5 Mózes 24-27
Hungarian Károli
24 Ha valaki asszonyt vesz magához, és feleségévé teszi azt, és ha azután nem találja azt kedvére valónak, mivelhogy valami illetlenséget talál benne, és ír néki váló levelet, és kezébe adja azt annak, és elküldi õt házától;
2 És kimegy az õ házából, és elmegy és más férfiúé lesz;
3 És a második férfiú [is] meggyûlöli õt, és ír néki váló levelet, és kezébe adja azt, és elküldi õt házától; vagy ha meghal az a második férfi, a ki elvette azt magának feleségül;
4 Az elsõ férje, a ki elküldte õt, nem veheti õt másodszor is magához, hogy feleségévé legyen, minekutána megfertéztetett; mert útálatosság ez az Úr elõtt; te pedig ne tedd bûnössé a földet, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül.
5 Hogyha valaki újonnan vesz feleséget, ne menjen hadba, és ne vessenek reá semmiféle terhet; egy esztendeig szabad legyen az õ házában, és vidámítsa a feleségét, a kit elvett.
6 Zálogba senki ne vegyen kézimalmot vagy malomkövet, mert életet venne zálogba.
7 Hogyha rajtakapnak valakit, a ki embert lop az õ atyjafiai közül, Izráel fiai közül, és hatalmaskodik rajta, vagy eladja azt: haljon meg az a tolvaj. Így tisztítsd ki a gonoszt te közüled.
8 A poklosság csapásában vigyázz, hogy szorgalmatosan megtartsad és megcselekedjed mindazt, a mire a Lévita-papok tanítanak titeket; vigyázzatok, hogy a miképen megparancsoltam nékik, a képen cselekedjetek.
9 Emlékezzél meg arról, a mit cselekedett az Úr, a te Istened Miriámmal az úton, mikor kijöttetek Égyiptomból.
10 Ha kölcsön adsz valamit a te felebarátodnak: ne menj be az õ házába, hogy magad végy zálogot tõle;
11 Kivül állj meg, és az ember, a kinek kölcsönt adsz, maga vigye ki hozzád az õ zálogát.
12 Hogyha szegény ember az, ne feküdjél le az õ zálogával;
13 Bizony add vissza néki azt a zálogot napnyugtakor, hogy az õ ruhájában feküdjék le, és áldjon téged. És igazságul lesz ez néked az Úr elõtt, a te Istened elõtt.
14 A szegény és szûkölködõ napszámoson ne erõszakoskodjál, akár atyádfiai, akár a te jövevényeid azok, a kik a te földeden a te kapuid között vannak.
15 Azon a napon add meg az õ bérét, és le se menjen felette a nap; mert szegény õ, és kivánkozik az után az õ lelke, hogy ellened ne kiáltson az Úrhoz, és bûn ne legyen rajtad.
16 Meg ne ölettessenek az atyák a fiakért, se a fiak meg ne ölettessenek az atyákért; kiki az õ bûnéért haljon meg.
17 A jövevénynek [és] az árvának igazságát el ne csavard; és az özvegynek ruháját ne vedd zálogba.
18 Hanem emlékezzél vissza, hogy szolga voltál Égyiptomban, és megváltott téged az Úr, a te Istened, onnét. Azért parancsolom én néked, hogy így cselekedjél.
19 Mikor learatod aratni valódat a te mezõdön, és kévét felejtesz a mezõn, ne térj vissza annak felvételére; a jövevényé, az árváé és az özvegyé legyen az, hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened, kezeidnek minden munkájában.
20 Ha olajfád [termését] lerázod, ne szedd le, a mi még utánad marad; a jövevényé, árváé és az özvegyé legyen az.
21 Ha szõlõdet megszeded, ne mezgeréld le, a mi utánad marad; a jövevényé, árváé és az özvegyé legyen az.
22 És emlékezzél vissza, hogy szolga voltál Égyiptomnak földén. Azért parancsolom néked, hogy így cselekedjél.
25 Ha per támad férfiak között, és törvény elé mennek, és megítélik õket, és igazat adnak az igaznak és bûnösnek mondják a bûnöst:
2 Akkor, ha a bûnös ütleget érdemel, vonassa le azt a bíró, és üttessen arra maga elõtt annak bûnössége szerint való számban.
3 Negyvenet üttessen rá, ne többet, hogy netalán, ha ennél több ütést üttet reá, alávalóvá legyen elõtted a te atyádfia.
4 Ne kösd be az ökörnek száját, mikor nyomtat!
5 Ha testvérek laknak együtt, és meghal egy közülök, és nincs annak fia: a megholtnak felesége ne menjen ki a háztól idegen férfiúhoz; [hanem] a sógora menjen be hozzá, és vegye el õt magának feleségül, és éljen vele sógorsági házasságban.
6 És majd az elsõszülött, a kit szülni fog, a megholt testvér nevét kapja, hogy annak neve ki ne töröltessék Izráelbõl.
7 Hogyha a férfinak nincs kedve elvenni az õ ángyát, menjen el az õ ángya a kapuba a vénekhez, és mondja: Sógorom vonakodik fentartani az õ testvérének nevét Izráelben, nem akar velem sógorsági házasságban élni.
8 Akkor hívják azt az õ városának vénei, és beszéljenek vele; és ha megáll és ezt mondja: nincs kedvem õt elvenni:
9 Akkor járuljon hozzá az õ ángya a vének szemei elõtt, és húzza le saruját annak lábáról, és köpjön az arczába, és szóljon, és ezt mondja: Így kell cselekedni azzal a férfival, a ki nem építi az õ testvérének házát.
10 És "lehúzott sarujú háznép"-nek nevezzék az õ nevét Izráelben.
11 Ha két férfi összevesz egymással, és az egyiknek felesége oda járul, hogy megszabadítsa az õ férjét annak kezébõl, a ki veri azt, és kinyujtja kezét, és megfogja annak szeméremtestét:
12 Vágd el annak kezét, meg ne szánja szemed.
13 Ne legyen a te zsákodban kétféle font: nagyobb és kisebb.
14 Ne legyen a te házadban kétféle éfa: nagyobb és kisebb.
15 Teljes és igaz fontod legyen néked; teljes és igaz éfád legyen néked; hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád néked.
16 Mert az Úr elõtt, a te Istened elõtt útálni való mindaz, a ki ezeket cselekszi; [és] mindaz, a ki hamisságot mível.
17 Megemlékezzél arról, a mit Amálek cselekedett rajtad az úton, a mikor Égyiptomból kijöttetek:
18 Hogy reád támadt az úton, és megverte a seregnek utolsó részét, mind az erõtleneket, a kik hátul valának, a mikor magad is fáradt és lankadt voltál, és nem félte az Istent.
19 Mikor azért megnyugtat majd téged az Úr, a te Istened, minden te köröskörül lévõ ellenségedtõl azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, hogy bírjad azt: töröld el Amálek emlékezetét az ég alól; el ne felejtsd!
26 Mikor pedig bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, és bírni fogod azt, és lakozol abban:
2 Akkor végy a föld minden gyümölcsének zsengéjébõl, a melyet szerezz a te földedbõl, a melyet az Úr, a te Istened ád néked; és tedd kosárba és menj oda a helyre, a melyet kiválaszt az Úr, a te Istened, hogy ott lakozzék az õ neve;
3 És menj be a paphoz, a ki abban az idõben lesz, és mondjad néki: Vallást teszek ma az Úr elõtt, a te Istened elõtt, hogy bejöttem a földre, a mely felõl megesküdt az Úr a mi atyáinknak, hogy nékünk adja.
4 És a pap vegye el a kosarat kezedbõl, és tegye azt az Úrnak, a te Istenednek oltára elé.
5 És szólj, és mondjad az Úr elõtt, a te Istened elõtt: Veszendõ mesopotámiai vala az atyám, és aláment vala Égyiptomba, és jövevény volt ott kevesed magával; nagy, erõs és temérdek néppé lõn ottan.
6 Bosszúsággal illetének pedig minket az Égyiptombeliek, és nyomorgatának minket, és vetének reánk kemény szolgálatot.
7 Kiáltánk azért az Úrhoz, a mi atyáink Istenéhez, és meghallgatta az Úr a mi szónkat, és megtekintette a mi nyomorúságunkat, kínunkat és szorongattatásunkat;
8 És kihozott minket az Úr Égyiptomból erõs kézzel, kinyújtott karral, nagy rettentéssel, jelekkel és csudákkal;
9 És behozott minket e helyre, és adta nékünk ezt a földet, a tejjel és mézzel folyó földet.
10 Most azért ímé elhoztam ama föld gyümölcsének zsengéjét, a melyet nékem adtál Uram. És rakd le azt az Úr elõtt, a te Istened elõtt, és imádkozzál az Úr elõtt, a te Istened elõtt;
11 És örömet találj mindabban a jóban, a melyet ád néked az Úr, a te Istened, és a te házadnépének; te és a lévita, és a jövevény, a ki te közötted van.
12 Ha a harmadik esztendõben, a tizednek esztendejében, minden termésedbõl egészen megadod a tizedet, és adod a lévitának, a jövevénynek, az árvának és özvegynek, hogy egyenek a te kapuid között, és jól lakjanak:
13 Akkor ezt mondjad az Úr elõtt, a te Istened elõtt: Kitakarítottam a szent részt a házból, és oda adtam azt a lévitának, a jövevénynek, az árvának és az özvegynek minden te parancsolatod szerint, a melyet parancsoltál nékem; nem hágtam át egyet sem a te parancsolataidból, sem el nem felejtettem!
14 Nem ettem belõle gyászomban, nem pusztítottam belõle tisztátalanul, és halottra sem adtam belõle. Hallgattam az Úrnak, az én Istenemnek szavára; a szerint cselekedtem, a mint parancsoltad nékem.
15 Tekints alá a te szentségednek lakóhelyébõl a mennyekbõl, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
16 E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedbõl és teljes lelkedbõl!
17 Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az õ útain, megtudhassad az õ rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az õ szavának;
18 Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az õ tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden õ parancsolatát megtartod,
19 Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsõségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.
27 Mózes pedig és Izráel vénei parancsot adának a népnek, mondván: Tartsátok meg mind e parancsolatot, a melyet én parancsolok ma néktek.
2 És a mely napon általmentek a Jordánon arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néktek: nagy köveket állíts fel, és meszeld be azokat mészszel.
3 És mihelyt általmégy, írd fel azokra e törvénynek minden ígéjét, hogy bemehess arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked, a tejjel és mézzel folyó földre, a miképen megígérte néked az Úr, a te atyáidnak Istene.
4 Mihelyt azért általmentek a Jordánon, állítsátok fel azokat a köveket, a melyeket én e mai napon parancsolok néktek, az Ebál hegyén; és meszeld be azokat mészszel.
5 És építs ott oltárt az Úrnak, a te Istenednek; olyan kövekbõl való oltárt, a melyeket vassal meg ne faragj.
6 Ép kövekbõl építsd az Úrnak, a te Istenednek oltárát; és áldozzál azon egészen égõáldozatokat az Úrnak, a te Istenednek.
7 Áldozzál hálaáldozatokat is, és egyél ott, és vigadozzál az Úr elõtt, a te Istened elõtt.
8 És írd fel a kövekre e törvénynek minden ígéjét igen világosan!
9 És szóla Mózes és a Lévi nemzetségébõl való papok az egész Izráelnek, mondván: Figyelj és hallgass Izráel! E mai napon lettél az Úrnak, a te Istenednek népévé.
10 Hallgass azért az Úrnak, a te Istenednek szavára, és cselekedjél az õ parancsolatai és rendelései szerint, a melyeket, én parancsolok ma néked.
11 És parancsola Mózes azon a napon a népnek, mondván:
12 Ezek álljanak fel a népnek megáldására a Garizim hegyén, mikor általmentek a Jordánon: Simeon, Lévi, Júda, Izsakhár, József és Benjámin.
13 Ezek pedig az átkozásra álljanak fel az Ebál hegyén: Rúben, Gád, Áser, Zebulon, Dán és Nafthali.
14 Szóljanak pedig a léviták, és ezt mondják az egész Izráel népének felszóval:
15 Átkozott az ember, a ki faragott és öntött képet csinál, útálatára az Úrnak, mesterember kezének munkáját, és rejtve tartja [azt]! És feleljen az egész nép és mondja: Ámen!
16 Átkozott a ki kevésre becsüli az õ atyját vagy anyját! És mondja az egész nép: Ámen!
17 Átkozott, a ki elmozdítja az õ felebarátjának határát! És mondja az egész nép: Ámen!
18 Átkozott, a ki félrevezeti a vakot az úton! És mondja az egész nép: Ámen!
19 Átkozott, a ki elfordítja a jövevénynek, árvának és özvegynek igazságát! És mondja az egész nép: Ámen!
20 Átkozott, a ki az õ atyjának feleségével hál, mert feltakarja az õ atyjának takaróját! És mondja az egész nép: Ámen!
21 Átkozott, a ki közösül valamely barommal! És mondja az egész nép: Ámen!
22 Átkozott, a ki az õ leánytestvérével hál, az õ atyjának leányával vagy az õ anyjának leányával! És mondja az egész nép: Ámen!
23 Átkozott, a ki az õ napával hál! És mondja az egész nép: Ámen!
24 Átkozott, a ki megöli az õ felebarátját titkon! És mondja az egész nép: Ámen!
25 Átkozott, a ki ajándékot fogad el, hogy ártatlan lélek vérét ontsa! És mondja az egész nép: Ámen!
26 Átkozott, a ki meg nem tartja e törvénynek ígéit, hogy cselekedje azokat! És mondja az egész nép: Ámen!
5 Mózes 24-27
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
24 Mózes így folytatta: Előfordulhat, hogy egy férfi megházasodik, de valami oknál fogva nincs megelégedve a feleségével. Ekkor megteheti, hogy válólevelet ír, azt a felesége kezébe adja, és elküldi. Ha tehát a férfi el akar válni tőle, így kell eljárnia. 2 Az asszony ezután szabadon feleségül mehet egy másik férfihoz. 3 Előfordulhat azonban, hogy a második férje is elválik tőle: ő is válólevelet ad az asszony kezébe és elküldi a háztól. Az is lehet, hogy a második férj meghal. 4 Ilyen esetben az első férj nem veheti ismét feleségül azt az asszonyt, mert az ő számára az az asszony tisztátalanná válik. Ha mégis feleségül venné, az utálatos dolog lenne az Örökkévaló szemében. Vigyázzatok, hogy ne szennyezzétek be azt a földet, amelyet Istenünk, az Örökkévaló ad nektek örökségül!
5 Amikor egy férfi új feleséget vesz, egy évig ne vonuljon hadba, és más egyéb közösségi munkát se végeztessenek vele, hanem maradjon otthon a felesége mellett, és tegye boldoggá asszonyát.
6 Amikor kölcsönt adtok valakinek, és zálogot kértek a visszafizetésre biztosítékul, ne vegyétek el senkitől a kézimalmot, vagy annak felső kövét, mert így az adós egész családját megfosztanátok a mindennapi kenyértől.
7 Ha valakit rajtakapnak, hogy testvérei, Izráel népe közül valakit elrabolt, és szolgájává tette, vagy eladta rabszolgának, akkor az emberrabló halállal bűnhődjön. Így tisztítsátok ki a gonoszt magatok közül!
8 Ha rosszindulatú bőrbetegség jelentkezik valakin, pontosan kövessétek a papok útmutatásait, és azok szerint járjatok el, amiket nekik parancsoltam! 9 Emlékezzetek rá, mit tett az Örökkévaló Mirjámmal útközben, mikor Egyiptomot elhagytuk![a]
10 Amikor izráeli testvérednek pénzt adsz kölcsön, ne menj be a házába, hogy magad vedd el tőle a zálogot! 11 Várd meg az ajtó előtt, amíg ő maga hozza ki, és adja át neked. 12 De ha az adós olyan szegény, hogy csak egyetlen felsőruháját adhatja zálogba, amely egyúttal az egyetlen éjjeli takarója is, akkor ne tartsd magadnál a zálogba vett ruhát másnapig. 13 Feltétlenül add vissza neki még aznap, mielőtt a nap lemegy, hadd takarózzon a saját ruhájával. A szegény adós áldani fog ezért, Istenünk, az Örökkévaló pedig számon tartja, hogy igazságosan jártál el, és a javadra számítja be.
14 Ne zsarold ki szegény napszámosodat, és ne tartsd vissza a bérét, akár Izráel népéből való testvéred, akár idegen nemzet fia, aki jövevényként lakik földeteken. 15 Még azon a napon, napnyugta előtt fizesd ki a bérét, amiért megdolgozott, hiszen látod, milyen szegény, és mennyire szüksége van rá. Ha nem teszed, ő az Örökkévalóhoz kiált miattad, téged pedig bűn fog terhelni.
16 A szülőket ne ítéljék halálra a gyermekeik bűne miatt, de a gyermekeket se a szüleik vétkéért. Mindenki csak a maga vétkéért bűnhődjön.
17 Ne forgassátok ki jogaikból a veletek együtt lakó idegeneket vagy az árvákat! Özvegyasszonytól ne vedd zálogba a felsőruháját! 18 Emlékezz rá, hogy te is szolga voltál Egyiptomban, de Istenünk, az Örökkévaló kiváltott onnan! Ezért parancsolom neked ezeket.
19 Amikor a gabonádat aratod, és ott felejtesz egy kévét a mezőn, ne menj vissza érte, hanem hagyd ott a veletek együtt lakó idegeneknek, árváknak és özvegyeknek! Akkor Istenünk, az Örökkévaló megáld téged mindenben, amit teszel. 20 Amikor levered olajfáidról a termést, ne menj vissza a fán maradt bogyókért, hanem hagyd ott a veletek együtt lakó idegeneknek, árváknak és özvegyeknek! 21 Amikor leszüreteled szőlődet, utána már ne szemezgess róla, hanem hagyd ott, ami rajta maradt a veletek együtt lakó idegeneknek, árváknak és özvegyeknek! 22 Emlékezz rá, hogy te is rabszolga voltál Egyiptomban, ezért parancsolom neked ezeket.
25 Mózes így folytatta: Ha két izráeli férfi között vita támad, akkor menjenek a bíróhoz, és ő ítéljen ügyükben. Mentse föl a vád alól az ártatlant, de ítélje el a bűnöst. 2 Ha a bíró úgy ítél, hogy a bűnös verést érdemel, akkor ezt a büntetést ott helyben hajtsák is végre. Rendelje el a bíró, hogy a vétkest fektessék a földre, és a bíró jelenlétében mérjenek rá annyi ütést, amennyi a vétkéért jár neki. 3 Azonban 40 ütésnél többre nem ítélheted, mert az ennél súlyosabb büntetés azt jelentené, hogy a testvéredet nem becsülöd semmire.
4 Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját![b]
5 Ha felnőtt, házas fivérek laknak együtt a nagy családban, akkor előfordulhat, hogy egyikük úgy hal meg, hogy nem hagy hátra fiúgyermeket. Ilyen esetben az özvegy ne menjen feleségül a családon kívüli idegenhez, hanem a sógora háljon vele, hogy az özvegynek gyermeke szülessen. Így teljesítse a sógor a meghalt testvére iránti kötelességét. 6 Amikor ezek után az asszonynak megszületik az első fia, őt minden tekintetben az elhunyt férfi fiának kell tekinteni. Így az elhunyt neve nem vész ki Izráelből, és származási vonala nem szakad meg.
7 Azonban, ha az elhunyt testvére nem hajlandó a sógornőjével hálni, akkor az özvegy forduljon a város kapujában ülő vezetőkhöz, és ezt mondja nekik: „A sógorom nem akarja fenntartani testvére nevét Izráelben, és nem hajlandó teljesíteni elhunyt testvére iránti kötelességét.” 8 Ezután a város vezetői beszéljenek azzal a vonakodó férfival. De ha ő továbbra is ellenáll, és semmiképpen nem akar az özveggyel hálni, 9 akkor az özvegy a város vezetőinek jelenlétében álljon szembe vele, húzza le vonakodó sógora saruját, köpje szemen, és mondja: „Ezt érdemli az a férfi, aki nem akarja a testvérének a családját építeni!” 10 Ettől fogva annak a férfinak a családját egész Izráelben így nevezzék: „Saru nélküli család.”
11 Ha két férfi összeverekszik, előfordulhat, hogy az egyiknek a felesége odaszalad, hogy a férjének segítsen. Ha ilyenkor az asszony úgy akarja kiszabadítani a férjét, hogy megragadja a másik férfi szeméremtestét, 12 akkor irgalom nélkül le kell vágni az asszony kezét.
13-14 Ne csalj a súlyokkal vagy mérőeszközökkel, amikor eladsz valamit! 15 Mindig használj hibátlan és pontos súlyokat és mérőeszközöket, hogy sokáig birtokolhasd azt a földet, amelyet Istenünk, az Örökkévaló ad nektek, 16 mert ő utálja, amikor valaki becsapja a társát és igazságtalanul jár el.
Irtsátok ki Amálek népét!
17 Soha ne felejtsétek el, hogy mit tett népünkkel Amálek népe, amikor Egyiptomból kivonultunk! 18 Mivel nem volt bennük istenfélelem, hátulról támadták meg a menetoszlopunkat, és irgalom nélkül levágták azokat, akik közülünk a kimerültség miatt elgyengülve lemaradtak. 19 Ezért töröld el még az emlékezetét is Amálek népének, amikor már elfoglaltátok azt a földet, amelyet Istenünk, az Örökkévaló ad nektek, s amikor az Örökkévaló már minden körülöttetek lévő ellenségetektől megszabadított benneteket. Erről semmiképpen ne feledkezzetek meg!
Hálaáldozat az új termésből
26 Mózes így folytatta: Hamarosan bevonultok arra a földre, amelyet Istenünk, az Örökkévaló ad nektek, elfoglaljátok azt, letelepedtek ott, és megművelitek a földet. 2 Akkor majd az aratás és a szüret idején — minden terményből, amit csak az Örökkévalótól kapott földed terem — tedd félre az új termésből, ami először beérik. Tedd egy kosárba, és vidd föl arra a helyre, amelyet Istenünk, az Örökkévaló kiválaszt, hogy neve ott lakjon. 3 Menj oda a paphoz, aki majd abban az időben szolgálatot teljesít, és ezt mondd neki: „Istenünk, az Örökkévaló esküvel megígérte őseinknek, hogy nekünk adja ezt a földet. Most az ő jelenlétében kijelentem, hogy valóban bejöttünk erre a földre, és az Örökkévaló nekünk adta azt.”
4 Akkor a pap vegye el a kezedből a terményekkel megrakott kosarat, és helyezze az oltár elé. 5 Te pedig így imádkozz az Örökkévaló jelenlétében: „Örökkévaló Istenem! Arámi[c] vándorló nomád volt ősapám, aki családjával Egyiptomba költözött, ahol jövevényként időzött. Kevesen mentek le oda, de idővel erős és hatalmas néppé lettünk. 6 Az egyiptomiak rosszul bántak velünk, sanyargattak, és keményen dolgoztattak bennünket. 7 De mikor őseink Istenéhez, az Örökkévalóhoz kiáltottunk segítségért, ő meghallgatott minket, mert látta, milyen kegyetlenül bántak velünk, mennyire elnyomták és nyomorgatták népünket. 8 Erős kezével és nagy hatalmával, jelek és csodák kíséretében kivezetett bennünket Egyiptomból, s ez nagy rémületet keltett a körülöttünk élő nemzetekben. 9 Elvezetett minket erre a tejjel és mézzel folyó földre, és nekünk adta ezt az országot. 10 Most pedig elhoztam neked, Uram, az első részt földem idei terméséből, amelyet tőled kaptam!”
Akkor tedd oda a kosarat Istenünk, az Örökkévaló oltára elé, és leborulva imádd őt. 11 Azután tarts ünnepi lakomát, és örvendezz mindannak a jónak, amivel Istenünk, az Örökkévaló megáldott, egész családoddal, a városodban lakó lévitákkal és a jövevényekkel együtt.
A harmadévi tizedek törvénye
12-13 Minden harmadik évben terményeid tizedrészét add oda a városodban lakó lévitáknak, idegeneknek, árváknak és özvegyeknek. Hadd lakjanak jól ők is, ne szűkölködjenek. Amikor megtetted, állj oda Istened, az Örökkévaló elé, és ezt mondd: „Kivittem házamból a neked szentelt tizedet, és odaadtam a lévitáknak, a jövevényeknek, az árváknak és az özvegyeknek — ahogy azt megparancsoltad. Nem szegtem meg szavadat, és nem felejtkeztem el törvényedről. 14 Nem ettem a tizedből, mikor halottat gyászoltam, nem nyúltam hozzá, amikor tisztátalan voltam, és nem áldoztam belőle a halottak tiszteletére. Engedelmeskedtem neked, Uram, és mindent úgy tettem, ahogy parancsoltad. 15 Kérlek, tekints reánk a mennyből, szent lakóhelyedről, és áldd meg népedet, Izráelt és ezt a tejjel-mézzel folyó földet, amelyet nekünk adtál, ahogyan azt esküvel ígérted őseinknek.”
A szövetség megerősítése
16 Mózes így folytatta: Ma Istenünk, az Örökkévaló azt parancsolja nektek, hogy engedelmeskedjetek minden törvényének és parancsának. Teljes szívvel-lélekkel őrizzétek meg ezeket, és mindenben ezek szerint járjatok el! 17 Ma ti ünnepélyesen kijelentitek, hogy az Örökkévaló a ti Istenetek. Megígéritek, hogy az ő útján fogtok járni, engedelmeskedtek törvényeinek, parancsainak és rendelkezéseinek, és hallgatni fogtok szavára. 18 Ma az Örökkévaló ünnepélyesen kijelenti, hogy titeket választott, hogy egyedül őhozzá tartozzatok, saját népe legyetek, ahogyan ezt megígérte nektek. Azt kívánja tőletek, hogy engedelmeskedjetek parancsainak. 19 Az Örökkévaló fölemel titeket minden más általa teremtett nemzet fölé dicséret, tisztesség és hírnév tekintetében, hogy Istenünknek, az Örökkévalónak számára különválasztott, szent néppé legyetek, amint ezt ő megígérte.
A kövekre írt törvény
27 Mózes és Izráel vezetői ezt parancsolták a népnek: Engedelmeskedjetek az egész törvénynek és minden rendelkezésnek, amelyet ma parancsolok nektek! 2-3 Hamarosan átkeltek a Jordánon, és bementek arra a földre, amelyet Istenünk, az Örökkévaló ad nektek. Azon a napon, miután átkeltetek, állítsatok fel nagy köveket, és meszeljétek be azokat fehérre. Írjátok fel ezekre a kövekre a Törvény minden igéjét. Azután induljatok, és foglaljátok el azt a tejjel-mézzel folyó földet, amelyet az Örökkévaló, őseitek Istene megígért nektek.
4 Amikor átkeltek a Jordán túlsó partjára, ott állítsátok fel a köveket, amelyekről mondtam, hogy készítsétek elő azokat. Az Ébál-hegyen állítsátok föl, és meszeljétek fehérre azokat. 5-6 Ezen fölül építsetek ott oltárt Istenünknek, az Örökkévalónak. Faragatlan kövekből építsétek. Egyáltalán ne használjatok vasból készült kőfaragó szerszámokat a formálásukhoz. Úgy rakjátok a köveket össze, ahogyan találtátok azokat. Mutassatok be égőáldozatokat az Örökkévalónak ezen az oltáron. 7 Hálaáldozatokat is áldozzatok, rendezzetek ünnepi lakomát, és örvendezzetek Istenünk, az Örökkévaló jelenlétében. 8 Ne felejtsétek el, hogy fel kell írnotok ezeknek a törvényeknek az igéit azokra a kövekre, amelyeket felállítotok. Ügyeljetek rá, hogy jól olvasható legyen az írás!
Átkozott, aki nem tartja meg a Törvényt!
9 Mózes és a lévita papok ezt mondták a népnek: Izráel népe, legyetek csendben és figyeljetek! Ma lettetek Istenünk, az Örökkévaló népévé. 10 Ezért mostantól fogva hallgassatok az ő szavára, és engedelmeskedjetek parancsainak és rendelkezéseinek, amelyeket ma tőlem hallotok!
11 Ugyanezen a napon megparancsolta Mózes a népnek: 12 Miután átkeltetek a Jordánon, ezek a törzsek menjenek föl a Garizim-hegyre, hogy onnan megáldják az egész népet: Simeon, Lévi, Júda, Issakár, József és Benjámin. 13 Ezek pedig az Ébál-hegyre menjenek föl, hogy onnan hirdessék ki az átkokat: Rúben, Gád, Ásér, Zebulon, Dán és Naftáli. 14 A léviták hirdessék ki az átkokat, hangos szóval kiáltva, hogy Izráel egész népe jól hallja, a nép pedig feleljen rá!
15 „Átkozott legyen, aki mesterember munkájával, faragással vagy fémöntéssel bálványt készít, és azt titokban fölállítja! Az Örökkévaló utálja és gyűlöli a bálványokat!”
Az egész nép együtt mondja rá: „Ámen.”
16 „Átkozott legyen, aki nem tiszteli apját és anyját!”
Az egész nép együtt mondja rá: „Ámen.”
17 „Átkozott legyen, aki odébb mozdítja helyéről a határkövet, hogy a saját birtokát megnövelje!”
Az egész nép együtt mondja rá: „Ámen.”
18 „Átkozott legyen, aki tévútra vezeti a vakot!”
Az egész nép együtt mondja rá: „Ámen.”
19 „Átkozott legyen, aki kiforgatja jogaikból a velünk lakó idegeneket, árvákat, vagy özvegyeket!”
Az egész nép együtt mondja rá: „Ámen.”
20 „Átkozott legyen, aki apjának feleségével hál, mert ezzel meggyalázza apját!”
Az egész nép együtt mondja rá: „Ámen.”
21 „Átkozott legyen, aki állattal közösül.”
Az egész nép együtt mondja rá: „Ámen.”
22 „Átkozott legyen, aki a saját leánytestvérével hál, akár apjának, akár anyjának leányával.”
Az egész nép együtt mondja rá: „Ámen.”
23 „Átkozott legyen, aki anyósával hál.”
Az egész nép együtt mondja rá: „Ámen.”
24 „Átkozott legyen, aki meggyilkolja embertársát, még ha titokban marad is a tette.”
Az egész nép együtt mondja rá: „Ámen.”
25 „Átkozott legyen, aki bérért meggyilkol valakit.”
Az egész nép együtt mondja rá: „Ámen.”
26 „Átkozott legyen, aki nem engedelmeskedik e törvény igéinek, és nem ezek szerint cselekszik.”
Az egész nép együtt mondja rá: „Ámen.”
Footnotes
- 5 Mózes 24:9 Lásd 4Móz 12:1–15.
- 5 Mózes 25:4 Nyomtató… száját Ez a parancs a magyar nyelvben közmondássá vált. Régen a gabonát úgy is csépelték, hogy a földre terített gabonán ökröket járattak körbe-körbe — így „nyomtatták” ki a gabonaszemeket a kalászokból.
- 5 Mózes 26:5 Arámi Vagyis Mezopotámiából való. Ábrahám innen indult el Isten szavát követve.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center