Ezékiel 30-32
Hungarian Károli
30 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:
2 Embernek fia! prófétálj és mondd: Így szól az Úr Isten: Jajgassatok! Jaj annak a napnak!
3 Mert közel egy nap és közel az Úrnak napja, felhõnek napja, a pogányok ideje lesz az.
4 És bemegy a fegyver Égyiptomba, és lesz reszketés Szerecsenországban, mikor hullanak a sebesültek Égyiptomban, és elviszik gazdagságát, s elrontatnak fundamentomai.
5 A szerecsenek s a libiaiak s a lidiaiak és az egész gyülevész és Kúb és a frigy földének fiai velök együtt fegyver miatt hullnak el.
6 Így szól az Úr: És elessenek, a kik Égyiptomot támogatják, és alászálljon erõsségének kevélysége: Migdoltól fogva Siénéig fegyver miatt hullanak el benne, ezt mondja az Úr Isten.
7 És elpusztulnak elpusztult tartományok között, és városai elpusztult városoknak közepette lesznek.
8 És megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor tüzet vetek Égyiptomra, és összetörik minden segítõje.
9 Azon a napon követek mennek ki elõttem hajókon a bátorságban [lakó] Szerecsenország elrémítésére, s lészen rettegés bennök Égyiptom ama napján; mert ímé jön!
10 Ezt mondja az Úr Isten: És megszüntetem Égyiptom lármáját Nabukodonozor, babiloni király keze által.
11 Õ és az õ népe õ vele együtt, a nemzetek legkegyetlenebbjei, elhozatnak a föld elvesztésére, és kivonszák fegyveröket Égyiptom ellen, és betöltik a földet megölettekkel.
12 És a folyóvizeket kiszárasztom, és eladom a földet gonoszok kezébe, és elpusztítom a földet s teljességét idegenek keze által, én, az Úr szólottam.
13 Így szól az Úr Isten: És elvesztem a bálványokat és megszüntetem a bálványképeket Nófból s a fejedelmet Égyiptom földjérõl, nem lészen többé, és bocsátok félelmet Égyiptom földjére.
14 És elpusztítom Pathróst, s vetek tüzet Zoánra, és teszek ítéleteket Nóban.
15 És kiöntöm haragomat Sinre, Égyiptom erõsségére, és kivágom a sokaságot Nóból.
16 És vetek tüzet Égyiptomra, kínok közt vergõdik Sin, és Nó megtörik és Nófba betörnek [fényes] nappal.
17 Aven és Fibéseth ifjai fegyver miatt hullanak el, és õk magok fogságra mennek.
18 És Tehafneheszben megsötétedik a nap, mikor ott összetöröm Égyiptom pálczáját, és megszünik benne erejének kevélysége, õt magát felhõ takarja el, és leányai fogságra mennek.
19 És cselekszem ítéleteket Égyiptomban, és megtudják, hogy én vagyok az Úr.
20 És lõn a tizenegyedik esztendõben, az elsõ hónapban, a hónap hetedikén, lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:
21 Embernek fia! A Faraónak, Égyiptom királyának karját eltörtem, és ímé be nem kötötték, hogy megorvosolják, hogy tegyenek körülkötést reá, hogy megerõsödjék fegyverfogásra.
22 Ennekokáért így szól az Úr Isten: Ímé, a Faraó ellen [megyek], Égyiptomnak királya ellen, és eltöröm mind a két karját, azt, amely [még] erõs, és azt, amely [már] eltörött, s elejtetem vele kezébõl a fegyvert.
23 És eloszlatom az Égyiptombelieket a nemzetek közé, és szétszórom õket a tartományokba.
24 És megerõsítem Babilon királyának karjait, és adom az én fegyveremet kezébe, és eltöröm a Faraó karjait, és nyögni fog elõtte, mint a megsebesültek szoktak.
25 Megerõsítem azért Babilon királyának karjait, a Faraó karjai pedig leessenek, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor adom fegyveremet Babilon királyának kezébe, hogy azt kinyújtsa Égyiptomnak földje ellen.
26 És eloszlatom az égyiptomiakat a nemzetek közé, és szétszórom õket a tartományokba, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr.
31 És lõn a tizenegyedik esztendõben, a harmadik hónapban, a hónap elsején, lõn az Úr szava hozzám, mondván:
2 Embernek fia! szólj a Faraónak, Égyiptom királyának és az õ sokaságának: Kihez vagy hasonló a te nagyságodban?
3 Ímé, Assúr czédrus vala a Libánonon, szép ágakkal és sûrû galyaival árnyékot tartó s magas növésû, melynek felhõkig ért a teteje.
4 Víz nevelte nagygyá, a mélység [vizei] tették magassá, folyóikkal körüljárták ültetése földjét, s [csak] folyásaikat bocsáták a mezõ egyéb fáihoz.
5 Ennekokáért lõn magasb növése a mezõ minden fájánál: s megsokasulának ágai, s hosszúra nevekedének galyai a sok víztõl, midõn kiterjeszté azokat.
6 Az õ ágain csinál vala fészket minden égi madár, és galyai alatt fiadzott a mezõ minden vada, s árnyékában lakik vala sokmindenféle nép.
7 És széppé lõn magasságával, hosszan kiterjedt ágaival, mert gyökere sok víz felé [nyúlik] vala.
8 A czédrusok el nem takarák õt az Isten kertjében, a cziprusok nem valának hasonlók ágaihoz, s a platánoknak nem valának olyan galyai, mint néki; Isten kertjében egy fa sem vala hasonló hozzá az õ szépségében.
9 Széppé tõm õt az õ sok ágaival, úgy hogy irígykedett rá Éden minden fája az Isten kertjében.
10 Ennekokáért így szól az Úr Isten: Mivelhogy magasra nevekedtél, és fölemelé tetejét a felhõk közé, és szíve felfuvalkodott az õ magasságában:
11 Azért adom õt a nemzetek urának kezébe, bánjék el vele, gonoszságáért kiûztem õt.
12 És kivágták õt az idegenek, a nemzetek legkegyetlenebbjei, és leterítették. A hegyekre és minden völgyekbe hullottak ágai, és összetörtek galyai a föld minden mélységében, és leszállt árnyékából a föld minden népe, és ott hagyták õt.
13 Ledõlt törzsökén lakik vala minden égi madár, és ágaihoz [gyül ]vala a mezõ minden vada;
14 Azért, hogy magasra ne nevekedjék egy víz mellett való fa se, és föl ne emelje tetejét a felhõk közé; hogy ne bízzék önmagában kevélyen senki a vízivók közül; mert mindnyájan halálra adattak a mélység országába az emberek fiai közt azokhoz, a kik sírgödörbe szálltak.
15 Így szól az Úr Isten: Azon a napon, a melyen sírba aláméne, gyászba öltöztetém miatta a mélység vizeit, és megtartóztatám folyóikat, úgy hogy a sok víz elzáraték, s meggyászoltatám õt a Libánonnal, és a mezõ minden fája elepede miatta.
16 Zuhanásának hangja miatt megreszkettetém a nemzeteket, mikor leszállítám õt a sírba együtt velök, kik sírgödörbe szállnak; és vígasztalást võn a mélység országában Éden minden fája, a Libánon szépsége és java, minden vízivó.
17 Ezek is alászállottak vele a sírba azokhoz, a kik fegyverrel ölettek meg, s a kik mint segítõtársai árnyékában ülének a nemzetek között.
18 Kihez vagy hát hasonló dicsõségben és nagyságban Éden fái közt!? Hiszen le fogsz szállíttatni Éden fáival a mélység országába; körülmetéletlenek közt feküszöl együtt a fegyverrel megölettekkel. A Faraó ez és minden sokasága, ezt mondja az Úr Isten.
32 És lõn a tizenkettedik esztendõben, a tizenkettedik hónapban, a hónap elsején, lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:
2 Embernek fia! kezdj gyászéneket a Faraóról, Égyiptom királyáról, és mondjad néki: Nemzetek fiatal oroszlánja, elvesztél; hiszen te olyan valál, mint a krokodil a tengerekben, mert kijövél folyóidon és megháborítád lábaiddal a vizeket és felzavartad folyóikat.
3 Így szól az Úr Isten: Ezért kivetem rád hálómat sok nép serege által, és kihúznak téged varsámban.
4 És leterítlek a földre, a mezõség színére vetlek, és reád szállítom az ég minden madarát, s megelégítem belõled az egész föld vadait.
5 S vetem húsodat a hegyekre, és betöltöm a völgyeket rothadásoddal.
6 És megitatom áradásod földjét véredbõl mind a hegyekig, s a mélységek megtelnek belõled.
7 És mikor eloltalak, beborítom az eget, s csillagait besötétítem, a napot felhõbe borítom, és a hold nem fényeskedik fényével.
8 Minden világító testet megsötétítek miattad az égen, és bocsátok sötétséget földedre, ezt mondja az Úr Isten.
9 És megszomorítom sok nép szívét, ha elhíresztelem romlásodat a nemzetek között, a földeken, a melyeket nem ismersz.
10 És cselekszem, hogy elborzadjanak miattad a sok népek, s királyaik rémüljenek el rémüléssel miattad, mikor villogtatom fegyveremet elõttök, s remegni fognak minden szempillantásban, kiki az õ életéért, zuhanásod napján.
11 Mert így szól az Úr Isten: A babiloni király fegyvere jön reád.
12 Vitézeknek fegyvereivel hullatom el sokaságodat, õk a népek legkegyetlenebbjei mindnyájan; és elpusztítják Égyiptom kevélységét, és elvész minden sokasága.
13 És elvesztem minden barmát a sok vizek mellõl, és nem zavarja fel azokat többé ember lába, sem barmok körme azokat föl nem zavarja.
14 Akkor meghiggasztom vizeiket, és folyóikat, olajként folyatom, ezt mondja az Úr Isten,
15 Mikor Égyiptom földjét pusztasággá teszem, és kipusztul a föld teljességébõl, mert megverek minden rajta lakót, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr.
16 Gyászének ez és sírva énekeljék; a népek leányai énekeljék sírva; Égyiptomról és minden sokaságáról énekeljék sírva, ezt mondja az Úr Isten.
17 És lõn a tizenkettedik esztendõben, a hónap tizenötödikén, lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:
18 Embernek fia! sírj Égyiptom sokaságán, és szállítsd alá õt te és a hatalmas nemzetek leányai a mélységek országába azokhoz, kik sírgödörbe szálltak.
19 Kinél nem voltál volna kedvesebb? Szállj alá, hadd fektessenek a körülmetéletlenek mellé!
20 A fegyverrel megölettek közt essenek el! A fegyver átadatott; húzzátok lefelé õt és minden sokaságát!
21 Szólni fognak felõle a vitézek hatalmasai a sír közepébõl együtt az õ segítõivel: alászállottak, hogy itt feküdjenek a körülmetéletlenek, mint fegyverrel megöltek!
22 Itt van Assúr és egész sokasága, körülte sírjai, mindnyájan megölettek, kik fegyver miatt hulltak el,
23 A kinek sírjai a sírgödör legmélyén vannak és sokasága az õ sírja körül van, mindnyájan megölettek, fegyver miatt elestek, kik félelmére valának az élõk földjének.
24 Itt van Elám és egész sokasága az õ sírja körül, mindnyájan megölettek, kik fegyver miatt hulltak el, kik alászálltak körülmetéletlenül a mélységek országába, kik félelmére valának az élõk földjének, és viselik gyalázatukat azok mellett, kik sírgödörbe szálltak.
25 A megölettek között vetettek néki ágyat minden sokaságával, körülte vannak ennek sírjai, mindnyájan körülmetéletlenek, fegyverrel megölettek, mert félelmére valának az élõk földjének, és viselik gyalázatukat azok mellett, kik sírgödörbe szálltak; a megölettek közé vetették õket!
26 Itt van Mések-Tubál és minden sokasága, körülte vannak ennek sírjai, mindnyájan körülmetéletlenek, fegyverrel megölettek, mert félelmére valának az élõk földjének.
27 És nem feküsznek együtt az erõsekkel, kik elestek a körülmetéletlenek közül, kik hadiszerszámaikkal szálltak alá a sírba s kiknek az õ fegyvereiket fejük alá tették; mert lõn az õ vétkök csontjaikon, mivelhogy félelmére [valának] a vitézeknek az élõk földjén.
28 Te is a körülmetéletlenek közt rontatol meg, és fekszel a fegyverrel megölettek mellett.
29 Itt van Edom királyaival és minden fejedelmével, kik vettettek erõsségökben a fegyverrel megöltekhez, õk a körülmetéletlenekkel feküsznek s azokkal, a kik sírgödörbe szálltak.
30 Ott vannak észak uralkodói mindnyájan, és minden sidoni, a kik alászálltak a megölettekkel, rettenetes voltukban, erõsségökben megszégyenülve; és feküsznek körülmetéletlenül a fegyverrel megölettek mellett, és viselik gyalázatukat a sírgödörbe szálltak között.
31 Ezeket látni fogja a Faraó, és megvígasztalódik minden sokasága felõl; fegyverrel ölettek meg a Faraó és minden õ serege, ezt mondja az Úr Isten,
32 Mert félelmére adtam õt az élõk földjének; ezért ott vetnek ágyat néki a körülmetéletlenek között, a fegyverrel megölettek mellett, a Faraónak és minden sokaságának, ezt mondja az Úr Isten.
Ezékiel 30-32
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Prófécia Egyiptom bukásáról
30 Az Örökkévaló szava érkezett hozzám: 2 „Ember fia, prófétálj! Mondd: Ezt mondja Uram, az Örökkévaló:
Jajgassatok, mert rettenetes az a nap,
3 itt van már közel!
Az Örökkévaló napja jön,
rettenetes nap, félelmetes idő!
Sötét felhők borítják az eget,
a nemzetek ideje következik!
4 Egyiptomra ellenség fegyvere támad,
védői halálra sebzetten hullanak el,
Etiópia megrémül,
Egyiptom lakóit fogságba hurcolják,
még az alapjait is lerombolják.
5 Fegyverük levágja az etiópokat, pútiakat, lídeket, líbiaiakat, még a szövetség fiait[a] is az egyiptomiakkal együtt.”
6 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Egyiptom büszke hatalma lehanyatlik!
Még azok is elesnek, akik támogatják.
Lakosait fegyver gyilkolja majd
az ország egyik végétől a másikig
— ezt mondja Uram, az Örökkévaló. —
7 Az elpusztult országok közé fog tartozni,
városait is a romvárosok között emlegetik.
8 Mikor tűzbe borítom Egyiptomot,
és minden szövetségese elpusztul,
akkor tudják meg,
hogy én vagyok az Örökkévaló!
9 Akkor gyors hírvivőket küldök Etiópiába hajókon, hogy megvigyék Egyiptom bukásának hírét, és hogy megrémítsék a gyanútlan etiópokat. A hír hallatára Etiópia gyászolja Egyiptomot. Bizony, ez hamar bekövetkezik!”
10 Ezt mondja Uram, az Örökkévaló:
„Kiirtom Egyiptom lakosainak tömegét
Nebukadneccar keze által,
Babilon királyának seregével.
11 Nincs náluk kegyetlenebb a népek között,
elhozom a rettenetes királyt
és szörnyű seregét,
ők pusztítják el Egyiptom földjét.
Nézd, már emelik is kardjukat,
s telve lesz a föld megöltekkel!
12 Kiszárítom a folyót és ágait,
szántóföldjeit a gonoszok kezébe adom,
idegen hódítók pusztítják az országot,
s vele minden gazdagságát.
Bizony, így lesz,
mert én, az Örökkévaló mondtam!”
Összetöröm Egyiptom bálványait
13 Ezt mondja Uram, az Örökkévaló:
„Összetöröm Egyiptom bálványait,
kiirtom szobraikat Nófból.[b]
Nem lesz többé Egyiptomnak fejedelme,
s földjére rettegést küldök.
14 Elpusztítom Patrószt,
Cóant tűznek adom,
ítéletet tartok Nó fölött.
15 Egyiptom bástyájára, Szín városára
izzó haragom zúdul,
Nó lakosainak tömegét kiirtom.
16 Tűzbe borítom az egész országot,
Szín kínlódva vergődik,
Nó falain betör az ellenség,
Nófot naponta ostromolják.
17 Ón és Pí-Beszet[c] harcosai elhullanak,
aki megmarad, fogságba viszik.
18 Taphanészben elsötétül az ég,
mikor Egyiptom igáját eltöröm,
s gőgös hatalmának véget vetek.
Sötét felleg borul rá,
leányait mind fogságba hurcolják.
19 Így büntetem meg Egyiptomot,
s akkor tudják meg,
hogy én vagyok az Örökkévaló!”
Prófécia a fáraó ellen
20 A száműzetés tizenegyedik évében,[d] az első hónap hetedik napján az Örökkévaló szava érkezett hozzám: 21 „Ember fia, nézd, eltörtem a fáraónak, Egyiptom királyának a karját, de senki sem kötözte be, hogy meggyógyuljon, és újra fegyvert foghasson.
22 Most azért — mondja Uram, az Örökkévaló —, figyelj rám! A fáraó ellen fordulok, és ezúttal mindkét karját egészen összetöröm: az épet és a sérültet is úgy, hogy végleg kiejti a kardot kezéből. 23 Egyiptom népét pedig szétszórom a nemzetek között, és elszélesztem őket az országokban.
24 Viszont Babilon királyának karját megerősítem, és kezébe adom a kardomat. A fáraó karját úgy összetöröm, hogy jajgatni fog Babilon királya előtt, ahogy a halálra sebzett jajgat. 25 Babilon királyának karját megerősítem és támogatom, a fáraó karja pedig lehanyatlik.
Akkor tudják meg, hogy én vagyok az Örökkévaló, aki kardomat Babilon királyának a kezébe adtam, hogy azt Egyiptom ellen fordítsa. 26 Egyiptom népét pedig szétszórom a nemzetek között, és elszélesztem őket az országokban. Akkor megtudják, hogy én vagyok az Örökkévaló!”
Prófécia Asszíriáról és Egyiptomról
31 A száműzetés tizenegyedik évében,[e] a harmadik hónap első napján az Örökkévaló szava érkezett hozzám:
2 „Ember fia, ezt mondd a fáraónak, Egyiptom királyának és népe sokaságának:
Lám, te azt gondolod,
hogy nagyságodhoz és hatalmadhoz
senki más nem mérhető!
3 Nézd csak Asszíriát!
Hatalmas volt, mint egy fenséges cédrus
a Libanon hegyein.
Gyönyörű ágait széttárta,
dús lombja árnyékot adott,
sudár termete a felhőkig ért.
4 Bőséges víz öntözte,
a mélység áradata növelte magasra,
folyók mosták a tövét,
s patakokat küldött az erdő többi fáihoz.
5 Azért lett oly hatalmas, túlnőtte a többi fát,
hajtásai sokasodtak,
ágai is nagyra nőttek,
mert bőséges víz öntözte tövét.
6 Fészket raktak ágain az égi madarak,
alatta szülték kicsinyeiket a mezei vadak,
árnyékában nagy nemzetek laktak.
7 Gyökereit mély vizekhez nyújtotta,
azért nőtt olyan hatalmasra,
ágait messzire terjesztette.
8 Még Isten kertjének a cédrusai
sem versenyezhettek vele,
ágai dúsabbak voltak a ciprusoknál,
pompás lombját irigyelték a platánok.
Isten kertjében egyetlen fa
sem volt szépségben hozzá fogható.
9 Oly széppé tettem,
oly dús és fenséges lett koronája,
hogy Éden minden fája irigyelte
Isten kertjében.”
10 Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Mivel magasra nőtt, és csúcsát a felhőkig emelte, gőgös lett, és szíve felfuvalkodott. 11 Kiszolgáltattam hát a nemzetek urának, bánjon vele tetszése szerint. Bizony, gonoszsága miatt taszítottam el Asszíriát! 12 Kivágták a hatalmas cédrust az idegenek, ledöntötték, s ott hagyták azok, akiktől a népek rettegnek. Lezuhant a cédrus, elterült hegyen-völgyön, összetört ágai hevernek minden folyó mellett. Elfutottak árnyékából a népek, és otthagyták. 13 Törött gallyai közt madarak fészkelnek, ágain taposnak a mezei vadak.
14 Ezért hát egyik fa se nőjön túl magasra, ne emelje felhők közé a fejét, még ha víz mellé ültették is. Ne kevélykedjen magasságával, aki vizet iszik, mert mind meg kell halnia, mind a mélységbe száll alá, a halottak országába. Azok közé kerül, akik régen meghaltak, és a sírba kerültek.
15 Azon a napon, mikor sírba száll Asszíria — azt mondja Uram, az Örökkévaló —, meggyászoltatom őt a tengerekkel, bezárom fölötte a mélységes vizeket, elapasztom a folyókat, forrásaik kiszáradnak, még Libanon erdeje is gyászba öltözik, a mező fái pedig elepednek a szmjúságtól. 16 Zuhanása robajától a népek megremegnek, amikor a halottak országába hajítom Asszíriát — azok közé, akik a sírba szálltak. Megvigasztalódnak akkor a mélységben a többi fák, Éden összes fái, a legszebb libanoni cédrusok — mind, akiket a víz éltet. 17 Ezek is vele együtt szállnak a sírba, meg azok is, akiket fegyver ölt meg, Asszíria minden segítője és társa, s akik a népek közül árnyékában nyugodtak.
18 Lásd, Egyiptom, mennyi hatalmas fa nőtt Isten kertjében, Édenben! Melyik mérhető hozzád dicsőségben? Mégis az alvilágba hullasz alá a többi fával együtt, ott fogsz feküdni a körülmetéletlenek[f] között, a karddal megöltek között!
Bizony, ez lesz a sorsa a fáraónak, meg töméntelen seregének is!” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.
Gyászének a fáraóról
32 A száműzetés tizenkettedik évében,[g] a tizenkettedik hónap első napján az Örökkévaló szava érkezett hozzám: 2 „Ember fia, kezdj gyászéneket a fáraóról, Egyiptom királyáról! Ezt mondd neki:
»Fiatal s erős oroszlán vagyok a népek között«,
— ezt képzelted magadról,
pedig csak tengeri szörnyeteg vagy!
Csúszol-mászol a folyó ágaiban,
iszapos vizét felkavarod,
zavaros vizekben tanyázol.”
3 Ezt üzeni neked Uram, az Örökkévaló:
„Összegyűjtöm a népeket,
hálómat kivetem rád,
s ők a partra vonszolnak téged.
4 Földre terítelek, a sík mezőre doblak,
tested az ég madarainak adom,
jóllaknak veled a mezei vadak.
5 Holttested a hegyekre hajítom,
megtöltöm vele a völgyeket.
6 A hegyek csúcsáig véreddel öntözöm a földet,
minden csatornád színültig telik.
7 Amikor kioltom életed, besötétítem az eget,
nem fénylenek a csillagok,
felhők takarják a napot,
a hold sem világít majd.
8 Elsötétülnek miattad a fények az égen,
országodra sűrű sötétséget borítok.”
— ezt mondja Uram, az Örökkévaló.
9 „Bukásod hírével megdöbbentem a népeket. Még azok is megrémülnek pusztulásodon, akiket nem ismersz. 10 Elámulnak mind a nemzetek, s királyaik is megrettennek, mikor megsuhogtatom kivont kardomat előttük. Pusztulásod napján mindannyian a saját életükért remegnek majd.”
11 Mert ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Babilon királyának kardja lesújt rád, Egyiptom! 12 Rád rohan a legkegyetlenebb hadsereg. Vitéz harcosok kardjával pusztítom el lakosaid tömegét és minden gazdagságodat. Véget vetnek Egyiptom dicsekvésének, kiirtják minden lakóját, 13 még az állatokat is kiirtják a folyók mellől. Nem zavarja fel többé a folyópartokat sem ember lába, sem barmok patája. 14 Lecsendesítem a folyóvizeket, oly simán folynak majd, mint az olaj.” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló. 15 „Mikor elpusztítom Egyiptom földjét, mikor egészen kifosztják országát, amikor megbüntetem lakosait, akkor értitek meg, hogy én vagyok az Örökkévaló!
16 Siratóének ez, népek leányai sírva énekeljék! Megsiratják Egyiptomot és lakosait, gyászolják elpusztult gazdagságát.” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.
Egyiptom népe az alvilágba süllyed
17 A száműzetés tizenkettedik évében, a hónap tizenötödik napján az Örökkévaló szava érkezett hozzám: 18 „Ember fia, kezdj gyászéneket Egyiptom tömegeiről, és vesd őket az alvilágba! Más hatalmas népekkel együtt küldd le őket azokhoz, akik már korábban a sírba feküdtek!
19 Ó, Egyiptom! Különbnek tartod magad a népeknél? Szállj csak le a sírba te is, mint a többiek! Feküdj a körülmetéletlenek[h] közé!
20 Tömegeid bizony lehullanak a holtak közé, kiket kard vágott le, mint téged is. Egyiptom fegyver martaléka lett, vonszoljátok hát le őt is a többiekhez!
21 Rég meghalt hősök szólnak a fáraóhoz és segítőihez az alvilágból, hogy lám, ezek is lehullottak, itt fekszenek a körülmetéletlenek között, a többi karddal megölt között!
22 Itt van Asszíria és egész serege! Sírjaik körülveszik őket, mindannyian fegyver által estek el. 23 Az alvilág legmélyén van a helyük, sírjaik körülveszik őket, mindannyian fegyver által estek el, pedig népek rettegtek tőlük az élők földjén.
24 Itt van Élám is, egész seregével, sírjaik körülveszik őket, mindannyian fegyver által estek el, ők is a körülmetéletlenek közé feküdtek, pedig népek rettegtek tőlük az élők földjén. Gyalázattal szálltak alá a sírba, a többi halott közé. 25 A sírban vetettek ágyat Élámnak és seregének, a megöltek közé, sírjaik körülveszik őket, mindannyian fegyver által estek el, ők is a körülmetéletlenek közé feküdtek, pedig népek rettegtek tőlük az élők földjén. Gyalázattal szálltak alá a sírba, a többi halott, a fegyverrel megöltek közé.
26 Itt fekszik Mesek és Tubal, egész seregükkel. Sírjaik körülveszik őket, mindannyian fegyver által estek el, ők is a körülmetéletlenek közé feküdtek, pedig népek rettegtek tőlük az élők földjén. 27 Nem fekszenek együtt azokkal az elesett körülmetéletlen hősökkel, akiknek kardját a fejük alá tették, úgy fektették őket a sírba; s akiknek gonoszsága csontjaikra nehezedik, mert amíg éltek, rettegtek tőlük a népek.
28 Egyiptom, te is a körülmetéletlenek közé kerülsz, összetörve fekszel majd a karddal megöltek között!
29 Itt van Edom is, királyaival, fejedelmeivel: vitéz harcosok voltak, mégis a fegyverrel megöltek mellé feküdtek, körülmetéletlenek közé, akik a sírba szálltak.
30 Itt vannak mind az északi fejedelmek, meg a szidóni férfiak mindannyian. Ők is a sírba kerültek, noha rettegtek tőlük a népek. Most megszégyenültek, gyengék lettek ők is. Itt fekszenek a körülmetéletlenekkel, fegyverrel megöltekkel, viselik szégyenüket a halottak között.
31 Látja őket a fáraó, és megvigasztalódik népe sorsa miatt, mert őt is, népét is, ugyanúgy fegyver ölte meg.” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.
32 „Mert én tettem a fáraót és seregét félelmetessé az élők földjén, mégis a körülmetéletlenek közé kellett feküdniük, a karddal megöltekhez!” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.
Footnotes
- Ezékiel 30:5 szövetség fiait Vagy: „a Szövetséghez tartozókat” — tehát Izráel népéhez tartozókat. Talán azokra vonatkozik, akik Júdából Egyiptomba menekültek. Lásd Jer 42–43.
- Ezékiel 30:13 Nóf Egyiptomi város. A 13–18. versekben különböző egyiptomi városok szerepelnek.
- Ezékiel 30:17 Ón és Pí-Beszet Egyiptomi városok, más néven Heliopolisz és Bubasztisz.
- Ezékiel 30:20 A száműzetés… évében Vagyis Kr.e. 587-ben. A 31:1-ben is.
- Ezékiel 31:1 A száműzetés… évében Vagyis Kr.e. 587-ben.
- Ezékiel 31:18 körülmetéletlenek Vagyis azok, akik nem tartoznak Izráel közösségéhez, ahhoz a szövetséghez, amelyet Isten kötött a saját népével. Ennek a szövetségnek a jele a körülmetélés.
- Ezékiel 32:1 tizenkettedik évében Vagyis Kr.e. 585-ben.
- Ezékiel 32:19 körülmetéletlenek Vagyis azok, akik nem tartoznak Izráel közösségéhez, ahhoz a szövetséghez, amelyet Isten kötött a saját népével. A körülmetélés ennek a szövetségnek a jele.
1 Péter 4
Hungarian Károli
4 Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy a ki testileg szenved, megszûnik a bûntõl,
2 Hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a testben hátralevõ idõt.
3 Mert elég nékünk, hogy életünk elfolyt idejében a pogányok akaratát cselekedtük, járván feslettségekben, kívánságokban, részegségekben, dobzódásokban, ivásokban és undok bálványimádásokban.
4 A mi miatt csudálkoznak, hogy nem futtok velök együtt a kicsapongásnak ugyanabba az áradatába, szitkozódván.
5 A kik számot adnak majd annak, a ki készen van megítélni élõket és holtakat.
6 Mert azért hirdettetett az evangyéliom a holtaknak is, hogy megítéltessenek emberek szerint testben, de éljenek Isten szerint lélekben.
7 A vége pedig mindennek közel van. Annakokáért legyetek mértékletesek és józanok, hogy imádkozhassatok.
8 Mindenek elõtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti szeretetre; mert a szeretet sok vétket elfedez.
9 [Legyetek] egymáshoz vendégszeretõk, zúgolódás nélkül.
10 Kiki amint kegyelmi ajándékot kapott, [úgy] sáfárkodjatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai;
11 Ha valaki szól, mintegy Isten ígéit [szólja:] ha valaki szolgál, mintegy azzal az erõvel [szolgáljon,] a melyet Isten ád: hogy mindenben dícsõíttessék a Jézus Krisztus által, a kinek dicsõség és hatalom örökkön-örökké. Ámen.
12 Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tûztõl, a mely próbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történnék veletek;
13 Sõt, a mennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az õ dicsõségének megjelenésekor is vígadozva örvendezhessetek.
14 Boldogok [vagytok,] ha Krisztus nevéért gyaláznak titeket; mert megnyugszik rajtatok a dicsõségnek és az Istennek Lelke, [a mit] amazok káromolnak ugyan, de ti dicsõítitek azt.
15 Mert senki se szenvedjen közületek mint gyilkos, vagy tolvaj, vagy gonosztévõ, vagy mint más dolgába avatkozó:
16 Ha pedig mint keresztyén [szenved,] ne szégyelje, sõt dicsõítse azért az Istent.
17 Mert [itt] az ideje, hogy elkezdõdjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig elõször mi rajtunk [kezdõdik], mi lesz azoknak a végök, a kik nem engedelmeskednek az Isten evangyéliomának?
18 És ha az igaz [is] alig tartatik meg, hová lesz az istentelen és bûnös?
19 Annakokáért a kik az Isten akaratából szenvednek is, ajánlják [néki] lelköket mint hû teremtõnek, jót cselekedvén.
1 Péter 4
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
A régi és az új élet
4 Krisztus is szenvedett, amikor ebben a testben élt, ezért erősítsétek meg magatokat, és fegyverkezzetek fel a Krisztuséhoz hasonló gondolkodással! Mert aki testi szenvedést visel el, az eltávolodik a bűntől, 2 hogy földi életének hátralevő idejét ne emberi vágyak, hanem Isten akaratának teljesítésére szánja. 3 Hiszen éppen elég időt pocsékoltatok már el olyan dolgokkal, amelyeket a hitetlenek szoktak tenni. Szexuális bűnökben éltetek, szenvedélyeiteket követtétek, részegeskedtetek, vad mulatságokba jártatok, és utálatos bálványokat imádtatok.
4 Most azonban a hitetlenek értetlenkedve nézik, hogy már nem folytatjátok velük együtt ezt a romlott és vad életmódot, és emiatt szidalmaznak benneteket. 5 Egyszer azonban felelniük kell annak, aki készen áll, hogy minden embert megítéljen: élőket és holtakat egyaránt. 6 Mert az örömüzenetet még azoknak is hirdették, akik már régen meghaltak, hogy szellemben élhessenek, ahogyan Isten is él. Ezeket a régi embereket is meg fogja Isten ítélni annak megfelelően, amit életükben tettek, akárcsak a többieket.
Jól gazdálkodjatok Isten ajándékaival!
7 Közeledik már az idő, amikor minden a csúcspontjára ér és befejeződik. Ennek megfelelően legyetek józanok, éberek és mértékletesek, hogy imádkozni tudjatok! 8 Az a legfontosabb, hogy ápoljátok és őrizzétek meg az egymás iránti isteni szeretetet, mert ez a szeretet készségessé tesz titeket arra, hogy megbocsássatok egymásnak.
9 Gyakoroljátok a vendéglátást, de panaszkodás nélkül! 10 Mindegyikőtök kapott valamilyen szellemi ajándékot Istentől. Ezzel az ajándékkal szolgáljátok egymást, mint hűséges szolgák, akik Isten sokféle kegyelmével jól gazdálkodnak! 11 Aki beszél, Isten szavait mondja, aki pedig szolgál, azzal az erővel szolgáljon, amelyet Isten ad, hogy ezáltal mindig Istené legyen a dicsőség Jézus Krisztus által! Mert övé a dicsőség és a hatalom örökké. Ámen!
A szenvedés és az ítélet
12 Kedves barátaim, ne érjenek benneteket meglepetésként ezek a mostani szenvedések, amelyek próbára teszik a hitetek valódi voltát. Ne gondoljátok, hogy valami szokatlan dolog történik veletek! 13 Inkább örüljetek, hogy részt vehettek Krisztus szenvedéseiben, s akkor majd teljes szívvel örülhettek akkor is, amikor dicsősége megjelenik. 14 Ha azért szidalmaznak benneteket, mert Krisztust követitek, akkor boldogok és áldottak vagytok, mert Isten Szelleme, a Dicsőség Szelleme megnyugszik rajtatok.
15 Közületek senki se szenvedjen amiatt, hogy gyilkolt, lopott, bűnt követett el, vagy más dolgába avatkozott. 16 Ha viszont azért kell szenvednie, mert Krisztus követője, akkor ezt ne szégyellje, hanem ellenkezőleg: szerezzen dicsőséget Istennek azzal, ahogyan Krisztus nevét viseli!
17 Mert itt az ideje, hogy az Isten családján kezdve elinduljon az ítélet. Ha pedig velünk kezdődik, mi lesz a vége azok számára, akik nem engedelmeskednek az Istentől származó örömhírnek?
18 „Ha még az igaz is alig menekül meg,
mi lesz az istentelenek és a bűnösök sorsa?”[a]
19 Ezért, akik Isten akarata szerint kell elviseljék a szenvedést, bízzák rá magukat hűséges Teremtőjükre, és továbbra is tegyék azt, ami jó és helyes!
Footnotes
- 1 Péter 4:18 Idézet: Péld 11:31 (Szeptuaginta).
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center