Első látomás: a sáskajárás

7 Uram, az Örökkévaló ezt mutatta nekem látomásban: Kaszálórétet láttam, a királyi kaszálás után^[a], amikor újra nőni kezdett a fű. Az Örökkévaló sáskarajt formált, és ráküldte a zöldellő mezőre. ² Mikor a sáskák már egészen csupaszra tarolták a rétet, felkiáltottam:

„Jaj, Uram, Örökkévaló! Könyörgök, bocsáss meg nekünk, különben Jákób népe nem éli túl ezt a csapást, hiszen már csak maroknyian maradtunk meg!”

³ Akkor az Örökkévaló megengesztelődött, és visszahívta a csapást.

„Jól van, ez nem fog bekövetkezni” — mondta.

Második látomás: a tűz

⁴ Uram, az Örökkévaló ezt mutatta nekem látomásban. Tüzet hívott elő, hogy azzal büntesse meg népét. A tűz elpusztította a nagy mélységet, és már a megművelt földeket is kezdte elégetni. ⁵ Akkor felkiáltottam:

„Jaj, Uram, Örökkévaló! Könyörgök, állítsd meg a csapást, különben Jákób népe nem éli túl, hiszen már csak maroknyian maradtunk meg!”

⁶ Akkor az Örökkévaló megengesztelődött, és visszahívta a csapást.

„Jól van, ez sem fog bekövetkezni” — mondta.

Harmadik látomás: a függőón

⁷ Majd ezt mutatta nekem látomásban: az Úr egy fal tetején állt, és kezében függőónnal^[b] vizsgálta, hogy a fal függőleges-e.

⁸ Ezt kérdezte tőlem az Örökkévaló: „Ámósz, mit látsz?”

„Függőónt” — válaszoltam.

Akkor ő így folytatta:

„Látod, függőónnal vizsgálom meg népemet, Izráelt, és nem kímélem meg őket többé a büntetéstől! ⁹ Bizony elpusztulnak Izsák népének magaslatai, romhalmazzá lesz Izráelben minden szent épület, és fegyverrel támadok Jeroboám király családjára!”

Amacjá rátámad Ámószra

¹⁰ Amacjá, a bételi szentély papja üzenetet küldött Jeroboámnak, Izráel királyának: „Királyom, Ámósz lázadást szít ellened a nép között. Nem tűrheti tovább az ország Ámósz beszédét! ¹¹ Mert azt mondta: »Jeroboám meghal a csatában, Izráel népét pedig kétségtelenül száműzetésbe hurcolják, messze földre.«”

¹² Azután Amacjá ezt mondta Ámósznak:

„Próféta, menj el innen, siess vissza Júda földjére! Ott keresd meg a kenyeredet, ott prófétálj! ¹³ Itt, Bételben, nem prófétálhatsz többé, mert ez a király szent helye, és királyságának temploma!”

¹⁴ Ámósz így válaszolt Amacjának:

„Nem vagyok én próféta, sem a próféták tanítványa. Gazdálkodó vagyok, juhokat, marhákat tenyésztek, gyümölcsfákat gondozok. ¹⁵ De az Örökkévaló elhívott a nyájam mellől, s azt mondta nekem: »Menj, és prófétálj Izráelnek, népemnek!« ¹⁶ Most hát hallgasd meg Amacjá, mit üzen neked az Örökkévaló! Te azt mondod, ne prófétáljak Izráel ellen, ne szóljak Izsák népe ellen.

¹⁷ Az Örökkévaló pedig ezt mondja neked:

Negyedik látomás: érett gyümölcsök

8 Uram, az Örökkévaló ezt mutatta nekem látomásban: Egy kosár érett gyümölcsöt láttam. ² Ezt kérdezte:

„Ámósz, mit látsz?”

„Egy kosár érett gyümölcsöt” — válaszoltam.

Akkor így folytatta:

„Megérett^[c] az ítéletre népem, nem kímélem meg a büntetéstől többé! ³ Azon a napon a templomi ének helyett siratóének hallatszik — mondja Uram, az Örökkévaló —, temérdek hulla hever majd mindenütt, és szótlanul hordják halomba.”^[d]

Fenyegető próféciák Izráel ellen

⁷ Önmagára esküdött az Örökkévaló, Jákób Dicsősége:

Az Örökkévaló szavára éheznek és szomjaznak

Láttam az Urat az oltár mellett állni

9 Láttam az Urat, amint az oltár mellett állt, és ezt mondta:

Jákób népét mégsem pusztítom el teljesen

⁷ Ezt mondja az Örökkévaló:

Újra fölállítom Dávid sátorát

A hetedik pecsét feltörése

8 Amikor a Bárány a hetedik pecsétet is feltörte, csend lett az egész Mennyben mintegy fél óráig. ² Azután hét angyalt láttam, akik Isten előtt álltak. Mindegyiknek adtak egy-egy trombitát.

³ Ezután jött egy másik angyal, és megállt az illatáldozati oltárnál. Arany füstölő volt a kezében, és sok tömjént adtak neki, hogy Isten népének imádságaival együtt tegye a trón előtt álló arany illatáldozati oltárra. ⁴ A tömjén füstje Isten népének imádságaival együtt felszállt az angyal kezéből Isten elé. ⁵ Az angyal ezután izzó parazsat vett az oltárról, megtöltötte vele a füstölőt, majd ledobta a Földre. Erre mennydörgések és más hangok hallatszottak, villámlott, és földrengés támadt.

⁶ A hét angyal pedig — akiknél a hét trombita volt — felkészült, hogy megfújja a trombitáját.

Az első trombitaszó

⁷ Amikor az első angyal trombitált, vérrel kevert jégeső és tűz támadt, amely lezúdult a Földre. Ezért megégett a föld egyharmada, a fák egyharmada és az összes zöld fű.

A második trombitaszó

⁸ A második angyal is trombitált. Ekkor belezuhant a tengerbe valami, ami hatalmas lángoló hegyhez hasonlított. Ettől vérré változott a tenger egyharmada, ⁹ elpusztult a tengeri élőlények harmadrésze és a hajók harmadrésze is.

A harmadik trombitaszó

¹⁰ Amikor a harmadik angyal trombitált, egy óriási csillag zuhant le az égből, amely úgy lángolt, mint a fáklya. Ráesett a folyók egyharmadára és a vízforrásokra. ¹¹ A csillag neve „Üröm” volt. A vizek egyharmada olyan keserű lett, mint az üröm,^[a] és sok ember meghalt, mert ilyen keserű vizet ivott.

A negyedik trombitaszó

¹² A negyedik angyal is megfújta a trombitáját. Ekkor csapás érte a Nap egyharmadát, a Hold egyharmadát és a csillagok egyharmadát. Ezért mindegyiknek a harmadrésze elsötétült. Így a nappal egyharmad része és az éjszaka egyharmad része is teljes sötétségbe borult.

¹³ Ekkor újra láttam: egy sas repült magasan az égen, és erős hangon ezt kiáltotta: „Jaj, jaj, jaj a Föld lakóinak a még hátralévő három trombitaszó miatt! Mert a következő három angyal is hamarosan megfújja a trombitáját!”