2 Mózes 4-6
Hungarian Károli
4 Felele Mózes és monda: De õk nem hisznek nékem s nem hallgatnak szavamra, sõt azt mondják: nem jelent meg néked az Úr.
2 Az Úr pedig monda néki: Mi az a kezedben? S õ monda: Vesszõ.
3 Vesd azt - úgymond - a földre. És veté azt a földre és lõn kígyóvá; és Mózes elfutamodék elõle.
4 Monda pedig az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet és fogd meg a farkát! És kinyújtá kezét és megragadá azt, és vesszõvé lõn az õ kezében.
5 Hogy elhigyjék, hogy megjelent néked az Úr, az õ atyáik Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene.
6 És ismét monda néki az Úr: Nosza dugd kebeledbe a kezed; és kebelébe dugá kezét és kihúzá: ímé az õ keze poklos vala, olyan mint a hó.
7 És monda: Dugd vissza kebeledbe a kezed: és visszadugá kezét kebelébe és kivevé azt kebelébõl és ímé ismét olyanná lõn mint teste.
8 És ha úgy lenne, hogy nem hisznek néked és nem hallgatnak az elsõ jel szavára, majd hisznek a második jel szavának.
9 És ha úgy lenne, hogy ennek a két jelnek sem hisznek és nem hallgatnak szavadra: akkor meríts vizet a folyóvízbõl és öntsd a szárazra, és a víz, a mit a folyóvízbõl merítettél, vérré lesz a szárazon.
10 És monda Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesenszóló sem tegnaptól, sem tegnap elõttõl fogva, sem azóta, hogy szólottál a te szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvû vagyok.
11 Az Úr pedig monda néki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy siketté, vagy látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr?
12 Most hát eredj és én lészek a te száddal, és megtanítlak téged arra, a mit beszélned kell.
13 Õ pedig monda: Kérlek, Uram, csak küldd, a kit küldeni akarsz.
14 És felgerjede az Úr haragja Mózes ellen és monda: Nemde atyádfia néked a Lévi nemzetségbõl való Áron? Tudom, hogy õ ékesenszóló és ímé õ ki is jõ elõdbe s mihelyt meglát, örvendezni fog az õ szívében.
15 Beszélj azért vele, és add szájába a beszédeket, és én lészek a te száddal és az õ szájával és megtanítlak titeket arra, a mit cselekedjetek.
16 És õ beszél majd helyetted a néphez és õ lesz néked száj gyanánt, te pedig leszesz néki Isten gyanánt.
17 Ezt a vesszõt pedig vedd kezedbe, hogy véghez vidd vele ama jeleket.
18 És méne Mózes és visszatére az õ ipához Jethróhoz és monda néki: Hadd menjek és térjek vissza az én atyámfiaihoz Égyiptomba, hogy meglássam, ha élnek-e még? És monda Jethró Mózesnek: Eredj el békességgel.
19 Az Úr pedig monda Mózesnek Midiánban: Eredj, térj vissza Égyiptomba; mert meghaltak mindazok a férfiak, a kik téged halálra kerestek vala.
20 És felvevé Mózes az õ feleségét és az õ fiait és felülteté õket a szamárra és visszatére Égyiptom földére. Az Isten vesszejét pedig kezébe vevé Mózes.
21 És monda az Úr Mózesnek: Mikor elindulsz, hogy visszatérj Égyiptomba, meglásd, hogy mindazokat a csudákat véghez vidd a Faraó elõtt, melyeket kezedbe adtam; én pedig megkeményítem az õ szívét, és nem bocsátja el a népet.
22 Ezt mondd azért a Faraónak: Így szólt az Úr: Elsõszülött fiam az Izráel.
23 Ha azt mondom néked: Bocsásd el az én fiamat, hogy szolgáljon nékem és te vonakodol elbocsátani: ímé én megölöm a te elsõszülött fiadat.
24 És lõn az úton, egy szálláson, eleibe álla az Úr és meg akarja vala õt ölni.
25 De Czippora egy éles követ veve és lemetszé az õ fiának elõbõrét és lába elé veté mondván: Bizony, vérjegyesem vagy te nékem!
26 És békét hagya néki. Akkor monda: Vérjegyes a körûlmetélkedésért.
27 Áronnak pedig monda az Úr: Eredj Mózes eleibe a pusztába! És elméne és találkozék vele az Isten hegyénél és megcsókolá õt.
28 Mózes pedig elbeszélé Áronnak az Úr mindama szavait, melyekkel õt elküldötte vala és mindazokat a jeleket, melyeket reá bízott vala.
29 És méne Mózes és Áron és egybegyûjték Izráel fiainak minden véneit.
30 És elmondá Áron mindazokat a beszédeket, melyeket mondott vala az Úr Mózesnek és megcselekedé a jeleket a nép szemei elõtt.
31 És hitt a nép, és megértette, hogy meglátogatta az Úr Izráel fiait és megtekintette nyomorúságukat. És meghajták magokat és leborulának.
5 Annakutána pedig elmenének Mózes és Áron és mondának a Faraónak: Ezt mondá az Úr, Izráelnek Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy ünnepet üljenek nékem a pusztában.
2 A Faraó pedig mondá: Kicsoda az Úr, hogy szavára hallgassak, és elbocsássam Izráelt? Nem ismerem az Urat és nem is bocsátom el Izráelt.
3 Õk pedig mondának: A héberek Istene megjelent nékünk; hadd mehessünk hát háromnapi útra a pusztába, hogy áldozhassunk az Úrnak a mi Istenünknek, hogy meg ne verjen minket döghalállal vagy fegyverrel.
4 Égyiptom királya pedig monda nékik: Mózes és Áron! miért vonjátok el a népet az õ munkáitól? menjetek dolgotokra.
5 Ezt is mondja vala a Faraó: Ímé a föld népe most sok, és ti elhagyatjátok velök az õ munkáikat.
6 Parancsolá azért a Faraó azon a napon a nép sarczoltatóinak és felvigyázóinak, mondván:
7 Ne adjatok többé polyvát a népnek a téglavetéshez mint ennekelõtte; hadd menjenek el õk magok és szedjenek magoknak polyvát.
8 De a tégla számát, mennyit ennekelõtte csináltak, vessétek ki rájok; azt le ne szállítsátok, mert restek õk és azért kiáltoznak, mondván: Menjünk el, áldozzunk a mi Istenünknek.
9 Nehezíttessék meg a szolgálat ezeken az embereken, hogy azzal legyen dolguk és ne hajtsanak hazug szóra.
10 Kimenének azért a nép sarczoltatói és felvigyázói és ezt mondák a népnek mondván: Ezt mondja a Faraó: Nem adok néktek polyvát.
11 Menjetek magatok, szedjetek magatoknak polyvát onnan, a hol találtok; mert semmi sem szállíttatik le szolgálatotokból.
12 És elszélede a nép egész Égyiptom földén, hogy tarlót szedjen polyva helyett.
13 A sarczoltatók pedig szorítják vala, mondván: Végezzétek el munkátokat, napjában a napi munkát, mint akkor, a mikor polyva volt.
14 És verettetének az Izráel fiai közül való felvigyázók, a kiket a Faraó sarczoltatói rendeltek vala föléjök, mondván: Miért nem végeztétek el a rátok vetett téglaszámot sem tegnap, sem ma úgy, mint ennekelõtte?
15 És elmenének az Izráel fiai közül való felvigyázók és kiáltának a Faraóhoz, mondván: Miért cselekszel így a te szolgáiddal?
16 Polyvát nem adnak a te szolgáidnak és azt mondják nékünk: Csináljatok téglát! És ímé a te szolgáid verettetnek, a te néped pedig vétkezik.
17 Az pedig monda: Restek vagytok, restek, azért mondjátok: Menjünk el, áldozzunk az Úrnak!
18 Most pedig menjetek, dolgozzatok, polyvát ugyan nem adnak néktek, de a rátok vetett tégla-számot be kell adnotok.
19 Akkor látják vala Izráel fiainak felvigyázói, hogy bajban vannak, mivel azt kell mondaniok: a tégla-számot le ne szállítsátok; napjában a napi munka meglegyen.
20 És mikor kijövének a Faraótól, szembe találkozának Mózessel és Áronnal.
21 S mondának nékik: Lásson meg titeket az Úr és ítéljen meg, kik rossz hírbe kevertetek minket a Faraó elõtt és az õ szolgái elõtt, fegyvert adván azok kezébe, hogy megöljenek minket.
22 És visszaméne Mózes az Úrhoz és monda: Uram, miért engedsz rosszul bánni ezzel a néppel! Miért küldél engem ide?
23 Mert attól fogva, hogy bemenék a Faraóhoz, hogy a te nevedben szóljak, rosszabbul bánik e néppel; megszabadítani pedig nem szabadítád meg a te népedet.
6 Az Úr pedig monda Mózesnek: Majd meglátod mit cselekszem a Faraóval; mert hatalmas kéz miatt kell õket elbocsátani és hatalmas kéz miatt ûzi el õket az õ földérõl.
2 Az Isten pedig szóla Mózeshez és monda néki: Én vagyok az Úr.
3 Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg mint mindenható Isten, de az én Jehova nevemen nem voltam elõttük ismeretes.
4 Szövetséget is kötöttem velek, hogy nékik adom a Kanaán földét, az õ tartózkodásuk földét, a melyen tartózkodjanak.
5 Fohászkodását is meghallottam az Izráel fiainak a miatt, hogy az Égyiptombeliek szolgálatra szorítják õket, megemlékeztem az én szövetségemrõl.
6 Annakokáért mondd meg az Izráel fiainak: Én vagyok az Úr és kiviszlek titeket Égyiptom nehéz munkái alól és megszabadítlak titeket az õ szolgálatjoktól és megmentlek titeket kinyújtott karral és nagy büntetõ ítéletek által.
7 És népemmé fogadlak titeket s Istentekké lészek néktek és megtudjátok, hogy én vagyok a ti Uratok Istentek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom nehéz munkái alól.
8 És béviszlek titeket a földre, a mely felõl esküre emeltem fel kezemet, hogy Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak adom azt, és néktek adom azt örökségül, én az Úr.
9 Eképen szóla Mózes az Izráel fiaihoz; de nem hallgatának Mózesre, a kislelkûség és a kemény szolgálat miatt.
10 Az Úr pedig szóla Mózeshez mondván:
11 Eredj be, szólj a Faraónak, Égyiptom királyának, hogy bocsássa el Izráel fiait az õ földérõl.
12 Mózes pedig szóla az Úr elõtt, mondván: Ímé Izráel fiai nem hallgatnak reám, hogy hallgatna hát reám a Faraó, holott én nehéz ajkú vagyok?
13 És szóla az Úr Mózeshez és Áronhoz és rendelé õket Izráel fiaihoz és a Faraóhoz, Égyiptom királyához, hogy hozzák ki az Izráel fiait Égyiptom földérõl.
14 Ezek atyáik házanépének fejei: Rúbennek, Izráel elsõszülöttének fiai: Khanókh, Pallu, Kheczrón és Karmi. Ezek a Rúben nemzetségei.
15 Simeon fiai pedig: Jemúél, Jámin, Óhad, Jákin, Czohar és Saul, a kanaánbeli asszony fiai. Ezek a Simeon nemzetségei.
16 Ezek pedig a Lévi fiainak nevei az õ születésök szerint: Gersón, Kehát és Merári. Lévi életének esztendei pedig: száz harminczhét esztendõ.
17 Gersón fiai: Libni, Simhi, az õ nemzetségeik szerint.
18 Kehát fiai pedig: Amrám, Jiczhár, Khebrón és Huzziél. Kehát életének esztendei pedig: száz harminczhárom esztendõ.
19 Merári fiai pedig: Makhli és Músi. Ezek a Lévi nemzetségei az õ születésök szerint.
20 Amrám pedig feleségûl vevé magának Jókébedet, atyjának húgát s ez szûlé néki Áront és Mózest. Amrám életének esztendei pedig száz harminczhét esztendõ.
21 Jiczhár fiai pedig: Kórákh, Nefeg és Zikri.
22 Huzziél fiai pedig: Misáél, Elczáfán és Szithri.
23 Áron pedig feleségûl vevé magának Elisebát, Aminádáb leányát, Nakhsón húgát s ez szûlé néki Nádábot, Abíhut, Eleázárt és Ithámárt.
24 Kórákh fiai pedig: Asszir, Elkánáh és Abiászáf. Ezek a Kórákh nemzetségei.
25 Eleázár pedig az Áron fia, a Putiél leányai közûl võn magának feleséget s ez szûlé néki Fineást. Ezek a Léviták atyáinak fejei az õ nemzetségeik szerint.
26 Ez Áron és Mózes, a kiknek mondá az Úr: Hozzátok ki az Izráel fiait Égyiptom földérõl, az õ seregeik szerint.
27 Õk azok, a kik szóltak a Faraónak Égyiptom királyának, hogy kihozhassák az Izráel fiait Égyiptomból. Ez Mózes és Áron.
28 És lõn a mikor szóla az Úr Mózesnek Égyiptom földén.
29 Így szóla az Úr Mózesnek, mondván: Én vagyok az Úr: mondd el a Faraónak Égyiptom királyának mindazt, a mit én szólok néked.
30 Mózes pedig monda az Úr elõtt: Ímé én nehéz ajakú vagyok, hogy hallgatna reám a Faraó?
2 Mózes 4-6
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Jelek Mózes számára
4 De Mózes így felelt: „De ők biztosan nem fognak hinni nekem! Nem fognak rám hallgatni, hanem azt mondják majd: »Nem is jelent meg neked az Örökkévaló!«”
2 Az Örökkévaló ezt kérdezte: „Mi van a kezedben?”
„A pásztorbotom” — válaszolta Mózes.
3 „Dobd a földre!” — mondta neki.
Mózes ledobta a botját, és az kígyóvá változott. Mózes megijedt és elfutott előle, 4 de az Örökkévaló ezt mondta: „Nyúlj utána, és fogd meg a farkánál!”
Amikor Mózes elkapta a kígyó farkát, az újra bottá változott. 5 „Tedd meg ezt az ő szemük előtt is — mondta az Örökkévaló —, s akkor el fogják hinni, hogy valóban megjelent neked az Örökkévaló, őseiteknek, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene!”
6 Azután így folytatta: „Tedd a kezed a ruhád alá, a melledre!”
Mózes engedelmeskedett, és amikor kihúzta a kezét, azt egészen elborították valami szörnyű bőrbetegség hófehér foltjai.
7 „Tedd vissza a kezed ismét a ruhád alá!” — mondta neki az Örökkévaló. Mózes így tett. S lám, amikor kihúzta a kezét, az újra tökéletesen egészséges volt!
8 „Látod — mondta az Örökkévaló —, ha még az első jel láttán sem hisznek neked, majd hisznek a másodiknak! 9 Ha pedig még ez a két jel sem győzné meg őket, és nem hallgatnak a szavadra, akkor meríts egy keveset a Nílus vizéből, és öntsd a földre. A folyóvíz, amit kiöntöttél, vérré fog változni a szemük előtt!”
10 Mózes ekkor azt mondta az Örökkévalónak: „Uram, én soha nem voltam a szavak embere, sem azelőtt, hogy szolgádat megszólítottad, sem azóta. Dadogós vagyok, és nem tudok jól érthetően beszélni.”
11 Az Örökkévaló így válaszolt: „Ki teremtette az embert úgy, hogy beszélni tudjon? Ki teheti némává vagy süketté? Ki teheti meg, hogy az ember lásson — vagy éppen, hogy ne lásson? Vajon nem én, az Örökkévaló? 12 Most hát indulj el, mert én veled leszek, és megtanítalak arra, hogy mit mondj!”
13 Mózes azonban így könyörgött: „Ó, Uram, kérlek, küldj akárkit, csak ne engem!”
14 Ekkor már az Örökkévaló megharagudott Mózesre: „Rendben van! Akkor itt van a bátyád, Áron, a lévita! Tudom, hogy ő igazán jól tud beszélni! Már jön is eléd. Hogy fog örülni, amikor találkoztok! 15 Te beszélj vele, és add a szájába az én szavaimat! Én leszek a te száddal, és Áron szájával, és megtanítalak mindkettőtöket, hogy mit tegyetek. 16 Áron fog szólni a néphez helyetted. Olyan lesz számodra, mintha a szájad lenne, te pedig olyan leszel az ő számára, mintha istene lennél. 17 Vedd a kezedbe a pásztorbotodat, s azzal vidd véghez a jeleket.”
Mózes visszaindul Egyiptomba
18 Mózes ezután visszatért apósához, Jetróhoz, és ezt mondta: „Kérlek, engedj el, hadd menjek vissza a rokonaimhoz Egyiptomba, hadd lássam, élnek-e még!”
„Menj békével!” — válaszolta Jetró.
19 Az Örökkévaló még Midjánban szólt Mózesnek: „Most már nyugodtan visszatérhetsz Egyiptomba! Mind meghaltak, akik halálra kerestek téged.”
20 Mózes tehát szamárra ültette a feleségét, meg a fiait, és útnak indultak Egyiptomba. Kezébe vette az Isten botját — így utaztak.
21 Útközben az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek: „Amikor visszatérsz Egyiptomba, gondod legyen rá, hogy véghezvidd a fáraó előtt mindazokat a csodákat, amelyekre felhatalmaztalak! Én azonban megkeményítem a fáraó szívét, és nem fogja szabadon engedni népemet. 22 Akkor ezt mondd a fáraónak: »Így szól az Örökkévaló: Izráel az én fiam, elsőszülöttem. 23 Megmondtam neked, hogy engedd szabadon a fiamat, hogy imádhasson engem. De mivel makacsul ellenszegültél, hamarosan megölöm az elsőszülött fiadat.«”
Cippóra bölcsessége
24 Útközben, egy éjszakai szálláson az Örökkévaló Mózes elé állt, és meg akarta ölni őt.[a] 25 Cippóra, Mózes felesége azonban fogott egy éles követ, és körülmetélte a fiát. A levágott bőrt odadobta a lábához,[b] és ezt mondta: „E vér által a jegyesem vagy.” 26 Amikor Isten már nem akarta megölni Mózest, Cippóra ismét azt mondta: „E vér által a jegyesem vagy, a körülmetélés miatt.”
Mózes Egyiptomba érkezik
27 Eközben az Örökkévaló megszólította Áront: „Menj a pusztába, ott fogsz találkozni Mózessel!” Áron elindult Egyiptomból, és az Isten hegyénél[c] találkozott Mózessel. Nagy örömmel köszöntötte őt, és megcsókolta az arcát. 28 Mózes beszámolt neki mindenről, amit az Örökkévaló mondott, amikor visszaküldte Egyiptomba. Szólt a jelekről is, amelyeket az Örökkévaló rábízott.
29 Mózes és Áron tehát együtt érkeztek meg Egyiptomba, ahol összehívták Izráel népének a vezetőit. 30 Áron elismételte az embereknek mindazt, amiről az Örökkévaló beszélt Mózessel. Mózes[d] pedig bemutatta nekik a csodajeleket. 31 A vezetők hittek nekik, és megértették, hogy az Örökkévaló törődik Izráel népével, látta nyomorúságukat, és a segítségükre sietett. Ezért a földre borulva imádták Istent.
Mózes és Áron a fáraó előtt
5 Ezek után Mózes és Áron a fáraó elé járultak, és azt mondták neki: „Ezt üzeni neked Izráel népének Istene, az Örökkévaló: »Engedd szabadon népemet, hadd menjenek a pusztába, hogy ott ünnepet tartsanak nekem!«”
2 De a fáraó így válaszolt: „Kicsoda az »Örökkévaló«, hogy parancsoljon nekem? Miért engedjem el Izráel népét? Nem ismerek semmiféle »Örökkévalót«, és nem engedem Izráelt elmenni!”
3 Mózes és Áron mégis folytatta: „A héberek Istene megjelent nekünk. Kérünk, engedd meg, hadd menjünk el a pusztába háromnapi útra, hogy ott áldozzunk Istenünknek, az Örökkévalónak! Ha nem megyünk, megharagszik ránk, és betegséggel vagy háborúval sújthat bennünket.”
4 Egyiptom királya így válaszolt: „Mózes és Áron! Ne merészeljétek a népet elvonni a munkájuktól! Most pedig menjetek vissza ti is dolgozni! 5 Az a nép már úgyis nagyon elszaporodott, ti meg éppen most akarjátok velük abbahagyatni a munkájukat?!”
A fáraó a népet bünteti meg
6 A fáraó még aznap kiadta a parancsot az izráeliek egyiptomi felügyelőinek és a héber munkavezetőknek: 7 „Ezentúl ne adjatok többé szalmát a héber munkásoknak a vályogtégla készítéséhez! Menjenek, és gyűjtsenek ők maguk szalmát! 8 De a megkövetelt téglaszámot ne csökkentsétek! Ezután is ugyanannyit készítsenek minden nap, mint eddig! Az a bajuk, hogy ellustultak! Ezért könyörögnek hozzám, hogy engedjem el őket istenüknek áldozni. 9 Dolgozzanak keményebben, akkor majd nem lesz idejük rá, hogy ilyen hazugságokra hallgassanak!”
10 Az egyiptomi felügyelők és a héber munkavezetők tehát kihirdették a népnek: „Ezt parancsolja nektek a fáraó: Ezentúl nem kaptok szalmát a téglák készítéséhez. 11 Menjetek, és gyűjtsetek magatoknak, ahol találtok! De ezután is ugyanannyi téglát kell készítenetek minden nap, mint eddig!”
12 Az izráeliek szétszéledtek egész Egyiptom földjén, hogy legalább polyvát gyűjtsenek a téglakészítéshez, ha már szalma nincsen. 13 Az egyiptomi felügyelők hajszolták őket, hogy a napi téglamennyiséget ugyanúgy szolgáltassák be, mint korábban, amikor még kaptak szalmát. 14 Az egyiptomi felügyelők veréssel büntették azokat az izráeli munkavezetőket, akiknek munkásai nem tudták teljesíteni a napi normát. Őket hibáztatták: „Miért nem teljesítettétek sem tegnap, sem ma a kiszabott normát, úgy, mint azelőtt?”
15 Emiatt az izráeli munkavezetők a fáraóhoz fordultak panaszukkal: „Szolgáid vagyunk, urunk! Miért bánsz velünk ilyen kegyetlenül? 16 Szalmát nem kapunk a téglakészítéshez, mégis megkövetelik tőlünk, hogy ugyanannyi téglát készítsünk! Nézd urunk, még meg is vernek bennünket a feletteseink, mert minket hibáztatnak, pedig a te néped tehet erről, nem mi!”
17 De a fáraó elzavarta őket: „Lusták vagytok, az a bajotok! Azért akartok elmenni a pusztába annak az »Örökkévalónak« áldozni! 18 Menjetek vissza dolgozni! Szalmát nem kaptok, de a megszabott normát mégis teljesítenetek kell!”
19 Az izráeli munkavezetők látták, hogy bajban vannak, mert a fáraó nem akarja csökkenteni a napi téglaszámot. 20 Amikor kijöttek a palotából, összetalálkoztak Mózessel és Áronnal, 21 és ezt mondták nekik: „Verjen meg titeket az Örökkévaló! Ti vagytok az oka, hogy a fáraó és szolgái meggyűlölték népünket! Ti adtatok okot rá, hogy elpusztítsanak bennünket!”
Mózes panaszkodik az Örökkévalónak
22 Ezután Mózes az Örökkévalóhoz fordult, és így panaszkodott: „Ó Uram, miért bánsz ilyen rosszul a népeddel? Miért is küldtél engem ide? 23 Hiszen bementem a fáraóhoz, hogy nevedben beszéljek vele, de azóta még jobban nyomorgatja népedet! Te pedig egyáltalán nem szabadítottál meg minket!”
6 Az Örökkévaló így felelt Mózesnek: „Hamarosan meglátod, hogy bánok el a fáraóval! Erős kézzel fogom rákényszeríteni, hogy engedje szabadon népemet. De nemcsak elengedi, hanem egyenesen kiűzi őket Egyiptomból.”
2 Azután Isten ismét beszélt Mózessel: „Én vagyok az Örökkévaló, 3 aki Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentettem ki magamat, mint Mindenható Isten.[e] De nem jelentettem ki magam nekik, ezen a néven: „Örökkévaló”. 4 Szövetséget is kötöttem velük, hogy Kánaán földjét nekik adom — azt a földet, amelyen úgy éltek, mint jövevények és idegenek.
5 Most pedig meghallottam Izráel népének keserves sóhajtozását és panaszkodását. Jól tudom, hogy az egyiptomiak rabszolgasorba taszították őket. De nem felejtkeztem el szövetségemről!
6 Mondd meg hát Izráel népének, hogy ezt üzenem nekik: »Én vagyok az Örökkévaló. Kimentelek titeket az egyiptomi kényszermunkából, és felszabadítalak a rabszolgaságból. Erős karommal és rettenetes, büntető ítéletek által megmentelek titeket. 7 Népemmé teszlek benneteket, én pedig Istenetek leszek. Akkor fogjátok igazán megérteni, hogy én vagyok Istenetek, az Örökkévaló, aki megszabadítottalak benneteket az egyiptomi kényszermunkától. 8 Azután beviszlek titeket arra a földre, amelyről megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nekik adom. Bizony, nektek adom azt örökségül és birtokul. Én vagyok az Örökkévaló.«”
9 Mózes tehát elmondta ezt az üzenetet Izráel népének, de ők nem hittek neki, mert annyira megnyomorította őket a kegyetlen elnyomás.
10 Az Örökkévaló ismét szólt Mózesnek: 11 „Menj, mondd meg a fáraónak, Egyiptom királyának, hogy engedje kivonulni Izráel népét az országából!”
12 De Mózes így válaszolt az Örökkévalónak: „Hiszen még Izráel népe sem hitt nekem, akkor a fáraó még kevésbé fog hallgatni rám, aki olyan nehezen beszélek!”[f]
13 Az Örökkévaló mégis azt parancsolta Mózesnek és Áronnak, hogy az ő megbízásából szóljanak Izráel népének és a fáraónak, Egyiptom királyának, és hogy vezessék ki Izráel népét Egyiptomból.
Mózes és Áron származása
14 Izráel leszármazottjainak nemzetségeiben a következők voltak a vezetők:
Izráel elsőszülött fiának, Rúbennek négy fia volt: Hanók, Pallú, Hecrón és Karmí. Tőlük származtak Rúben törzsének nemzetségei.
15 Simeon fiai voltak: Jemúél, Jámin, Óhad, Jákín, Cóhar, valamint Saul, aki egy kánaáni asszony fia volt. Tőlük származtak Simeon törzsének nemzetségei.
16 Lévi fiai a következők voltak, születésük sorrendjében: Gérsón, Kehát és Merári. Lévi 137 évet élt.
17 Gérsón fiai: Libní és Simei. 18 Kehát fiai: Amrám, Jichár, Hebron és Uzzíél. Kehát 133 évet élt. 19 Merári fiai: Mahlí és Músí. Ezek Lévi nemzetségei, származásuk szerint.
20 Amrám feleségül vette apja húgát, Jókebedet. Az ő fiaik voltak Áron és Mózes. Amrám 137 évet élt.
21 Jichár fiai: Kórah, Nefeg és Zikri. 22 Uzzíél fiai: Mísáél, Elcáfán és Szitrí.
23 Áron feleségül vette Elísebát. Az ő fiaik voltak: Nádáb, Abíhú, Eleázár és Ítámár. Elísebá Amminádáb leánya és Nahsón testvére volt.
24 Kórah fiai: Asszír, Elkána és Abíászáf, akiktől a Kórah-nemzetségek származtak.
25 Eleázár, Áron fia Pútíél egyik leányát vette feleségül, akitől Fineás született.
Ezek tehát a Lévi törzsébe tartozó nemzetségek ősei.
26 Ez tehát Áron és Mózes származása. Ők azok, akiknek az Örökkévaló azt mondta, hogy vezessék ki Izráel népét Egyiptomból, seregeik rendje szerint.[g] 27 Mózes és Áron beszélt a fáraóval, Egyiptom királyával, hogy engedje szabadon Izráel népét Egyiptomból.
Az Örökkévaló fölkészíti Mózest
28 Az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek Egyiptomban: 29 „Én vagyok az Örökkévaló. Mondd meg a fáraónak, Egyiptom királyának mindazt, amit neked mondok!”
30 De Mózes ezt mondta: „Látod, én olyan nehezen beszélek, hogyan hallgatna rám a fáraó?!”
Footnotes
- 2 Mózes 4:24 őt Vagy: „Mózes fiát”. A 24–26 versek értelmezése vitatott.
- 2 Mózes 4:25 lábához A szövegből nem tűnik ki, hogy kinek a lábáról van szó. Az sem világos, hogy Cippóra kihez beszél.
- 2 Mózes 4:27 Isten hegyénél Vagyis a Hóreb-hegynél, más néven: Sínai-hegynél.
- 2 Mózes 4:30 Mózes Vagy: „Áron”. Szó szerint: „ő” (hímnemű névmás).
- 2 Mózes 6:3 Mindenható Isten Szó szerint: „Él Saddáj”.
- 2 Mózes 6:12 nehezen beszélek Szó szerint: „Körülmetéletlen ajkú vagyok.”
- 2 Mózes 6:26 seregeik rendje szerint Ez a kifejezés az eredetiben a csatába vonuló hadsereg rendjét jelenti.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center