Add parallel Print Page Options

Debóra és Bárák harca Sisera ellen

Ehud halála után Izráel népe azt tette, amit az Örökkévaló gonosznak tart. Emiatt az Örökkévaló kiszolgáltatta őket ellenségüknek: Jábinnak, Kánaán királyának, aki Hácórban uralkodott. Jábin hadseregét Sisera vezette, aki Haróset-Gójimban lakott. Ebben a hadseregben 900 vasalással megerősített harci szekér is volt. Izráel népe húsz esztendeig nyögte Jábin kegyetlen uralmát, s végül az Örökkévalóhoz kiáltottak segítségért.

Ebben az időben Debóra prófétanő, Lappídót felesége volt a bíró Izráelben. Debóra egy pálmafa alatt szokott ítélkezni, Efraim hegyvidékén, Ráma és Bétel között. Ide jártak fel hozzá az izráeliek, ha valamilyen peres ügyük volt. Debóra magához hívatta Bárákot, Abínoam fiát, aki Kedesben, Naftáli törzsének területén lakott. Ezt mondta neki: „Bárák, ezt parancsolja neked az Örökkévaló, Izráel Istene: »Gyűjts össze 10 000 férfit Naftáli és Zebulon törzséből, és vonulj föl seregeddel a Tábór-hegyre! Én pedig oda hozom eléd a Kisón-patakhoz[a] Siserát, Jábin vezérét, egész hatalmas seregével és harci szekereivel együtt, s kiszolgáltatom őket neked.«”

Bárák ezt felelte Debórának: „Ha te is táborba vonulsz velünk együtt, akkor vállalom. De ha nem jössz velem, akkor én sem megyek”.

„Veled megyek én is — válaszolta Debóra —, de akkor nem a tiéd lesz a dicsőség ebben a hadjáratban, mert Siserát az Örökkévaló egy asszony kezébe adja majd.”

Ezután Debóra Bárákkal együtt Kedesbe ment, 10 ahová Bárák összehívta Zebulon és Naftáli törzséből a harcosokat. Hívására 10 000 fő gyűlt össze, akiket felvezetett a Tábór-hegyre. Debóra is Bárákkal ment.

11 Mózes sógorának,[b] Hóbábnak leszármazottjaiból alakult a kéniek nemzetsége. Közülük az egyik, akit Hébernek hívtak, különvált a kéni nemzetségtől. Elköltözött, és Kedes közelében, a Caanaim melletti tölgyeknél táborozott.

12 Siserának jelentették, hogy Bárák és serege fölvonult a Tábór-hegyre. 13 Ennek hallatára Sisera is útnak indította seregét Haróset-Gójimból. Mind a 900 vasas harci szekerével és egész seregével együtt fölvonult a Kisón-patak mellé, a Tábór-hegy lábához.

14 Akkor Debóra szólt Báráknak: „Most támadj! Ez az a nap, amelyen az Örökkévaló kezedbe adta Siserát és seregét. Az Örökkévaló maga vonul előtted a csatába!” Ekkor Bárák támadásra vezette tízezres seregét, és a hegyről lerohanva megtámadták Siserát. 15 A csata közben az Örökkévaló annyira összezavarta és megrémítette Siserát, a harci szekerek hajtóit és az egész hadsereget, hogy végül maga Sisera is leugrott a szekeréről, és futva menekült a csatából. 16 Bárák és serege egészen Haróset-Gójimig üldözte a menekülő szekereket és katonákat, akiket az izráeliek mind egy szálig levágtak. Senki sem menekült meg közülük, 17 kivéve Siserát, aki egyedül futott el.

Menekülés közben Sisera a kéniek nemzetségéhez tartozó Héber feleségének, Jáélnek a sátorához ért. S mivel Jábin, Hácór királya és Héber között béke volt, Sisera itt biztonságban érezte magát. 18-19 Jáél kijött a sátorából, és köszöntötte, majd behívta őt: „Uram, jöjj be a sátramba! Ne félj!” Sisera elfogadta a meghívást, bement a sátorba, majd inni kért, mert nagyon szomjas volt. Jáél kinyitott egy tejes tömlőt, és abból adott neki. Majd Sisera lefeküdt, és Jáél betakarta egy takaróval. 20-21 Ezután Sisera megkérte Jáélt, hogy álljon a sátor ajtajába, és ha valaki az üldözők közül kérdezősködne utána, mondja azt, hogy nem is látta őt. Ezután Sisera mélyen elaludt, mert teljesen kimerült a futás közben. Ezután Jáél fogott egy sátorcöveket meg egy kalapácsot, óvatosan bement az alvó Siserához, és a cöveket annak halántékába verte, egészen a földbe szögezte. Így halt meg Sisera.

22 Ezután érkezett a Siserát üldöző Bárák Jáél sátorához. Az asszony köszöntötte, majd ezt mondta: „Gyere csak, megmutatom neked, akit keresel!” Azzal bevezette a sátorba: ott feküdt Sisera holtan, halántékában a sátorcövekkel!

23 Így alázta meg az Örökkévaló Jábint, Kánaán királyát Izráel előtt. 24 Ezután az izráeliek hatalma egyre jobban ránehezedett Jábinra, amíg végül legyőzték, és őt magát is megölték.

Debóra és Bárák éneke

Ezen a napon Debóra és Bárák ezt a győzelmi éneket[c] énekelte:

„Amikor Izráel harcosai hosszúra növesztették hajukat,
    mert egészen az Örökkévalónak szentelték magukat,
    dicsérjétek az Örökkévalót!

Halljátok ezt királyok,
    figyeljetek rám, fejedelmek,
mert az Örökkévalónak éneklek,
    az Örökkévalót dicsérem, Izráel Istenét!

Mikor Széírből[d] jöttél, Örökkévaló,
    mikor Edom földjén lépkedtél,
még a föld is remegett,
    az ég is megindult, esőt hullatott.
A hegyek reszkettek az Örökkévaló előtt,
    a Sínai-hegy is megremegett az Örökkévaló előtt,
    Izráel Istene előtt!

Anát fia, Samgar[e] idejében,
    Jáél napjaiban senki sem járt az utakon,
    a karavánok és utazók mind kerülő utakra tértek.
Kihaltak a falvak Izráelben.
    Kihalt az élet a falvakból,
amíg te nem jöttél, Debóra,
    amíg felkeltél, Izráel anyjaként vezettél!
Mikor Isten új vezetőket választott,[f]
    tüstént harc dúlt a kapuk előtt,
de még egy dárda, vagy pajzs sem akadt
    Izráel negyvenezres seregében.

Szívem azoké, akik vezetik Izráelt,
    akik a nép közül önként vállalták a harcot!
Dicsérjétek az Örökkévalót!

10 Emlegessétek újra meg újra az Örökkévaló nagy tetteit,
    akik felültök a nyeregtakaróra,[g]
    s útra keltek szürke szamarakon,
    vagy az úton mentek!
11 Mikor a nyájakat itatjátok a kútnál,
    halljátok az éneklők szavát,
    akik az Örökkévaló dicső tetteiről énekelnek,
győzelmekről, amelyeket az izráeli falvak népe aratott,
    amikor az Örökkévaló népe a város kapuinál harcolt.

12 Serkenj föl, Debóra, serkenj föl!
    Kelj föl, és énekelj!
Rajta, Bárák, támadj!
    Ejts foglyokat, Abínóam fia!

13 Akkor a maradék nép lerohant a hegyről,
    hogy harcoljon az ellenséggel,
    az Örökkévaló népe rárontott az idegenek seregére.

14 Jöttek Efraimból, akik Amálek helyére települtek,[h]
    jöttek utánad, Benjámin, a testvéreiddel,
jöttek Mákír[i] nemzetségéből a kapitányok,
    Zebulon törzséből, kezükben pálcával a vezérek.
15 Ide gyűltek Issakár fejedelmei,
    Debórához gyülekeztek,
Bárákot követve mind támadásra indultak,
    a hegyről a völgybe lerohantak.

De Rúben nemzetségei csak tanakodtak.
16 Miért üldögéltek nyájaitok mellett?
    Nézitek, hogy terelik össze a pásztorok juhaikat?
Rúben nemzetségei csak tanakodtak, nem mozdultak.
17 Gileád népe is ott maradt a Jordánon túl,[j]
    Dán fiai meg az idegenek hajóin szolgáltak,
Ásér nemzetségei a tengerparton üldögéltek,
    öblök partján táboroztak.

18 Csak Zebulon és Naftáli fiai
    harcoltak a dombokon halált megvetőn.
19 Királyok jöttek és harcoltak,
    Kánaán királyai csatáztak Meggidó vizeinél,
harcoltak Taanak mellett a síkon,
    de nem zsákmányoltak ezüstöt.
20 A csillagok is harcoltak az égből,
    saját pályájukról vívtak Sisera ellen.
21 Elsodorta Sisera seregét a Kisón megáradt patakja,
    elsöpörte őket a vízáradat, az ősi Kisón.

Folytasd csak lelkem, teljes erővel!

22 Hogy robogtak a vágtató lovak és szekerek!
    Menekülő paták dobogása hallik!

23 »Átkozzátok Méróz városát
    — mondja az Örökkévaló angyala —,
átkozzátok lakosait,
    mert nem jöttek az Örökkévalónak segíteni,
    nem akartak vitézei közé állni!«

24 De áldott legyen Jáél, a kéni Héber felesége!
    Áldottabb legyen minden más sátorlakó asszonynál!
25 Mikor Sisera vizet kért,
    Jáél tejet adott neki,
    fejedelmi csészéből tejszínnel itatta.
26 Bal keze sátorcövekért nyúlt,
    jobb kezébe munkások kalapácsát vette,
Sisera fejét szétzúzta, összetörte,
    halántékát földhöz szegezte.
27 Így esett el Sisera egy asszony lába előtt,
    Jáél lábánál elterült, nem mozdult többé.
    Ott fekszik holtan, megsemmisült!

28 Aggódva ki-kinéz ablakán Sisera anyja,
    kezét tördeli, aggódva várja fiát:
    »Miért késik harci szekere oly soká?
    Nem hallom lovai patkóit, miért?«
29 Legbölcsebb szolgálója nyugtatja,
    és maga is egyre csak ezt mondogatja:
30 »Biztosan most osztoznak a zsákmányon!
    Szép rabnő jut minden harcosnak, talán kettő is,
meg díszes ruhák Siserának,
    festett, hímzett, drága kendőt hoz nekem is,
    színes selyemkendőt nyakamra, vállamra!«

31 Így vesszenek mind ellenségeid, Örökkévaló!
    De akik szeretnek téged, tündököljenek,
    mint a fölkelő nap, ereje teljében!”

Ezután 40 évig béke volt Izráelben.

Footnotes

  1. Birák 4:7 Kisón-patak A Tábór-hegy alatt, kb. 16 km-re található ez a patak.
  2. Birák 4:11 sógorának Esetleg: „apósának”.
  3. Birák 5:1 győzelmi ének Debóra éneke az egyik legszebb ének az Ószövetségben. A héber szöveg helyenként nehezen érthető.
  4. Birák 5:4 Széír Edom másik neve.
  5. Birák 5:6 Samgar Lásd Bír 3:31.
  6. Birák 5:8 Mikor… választott Vagy: „Mikor más isteneket választott a nép”.
  7. Birák 5:10 nyeregtakaró Ennek a szónak bizonytalan az értelme. Valószínűleg arról a takaróról van szó, amelyet a szamár hátára terítettek, s erre ültek rá (szamárra nem szoktak nyerget tenni).
  8. Birák 5:14 Lásd Bír 12:15.
  9. Birák 5:14 Mákír Ez a család Manassé törzsébe tartozott, és a Jordán keleti oldalán telepedett le.
  10. Birák 5:17 Jordánon túl Vagyis a Jordán keleti oldalán, ahol Gileád volt.