91  Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az.

² Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem õ benne bízom!

³ Mert õ szabadít meg téged a madarásznak tõrébõl, a veszedelmes dögvésztõl.

⁴ Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és pánczél az õ hûsége.

⁵ Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstõl, a repülõ nyíltól nappal;

⁶ A dögvésztõl, a mely a homályban jár; a döghaláltól, a mely délben pusztít.

⁷ Elesnek mellõled ezeren, és jobb kezed felõl tízezeren; és hozzád nem is közelít.

⁸ Bizony szemeiddel nézed és meglátod a gonoszoknak megbüntetését!

⁹ Mert [azt mondtad] te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá:

¹⁰ Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz;

¹¹ Mert az õ angyalainak parancsolt felõled, hogy õrizzenek téged minden útadban.

¹² Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kõbe.

¹³ Oroszlánon és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt.

¹⁴ Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom õt, felmagasztalom õt, mert ismeri az én nevemet!

¹⁵ Segítségül hív engem, ezért meghallgatom õt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsõítem õt.

¹⁶ Hosszú élettel elégítem meg õt, és megmutatom néki az én szabadításomat.

² Nem használnak a gonoszság kincsei; az igazság pedig megszabadít a halálból.

³ Az Úr nem hagyja éhezni az igaznak lelkét; az istenteleneknek kivánságát pedig elveti.

⁴ Szegénynyé lesz, a ki cselekszik rest kézzel; a gyors munkások keze pedig meggazdagít.

⁵ Gyûjt nyárban az eszes fiú; álomba merül az aratás idején a megszégyenítõ fiú.

⁶ Áldások vannak az igaznak fején; az istentelenek szája pedig erõszaktételt fed be.

⁷ Az igaznak emlékezete áldott; a hamisaknak neve pedig megrothad.

⁸ A bölcs elméjû beveszi a parancsolatokat; a bolond ajkú pedig elveszti magát.

⁹ A ki tökéletességben jár, bátorsággal jár; a ki pedig elferdíti az õ útát, kiismertetik.

¹⁰ A ki szemmel hunyorgat, bántást szerez; és a bolond ajkú elesik.

¹¹ Életnek kútfeje az igaznak szája; az istenteleneknek szája pedig erõszaktételt fedez el.

¹² A gyûlölség szerez versengést; minden vétket pedig elfedez a szeretet.

¹³ Az eszesek ajkain bölcseség találtatik; a vesszõ pedig a bolond hátának [való.]

¹⁴ A bölcsek tudományt rejtegetnek; a bolondnak szája pedig közeli romlás.

¹⁵ A gazdagnak marhája az õ megerõsített városa; szûkölködõknek romlása az õ szegénységök.

¹⁶ Az igaznak keresménye életre, az istentelennek jövedelme bûnre van.

¹⁷ A bölcseség megõrizõnek útja életre van; a fenyítéket elhagyó pedig tévelyeg.

¹⁸ A ki elfedezi a gyûlölséget, hazug ajkú az; és a ki szól gyalázatot, bolond az.

¹⁹ A sok beszédben elmaradhatatlan a vétek; a ki pedig megtartóztatja ajkait, az értelmes.

²⁰ Választott ezüst az igaznak nyelve; a gonoszok elméje kevés érõ.

²¹ Az igaznak ajkai sokakat legeltetnek; a bolondok pedig esztelenségökben halnak meg.

²² Az Úrnak áldása, az gazdagít meg, és azzal [semmi] nem szerez bántást.

1  Pál, Jézus Krisztus apostola a mi megtartó Istenünknek, és Jézus Krisztusnak a mi reménységünknek rendelése szerint,

² Timótheusnak, az én igaz fiamnak a hitben: Kegyelem, irgalmasság és békesség Istentõl, a mi Atyánktól, és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól.

³ A miképpen Maczedóniába menetelemkor kértelek téged, hogy maradj Efézusban, hogy megmondjad némelyeknek, ne tanítsanak más tudományt,

⁴ Se mesékkel és végehossza nélkül való nemzetségi táblázatokkal ne foglalkozzanak, a melyek inkább versengéseket támasztanak, mint Istenben való épülést a hit által.

⁵ A parancsolatnak vége pedig a tiszta szívbõl, jó lelkiismeretbõl és igaz hitbõl való szeretet:

⁶ Melyektõl némelyek eltévelyedvén, hiábavaló beszédre hajlottak:

⁷ Kik törvénytanítók akarván lenni, nem értik, sem a miket beszélnek, sem a miket erõsítgetnek.

⁸ Tudjuk pedig, hogy a törvény jó, ha valaki törvényszerûen él vele,

⁹ Tudván azt, hogy a törvény nem az igazért van, hanem a törvénytaposókért és engedetlenekért, az istentelenekért és bûnösökért, a latrokért és fertelmesekért, az atya- és anyagyilkosokért, emberölõkért.

¹⁰ Paráznákért, férfifertõztetõkért, emberrablókért, hazugokért, hamisan esküvõkért, és a mi egyéb csak az egészséges tudománynyal ellenkezik,

¹¹ A boldog Isten dicsõségének evangyélioma szerint, mely reám bízatott.

¹² És hálát adok annak, a ki engem megerõsített, a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, hogy engem hívnek ítélt, rendelvén a szolgálatra,

¹³ Ki elõbb istenkáromló, üldözõ és erõszakoskodó valék: de könyörült rajtam, mert tudatlanul cselekedtem hitetlenségben;

¹⁴ Szerfelett megsokasodott pedig a mi Urunknak kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel.

¹⁵ Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bûnösöket, a kik közül elsõ vagyok én.

¹⁶ De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem mutassa meg legelõbb a teljes hosszútûrését, példa gyanánt azoknak, a kik hiendenek õ benne az örök életre.

¹⁷ Az örökkévaló királynak pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyedül bölcs Istennek tisztesség és dicsõség örökkön örökké! Ámen.

³³ Vagy legyetek jó fák, és teremjetek jó gyümölcsöt, vagy legyetek romlott fák, és teremjetek romlott gyümölcsöt; mert gyümölcsérõl ismerik meg a fát.

³⁴ Mérges kígyóknak fajzatai, mi módon szólhattok jókat, holott gonoszak vagytok? Mert a szívnek teljességébõl szól a száj.

³⁵ A jó ember az õ szívének jó kincseibõl hozza elõ a jókat; és a gonosz ember az õ szívének gonosz kincseibõl hozza elõ a gonoszokat.

³⁶ De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért, a mit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.

³⁷ Mert a te beszédidbõl ismertetel igaznak, és a te beszédidbõl ismertetel hamisnak.

³⁸ Ekkor felelének néki némelyek az írástudók és farizeusok közül, mondván: Mester, jelt akarnánk látni te tõled.

³⁹ Õ pedig felelvén, monda nékik: E gonosz és parázna nemzetség jelt kiván; és nem adatik jel néki, hanemha Jónás prófétának jele.

⁴⁰ Mert a miképen Jónás három éjjel és három nap volt a czethal gyomrában, azonképen az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában.

⁴¹ Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel ezzel a nemzetséggel, és kárhoztatják ezt: mivelhogy õk megtértek a Jónás prédikálására; és ímé nagyobb van itt Jónásnál.

⁴² Délnek királyné asszonya felkél majd az ítéletkor e nemzetséggel együtt, és kárhoztatja ezt: mert õ eljött a földnek szélérõl, hogy hallhassa a Salamon bölcseségét; és ímé, nagyobb van itt Salamonnál.