Font Size
1 Mózes 27-29
Hungarian Károli
1 Mózes 27-29
Hungarian Károli
27 És lõn, a mikor megvénhedett vala Izsák, és szemei annyira meghomályosodtak vala, hogy nem látott, szólítá a nagyobbik fiát Ézsaút, és monda néki: Fiam; és ez monda néki: Imhol vagyok.
2 És monda: Ímé megvénhedtem; nem tudom halálom napját.
3 Most tehát vedd fel kérlek a te fegyvereidet, tegzedet és kézívedet, és menj ki a mezõre, és vadászsz énnékem vadat.
4 És csinálj nékem kedvem szerint való ételt, és hozd el nékem, hogy egyem: hogy megáldjon téged az én lelkem minekelõtte meghalok.
5 Rebeka pedig meghallá, a mit Izsák az õ fiának Ézsaúnak monda; s a mint elméne Ézsaú a mezõre, hogy vadat vadászszon és hozzon:
6 Szóla Rebeka Jákóbnak az õ fiának mondván: Ímé hallám, hogy atyád szóla bátyádnak Ézsaúnak mondván:
7 Hozz nékem vadat, és csinálj nékem kedvem szerint való ételt, hogy egyem; és megáldjalak téged az Úr elõtt, minekelõtte meghalok.
8 Most azért fiam, hallgass az én szavamra, a mit én parancsolok néked.
9 Menj el, kérlek, a nyájhoz, és hozz nékem onnan két kecskegödölyét a javából, hogy csináljak azokból a te atyádnak kedve szerint való ételt, a mint õ szereti.
10 Te pedig beviszed atyádnak, hogy egyék, azért, hogy téged áldjon meg, minekelõtte meghal.
11 Jákób pedig monda Rebekának az õ anyjának: Ímé az én bátyám Ézsaú szõrös ember, én pedig sima vagyok.
12 Netalán megtapogat engem az én atyám s olyan leszek elõtte, mint valami csaló, és akkor átkot és nem áldást hozok magamra.
13 És monda néki az õ anyja: Reám szálljon a te átkod fiam, csak hallgass az én szavamra, és menj és hozd el nékem.
14 Elméne azért, és elhozá, és vivé az õ anyjának; és az õ anyja ételt készíte, a mint szereti vala az õ atyja.
15 És vevé Rebeka az õ nagyobbik fiának Ézsaúnak drága ruháit, melyek õ nála otthon valának, és felöltözteté Jákóbot az õ kisebbik fiát.
16 A kecskegödölyék bõrével pedig beborítá az õ kezeit, és nyakának simaságát.
17 És az ételt a melyet készített vala, kenyérrel együtt adá Jákóbnak az õ fiának kezébe.
18 És beméne az õ atyjához és monda: Atyám! és az monda: Ímhol vagyok. Ki vagy te fiam?
19 Monda Jákób az õ atyjának: Én [vagyok] Ézsaú a te elsõszülötted, aképen cselekedtem a mint parancsolád, kelj fel, kérlek, ûlj le és egyél vadászatomból, hogy megáldjon engem a te lelked.
20 És monda Izsák az õ fiának: Hogy van az, hogy ily hamar találtál, fiam? És felele: Mert az Úr, a te Istened hozta elõmbe.
21 És monda Izsák Jákóbnak: Jer közelebb, kérlek, hadd tapogassalak meg fiam: hogy vajjon te vagy-é az én fiam Ézsaú vagy nem?
22 Oda méne tehát Jákób Izsákhoz az õ atyjához, a ki megtapogatván õt, monda: A szó Jákób szava, de a kezek Ézsaú kezei.
23 És nem ismeré meg õt, mivelhogy kezei szõrösek valának mint Ézsaúnak az õ bátyjának kezei; annakokáért megáldá õt.
24 És monda: Te vagy fiam Ézsaú? Felele: Én vagyok.
25 Az pedig monda: Hozd ide, hadd egyem az én fiam vadászatából, hogy megáldjon téged az én lelkem; és oda vivé, és evék; bort is vive néki és ivék.
26 Akkor monda néki Izsák az õ atyja: Jer közelebb fiam, és csókolj meg engem.
27 Oda méne azért, és megcsókolá õt: s megérezvén ruháinak szagát, megáldá õt, és monda: Lám az én fiamnak illatja olyan, mint a mezõnek illatja, a melyet megáldott az Úr.
28 Adjon az Isten tenéked az ég harmatából, és a föld kövérségébõl, és gabonának és bornak bõségét.
29 Népek szolgáljanak néked és nemzetségek hajoljanak meg elõtted; légy úr a te atyádfiain, és hajoljanak meg elõtted a te anyádnak fiai. Átkozott, a ki téged átkoz, és a ki téged áld, legyen áldott.
30 És lõn a mint elvégezé Izsák Jákóbnak megáldását; és épen csakhogy kiment vala Jákób az õ atyjának Izsáknak színe elõl; az õ bátyja Ézsaú is megjöve vadászásából.
31 És készíte õ is ételt, s vivé az õ atyja elé, és mondá az õ atyjának: Keljen fel az én atyám, és egyék az õ fia vadászatából, hogy áldjon meg engem a te lelked.
32 És monda néki az õ atyja Izsák: Kicsoda vagy te? És monda: Én vagyok a te elsõszülött fiad Ézsaú.
33 Akkor Izsák elrémüle igen nagy rémüléssel, és monda: Ki volt hát az, a ki vadat fogott és behozá nékem, és én mindenbõl ettem minekelõtte te megjöttél, és megáldottam õt, és áldott is lészen.
34 A mint hallotta vala Ézsaú az õ atyjának beszédét, nagy és igen keserves kiáltással felkiálta, és monda atyjának: Áldj meg engem is atyám.
35 Ez pedig monda: A te öcséd jöve el álnoksággal, és õ vevé el a te áldásodat.
36 Az pedig monda: Nem méltán hívják-é õt Jákóbnak? mert immár két ízben csalt meg engemet; elvevé elsõszülöttségemet, most pedig áldásomat vevé el. És monda: Nem tartottál-é nékem is valami áldást?
37 Felele Izsák és monda Ézsaúnak: Ímé uraddá tettem õt, és minden atyjafiát szolgául adtam néki, gabonával is borral is õt láttam el; mit míveljek azért immár veled fiam?
38 Monda Ézsaú az õ atyjának: Avagy csak az az egy áldásod van-é néked atyám? Áldj meg engem, engem is atyám; és felemelé szavát Ézsaú és sír vala.
39 Felele azért Izsák az õ atyja, és monda néki: Ímé kövér földön lesz lakásod, és [részed lesz] az ég harmatjából onnan felûl;
40 És fegyvered után élsz, és öcsédet szolgálod. De lészen, a mikor ellene támadsz, letöröd igáját nyakadról.
41 Gyûlöli vala azért Ézsaú Jákóbot az áldásért, a melylyel megáldotta vala õt az õ atyja, és monda Ézsaú az õ szívében: Közelgetnek az én atyámért való gyásznak napjai, és [akkor] megölöm az én öcsémet Jákóbot.
42 Mikor pedig hírûl vivék Rebekának, az õ nagyobbik fiának Ézsaúnak beszédit, elkülde és magához hívatá az õ kisebbik fiát Jákóbot, és monda néki: Ímé Ézsaú a te bátyád azzal fenyeget, hogy megöl téged.
43 Most azért fiam, hallgass az én szavamra, és kelj fel és fuss Lábánhoz az én bátyámhoz Háránba,
44 És maradj nála egy kevés ideig, míg a te bátyád haragja elmúlik;
45 Míg elfordul a te bátyád haragja te rólad, és elfelejtkezik arról a mit rajta elkövettél: akkor elküldök és haza hozatlak téged: miért fosztatnám meg mindkettõtöktõl egy napon?
46 Izsáknak pedig monda Rebeka: Eluntam életemet a Khitteusok leányai miatt. Ha Jákób a Khitteusok leányai közûl vesz feleséget, a milyenek ezek is, ez ország leányai közûl valók; minek nékem az élet?
28 Elõhívatá azért Izsák Jákóbot, és megáldá õt, és megparancsolá néki és mondá: Ne végy feleséget a Kananeusok leányai közûl.
2 Kelj fel, menj el Mésopotámiába, Bethuélnek a te anyád atyjának házához, és onnan végy magadnak feleséget, Lábánnak a te anyád bátyjának leányai közûl.
3 A mindenható Isten pedig áldjon meg, szaporítson és sokasítson meg téged, hogy népek sokaságává légy;
4 És adja néked az Ábrahám áldását, tenéked, és a te magodnak te veled egybe; hogy örökség szerint bírjad a földet, melyen jövevény voltál, melyet az Isten adott vala Ábrahámnak.
5 Elbocsátá azért Izsák Jákóbot, hogy menjen Mésopotámiába Lábánhoz a Siriabeli Bethuél fiához, Rebekának, Jákób és Ézsaú anyjának bátyjához.
6 És látá Ézsaú, hogy Izsák megáldotta Jákóbot, és elbocsátotta õt Mésopotámiába, hogy onnan vegyen magának feleséget; és hogy mikor áldja vala, parancsola néki, és monda: Ne végy feleséget a Kananeusok leányai közûl;
7 És hogy Jákób hallgata atyja és anyja szavára, és el is ment Mésopotámiába;
8 És látá Ézsaú, hogy a Kananeusok leányai nem tetszenek Izsáknak az õ atyjának:
9 Elméne Ézsaú Ismáelhez, és feleségûl vevé még az õ feleségeihez Ismáelnek az Ábrahám fiának leányát Mahaláthot, Nebajóthnak húgát.
10 Jákób pedig kiindula Beérsebából, és Hárán felé tartott.
11 És juta egy helyre, holott meghála, mivelhogy a nap lement vala: és võn egyet annak a helynek kövei közûl, és feje alá tevé; és lefeküvék azon a helyen.
12 És álmot láta: Ímé egy lajtorja vala a földön felállítva, melynek teteje az eget éri vala, és ímé az Istennek Angyalai fel- és alájárnak vala azon.
13 És ímé az Úr áll vala azon és szóla: Én [vagyok] az Úr, Ábrahámnak a te atyádnak Istene, és Izsáknak Istene; ezt a földet a melyen fekszel néked adom és a te magodnak.
14 És a te magod olyan lészen mint a földnek pora, és terjeszkedel nyugotra és keletre, északra és délre, és te benned és a te magodban áldatnak meg a föld minden nemzetségei.
15 És ímé én veled [vagyok], hogy megõrizzelek téged valahova menéndesz, és visszahozzalak e földre; mert el nem hagylak téged, míg be nem teljesítem a mit néked mondtam.
16 Jákób pedig fölébredvén álmából, monda: Bizonyára az Úr van e helyen, és én nem tudtam.
17 Megrémüle annak okáért és monda: Mily rettenetes ez a hely; nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és az égnek kapuja.
18 És felkele Jákób reggel, és vevé azt a követ, melyet feje alá tett vala, és oszlopul állítá fel azt, és olajat önte annak tetejére;
19 És nevezé annak a helynek nevét Béthelnek, az elõtt pedig Lúz vala annak a városnak neve.
20 És fogadást tõn Jákób, mondá: Ha az Isten velem leénd, és megõriz engem ezen az úton, a melyen most járok, és ha ételûl kenyeret s öltözetûl ruhát adánd nékem;
21 És békességgel térek vissza az én atyámnak házához: akkor az Úr leénd az én Istenem;
22 És ez a kõ, a melyet oszlopul állítottam fel, Isten háza lészen, és valamit adándasz nékem, annak tizedét néked adom.
29 Jákób azután lábára kelvén, elméne a napkeletre lakók földére.
2 És látá, hogy ímé egy kút van a mezõben, és hogy ott három falka juh hever vala. Mert abból a kútból itatják vala a nyájakat; de a kútnak száján nagy kõ vala:
3 Mikor pedig ott valamennyi nyáj összeverõdik, elgördítik a követ a kút szájáról és megitatják a juhokat s ismét helyére teszik a követ, a kút szájára.
4 És monda nékik Jákób: Honnan valók vagytok atyámfiai? És mondának: Háránból valók vagyunk.
5 És monda nékik: Ismeritek-é Lábánt, a Nákhor fiát? s azok felelének: Ismerjük.
6 Azután monda nékik: Egészségben van-é? s azok mondának: Egészségben van, és az õ leánya Rákhel ímhol jõ a juhokkal.
7 És monda [Jákób:] Ímé még nagy fenn van a nap, nincs ideje hogy betereljék a marhát: itassátok meg a juhokat, és menjetek, legeltessetek.
8 Azok pedig felelének: Nem tehetjük míg valamennyi nyáj össze nem verõdik, és el nem gördítik a követ a kút szájáról, hogy megitathassuk a juhokat.
9 Még beszélget vala velõk, mikor megérkezék Rákhel az õ atyja juhaival, melyeket legeltet vala.
10 S lõn, a mint meglátá Jákób Rákhelt, Lábánnak az õ anyja bátyjának leányát, és Lábánnak az õ anyja bátyjának juhait, odalépett Jákób és elgördíté a követ a kút szájáról, és megitatá Lábánnak az õ anyja bátyjának juhait.
11 És megcsókolá Jákób Rákhelt, és nagy felszóval síra.
12 S elbeszélé Jákób Rákhelnek, hogy õ az õ atyjának rokona és hogy Rebekának fia. Ez pedig elfuta, és megmondá az õ atyjának.
13 És lõn mikor Lábán Jákóbnak, az õ húga fiának hírét hallá, eleibe futa, megölelé és megcsókolá õt, és bevivé az õ házába, és az mindeneket elbeszéle Lábánnak.
14 És monda néki Lábán: Bizony én csontom és testem vagy te! És nála lakék egy hónapig,
15 És monda Lábán Jákóbnak: Avagy ingyen szolgálj-é engem azért, hogy atyámfia vagy? Mondd meg nékem, mi legyen a béred?
16 Vala pedig Lábánnak két leánya: a nagyobbiknak neve Lea, a kisebbiknek neve Rákhel.
17 Leának pedig gyenge szemei valának, de Rákhel szép termetû és szép tekintetû vala.
18 Megszereti vala azért Jákób Rákhelt, és monda: Szolgállak téged hét esztendeig Rákhelért, a te kisebbik leányodért.
19 És monda Lábán: Jobb néked adnom õt, hogysem másnak adjam õt, maradj én nálam.
20 Szolgála tehát Jákób Rákhelért hét esztendeig, s csak néhány napnak tetszék az neki, annyira szereti vala õt.
21 És monda Jákób Lábánnak: Add meg nékem az én feleségemet: mert az én idõm kitelt, hadd menjek be hozzá.
22 És begyûjté Lábán annak a helynek minden népét, és szerze lakodalmat.
23 Estve pedig vevé az õ leányát Leát, és bevivé hozzá, a ki beméne õ hozzá.
24 És Lábán az õ szolgálóját Zilpát, szolgálóul adá az õ leányának Leának.
25 És reggelre kelve: Ímé ez Lea! Monda azért Lábánnak: Mit cselekedtél én velem? Avagy nem Rákhelért szolgáltalak-é én tégedet? Miért csaltál meg engem?
26 Lábán pedig monda: Nem szokás nálunk, hogy a kisebbiket oda adják a nagyobbik elõtt.
27 Töltsd ki ennek hetét, azután amazt is néked adjuk a szolgálatért, melylyel majd szolgálsz nálam még más hét esztendeig.
28 Jákób tehát aképen cselekedék, kitölté azt a hetet; ez pedig néki adá Rákhelt, az õ leányát feleségûl.
29 És adá Lábán az õ leányának Rákhelnek, az õ szolgálóját Bilhát, hogy néki szolgálója legyen.
30 És beméne Rákhelhez is, és inkább szereté Rákhelt, hogysem Leát és szolgála õ nála még más hét esztendeig.
31 És meglátá az Úr Lea megvetett voltát, és megnyitá annak méhét. Rákhel pedig magtalan vala.
32 Fogada azért Lea az õ méhében és szûle fiat, és nevezé nevét Rúbennek, mert azt mondja vala: Meglátta az Úr az én nyomorúságomat; most már szeretni fog engem az én férjem.
33 Azután ismét teherbe esék és szûle fiat, és monda: Mivelhogy meghallotta az Úr megvetett voltomat, azért adta nékem ezt is; és nevezé nevét Simeonnak.
34 És megint teherbe esék és szûle fiat, és monda: Most már ragaszkodni fog hozzám az én férjem, mert három fiat szûltem néki; azért nevezé nevét Lévinek.
35 És ismét teherbe esék, és fiat szûle és mondá: Most már hálákat adok az Úrnak; azért nevezé nevét Júdának, és megszûnék a szûléstõl.
Genesis 27-29
New International Version
Genesis 27-29
New International Version
27 When Isaac was old and his eyes were so weak that he could no longer see,(A) he called for Esau his older son(B) and said to him, “My son.”
“Here I am,” he answered.
2 Isaac said, “I am now an old man and don’t know the day of my death.(C) 3 Now then, get your equipment—your quiver and bow—and go out to the open country(D) to hunt some wild game for me. 4 Prepare me the kind of tasty food I like(E) and bring it to me to eat, so that I may give you my blessing(F) before I die.”(G)
5 Now Rebekah was listening as Isaac spoke to his son Esau. When Esau left for the open country(H) to hunt game and bring it back, 6 Rebekah said to her son Jacob,(I) “Look, I overheard your father say to your brother Esau, 7 ‘Bring me some game and prepare me some tasty food to eat, so that I may give you my blessing in the presence of the Lord before I die.’(J) 8 Now, my son, listen carefully and do what I tell you:(K) 9 Go out to the flock and bring me two choice young goats,(L) so I can prepare some tasty food for your father, just the way he likes it.(M) 10 Then take it to your father to eat, so that he may give you his blessing(N) before he dies.”
11 Jacob said to Rebekah his mother, “But my brother Esau is a hairy man(O) while I have smooth skin. 12 What if my father touches me?(P) I would appear to be tricking him and would bring down a curse(Q) on myself rather than a blessing.”
13 His mother said to him, “My son, let the curse fall on me.(R) Just do what I say;(S) go and get them for me.”
14 So he went and got them and brought them to his mother, and she prepared some tasty food, just the way his father liked it.(T) 15 Then Rebekah took the best clothes(U) of Esau her older son,(V) which she had in the house, and put them on her younger son Jacob. 16 She also covered his hands and the smooth part of his neck with the goatskins.(W) 17 Then she handed to her son Jacob the tasty food and the bread she had made.
18 He went to his father and said, “My father.”
“Yes, my son,” he answered. “Who is it?”(X)
19 Jacob said to his father, “I am Esau your firstborn.(Y) I have done as you told me. Please sit up and eat some of my game,(Z) so that you may give me your blessing.”(AA)
20 Isaac asked his son, “How did you find it so quickly, my son?”
“The Lord your God gave me success,(AB)” he replied.
21 Then Isaac said to Jacob, “Come near so I can touch you,(AC) my son, to know whether you really are my son Esau or not.”
22 Jacob went close to his father Isaac,(AD) who touched(AE) him and said, “The voice is the voice of Jacob, but the hands are the hands of Esau.” 23 He did not recognize him, for his hands were hairy like those of his brother Esau;(AF) so he proceeded to bless him. 24 “Are you really my son Esau?” he asked.
“I am,” he replied.
25 Then he said, “My son, bring me some of your game to eat, so that I may give you my blessing.”(AG)
Jacob brought it to him and he ate; and he brought some wine and he drank. 26 Then his father Isaac said to him, “Come here, my son, and kiss me.”
27 So he went to him and kissed(AH) him(AI). When Isaac caught the smell of his clothes,(AJ) he blessed him and said,
“Ah, the smell of my son
is like the smell of a field
that the Lord has blessed.(AK)
28 May God give you heaven’s dew(AL)
and earth’s richness(AM)—
an abundance of grain(AN) and new wine.(AO)
29 May nations serve you
and peoples bow down to you.(AP)
Be lord over your brothers,
and may the sons of your mother bow down to you.(AQ)
May those who curse you be cursed
and those who bless you be blessed.(AR)”
30 After Isaac finished blessing him, and Jacob had scarcely left his father’s presence, his brother Esau came in from hunting. 31 He too prepared some tasty food and brought it to his father. Then he said to him, “My father, please sit up and eat some of my game, so that you may give me your blessing.”(AS)
32 His father Isaac asked him, “Who are you?”(AT)
“I am your son,” he answered, “your firstborn, Esau.(AU)”
33 Isaac trembled violently and said, “Who was it, then, that hunted game and brought it to me?(AV) I ate it just before you came and I blessed him—and indeed he will be blessed!(AW)”
34 When Esau heard his father’s words, he burst out with a loud and bitter cry(AX) and said to his father, “Bless(AY) me—me too, my father!”
35 But he said, “Your brother came deceitfully(AZ) and took your blessing.”(BA)
36 Esau said, “Isn’t he rightly named Jacob[a]?(BB) This is the second time he has taken advantage of(BC) me: He took my birthright,(BD) and now he’s taken my blessing!”(BE) Then he asked, “Haven’t you reserved any blessing for me?”
37 Isaac answered Esau, “I have made him lord over you and have made all his relatives his servants, and I have sustained him with grain and new wine.(BF) So what can I possibly do for you, my son?”
38 Esau said to his father, “Do you have only one blessing, my father? Bless me too, my father!” Then Esau wept aloud.(BG)
39 His father Isaac answered him,(BH)
“Your dwelling will be
away from the earth’s richness,
away from the dew(BI) of heaven above.(BJ)
40 You will live by the sword
and you will serve(BK) your brother.(BL)
But when you grow restless,
you will throw his yoke
from off your neck.(BM)”
41 Esau held a grudge(BN) against Jacob(BO) because of the blessing his father had given him. He said to himself, “The days of mourning(BP) for my father are near; then I will kill(BQ) my brother Jacob.”(BR)
42 When Rebekah was told what her older son Esau(BS) had said, she sent for her younger son Jacob and said to him, “Your brother Esau is planning to avenge himself by killing you.(BT) 43 Now then, my son, do what I say:(BU) Flee at once to my brother Laban(BV) in Harran.(BW) 44 Stay with him for a while(BX) until your brother’s fury subsides. 45 When your brother is no longer angry with you and forgets what you did to him,(BY) I’ll send word for you to come back from there.(BZ) Why should I lose both of you in one day?”
46 Then Rebekah said to Isaac, “I’m disgusted with living because of these Hittite(CA) women. If Jacob takes a wife from among the women of this land,(CB) from Hittite women like these, my life will not be worth living.”(CC)
28 So Isaac called for Jacob and blessed(CD) him. Then he commanded him: “Do not marry a Canaanite woman.(CE) 2 Go at once to Paddan Aram,[b](CF) to the house of your mother’s father Bethuel.(CG) Take a wife for yourself there, from among the daughters of Laban, your mother’s brother.(CH) 3 May God Almighty[c](CI) bless(CJ) you and make you fruitful(CK) and increase your numbers(CL) until you become a community of peoples. 4 May he give you and your descendants the blessing given to Abraham,(CM) so that you may take possession of the land(CN) where you now reside as a foreigner,(CO) the land God gave to Abraham.” 5 Then Isaac sent Jacob on his way,(CP) and he went to Paddan Aram,(CQ) to Laban son of Bethuel the Aramean,(CR) the brother of Rebekah,(CS) who was the mother of Jacob and Esau.
6 Now Esau learned that Isaac had blessed Jacob and had sent him to Paddan Aram to take a wife from there, and that when he blessed him he commanded him, “Do not marry a Canaanite woman,”(CT) 7 and that Jacob had obeyed his father and mother and had gone to Paddan Aram. 8 Esau then realized how displeasing the Canaanite women(CU) were to his father Isaac;(CV) 9 so he went to Ishmael(CW) and married Mahalath, the sister of Nebaioth(CX) and daughter of Ishmael son of Abraham, in addition to the wives he already had.(CY)
Jacob’s Dream at Bethel
10 Jacob left Beersheba(CZ) and set out for Harran.(DA) 11 When he reached a certain place,(DB) he stopped for the night because the sun had set. Taking one of the stones there, he put it under his head(DC) and lay down to sleep. 12 He had a dream(DD) in which he saw a stairway resting on the earth, with its top reaching to heaven, and the angels of God were ascending and descending on it.(DE) 13 There above it[d] stood the Lord,(DF) and he said: “I am the Lord, the God of your father Abraham and the God of Isaac.(DG) I will give you and your descendants the land(DH) on which you are lying.(DI) 14 Your descendants will be like the dust of the earth, and you(DJ) will spread out to the west and to the east, to the north and to the south.(DK) All peoples on earth will be blessed through you and your offspring.[e](DL) 15 I am with you(DM) and will watch over you(DN) wherever you go,(DO) and I will bring you back to this land.(DP) I will not leave you(DQ) until I have done what I have promised you.(DR)”(DS)
16 When Jacob awoke from his sleep,(DT) he thought, “Surely the Lord is in this place, and I was not aware of it.” 17 He was afraid and said, “How awesome is this place!(DU) This is none other than the house of God;(DV) this is the gate of heaven.”
18 Early the next morning Jacob took the stone he had placed under his head(DW) and set it up as a pillar(DX) and poured oil on top of it.(DY) 19 He called that place Bethel,[f](DZ) though the city used to be called Luz.(EA)
20 Then Jacob made a vow,(EB) saying, “If God will be with me and will watch over me(EC) on this journey I am taking and will give me food to eat and clothes to wear(ED) 21 so that I return safely(EE) to my father’s household,(EF) then the Lord[g] will be my God(EG) 22 and[h] this stone that I have set up as a pillar(EH) will be God’s house,(EI) and of all that you give me I will give you a tenth.(EJ)”
Jacob Arrives in Paddan Aram
29 Then Jacob continued on his journey and came to the land of the eastern peoples.(EK) 2 There he saw a well in the open country, with three flocks of sheep lying near it because the flocks were watered from that well.(EL) The stone(EM) over the mouth of the well was large. 3 When all the flocks were gathered there, the shepherds would roll the stone(EN) away from the well’s mouth and water the sheep.(EO) Then they would return the stone to its place over the mouth of the well.
4 Jacob asked the shepherds, “My brothers, where are you from?”(EP)
“We’re from Harran,(EQ)” they replied.
5 He said to them, “Do you know Laban, Nahor’s grandson?”(ER)
“Yes, we know him,” they answered.
6 Then Jacob asked them, “Is he well?”
“Yes, he is,” they said, “and here comes his daughter Rachel(ES) with the sheep.(ET)”
7 “Look,” he said, “the sun is still high; it is not time for the flocks to be gathered. Water the sheep and take them back to pasture.”
8 “We can’t,” they replied, “until all the flocks are gathered and the stone(EU) has been rolled away from the mouth of the well. Then we will water(EV) the sheep.”
9 While he was still talking with them, Rachel came with her father’s sheep,(EW) for she was a shepherd. 10 When Jacob saw Rachel(EX) daughter of his uncle Laban, and Laban’s sheep, he went over and rolled the stone(EY) away from the mouth of the well and watered(EZ) his uncle’s sheep.(FA) 11 Then Jacob kissed(FB) Rachel and began to weep aloud.(FC) 12 He had told Rachel that he was a relative(FD) of her father and a son of Rebekah.(FE) So she ran and told her father.(FF)
13 As soon as Laban(FG) heard the news about Jacob, his sister’s son, he hurried to meet him. He embraced him(FH) and kissed him and brought him to his home, and there Jacob told him all these things. 14 Then Laban said to him, “You are my own flesh and blood.”(FI)
Jacob Marries Leah and Rachel
After Jacob had stayed with him for a whole month, 15 Laban said to him, “Just because you are a relative(FJ) of mine, should you work for me for nothing? Tell me what your wages(FK) should be.”
16 Now Laban had two daughters; the name of the older was Leah,(FL) and the name of the younger was Rachel.(FM) 17 Leah had weak[i] eyes, but Rachel(FN) had a lovely figure and was beautiful.(FO) 18 Jacob was in love with Rachel(FP) and said, “I’ll work for you seven years in return for your younger daughter Rachel.”(FQ)
19 Laban said, “It’s better that I give her to you than to some other man. Stay here with me.” 20 So Jacob served seven years to get Rachel,(FR) but they seemed like only a few days to him because of his love for her.(FS)
21 Then Jacob said to Laban, “Give me my wife. My time is completed, and I want to make love to her.(FT)”
22 So Laban brought together all the people of the place and gave a feast.(FU) 23 But when evening came, he took his daughter Leah(FV) and brought her to Jacob, and Jacob made love to her. 24 And Laban gave his servant Zilpah(FW) to his daughter as her attendant.(FX)
25 When morning came, there was Leah! So Jacob said to Laban, “What is this you have done to me?(FY) I served you for Rachel, didn’t I? Why have you deceived me?(FZ)”
26 Laban replied, “It is not our custom here to give the younger daughter in marriage before the older one.(GA) 27 Finish this daughter’s bridal week;(GB) then we will give you the younger one also, in return for another seven years of work.(GC)”
28 And Jacob did so. He finished the week with Leah, and then Laban gave him his daughter Rachel to be his wife.(GD) 29 Laban gave his servant Bilhah(GE) to his daughter Rachel as her attendant.(GF) 30 Jacob made love to Rachel also, and his love for Rachel was greater than his love for Leah.(GG) And he worked for Laban another seven years.(GH)
Jacob’s Children
31 When the Lord saw that Leah was not loved,(GI) he enabled her to conceive,(GJ) but Rachel remained childless. 32 Leah became pregnant and gave birth to a son.(GK) She named him Reuben,[j](GL) for she said, “It is because the Lord has seen my misery.(GM) Surely my husband will love me now.”
33 She conceived again, and when she gave birth to a son she said, “Because the Lord heard that I am not loved,(GN) he gave me this one too.” So she named him Simeon.[k](GO)
34 Again she conceived, and when she gave birth to a son she said, “Now at last my husband will become attached to me,(GP) because I have borne him three sons.” So he was named Levi.[l](GQ)
35 She conceived again, and when she gave birth to a son she said, “This time I will praise the Lord.” So she named him Judah.[m](GR) Then she stopped having children.(GS)
Footnotes
- Genesis 27:36 Jacob means he grasps the heel, a Hebrew idiom for he takes advantage of or he deceives.
- Genesis 28:2 That is, Northwest Mesopotamia; also in verses 5, 6 and 7
- Genesis 28:3 Hebrew El-Shaddai
- Genesis 28:13 Or There beside him
- Genesis 28:14 Or will use your name and the name of your offspring in blessings (see 48:20)
- Genesis 28:19 Bethel means house of God.
- Genesis 28:21 Or Since God … father’s household, the Lord
- Genesis 28:22 Or household, and the Lord will be my God, 22 then
- Genesis 29:17 Or delicate
- Genesis 29:32 Reuben sounds like the Hebrew for he has seen my misery; the name means see, a son.
- Genesis 29:33 Simeon probably means one who hears.
- Genesis 29:34 Levi sounds like and may be derived from the Hebrew for attached.
- Genesis 29:35 Judah sounds like and may be derived from the Hebrew for praise.
Hungarian Károli (KAR)
New International Version (NIV) 
Holy Bible, New International Version®, NIV® Copyright ©1973, 1978, 1984, 2011 by Biblica, Inc.® Used by permission. All rights reserved worldwide.
NIV Reverse Interlinear Bible: English to Hebrew and English to Greek. Copyright © 2019 by Zondervan.