Zsoltárok 99
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
99 Uralkodik az Örökkévaló, mint király,
félve tiszteljék őt mind a népek!
Trónján ül az Örökkévaló, kerubok fölött,
félve remegjenek a népek, és az egész Föld!
2 Nagy az Örökkévaló a Sionon,
uralkodik magasan minden nép fölött!
3 Dicsérjék a népek nagy neved!
Milyen félelmetes és szent a neved!
4 Énekeljetek dicséretet a hatalmas Királynak,
aki szereti az igazságos ítéletet!
Urunk, te szabod meg, mi az igazságos,
uralmad alatt él Jákób népe igazságos rendben.
5 Dicsérjétek az Örökkévalót, Istenünket!
Hajoljatok földig lába előtt,[a]
és imádjátok őt, mert szent!
6 Mózes, Áron és a papok,
Sámuel és mind, akik imádták az Örökkévalót,
segítségül hívták az Örökkévaló nevét,
és ő válaszolt nekik!
7 A felhőoszlopból szólt hozzájuk,
ők pedig engedelmeskedtek parancsainak,
és a Törvénynek, amelyet adott.
8 Örökkévaló Istenünk, te valóban válaszoltál nekik!
Megbocsátó Istenük voltál,
bár megbüntetted őket gonoszságuk miatt.
9 Dicsérjétek az Örökkévalót, Istenünket!
Hajoljatok meg előtte, imádjátok szent hegyén,
mert szent az Örökkévaló, a mi Istenünk!
Footnotes
- Zsoltárok 99:5 lába előtt Szó szerint: „lába zsámolya előtt”. Valószínűleg a Templomra utal. Régen a királyi trón előtt zsámoly is volt, amelyen a király lába nyugodott.
1 Korintusi 12:1-26
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
A Szent Szellem ajándékai
12 Testvéreim, nem akarlak benneteket tudatlanságban hagyni a Szent Szellem működésével és ajándékaival kapcsolatban. 2 Emlékezzetek rá, hogy mielőtt hívőkké lettetek, a néma és élettelen bálványokat imádtátok, amelyek befolyásoltak és tévútra vezettek benneteket. 3 Ezért tudjátok meg, hogy aki Isten Szelleme által szól, sohasem mondja, hogy: „Jézus átkozott”. Másfelől, senki sem mondhatja, hogy: „Jézus az Úr”, csakis a Szent Szellem által.
4 A szellemi ajándékok sokfélék, de mind ugyanattól a Szent Szellemtől származnak. 5 A szolgálatok is különfélék, de ugyanazt az Urat szolgáljuk. 6 Isten természetfeletti ereje különböző módokon nyilvánul meg, mégis ugyanaz a bennünk és közöttünk cselekvő Isten.
7 Mindannyiunkban azért működnek a Szent Szellem különféle megnyilvánulásai, hogy ezekkel a többieket szolgáljuk és segítsük. 8 Egyikünknek például a Szent Szellem azt adja, hogy képes legyen az isteni bölcsesség szavait mondani. A másiknak ugyanaz a Szellem természetfeletti ismeretet és megértést ad, amikor beszél. 9 Megint másiknak ugyanaz a Szellem hitet ad, másnak pedig a gyógyítás ajándékait. 10 Van, aki olyan erőt kap, amellyel csodákat tud tenni, és van, aki a prófétálás ajándékát kapja. A másik meg arra kap képességet, hogy felismerje és azonosítani tudja a szellemeket. Egyik a nyelveken szólás különféle fajtáit kapja, a másik meg azt a képességet, hogy a nyelveken szólást megértse, és meg tudja magyarázni. 11 Mindezt ugyanaz a Szent Szellem cselekszi az embereken keresztül, és a saját belátása szerint adja ezt vagy azt az ajándékot.
Krisztus „Teste”
12 Az emberi test egységes egész, bár sok részből áll. Ez a sok és sokféle testrész együttesen mégis egyetlen testet alkot. Így van ez Krisztussal is. 13 Mert bennünket — zsidókat és nem zsidókat, rabszolgákat és szabadokat — ugyanaz a Szent Szellem egyesített egyetlen „Testté”, amikor bemerítkeztünk, és ugyanazt a Szent Szellemet ittuk.
14 Az emberi test sem egyetlen testrészből, hanem sokból áll. 15 Ha például a láb azt mondaná: „mivel nem kéz vagyok, tehát nem is tartozom a testhez”, attól még valójában a láb is része a testnek, igaz? 16 Vagy, ha a fül azt mondaná: „Mivel nem szem vagyok, nem is vagyok a test része” — akkor valóban nem tartozna a testhez? 17 Ha az egész test csak egyetlen szem volna, akkor semmit sem hallana! Ha az egész test csak a fülből állna, egyáltalán nem érezné az illatokat! 18 Isten azonban minden egyes testrészt beillesztett a testbe a maga helyére, és az egészet jól elrendezte — úgy, ahogyan neki tetszett. 19 Ha csak egyetlen testrész lenne, akkor hol lenne maga az egész test? 20 Azonban nem egy testrészünk van, hanem sok — a test mégis egyetlen, egységes egész.
21 Így hát nem mondhatja a szem a kéznek: „Nincs rád szükségem!” A fej sem mondhatja a lábnak: „Nem kellesz!” 22 Sőt ellenkezőleg, éppen azokra a testrészekre van a legnagyobb szükségünk, amelyeket érzékenyeknek, sérülékenyeknek tartunk. 23 Testünknek azokat a részeit öltöztetjük nagyobb odafigyeléssel, amelyeket elrejtünk. Különleges figyelemmel gondozzuk és ékesítjük azokat a testrészeinket, amelyeket legkevésbé találunk magunkon vonzónak. 24 Azoknak a testrészeknek viszont, amelyek egyébként is szemrevalóak, nincs erre szükségük. Isten úgy építette fel a testet, hogy a kevésre becsült tagnak nagyobb megbecsülést adott. 25 Azért tette ezt, hogy a test részei között ne legyen meghasonlás, hanem a tagok kölcsönösen gondoskodjanak egymásról. 26 Ha valamelyik rész szenved, vele együtt szenved a test többi része is. Ha valamelyik tag megtiszteltetésben részesül, a többi tag is együtt örül vele.
Read full chapter
Énekek Éneke 1-4
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
A menyasszony
2 Csókolj meg, kedvesem,
csókolj újra meg újra,
mert, ahogy te szeretsz,
az mámorítóbb a bornál!
3 Megrészegít drága olajod illata,
neved bódító illata szétárad,
mint kiöntött illatos olaj[c],
azért szeretnek téged mind a leányok.
4 Ragadj magaddal,
hadd fussunk, repüljünk veled!
A király bevitt engem belső szobájába.
Gyönyörködünk benned,
örvendezünk neked,
ünnepeljük szerelmedet,
mert, ahogy te szeretsz,
az részegítőbb a bornál!
Bizony, méltó vagy rá,
hogy szeressünk téged!
A menyasszony
5 Barna a bőröm, mégis szép vagyok,
ó, Jeruzsálem leányai!
Bőröm sötét, mint Kédár sátrai,
de szép, mint Salamon[d] kárpitjai.
6 Ne csodálkozzatok,
hogy ilyen barna vagyok!
A nap égetett le,
amikor anyám fiai megharagudtak rám,
kiküldtek a szőlőbe dolgozni,
és magamra[e] nem viseltem gondot.
A menyasszony
7 Mondd meg nékem, kedvesem,
merre legelteted nyájadat,
hol pihenteted délben bárányaidat?
Miért keresselek hiába,
miért leselkedjek titokban
barátaid nyája körül?
A vőlegény
8 Ha nem tudod, hol találsz engem,
te, szépek szépe,
kövesd a nyájam nyomát,
legeltesd kecskegidáidat a pásztorok sátrainál!
9 Szép vagy, kedvesem,
és vonzóbb, mint kanca a mének között[f],
amelyek a fáraó harci szekereit húzzák!
10 Milyen szép az arcod,
függő láncaid között!
Milyen gyönyörű a nyakad,
gyöngysorokkal övezve!
11 Aranyláncokat készíttetek neked,
ezüsttel ékesítve.
A menyasszony
12 Mikor a király mellettem ül asztalánál,
nárdusom illata elér hozzá.
13 Mint a mirha,
amely egész éjjel melleim között pihen[g],
olyan az én szerelmesem.
14 Mint egy csokor virágzó henna
Éngedi szőlőskertjeiben,
olyan a kedvesem.
A vőlegény
15 Milyen gyönyörű vagy kedvesem!
Milyen szép vagy, te galambszemű!
A menyasszony
16 Te is gyönyörű vagy kedvesem, igazán szép!
Legyen az ágyunk zöldellő,
17 házunk gerendája cédrusfa ága,
szobánk mennyezete ciprusok zöld lombja[h].
2 Mezei virág vagyok a sároni síkságon,
fehér liliom a völgyben.
A vőlegény
2 Mint hófehér liliom a tövises bozótban,
olyan vagy, kedvesem, a leányok között!
A menyasszony
3 Mint virágzó almafa
az erdő fái közt,
olyan vagy szerelmesem, az ifjak között!
A menyasszony
Mennyire kívánom árnyékát élvezni,
gyönyörűséges gyümölcsét ízlelni!
4 Bevitt engem a lakomák termébe,
szerelme a zászló fölöttem.
5 Erősítsetek aszalt szőlővel,
üdítsetek fel almával,
mert egészen beteg lettem a szerelemtől!
6 Bal karja fejem alatt,
jobbjával átölel engem.
7 Ó, Jeruzsálem leányai,
nézzétek az őzeket és a szarvasokat!
Ne ébresszétek fel a szerelmet,
ne szítsátok fel tüzét, ameddig ő nem akarja!
Meg kell ígérnetek!
A menyasszony
8 Ez az ő hangja! Szerelmesem szavát hallom!
Már jön is, közeleg!
Átugrik a hegyeken,
gazellaként szökell a dombokon.
9 Mert olyan a kedvesem, mint a gazella,
mint egy fiatal szarvas.
Már itt is van, a fal túloldalán,
benéz az ablakon, betekint a rácsokon.
10 Meg is szólít engem: „Kelj föl, kedvesem,
siess már szerelmesem, jöjj velem!
11 Nézd, elmúlt a tél,
elálltak az esők.
12 Kivirágzott a mező,
eljött a madárdal ideje,
gerlék búgása hallik földünkön.
13 Első termését érleli a füge,
virágzanak a szőlők, illatuk árad szerteszét.
Kelj föl, kedvesem,
siess már szerelmesem, jöjj velem!”
A vőlegény
14 Sziklák hasadékában rejtőző galambom!
Magas sziklák között fészkelő madaram!
Mutasd meg arcodat,
hadd halljam hangodat!
Mert a hangod édes,
arcod gyönyörű!
A menyasszony és a vőlegény
15 Jaj, fogjátok meg a rókákat,
csípjétek el a rókakölyköket,
mert pusztítják a szőlőt,
a virágzó szőlőket!
A menyasszony
16 Szerelmesem az enyém, én meg az övé,
aki liliomok közt legelteti nyáját.
17 Jöjj vissza hozzám, kedvesem,
mielőtt az árnyékok megnyúlnak,
és hűvös szél támad!
Siess hozzám, mint a gazella,
vagy mint fiatal szarvas Béther hegyein![i]
A menyasszony
3 Éjről éjre kerestem őt ágyamon,
mert szívből megszerettem,
kerestem,
de sehol sem találtam!
2 Felkeltem hát,
bejártam a várost[j],
kerestem a tereken,
kutattam az utcákon,
mert szívemből megszerettem,
kerestem,
de sehol sem találtam!
3 Rám akadtak az őrök,
akik a városra vigyáznak.
Kérdeztem tőlük: „Láttátok-e őt,
kedvesemet, akit lelkemből szeretek?”
4 Épp csak továbbléptem,
máris megtaláltam kedvesemet,
akit lelkemből szeretek!
Megöleltem, el sem engedtem többé,
míg be nem vezettem anyám házába,
szülőanyám belső szobájába.
5 Ó Jeruzsálem leányai,
nézzétek az őzeket és a szarvasokat!
Ne ébresszétek fel a szerelmet,
ne szítsátok fel tüzét, ameddig ő nem akarja!
Meg kell ígérnetek![k]
A barátaik
6 Nézzétek, ki közeleg ott,
a puszta felől?
Olyan, mint füstoszlop,
melyből mirha, tömjén
és mindenféle fűszer illata árad.
7 Salamon gyaloghintója az!
Körülötte erős vitézei,
hatvan hős, Izráel harcosai közül.
8 Mind kardforgató, hadakozásban jártas,
kardja az oldalán,
nem fél az éjszaka rémeitől sem.
9 Gyaloghintót készíttetett Salamon király
libanoni cédrusból,
10 oszlopait ezüstből,
támláját aranyból,
ülését bíborból.
Belsejét szerelemmel bélelték ki
Jeruzsálem leányai.
11 Jöjjetek, nézzétek Salamont,
Sion leányai!
Lássátok a királyt!
Fején koszorúja, amellyel anyja koronázta meg őt
a menyegzője napján,
szíve örömének napján.
A vőlegény
4 Milyen szép vagy, kedvesem,
milyen gyönyörű!
Szemeid, mint a galambok,
fátyolod mögött.
Hajad, mint kecskenyáj,
amely Gileád hegyéről ereszkedik alá.
2 Fogaid, mint a frissen nyírott juhok,
amint a fürdetőből feljönnek,
mind ikreket ellenek,
és egy sem hullik el[l].
3 Skarlátszín zsinór az ajkad,
szép ívű szád szeretnivaló.
Halántékod, mint a gránátalma gerezdje,
fátyolod mögött.
4 Nyakad, mint Dávid tornya,
a fegyverek rejteke,
hol vitézek ezernyi pajzsa függ.
5 Melleid, mint iker-őzikék,
mint a kecses gazella kicsinyei,
kik liliomok közt legelnek.
6 Mielőtt az árnyékok megnyúlnak,
és hűvös szél támad,
felmegyek a mirha hegyére,
a tömjénillatú dombra.
7 Szerelmem, milyen tökéletes vagy,
milyen gyönyörű,
egészen hibátlan!
8 Jöjj velem a Libanon hegyeiről,
jegyesem, jöjj velem!
Hagyd ott a hegyeket,
az Amaná, a Szenír és Hermón[m] csúcsait,
az oroszlánok barlangját, a párducok hegyeit!
9 Rabul ejtetted a szívemet húgom, jegyesem,
egyetlen pillantásoddal,
rabul ejtetted szívem nyakláncoddal.
10 Milyen gyönyörűséges,
ahogy szeretsz, húgom[n], jegyesem!
Mert, ahogy te szeretsz,
az mámorítóbb a bornál!
Drága olajod illatosabb
minden más illatszernél!
11 Ajkadról színméz csepeg, jegyesem,
méz és tej van nyelved alatt,
ruháid illata, mint a libanoni cédrusoké.
12 Elzárt kert az én jegyesem, húgocskám,
bekerített forrás, lepecsételt kútfő.
13 Kertedben gránátalma-liget virágzik,
édes gyümölcsök teremnek,
henna virít, nárdussal együtt.
14 Ott terem nárdus és sáfrány,
illatos nád és fahéj,
tömjénillatú fák, mirha és aloé.
Mindenféle drága fűszer[o] illatozik benne.
15 Kerteket öntöző forrás vagy, kedvesem,
élő víz forrása,
Libanon hegyeiről csörgedező patak!
A menyasszony
16 Támadj föl északi szél!
Jöjj déli szél!
Fújjatok kertemre,
hadd áradjon illata!
Jöjjön el a kedvesem,
jöjjön a kertjébe,
kóstolja meg gyümölcseit!
Footnotes
- Énekek Éneke 1:1 Énekek éneke Azt jelenti: „a legszebb ének”.
- Énekek Éneke 1:1 Salamoné Jelentheti, hogy „Salamon írta”, vagy „Salamonról szól”.
- Énekek Éneke 1:3 neved… olaj Szójáték: az eredetiben a „neved” szó hasonló az „illatos olaj”-hoz.
- Énekek Éneke 1:5 Kédár… Salamon Kédár Arábiában vándorló nomád törzs. A „Salamon” név helyett egyesek szerint „Salmah” olvasandó, amely egy másik nomád törzs neve.
- Énekek Éneke 1:6 magamra Szó szerint: a saját szőlőmre.
- Énekek Éneke 1:9 kanca a mének között A harci szekereket mindig mének (hím lovak) húzták. Néha csata közben az ellenség azzal igyekezett ezeket összezavarni, hogy egy kancát (nőnemű lovat) engedett közéjük.
- Énekek Éneke 1:13 mirha… pihen Az ókorban széles körben használt értékes illatszer és gyógyszer. Ma is a mirhafa gyantájából készítik. Illatszerként a lányok, asszonyok kis zacskóban, a nyakukban hordták.
- Énekek Éneke 1:17 házunk… lombja Valószínűleg hasonlat, amelynek jelentése: „A szabadban, a fák lombja alatt.”
- Énekek Éneke 2:17 Béther hegyein Vagy: „illatos növényeket, fűszereket termő hegyeken”.
- Énekek Éneke 3:2 Felkeltem… várost Akkoriban rendkívül szokatlan volt, hogy egy nő egyedül kimenjen a házából. Az pedig egyenesen elképzelhetetlen volt, hogy éjjel egyedül járkáljon a város utcáin.
- Énekek Éneke 3:5 Meg kell ígérnetek Szó szerint: „kényszerítelek benneteket, hogy esküvel ígérjétek meg”.
- Énekek Éneke 4:2 mind… hullik el Hasonlat. Azt jelenti: „Fogaid tökéletesen épek.”
- Énekek Éneke 4:8 Amaná, Szenír, Hermón Hegyek Izráel északi részén.
- Énekek Éneke 4:10 húgom Nem szó szerint értendő, csak kedveskedő megszólítás.
- Énekek Éneke 4:14 fűszer A 13–14 versben felsorolt illatszerek az ókorban drága luxuscikkek voltak, amelyeket messze földről hoztak a karavánok.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center