Ámos 7-9
Hungarian Károli
7 Ily dolgot láttatott velem az Úr Isten; Ímé, teremte sáskát a sarjúfakadás kezdetén, és ímé sarjú vala a királyi kaszálás után!
2 És lõn, hogy a mint felemésztette a földnek füvét, azt mondám: Uram, Isten! légy kegyelmes, kérlek! Hogyan állhasson meg Jákób, hiszen kicsiny?!
3 Megengesztelõdék az Úr e dologban: Nem lesz meg! mondá az Úr.
4 Ily dolgot láttatott velem az Úr Isten: Ímé, tüzet híva elõ ítéletre az Úr Isten, és megemészté [az] a nagy mélységet, és megemészté az országot.
5 De mondám: Uram, Isten! hagyd abba, kérlek! Hogyan állhatna meg Jákób; hiszen kicsiny?!
6 Megengesztelõdék az Úr e dologban: Ez sem lészen meg, mondá az Úr Isten!
7 Ily dolgot láttatott velem: Ímé, ott állott az Úr egy függõleges kõfalon, és a kezében mérõ-zsinór vala.
8 És monda az Úr nékem: Mit látsz Ámós? Én pedig mondám: Mérõzsinórt. És mondá az Úr: Ímé, mérõzsinórral mérek népemnek, az Izráelnek közepette, és nem bocsátok meg néki többé.
9 Bizony elpusztulnak Izsáknak magaslatai, és romba dõlnek Izráel szent helyei; és fegyverrel támadok a Jeroboám háza ellen.
10 És elkülde Amáziás, Béth-El papja Jeroboámhoz, Izráel királyához, ezt üzenvén: Pártot ütött ellened Ámós az Izráel házában; nem tûrheti az ország az õ mindenféle beszédét.
11 Mert így beszél Ámós: Fegyver által hal meg Jeroboám, az Izráel pedig fogságba vitetik az õ földérõl!
12 Ámósnak pedig így szólt Amáziás: Menj el, próféta! Fuss el a Júda földére; ott egyed kenyered és ottan prófétálj!
13 Béth-Elben pedig ne prófétálj többé; mert a király szenthelye és az ország székháza ez!
14 És felele Ámós, és mondá Amáziásnak: Nem vagyok próféta, sem prófétának fia; barom-pásztor vagyok és vad fügét szedek;
15 De elhívott engem az Úr a nyáj mellõl, és mondá nékem az Úr: Menj el és prófétálj az én népemnek, az Izráelnek!
16 Most azért halld meg az Úrnak beszédét! Te azt mondod: Ne prófétálj az Izráel ellen, és ne szólj az Izsák háza ellen!
17 Azért így szól az Úr: Feleséged paráznává lesz a városban; fiaid és leányaid fegyver által hullnak el; földedet felosztják kötéllel, és te magad tisztátalan földön halsz meg; az Izráel pedig fogságba vitetik az õ földérõl.
8 Ily dolgot láttatott velem az Úr Isten: Ímé, egy kosár érett gyümölcs.
2 És mondá: Mit látsz Ámós? És mondám: Egy kosár érett gyümölcsöt. És mondá az Úr nékem: Eljött vége az én népemnek, az Izráelnek; nem bocsátok meg néki többé!
3 Azon a napon jajjá változnak a templomi énekek, így szól az Úr Isten, és temérdek lesz a hulla; szó nélkül hányák mindenüvé.
4 Halljátok meg ezt ti, kik a szegényre törtök, és e föld szegényeinek kipusztítására.
5 Mondván: Mikor múlik el az újhold, hogy gabonát árulhassunk? és a szombat, hogy megnyithassuk a gabonás [házat?] hogy megkisebbítsük a vékát, és megnagyobbítsuk az árát, és hamis mértékkel csalhassunk?!
6 Hogy megvegyük a szegényeket pénzen, és a szûkölködõt egy öltõ saruért, és eladhassuk a gabona hulladékát?!
7 Megesküdt az Úr a Jákób büszkeségére: Soha el nem felejtem semmi cselekedetöket!
8 Ne rendüljön-é meg e miatt a föld? És ne búsuljon-é annak minden lakosa?! Bizony felindul egészen, mint a folyam, és dagad és apad, mint Égyiptom folyója.
9 És lészen azon a napon, azt mondja az Úr Isten: Lenyugtatom a napot délben, és besötétítem a földet fényes nappal.
10 Ünnepeiteket búra változtatom; és minden dalotokat szomorú énekké! Gyászruhát borítok minden derékra, és kopaszságot minden fejre, és olyanná teszem, mint a ki egyetlen fiát siratja; a vége pedig, mint a keserûség napja!
11 Ímé, napok jõnek, azt mondja az Úr Isten, és éhséget bocsátok e földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után.
12 És vándorolni fognak tengertõl tengerig és északtól fogva napkeletig. Futkosnak, hogy keressék az Úrnak beszédét, de nem találják meg.
13 Azon a napon elepednek a deli szûzek, meg az ifjak is, a szomjúság miatt!
14 A kik Samaria bûnére esküsznek, és ezt mondják: Él a te istened, oh Dán: és él a te útad, oh Beérseba! Bizony elhullanak és nem kelnek fel többé!
9 Látám az Urat állani az oltáron, és mondá: Üsd meg az oszlop fejét, hadd rendüljenek meg a küszöbök, és döntsd azokat mindnyájok fejére. A megmaradókat pedig fegyverrel ölöm meg. Nem fog elfutni közülök a futó, és nem menekül meg közülök a menekülõ.
2 Ha a Seolba ássák is be magokat, kezem onnan is kiragadja õket; és ha az égbe hágnának is fel, onnan is levonszom õket!
3 És ha a Kármel tetején rejtõznének is el, onnan is elõkeresem és elhozom õket; és ha szemeim elõl a tenger fenekére bújnának is, ott is parancsolok a kígyónak és megmarja õket.
4 És ha fogságba mennek is ellenségeik elõtt, ott is parancsolok a fegyvernek és megöli õket; és reájok fordítom szemeimet, vesztökre és nem javokra.
5 Mert az Úr, a Seregek Ura az, a ki megérinti a földet és elolvad [az,] és jajgat annak minden lakója, és feldagad egészen, mint a folyam, meg elapad, mint Égyiptom folyója.
6 A ki fenn az égben építé az õ boltozatát, és annak íveit a földre alapítá; a ki elõhívja a tenger vizeit s kiönti azokat a földnek színére: az Úr az õ neve.
7 Nem olyanok vagytok-é ti elõttem, oh Izráel fiai, mint a Kusiták fiai?! ezt mondja az Úr. Nem én hoztam-é ki Izráelt Égyiptom földérõl, és a Filiszteusokat Kaftorból, és a Siriabelieket Kirbõl?!
8 Ímé, az Úr Isten szemmel tartja a bûnös országot, és eltörlöm azt a földnek színérõl. Mindazáltal még sem pusztítom el egészen a Jákóbnak házát, ezt mondja az Úr!
9 Mert ímé, én parancsolok és szétrázom Izráel házát minden népek között, a mint a rostával rázogatnak; de nem esik a földre egy szemecske sem.
10 Fegyver által halnak meg az én népemnek minden bûnösei, a kik azt mondják: Nem ér el minket és nem jõ reánk a veszedelem.
11 Azon a napon felemelem a Dávid leomlott sátorát, és kijavítom repedezéseit, és felemelem omladékait, és megépítem azt, mint volt hajdanán.
12 Hogy örökségképen bírják az Edom maradékát és mindama népeket, a kik az én nevemrõl neveztetnek, ezt mondja az Úr, a ki megcselekszi ezt!
13 Ímé, napok jõnek, ezt mondja az Úr, és ott éri a szántó az aratót, a szõlõtaposó a magvetõt. És a hegyek musttal csepegnek, a halmok pedig mind megáradnak.
14 És hazahozom a fogságból az én népemet, az Izráelt, és fölépítik az elpusztult városokat, és lakoznak bennök. Szõlõket plántálnak és iszszák azok borát, és kerteket csinálnak és eszik azoknak gyümölcsét.
15 És elplántálom õket az õ földjökbe; és nem szaggattatnak ki többé az õ földjökbõl, a melyet adtam nékik, azt mondja az Úr, a te Istened!
Ámos 7-9
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Első látomás: a sáskajárás
7 Uram, az Örökkévaló ezt mutatta nekem látomásban: Kaszálórétet láttam, a királyi kaszálás után[a], amikor újra nőni kezdett a fű. Az Örökkévaló sáskarajt formált, és ráküldte a zöldellő mezőre. 2 Mikor a sáskák már egészen csupaszra tarolták a rétet, felkiáltottam:
„Jaj, Uram, Örökkévaló! Könyörgök, bocsáss meg nekünk, különben Jákób népe nem éli túl ezt a csapást, hiszen már csak maroknyian maradtunk meg!”
3 Akkor az Örökkévaló megengesztelődött, és visszahívta a csapást.
„Jól van, ez nem fog bekövetkezni” — mondta.
Második látomás: a tűz
4 Uram, az Örökkévaló ezt mutatta nekem látomásban. Tüzet hívott elő, hogy azzal büntesse meg népét. A tűz elpusztította a nagy mélységet, és már a megművelt földeket is kezdte elégetni. 5 Akkor felkiáltottam:
„Jaj, Uram, Örökkévaló! Könyörgök, állítsd meg a csapást, különben Jákób népe nem éli túl, hiszen már csak maroknyian maradtunk meg!”
6 Akkor az Örökkévaló megengesztelődött, és visszahívta a csapást.
„Jól van, ez sem fog bekövetkezni” — mondta.
Harmadik látomás: a függőón
7 Majd ezt mutatta nekem látomásban: az Úr egy fal tetején állt, és kezében függőónnal[b] vizsgálta, hogy a fal függőleges-e.
8 Ezt kérdezte tőlem az Örökkévaló: „Ámósz, mit látsz?”
„Függőónt” — válaszoltam.
Akkor ő így folytatta:
„Látod, függőónnal vizsgálom meg népemet, Izráelt, és nem kímélem meg őket többé a büntetéstől! 9 Bizony elpusztulnak Izsák népének magaslatai, romhalmazzá lesz Izráelben minden szent épület, és fegyverrel támadok Jeroboám király családjára!”
Amacjá rátámad Ámószra
10 Amacjá, a bételi szentély papja üzenetet küldött Jeroboámnak, Izráel királyának: „Királyom, Ámósz lázadást szít ellened a nép között. Nem tűrheti tovább az ország Ámósz beszédét! 11 Mert azt mondta: »Jeroboám meghal a csatában, Izráel népét pedig kétségtelenül száműzetésbe hurcolják, messze földre.«”
12 Azután Amacjá ezt mondta Ámósznak:
„Próféta, menj el innen, siess vissza Júda földjére! Ott keresd meg a kenyeredet, ott prófétálj! 13 Itt, Bételben, nem prófétálhatsz többé, mert ez a király szent helye, és királyságának temploma!”
14 Ámósz így válaszolt Amacjának:
„Nem vagyok én próféta, sem a próféták tanítványa. Gazdálkodó vagyok, juhokat, marhákat tenyésztek, gyümölcsfákat gondozok. 15 De az Örökkévaló elhívott a nyájam mellől, s azt mondta nekem: »Menj, és prófétálj Izráelnek, népemnek!« 16 Most hát hallgasd meg Amacjá, mit üzen neked az Örökkévaló! Te azt mondod, ne prófétáljak Izráel ellen, ne szóljak Izsák népe ellen.
17 Az Örökkévaló pedig ezt mondja neked:
»Feleséged prostituálttá
lesz a városban,
fiaidat és leányaidat
fegyverrel ölik meg,
birtokod elveszik,
és felosztják az idegenek,
te magad idegen földön
halsz meg,
Izráelt pedig száműzetésbe hurcolják!«”
Negyedik látomás: érett gyümölcsök
8 Uram, az Örökkévaló ezt mutatta nekem látomásban: Egy kosár érett gyümölcsöt láttam. 2 Ezt kérdezte:
„Ámósz, mit látsz?”
„Egy kosár érett gyümölcsöt” — válaszoltam.
Akkor így folytatta:
„Megérett[c] az ítéletre népem, nem kímélem meg a büntetéstől többé! 3 Azon a napon a templomi ének helyett siratóének hallatszik — mondja Uram, az Örökkévaló —, temérdek hulla hever majd mindenütt, és szótlanul hordják halomba.”[d]
Fenyegető próféciák Izráel ellen
4 Halljátok meg ezt, ti kereskedők,
akik letapossátok a szegényeket,
és pusztítjátok a nyomorultakat!
5 Akik azt mondjátok magatokban:
„Bárcsak elmúlna már az Újhold ünnepe,
hogy megint árulhatnánk a gabonát!
Mikor lesz már vége a szombatnak,
hogy eladhassuk a búzát?[e]
Kisebbítsük meg a mértéket,
emeljük fel az árakat,
hamisítsuk meg a mérleget,
6 adjuk el a szemetes gabonát is!
Vásároljunk adósrabszolgákat
a szegények közül,
vegyük meg a nincsteleneket,
még ha csak egy pár saru
árával tartoznak is!”
7 Önmagára esküdött az Örökkévaló, Jákób Dicsősége:
„Nem felejtem el soha
e nép gonosztetteit!
8 Hát ne rendüljön meg
a föld miattuk?
Bizony, mindannyian
gyászolni fognak!
Az egész ország beleremeg,
emelkedik, majd lesüllyed,
ahogy a Nílus
árad és apad”.
9 „Azon a napon lenyugtatom
a napot délidőben
— ezt mondja Uram, az Örökkévaló —,
fényes nappal sötétségbe borítom
az egész földet.
10 Ünnepeiteket gyászolássá változtatom,
énekeiteket pedig siratóénekké.
Minden derékra zsákruhát kötök,
mindegyikőtök fejét kopaszra[f] nyírom,
s olyan gyászba borítalak titeket,
mint ahogy az egyszülött fiút siratják.
Bizony, keserves lesz számotokra az a nap
és keserű!”
Az Örökkévaló szavára éheznek és szomjaznak
11 „Bizony, eljönnek a napok
— ezt mondja Uram, az Örökkévaló —,
mikor éhséget küldök a földre,
de nem kenyérre éheznek majd!
Szomjúságot bocsátok rájuk,
de nem vízre szomjaznak!
Az Örökkévaló szavát kívánják,
igéjére éheznek és szomjaznak!
12 Vándorolnak egyik tengertől a másikig,
és északtól keletig,
futnak, hogy keressék az Örökkévaló beszédét,
de nem találják majd sehol!”
13 „Azon a napon a szép fiatal leányok
és az erős ifjak
mind elepednek
a szomjúság miatt!
14 Mind elesnek,
mivel Samária szégyenletes bálványaira esküdtek:
»Dán istenére mondom!«
és: »A beérsebai útra mondom!«
Elesnek, bizony,
és fel sem kelnek többé!”
Láttam az Urat az oltár mellett állni
9 Láttam az Urat, amint az oltár mellett állt, és ezt mondta:
„Sújts le az oszlopfőre,
hogy még az alap is megremegjen!
Döntsd rá az egész házat
a benne lévők fejére!
Akik életben maradnak,
azokat fegyverrel ölöm meg.
Egy sem fog elszaladni,
senki sem menekülhet!
2 Ha leásnak, erőszakkal betörnek a Seolba,
onnan is előhúzom őket.
Ha felkapaszkodnak az égbe,
onnan is lerántom őket.
3 Ha a Kármel tetején rejtőznek el,
ott is megtalálom,
és megragadom őket.
Ha a tenger mélyén bújnak el,
hogy ne lássam őket,
ott is parancsolok a kígyónak,
hogy marja meg őket.
4 Ha ellenségeik fogságba hurcolják őket,
ott is parancsolok a fegyvernek,
hogy ölje meg őket.
Bizony szemmel tartom népemet,
de nem a javukra, hanem a vesztükre!”
5 Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura
megérinti a földet, és az beleremeg,
emelkedik és lesüllyed,
akár a Nílus vize Egyiptomban.
A föld lakosai pedig
mind sírnak és gyászolnak.
6 Az Örökkévaló a Mennyben
építette lakóhelyét,
és a Földre alapozta
az ég boltozatát.
Ő szólítja elő a tengerek vizét,
és elborítja a föld színét vele,
Ő az Örökkévaló — ez az ő neve!
Jákób népét mégsem pusztítom el teljesen
7 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Izráel népe!
Olyanok lettetek számomra,
mint Etiópia népe,
vagy mint bármely más nép.
Igaz, én hoztam föl
Egyiptomból Izráelt,
de a filiszteusokat is
én hoztam el Kréta szigetéről,
Arám népét meg Kírből.”
8 Uram, az Örökkévaló
szemmel tartja Izráel királyságát,
amelyet elborított a bűn.
„Bizony, eltörlöm azt a föld színéről
— ezt mondja az Örökkévaló —,
de Jákób népét
mégsem pusztítom el teljesen!
9 Nézzétek és lássátok:
Parancsolok, és megrostálom
népemet, Izráelt, a nemzetek között,
mint ahogy a búzát kirostálják.[g]
De egyetlen szemecske
sem esik a földre!
10 Népem bűnöseit mind
fegyver öli meg,
bár azt hiszik,
hogy őket baj nem érheti”.
Újra fölállítom Dávid sátorát
11 „Azon a napon újra fölállítom
Dávid leomlott sátorát,
repedéseit és romlásait kijavítom,
hogy mint régen volt, olyan legyen.
Igen, újjáépítem teljesen,
12 hogy örököljék Edom maradékát,
meg akik a nemzetekből megmaradnak,
mindazokat, akik nevemet viselik
— mondja az Örökkévaló,
aki ezt be is teljesíti.
13 Bizony, eljön az idő
— mondja az Örökkévaló —,
amikor olyan bőségesen megáldalak titeket,
hogy a szántó utoléri az aratót,
aki szőlőt szüretel, utoléri a vetőt.
A hegyoldalakról árad majd a must,
s a dombokról bor-patakok folynak.
14 Népem, Izráel sorsát jóra fordítom.[h]
Romba dőlt városaikat újra felépítik,
s laknak bennük,
szőlőket telepítenek,
és a saját borukat isszák.
15 Én telepítem le őket ismét a földjükre.
Többé ki nem szaggatja őket senki
arról a földről, amelyet én adtam nekik!”
— ezt mondja Istened, az Örökkévaló.
Notas al pie
- Ámos 7:1 királyi kaszálás után Az első és legjobb minőségű kaszálásból a széna a királyt illette.
- Ámos 7:7 függőón Ősi kőműves eszköz: zsinór és a végére erősített nehezék, amellyel megállapítható, hogy a fal valóban függőlegesen áll-e. Még ma is használják.
- Ámos 8:2 Megérett Szó szerint: „elérkezett a vég”. Szójáték: a „vég” és a „érett gyümölcs” az eredetiben nagyon hasonlóan hangzik.
- Ámos 8:3 szótlanul… halomba Vagy: Az emberek rászólnak egymásra: „Ne szólj egy szót se!”
- Ámos 8:5 Bárcsak… búzát A Mózesi Törvény szerint ünnepnapokon tilos volt kereskedni.
- Ámos 8:10 kopaszra A 10. vers a gyász külső jeleit sorolja fel: zsákruha, lenyírt haj, siratás.
- Ámos 9:9 ahogy… kirostálják Régen a búzát őrlés előtt rostával tisztították meg: kerek szita-szöveten rázogatták, amíg a szemét lehullott, és csak a tiszta búza maradt fenn a rostán.
- Ámos 9:14 Népem… fordítom Vagy: „Hazahozom népemet, Izráelt a fogságból”.
Jelenések 8
Hungarian Károli
8 És mikor felnyitotta a hetedik pecsétet, lõn nagy csendesség a mennyben, mintegy fél óráig.
2 És látám azt a hét angyalt, a ki az Isten elõtt álla; és adaték nékik hét trombita.
3 És jöve egy másik angyal, és megálla az oltárnál, arany tömjénezõt tartva; és adaték annak sok tömjén, hogy tegye minden szenteknek könyörgéseihez az arany oltárra, a mely a királyiszék elõtt vala.
4 És felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezébõl az Isten elébe.
5 Azután vevé az angyal a tömjénezõt; és megtölté azt az oltárnak tüzével, és leveté a földre; és lõnek mennydörgések és szózatok és villámlások és földindulás.
6 És a hét angyal, a kinél a hét trombita vala, készüle a trombitáláshoz.
7 Az elsõ angyal azért trombitála, és lõn jégesõ és tûz, vérrel elegy, és vetteték a földre; és a földnek harmadrésze megége, és az élõfáknak harmadrésze megége, és minden zöldelõ fû megége.
8 A második angyal is trombitált, és mint egy tûzzel égõ nagy hegy vetteték a tengerbe; és a tengernek harmadrésze vérré lõn;
9 És meghala a tengerben lévõ teremtett állatoknak harmadrésze, a melyekben élet vala; és a hajóknak harmadrésze elvesze.
10 A harmadik angyal is trombitált, és leesék az égrõl egy nagy csillag, égve, mint egy fáklya, és esék a folyóvizeknek harmadrészére, és a vizek forrásaira;
11 A csillagnak neve pedig üröm: változék azért a folyóvizek harmadrésze ürömmé; és sok ember meghala a vizektõl, mivel keserûkké lõnek.
12 A negyedik angyal is trombitált, és megvereték a napnak harmadrésze, és a holdnak harmadrésze, és a csillagoknak harmadrésze; hogy meghomályosodjék azoknak harmadrésze, és a nap az õ harmadrészében ne fényljék, és az éjszaka hasonlóképen.
13 És láték és hallék az égnek közepette egy angyalt repülni, a ki ezt mondja vala nagy szóval: Jaj, jaj, jaj a föld lakosainak a három angyal trombitájának többi szavai miatt, a kik még trombitálni fognak.
Jelenések 8
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
A hetedik pecsét feltörése
8 Amikor a Bárány a hetedik pecsétet is feltörte, csend lett az egész Mennyben mintegy fél óráig. 2 Azután hét angyalt láttam, akik Isten előtt álltak. Mindegyiknek adtak egy-egy trombitát.
3 Ezután jött egy másik angyal, és megállt az illatáldozati oltárnál. Arany füstölő volt a kezében, és sok tömjént adtak neki, hogy Isten népének imádságaival együtt tegye a trón előtt álló arany illatáldozati oltárra. 4 A tömjén füstje Isten népének imádságaival együtt felszállt az angyal kezéből Isten elé. 5 Az angyal ezután izzó parazsat vett az oltárról, megtöltötte vele a füstölőt, majd ledobta a Földre. Erre mennydörgések és más hangok hallatszottak, villámlott, és földrengés támadt.
6 A hét angyal pedig — akiknél a hét trombita volt — felkészült, hogy megfújja a trombitáját.
Az első trombitaszó
7 Amikor az első angyal trombitált, vérrel kevert jégeső és tűz támadt, amely lezúdult a Földre. Ezért megégett a föld egyharmada, a fák egyharmada és az összes zöld fű.
A második trombitaszó
8 A második angyal is trombitált. Ekkor belezuhant a tengerbe valami, ami hatalmas lángoló hegyhez hasonlított. Ettől vérré változott a tenger egyharmada, 9 elpusztult a tengeri élőlények harmadrésze és a hajók harmadrésze is.
A harmadik trombitaszó
10 Amikor a harmadik angyal trombitált, egy óriási csillag zuhant le az égből, amely úgy lángolt, mint a fáklya. Ráesett a folyók egyharmadára és a vízforrásokra. 11 A csillag neve „Üröm” volt. A vizek egyharmada olyan keserű lett, mint az üröm,[a] és sok ember meghalt, mert ilyen keserű vizet ivott.
A negyedik trombitaszó
12 A negyedik angyal is megfújta a trombitáját. Ekkor csapás érte a Nap egyharmadát, a Hold egyharmadát és a csillagok egyharmadát. Ezért mindegyiknek a harmadrésze elsötétült. Így a nappal egyharmad része és az éjszaka egyharmad része is teljes sötétségbe borult.
13 Ekkor újra láttam: egy sas repült magasan az égen, és erős hangon ezt kiáltotta: „Jaj, jaj, jaj a Föld lakóinak a még hátralévő három trombitaszó miatt! Mert a következő három angyal is hamarosan megfújja a trombitáját!”
Notas al pie
- Jelenések 8:11 üröm Nagyon keserű és mérgező növény.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center