodása idején. Ezután bölcsek érkeztek keletről Jeruzsálembe, ² és azt kérdezték: „Hol van az a kisgyermek, aki a zsidók királyának született? Ugyanis láttuk feltűnni a csillagát keleten — és eljöttünk, hogy imádjuk őt.”

³ Heródes királyt ez a hír nagyon nyugtalanította, és vele együtt Jeruzsálem egész népe is felbolydult. ⁴ Heródes emiatt összehívott minden főpapot és törvénytanítót, és megkérdezte tőlük, hol kell megszületnie a Messiásnak. ⁵ „A júdeai Betlehemben — válaszolták ők —, ahogyan megírta a próféta:

⁷ Ekkor Heródes titokban magához hívatta a bölcseket, és aprólékosan kikérdezte őket, hogy mikor látták meg először a csillagot. ⁸ Ezután elküldte őket Betlehembe. „Menjetek el — mondta nekik —, és tudjatok meg mindent a gyermekről! Ha megtaláljátok, hozzatok nekem hírt róla, hogy én is elmenjek, és imádjam őt!”

^9-10 A bölcsek meghallgatták a királyt, majd útra keltek. Ekkor hirtelen feltűnt előttük ugyanaz a csillag, amelyet már keleten is láttak, és ujjongó öröm töltötte be őket. A csillag előttük ment, majd megállt a hely fölött, ahol a gyermek volt. ¹¹ Bementek a házba, és ott találták a gyermeket, anyjával, Máriával együtt. Leborultak a gyermek előtt, és imádták. Majd felnyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.

¹² Mivel Isten álmukban figyelmeztette a bölcseket, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, ezért más úton tértek haza.

Első Könyv

(Zsoltárok 1–41)

Bevezetés

1 Ezek Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának bölcs mondásai.