Añadir traducción en paralelo Imprimir Opciones de la página

41  Lõn pedig két esztendõ múlván, hogy a Faraó álmot láta, s ímé áll vala a folyóvíz mellett.

És ímé a folyóvízbõl hét szép és kövér tehén jõ vala ki, és legel vala a nádasban.

S ímé azok után más hét tehén jõ vala ki a folyóvízbõl, rútak és ösztövérek, és oda állanak vala ama tehenek mellé a folyóvíz partján.

És elnyelék a rút és ösztövér tehenek a hét szép és kövér tehenet; és felserkene a Faraó.

És elaluvék és másodszor is álmot láta, és ímé hét gabonafej nevekedik vala egy száron, mind teljes és szép.

És ímé azok után hét vékony s keleti széltõl kiszáradt gabonafej nevekedik vala.

És elnyelék a vékony gabonafejek a hét kövér és teljes gabonafejet. És felserkene a Faraó, és ímé álom [vala.]

Reggelre kelvén, nyugtalankodék lelkében, elkülde azért és egybehívatá Égyiptom minden jövendõmondóját, és minden bölcsét és elbeszélé nékik a Faraó az õ álmát, de senki sem vala, ki azokat megmagyarázta volna a Faraónak.

Szóla azért a fõpohárnok a Faraónak, mondván: Az én bûneimrõl emlékezem e napon.

10 A Faraó megharagudt vala az õ szolgáira, és fogságba vettetett vala engem a testõrök fõhadnagyának házába, engem és a fõsütõmestert.

11 És álmot látánk egy éjjel, én is, az is; mindegyikünk a maga álmának értelme szerint álmoda.

12 És [vala] velünk ott egy héber ifjú, a testõrök fõhadnagyának szolgája; elbeszéltük vala néki, és õ megfejté nékünk a mi álmainkat; mindegyikünknek az õ álma szerint fejté meg.

13 És lõn, hogy a miképen megfejté nékünk, úgy lõn: engem visszahelyeze hívatalomba, amazt pedig felakasztatá.

14 Elkülde azért a Faraó és hívatá Józsefet, és hamarsággal kihozák õt a tömlöczbõl, és megborotválkozék, ruhát válta és a Faraóhoz méne.

15 És monda a Faraó Józsefnek: Álmot láttam és nincs a ki megmagyarázza azt: Én pedig azt hallottam rólad beszélni, hogy ha meghallod az álmot, meg is magyarázod azt.

16 És felele József a Faraónak, mondván: Nem én, Isten jelenti meg, a mi a Faraónak javára van.

17 Monda azért a Faraó Józsefnek: Álmomban ímé állok vala a folyóvíz partján.

18 És ímé a folyóvízbõl hét kövér és szép tehén jõ vala ki, és legel vala a nádasban.

19 S ímé azok után más hét tehén jõ vala ki, nagyon ösztövérek, rútak és hitványak; egész Égyiptom földén nem láttam azokhoz hitványságra hasonlókat.

20 És elnyelék az ösztövér és rút tehenek, az elébbi hét kövér tehenet.

21 És azok gyomrukban valának, de nem tetszik vala meg, hogy gyomrukban volnának, mert külsejök oly rút vala, mint az elõtt. És felserkenék.

22 És láttam álmomban, és ímé hét gabonafej nevekedik vala egy száron, mind teljes és szép.

23 És ímé hét összeaszott, vékony, keleti széltõl kiszáradt gabonafej nevekedik vala azok után,

24 És elnyelék a vékony gabonafejek a hét szép gabonafejet. És elmondám az írástudóknak, de senki sincs, a ki megmagyarázza nékem.

25 És monda József a Faraónak: A Faraó álma egy és ugyanaz; a mit Isten cselekedni akar, azt jelentette meg a Faraónak.

26 A hét szép tehén, hét esztendõ, a hét szép gabonafej az is hét esztendõ; az álom egy és ugyanaz.

27 A hét ösztövér és rút tehén pedig, melyek amazok után jöttek ki, az is hét esztendõ, és a hét vékony, keleti széltõl kiszáradt gabonafej, az az éhségnek hét esztendeje.

28 Ez az a mit mondék a Faraónak, [hogy] a mit Isten cselekedni akar, megmutatta a Faraónak.

29 Ímé hét esztendõ jõ, [és] nagy bõség lesz egész Égyiptomban.

30 Azok után pedig következik az éhség hét esztendeje, s minden bõséget elfelejtenek Égyiptom földén, és megemészti az éhség a földet.

31 És nem ismerszik meg az elébbi bõség e földön az utána következõ éhség miatt, mert igen nagy lesz.

32 Hogy pedig a Faraó álma kettõs, kétszeres vala, [onnan van], mert Istennél elvégezett dolog ez, és siet az Isten azt véghez vinni.

33 Most azért szemeljen ki a Faraó egy értelmes és bölcs férfit, és tegye Égyiptom földén gondviselõvé.

34 Cselekedje [ezt a] Faraó és rendeljen tiszttartókat az országnak, és szedjen ötödöt Égyiptom földén a hét bõ esztendõben.

35 És takarítsák be a következõ jó esztendõk minden termését, és gyûjtsenek gabonát a Faraó keze alá, élelmûl a városokban, és tartsák meg,

36 És legyen az élelem tartalékban az ország számára az éhség hét esztendejére, melyek elkövetkeznek Égyiptom földére, hogy el ne vesszen e föld az éhség miatt.

37 És tetszék e beszéd a Faraónak és minden õ szolgáinak.

38 Monda azért a Faraó az õ szolgáinak: Találhatnánk-é ehhez hasonló férfit, a kiben az Isten lelke van?

39 És monda a Faraó Józsefnek: Mivelhogy Isten mind ezeket néked jelentette meg, nincs hozzád fogható értelmes és bölcs ember.

40 Te légy az én házamon fõgondviselõ, és minden népem a te szavadra hallgasson, csak a királyiszék tesz engem nálad nagyobbá.

41 Monda továbbá a Faraó Józsefnek: Ímé fejedelemmé tettelek az egész Égyiptom földén.

42 És levevé a Faraó a maga gyûrûjét kezérõl, és adá azt József kezére; és felöltözteté õt drága gyolcs ruhába, és aranylánczot tõn az õ nyakába.

43 És meghordoztatá õt az õ második szekerén, és kiáltják vala õ elõtte: Térdet hajtsatok! Így tevé õt [fejedelemmé] az egész Égyiptom földén.

44 És monda a Faraó Józsefnek: Én vagyok a Faraó; de te nálad nélkül senki se kezét, se lábát fel ne emelhesse egész Égyiptom földén.

45 És nevezé a Faraó József nevét Czafenát-Pahneákhnak, és adá néki feleségûl Aszenáthot, Potiferának On papjának leányát. És kiméne József Égyiptom földére.

46 József pedig harmincz esztendõs vala, mikor a Faraó elõtt, az égyiptomi király elõtt álla. Kiméne tehát József a Faraó elõl, és bejárá az egész Égyiptom földét.

47 És a föld a hét bõ esztendõ alatt tele marokkal ontá a termést.

48 És összegyûjté a hét esztendõnek minden eleségét, mely vala Égyiptom földén, és a városokba takarítá az élelmet, [minden] városba a körülte levõ határ élelmét takarítá be.

49 És felhalmozá József a gabonát, mint a tenger fövénye, igen sokat, annyira, hogy megszûntek azt számba venni, mivelhogy száma nem [vala].

50 Józsefnek pedig születék két fia az éhség esztendejének eljötte elõtt, kiket szûle néki Aszenáth, Potiferának az On papjának leánya.

51 És nevezé József az elsõszülöttnek nevét Manassénak: mert [úgymond], elfelejteté én velem Isten minden én veszõdségemet, és az én atyámnak egész házát.

52 A másodiknak nevét pedig nevezé Efraimnak: mivel, [úgymond], megszaporított engem Isten az én nyomorúságomnak földén.

53 Eltele tehát a bõség hét esztendeje, a mely vala Égyiptomnak földén.

54 És elkezdõdék az éhség hét esztendeje, mint megmondotta vala József; és lõn éhség minden országban; de Égyiptom földén mindenütt vala kenyér.

55 [De] megéhezék egész Égyiptom földe is, és kenyérért kiált vala a nép a Faraóhoz. - Monda pedig a Faraó mind az Égyiptombelieknek: Menjetek Józsefhez, [és] a mit mond néktek, azt míveljétek.

56 És az éhség mind az egész földön vala. Akkor mind megnyitá József a [gabonás házakat], és árulja vala az Égyiptombelieknek; mert nagyobbodik vala az éhség Égyiptom földén.

57 És mind az egész föld Égyiptomba megy vala Józsefhez gabonát venni; mert nagy vala az éhség az egész földön.

42  És látá Jákób, hogy van gabona Égyiptomban és monda Jákób az õ fiainak: Mit néztek egymásra?

És monda: Ímé hallom hogy Égyiptomban van gabona; menjetek le oda, és vegyetek onnan nékünk gabonát, hogy éljünk és ne haljunk meg.

Leméne azért Józsefnek tíz bátyja Égyiptomba gabonát venni.

De Benjámint a József öcscsét nem bocsátá el Jákób az õ bátyjaival; mert mondá: Netalán veszedelem érhetné.

Elmenének tehát Izráel fiai gabonát venni az oda menõkkel együtt, mert éhség vala Kanaán földén.

József pedig az ország kormányzója vala, és õ árulja vala a gabonát a föld minden népének. Eljutának azért a József bátyjai, és arczczal a földre borúlának õ elõtte.

Amint meglátá József az õ bátyjait, megismeré õket, de idegennek mutatá magát hozzájok, és kemény beszédekkel szóla nékik, mondván: Honnan jöttetek? Azok pedig mondának: Kanaán földérõl jöttünk eleséget venni.

Megismeré pedig József az õ bátyjait, de azok nem ismerék meg õt.

És megemlékezék József az álmokról, a melyeket azok felõl álmodott vala. És monda nékik: Kémek vagytok ti, kik azért jöttetek, hogy az ország védetlen részeit meglássátok.

10 És mondának néki: Nem uram, hanem eleséget venni jöttek a te szolgáid.

11 Mi mindnyájan egy ember fiai vagyunk: igaz emberek vagyunk. [Soha] nem voltak kémek a te szolgáid.

12 Ismét monda: Nem úgy van, hanem azért jöttetek, hogy az ország védetlen részeit meglássátok.

13 [Amazok] mondának: Mi, te szolgáid, tizenketten vagyunk testvérek, egy embernek fiai, Kanaán földén; és ímé legkisebbikünk most atyánknál van, egyikünk pedig nincsen meg.

14 József pedig monda nékik: Úgy van a mint néktek mondám: kémek vagytok.

15 Ezzel lesztek próbára téve: Úgy éljen a Faraó, hogy ki nem mentek innen, míg ide nem jõ a ti legkisebbik atyátokfia.

16 Küldjetek el közûletek egyet, hogy hozza ide testvérteket; ti pedig fogva lesztek. Így lesz próbára téve beszédetek, hogy igaz járatban vagytok-é vagy nem? Úgy éljen a Faraó, hogy ti kémek vagytok.

17 Annakokáért fogságban tartá õket harmadnapig.

18 Harmadnap pedig monda nékik József: Ezt cselekedjétek, hogy éljetek; az Istent én is félem.

19 Ha igaz emberek vagytok, maradjon fogva egyik testvéretek a ti tömlöczötökben, ti pedig menjetek el, vigyetek gabonát házaitok szükségére.

20 Legkisebbik atyátokfiát pedig hozzátok én hozzám, akkor igazolva lesznek beszédeitek és nem haltok meg. És aképen cselekedének.

21 És mondának egymásnak: Bizony vétkeztünk mi a mi atyánkfia ellen, a kinek láttuk lelki szorongását, mikor nékünk könyörög vala, de nem hallgattunk reá; azért következett reánk ez a nyomorúság.

22 Rúben pedig felele nékik, mondván: Avagy nem mondtam-é néktek, hogy ne vétkezzetek a gyermek ellen, de ti nem hallgattatok reám. És ímé vérét is keresik rajtunk!

23 És nem tudják vala õk, hogy József érti õket, mert tolmács vala közöttük.

24 És elfordula tõlök és síra: Azután hozzájok fordula és szóla nékik, és visszatartá közûlök Simeont, és szemök láttára megkötözteté õt.

25 És parancsola József, hogy töltsék meg edényeiket gabonával, és tegyék vissza pénzöket mindeniknek az õ zsákjába, és hogy adjanak nékik enni valót az útra; és így cselekedének velök.

26 És felveték gabonájokat szamaraikra és elmenének onnan.

27 És egyik kioldá zsákját, hogy abrakot adjon szamarának a szálláson és meglátá az õ pénzét, hogy ímé zsákja szájában van az.

28 És monda az õ atyjafiainak: Visszatették az én pénzemet, és ímé zsákomban van. Akkor megrettene szívök, és remegve mondának egymásnak: Micsoda ez, a mit Isten cselekedett velünk?

29 És eljutának atyjokhoz Jákóbhoz Kanaán földére és mindazt elbeszélék néki a mi velök történt vala, mondván:

30 Az a férfiú, annak a földnek ura, keményen szóla nékünk, és úgy bánt velünk, mintha az országot kémleltük volna.

31 És mondánk néki: Igaz emberek vagyunk, [soha] nem voltunk mi kémek.

32 Tizenketten vagyunk atyafiak, a mi atyánknak fiai, egyikünk nincs meg, legkisebbikünk pedig most atyánkkal [van] Kanaán földén.

33 És monda nékünk az a férfiú, annak a földnek ura: Errõl ismerem meg, hogy igaz emberek vagytok: egyik atyátokfiát hagyjátok nálam, a házaitok szükségére valót vigyétek, és menjetek el;

34 És hozzátok hozzám a ti legkisebbik atyátokfiát, akkor megtudom, hogy nem vagytok kémek, hanem igaz emberek; akkor visszaadom néktek a ti atyátokfiát, és ebben az országban kereskedhettek.

35 És lõn a mint zsákjaikat kiüresíték, ímé az õ csomó pénze mindeniknek zsákjában vala. A mint látták az õ csomó pénzeiket õk és az õ atyjok, megfélemlének.

36 És monda nékik az õ atyjok Jákób: Megfosztotok engem gyermekeimtõl; József nincsen, Simeon sincsen. Benjámint is elviszitek? mindez engem ér!

37 Akkor szóla Rúben az õ atyjának, mondván: az én két fiamat öld meg, ha meg nem hozom õt néked. Bízd az én kezemre õt, és én visszahozom néked.

38 Az pedig monda: Nem megy le [oda] az én fiam ti veletek, mert az õ bátyja megholt és õ maga maradt meg; ha veszedelem érné õt az úton, a melyen elmentek, õsz fejemet búba borítva bocsátanátok le a koporsóba.

A fáraó álma

41 Két teljes év múlt el ezután, és a fáraó is álmot látott.

Álmában a Nílus partján állt, és látta, hogy a folyóból hét szép, kövér tehén jön ki, és legelésznek a parton. Utánuk másik hét tehén jött fel a vízből, de ezek csúnyák és nagyon soványak voltak. Oda álltak az előző kövér tehenek mellé. Azután a hét csúnya és sovány tehén kezdte fölfalni a másik hét szép és kövér tehenet, s végül egészen megették őket.

Eddig tartott az álom, s a fáraó fölébredt.

Majd ismét elaludt, és megint álmot látott: hét szép, kövér búzakalász növekedett egy száron. Utánuk másik hét kalász növekedett, de ezek a sivatagi forró széltől aszottak, hitványak és soványak voltak. Majd a hét sovány kalász elnyelte a szép kalászokat.

Eddig tartott a második álom, s a fáraó fölébredt.

Nagyon nyugtalanították ezek az álmok, ezért reggel összehívatta Egyiptom bölcseit és varázslóit. Elmondta nekik, mit álmodott, de a bölcsek nem értették, mit jelent.

Ekkor a főpohárnok ezt mondta a fáraónak: „Felség, be kell vallanom, hogy hibát vétettem. 10 Felséged egyszer megharagudott szolgáira, a királyi pékmesterek főnökére meg rám, és mindkettőnket a testőrparancsnok börtönébe vetett. 11 Ott mindketten álmot láttunk: ugyanazon az éjjelen láttuk, de mást-mást álmodtunk, és az álmok jelentése is különböző volt. 12 Ott raboskodott velünk egy fiatalember, a testőrparancsnok héber rabszolgája, akinek elmondtuk, mit álmodtunk. Ő pedig mind a kettőnknek meg tudta mondani, mit jelent az álmunk. 13 És valóban, pontosan úgy történt, ahogy ő mondta: engem felséged visszahelyezett állásomba, a pékmestert pedig kivégeztette.”

József megmagyarázza a fáraó álmát

14 Ennek hallatára a fáraó megparancsolta, hogy Józsefet hozzák elébe a börtönből. Sietve el is mentek érte, József pedig megborotválkozott és átöltözött. Ezután a fáraó elé vitték.

15 A fáraó megszólította: „Álmot láttam, és senki sem tudja megmagyarázni, mit jelent. De rólad azt hallottam, hogy meg tudod fejteni az álmok jelentését!”

16 József így felelt: „Felség, nem én, hanem Isten az, aki a megfejtést tudtára adja a fáraónak, ez pedig felséged javát szolgálja.”

17 Akkor a fáraó elmondta Józsefnek, mit álmodott: „A Nílus partján álltam, 18 és láttam, hogy a folyóból hét szép, kövér tehén jön ki, és legelésznek a parton. 19 Utánuk másik hét tehén jött fel a vízből, de ezek csúnyábbak és soványabbak voltak, mint amilyeneket valaha is láttam Egyiptomban. 20 Azután a hét csúnya és sovány tehén fölfalta az előző hét kövér tehenet. 21 Különös módon a sovány teheneken meg sem látszott, hogy fölfalták a kövéreket: ugyanolyan soványak maradtak, mint azelőtt. Ezután fölébredtem.

22 Majd ismét elaludtam és megint álmot láttam: hét szép, kövér búzakalász növekedett egy száron. 23 Utánuk másik hét kalász növekedett, de ezek a sivatagi forró széltől aszottak, hitványak és soványak voltak. 24 Majd a hét sovány kalász elnyelte a szép kalászokat.

Elmondtam ezeket a varázslóknak, de egyikük sem tudta megfejteni, mit jelent.”

25 József azt mondta a fáraónak: „Felség, ez a két álom ugyanazt jelenti. Isten így mutatta meg a fáraónak, amit tenni készül. 26 A hét szép tehén hét esztendőt jelent. Ezt jelenti a hét kövér kalász is. A jelentésük ugyanaz. 27 A hét sovány tehén és a hét hőségtől aszott meddő kalász is hét évet jelent: az éhínség hét esztendejét. 28 Ez az, amit mondtam, hogy Isten előre megmutatta felségednek, amit cselekedni fog. 29 Mert bizony eljön a bő termés hét esztendeje egész Egyiptomra, 30 azután pedig hét szűk esztendő következik, amely miatt a nép elfelejti az előző bőség idejét. Szűkölködés és éhínség fogja emészteni egész Egyiptomot. 31 A korábbi bőségnek nyoma sem marad az éhezés ideje alatt, mert a csapás olyan súlyos lesz.

32 Felséged tehát kétszer álmodta ugyanazt — ez pedig azt jelenti, hogy ezt Isten már véglegesen elhatározta, és hamarosan véghez is viszi. 33 Most tehát jelöljön ki felséged egy értelmes és bölcs férfit, és adjon neki felhatalmazást egész Egyiptomban! 34 Egyúttal rendeljen felséged felügyelőket, akik a bőség hét esztendeje alatt begyűjtik az egész országból a termés ötödrészét! 35 Gyűjtsenek össze minden tárolható élelmet és gabonát a bőséges években a fáraó raktáraiba, és őrizzék azt a városokban! 36 Legyen ez a raktározott élelem az ország tartaléka az éhség hét esztendejében, amely eljön Egyiptomra! Így a szűk esztendők miatt nem pusztul el az ország.”

A fáraó maga mellé emeli Józsefet

37 A fáraónak és tanácsadóinak nagyon tetszett József terve. 38 Ezért a fáraó így szólt hozzájuk: „Ki lehetne alkalmasabb erre a feladatra, mint ez a fiatalember, akiben Isten szelleme lakik?”

39 Azután Józsefhez fordult: „Mivel Isten neked mutatta meg mindezeket, nincs nálad bölcsebb és értelmesebb férfi! 40 Téged bízlak hát meg, hogy viselj gondot egész birodalmamra! Népemet szavad kormányozza, és engedelmeskedjenek neked! Csak a királyi trón tesz engem hatalmasabbá nálad. 41 Most azért egész Egyiptom kormányzójává teszlek téged!” 42 Ekkor a fáraó levette a pecsétgyűrűjét, és József ujjára húzta. Majd megparancsolta, hogy Józsefet öltöztessék rangjának megfelelő finom lenvászon ruhába, és arany láncot tett a nyakába.

43 Azután elrendelte, hogy a fáraó második harci szekerén hordozzák körbe Egyiptomban, és kiáltsák: „Térdeljetek le József előtt!” Így tette a fáraó őt egész Egyiptom kormányzójává. 44 Ezt mondta a fáraó Józsefnek: „Jóllehet én vagyok Egyiptom királya, de tudtod és beleegyezésed nélkül még a kisujját se mozdítsa senki országomban!” 45-46 A fáraó egyiptomi nevet adott Józsefnek: attól kezdve Cáfenat-Panéah[a]-nak hívták.

Azután a fáraó Józsefhez adta feleségül Ászenatot, Potiferának, Ón papjának leányát. Így lett József 30 éves korában egész Egyiptom kormányzója. Ezután kiment a fáraó palotájából, és keresztül-kasul bejárta egész Egyiptom földjét.

A bőség hét éve

47 Elkezdődtek a bőség évei, s ezalatt tele marokkal ontotta termését a föld egész Egyiptomban. 48 József munkához látott: megszervezte, hogy minden városba gyűjtsék be a környező földekről a termés nélkülözhető részét, s ezt raktárakban helyezte el. 49 A bőség hét éve alatt olyan rengeteg sok gabonát halmozott föl, mint a tenger partján a homok. A végén már nem is vették számba, csak gyűjtötték raktárakba a sok termést.

50 Még mielőtt a szűk esztendők elkezdődtek volna, két fia született Józsefnek feleségétől, Ászenattól, aki Potiferának, Ón papjának leánya volt. 51 Elsőszülöttjét Manassénak nevezte József, mert azt mondta: „Bizony, elfeledtette[b] velem Isten minden keserűségemet, és apám családját!” 52 Második fiának az Efraim nevet adta, mert ezt mondta: „Megszaporított[c] engem Isten szenvedésem földjén.”

A hét szűk esztendő

53 Azután elmúltak a bőséges termést hozó évek, 54 és elkezdődött a hét szűk esztendő. Pontosan úgy történt, ahogy József előre megmondta. Sem Egyiptomban, sem a környező országokban nem termett a föld, és mindenhol éheztek az emberek. Egyiptomban azonban bőven volt gabona, mivel József még idejében elraktározta. 55 Amikor az egyiptomi nép is éhezni kezdett, kenyérért könyörögtek a fáraóhoz, aki ezt mondta: „Forduljatok Józsefhez, és tegyétek azt, amit mond!”

56 Mindenhol a földön éhínség uralkodott, de akkor József megnyitotta raktárait, és árulta a gabonát az egyiptomiaknak. Az éhínség pedig egyre súlyosabban nehezedett az emberekre. 57 A környező országokban is elhatalmasodott az éhínség, emiatt mindenki Egyiptomba ment gabonát vásárolni.

József álma beteljesül

42 Éhínség volt Kánaán földjén is, de Jákób megtudta, hogy Egyiptomban még van gabona. Szólt hát a fiainak: „Ugyan mit ültök itt tehetetlenül? Hallottam, hogy Egyiptomban még van eladó gabona. Menjetek, és vásároljatok onnan, hogy ne haljunk éhen!”

Így hát József tíz testvére elindult Egyiptomba gabonát venni. Benjámint, József öccsét Jákób nem engedte el velük, mert féltette, nehogy valami baja essen.

Mivel egész Kánaánban nagy éhínség uralkodott, sokan igyekeztek Egyiptomba gabonáért. Izráel tíz fia is útra kelt a többiekkel együtt.

Egyiptomban mindenkinek Józsefhez kellett fordulnia, ha gabonát akart vásárolni, mert ő volt az egész birodalom kormányzója. Ezért, amikor József tíz testvére megérkezett, ők is József elé járultak, és arccal a földre borultak előtte[d], így köszöntötték. 7-8 József azonnal megismerte testvéreit, akik viszont nem ismerték fel, mert József idegennek mutatta magát, és barátságtalanul beszélt velük. „Honnan jöttök?” — kérdezte tőlük szigorúan.

„Kánaán földjéről jöttünk gabonát vásárolni” — felelték.

Józsefnek eszébe jutott, amit régen álmodott a testvéreiről, de hangosan csak ennyit mondott: „Úgy látom, ti nem gabonáért jöttetek ide, hanem azért, hogy országunk gyenge pontjait kikémleljétek, mert kémek vagytok!”

10-11 A testvérek tiltakoztak: „Nem, urunk, szolgáid valóban élelemért jöttek, és egyáltalán nem kémek. Mindannyian testvérek, becsületes emberek és egy apának a fiai vagyunk.”

12 „Nem hiszem — felelt József —, biztosan kémkedni jöttetek!”

13 „Szolgáid tizenketten voltak testvérek, mindannyian egy apától, aki Kánaán földjén él. A legfiatalabb öcsénk most is ott van apánk mellett, egyik testvérünk pedig elveszett” — magyarázkodtak a testvérek.

József visszaküldi testvéreit Benjáminért

14-15 De József így határozott: „Mégiscsak kémek vagytok ti! Halljátok meg hát, hogyan teszlek próbára benneteket: A fáraó életére mondom, el nem engedlek benneteket, hacsak a legkisebb testvéretek ide nem jön! 16 Egyikőtöket küldjétek haza, hogy hozza ide őt. Ezzel teszlek próbára titeket, hogy igazat mondtatok-e: mert ha nem hozza ide a testvéreteket, akkor a Fáraóra mondom, bebizonyosodik, hogy mégis kémek vagytok! Amíg ő vissza nem jön, addig a többiek itt maradnak!” 17 Ezután József három napra börtönbe záratta testvéreit.

A testvérek hazatérnek

18 A harmadik napon ismét maga elé hozatta őket, és ezt mondta nekik: „Mivel istenfélő ember vagyok, a következőképpen határoztam. Ezt tegyétek, hogy életben maradjatok: 19 Ha valóban becsületes emberek vagytok, egyikőtök maradjon itt a börtönben, a többiek meg térjenek haza, és vigyenek gabonát éhező családjuknak! 20 Azután sietve hozzátok ide legkisebb testvéreteket, hogy lássam, igazat mondtatok-e. Ha igen, akkor nem kell meghalnotok!”

Ezt a testvérek elfogadták, és megígérték. 21 Közben egymás között így tanakodtak: „Látjátok, amiatt bűnhődünk most, amit az öcsénk ellen vétettünk! Hiszen láttuk, mennyire szenved, mikor könyörgött nekünk, hogy engedjük szabadon, de nem hallgattunk rá! Emiatt ért bennünket ez a nagy baj!” 22 Rúben is szemére vetette testvéreinek: „Nem megmondtam nektek, hogy ne bántsátok a fiút, de ti nem hallgattatok rám! Most pedig számon kérik rajtunk a megölését!”

23-24 József tolmács útján beszélt a testvéreivel, akik nem sejtették, hogy érti a nyelvüket. József azonban minden szavukat értette, amikor azok egymás között tanakodtak, ezért kisietett onnan, és sírva fakadt. Majd összeszedte magát, visszatért testvéreihez, és tovább beszélgetett velük. Azután szemük láttára megkötöztette Simeont, a többieket pedig elengedte. 25 Majd titokban megparancsolta szolgáinak, hogy testvérei zsákjait töltsék meg gabonával, sőt, a kifizetett vételárat is tegyék vissza mindegyikük zsákjába, és lássák el őket útravaló élelemmel. A szolgák teljesítették a parancsot.

26 A testvérek felrakták a zsákokat szamaraikra, és elindultak hazafelé. 27 Útközben, amikor este megpihentek, egyikük kinyitotta a gabonás zsákját, hogy a szamarának abrakot adjon, és észrevette, hogy a pénze megint ott van a zsákban. 28 Felkiáltott: „Idenézzetek! Itt a pénzem a zsákban! Én kifizettem, de valaki visszatette.” Ettől mindannyian megijedtek, és ezt mondták: „Ezt Isten tette velünk, de mi lesz ebből?”

29 Majd tovább utaztak, és mikor megérkeztek apjukhoz Kánaánba, mindent elmondtak neki: 30 „Egyiptom kormányzója ellenségesen szólt hozzánk, és úgy bánt velünk, mintha kémek lettünk volna. 31 Mi elmondtuk, hogy becsületes emberek vagyunk, és nem kémkedni jöttünk. 32 Mondtuk, hogy tizenketten vagyunk testvérek, egy apának fiai, de egyikünk meghalt, a legkisebb pedig otthon maradt apánk mellett, Kánaánban.

33 Akkor a kormányzó azt mondta: »Próbára teszlek benneteket, hogy lássam, igazat mondtatok-e. Egyik testvéreteknek itt kell maradnia, ti pedig vigyetek gabonát éhező családjaitoknak. 34 De azután vissza kell jönnötök, és hozzátok magatokkal legkisebb testvéreteket is! Ha elhozzátok, akkor hiszek nektek, hogy nem kémek, hanem becsületes emberek vagytok. Akkor szabadon engedem túszként itt maradt testvéreteket is. Azután vásárolhattok Egyiptomból gabonát.«”

35 Majd kezdték kibontani zsákjaikat, és — legnagyobb megdöbbenésükre — mindegyikük ott találta zsákjában, a gabona tetején a saját pénzes zacskóját, s benne az ezüstpénzét. Amikor ezt Jákób és fiai meglátták, mind nagyon megrémültek.

36 Jákób ekkor azt mondta nekik: „El akarjátok venni tőlem minden gyermekemet? József nincs meg, Simeon sincs itt, ráadásul még Benjámint is el akarjátok vinni? Minden csapás engem ér!”

37 Akkor Rúben felelt az apjának: „Apám, bízd csak rám nyugodtan Benjámint, én vigyázok rá és visszahozom! Két fiam életével felelek érte!”

38 De Jákób nem egyezett bele: „Szó sem lehet róla! Benjámint nem engedem Egyiptomba vinni! Hiszen a bátyja meghalt, és csak ő maradt meg! Ha netalán történne vele valami az úton, ősz fejemet búval borítva bocsátanátok a sírba.”

Notas al pie

  1. 1 Mózes 41:45 Cáfenat-Panéah Jelentése: „Isten szólt — és ő él”, vagy: „Az élet fenntartója”, vagy: „Titkok megfejtője”.
  2. 1 Mózes 41:51 elfeledtette Ez a héberben nagyon hasonlóan hangzik a „Manassé” névhez.
  3. 1 Mózes 41:52 Megszaporított Ez a héberben nagyon hasonlóan hangzik az „Efraim” névhez.
  4. 1 Mózes 42:6 földre borultak előtte Ekkor teljesedett be József álma. Lásd 37:5–11.

12  Abban az idõben a vetéseken át haladt Jézus szombatnapon; tanítványai pedig megéheztek, és kezdték a kalászokat tépni és enni.

Látván pedig ezt a farizeusok, mondának néki: Ímé a te tanítványaid azt cselekszik, a mit nem szabad szombatnapon cselekedni.

Õ pedig monda nékik: Nem olvastátok-é, mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett vala õ és a kik vele valának?

Hogyan ment be az Isten házába, és ette meg a szentelt kenyereket, a melyeket nem vala szabad megennie néki, sem azoknak, a kik õ vele valának, hanem csak a papoknak?

Vagy nem olvastátok-é a törvényben, hogy szombatnapon megtörik a papok a szombatot a templomban és nem vétkeznek?

Mondom pedig néktek, hogy a templomnál nagyobb van itt.

Ha pedig tudnátok, mi ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot, nem kárhoztattátok volna az ártatlanokat.

Mert a szombatnak is Ura az embernek Fia.

És távozván onnan, méne az õ zsinagógájukba.

10 És ímé, vala ott egy elszáradt kezû ember. És megkérdék õt, mondván: Ha szabad-é szombatnapon gyógyítani? hogy vádolhassák õt.

11 Õ pedig monda nékik: Kicsoda közületek az az ember, a kinek van egy juha, és ha az szombatnapon a verembe esik, meg nem ragadja és ki nem vonja azt?

12 Mennyivel drágább pedig az ember a juhnál! Szabad tehát szombatnapon jót cselekedni.

13 Akkor monda annak az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és olyan éppé lõn, mint a másik.

14 A farizeusok pedig kimenvén, tanácsot tartának ellene, hogyan veszíthetnék el õt.

15 Jézus pedig észrevévén ezt, eltávozék onnan. És követé õt nagy sokaság, és õ meggyógyítja vala mindnyájokat;

16 És megfenyegeté õket, hogy õt ismertté ne tegyék;

17 Hogy beteljesedjék Ésaiás próféta mondása, a ki így szólt:

18 Ímé az én szolgám, a kit választottam; az én szerelmesem, a kiben az én lelkem kedvét lelé; lelkemet adom õ belé, és ítéletet hirdet a pogányoknak.

19 Nem verseng, és nem kiált; az utczákon senki nem hallja szavát.

20 A megrepedezett nádat nem töri el, és a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, mígnem diadalomra viszi az ítéletet.

21 És az õ nevében reménykednek majd a pogányok.

22 Akkor egy vak és néma ördöngõst hoztak õ eléje; és meggyógyítá azt, annyira, hogy a vak és néma mind beszél, mind lát vala.

23 És elálmélkodék az egész sokaság, és monda: Vajjon nem ez-é Dávidnak ama Fia?

Read full chapter

Az Emberfia a szombatnak is Ura(A)

12 Akkoriban Jézus a tanítványaival együtt egy gabonaföldön ment keresztül. A tanítványok éhesek voltak, ezért kalászokat téptek le, és a gabonaszemeket eszegették. Történetesen éppen szombat volt. Amikor a farizeusok ezt meglátták, így szóltak Jézushoz: „Nézd csak, mit tesznek a tanítványaid! A Törvény szerint szombaton ezt nem lenne szabad!”

Erre Jézus ezt kérdezte tőlük: „Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor ő és a kísérői megéheztek? Bement Isten házába, és embereivel együtt megette az Istennek felajánlott szent kenyereket! Pedig ezeket a Törvény szerint sem neki, sem a kísérőinek nem lett volna szabad megenniük, csak a papoknak. Vagy nem olvastátok a Törvényben, hogy szombatonként a papok a Templomban nem tartják be a szombatra vonatkozó parancsot, de mégsem vétkeznek? Igazán mondom nektek: nagyobb van itt a Templomnál! Ha megértettétek volna, mit jelent ez: »Irgalmasságot akarok tőletek, nem áldozatot«,[a] akkor most nem ítéltétek volna el azokat, akik semmi rosszat nem tettek.

Mert az Emberfia úr a szombat ünnepe fölött is”.

Jézus szombaton is gyógyít(B)

Jézus ezután a zsinagógájukba ment. 10 Volt ott egy béna kezű férfi. Megkérdezték Jézust: „A Törvény szerint szabad-e szombaton gyógyítani?”[b] Azért kérdezték ezt, hogy megvádolhassák.

11 Ő azonban ezt felelte: „Ha valakinek közületek szombaton gödörbe esik az egyetlen báránya, vajon nem húzza-e ki azonnal? 12 Az ember pedig sokkal értékesebb, mint a bárány! Tehát szombaton is szabad jót tenni.”

13 Ezután a beteg férfihoz fordult: „Nyújtsd ki a kezedet!” Ő kinyújtotta a kezét, amely azonnal meggyógyult, és éppen olyan egészséges lett, mint a másik. 14 A farizeusok ekkor kimentek a zsinagógából, és elhatározták, hogy végeznek Jézussal.

Isten kiválasztott szolgája

15 Jézus azonban tisztában volt vele, hogy mit terveznek ellene, ezért elment onnan. Sokan követték, ő pedig minden beteget meggyógyított. 16 Azt azonban szigorúan megparancsolta nekik, hogy ne terjesszék a hírét. 17 Így teljesedett be, amit Ézsaiás próféta mondott:

18 „Nézzétek szolgámat, akit választottam,
    akit szeretek, akiben én gyönyörködöm!
Betöltöm őt Szellememmel,
    és igazságosan fogja ítélni a nemzeteket.
19 Nem vitatkozik, nem hangoskodik,
    s hangját nem hallják az utcákon.
20 A megrepedt nádszálat nem töri el,
    a pislákoló mécsest nem oltja ki,
    amíg győzelemre nem viszi az igazságos ítéletet,
21 s benne reménykednek majd az Izráelen kívüli nemzetek.”[c]

Kinek a hatalmával űzi ki Jézus a gonosz szellemeket?(C)

22 Ezután egy vak és néma férfit vittek hozzá, akiben egy gonosz szellem lakott. Jézus meggyógyította a férfit, aki ettől fogva tudott beszélni és tisztán látott. 23 Ezen az egész sokaság nagyon elcsodálkozott, és ezt mondták: „Csak nem ő az, Dávidnak az a bizonyos Fia?”

Read full chapter

Notas al pie

  1. Máté 12:7 Idézet: Hós 6:6.
  2. Máté 12:10 A Törvény… gyógyítani A Mózesi Törvény szerint szombaton tilos munkát végezni.
  3. Máté 12:21 Idézet: Ézs 42:1–4.