Exodus 13
New Revised Standard Version Catholic Edition
13 The Lord said to Moses: 2 Consecrate to me all the firstborn; whatever is the first to open the womb among the Israelites, of human beings and animals, is mine.
The Festival of Unleavened Bread
3 Moses said to the people, “Remember this day on which you came out of Egypt, out of the house of slavery, because the Lord brought you out from there by strength of hand; no leavened bread shall be eaten. 4 Today, in the month of Abib, you are going out. 5 When the Lord brings you into the land of the Canaanites, the Hittites, the Amorites, the Hivites, and the Jebusites, which he swore to your ancestors to give you, a land flowing with milk and honey, you shall keep this observance in this month. 6 Seven days you shall eat unleavened bread, and on the seventh day there shall be a festival to the Lord. 7 Unleavened bread shall be eaten for seven days; no leavened bread shall be seen in your possession, and no leaven shall be seen among you in all your territory. 8 You shall tell your child on that day, ‘It is because of what the Lord did for me when I came out of Egypt.’ 9 It shall serve for you as a sign on your hand and as a reminder on your forehead, so that the teaching of the Lord may be on your lips; for with a strong hand the Lord brought you out of Egypt. 10 You shall keep this ordinance at its proper time from year to year.
The Consecration of the Firstborn
11 “When the Lord has brought you into the land of the Canaanites, as he swore to you and your ancestors, and has given it to you, 12 you shall set apart to the Lord all that first opens the womb. All the firstborn of your livestock that are males shall be the Lord’s. 13 But every firstborn donkey you shall redeem with a sheep; if you do not redeem it, you must break its neck. Every firstborn male among your children you shall redeem. 14 When in the future your child asks you, ‘What does this mean?’ you shall answer, ‘By strength of hand the Lord brought us out of Egypt, from the house of slavery. 15 When Pharaoh stubbornly refused to let us go, the Lord killed all the firstborn in the land of Egypt, from human firstborn to the firstborn of animals. Therefore I sacrifice to the Lord every male that first opens the womb, but every firstborn of my sons I redeem.’ 16 It shall serve as a sign on your hand and as an emblem[a] on your forehead that by strength of hand the Lord brought us out of Egypt.”
The Pillars of Cloud and Fire
17 When Pharaoh let the people go, God did not lead them by way of the land of the Philistines, although that was nearer; for God thought, “If the people face war, they may change their minds and return to Egypt.” 18 So God led the people by the roundabout way of the wilderness toward the Red Sea.[b] The Israelites went up out of the land of Egypt prepared for battle. 19 And Moses took with him the bones of Joseph who had required a solemn oath of the Israelites, saying, “God will surely take notice of you, and then you must carry my bones with you from here.” 20 They set out from Succoth, and camped at Etham, on the edge of the wilderness. 21 The Lord went in front of them in a pillar of cloud by day, to lead them along the way, and in a pillar of fire by night, to give them light, so that they might travel by day and by night. 22 Neither the pillar of cloud by day nor the pillar of fire by night left its place in front of the people.
Footnotes
- Exodus 13:16 Or as a frontlet; meaning of Heb uncertain
- Exodus 13:18 Or Sea of Reeds
Esodo 13
Nuova Riveduta 2006
Consacrazione dei primogeniti al Signore
13 (A)Il Signore disse a Mosè: 2 «Consacrami ogni primogenito[a] tra i figli d’Israele, ogni primo parto, sia tra gli uomini, sia tra gli animali: esso appartiene a me».
3 Mosè disse al popolo: «Ricordate questo giorno, nel quale siete usciti dall’Egitto, dalla casa di schiavitù; perché il Signore vi ha fatti uscire di là, con mano potente; non si mangi pane lievitato. 4 Voi uscite oggi, nel mese di Abib[b]. 5 Quando il Signore ti avrà fatto entrare nel paese dei Cananei, degli Ittiti, degli Amorei, degli Ivvei e dei Gebusei, che giurò ai tuoi padri di darti, paese dove scorre il latte e il miele, compi questo rito in questo mese. 6 Per sette giorni mangia pane azzimo; il settimo giorno sarà una festa al Signore. 7 Si mangi pane azzimo per sette giorni e non si veda pane lievitato presso di te, né si veda lievito presso di te, in tutto il tuo territorio. 8 In quel giorno tu spiegherai questo a tuo figlio, dicendo: “Si fa così a motivo di quello che il Signore fece per me quando uscii dall’Egitto”. 9 Ciò sarà per te come un segno sulla tua mano, come un ricordo fra i tuoi occhi, affinché la legge del Signore sia nella tua bocca; poiché il Signore ti ha fatto uscire dall’Egitto con mano potente. 10 Osserva dunque questo decreto, al tempo fissato, di anno in anno.
11 Quando il Signore ti avrà fatto entrare nel paese dei Cananei, come giurò a te e ai tuoi padri, e te lo avrà dato, 12 consacra al Signore ogni primogenito e ogni primo parto del tuo bestiame. I maschi saranno del Signore. 13 Ma riscatta ogni primo parto dell’asino con un agnello; se non lo vuoi riscattare, spezzagli il collo. Riscatta anche ogni primogenito di uomo fra i tuoi figli. 14 Quando, in avvenire, tuo figlio ti interrogherà, dicendo: “Che significa questo?”, tu gli risponderai: “Il Signore ci fece uscire dall’Egitto, dalla casa di schiavitù, con mano potente; 15 e quando il faraone si ostinò a non lasciarci andare, il Signore uccise tutti i primogeniti nel paese d’Egitto, tanto i primogeniti degli uomini quanto i primogeniti degli animali. Perciò io sacrifico al Signore ogni primo parto maschio, ma riscatto ogni primogenito dei miei figli”. 16 Ciò sarà come un segno sulla tua mano e come un ricordo fra i tuoi occhi, poiché il Signore ci ha fatti uscire dall’Egitto con mano potente».
In marcia verso il mar Rosso
17 (B)Quando il faraone ebbe lasciato andare il popolo, Dio non lo condusse per la via del paese dei Filistei, benché fosse vicina, poiché Dio disse: «Bisogna evitare che il popolo, di fronte a una guerra, si penta e torni in Egitto». 18 Dio fece fare al popolo un giro per la via del deserto, verso il mar Rosso. I figli d’Israele partirono armati dal paese d’Egitto. 19 Mosè prese con sé le ossa di Giuseppe; perché questi aveva espressamente fatto giurare i figli d’Israele, dicendo: «Dio certamente vi visiterà; allora, porterete con voi le mie ossa da qui».
20 Gli Israeliti, partiti da Succot, si accamparono a Etam, all’estremità del deserto. 21 Il Signore andava davanti a loro: di giorno, in una colonna di nuvola per guidarli lungo il cammino; di notte, in una colonna di fuoco per illuminarli, perché potessero camminare giorno e notte. 22 Egli non allontanava la colonna di nuvola durante il giorno, né la colonna di fuoco durante la notte, dal cospetto del popolo.
Footnotes
- Esodo 13:2 Nu 3:13; 8:17; +Lu 2:23.
- Esodo 13:4 Mese di Abib, cioè il periodo di marzo-aprile.
2 Mose 13
Schlachter 2000
Heiligung der Erstgeburt Israels. Das Fest der ungesäuerten Brote
13 Und der Herr redete zu Mose und sprach:
2 Heilige mir alle Erstgeburt! Alles, was, den Mutterschoß als Erstes durchbricht von den Kindern Israels, vom Menschen und vom Vieh, das gehört mir!
3 Da sprach Mose zu dem Volk: Gedenkt an diesen Tag, an dem ihr aus Ägypten gezogen seid, aus dem Haus der Knechtschaft, dass der Herr euch mit mächtiger Hand von dort herausgeführt hat: Darum sollt ihr nichts Gesäuertes essen!
4 Heute seid ihr ausgezogen, im Monat Abib.
5 Wenn dich nun der Herr in das Land der Kanaaniter, Hetiter, Amoriter, Hewiter und Jebusiter bringen wird, wie er es deinen Vätern geschworen hat, um dir ein Land zu geben, in dem Milch und Honig fließt, so sollst du diesen Dienst in diesem Monat bewahren.
6 Sieben Tage lang sollst du ungesäuertes [Brot] essen, und am siebten Tag ist ein Fest des Herrn.
7 Man soll diese sieben Tage lang ungesäuertes [Brot] essen, und kein gesäuertes [Brot] soll bei dir gesehen werden; und kein Sauerteig soll gesehen werden in deinem ganzen Gebiet.
8 Und du sollst [das] deinem Sohn an jenem Tag erklären und sagen: Es ist um deswillen, was der Herr an mir getan hat, als ich aus Ägypten zog.
9 Und es soll dir wie ein Zeichen sein in deiner Hand und ein Erinnerungszeichen vor deinen Augen, damit das Gesetz des Herrn in deinem Mund sei, weil der Herr dich mit mächtiger Hand aus Ägypten herausgeführt hat.
10 Darum sollst du diese Ordnung einhalten, zur bestimmten Zeit, Jahr für Jahr.
11 Wenn dich nun der Herr in das Land der Kanaaniter bringt, wie er es dir und deinen Vätern geschworen hat, und es dir gibt,
12 so sollst du alles, was den Mutterschoß als Erstes durchbricht, für den Herrn aussondern, auch jeden ersten Wurf vom Vieh, den du bekommst; alles, was männlich ist, soll dem Herrn gehören.
13 Aber jede Erstgeburt des Esels sollst du mit einem Lamm auslösen[a]; wenn du es aber nicht auslöst, so brich ihm das Genick. Ebenso sollst du alle Erstgeburt des Menschen unter seinen Söhnen auslösen.
14 Und wenn dich künftig dein Sohn fragen wird: Was bedeutet das?, so sollst du ihm sagen: Der Herr hat uns mit mächtiger Hand aus Ägypten herausgeführt, aus dem Haus der Knechtschaft.
15 Denn es geschah, als der Pharao sich hartnäckig weigerte, uns freizulassen, da erschlug der Herr alle Erstgeburt im Land Ägypten, von der Erstgeburt der Menschen bis zur Erstgeburt des Viehs: Darum opfere ich dem Herrn alles Männliche, das als Erstes den Mutterschoß durchbricht; alle Erstgeburt meiner Söhne aber löse ich aus.
16 Und das soll dir wie ein Zeichen in deiner Hand sein und wie ein Erinnerungszeichen vor deinen Augen, dass uns der Herr mit mächtiger Hand aus Ägypten herausgeführt hat.
Israels Zug zum Schilfmeer
17 Und es geschah, als der Pharao das Volk ziehen ließ, da führte sie Gott nicht auf die Straße durch das Land der Philister, obwohl sie die nächste war; denn Gott sprach: Es könnte das Volk reuen, wenn es Kämpfe vor sich sehen würde, und es könnte wieder nach Ägypten umkehren.
18 Darum führte Gott das Volk einen Umweg durch die Wüste am Schilfmeer.[b] Und die Kinder Israels zogen gerüstet aus dem Land Ägypten.
19 Und Mose nahm die Gebeine Josephs mit sich; denn der hatte einen Eid von den Kindern Israels genommen und gesagt: Gott wird sich gewiss euer annehmen; dann führt meine Gebeine mit euch von hier herauf!
20 So zogen sie aus von Sukkot und lagerten sich in Etam, am Rand der Wüste.
21 Und der Herr zog vor ihnen her, am Tag in einer Wolkensäule, um sie den rechten Weg zu führen, und bei Nacht in einer Feuersäule, um ihnen zu leuchten, damit sie bei Tag und bei Nacht ziehen konnten.
22 Die Wolkensäule wich nie von dem Volk bei Tag, noch die Feuersäule bei Nacht.
Footnotes
- (13,13) od. erlösen / freikaufen, d.h. sein eigentlich verwirktes Leben retten durch den stellvertretenden Tod eines anderen Lebewesens.
- (13,18) Der Begriff »Schilfmeer« (hebr. jam suph) bezeichnet hier nach Auffassung vieler Ausleger ein Binnenmeer zwischen dem Golf von Suez und dem Mittelmeer (evt. einen der Bitterseen). Nach anderen bezeichnet er den nördlichen Ausläufer des Golfes von Suez. Darüber hinaus wird er an anderen Stellen auch für den Golf von Akaba verwendet und dort mit »Rotes Meer« übersetzt.
2 Mózes 13
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
13 Az Örökkévaló így szólt Mózeshez: 2 „Nekem szenteljetek Izráel népében minden elsőszülöttet, vagyis aki anyjának első gyermeke, azt számomra különítsétek el! Hasonlóképpen szenteljétek nekem a háziállatok kicsinyei közül azokat, amelyeket anyjuk először hozott a világra!”
3 Mózes ezt mondta a népnek: „Emlékezzetek erre a napra, amelyen kijöttünk Egyiptomból, ahol úgy éltünk, mint a rabszolgák! Emlékezzetek rá, hogy az Örökkévaló hozott ki bennünket onnan, nagy hatalmával. Erre való emlékezésül ne egyetek semmiféle kovásszal készült ételt! 4 A mai napon jöttünk ki Egyiptomból, Abib hónapban.
5 Az Örökkévaló megesküdött ősapáinknak, hogy nekünk adja azt a tejjel-mézzel folyó földet, amelyen most még a kánaániak, hettiták, emóriak, hivviek és jebúsziak laknak. Ezért bevisz majd titeket arra a földre, s akkor ebben a hónapban tartsátok meg ezt az ünnepet minden évben!
6 Az ünnep hét napja alatt csakis kovásztalan kenyeret egyetek, a hetedik napon pedig tartsatok nagy ünnepet az Örökkévalónak! 7 Kovásztalan kenyeret egyetek ezen a hét napon, s ez alatt kovász vagy kovásszal készült étel ne is legyen a házaitokban, sehol az országban! 8 Azon a napon magyarázd el a gyermekeidnek: »Azért van ez az ünnep, hogy emlékeztessen arra, amit az Örökkévaló tett velem,[a] amikor kiszabadított engem Egyiptomból.«
9 Ez az ünnep olyan legyen számotokra, mintha a karodra vagy a homlokodra lenne kötve, hogy soha ne felejtsétek el. Emlékeztet arra, hogy az Örökkévaló tanítását emlegessétek szüntelen, hiszen ő az, aki erős karjával kihozott minket Egyiptomból. 10 Tartsátok meg hát ezt az ünnepet minden évben, a megfelelő időben.”
Az elsőszülöttek kiváltása
11 „Az Örökkévaló megesküdött nektek és őseiteknek, hogy bevisz titeket a kánaániak földjére, és nektek adja azt. Amikor tehát már ott fogtok lakni, 12 akkor szenteljetek az Örökkévalónak minden egyes elsőszülött fiút, és hasonlóképpen háziállataitok elsőszülött hím kicsinyeit is, mert ezek őt illetik. 13 A szamár elsőszülött csikóját kiválthatod egy báránnyal. Ebben az esetben a bárányt áldozd föl a csikó helyett, amelyet így megtarthatsz magadnak. Ha nem akarod kiváltani a szamárcsikót, akkor törd el a csikó nyakát. Az elsőszülött fiúkat azonban minden esetben ki kell váltanod!
14 Amikor majd gyermeked megkérdezi, hogy mi ennek az értelme, akkor mondd el neki: »Gyermekem, az Örökkévaló kiszabadított minket erős karjával Egyiptomból, a rabszolgaságból. 15 Amikor pedig a fáraó makacskodott, és nem akarta népünket szabadon engedni, az Örökkévaló minden elsőszülöttet megölt az egyiptomiak között. Egyaránt megölte az emberek és a háziállatok elsőszülöttjeit. Ezért áldozok az Örökkévalónak minden elsőszülött állatot, és ezért váltom meg minden egyes[b] elsőszülött fiam életét egy-egy bárány feláldozásával.«”
16 „Ez az ünnep olyan legyen számodra, mintha a karodra vagy a homlokodra lenne kötve, hogy soha ne felejtsd el. Emlékeztet arra, hogy az Örökkévaló az, aki erős kezével kihozott minket Egyiptomból” — ezt mondta Mózes a népnek.
Izráel megkezdi a pusztai vándorlást
17 Miután a fáraó elengedte Izráel népét, Isten vezette őket, hogy merre menjenek. De nem azt az utat választotta, amely a filiszteusok országa felé vitt — bár az lett volna a legrövidebb —, hanem kerülő útra vitte a népet. Azért tette ezt, mert azt gondolta: „Ha harcolniuk kell, még meggondolják magukat, és visszatérnek Egyiptomba.” 18 Ezért Isten azon az úton vezette őket, amely a sivatagon át a Vörös-tenger felé vitt.
Izráel népe hadirendben és fölfegyverkezve vonult ki Egyiptomból.
19 Mózes parancsára magukkal vitték József koporsóját is. József ugyanis még halála előtt megeskette az izráelieket: „Isten egyszer bizonyosan megsegít titeket, s akkor vigyétek magatokkal az én csontjaimat is!”
20 Izráel népe elindult Szukkótból, s legközelebb Étámnál, a sivatag szélén vertek sátort. 21 Az Örökkévaló előttük vonult: nappal felhőoszlopban mutatta, hogy merre menjenek; éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nekik. Így nappal is, éjjel is vonulhattak. 22 Nappal állandóan előttük haladt a felhőoszlop, éjjel pedig a tűzoszlop.
Footnotes
- 2 Mózes 13:8 velem Ez a szó szerinti fordítás. Azért mondják így (mind a mai napig), mert Izráel népének minden tagja úgy tekint erre az eseményre, mintha személyesen vele történt volna meg.
- 2 Mózes 13:15 minden egyes A többnejűség miatt egy apának annyi elsőszülött fia lehetett, ahány felesége volt.
Exode 13
La Bible du Semeur
Les premiers-nés appartiennent à l’Eternel
13 L’Eternel transmit ses instructions à Moïse en ces termes : 2 Consacre-moi tout premier-né qui naîtra parmi les Israélites ; qu’il s’agisse d’un garçon ou d’un animal, il m’appartient.
La fête des Pains sans levain
3 Moïse dit au peuple : Vous garderez le souvenir de ce jour où vous êtes sortis d’Egypte, du pays où vous avez été esclaves, car l’Eternel vous en a retirés par force. Vous ne mangerez pas de pain préparé à l’aide de levain. 4 C’est aujourd’hui, au mois des épis, que vous partez d’Egypte. 5 Lorsque l’Eternel vous aura fait entrer dans le pays des Cananéens, des Hittites, des Amoréens, des Héviens et des Yebousiens qu’il a promis par serment à vos ancêtres de vous donner, une terre ruisselant de lait et de miel, alors vous observerez cette cérémonie, en ce même mois. 6 Pendant sept jours, vous mangerez des pains sans levain, et le septième jour vous célébrerez une fête en l’honneur de l’Eternel. 7 On se nourrira de pains sans levain pendant ces sept jours et on ne trouvera chez vous ni pain levé ni levain dans tout votre territoire.
8 En ce jour-là, vous expliquerez à vos enfants la signification de cette fête en disant : « Tout cela je le fais en mémoire de ce que l’Eternel a fait pour moi quand je suis sorti d’Egypte. » 9 Cette fête sera pour vous comme un signe sur votre main et comme une marque sur votre front pour que la Loi de l’Eternel soit l’objet de vos conversations, car c’est lui qui vous a fait sortir d’Egypte par sa puissance. 10 Vous célébrerez ce rite d’année en année au temps fixé.
L’offrande des premiers-nés
11 Quand l’Eternel vous aura fait entrer dans le pays des Cananéens, comme il vous l’a solennellement promis, à vous et à vos ancêtres, et qu’il vous l’aura donné, 12 vous lui offrirez tout garçon premier-né, et les premiers-nés mâles de votre bétail lui appartiendront. 13 En ce qui concerne les ânes[a], vous pourrez racheter leur premier-né par un agneau ; si vous ne voulez pas le racheter, vous lui briserez la nuque. Mais vous rachèterez tout garçon premier-né parmi vos enfants. 14 Lorsque vos enfants vous questionneront en vous demandant : « Que signifie cela ? » vous leur répondrez : « C’est par sa puissance que l’Eternel nous a fait sortir d’Egypte, où nous étions esclaves. 15 Comme le pharaon refusait de nous laisser partir, l’Eternel a fait mourir tous les premiers-nés en Egypte, les fils aînés des hommes et les premiers-nés des animaux. Voilà pourquoi nous offrons en sacrifice à l’Eternel tous les premiers-nés mâles des animaux et nous rachetons les aînés de nos fils. » 16 Ce rite sera pour vous comme un signe sur votre main et comme une marque sur votre front, car c’est par sa puissance que l’Eternel nous a fait sortir d’Egypte.
Les conditions du départ
17 Quand le pharaon eut laissé partir le peuple d’Israël, Dieu ne les conduisit pas par la route du pays des Philistins, bien qu’elle fût la plus directe[b], car il s’était dit : « S’ils devaient affronter des combats, ils pourraient regretter leur départ et retourner en Egypte. » 18 Il leur fit donc faire un détour par le chemin du désert, du côté de la mer des Roseaux[c]. Les Israélites quittèrent l’Egypte, bien équipés[d].
19 Moïse emporta les ossements de Joseph, puisque celui-ci en avait solennellement adjuré les Israélites en leur disant : « Dieu ne manquera pas d’intervenir en votre faveur, alors vous emporterez mes ossements avec vous[e]. »
20 Les Israélites partirent de Soukkoth et campèrent à Etam, en bordure du désert. 21 L’Eternel marchait à leur tête, le jour dans une colonne de nuée pour leur montrer le chemin, et la nuit dans une colonne de feu pour les éclairer, afin qu’ils puissent marcher de jour et de nuit. 22 La colonne de nuée ou la colonne de feu se trouvait en permanence à la tête du peuple.
Footnotes
- 13.13 Animaux impurs (Nb 18.15) qui ne pouvaient être offerts en sacrifice. L’importance économique des ânes justifiait leur rachat par des agneaux.
- 13.17 Cette route était jalonnée de forteresses surveillées par les Egyptiens.
- 13.18 La tradition l’identifie à la mer Rouge (voir note 14.2).
- 13.18 Autre traduction : en bon ordre.
- 13.19 Voir Gn 50.25.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.