Prédikátor 7-9
Hungarian Károli
7 Jobb a jó hír a drága kenetnél; és a halálnak napja jobb az õ születésének napjánál.
2 Jobb a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához menni; mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élõ ember megemlékezik arról.
3 Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív.
4 A bölcseknek elméje a siralmas házban [van], a bolondoknak pedig elméje a vígasságnak házában.
5 Jobb a bölcsnek dorgálását hallani, hogynem valaki hallja a bolondoknak éneklését.
6 Mert olyan a bolondnak nevetése, mint a tövisnek ropogása a fazék alatt; ez is hiábavalóság!
7 Mert a zsarolás megbolondítja a bölcs [embert] is, és az elmét elveszti az ajándék.
8 Jobb akármi dolognak vége annak kezdetinél; jobb a tûrõ, hogynem a kevély.
9 Ne légy hirtelen a lelkedben a haragra; mert a harag a bolondok kebelében nyugszik.
10 Ne mondd ezt: mi az oka, hogy a régi napok jobbak voltak ezeknél? mert nem bölcseségbõl származik az ilyen kérdés.
11 Jó a bölcseség az örökséggel, és elõmenetelökre van az [embereknek], a kik a napot látják.
12 Mert a bölcseségnek árnyéka alatt, [és] a gazdagságnak árnyéka alatt [egyformán nyugszik az ember!] de a tudomány hasznosb, mivelhogy a bölcseség életet ád az õ urainak.
13 Tekintsd meg az Istennek cselekedetit; mert kicsoda teheti egyenessé, a mit õ görbévé tett?
14 A jó szerencsének idején élj a jóval; a gonosz szerencsének idején pedig jusson eszedbe, hogy ezt is, épen úgy, mint azt, Isten szerzette, a végre, hogy az ember semmit [abból] eszébe ne vegyen, [a mi] reá következik.
15 Mindent láttam az én hiábavalóságomnak napjain: van oly igaz, a ki az õ igazságában elvész; és van gonosz ember, a ki [az õ életének napjait] meghosszabbítja az õ gonoszságában.
16 Ne légy felettébb igaz, és felettébb ne bölcselkedjél; miért keresnél magadnak veszedelmet?
17 Ne légy felettébb gonosz, és ne légy balgatag; miért halnál meg idõd elõtt?
18 Jobb, hogy ezt megfogd, és amattól is a te kezedet meg ne vond; mert a ki az Istent féli, mind ezektõl megszabadul!
19 A bölcseség megerõsíti a bölcset inkább, mint tíz hatalmas, a kik a városban vannak.
20 Mert nincs egy igaz ember is a földön, a ki jót cselekednék és nem vétkeznék.
21 Ne figyelmezz minden beszédre, melyet mondanak, hogy meg ne halld szolgádat, hogy átkoz téged.
22 Mert sok esetben tudja a te lelked is, hogy te is gonoszt mondottál egyebeknek.
23 Mind ezeket megpróbáltam az én bölcseségem által. [Mikor] azt gondolám, [hogy] bölcs vagyok, én tõlem a [bölcseség] távol vala.
24 Felette igen messze van, a mi van, és felette mélységes; kicsoda tudhatja meg azt?
25 Fordítám én magamat és az én szívemet a bölcseségnek és az okoskodásnak tudására, kutatására és keresésére; azonképen hogy megtudjam a bolondságnak gonoszságát, és a tévelygésnek balgatagságát.
26 És találtam [egy dolgot,] mely keservesb a halálnál; tudniillik az olyan asszonyt, a kinek a szíve olyan, mint a tõr és a háló, kezei pedig olyanok, mint a kötelek. A ki Isten elõtt kedves, megszabadul attól; a bûnös pedig megfogattatik attól.
27 Lásd, ezt találtam, azt mondja a prédikátor; mikor gyakorta nagy szorgalmassággal keresém a megfejtést,
28 A mit az én lelkem folyton keresett, és nem találtam. Ezer közül egy embert találtam; de asszonyt mind ezekben nem találtam.
29 Hanem lásd, ezt találtam, hogy az Isten teremtette az embert igaznak; õk pedig kerestek sok kigondolást.
8 Kicsoda hasonló a bölcshöz, és ki tudja a dolgok magyarázatát? Az embernek bölcsesége megvilágosítja az õ orczáját; és az õ ábrázatjának erõssége megváltozik.
2 Én [mondom,] hogy a királynak parancsolatját meg kell õrizni, és pedig az Istenre való esküvés miatt.
3 Ne siess elmenni az õ orczája elõl, ne állj rá a gonosz dologra; mert valamit akar, megcselekszi.
4 Mivelhogy a király szava hatalmas; és kicsoda merné néki ezt mondani: mit mívelsz?
5 A ki megtartja a parancsolatot, nem ismer nyomorúságot, és a bölcsnek elméje megért mind idõt, mind ítéletet;
6 Mert minden akaratnak van ideje és ítélete; mert az embernek nyomorúsága sok õ rajta;
7 Mert nem tudja azt, a mi következik; mert ki mondja meg néki, mimódon lesz az?
8 Egy ember sem uralkodhatik a szélen, hogy feltartsa a szelet; és semmi hatalmasság nincs a halálnak napja felett, és az ütközetben senkit el nem bocsátanak; és a gonoszság nem szabadítja meg azt, a ki azzal él.
9 Mindezt láttam, és megfigyeltem minden dolgot, a mely történik a nap alatt, oly idõben, a melyben uralkodik az ember az emberen maga kárára.
10 És azután láttam, hogy a gonoszok eltemettettek és [nyugalomra ]mentek; viszont a szent helyrõl kimentek, és elfelejttettek a városban [olyanok,] a kik becsületesen cselekedtek. Ez is hiábavalóság!
11 Mivelhogy hamar a szentenczia nem végeztetik el a gonoszságnak cselekedõjén, egészen arra van az emberek fiainak szíve õ bennök, hogy gonoszt cselekedjenek.
12 Bár meghosszabbítja [életét] a bûnös, a ki százszor is vétkezik; mégis tudom én, hogy az istenfélõknek lészen jól dolgok, a kik az õ orczáját félik;
13 A hitetlennek pedig nem lesz jó dolga, és nem hosszabbítja meg az õ életét, [olyan lesz], mint az árnyék, mert nem rettegi az Istennek orczáját.
14 Van hiábavalóság, a mely e földön történik; az, hogy vannak oly igazak, a kiknek dolga a gonoszoknak cselekedetei szerint lesz; és vannak gonoszok, a kiknek dolga az igazaknak cselekedetei szerint lesz; mondám, hogy ez is hiábavalóság.
15 Annakokáért dicsérem vala én a vígasságot, hogy nincsen embernek jobb e világon, hanem hogy egyék, igyék és vígadjon; és ez kisérje õt munkájában az õ életének napjaiban, a melyeket ád néki Isten a nap alatt.
9 Mikor adám az én szívemet a bölcseségnek megtudására, és hogy megvizsgáljak [minden] fáradságot, a mely e földön történik, (mert sem éjjel, sem nappal [az emberek] szeme álmot nem lát):
2 Akkor eszembe vevém az Istennek minden dolgát, hogy az ember nem mehet végére a dolognak, a mely a nap alatt történik; mert fáradozik az ember, hogy annak végére menjen, de nem mehet végére: sõt ha azt mondja is a bölcs ember, hogy tudja, nem mehet végére.
3 Mert mindezt szívemre vettem, és pedig azért, hogy megvizsgáljam mindezt: hogy az igazak és bölcsek és azoknak minden cselekedetei Isten kezében vannak; szeretet is, gyûlölet is, nem tudják az emberek, mind ez elõttük van.
4 Minden olyan, hogy mindenkit [érhet], egyazon szerencséje van az igaznak és gonosznak, jónak vagy tisztának és tisztátalannak, mind annak, a ki áldozik, mind a ki nem áldozik, úgy a jónak, mint a bûnösnek, az esküvõnek úgy, mint a ki féli az esküvést.
5 Mind az ég alatt való dolgokban e gonosz van, hogy mindeneknek egyenlõ szerencséjök van; és az emberek fiainak szíve is teljes gonoszsággal, és elméjökben minden bolondság van, a míg élnek, azután pedig a halottak közé [mennek.]
6 Mert akárkinek, valaki minden élõk közé csatlakozik, van reménysége; mert jobb az élõ eb, hogynem a megholt oroszlán.
7 Mert az élõk tudják, hogy meghalnak; de a halottak semmit nem tudnak, és azoknak semmi jutalmok nincs többé; mivelhogy emlékezetök elfelejtetett.
8 Mind szeretetök, mind gyûlöletök, mind gerjedezésök immár elveszett; és többé semmi részök nincs semmi dologban, a mely a nap alatt történik.
9 No azért egyed vígassággal a te kenyeredet, és igyad jó szívvel a te borodat; mert immár kedvesek Istennek a te cselekedetid!
10 A te ruháid mindenkor legyenek fejérek, és az olaj a te fejedrõl el ne fogyatkozzék.
11 Éld életedet a te feleségeddel, a kit szeretsz, a te hiábavaló életednek minden napjaiban, a melyeket [Isten] adott néked a nap alatt, a te hiábavalóságodnak minden napjaiban; mert ez a te részed a te életedben és a te munkádban, melylyel munkálódol a nap alatt.
12 Valamit hatalmadban van cselekedni erõd szerint, azt cselekedjed; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcseség nincs a Seolban, a hová menendõ vagy.
13 Fordítván magamat látám a nap alatt, hogy nem a gyorsaké a futás, és nem az erõseké a viadal, és nem a bölcseké a kenyér, és nem az okosoké a gazdagság, és nem a tudósoké a kedvesség; hanem idõ szerint és történetbõl lesznek mindezek.
14 Mert nem is tudja az ember az õ idejét; mint a halak, melyek megfogatnak a gonosz hálóban, és mint a madarak, melyek megfogatnak a tõrben, miképen ezek, azonképen megfogatnak az emberek fiai a gonosznak idején, mikor az eljõ reájok hirtelenséggel.
15 Ezt is bölcseségnek láttam a nap alatt, és ez én elõttem nagy volt.
16 [Tudniillik, hogy egy] kicsiny város [volt,] és abban kevés ember [volt,] és eljött az ellen hatalmas király, és azt körülvette, és az ellen nagy erõsségeket épített.
17 És találtatott abban [egy] szegény ember, a ki bölcs volt, és az õ bölcseségével a várost megszabadította; de senki meg nem emlékezett arról a szegény emberrõl.
18 Akkor én azt mondám: jobb a bölcseség az erõsségnél; de a szegénynek bölcsesége útálatos, és az õ beszédit nem hallgatják meg.
19 A bölcseknek nyugodt beszédét inkább meghallgatják, mint a bolondok közt uralkodónak kiáltását.
20 Jobb a bölcsesség a hadakozó szerszámoknál; és egy bûnös sok jót veszt el.
21 A megholt legyek a patikáriusnak kenetit megbüdösítik, megerjesztik; [azonképen] hathatósabb a bölcseségnél, tisztességnél egy kicsiny balgatagság.
22 A bölcs embernek szíve az õ jobbkezénél [van;] a bolondnak pedig szíve balkezénél.
23 A bolond, mikor az úton jár is, az õ elméje hiányos, és mindennek hirdeti, hogy õ bolond.
Prédikátor 7-9
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
További bölcs mondások
7 Többet ér a jó hírnév a drága illatos olajnál,
és jobb a halál napja a születés napjánál.
2 Jobb ahhoz a házhoz menni, ahol halottat siratnak,
mint ahhoz, ahol ünnepet ülnek.
Hiszen minden ember meghal előbb-utóbb,
és jó, ha az élők erről nem feledkeznek meg.
3 Jobb a szomorúság,
mint a nevetés,
mert amíg az arcod szomorú,
a szíved jobb belátásra tér.
4 A bölcsek gondolatai a gyászolók körül forognak,
a bolondoknak pedig mindig a szórakozáson jár az eszük.
5 Jobb, ha a bölcs dorgálására hallgatsz,
mint ha a bolondok énekére.
6 Mert a bolondok nevetése olyan,
mint az égő tövis[a] ropogása a fazék alatt
— ez is hiábavalóság!
7 A zsarolás még a bölcseket is bolonddá teszi,
és a megvesztegetés eltorzítja az ítéletet.
8 Jobb valaminek a befejezése, mint a kezdete.
Jobb, ha valaki türelmes természetű, mint ha büszke.
9 Ne légy hirtelen haragú,
mert a harag a bolondokra jellemző.
10 Ne mondd, hogy a „régi szép idők” jobbak voltak,
mert ez nagy ostobaság!
11 Jó a bölcsesség meg a gazdag örökség együtt,
mert maradandó hasznot hoznak minden élőnek.
12 Mert a bölcsesség védelmez, akár a nagy vagyon.
De a bölcsesség maradandó haszna még nagyobb:
valódi életet ad annak, aki megismeri.
13 Figyeld meg Isten alkotásait!
Ki tudja egyenessé tenni, amit ő meghajlított?
14 Mikor jól megy a sorod,
örülj neki!
Mikor pedig rossz napok jönnek,
gondold meg, hogy ezt is, azt is Isten adta.
S hogy mi következik a jövőben,
senki sem tudhatja.
15 Sok mindent láttam hiábavaló életem napjaiban.
Van igazságos ember, aki fiatalon meghal,
s vannak gonoszok, akik sokáig élnek.
16 Ne vidd túlzásba még az igazságosságot se,
ne akarj túlságosan bölcs lenni,
miért tennéd magad tönkre?
17 Ne légy szándékosan gonosz,
se túlságosan ostoba,
miért rövidítenéd meg az életed hosszát?
18 Jó, ha mindkét tanácsot megfogadod,
mert aki istenfélő, mindkét csapdát gondosan elkerüli.
19 A bölcsesség nagyobb erőt ad a bölcsnek,
mint tíz tanácsos a városnak.
20 Bizony, nincs a földön olyan igaz ember,
aki mindig csak jót tesz, és sohasem vétkezik.
21 Ne törődj mindenféle szóbeszéddel,
nehogy megtudd, ha a szolgád rosszat mond rólad!
22 Hiszen te is sokszor mondtál rosszat másokról
— tudod te azt jól!
23 Mindezeket gondosan megvizsgáltam a bölcsességem által, hogy helyes választ találjak kérdéseimre, de nem találtam. 24 Arra jutottam, hogy nem lehet megérteni, miért vannak úgy a dolgok, ahogy vannak. Ugyan kicsoda tudná felfogni és megmagyarázni?
25 Elhatároztam, hogy teljes szívvel keresem, kutatom és megismerem a bölcsességet és a dolgok végső értelmét. Meg akartam ismerni és érteni azt is, hogy milyen ostoba dolog a gonoszság, és hogy milyen őrült dolog a bolondság.
26 Azt találtam, hogy van olyan asszony, aki veszélyesebb, mint a csapda: szíve, mint a háló, karja, mint a bilincs. Akit Isten kedvel, az megmenekül az ilyen asszonytól, de a bűnös beleesik a csapdájába. Bizony, még a halálnál is keserűbb, ha valakit ilyen asszony ejt rabul!
27 Azt mondja a Prédikátor: Mindent gondosan mérlegre tettem, és próbáltam a dolgok végső lényegét megtalálni, 28 de nem sikerült, bár még mindig keresem.
Igazságos férfit találtam — ezer közül egyet —, de asszonyt nem találtam.
29 Csupán ezt az egyet találtam: Isten az embert egyszerűnek és becsületesnek teremtette, de az emberek mindenfélét kitaláltak, amivel bonyolulttá teszik a dolgokat.
Bölcsesség és hatalom
8 Ki hasonló a bölcshöz?
Ki tudja megmagyarázni a dolgok értelmét?
A bölcsesség ragyogóvá teszi arcodat,
megenyhíti szigorú vonásaidat.
2 Azt mondom: engedelmeskedj a király parancsának, az Istenre tett esküd miatt! 3 Ne tagadd meg könnyelműen a királynak való engedelmességet, és bátran állj elő a javaslatoddal, mert a király mindent megtehet! 4 Hiszen a király szava hatalmas, ki vonhatja kérdőre: „Mit teszel?” 5 Aki engedelmeskedik a király parancsának, azt nem éri veszedelem. A bölcs tudja, hogy mikor, mit és hogyan kell tennie.
6 Minden dolognak megszabott ideje van. Ugyanakkor a halandó számára ez súlyos teher, 7 mert nem tudja, mit hoz a jövő. Hiszen ki mondhatná meg, mi következik ezután?
8 Nincs ember, aki visszatarthatná az élet leheletét,
mikor az elszáll.
Nincs senki, akinek hatalma lenne
a halála napja fölött.
Nem engedik szabadságra a katonát,
amíg tart a háború.
Ugyanígy, a gonoszság sem engedi szabadon azt,
aki a gonosz tettet elkövette.
9 Ilyen dolgokat láttam a nap alatt, és mindezeket gondosan megvizsgáltam. Láttam, hogy az emberek arra törekszenek, hogy uralkodjanak a másik fölött, és ezzel sok fájdalmat okoznak.
10 Megfigyeltem, hogyan temetik el nagy tisztességgel a gonoszokat. Utána az emberek dicsérték az elhunytat, pedig ők is ugyanabban a városban éltek, és ismerték az elhunytat, aki gonosz dolgokat tett. Ez is hiábavalóság!
Igazság, jutalom és büntetés
11 Mivel aki gonosz dolgokat tesz, nem azonnal nyeri el méltó büntetését, a többiek felbátorodnak, és még több gonoszságot követnek el.
12 Igaz, a bűnös százszor is vétkezik, s ennek ellenére hosszú életet élhet, mégis jól tudom, hogy végül is azoknak lesz jó dolguk, akik tisztelik és félik Istent, és engedelmeskednek neki. 13 Az istentelen gonoszoknak nem lesz jó dolguk, és életük nem nyúlik hosszúra, mint este az árnyék — mert nem tisztelik és félik Istent.
14 Bizony, történik a földön sokféle hiábavaló és helytelen dolog! Van úgy, hogy az igazakkal bánnak úgy, ahogy a bűnösök érdemelnék, a bűnösökkel pedig úgy, ahogy az igazakkal kellene. Ez is hiábavalóság!
15 Ezért hát dicsérem az örömet, mert nincs jobb, amit az ember a nap alatt tehet, mint hogy egyen-igyon és örüljön az életnek. Ez kísérje őt fáradságos munkájában, élete minden napján. Bizony, mindezt Istentől kapja a nap alatt!
16 Akkor teljes szívvel rászántam magam, hogy megismerjem a bölcsességet, és megértsem mindazt, amiért az emberek éjjel-nappal szüntelen fáradoznak a földön — még pihenést sem engednek maguknak. 17 Majd azt is megfigyeltem és mérlegeltem, amit Isten tesz. Végül arra jutottam, hogy senki sem képes megérteni, ami a nap alatt történik. Bizony, bármennyit is fáradozzon ezzel valaki, nem jut eredményre! Ha a bölcsek azt mondanák is, hogy ők értik, az sem igaz. Senki sem képes megérteni ezeket!
Gondolatok az életről és a halálról
9 Teljes szívvel rászántam magam, hogy mindezt megvizsgáljam, és arra jutottam, hogy Isten kezében vannak az igazak, a bölcsek és minden, amit tesznek. Azonban senki sem tudja, hogy szeretet, vagy gyűlölet vár-e rá a jövőben.
2 De mindenkire ugyanaz a sors vár: mindannyian meghalunk. Meghal az igaz és a gonosz, de meghalnak a jók is, meghal a tiszta és a tisztátalan, meghal, aki áldozik, és az is, aki nem, meghal a jó ember és a bűnös, meghal, aki esküvel tesz fogadalmat, és aki nem esküszik. Bizony, mind meghalunk, nincs kivétel!
3 Mindazok között, amik a nap alatt történnek, ez a legrosszabb, hogy mindenki ugyanúgy végzi!
Ráadásul, az ember szíve tele van gonoszsággal, az elméje pedig bolondságokkal, amíg csak él. Azután pedig a halottakhoz megy.
4 Mégis, aki egyszer megszületett, amíg csak él, van reménye. Hiszen még egy kutya is többet ér, amíg él, mint egy döglött oroszlán!
5 Az élők legalább annyit tudnak, hogy egyszer meg fognak halni, de a halottak már semmit sem tudnak, és már semmiből nincs hasznuk többé — még emléküket is elfelejtik az élők. 6 Elfelejtik még azt is, hogy szerették, gyűlölték, vagy irigyelték azokat, akik már meghaltak. Bizony a meghaltak végérvényesen ki vannak rekesztve mindabból, ami a nap alatt történik, miután ők már elmentek.
7 Ezért hát egyél-igyál örömmel és jókedvvel, mert ez Isten kedvére van. 8 Ruháid legyenek mindig fehérek, és fejedről ne fogyjon el az olaj![b] 9 Örülj az életnek feleségeddel együtt, akit szeretsz, és akit Isten adott neked — egész hiábavaló életedben a nap alatt! Hiszen ez a te részed az életben, ezért találj örömöt mindabban, amit teszel, s amiért fáradozol a nap alatt. 10 Mindent, amit megtehetsz, vagy meg kell tenned, vidd véghez teljes szívvel és képességeid szerint! Mert a Seolban — ahová menned kell — már nincs sem munka, sem elmélkedés, sem tudás, sem bölcsesség.
11 Azt is megfigyeltem, hogy a nap alatt nem a leggyorsabb futó nyeri a versenyt, nem a legerősebb harcos győz a csatában, nem a bölcsek kapják a magas fizetést[c], nem az értelmeseknek jut a gazdagság, nem a jó szakembereket emelik magas pozícióba, hanem a dolgok alakulása az idő alkalmasságától és a véletlentől függ.
12 Sőt, az ember még a közelgő veszedelmet sem veszi észre. Ahogy a halat megfogják a hálóban, vagy a madarat hurokkal, az embert is hirtelen és váratlanul éri a veszedelem.[d]
A bölcsesség megszabadíthat a veszedelemtől
13 Láttam a nap alatt egy példát arra, hogy a bölcsesség mire képes — és ez nagyon fontosnak tűnt. 14 Volt egy kis város, amelyben kevés lakó élt. Egyszer egy hatalmas király a seregével megtámadta ezt a városkát, körülvette, és sáncot emelt ellene, hogy megostromolja. 15 A városban lakott egy bölcs és szegény férfi, aki bölcsességével megszabadította városát az ellenségtől. A város lakói azonban hamar elfelejtették, hogy mit köszönhetnek ennek a szegény embernek. 16 Akkor ezt gondoltam: Lám, a bölcsesség többet ér, mint az erő és hatalom! De aki szegény, azt nem becsülik meg, és nem hallgatnak a szavára, akármilyen bölcs is.
17 Jobb a bölcsek halk szavú tanácsára hallgatni,
mint az ostobák vezérének kiabálására.
18 Többet ér a bölcsesség,
mint a fegyverek,
de egyetlen bűnös tönkre teheti,
amit a bölcsesség megszerzett.
Footnotes
- Prédikátor 7:6 égő tövis Valószínűleg azért hasonlítja ehhez, mert a tövises ágak pattogva-ropogva gyorsan elégnek, de nem adnak elég meleget az étel elkészítéséhez, csak nagy zajt csapnak.
- Prédikátor 9:8 Ez a vers az ünnepi öltözetre és a lakomákra utal.
- Prédikátor 9:11 fizetést Szó szerint: „kenyeret” — vagyis a jó megélhetéshez szükséges javakat.
- Prédikátor 9:12 A 12. versben nem szerepel a „veszedelem” szó, csak valószínűsíthető, hogy erről van szó, de nincs megnevezve.
2 Korintusi 13
Hungarian Károli
13 Ezúttal harmadszor megyek hozzátok. Két vagy három tanú vallomása alapján megáll minden dolog.
2 Elõre megmondtam és elõre mondom, mint másodszori ottlétemkor, és most is távollétemben írom azoknak, a kik ezelõtt vétkeztek, és a többieknek mind, hogy ha ismét odamegyek, nem leszek kíméletes;
3 Mert hát az általam szóló Krisztusnak bizonyságát keresitek, a ki irányotokban nem erõtelen, hanem erõs ti bennetek.
4 Mert noha megfeszíttetett erõtelenségbõl, mindazáltal él Istennek hatalmából. És noha mi erõtelenek vagyunk benne, de vele együtt élünk majd Isten erejébõl ti nálatok.
5 Kísértsétek meg magatokat, ha a hitben vagytok-é? magatokat próbáljátok meg. Avagy nem ismeritek-é magatokat, hogy a Jézus Krisztus bennetek van? Kivévén, ha méltatlanok vagytok.
6 De reménylem, hogy megismeritek, hogy mi nem vagyunk méltatlanok.
7 Az Istent pedig kérem, hogy semmi gonoszt ne cselekedjetek; nem hogy mi méltóknak láttassunk, hanem hogy ti a jót cselekedjétek, mi pedig mintegy méltatlanok legyünk.
8 Mert semmit sem cselekedhetünk az igazság ellen, hanem [csak] az igazságért.
9 Mert örvendünk, ha mi erõtelenek vagyunk, ti meg erõsek vagytok; ezt pedig kérjük is, a ti tökéletesedésetekért.
10 Azért írom ezeket távollétemben, hogy jelenlétemben ne kelljen keményen viselkednem ama hatalom szerint, a melyet az Úr adott nékem építésre és nem rontásra.
11 Végezetre, atyámfiai, legyetek jó egészségben, épüljetek, vígasztalódjatok, egy értelemben legyetek, békességben éljetek; és a szeretetnek és békességnek Istene lészen veletek.
12 Köszöntsétek egymást szent csókkal. Köszöntenek titeket a szentek mindnyájan.
13 Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, és az Istennek szeretete, és a Szent Léleknek közössége mindnyájatokkal. Ámen.
2 Korintusi 13
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Záró figyelmeztetések és üdvözletek
13 Ez lesz a harmadik látogatásom nálatok. Emlékezzetek rá, hogy meg van írva: „Minden vádat két vagy három tanú szavának kell megerősítenie!”[a] 2 Legutóbb, a második látogatásom alkalmával figyelmeztettem azokat, akik a látogatásom előtt vétkeztek. Most, hogy távol vagyok, ismét figyelmeztetek mindenkit, aki vétkezik: amikor ismét hozzátok megyek, nem leszek elnéző a bűnösökhöz! 3 Szeretnétek biztosan tudni, hogy általam valóban a Krisztus szól? Meg fogjátok látni, hogy ő egyáltalán nem gyenge, hanem nagyon is erőteljes közöttetek! 4 Igaz ugyan, hogy amikor megfeszítették, akkor gyenge volt, de most már Isten ereje által él. Igaz, hogy Krisztusban mi is gyengék vagyunk, de az is igaz, hogy Krisztussal mi is erőteljesnek fogunk bizonyulni Isten ereje által, amikor közöttetek leszünk!
5 Vizsgáljátok meg magatokat, hogy valóban hitben éltek-e! Tegyétek próbára magatokat! Vagy talán nem tudjátok, hogy Jézus Krisztus bennetek él? Természetesen csak akkor, ha valóban hitben éltek. 6 Remélem, felismeritek, hogy mibennünk igazán Krisztus él! 7 Azért imádkozunk Istenhez, hogy semmi rosszat ne tegyetek. Nem az a fontos ugyanis, hogy rajtunk lássátok, és elismerjétek, hogy bennünk Krisztus él. Fontosabb, hogy valóban azt tegyétek, ami jó és helyes. Még akkor is, ha rólunk azt gondoljátok, hogy Krisztus nem él bennünk.
8 A valósággal szemben úgysem tehetünk semmit, csak a valóságért. 9 Mert ha mi gyengék vagyunk is, mégis örülünk, ha ti erősek vagytok! Azért imádkozunk, hogy ti egyre erősebbek és tökéletesebbek legyetek. 10 Ezeket a dolgokat azért írom most a távolból, hogy amikor megérkezem, ne kelljen szigorúan bánnom veletek. Mert az Úrtól a szellemi felépítésetekre és megerősítésetekre kaptam a hatalmat, nem arra, hogy romboljalak benneteket.
11 Testvéreim, most búcsúzom: törekedjetek a tökéletességre, vegyétek komolyan a figyelmeztetésünket, és tegyétek meg, amire kértelek benneteket! Legyetek egyetértésben, és éljetek békességben egymással, s akkor Isten, aki a szeretet és a békesség forrása, veletek lesz!
12 Köszöntsétek egymást szent csókkal! Az itteni testvérek köszöntenek benneteket!
13 Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szent Szellem közössége[b] legyen veletek!
Footnotes
- 2 Korintusi 13:1 Idézet: 5Móz 19:15.
- 2 Korintusi 13:13 közössége Jelentheti a Szent Szellemben való közös részvételt, vagy a hívők szeretet-közösségét és egységét, amit a Szent Szellem teremt meg közöttük.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center