Add parallel Print Page Options

Jézus a Szent Szellem eljövetelét ígéri

Kedves Teofilus, első könyvemben mindarról írtam neked, amit Jézus tett és tanított addig a napig, amikor felvitték a Mennybe. Mielőtt felvitték volna, Jézus még beszélt az apostolokkal, akiket kiválasztott: a Szent Szellem által útbaigazította őket, és parancsokat adott nekik. Ez Jézus szenvedése és halála után történt. Ő azonban negyven napon keresztül többször is megjelent az apostoloknak, beszélt nekik Isten Királyságáról, és sokféle módon meggyőzően bizonyította, hogy él. Az egyik ilyen alkalommal, amikor együtt ettek, ezt parancsolta nekik: „Az Atya megígért nektek valamit, ahogyan már beszéltem erről. Ne menjetek el Jeruzsálemből, amíg ő be nem teljesíti az ígéretét! Mert János vízbe merített be, titeket azonban néhány nap múlva Szent Szellembe fognak bemeríteni.”

Jézust felemelik a Mennybe

Amikor az apostolok együtt voltak, megkérdezték Jézust: „Uram, nem mostanában fogod helyreállítani Izráel népe számára a királyságot?”

Ő így válaszolt: „Azokat az időpontokat és időszakokat, amelyeknek kijelölését az Atya saját magának tartotta fenn, nektek nem szükséges ismernetek. Ellenben, amikor a Szent Szellem leszáll rátok, erőt kaptok, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt szerte a világon mindenhol.”

Miután Jézus ezt mondta, a szemük láttára felemelkedett, majd egy felhő beburkolta és eltakarta a tanítványok tekintete elől. 10 Az apostolok még mindig merően néztek a távolodó Jézus után, amikor hirtelen megállt mellettük két fehér ruhás férfi, 11 és megszólította őket: „Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé meredve? Ez a Jézus, akit felvittek tőletek a Mennybe, ugyanúgy jön majd vissza, ahogyan felmenni láttátok.”

Júdás helyett Mátyást választják az apostolok közé

12 Ezután az apostolok az Olajfák hegyéről visszamentek Jeruzsálembe, amely körülbelül egy kilométerre volt onnan, 13 majd felmentek abba az emeleti szobába, ahol a szállásuk volt: Péter, János, Jakab, András, Fülöp, Tamás, Bertalan, Máté, azután Jakab, az Alfeus fia, azután a zélóta Simon és Júdás, a Jakab fia.

14 Mindannyian együtt voltak, állandóan és egy szívvel-lélekkel imádkoztak. Asszonyok is voltak velük — többek között Jézus anyja, Mária — meg Jézus testvérei is.

15 Ezekben a napokban történt, hogy amikor körülbelül százhúszan gyűltek össze, Péter felállt a testvérek között, és azt mondta: 16-17 „Testvéreim, be kellett teljesednie az Írásnak, amit a Szent Szellem Dávid által már régen megmondott Júdásról. Bár ő korábban közénk tartozott, és velünk együtt szolgált, mégis ő vezette azokat, akik Jézust letartóztatták.

18 (Júdás a gonoszságáért pénzt kapott, s ezen egy telket vettek. Amikor a holtteste lezuhant, a belső részei kiomlottak. 19 Mindenki megtudta ezt Jeruzsálemben, és ezért adták annak a teleknek ezt a nevet: »akeldama«. Ez az ő nyelvükön azt jelenti: vérmező.)

20 A Zsoltárok Könyvében így van ez megírva:

»Legyen az ő lakóhelye elhagyatott,
    senki ne lakjon ott!«[a]

És az is meg van írva:

»Valaki más foglalja el a helyét a vezetők között!«[b]

21-22 Ezért választanunk kell valakit, aki velünk együtt tanúskodik Jézus feltámadásáról. Olyan valakit, aki közénk tartozott egész idő alatt, amíg az Úr Jézus velünk volt — attól fogva, hogy Bemerítő János bemerítette őt, egészen addig, amíg tőlünk a Mennybe felvitték.”

23 Két férfit javasoltak: Józsefet (akit Barsabbásnak és Jusztusznak, vagyis igazságosnak is hívtak), és Mátyást. 24-25 Azután így imádkoztak: „Urunk! Te mindenki szívét ismered. Mutasd meg, hogy e kettő közül melyiket választottad ki arra, hogy apostol legyen, és átvegye azt a szolgálatot, amelyet Júdás elhagyott, hogy oda jusson, ahová való!” 26 Azután sorsot húztak, és a választás Mátyásra esett, aki ettől fogva az apostolok közé tartozott.

Pünkösdkor a Szent Szellem leszáll a tanítványokra

Mindannyian együtt voltak akkor is, amikor elérkezett a Pünkösd ünnepe. Hirtelen zúgás hallatszott az égből, mint amikor erős szél fúj, és betöltötte az egész házat, ahol ültek. Azután lángnyelvek jelentek meg közöttük, és rászálltak mindenkire. Ekkor betöltötte őket a Szent Szellem. Mind más-más nyelveken kezdtek beszélni, ahogy a Szent Szellem adta kinek-kinek, hogy mit mondjon.

Az ünnepre sok istenfélő zsidó gyűlt össze Jeruzsálemben a világ minden tájáról. Amikor meghallották ezt a zúgást, mindenfelől odagyűltek az emberek, és nagyon meglepődtek, mert mindenki a saját anyanyelvén hallotta őket beszélni.

A csodálkozástól magukon kívül voltak, és azt mondták: „Hát nem mind Galileából valók[c] ezek, akik itt beszélnek? Hogyan lehet, hogy mind a saját nyelvünkön halljuk őket? Hiszen vannak itt közöttünk pártusok, médek és elámiták. Jöttek Mezopotámiából, Júdeából, Kappadóciából, Pontuszból és Kis-Ázsiából, 10 Frígiából, Pamfíliából, Egyiptomból, Líbia Ciréné melletti vidékéről és Rómából is. 11 Vannak közöttünk, akik zsidónak születtek, és vannak, akik felvették ezt a vallást. Kréta szigetéről is jöttek, és vannak itt arabok is. Mégis mindannyian a saját nyelvünkön halljuk, amit ők Isten csodálatos dolgairól mondanak.” 12 Mind nagyon csodálkoztak, és zavartan kérdezték egymástól: „Mit jelentsen ez?” 13 Mások azonban gúnyolódtak: „Biztosan túl sok édes bort ittak.”

Péter apostol beszéde Pünkösd ünnepén

14 Ekkor Péter a többi tizenegy apostollal együtt felállt, és hangosan így szólt az összegyűltekhez: „Zsidó testvéreim, és ti mindnyájan, akik Jeruzsálemben laktok! Kérlek, figyeljetek rám, hadd mondjam el nektek, mit jelent ez! 15 Nem részegek ezek, mint ahogy ti gondoljátok — hiszen még csak reggel kilenc óra van! —, 16 hanem az történik most, amit Jóel próféta előre megmondott:

17 »Azt mondja Isten:
az utolsó napokban majd kiárasztom Szellemem
    minden emberre,
és prófétálnak fiaitok és leányaitok,
    a fiatalok látomásokat látnak,
    az öregek pedig álmokat álmodnak.
18 Azokban a napokban
    szolgáimra is kiárasztom Szellememet,
férfiakra is, meg nőkre is,
    és ők is prófétálni fognak.
19 Fönt az égben csodákat mutatok,
    lent a Földön meg jeleket:
    vért, tüzet és füstfelhőket.
20 A Nap elsötétedik,
    a Hold pedig vérvörös lesz.
Azután jön el az Örökkévaló hatalmas
    és dicsőséges napja.
21 De mindenki üdvözül,
    aki az Örökkévalót hívja segítségül.«[d]

22 Izráeli férfiak, hallgassatok rám! A Názáret városából való Jézus olyan férfi volt, akit Isten maga igazolt és ajánlott nektek azok által a csodák, erők és jelek által, amelyeket ő vitt véghez közöttetek Jézuson keresztül. Mindannyian láttátok ezeket a csodálatos dolgokat, és magatok is jól tudjátok, hogy mindez igaz. 23 Jézust a kezetekbe adták, ti pedig gonoszok segítségével keresztre feszítve megöltétek. Isten azonban előre tudta, hogy ez így lesz, mert minden az ő terve szerint történt. 24 Jézus elszenvedte a halál fájdalmát, de Isten feltámasztotta őt, mert lehetetlen volt, hogy a Halál fogva tartsa. 25 Hiszen Dávid is ezt mondja róla:

»Mindig az Örökkévalót látom magam előtt:
    itt van a jobb oldalamon,
    hogy biztonságban legyek.
26 Ezért örül a szívem,
    és nyelvem boldogan szól.
Még testem is abban a reménységben él,
27     hogy nem hagysz a Halál birodalmában[e],
nem engeded, hogy Szented teste
    a sírban pusztuljon el.
28 Megmutattad nekem az életre vezető ösvényeket,
    közel jössz hozzám,
    és betöltesz örömmel.«[f]

29 Testvéreim, nyíltan megmondhatom nektek, hogy Dávid, aki őseink közé tartozott, meghalt, eltemették, és a sírja itt van Jeruzsálemben mind a mai napig. 30 Ő azonban próféta volt, és tudta, hogy Isten megígérte neki, sőt meg is esküdött rá, hogy egyik leszármazottját teszi királlyá Dávid trónján.[g] 31 Mivel Dávid ezt előre látta, ezért a Messiás feltámadásáról beszélt, amikor azt mondta:

»Nem maradt a Halál birodalmában,
    és teste nem pusztult el a sírban.«

32 Így tehát nem Dávid, hanem Jézus az, akit Isten feltámasztott a halálból! Erről mi mindnyájan tanúskodunk. 33 Azután Jézust a legmagasabb helyre emelte fel Isten: jobb keze felől maga mellé ültette. Ekkor Jézus megkapta az Atyától a megígért Szent Szellemet, akit most kiárasztott. Ez történik most a ti szemetek láttára, és ezt halljátok. 34 Hiszen nem Dávid ment fel a Mennybe, amint ő maga mondta:

»Így szólt az Örökkévaló az én Uramhoz:
Ülj mellém, a jobb oldalamra,
35     amíg ellenségeidet hatalmad alá[h] kényszerítem!«[i]

36 Ezért tudja meg Izráel egész népe, hogy Isten Úrrá és Messiássá tette azt a Jézust, akit ti a keresztfán megöltetek. Ehhez semmi kétség nem fér!”

37 Ezek a szavak úgy szíven találták őket, hogy azt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: „Akkor most mit tegyünk, testvérek?”

38 Péter erre így válaszolt: „Térjetek vissza Istenhez, és merítkezzetek be mindannyian Jézus, a Messiás nevébe. Isten meg fogja bocsátani bűneiteket, és megkapjátok a Szent Szellem ajándékát. 39 Mert az ígéret nektek szól és gyermekeiteknek, meg azoknak is, akik távol vannak — mindenkinek, akit Istenünk, az Örökkévaló magához hív.”

40 Péter még sok egyebet is mondott nekik, hogy figyelmeztesse és biztassa őket: „Meneküljetek ki ebből a gonosz nemzedékből!” 41 Akik elfogadták Péter beszédét, még azon a napon bemerítkeztek. Így körülbelül háromezren csatlakoztak hozzájuk. 42 Ezek kitartóan foglalkoztak az apostolok tanításával, részt vettek a közösségben és a kenyér megtörésében[j], és együtt imádkoztak.

A jeruzsálemi közösség élete

43 Az apostolok által sok jel és csoda történt, ezért mindenkiben Isten iránti félelem és tisztelet támadt. 44 A hívők egy akaraton voltak, és amijük csak volt, mindent közösnek tekintettek. 45 Akiknek valami vagyonuk volt, eladták, és az árát szétosztották a testvérek között. Mindenkinek annyit adtak, amennyire szüksége volt. 46 Napról napra rendszeresen összegyűltek a Templomban. Otthonaikban megtörték a kenyeret, őszinte szívvel és boldog örömmel együtt ettek, és 47 dicsérték Istent. Még azok is kedvelték őket, akik nem tartoztak közéjük. Az Úr pedig napról napra gyarapította a csoportot olyanokkal, akik üdvösségre jutottak, és csatlakoztak hozzájuk.

A béna koldus csodálatos gyógyulása

Történt egyszer, hogy Péter és János délután három órakor imádkozni ment a Templomba. Éppen akkor hozták oda azt a koldust, akit minden nap a Díszes-kapu mellé szoktak letenni, hogy kéregessen azoktól, akik a Templomba mentek. Ez az ember születése óta béna volt, nem tudott járni. Amikor meglátta a kapuhoz közeledő Pétert és Jánost, tőlük is pénzt kért.

Péter Jánossal együtt a szemébe nézett, és azt mondta neki: „Nézz csak ránk!” A koldus felnézett, és azt várta, hogy majd adnak neki valamit. Péter azonban ezt mondta: „Arany-, vagy ezüstpénzem nincs, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus, a Messiás nevében mondom: kelj fel és járj!” Ezzel megfogta a koldus jobb kezét, és segített neki felállni. A béna férfi bokája és egész lába azonnal meggyógyult. Talpra ugrott, és életében először járni kezdett. Azután fel-alá járkált, örömében ugrándozott, Istent dicsérte, majd Péterékkel együtt bement a Templomba. Ott mindenki észrevette, hogy tud járni, és Istent dicséri. 10 Ráismertek, hogy ő az, aki a Díszes-kapu mellett ülve koldulni szokott. Mindenkit ámulattal és Isten iránti csodálattal töltött el, ami vele történt.

Péter beszéde a Salamon csarnokában

11 A meggyógyult koldus együtt ment be Péterrel és Jánossal a Templom területének abba a részébe, amelyet Salamon oszlopcsarnokának neveznek. A csodálkozó sokaság odafutott hozzájuk. 12 Amikor Péter ezt látta, megszólította őket: „Izráeli férfiak! Csodálkoztok azon, ami ezzel a férfival történt? Azt gondoljátok, hogy mi gyógyítottuk meg őt a saját hatalmunkkal, vagy vallásosságunkkal, hogy járni tudjon?

13 Nem! Ezt Isten tette, az Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, ősapáinknak Istene. Ő dicsőítette meg szolgáját, Jézust ezzel a gyógyulással, akinek ti a halálát akartátok, pedig Pilátus már szabadon akarta engedni őt. 14 Elutasítottátok és megtagadtátok a Szentet és Igazat, és azt kértétek Pilátustól, hogy inkább a gyilkost engedje szabadon.[k] 15 Megöltétek az örök élet forrását! Isten azonban feltámasztotta Jézust a halálból, s ennek mi a tanúi vagyunk, hiszen a saját szemünkkel láttuk őt.

16 Ez a Jézus az, akiben mi hiszünk. Ő adott erőt a hit általi gyógyuláshoz ennek az embernek, akit itt láttok, s akit ismertek. Igen, a Jézusban való hit állította helyre teljesen ennek a bénán született embernek az egészségét, mégpedig a szemetek láttára.

17 Testvéreim! Jól tudom, hogy sem ti, sem a vezetőitek nem fogtátok fel, hogy mit tettetek. 18 Isten azonban így valósította meg, amit az összes próféta által előre megmondott: hogy az ő Messiásának ezt kell elszenvednie.

19 Most azonban változtassátok meg gondolkozásotokat és forduljatok vissza Istenhez, hogy eltörölje a bűneiteket, 20 eljöjjön a szellemi felüdülés ideje számotokra, és elküldje hozzátok a Messiást, akit előre kiválasztott a számotokra, Jézust.

21 Mert Jézusnak addig kell a Mennyben maradnia, amíg Isten mindent helyre nem állít. Erről ő már régóta szólt szent prófétáin keresztül. 22 Ahogyan Mózes is megmondta: »Istenetek, az Örökkévaló, egy hozzám hasonló prófétát ad majd nektek a saját népetekből. Hallgassatok rá, és engedelmeskedjetek minden szavának! 23 Akik pedig nem hallgatnak arra a prófétára, és nem engedelmeskednek neki, azok mindenestül ki fognak pusztulni Isten népe közül.«[l] 24 Sámueltől kezdve az összes próféta mind előre megmondta mindazt, ami ezekben a napokban történt. 25 Ti ezeknek a prófétáknak az utódai vagytok. Tiétek az a szövetség is, amit Isten ősapáitokkal kötött, amikor azt mondta Ábrahámnak: »A te leszármazottad által fogom megáldani a Föld összes népét.«[m] 26 Amikor Isten elküldte a szolgáját, Jézust, akkor először hozzátok küldte, hogy általa mindegyikőtöket elfordítson gonoszságaitoktól, és így áldjon meg benneteket.”

Footnotes

  1. Apostolok 1:20 Idézet: Zsolt 69:25.
  2. Apostolok 1:20 Idézet: Zsolt 109:8.
  3. Apostolok 2:7 Galileából valók Az emberek tudták, hogy a Galileában élők általában nem beszélnek idegen nyelveken.
  4. Apostolok 2:21 Idézet: Jóel 2:28–32.
  5. Apostolok 2:27 Halál birodalmában Szó szerint: a „Hádész”-ban. Lásd a szójegyzékben. A 31. versben is.
  6. Apostolok 2:28 Idézet: Zsolt16:8–11.
  7. Apostolok 2:30 Isten… trónján Lásd 2 Sam 7:12, 13 és Zsolt 132:11.
  8. Apostolok 2:35 hatalmad alá Szó szerint: „lábaid alá”.
  9. Apostolok 2:35 Idézet: Zsolt 110:1.
  10. Apostolok 2:42 a kenyér megtörése Ez jelenthet egyszerű közös étkezést is, vagy jelentheti az Úrvacsorát: azt a különleges közös étkezést, amelyről Jézus meghagyta a tanítványainak, hogy rá való emlékezésül gyakorolják. A 46. versben is. Lásd Lk 22:14–20.
  11. Apostolok 3:14 a gyilkost… szabadon Ezt a gyilkost Barabbásnak hívták. Jézus helyett az ő szabadon engedését kérték Pilátustól az emberek. Lásd Lk 23:18.
  12. Apostolok 3:23 Idézet: 5Móz 18:15, 18, 19.
  13. Apostolok 3:25 Idézet: 1Móz 22:18.