1 Mózes 10-12
Hungarian Károli
10 Ez pedig a Noé fiainak, Sémnek, Khámnak és Jáfetnek nemzetsége; és fiaik születének az özönvíz után.
2 Jáfetnek fiai: Gómer, Mágog, Madai, Jáván, Thubál, Mésekh és Thirász.
3 A Gómer fiai pedig: Askhenáz, Rifáth, és Tógármah.
4 Jávánnak pedig fiai: Elisah, Thársis, Kitthim és Dodánim.
5 Ezekbõl váltak ki a szigetlakó népek az õ országaikban, mindenik a maga nyelve, családja és nemzetsége szerint.
6 Khámnak pedig fiai: Khús, Miczráim, Pút és Kanaán.
7 Khúsnak pedig fiai: Széba, Hávilah, Szábthah, Rahmáh, Szabthékah. Rahmáhnak pedig fiai: Séba és Dédán.
8 Khús nemzé Nimródot is; ez kezde hatalmassá lenni a földön.
9 Ez hatalmas vadász vala az Úr elõtt, azért mondják: Hatalmas vadász az Úr elõtt, mint Nimród.
10 Az õ birodalmának kezdete volt Bábel, Erekh, Akkád és Kálnéh a Sineár földén.
11 E földrõl ment aztán Assiriába, és építé Ninivét, Rekhoboth városát, és Kaláht.
12 És Reszent Ninivé között és Kaláh között: ez az a nagy város.
13 Miczráim pedig nemzé: Lúdimot, Anámimot, Lehábimot és Naftukhimot.
14 Pathruszimot és Kaszlukhimot, a honnan a Filiszteusok származtak, és Kafthorimot.
15 Kanaán pedig nemzé Czídont, az õ elsõszülöttét, és Khétet.
16 Jebuzeust, Emorreust, és Girgazeust.
17 Khivveust, Harkeust, és Szineust.
18 Arvadeust, Czemareust, Hamatheust. És azután elszéledének a Kananeusok nemzetségei.
19 Vala pedig a Kananeusok határa, Czídonból Gérár felé menve Gázáig; Sodoma, Gomora, Ádmáh, és Czeboim felé menve Lésáig.
20 Ezek a Khám fiai családjok, nyelvök, földjök s nemzetségök szerint.
21 Sémnek is lettek gyermekei; a ki Héber minden fiainak atyja, Jáfetnek testvérbátyja vala.
22 Sém fiai: Élám, Assur, Arpaksád, Lúd és Arám.
23 Arámnak fiai pedig: Úcz, Húl, Gether és Más.
24 Arpaksád pedig nemzé Séláht, Séláh pedig Hébert.
25 Hébernek is lett két fia: Az egyiknek neve Péleg, mivelhogy az õ idejében osztatott el a föld; testvérének pedig neve Joktán.
26 Joktán pedig nemzé Almodádot, Sélefet, Haczarmávethet és Jerákhot.
27 Hadórámot, Úzált és Dikláth.
28 Obált, Abimáélt és Sébát.
29 Ofirt, Havilát és Jóbábot. Ezek mind a Joktán fiai.
30 És vala ezeknek lakása, Mésától fogva Séfárba menve a napkeleti hegyekig.
31 Ezek a Sém fiai családjok, nyelvök, földjök és nemzetségök szerint.
32 Ezek a Noé fiainak családjai az õ nemzetségeik szerint, az õ népeik között, és ezektõl szaporodának el a népek a földön, az özönvíz után.
11 Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala.
2 És lõn mikor kelet felõl elindultak vala, Sineár földén egy síkságot találának és ott letelepedének.
3 És mondának egymásnak: Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lõn nékik a tégla kõ gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt.
4 És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén.
5 Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek vala az emberek fiai.
6 És monda az Úr: Ímé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, a mit elgondolnak magukban.
7 Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszédét.
8 És elszéleszté õket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszûnének építeni a várost.
9 Ezért nevezék annak nevét Bábelnek; mert ott zavará össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan széleszté el õket az Úr az egész földnek színére.
10 Ez a Sém nemzetsége: Sém száz esztendõs korában nemzé Arpaksádot, két esztendõvel az özönvíz után.
11 És éle Sém, minekutánna nemzette Arpaksádot, ötszáz esztendeig és nemze fiakat és leányokat.
12 Arpaksád pedig harminczöt esztendõs vala, és nemzé Séláht.
13 És éle Arpaksád, minekutánna nemzette Séláht, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
14 Séláh pedig harmincz esztendõs vala, és nemzé Hébert.
15 És éle Séláh, minekutánna nemzé Hébert, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
16 Héber pedig harmincznégy esztendõs vala és nemzé Péleget.
17 És éle Héber, minekutánna nemzé Péleget, négyszáz harmincz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
18 Péleg pedig harmincz esztendõs vala, és nemzé Réut.
19 És éle Péleg, minekutánna nemzé Réut, kétszáz kilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
20 Réu pedig harminczkét esztendõs vala, és nemzé Sérugot.
21 És éle Réu, minekutánna nemzé Sérugot, kétszáz hét esztendeig és nemze fiakat és leányokat.
22 Sérug pedig harmincz esztendõs vala, és nemzé Nákhort.
23 És éle Sérug, minekutánna nemzé Nákhort, kétszáz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
24 Nákhor pedig huszonkilencz esztendõs vala, és nemzé Thárét.
25 És éle Nákhor, minekutánna nemzé Thárét, száz tizenkilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
26 Tháré pedig hetven esztendõs vala, és nemzé Ábrámot, Nákhort, Háránt.
27 Ez a Tháré nemzetsége: Tháré nemzé Ábrámot, Nákhort és Háránt. Hárán pedig nemzé Lótot.
28 Meghala pedig Hárán, az õ atyjának Thárénak szemei elõtt, az õ születésének földjén, Úr-Kaszdimban.
29 Ábrám pedig és Nákhor võnek magoknak feleséget: az Ábrám feleségének neve Szárai; a Nákhor feleségének neve Milkhah, Háránnak Milkhah atyjának és Jiszkáh atyjának leánya.
30 Szárai pedig magtalan vala; nem vala néki gyermeke.
31 És felvevé Tháré Ábrámot az õ fiát, és Lótot, Háránnak fiát, az õ unokáját, és Szárait, az õ menyét, Ábrámnak az õ fiának feleségét, és kiindulának együtt Úr-Kaszdimból, hogy Kanaán földére menjenek. És eljutának Háránig, és ott letelepedének.
32 Vala pedig Tháré kétszáz öt esztendõs, és meghala Tháré Háránban.
12 És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedbõl, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked.
2 És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz.
3 És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.
4 És kiméne Ábrám, a mint az Úr mondotta vala néki, és Lót is kiméne õ vele: Ábrám pedig hetvenöt esztendõs vala, mikor kiméne Háránból.
5 És felvevé Ábrám az õ feleségét Szárait, és Lótot, az õ atyjafiának fiát, és minden szerzeményöket, a melyet szereztek vala, és a cselédeket, a kikre Háránban tettek vala szert, és elindulának, hogy Kanaán földére menjenek, és el is jutának a Kanaán földére.
6 És általméne Ábrám a földön mind Sikhem vidékéig, Móréh tölgyeséig. Akkor Kananeusok valának azon a földön.
7 És megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: A te magodnak adom ezt a földet. És [Ábrám] oltárt építe ott az Úrnak; a ki megjelent vala néki.
8 Onnan azután a hegység felé méne Bétheltõl keletre és felüté sátorát: Béthel vala nyugatra, Hái pedig keletre, és ott oltárt építe az Úrnak, és segítségûl hívá az Úr nevét.
9 És tovább költözék Ábrám; folyton délfelé húzódván.
10 Azonban éhség lõn az országban, és Ábrám aláméne Égyiptomba, hogy ott tartózkodjék, mert nagy vala az éhség az országban.
11 És lõn mikor közel vala, hogy bemenjen Égyiptomba, monda feleségének Szárainak: Ímé tudom, hogy szép ábrázatú asszony vagy.
12 Azért mikor meglátnak téged az égyiptomiak, majd azt mondják: felesége ez; és engem megölnek, téged pedig életben tartanak.
13 Mondd [azért,] kérlek, [hogy] húgom vagy; hogy jól legyen dolgom miattad, s életben maradjak te éretted.
14 És lõn mikor Ábrám Égyiptomba érkezék, láták az égyiptomiak az asszonyt, hogy az nagyon szép.
15 Mikor megláták õt a Faraó fõemberei, magasztalák a Faraó elõtt és elvivék az asszonyt a Faraó udvarába.
16 És jól tõn érette Ábrámmal, és valának juhai, ökrei, szamarai, szolgái, szolgálói, nõstényszamarai és tevéi.
17 De megveré az Úr a Faraót és az õ házát nagy csapásokkal, Száraiért, Ábrám feleségéért.
18 Hívatá azért a Faraó Ábrámot és monda: Miért mívelted ezt velem? Miért nem mondottad meg énnékem, hogy ez néked feleséged?
19 Miért mondottad: Húgom õ; azért vevém magamnak feleségûl. Most már imhol a te feleséged, vedd magadhoz és menj el.
20 És parancsola felõle a Faraó némely embereknek, a kik elbocsáták õtet és az õ feleségét, és mindenét a mije vala.
1 Mózes 10-12
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Nóé családja(A)
10 Az özönvíz után Nóé fiainak, Sémnek, Hámnak és Jáfetnek is születtek fiaik. Az ő leszármazottjaik a következők.
Jáfet leszármazottjai
2 Jáfet fiai[a]: Gómer, Mágóg, Mádaj, Jáván, Túbal, Mesek és Tírász.
3 Gómer fiai: Askenáz, Rífat és Tógarmá.
4 Jáván fiai: Elísá, Társis, Kittím és Dódáním.
5 Leszármazottaik elterjedtek, és belőlük alakultak ki a tenger partján és szigetein[b] lakó népek és nyelvcsoportok.
Hám leszármazottjai
6 Hám fiai: Kús[c], Micraim[d], Pút és Kánaán.
7 Kús fiai: Szebá, Havilá, Szabtá, Ramá és Szabteká.
Ramá fiai: Sebá és Dédán.
8 Kús fia volt Nimród is, az első, aki birodalmat épített, amelynek ő volt az uralkodója. 9 Nagy vadász is volt, innen származik a mondás: „Nagy vadász, mint Nimród.” 10 Ő volt az alapítója és első uralkodója ezeknek a városoknak: Bábel, Erek, Akkád és a Sineár földjén lévő Kalné. 11 Innen terjesztette ki uralmát Asszíriára, ahol ezeket a további városokat építette: Ninive, Rehóbót-Ír, Kelah 12 és Reszen. Ez utóbbi Ninive és a nagy város, Kelah között fekszik.
13 Micraimtól származnak a következő országok népei: Lúd, Anám, Leháb, Naftúh, 14 Patrósz, Kaszlúh és Kaftór. A filiszteusok Kaftórból származnak.
15 Kánaán utódai: elsőszülöttje Szidón, azután Hét. 16 Kánaántól származnak a következő népek: a jebúsziak, emóriak, girgásiak, 17 hivviek, arkaiak, színiek, 18 arvádiak, cemáriak és hamátiak.
Ezek a népek azután elszéledtek és szétterjedtek. 19 Az általuk benépesített terület Szidóntól Gerár felé Gázáig, és Sodoma, Gomora, Adma és Ceboim irányában Lesáig terjedt. 20 Ezek tehát Hám leszármazottjai, akik országaik, nyelvük, származásuk és nemzetük szerint váltak szét egymástól.
Sém leszármazottjai
21 Sémnek, aki Jáfet bátyja volt, szintén születtek fiai. Sém egyik leszármazottja volt Héber, akitől a héberek nemzetsége ered.
22 Sém fiai: Élám, Assúr, Arpaksad, Lúd és Arám.
23 Arám fiai: Úc, Húl, Geter és Mas.
24 Arpaksad fia Selah, annak fia pedig Héber.
25 Héber két fia: Peleg[e] és Joktán. Peleg azért kapta ezt a nevet, mert az ő idejében vált szét részekre a föld.
26 Joktán fiai: Almódád, Selef, Hacarmávet, Jerah, 27 Hadórám, Úzál, Dikla, 28 Óbál, Abímaél, Seba, 29 Ófir, Havílá és Jóbáb. Ezek mindannyian Joktán fiai. 30 Az a terület, amelyen ők és leszármazottjaik éltek, Mésától Szefár felé a keleti hegyekig terjed.
31 Ezek tehát Sém leszármazottjai nyelvük, származási csoportjaik és országaik szerint, ahogy elterjedtek a nemzetek között.
32 Ezek tehát Nóé fiainak nemzetségei, származásuk szerinti rendben. Az özönvíz után tőlük népesedett be ismét a föld, és tőlük származtak a népek, amelyek mindenfelé elterjedtek a föld színén.
Bábel tornya
11 Ebben az időben még a földön élő összes nép egy nyelven beszélt, és ugyanazokat a szavakat használták. 2 Ahogy a népek terjeszkedtek Kelet[f] felől, Sineár földjén egy síkságra érkeztek, és ott letelepedtek. 3 Akkor ezt mondták egymásnak: „Gyertek, készítsünk téglákat, és égessük ki!” Így az égetett tégla lett az építőanyaguk, és a szurok szolgált kötőanyagként, hogy a téglákat összetartsa.
4 Azután ezt határozták: „Gyertek, fogjunk össze, építsünk magunknak fallal körülvett várost, és egy égig érő tornyot! Építsük föl, hogy ezzel hírnevet szerezzünk magunknak, és tartsunk össze, hogy ne szóródjunk szét a földön!”
5 Akkor az Örökkévaló leszállt, hogy megnézze a várost és a tornyot, amelyet a halandók építettek. 6 Mert ezt gondolta magában: „Lám, ez a nép egy nyelvet beszél! Látom, hogy közös akarattal elhatározták ezt az építést. És ez még csak a kezdete annak, amit terveznek. Bizony, ha így folytatják, semmi sem akadályozza meg őket, hogy véghez is vigyék, amit csak akarnak! 7 Szálljunk csak le hozzájuk, és zavarjuk össze a nyelvüket, hogy ne értsék meg egymást!”
8 Így is történt, és innen szórta szét a földön az Örökkévaló a népeket. A város építése pedig félbeszakadt. 9 Azért nevezik azt a várost Bábelnek,[g] mert ott zavarta össze az Örökkévaló a népek nyelvét, és onnan szélesztette őket szét a földön.
Sém leszármazottjai(B)
10 Ez a története Sém leszármazottjainak.
Két évvel az özönvíz után, amikor Sém éppen száz esztendős volt, fia született, akit Arpaksadnak nevezett. 11 Ezután Sém még 500 évet élt, és további gyermekei születtek.
12 Arpaksad 35 éves volt, amikor fia született: Sélah. 13 Ezután Arpaksad még 403 évet élt, és további gyermekei születtek.
14 Sélah 30 éves volt, amikor fia született: Héber. 15 Ezután Sélah még 403 évet élt, és további gyermekei születtek.
16 Héber 34 éves volt, amikor fia született: Peleg. 17 Ezután Héber még 403 évet élt, és további gyermekei születtek.
18 Peleg 30 éves volt, amikor fia született: Reú. 19 Ezután Peleg még 209 évet élt, és további gyermekei születtek.
20 Reú 32 éves volt, amikor fia született: Szerúg. 21 Ezután Reú még 207 évet élt, és további gyermekei születtek.
22 Szerúg 30 éves volt, amikor fia született: Náhór. 23 Ezután Szerúg még 200 évet élt, és további gyermekei születtek.
24 Náhór 29 éves volt, amikor fia született: Táré. 25 Ezután Náhór még 119 évet élt, és további gyermekei születtek.
26 Táré 70 éves volt, amikor fiai születtek: Abrám, Náhór és Hárán.
Táré családja
27-29 Ez a története Táré leszármazottjainak. Táré fiai: Abrám, Náhór és Hárán. Hárán gyermekei: Lót, Milká és Jiszká. Hárán még apja életében meghalt a szülőföldjén, a káldeai Úr városában, Babilóniában. Abrám feleségül vette Szárajt. Náhór is megnősült, Milkát vette feleségül, Hárán leányát.
30 Szárajnak nem született gyermeke, mert meddő volt.
31 Táré felkerekedett a káldeai Úr városából, és elindult, hogy Kánaán földjére költözzön. Vele volt a fia, Abrám, és annak felesége, Száraj, meg az unokája, Lót, Hárán fia. El is jutottak Hárán városáig, de ott letelepedtek, és nem mentek tovább. 32 Háránban azután Táré 205 éves korában meghalt.
Az Örökkévaló Abrámot választja
12 Az Örökkévaló szólt Abrámhoz: „Hagyd el országodat, rokonaidat és apád családját! Menj arra a földre, amelyet mutatok neked!
2 Én pedig nagy nemzetté teszlek,
és megáldalak,
nevedet naggyá teszem,
sőt, áldássá teszlek téged!
3 Megáldom azokat,
akik téged áldanak,
de akik átkoznak téged,
azokat én sújtom átokkal!
Rajtad keresztül megáldom
a föld összes nemzetségét!”
Abrám Kánaán földjére költözik
4 Abrám engedelmeskedett az Örökkévalónak, és elhagyta Háránt. Ekkor 75 éves volt. Vele ment Lót is. 5 Abrám magával vitte a feleségét, Szárajt, meg Lótot, Abrám testvérének a fiát, minden vagyonukat és összes szolgáikat, akikre Háránban tettek szert, és együtt indultak el Háránból, hogy Kánaán földjére menjenek.
Amikor megérkeztek Kánaán földjére, 6 Abrám egészen Sikem városáig, a Móré tölgyfáig vonult.
Abban az időben még a kánaáni népek laktak azon a vidéken. 7 Az Örökkévaló megjelent[h] Abrámnak, és ezt mondta: „Abrám, leszármazottjaidnak adom ezt a földet.” Akkor Abrám oltárt épített ott az Örökkévalónak, aki megjelent neki.
8 Azután Abrám tovább vonult dél felé a Bételtől keletre eső dombvidéken, majd tábort vert Bétel és Aj[i] között. Ott is oltárt épített az Örökkévalónak, és imádta őt[j]. Bétel nyugatra, Aj pedig keletre esett ettől a helytől. 9 Innen is tovább vonult dél felé.
Abrám Egyiptomban
10 Történt ezután, hogy éhínség támadt azon a vidéken. Abrám elhatározta, hogy családostul Egyiptomba költözik, hogy egy ideig ott lakjon, mert már nagyon szűkében voltak az élelemnek. 11 El is indultak, és amikor már közel jártak az egyiptomi határhoz, Abrám ezt mondta Szárajnak, a feleségének: „Figyelj rám! Olyan szép vagy, 12 hogy ha az egyiptomiak meglátnak, biztosan meg akarnak szerezni téged. Mivel azt gondolják, hogy a feleségem vagy, engem megölnek, téged meg elrabolnak. 13 Kérlek, mondd azt nekik, hogy a húgom vagy, akkor a kedvedért nem bántanak engem sem! Így megmentheted az életem.”
14 Amikor Abrám és családja Egyiptomba érkezett, az egyiptomiak hamar észrevették, hogy Száraj milyen gyönyörű. 15 Az udvari főemberek is nagyon szépnek találták, és dicsérték szépségét a fáraónak, majd bevitték a fáraó háremébe. 16 A fáraó Száraj kedvéért gazdagon megjutalmazta Abrámot: juhokat, kecskéket, marhákat, szamarakat, tevéket, rabszolgákat és rabszolganőket ajándékozott neki.
17 Ugyanakkor az Örökkévaló súlyos csapásokkal sújtotta a fáraót, annak családját és egész udvartartását, mivel elvették Abrámtól a feleségét. 18 Hívatta hát a fáraó Abrámot, és a szemére vetette: „Miért tetted ezt velem? Miért nem mondtad meg, hogy ez az asszony a feleséged? 19 Miért mondtad azt, hogy a húgod? Emiatt vettem ide, hogy a feleségem legyen. Most hát halld meg parancsomat: itt a feleséged, visszaadom neked, de azonnal távozzatok Egyiptomból!” 20 Majd parancsot adott, hogy Abrámot, egész családjával és minden vagyonával együtt kísérjék ki az országból.
Footnotes
- 1 Mózes 10:2 Jáfet fiai Ez egyrészt Jáfet saját fiait jelenti, másrészt azokat a népeket, akik ezektől a fiúktól származtak. Hasonlóan kettős értelmű a „fia”, vagy „fiai” kifejezés az egész fejezetben, amely egyrészt Nóé közvetlen utódait, másrészt a tőle származó népeket sorolja föl.
- 1 Mózes 10:5 tenger partján és szigetein Valószínűleg a Földközi-tengerről van szó.
- 1 Mózes 10:6 Kús Az ókorban így nevezték Etiópiát.
- 1 Mózes 10:6 Micraim Az ókorban így nevezték Egyiptomot. A 13. versben is.
- 1 Mózes 10:25 Peleg Azt jelenti: „szétválasztás”.
- 1 Mózes 11:2 Kelet Ezen a helyen Mezopotámiát jelenti, különösen annak a Perzsa-öböl ÉNy-i végéhez közeli részét.
- 1 Mózes 11:9 Bábel Vagy: „Babilon”. Ez a szó a héberben hasonlít a „zűrzavar” szóhoz.
- 1 Mózes 12:7 Az Örökkévaló megjelent Isten gyakran megjelent az embereknek különböző látható formában: ember, angyal, tűz vagy nagy fényesség formáját öltötte magára.
- 1 Mózes 12:8 Aj Ennek a városnak a neve azt jelenti: „rom”.
- 1 Mózes 12:8 imádta őt Szó szerint: „… az Örökkévaló nevét szólította.”
Máté 4
Hungarian Károli
4 Akkor Jézus viteték a Lélektõl a pusztába, hogy megkisértessék az ördögtõl.
2 És mikor negyven nap és negyven éjjel bõjtölt vala, végre megéhezék.
3 És hozzámenvén a kisértõ, monda néki: Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké.
4 Õ pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, a mely Istennek szájából származik.
5 Ekkor vivé õt az ördög a szent városba, és odahelyezé a templom tetejére.
6 És monda néki: Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat; mert meg van írva: Az õ angyalainak parancsol felõled, és kézen hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kõbe.
7 Monda néki Jézus: Viszont meg van írva: Ne kisértsd az Urat, a te Istenedet.
8 Ismét vivé õt az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatá néki a világ minden országát és azok dicsõségét,
9 És monda néki: Mindezeket néked adom, ha leborulva imádsz engem.
10 Ekkor monda néki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.
11 Ekkor elhagyá õt az ördög. És ímé angyalok jövének hozzá és szolgálnak vala néki.
12 Mikor pedig meghallotta Jézus, hogy János börtönbe vettetett, visszatére Galileába;
13 És odahagyva Názáretet, elméne és lakozék a tengerparti Kapernaumban, a Zebulon és Naftali határain;
14 Hogy beteljesedjék, a mit Ésaiás próféta mondott, így szólván:
15 Zebulonnak földje és Naftalinak földje, a tenger felé, a Jordánon túl, a pogányok Galileája,
16 A nép, a mely sötétségben ül vala, láta nagy világosságot, és a kik a halálnak földében és árnyékában ülnek vala, azoknak világosság támada.
17 Ettõl fogva kezde Jézus prédikálni, és ezt mondani: Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa.
18 Mikor pedig a galileai tenger mellett jár vala Jézus, láta két testvért, Simont, a kit Péternek neveznek, és Andrást az õ testvérét, a mint a tengerbe hálót vetnek vala; mert halászok valának.
19 És monda nékik: Kövessetek engem, és azt mívelem, hogy embereket halásszatok.
20 Azok pedig azonnal otthagyván a hálókat, követék õt.
21 És onnan tovább menve, láta más két testvért, Jakabot a Zebedeus fiát, és Jánost amannak testvérét, a mint a hajóban atyjukkal Zebedeussal a hálóikat kötözgetik vala; és hívá õket.
22 Azok pedig azonnal otthagyván a hajót és atyjukat, követék õt.
23 És bejárá Jézus az egész Galileát, tanítva azok zsinagógáiban, és hirdetve az Isten országának evangyéliomát, és gyógyítva a nép között minden betegséget és minden erõtlenséget.
24 És elterjede az õ híre egész Siriában: és hozzávivék mindazokat, a kik rosszul valának, a különféle betegségekben és kínokban sínlõdõket, ördöngösöket, holdkórosokat és gutaütötteket; és meggyógyítja vala õket.
25 És nagy sokaság követé õt Galileából és a Tízvárosból és Jeruzsálembõl és Júdeából és a Jordánon túlról.
Máté 4
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Jézust próbára teszi a Sátán(A)
4 Ezután a Szent Szellem a pusztába vezette Jézust, hogy ott próbára tegye a Sátán. 2 Miután Jézus negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül nagyon megéhezett. 3 A Sátán[a] ekkor odalépett hozzá, és megszólította: „Ha Isten Fia vagy, parancsolj, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré!”
4 Ő azonban így felelt: „Meg van írva:
»Nem csak a kenyér élteti az embert,
hanem Isten minden kimondott szava is.«”[b]
5 Ezután a szent városba, Jeruzsálembe vitte őt a Sátán, és a Templom területének szélére, egy szakadék fölé állította. 6 „Ha Isten Fia vagy — mondta neki —, vesd le magad a mélybe, hiszen meg van írva:
»Angyalainak parancsot ad,
hogy vigyázzanak rád.
A tenyerükön hordoznak,
nehogy kőbe üsd a lábad.«”[c]
7 Jézus így válaszolt: „Az is meg van írva:
»Ne tedd próbára az Örökkévalót, Istenedet!«”[d]
8 Ezután a Sátán egy nagyon magas hegyre vitte fel Jézust. Megmutatta neki a világ összes királyságát és azoknak minden dicsőségét. 9 „Ezt mind neked adom — mondta —, ha leborulva imádsz engem.”
10 Jézus erre így válaszolt: „Menj el tőlem, Sátán! Meg van írva:
»Az Örökkévalót, Istenedet imádd,
és csak őt tiszteld!«”[e]
11 Ekkor a Sátán elment, és angyalok jöttek Jézushoz, hogy szolgálatára legyenek.
Jézus Galileában kezdi meg a munkáját(B)
12 Amikor Jézus meghallotta, hogy Bemerítő Jánost börtönbe vetették, visszament Galileába. 13 Elhagyta Názáretet, és a Galileai-tó melletti Kapernaumba költözött, Zebulon és Naftáli határvidékére, 14 hogy beteljesedjen Ézsaiás próféta szava:
15 „Figyeljetek rám, akik Zebulon és Naftáli földjén éltek,
a tengerparti út vidékén,
a Jordánon túli területen,
az idegen népek Galileájában!
16 A sötétségben élő nép
nagy világosságot látott.
Akik halál földjén és árnyékában laktak,
azoknak hajnali világosság támadt.”[f]
17 Jézus ettől fogva kezdte hirdetni: „Változtassátok meg, ahogy gondolkodtok, és térjetek vissza Istenhez, mert Isten Királysága megérkezett!”
Maga mellé szólítja tanítványait(C)
18 Amikor Jézus a Galileai-tó mellett járt, meglátott két testvért: Simont (akit Péternek is neveztek), és Andrást, akik éppen a hálójukat vetették a tóba, ugyanis halászok voltak. 19 Jézus szólt nekik: „Gyertek velem! Én majd másféle halásszá teszlek titeket: halak helyett embereket fogtok összegyűjteni.” 20 A testvérek azonnal otthagyták hálóikat, és csatlakoztak Jézushoz.
21 Mikor továbbment onnan, Jézus meglátott egy másik testvérpárt is: Jakabot és Jánost, Zebedeus fiait. Ők apjukkal együtt éppen hálókat javítgattak a halászbárkában. Jézus szólt ennek a testvérpárnak is, 22 ők pedig azonnal otthagyták a bárkát és apjukat, és csatlakoztak Jézushoz.
Tanít és gyógyít(D)
23 Jézus bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógákban, hirdette az Isten Királyságról szóló örömüzenetet, és meggyógyított mindenféle betegséget, és erőtlenséget a nép között. 24 Elterjedt a híre még Szíria egész tartományában is. Ezért hozzá vittek mindenféle beteget: epilepsziásokat, bénákat, és olyanokat, akik különböző fájdalmaktól szenvedtek, meg akikben gonosz szellem volt. Jézus pedig meggyógyította őket. 25 Ezért nagy tömeg vette körül, és kísérte. Galileából, a Tízvárosból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordán folyón túlról jöttek.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center