1 Mózes 35-37
Hungarian Károli
35 Monda pedig az Isten Jákóbnak: Kelj fel, eredj fel Béthelbe és telepedjél le ott; és csinálj ott oltárt amaz Istennek, ki megjelenék néked, mikor a te bátyád Ézsaú elõtt futsz vala.
2 Akkor monda Jákób az õ házanépének, és mind azoknak, kik vele valának: Hányjátok el az idegen isteneket, kik köztetek vannak, és tisztítsátok meg magatokat, és változtassátok el öltözeteiteket.
3 És keljünk fel, és menjünk fel Béthelbe, hogy csináljak ott oltárt annak az Istennek, ki meghallgatott engem az én nyomorúságom napján, és velem volt az úton, a melyen jártam.
4 Átadák azért Jákóbnak mind az idegen isteneket, kik nálok valának, és füleikbõl a függõket, és elásá azokat Jákób a cserfa alatt, mely Sekhem mellett vala.
5 És elindulának. De Istennek rettentése vala a körûltök való városokon, és nem üldözék a Jákób fiait.
6 Eljuta azért Jákób Lúzba, mely Kanaán földén van, azaz Béthelbe, õ maga és az egész sokaság, mely õ vele vala.
7 És építe ott oltárt, és nevezé a helyet Él-Béthelnek, mivelhogy ott jelent meg néki az Isten, mikor az õ bátyja elõtt fut vala.
8 És meghala Débora, a Rebeka dajkája, és eltemeték Béthelen alól egy cserfa alatt, és nevezék annak nevét Allon-Bákhutnak.
9 Az Isten pedig ismét megjelenék Jákóbnak, mikor ez jöve Mésopotámiából, és megáldá õt.
10 És monda néki az Isten: A te neved Jákób; de ne neveztessék többé a te neved Jákóbnak, hanem Izráel légyen neved. És nevezé nevét Izráelnek.
11 És monda néki az Isten: Én [vagyok] a mindenható Isten, nevekedjél és sokasodjál, nép és népek sokasága légyen te tõled; és királyok származzanak a te ágyékodból.
12 És a földet, melyet adtam Ábrahámnak és Izsáknak, néked adom azt, utánad pedig a te magodnak adom a földet.
13 És felméne õ tõle az Isten azon a helyen, a hol vele szólott vala.
14 Jákób pedig emlékoszlopot állíta azon a helyen, a hol szólott vele, kõoszlopot; és áldozék azon italáldozattal, és önte arra olajat.
15 És nevezé Jákób a hely nevét, a hol az Isten szólott vala õ vele, Béthelnek.
16 És elindúlának Béthelbõl, s mikor Efratától, hogy oda érjenek, már csak egy dûlõföldre valának, szûle Rákhel, és nehéz vala az õ szûlése.
17 S vajudása közben monda néki a bába: Ne félj, mert most is fiad lesz.
18 És mikor lelke kiméne, mert meghala, nevezé nevét Benóninak, az atyja pedig nevezé õt Benjáminnak.
19 És meghala Rákhel, és eltemetteték az Efratába (azaz Bethlehembe) vivõ úton.
20 És emlékoszlopot állíta Jákób az õ sírja fölött. Rákhel sírjának emlékoszlopa az mind e mai napig.
21 Azután tovább költözék Izráel, és a Héder tornyán túl voná fel sátorát.
22 Lõn pedig, mikor Izráel azon a földön lakozék, elméne Rúben, és hála Bilhával, az õ atyjának ágyasával, s meghallá Izráel. Valának pedig a Jákób fiai tizenketten.
23 Lea fiai: Jákób elsõszülötte Rúben, azután Simeon, Lévi, Júda, Izsakhár és Zebulon.
24 Rákhel fiai: József és Benjámin.
25 A Rákhel szolgálójának Bilhának fiai: Dán és Nafthali.
26 A Lea szolgálójának Zilpának fiai: Gád és Áser. Ezek a Jákób fiai, a kik születtek néki Mésopotámiában.
27 És eljuta Jákób Izsákhoz, az õ atyjához Mamréba, Kirját-Arbába, azaz Hebronba, a hol Ábrahám és Izsák tartózkodnak vala.
28 Valának pedig Izsák napjai száz nyolczvan esztendõ.
29 És kimúlék Izsák és meghala, és takaríttaték az õ eleihez vén korban, bételvén az élettel; és eltemeték õt az õ fiai, Ézsaú és Jákób.
36 Ez Ézsaúnak (azaz Edómnak) nemzetsége.
2 Ézsaú a Kananeusok leányai közûl vette vala feleségeit: Adát, a Khitteus Élonnak leányát; és Oholibámát, Anáhnak leányát, a ki Khivveus Czibhón leánya vala.
3 És Boszmáthot, az Ismáel leányát, Nebajóthnak húgát.
4 Szûlé pedig Adá Ézsaúnak Elifázt; és Boszmáth szûlé Rehuélt.
5 Oholibáma pedig szûlé Jehúst, Jahlámot és Kórét. Ezek az Ézsaú fiai, kik születtek néki Kanaán földén.
6 És felvevé Ézsaú az õ feleségeit, az õ fiait, és az õ leányait, és minden házabeli lelket, minden juhait, barmait, és minden jószágát, melyet szerzett vala Kanaán földén, és elméne [más] országba, az õ atyjafiának Jákóbnak színe elõl.
7 Mert az õ jószáguk több vala, semhogy együtt lakhattak volna, és tartózkodásuk földe nem bírja vala meg õket az õ nyájaik miatt.
8 Letelepedék tehát Ézsaú a Széir hegyén. Ézsaú pedig az Edóm.
9 Ez Ézsaúnak az Edomiták atyjának nemzetsége a Széir hegyen.
10 Ezek Ézsaú fiainak nevei: Elifáz, Adának Ézsaú feleségének fia. Rehuél, Boszmáthnak Ézsaú feleségének fia.
11 Elifáznak fiai valának: Thémán, Omár, Czefó, Gahtám és Kenáz.
12 Thimna pedig Elifáznak, az Ézsaú fiának ágyasa vala, ki Elifáznak szûlé Amáleket. Ezek Adának, Ézsaú feleségének fiai.
13 Ezek pedig a Rehuél fiai: Nakhath, Zerakh, Sammá, Mizzá. Ezek valának Boszmáthnak, Ézsaú feleségének fiai.
14 Oholibámának pedig, Ézsaú feleségének, Anáh leányának, ki Czibhón leánya volt, ezek valának fiai, kiket szûle Ézsaúnak: Jéhus, Jahlám és Korakh.
15 Ezek Ézsaú fiainak fejedelmei: Elifáznak, Ézsaú elsõszülöttének fiai: Thémán fejedelem, Omár fejedelem, Czefó fejedelem, Kenáz fejedelem.
16 Korakh fejedelem, Gahtám fejedelem, Amálek fejedelem. Ezek Elifáztól való fejedelmek Edómnak országában; ezek Adá fiai.
17 Rehuélnek pedig, az Ézsaú fiának fiai ezek: Nakhath fejedelem, Zerakh fejedelem, Sammá fejedelem, Mizzá fejedelem. Ezek Rehuéltõl való fejedelmek Edóm országában. Ezek Boszmáthnak, Ézsaú feleségének fiai.
18 Ezek pedig Oholibámának, Ézsaú feleségének fiai: Jéhus fejedelem, Jahlám fejedelem, Korakh fejedelem. Ezek Oholibámától, Anáh leányától, Ézsaú feleségétõl való fejedelmek.
19 Ezek Ézsaú fiai, és ezek azoknak fejedelmei; ez Edóm.
20 A Horeus Széirnek fiai, kik ama földön laknak vala ezek: Lótán, Sóbál, Czibhón, Anáh.
21 Disón, Eczer, Disán, Ezek a Horeusok fejedelmei, Széirnek fiai Edóm országában.
22 Lótánnak pedig fiai voltak: Hóri, Hémám, és Lótánnak húga, Timna.
23 Sóbálnak fiai ezek: Halván, Mánakháth, Hébál, Sefó, Onám.
24 Czibhónnak pedig fiai ezek: Aja és Anáh, az az Anáh, ki meleg forrásokat talált a pusztában, mikor atyjának Czibhónnak szamarait legelteté.
25 Anáhnak fiai ezek: Disón és Oholibáma Anáhnak leánya.
26 Disónnak fiai ezek: Hemdán, Esbán, Ithrán, Kherán.
27 Eczernek fiai ezek: Bilhán, Zahaván, Hakán.
28 Disánnak fiai ezek: Húcz és Arán.
29 A Horeusok közûl való fejedelmek pedig ezek: Lótán fejedelem, Sóbál fejedelem, Czibhón fejedelem, Anáh fejedelem.
30 Disón fejedelem, Eczer fejedelem, Disán fejedelem. Ezek a Horeusok közûl való fejedelmek az õ fejedelemségök szerint, Széir tartományában.
31 Ezek pedig a királyok, kik uralkodtak Edóm földén minekelõtte Izráel fiai között király uralkodott volna.
32 Király vala Edómban Bela, Behor fia, s az õ városának neve Dinhába vala.
33 És meghala Bela, uralkodék helyette Jóbáb, Zerakh fia, ki Boczrából való volt.
34 És meghala Jóbáb, és uralkodék helyette a Témán földébõl való Khusám.
35 És meghala Khusám és uralkodék helyette Hadád, a Bédád fia, a ki megveré a Midiánitákat a Moáb mezején; az õ városának neve pedig Hávit vala.
36 És meghala Hadád és uralkodék helyette a Masrekából való Szamlá.
37 És meghala Szamlá és uralkodék helyette Saul, a folyóvíz mellett való Rékhobóthból.
38 És meghala Saul és uralkodék helyette Báhál-Khanán, Akhbór fia.
39 És meghala Báhál-Khanán, Akhbór fia, és uralkodék helyette Hadár; és az õ városának neve Pahu, az õ feleségének pedig neve Mehetábéel, a ki Mézaháb leányának Matrédnak leánya vala.
40 Ezek pedig az Ézsaú nemzetségébõl való fejedelmek nevei, az õ családjok, helyök, és nevök szerint: Timná fejedelem, Halvá fejedelem, Jetéth fejedelem.
41 Oholibámá fejedelem, Éla fejedelem, Pinon fejedelem.
42 Kenáz fejedelem, Thémán fejedelem, Mibczár fejedelem.
43 Magdiél fejedelem, Hirám fejedelem. Ezek Edóm fejedelmei az õ lakások szerint, az õ örökségök földén. Ézsaú az Edómiták atyja.
37 Jákób pedig lakozék az õ atyja bujdosásának földén, Kanaán földén.
2 Ezek a Jákób nemzetségének dolgai: József tizenhét esztendõs korában az õ bátyjaival együtt juhokat õriz vala, bojtár vala Bilhának és Zilpának az õ atyja feleségeinek fiai mellett, és József rossz híreket hord vala felõlük az õ atyjuknak.
3 Izráel pedig minden fiánál inkább szereti vala Józsefet, mivelhogy vén korában nemzette vala õt; és czifra ruhát csináltat vala néki.
4 Mikor pedig láták az õ bátyjai, hogy atyjuk minden testvére közt õt szereti legjobban, meggyûlölik vala, és jó szót sem bírnak vala hozzá szólani.
5 És álmot álmodék József és elbeszélé az õ bátyjainak; és azok annál inkább gyûlölik vala õt.
6 Mert monda nékik: Hallgassátok meg, kérlek, ezt az álmot, melyet álmodtam.
7 Ímé kévéket kötünk vala a mezõben, és ímé az én kévém felkele és felálla; a ti kévéitek pedig körûlállanak, és az én kévém elõtt meghajolnak vala.
8 És mondának néki az õ bátyjai: Avagy király akarsz-é lenni felettünk? Vagy uralkodni akarsz-é rajtunk? S annál is inkább gyûlölik vala õt álmáért és beszédéért.
9 Más álmot is álmodék, és elbeszélé azt az õ bátyjainak, mondván: ímé megint álmot álmodtam; ímé a nap és a hold, és tizenegy csillag meghajol vala én elõttem.
10 S elbeszélé atyjának és bátyjainak, és az õ atyja megdorgálá õt, mondván néki: Micsoda álom az a melyet álmodtál? Avagy elmegyünk-é, én és a te anyád és atyádfiai, hogy meghajtsuk magunkat te elõtted a földig?
11 Irígykednek vala azért reá az õ bátyjai; az õ atyja pedig elméjében tartja vala e dolgot.
12 Mikor pedig az õ bátyjai elmenének Sikhembe, hogy az õ atyjok juhait õrizzék;
13 Monda Izráel Józsefnek: A te bátyáid avagy nem Sikhemben legeltetnek-é? Jöszte, és én hozzájok küldelek téged. Õ pedig monda: Ímhol [vagyok].
14 És monda néki: Menj el, nézd meg, hogy s mint vagynak a te bátyáid és a juhok, s hozz hírt nékem. Elküldé tehát õt Hebron völgyébõl, és méne Sikhembe.
15 Elõtalálá pedig õt egy ember, mikor a mezõben bolyong vala, és megkérdé õt az az ember, mondván: Mit keressz?
16 És monda: Az én bátyáimat keresem, kérlek, mondd meg nékem, hol legeltetnek?
17 És monda az ember: Elmentek innen, mert hallám, hogy mondák: Menjünk Dóthánba. Elméne azért József az õ bátyjai után, és megtalálá õket Dóthánban.
18 Mikor távolról megláták, minekelõtte közel ért volna hozzájok, összebeszélének, hogy megölik.
19 És szólának egymás között: Ímhol jõ az álomlátó!
20 Most hát jertek öljük meg õt, és vessük õt valamelyik kútba; és azt mondjuk, hogy fenevad ette meg, és meglátjuk, mi lesz az õ álmaiból.
21 Meghallá pedig Rúben és megmenté õt kezökbõl, és mondá: Ne üssük õt agyon.
22 És mondá nékik Rúben: Ne ontsatok vért, vessétek õt ebbe a kútba, a mely itt a pusztában van, de kezet ne vessetek reá. Azért, hogy megszabadítsa õt kezökbõl, hogy visszavigye atyjához.
23 És lõn, a mint oda ére József az õ bátyjaihoz, letépték Józsefrõl az õ felsõ ruháját, a czifra ruhát, mely rajta vala.
24 És megragadák õt és beleveték a kútba; a kút pedig üres vala, nem vala víz benne.
25 Azután leûlének kenyerezni, és felemelék szemeiket, és láták, hogy ímé egy Ismáelita karaván jõ vala Gileádból, és azoknak tevéi visznek vala fûszerszámot, balzsamot és mirhát, menvén, hogy alávigyék Égyiptomba.
26 És monda Júda az õ atyjafiainak: Mi haszna, ha megöljük a mi atyánkfiát, és eltitkoljuk az õ vérét?
27 Jertek adjuk el õt az Ismáelitáknak, és ne tegyük reá kezünket, mert atyánkfia, vérünkbõl való õ. És hallgatának rá az õ atyjafiai.
28 És menének arra Midiánita kereskedõ férfiak, és kivonák és felhozák Józsefet a kútból, és eladák Józsefet az Ismáelitáknak húsz ezüstpénzen: [azok] pedig elvivék Józsefet Égyiptomba.
29 És visszatére Rúben a kúthoz, és ímé József nem vala a kútban, és megszaggatá ruháit.
30 És megtére az õ atyjafiaihoz, és monda: Nincsen a gyermek, és én, merre menjek én?
31 Akkor vevék a József felsõ ruháját, és leölének egy kecskebakot, és belemárták a felsõ ruhát a vérbe.
32 És elküldék a czifra ruhát, és elvivék atyjokhoz és mondának: Ezt találtuk, ismerd meg, fiad ruhája-é vagy nem?
33 És megismeré azt, és monda: Fiam felsõ ruhája ez, fenevad ette meg õt, bizony széllyelszaggatta Józsefet.
34 És megszaggatá Jákób ruháit, és zsákba öltözék és gyászolá az õ fiát sokáig.
35 Felkelének pedig minden õ fiai, és minden õ leányai, hogy vígasztalják õt, de nem akara vígasztalódni, hanem monda: Sírva megyek fiamhoz a sírba; és siratá õt az atyja.
36 A Midiániták pedig eladák õt Égyiptomba Pótifárnak, a Faraó fõemberének, a testõrök fõhadnagyának.
1 Mózes 35-37
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Isten megjelenik Jákóbnak Bételben
35 Ezután Isten szólt Jákóbhoz: „Kelj föl, menj fel Bételbe, és verj tábort! Építs ott oltárt Istennek, aki megjelent neked, amikor bátyád, Ézsau elől menekültél!”
2 Jákób ekkor megparancsolta családjának és mindazoknak, akik vele voltak: „Távolítsátok el az idegen istenek bálványait, amelyeket eddig magatoknál tartottatok! Tisztálkodjatok meg, és vegyetek föl tiszta ruhát! 3 Azután menjünk föl Bételbe! Oltárt akarok ott építeni Istennek, aki meghallgatta, és teljesítette kérésemet, amikor bajban voltam. Ő mindeddig velem volt, akármerre jártam.”
4 A táborban mindenki átadta Jákóbnak a bálványokat, és a fülükben viselt karikákat — ő pedig elásta azokat a hatalmas tölgyfa alá, amely Sikem közelében van.
5 Majd elindultak, de senki sem üldözte Jákób fiait, mert a környező vidékek lakói megrémültek, és féltek Istentől. 6 Jákób és egész tábora megérkezett a Kánaán földjén lévő Bételbe, amelyet azelőtt Lúznak hívtak. 7 Ott Jákób oltárt épített, és elnevezte a helyet „Él-Bétel”-nek, mert ott jelentette ki magát Isten, amikor Jákób a bátyja elől menekült.
8 Ekkor halt meg Debóra, Rebeka dajkája — ott is temették el a nagy tölgyfa alatt Bétel közelében. Ezért nevezik azt a helyet „Siratás Tölgyfájának”.
9 Isten újra megjelent Jákóbnak, és megáldotta őt Bételben, amikor Jákób hazafelé tartott Paddan-Arámból. 10 Azt mondta neki: „Téged Jákóbnak[a] hívnak. De ezentúl ne Jákób, hanem Izráel[b] legyen a neved!” Így nevezte el őt Izráelnek.
11 Azután Isten így folytatta: „Én vagyok a Mindenható Isten[c]. Megáldalak, hogy utódaid szaporodjanak és sokasodjanak. Egy nemzet, sőt, nemzetek gyülekezete származik tőled. Királyok is lesznek utódaid között. 12 Neked és utódaidnak adom azt a földet, amelyet Ábrahámnak és Izsáknak ígértem.” 13 Azután Isten fölment arról a helyről, ahol Jákóbbal beszélt. 14 Jákób pedig ennek emlékére egy nagy emlékkövet állított fel, s arra italáldozatot és olívaolajat öntött. 15 Azt a helyet elnevezte Bételnek, mert Isten ott beszélt vele.
Benjámin születése és Ráhel halála
16 Később Bételből is tovább költöztek. Nem messze voltak Efrátától, amikor Ráhel — aki a második gyermekét várta — vajúdni kezdett. Ez a szülés azonban nagyon keserves volt. 17 Közben a bába így biztatta Ráhelt, aki nagyon nehezen szülte meg gyermekét: „Ne félj, most is fiad lesz!” 18 Ráhel már haldoklott, de mielőtt kilehelte lelkét, így nevezte a fiát: „Benóni”, vagyis: „Szenvedésem fia”. Ezt azonban Jákób megváltoztatta, és új nevet adott a fiának: „Benjámin”, vagyis: „Jobb kezem fia”. 19 Ráhel nem sokkal ezután meghalt, és el is temették azon a helyen, az Efrátába — vagyis Betlehembe — vezető út mellett. 20 Jákób emlékeztetőül kőoszlopot emelt Ráhel sírja fölé, amely ma is látható — így nevezik: „Ráhel sírjának emlékoszlopa”.
21 Majd tovább vonult Izráel, és tábort vert Éder tornyán túl. 22 Mialatt ott táboroztak, akkor történt, hogy Rúben együtt hált Bilhával, apjának másodfeleségével, és erről Izráel is tudomást szerzett, és nagyon megharagudott miatta.[d]
Izráel családja(A)
Jákóbnak tizenkét fia volt:
23 Leától ezek a fiai születtek: Jákób elsőszülöttje, Rúben, azután Simeon, Lévi, Júda, Issakár és Zebulon.
24 Ráheltől született József és Benjámin.
25 Bilhától, Ráhel szolgálójától született Dán és Naftáli.
26 Zilpától, Lea szolgálójától született Gád és Ásér.
Ezek a fiai születtek Jákóbnak, amikor Paddan-Arámban tartózkodott.
27 Azután Jákób megérkezett apjához, Izsákhoz, aki abban az időben Mamréban táborozott, Kirját-Arba — vagyis Hebron — mellett. Egy időben Ábrahám is itt táborozott, akárcsak Izsák. Mindketten jövevények voltak azon a földön.
28 Izsák életideje 180 esztendő volt. 29 Amikor kilehelte lelkét, megelégedettségben és az élettel betelve, idős korában csatlakozott őseihez. Fiai, Ézsau és Jákób temették el.
Ézsau nemzetsége(B)
36 Ez Ézsau leszármazottjainak, vagyis Edomnak története.
2 Ézsau a Kánaán földjén élő népek közül vett magának feleségeket: Ádát, a hettita Élón leányát, azután Oholíbámát, Aná leányát (Aná apja a hivvi Cibón volt), 3 és Boszmatot, Izmáel leányát (Boszmat Nebajót húga volt).
4 Adá szülte Ézsaunak Elífázt, Boszmat szülte Reúélt, 5 Oholíbámá pedig ezt a három fiút szülte neki: Jeús, Jalám és Kórah volt a nevük. Ezek a fiai Kánaán földjén születtek.
6-7 Mivel ez a föld, amelyen jövevények voltak, már nem tudta eltartani Ézsau és Jákób megszaporodott nyájait, és a családjaik és szolgáik létszáma is igen megnőtt, Ézsau elhatározta, hogy más országba költözik, távolabb Jákóbtól. Fogta hát a családját, szolgáit, nyájait, összes állatát és minden vagyonát, amelyre Kánaán földjén szert tett, és elköltözött. 8 Így telepedett le Ézsau — akit Edomnak is neveztek — a Széír-dombvidéken.
9 Ézsau az edomiak ősapja. A Széír-hegységben élő leszármazottjai a következők.
10 Ézsau és Ádá fia: Elífáz. Ézsau és Boszmat fia: Reúél.
11 Elífáz fiai: Témán, Ómár, Cefó, Gatám és Kenaz.
12 Elífáznak volt egy másodfelesége is, Timna, akitől Amálek született.
Ezek származtak Ézsautól és Adától.
13 Reúél fiai: Nahat, Zerah, Sammá és Mizzá.
Ezek Ézsau és Boszmat unokái voltak.
14 Ézsau feleségül vette Oholíbámát, Aná leányát, Cibón unokáját, akitől ezek a fiai születtek: Jeús, Jalám és Kórah.
15-16 Ezek a nemzetségek származtak Ézsautól:
Témán, Ómár, Cefó, Kenaz, Kórah, Gatám és Amálek. Ők mind Elífáztól, Ézsau és Ádá első fiától származtak. Ők valamennyien Edom országában éltek.
17 A következő nemzetségek származtak Reúéltől, Ézsau és Boszmat fiától: Nahat, Zerah, Sammá és Mizza. Ők valamennyien Edom országában éltek.
18 Ezek a nemzetségek származtak Ézsautól és a feleségétől, Oholíbámától, Aná leányától: Jeús, Jalám és Kórah.
19 Ezek az edomi, vagyis az Ézsautól származó nemzetségek[e].
Széír leszármazottjai(C)
20 Mielőtt Ézsau letelepedett a Széír-dombvidéken, a hóriak laktak ott, akik mind Széír utódai voltak. Széír fiai:
Lótán, Sóbál, Cibón, Aná, 21 Disón, Écer és Disán. Ezek mindannyian hóri nemzetségfők voltak, és a maguk nemzetségének ősei Edom földjén.
22 Lótán fiai: Hóri és Hémám. Lótán leánytestvére pedig Timna.
23 Sóbál fiai: Alván, Mánahat, Ébál, Sefó, és Ónám.
24 Cibón fiai: Ajjá és Aná. Aná volt az, aki hőforrásokat talált a pusztában, mikor apja szamarait legeltette.
25 Aná gyermekei: Disón, a fia és Oholíbámá, a leánya.
26 Disón fiai: Hemdán, Esbán, Jitrán és Kerán.
27 Écer fiai: Bilhán, Zaaván és Akán.
28 Disán fiai: Úc és Arán.
29 A hóriak nemzetségfői: Lótán, Sóbál, Cibón, Aná, 30 Disón, Écer és Disán. Ezek mindannyian a maguk nemzetségének ősei voltak Széír földjén.
Az edomi királyok névsora(D)
31-39 Mielőtt még Izráel népének királya lett volna, Edom országában egymás után a következő királyok uralkodtak:
Beór fia, Bela, Dinhábá városából,
Zerah fia, Jóbáb, Bocra városából,
Husám, Témán vidékéről,
Bedad fia, Hadad, Avít városából, aki legyőzte a midjániakat Moáb földjén,
Szamlá, Maszréka városából,
Saul, a folyó melletti Rehóbót városából,
Akbór fia, Baál-Hánán,
Hadar, Páú városából, akinek felesége Mehétabél volt, Matréd leánya, Mézáháb unokája.
40-43 Ézsau volt a következő edomi nemzetségfők, és a tőlük származó nemzetségek őse:
Timná, Alvá, Jetét, Oholibámá, Élá, Pínon, Kenaz, Témán, Micbár, Magdíél és Írám. Azt a területet, amelyen egy-egy nemzetség letelepedett, ugyanúgy nevezték, mint magát a nemzetséget. Ézsau volt az összes edomiak ősapja.
József és testvérei
37 Jákób Kánaán földjén lakott, ahol már az apja is jövevényként élt.
2 Ez a története Jákób családjának.
József 17 éves korában a nyájaknál segített a pásztorkodásban azoknak a testvéreinek, akik Jákób feleségeinek, Bilhának és Zilpának a fiai voltak. József rossz híreket hordott a testvéreiről apjuknak.
3 Izráel már öreg volt, amikor József született, emiatt a gyermekei közül őt szerette a legjobban, és szép színes ruhát csináltatott neki. 4 A testvérei látták, hogy Jákób jobban szereti Józsefet, mint őket, emiatt annyira megharagudtak Józsefre, hogy már békességgel köszönni sem tudtak neki.
5 Történt egyszer, hogy József különös álmot látott, amelyet elmesélt testvéreinek, akik még inkább meggyűlölték emiatt. 6 Ezt mondta nekik: „Figyeljetek ide, mit álmodtam! 7 Aratáskor együtt dolgoztunk a mezőn: kévékbe kötöttük a levágott gabonát. Lám, egyszer csak az én kévém fölkelt, és egyenesen megállt! S azok a kévék, amelyeket ti kötöttetek, odagyűltek az én kévém köré, és földig hajoltak előtte!”
8 A testvérei így válaszoltak: „Mit képzelsz, te leszel a király fölöttünk? Majd bizony még uralkodni fogsz rajtunk!” Álmai és szavai miatt még inkább haragudtak rá.
9 József azonban ismét álmot látott, és azt is elmondta testvéreinek: „Megint álmot láttam. Képzeljétek, a nap és a hold, meg tizenegy csillag odajött hozzám, és földig hajoltak előttem.” 10 Elmondta ezt az álmát apjának is, aki megszidta érte: „Micsoda álom ez?! Csak nem képzeled, hogy jómagam, édesanyáddal és a testvéreiddel együtt eléd járulunk, és földre borulunk előtted?” 11 De azért Jákób jól megjegyezte ezt a dolgot magának. A testvérei pedig féltékenyek lettek Józsefre.
12 Történt ezután, hogy József testvérei elmentek Sikembe apjuk nyájait legeltetni. 13 Izráel hívta Józsefet: „Édes fiam, gyere csak! Elküldelek testvéreidhez, akik Sikemben legeltetik nyájaimat.”
„Igen, atyám, elmegyek” — felelte József.
14-15 „Eredj, nézd meg, jól vannak-e testvéreid és a nyájak! Hozz nekem hírt róluk!” — mondta Izráel, és útnak indította Józsefet a Hebron völgyéből.
Amikor József megérkezett Sikem vidékére, sehol sem találta a testvéreit. Amint ott bolyongott, találkozott valakivel, aki megkérdezte: „Mit keresel itt?”
16 „A testvéreimet! — felelte József. — De ha tudod, hová mentek a nyájakkal, kérlek, mondd meg!”
17 Az ember válaszolt: „Igen, itt voltak, de már továbbmentek. Hallottam, hogy Dótánba igyekeztek.”
Így hát József utánuk ment Dótánba, ahol rájuk is akadt.
Józsefet eladják rabszolgának
18 Józsefet már messziről fölismerték a testvérei. De még mielőtt a közelükbe ért volna, összebeszéltek, hogy meggyilkolják: 19 „Nézzétek, itt jön a híres álomlátó — mondták egymásnak —, 20 gyertek, üssük agyon, s dobjuk valami verembe! Azután azt mondjuk, hogy valami vadállat ölte meg. Majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból!”
21 De Rúben meg akarta menteni József életét, ezért ezt javasolta: „Hallgassatok rám, ne üssük agyon! 22 Ne gyilkoljátok meg, csak dobjátok ebbe a verembe, itt a pusztában!” Azért mondta ezt, hogy később megmentse Józsefet a testvérei kezéből, és visszavigye apjához.
23 Így azután, mikor József megérkezett, nem ölték meg, csak letépték róla színes ruháját, amelyet viselt, 24 és bedobták egy üres ciszternába, amelyből a víz már kiszáradt.
25 Azután leültek enni. Amint fölnéztek, látták, hogy egy izmáeli karaván közeledik Gileád felől. Tevéik meg voltak rakva mindenféle illatos fűszerrel, balzsammal és mirhával, amelyet Egyiptomba vittek. 26 Akkor Júda ezt javasolta testvéreinek: „Nézzétek, mi hasznunk abból, ha meggyilkoljuk a testvérünket, és eltitkoljuk? 27 Inkább adjuk el rabszolgának a kereskedőknek! Ne emeljünk rá kezet, hiszen mégiscsak a testvérünk!” Ebbe a többiek is beleegyeztek. 28 Amikor midjáni kereskedők jöttek arra, a testvérek kihúzták Józsefet a ciszternából, majd húsz ezüstért eladták rabszolgának. A kereskedők pedig Egyiptomba vitték Józsefet.
29 Közben Rúben máshol járt, majd visszament a ciszternához, de akkor már Józsefet nem találta ott. Ettől nagyon megrémült, és a gyász jeléül megszaggatta ruháját. 30 Majd visszament testvéreihez, és rémülten újságolta nekik: „Képzeljétek, a fiú nincs a ciszternában! Jaj nekem! Most mitévő legyek?”
31 Azok meg leöltek egy kecskét, és a Józsefről letépett színes ruhát belemártották a kecske vérébe. 32 Majd ezt a véres ruhát vitték apjukhoz, és ezt mondták neki: „Atyánk, ezt a ruhát találtuk! Nézd meg, nem a fiad ruhája ez?”
33 Jákób azonnal fölismerte József ruháját, és felkiáltott: „Ez a fiam ruhája! Gonosz vadállat tépte szét Józsefet, biztosan megette őt!” 34 Jákób megszaggatta ruháit, zsákba öltözött, és hosszú ideig gyászolta a fiát. 35 Fiai és leányai mind hiába próbálták vigasztalni, Jákób egyre csak kesergett József után, és ezt hajtogatta: „Sírva megyek fiamhoz a sírba — gyászolom őt, amíg élek!” Így siratta Józsefet sokáig.
36 Eközben Józsefet a midjáni kereskedők Egyiptomba vitték, és ott eladták rabszolgának. A fáraó testőrségének kapitánya, Potifár vette meg a fiút.
Footnotes
- 1 Mózes 35:10 Jákób Jelentése: „Csaló”.
- 1 Mózes 35:10 Izráel Jelentése: „Aki Istennel harcol”, vagy: „Istenért harcol”, vagy: „Isten harcol.”
- 1 Mózes 35:11 Mindenható Isten Szó szerint: „Él-Saddáj”.
- 1 Mózes 35:22 nagyon… miatta Ez az ókori görög (LXX) fordításból származik. A masszoréta héber szövegben nem szerepel. Lásd 1Móz 49:4.
- 1 Mózes 36:19 nemzetségek A 15–19. versekben Ézsau fiai szerepelnek, akik egyúttal a róluk elnevezett nemzetségek vezetői (nemzetségfők) és ősei is. Lásd a 40–43. verseket.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center