Zsoltárok 73-91
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Harmadik Könyv
(Zsoltárok 73–89)
Ászáf zsoltára.
73 Milyen jóságos Isten Izráelhez,
milyen jó a tiszta szívűekhez!
2 De én majdnem vétkeztem,
kis híján elestem.
3 Mert láttam az istentelen sikerét,
irigyeltem az elbizakodott szerencséjét.
4 Jólétben élnek, és egészségesek,
amit csak akarnak, véghezviszik.
5 Nincsenek gondjaik, könnyen élnek,
nem érik őket bajok és csapások,
mint bennünket.
6 Magasan hordják az orrukat,
erőszakosak és kegyetlenek.
Jól látszik ez rajtuk, mint az ékszerek
és divatos ruhák, melyeket hordanak.
7 Megszerzik, amit megkívánnak,
amit csak akarnak, megteszik.
8 Büszkék, és mindent kicsúfolnak,
gőgös szavakkal fenyegetőznek.
9 Isteneknek képzelik magukat,
és úgy is beszélnek.
10 Ezért van tekintélyük az emberek előtt,
akik isszák szavaikat, mint a vizet.[a]
11 Azt mondják: „Isten nem törődik vele, mit teszünk!
Nem is tud róla a Felséges!”
12 Istenem, nézd a gonoszokat,
milyen büszkék, mégis milyen jól élnek,
egyre jobban gazdagodnak!
13 Mi haszna, hogy magamat tisztán megőriztem,
szívem megtisztítottam,
s tetteimre vigyáztam, hogy ne vétkezzem?
14 Miért kell annyit szenvednem?
Miért tűrjem a fenyítéseket?
15 De ha én is így szólnék,
elárulnám népedet, Istenem!
16 Nem értettem ezt, akárhogy igyekeztem,
felfoghatatlan ez nekem!
17 De bementem Isten Templomába,
s akkor végre megértettem a gonoszok sorsát.
18 Milyen vékony jégen járnak az istentelenek!
Milyen könnyen elpusztíthatod őket!
19 Hirtelen-váratlan elesnek, tönkremennek,
megrémülnek, s már végük is van!
20 Hirtelen eltűnnek,
mint ébredéskor az álom.
Mikor felkelsz, elsöpröd őket,
mint álmaink rémeit!
21 Milyen ostoba voltam,
hogy bosszankodtam miattuk!
22 Oly ostobán viselkedtem,
mint az értelmetlen állatok!
23 Hiszen mindig veled vagyok, Istenem!
Kézen fogva vezetsz,
24 tanácsoddal igazgatsz,
végül dicsőségedbe fogadsz be engem!
25 Hiszen ha te velem vagy, aki a Mennyben laksz,
ki mást kívánhatnék a Földön rajtad kívül?
26 Testem és szívem lehet, hogy cserbenhagy,
de Isten mindig erős kőváram marad,
ő az én örökségem örökké!
27 Istenem, akik eltávolodnak tőled,
mind elpusztulnak!
Bizony, elpusztítod,
akik hűtlenül elhagynak téged!
28 Milyen jó a közeledben élni, Istenem!
Benned bízom, Örökkévaló Isten,
és hirdetem tetteidet mindenkinek!
Ászáf tanítása.
74 Istenünk, miért fordítottál hátat nekünk örökre?
Miért haragszol oly nagyon néped nyájára?
2 Emlékezz, kérlek, népedre, amelyet
réges-régen magadnak szereztél!
Hiszen te váltottál meg bennünket,
így lettünk a tiéid!
Emlékezz a Sionra,
mely lakóhelyed volt!
3 Jöjj vissza a Templom helyére!
Lásd meg romjait:
mindent elpusztított az ellenség szentélyedben!
4 Szent helyeden az ellenség csatakiáltása hallatszott,
oda tűzték győzelmük hadijelvényeit.
5 Olyanok voltak, mint az erdőt letaroló
fejszés favágók hada.
6 Bizony, baltával és csákánnyal verték szét
még a Szentély faragványait is!
7 Porig égették Templomodat,
bemocskolták neved lakóhelyét!
8 „Pusztítsuk el egészen!” — mondták,
és felégettek minden szent helyet az országban!
9 Kialudtak a jelzőtüzek,[b] prófétáink sincsenek,
senki sem tudja, mit tegyünk.
10 Ó Istenünk, meddig engeded,
hogy gyalázzon az ellenség?
Örökké gúnyolhatja neved?
11 Miért tűröd ezt?
Mutasd meg nekik hatalmadat,
pusztítsd el őket egészen!
12 Hiszen te vagy Királyom,
kezdettől fogva, Istenem,
te vagy a Szabadítóm az egész Földön!
13 Te választottad ketté a Vörös-tengert,
te törted össze a tengeri szörnyek fejét,
14 szétzúztad a Leviátán[c] fejeit,
és testét a dögevőknek adtad.
15 Te fakasztottad fel a források vizét,
vízzel töltötted meg a száraz medreket,
és kiszárítottad a bővizű folyamokat.
16 Tiéd a nappal, s az éjszaka.
A Napot és Holdat kezed teremtette.
17 Te mérted ki a föld határait és méreteit,
s rendelted az évszakokat.
18 Örökkévaló, emlékezz mindezekre!
Nézd, gúnyol téged az ellenség,
ostobák gyalázzák neved!
19 Ne szolgáltasd ki életünket,
mint galambot a ragadozóknak!
Ne felejtsd el népedet!
20 Emlékezz Szövetségedre,
mert erőszakkal telt meg a föld minden sötét zuga!
21 Ne engedd csalódni az elnyomottat!
Hadd dicsérje neved a szegény szűkölködő!
22 Kelj fel Isten, harcolj!
Nézd, az ostobák hogy gyaláznak naponta!
23 Ne feledkezz el az ellenség kiáltozásáról,
az ellened támadók növekvő zajongásáról!
A zenészek vezetőjének: a „Ne pusztíts el” kezdetű ének dallamára. Ászáf zsoltáréneke.
75 Dicsérünk téged, Istenünk!
Dicsérünk és hálát adunk neked,
mert közel vagy azokhoz,
akik hirdetik csodálatos tetteid.
2 Isten mondja: „Én határozom meg az ítélet idejét,
és igazságosan ítélkezem.
3 Mikor remeg az egész Föld,
és minden lakója reszket,
én tartom meg annak oszlopait!” Szela
4 Azt mondom a büszkéknek:
„Ne legyetek olyan gőgösek!”
A gonoszoknak: „Ne dicsekedjetek erőtökkel!
5 Ne kérkedjetek hatalmatokkal,
ne szóljatok olyan magabiztosan!”
6 Mert a felemelkedés nem keletről, sem nyugatról,
sem a sivatag hegyeiről származik,
hanem Istentől!
7 Mert Isten a Bíró, aki felemel valakit,
vagy megaláz.
8 Az Örökkévaló kezében a serleg,
haragjának habzó, erős borával tele:
ha tölt belőle,
minden bűnösnek inia kell a Földön!
Bizony, az utosó cseppig ki kell inniuk!
9 Én pedig dicséretet éneklek Jákób Istenének,
örökké hirdetem dicséretét!
10 Isten mondja: „Letöröm az istentelenek szarvát,
de hatalmat adok az igazaknak.”
A zenészek vezetőjének. Húros hangszerre. Ászáf zsoltára, éneke.
76 Tisztelik és ismerik Istent Júdában,
dicsérik őt Izráelben.
2 Sálemben[d] van sátora,
Sion hegyén lakóhelye.
3 Ott törte össze a tüzes nyilakat,
a pajzsokat, a kardokat és minden fegyvert. Szela
4 Istenünk, ragyogó és dicsőséges vagy,
hatalmasabb, mint a hegyek,
ahol legyőzted ellenségeidet!
5 Halálos álomba merültek az erős harcosok mind,
a kezüket sem emelhették,
holttestüket kifosztották.
6 Ló és lovasa halálos álomba zuhant
Jákób Istenének haragos szavától!
7 Bizony, félelmetes vagy, Isten!
Ki állhat meg előtted, mikor haragszol?
8 Mikor ítéletet hirdettél a Mennyben,
félelmében megnémult a Föld.
9 Mert felállt Isten, hogy ítéljen,
s hogy megvédje a szegényeket és alázatosakat. Szela
10 Téged magasztal, Isten, még az emberek haragja is,
mikor általa bünteted meg ellenségeidet.[e]
11 Tegyetek fogadalmat az Örökkévalónak, Isteneteknek,
és teljesítsétek!
Hozzatok ajándékot neki, ti népek, mindannyian,
és tiszteljétek őt, mert félelmetes!
12 Megbénítja a büszke fejedelmeket,
s minden földi király féli őt.
A zenészek vezetőjének, Jedútúnnak: Ászáf zsoltára.
77 Teljes erőmből kiáltok Istenhez segítségért!
Istenhez kiáltok, mert meghallgat engem!
2 Az Urat keresem, mikor bajok vesznek körül,
kezeimet egész éjjel hozzá emelem,
könyörgök szüntelen.
Csak ő tudja megvigasztalni lelkemet!
3 Istenre emlékezem, róla gondolkodom,
imádkozni próbálok, de csak sóhajtozok,
és szellemem nyugtalan. Szela
4 Ébren tartasz, Istenem, nem jön szememre álom,
s oly zaklatott vagyok, szólni sem tudok.
5 Ha gondolkodom a régi időkön,
az elmúlt korok napjain,
6 éjjelente régi énekeimet énekelem újra,
szellemem választ keres,
és magammal vitatkozom.
7 Végleg elfordult tőlünk az Úr?
Már nem kedvel többé?
8 Kiapadt hűsége és szeretete?
Nem szól hozzánk többé soha?
9 Véget ért Isten könyörülete?
Szánalmát és szeretetét elnyomta haragja? Szela
10 Azt mondom végül:
a Felséges jobb keze megváltozott,
s már nem mozdul értünk, ettől félek én!
11 Pedig jól emlékszem az Örökkévaló csodáira.
Emlékszem félelmetes régi tetteire.
12 Végiggondolom minden tettedet, Örökkévaló,
ezekről elmélkedem.
13 Bizony, minden utad szent, ó, Isten!
Senki sem hasonlítható hozzád!
Kicsoda olyan hatalmas, mint a mi Istenünk?!
14 Te vagy az Isten, aki csodákat teszel!
Látta is minden nép hatalmadat!
15 Megmentetted karoddal népedet:
Jákób és József gyermekeit! Szela
16 Láttak téged a vizek, Isten,
és remegtek a félelemtől!
Még a nagy mélységek is felkavarodtak.
17 Sűrű fellegekből záporeső hullott,
dörgött az ég, s villámaid nyilai cikáztak.
18 Mennydörgő hangod hallatszott a forgószélben,
megvilágítottad a földet villámaiddal,
remegett és reszketett a föld.
19 Átmentél a tengeren, Isten,
átkeltél a mély vizeken,
de lépteid nem hagytak nyomot!
20 Vezetted népedet, mint a nyájat,
Mózes és Áron kezével!
Ászáf tanítása.
78 Figyelj tanításomra, népem!
Hallgass szavamra!
2 Régi énekeket mondok,
ősrégi titkokat hirdetek.
3 Jól ismerjük ezeket,
hiszen őseink beszélték el nekünk.
4 Mi is továbbadjuk fiainknak,
elmondjuk a következő nemzedéknek,
amit az Örökkévaló tett velünk.
Elmondjuk erejét, hatalmát, csodáit,
hogy senki el ne felejtse.
5 Szövetséget kötött az Örökkévaló Jákóbbal,
Törvényt adott Izráelnek.
Megparancsolta őseinknek,
hogy tanítsák erre gyermekeiket.
6 Tudja meg ezt minden nemzedék,
a születendő fiak,
s felnőve ők is adják tovább fiaiknak!
7 Hogy bízzanak Istenben,
el ne felejtsék csodás tetteit,
engedelmeskedjenek parancsainak.
8 Ne legyenek lázadók, mint őseik:
makacs és engedetlen nemzedék,
állhatatlan és Istenhez hűtlen nép.
9 Ne legyenek olyanok, mint Efraim harcosai,
az íjászok, akik megfutamodtak a csatából,
10 nem tartották meg Istennel kötött Szövetségüket,
s nem követték Törvényét,
11 elfelejtették nagy tetteit,
csodáit, amelyeket megmutatott nekik.
12 Bizony, csodákat tett őseik szeme láttára
Cóán mezején, Egyiptomban!
13 Kettéválasztotta a tengert,
hogy a vizek megálltak oldalt, mint a falak,
és népét átvezette közöttük.
14 Vezette őket nappal a felhőoszloppal,
éjjel a tűzoszlop világosságával.
15 Sziklát hasított meg a sivatagban,
hogy a mélyből feltörő vizekből
inni adjon népének bőségesen.
16 Vizet fakasztott a sziklából,
mely úgy zúdult le, mint a folyó!
17 De őseink továbbra is vétkeztek,
lázadoztak a pusztában a Felséges ellen.
18 Próbára tették Istent,
ételt kértek tőle kívánságuk szerint.
19 Elégedetlenkedtek, és Isten ellen beszéltek:
„Vajon tud-e nekünk enni adni a sivatagban?
20 Ráütött a sziklára, és víz fakadt belőle,
patakok eredtek,
de tud-e kenyeret és húst is adni népének?”
21 Hallotta ezt az Örökkévaló, és megharagudott Jákóbra,
haragra lobbant Izráel ellen,
22 mert nem hittek benne,
nem bíztak segítségében.
23 Majd parancsolt fent a fellegeknek,
és megnyitotta az ég ajtaját,
24 mannát hullatott rájuk, mint esőt,
mennyei gabonát adott nekik eledelül.
25 Angyalok kenyerét adta népének,
Isten bőséges asztalt terített nekik.
26 Feltámasztotta a keleti szelet,
és erejével a déli szelet,
27 fürjek tömege hullott a népre, mint az eső,
annyi madár szállt közéjük, mint a por.
28 Ott értek földet a táborban,
leszálltak a sátrak közé.
29 Evett a nép, ameddig jóllakott,
Isten többet adott nekik, mint amit kívántak.
30 De nem fékezték kívánságukat,
még szájukban volt a hús,
31 mikor Isten haragja lesújtott rájuk,
és megölte még az erőseket is.
Sok fiatal harcost is megölt.
32 Mégis szüntelen vétkeztek Isten ellen,
nem bíztak csodás erejében.
33 Ezért hagyta, hogy napjaik értelmetlenül teljenek,
és félelemben töltsék éveiket.
34 Ha sokat megölt közülük,
a többiek hozzá fordultak segítségért.
Sietve jöttek hozzá, hogy keressék őt.
35 Akkor újra eszükbe jutott, hogy Isten a Kősziklájuk,
a Felséges Isten a Megmentőjük.
36 De csak szájukkal hízelegtek,
és nyelvükkel hazudtak neki,
37 szívük nem volt őszinte iránta,
Szövetségéhez nem voltak hűségesek.
38 Isten mégis könyörült rajtuk, megbocsátotta bűneiket,
s népét nem pusztította el.
Sokszor visszafogta haragját,
és nem engedte fellángolni dühét.
39 Emlékezett rá, hogy ők csak halandó emberek,
olyanok, mint a szél,
mely elszáll, és nem tér vissza többé.
40 Milyen sokszor lázadtak Isten ellen a sivatagban,
mennyit szomorították őt a pusztában!
41 Újra meg újra próbára tették türelmét,
megbántották Izráel Szentjét.
42 Elfelejtették csodás tetteit,
nem gondoltak a napra,
mikor megszabadította őket ellenségeik kezéből.
43 Elfeledkeztek a csodákról,
amelyeket Egyiptomban vitt véghez,
és csodás megmenekülésükről Cóan mezején.
44 Elfelejtették, hogyan változtatta vérré a vizeket,
hogy azoknak nem volt mit inniuk.
45 Bögölyök seregét küldte,
hogy csípjék az egyiptomiakat,
és békák tömegei lepték el házaikat.
46 Sáskák hadával pusztította gabonájukat,
sáskajárással kerti növényeiket,
47 szőlőskertjeiket jégeső verte el,
kőeső pusztította fügefáikat.
48 Háziállataikat jégeső verte agyon,
villámok sújtották nyájaikat.
49 Rájuk zúdította izzó haragját:
sokféle nyomorúságot, és a pusztító angyalok seregét.
50 Nem tartotta vissza dühét,
nem kímélte őket betegségtől, sőt a haláltól sem.
51 Bizony, mind megölte az egyiptomiak elsőszülött fiait,
elpusztította Hám[f] családjában az elsőszülötteket.
52 Mint pásztor a nyáját, úgy vezette népét,
pásztorolta őket a pusztában, mint juhokat.
53 Biztonságban vezette őket,
nem féltek az ellenségtől,
mert azokat a tenger borította el.
54 Elvezette őket szent hegyéhez,
amelyet kezével formált.
55 Kiűzte előlük a nemzeteket,
s földjüket szétosztotta saját népe között.
Izráel törzseit ültette az idegenek sátraiba.
56 Izráel mégis folyton lázadozott a Felséges ellen,
sokszor próbára tették türelmét,
és Törvényének nem engedelmeskedtek.
57 Hűtlenül hátat fordítottak, akárcsak őseik,
ellene fordultak, csalódást okoztak,
mint a kiforduló íj.
58 Bosszantották bálványaikkal,
ingerelték szobraikkal.
59 Látta ezt Isten, és felháborodott,
Izráel népére nagyon megharagudott.
60 Elhagyta silói lakóhelyét,
sátorát, amelyben az emberek között lakott.[g]
61 Engedte, hogy hatalma jelét fogságba vigyék,
hogy dicsősége ellenség kezébe jusson.
62 Kiszolgáltatta népét az ellenség fegyverének,
megharagudott Izráelre.
63 Fiatal harcosait tűz égette el,
szép leányainak nem énekeltek lakodalmi dalt.
64 A papokat karddal ölték meg,
de özvegyeik nem énekelhettek sirató éneket.
65 Akkor az Úr felkelt,
mint hős harcos, aki álmából felriad.
66 Lesújtott az ellenségre,
visszaverte, és örökre megalázta őket.
67 József családját eltaszította,
Efraim törzsét nem választotta.
68 Hanem Júda törzsét választotta ki,
és a Sion hegyét szerette meg.
69 Felépítette szent Templomát,
mint a magas eget,
megalapozta, mint a Földet,
hogy örökké álljon.
70 Kiválasztotta Dávidot, szolgáját,
és kihozta őt a juhok aklából.
71 Elhozta a szoptatós juhok közül,
hogy népét pásztorolja, Jákób utódait;
Isten örökségét, Izráelt vezesse.
72 Dávid pásztorolta is őket tiszta szívvel,
és vezette bölcs kézzel.
Ászáf zsoltára.
79 Ó Istenünk, idegenek támadták meg népedet,
szent Templomodat meggyalázták,
Jeruzsálemet lerombolták.
2 Szolgáid holttestét a keselyűknek adták,
szentjeid testét vadállatok tépték szét.
3 Szolgáidat halomra gyilkolta az ellenség,
vérük patakokban folyt Jeruzsálem körül,
s nem volt senki, aki eltemesse őket.
4 A környező népek gyaláznak,
gúnyolnak és kinevetnek minket.
5 Meddig tart ez még, Örökkévaló?
Örökké haragszol ránk?
Örökké lángol féltékeny haragod[h] tüze?
6 Az idegen népeken töltsd ki haragod,
akik nem tisztelnek téged,
és a birodalmakon,
akik nem bíznak segítségedben!
7 Büntesd meg őket,
mert gyilkolták Jákób népét,
lerombolták lakóhelyüket.
8 Kérünk, ne büntess minket őseink bűneiért!
Fordulj hozzánk irgalommal,
hisz alig néhányan maradtunk meg!
9 Saját hírnevedért ments meg minket,
hiszen te vagy Megmentő Istenünk!
Szabadíts meg bennünket,
takard el bűneinket, önmagadért!
10 Ne mondhassák a nemzetek: „Hol van Istenetek?
Mentsen meg titeket, ha tud!”
Hadd lássuk meg, hogy bosszút állsz szolgáidért, Istenünk,
azokon, akik megölték őket!
11 Halld meg azok panaszát,
akiket ellenségeink rabságba hurcoltak!
Mentsd meg hatalmaddal a halálra ítélt rabokat!
12 Állj bosszút ellenségeinken hétszeresen
azért, amit velünk tettek!
Büntesd meg őket,
mert téged gyaláztak, Istenünk!
13 Hadd dicsérjünk téged ezért,
hiszen néped vagyunk, legelődnek nyája!
Nemzedékről-nemzedékre hirdetjük dicséreted!
A zenészek vezetőjének. A „Liliomok” kezdetű ének dallamára. Ászáf zsoltára.
80 Izráel Pásztora, ki József népét[i] vezeted, mint nyájadat,
hallgass meg!
Aki a kerubok fölött ülsz trónodon,
jelenj meg, dicsőségben!
2 Kelj fel, mutasd meg hatalmadat
Efraim, Benjámin és Manassé törzsének!
Jöjj, ments meg minket, segíts!
3 Ó Istenünk, állíts helyre minket,
világosíts meg arcod fényével, hogy megmeneküljünk!
4 Örökkévaló, Seregek Ura és Istene!
Meddig haragszol még ránk,
néped imádsága ellenére?
5 Hiszen kenyér helyett is könnyekkel táplálsz minket!
Bizony, könnyeinket itatod velünk, bőségesen!
6 Odadobtál szomszédaink gúnyolódásának,
ellenségeink kinevetnek bennünket.
7 Seregek Ura és Istene, állíts helyre minket!
Világosíts meg arcod fényével, hogy megmeneküljünk!
8 Te hoztad ki népedet Egyiptomból,
mint nemes szőlővesszőt!
Az idegen népeket elűzted,
és e szőlőt helyükre ültetted.
9 Előkészítetted helyét,
gyökereit megerősítetted,
és hamar elborította a földet.
10 Vesszői betakarták a hegyeket,
levelei árnyékba borították a fenséges cédrusokat is.
11 Indáit a nyugati tengerig nyújtotta,
hajtásait az Eufráteszig.
12 Istenünk, miért romboltad le szőlőskerted kerítését?
Most minden arra járó szedheti termését!
13 Vaddisznók pusztítják kertedet,
vadállatok legelik szőlődet!
14 Seregek Ura és Istene, fordulj vissza hozzánk!
Nézz le a Mennyből,
lásd meg, mi lett szőlőddel!
Jöjj, védd meg,
és viselj rá gondot megint!
15 Állítsd helyre, és védd meg a szőlőt,
amit kezed ültetett!
Védd meg a fiút, akit neveltél magadnak,
hogy erős legyen.
16 Pusztuljanak el haragodtól azok,
akik szőlődet kivágták és felégették!
17 De erősítsd meg a férfit,
segítsd meg erős karoddal az ember fiát,
akit magadnak neveltél,
18 hogy el ne forduljunk tőled soha!
Tarts életben bennünket,
mi pedig nevedet hívjuk segítségül!
19 Örökkévaló, Seregek Ura és Istene, állíts helyre minket!
Világosíts meg arcod fényével, hogy megmeneküljünk!
A zenészek vezetőjének. A Gittitre. Ászáf éneke.
81 Énekeljetek dicséretet Istenünknek!
Kiáltsatok örömmel Jákób Istenének!
2 Szóljanak hangszereink:
csörgődob, kedves hangú hárfa és lant!
3 Fújjátok meg a sófárt az Újhold ünnepén,
meg holdtöltekor, ünnepeink kezdetén![j]
4 Törvény ez Izráel számára,
melyet Jákób Istene rendelt el,
5 mikor szövetséget kötött József népével,
amikor Egyiptom ellen támadt.
József ott olyan nyelvet hallott,
amelyet nem értett.
6 Isten mondta: „Levettem válladról a terhet,
kivettem kezedből a nehéz kosarat.
7 Mikor bajban voltál, engem hívtál segítségül,
én pedig megszabadítottalak,
a mennydörgés rejtekhelyén titokban válaszoltam neked,
próbára tettelek Meribá[k] vizénél.” Szela
8 „Hallgass rám, népem!
Ó, Izráel, figyelj szavamra,
szövetséget kötök veletek:
9 ne legyen rajtam kívül más istenetek,
ne hajolj meg idegen istenek előtt,
ne imádd őket!
10 Én vagyok Istened, az Örökkévaló,
én hoztalak ki Egyiptom földjéről!
Izráel, nyisd ki a szádat,
hogy jóval tölthessem meg!”
11 „De népem nem hallgatott rám!
Izráel nem engedelmeskedett nekem!
12 Hagytam hát, hogy kövessék saját kívánságaikat,
járjanak makacs szívük szerint,
hogy tegyenek, amit akarnak!”
13 „Bárcsak hallgatna rám népem!
Ó, ha Izráel útjaimon járna!
14 Akkor hamar megverném ellenségeit,
és ellenfeleire nehezedne kezem!
15 Az Örökkévaló ellenségei hízelegnének neki,
Izráel ideje pedig örökké tartana!
16 A legjobb búzával táplálnám,
még a kősziklából is mézet adnék neki!”
Ászáf zsoltára.
82 Isten áll az istenek[l] gyűlésében,
mint Bíró ítél a bírák között:
2 „Meddig fogtok még igazságtalanul ítélkezni?!
Miért pártoljátok a bűnösöket?! Szela
3 Szolgáltassatok igazságot
az árváknak és a szegényeknek!
Mentsétek meg a nyomorultakat
és a szűkölködőket!
4 Szabadítsátok meg a szegényeket
és a nincsteleneket!
Mentsétek ki őket a gonoszok kezéből!”
5 De nem tudják, mi történik,
nem értenek semmit!
Nem tudják, mit tesznek,
s közben már a Föld alapjai is
omladoznak körülöttük.[m]
6 Szól Isten a bíráknak: „Bár istenek vagytok,
a Felséges fiai mindnyájan,
7 mégis meghaltok, mint minden ember!
Lehullotok, mint minden uralkodó!”
8 Kelj fel, ó, Isten!
Tarts ítéletet az egész Földön!
Uralkodj a nemzetek fölött!
Ászáf zsoltáréneke.
83 Istenem, kérlek, ne hallgass!
Ne maradj csendben, szólj!
Ne hallgass, Uram!
2 Nézd, támadásra készülnek ellenségeid,
gyűlölőid lázadoznak ellened!
3 Összegyűltek, titkon tervet szőnek néped ellen,
tanácskoznak azok ellen, akiket szeretsz.
4 Azt mondják: „Gyertek, irtsuk ki őket teljesen!
Izráelnek nevére se emlékezzenek többé!”
5 Mind együtt tanácskoztak,
szövetséget kötöttek ellened Örökkévaló:
6 Edom népe és az izmáeliek,
a moábiak és a hagriak,
7 Gebál népe, Ammon és Amálek fiai,
a filiszteusok és Tírusz lakói.
8 Még Asszíria is csatlakozott hozzájuk,
és Lót utódait segíti. Szela
9 Istenünk, verd meg őket,
mint Midján népét,
mint Siserát és Jábint a Kisón-pataknál!
10 Pusztuljanak el, mint ellenségeink Éndórnál,
akik temetetlenül maradtak a földön!
11 Istenünk, úgy bánj vezéreikkel,
mint Órébbel és Zeébbel,
főembereikkel, mint Zebahhal és Calmunnával[n]!
12 Mert azt mondták:
„Foglaljuk el Isten népének földjét!”
13 Istenem, söpörd el őket,
ahogy a szél kergeti az „ördögszekeret”,[o]
szórd szét őket, mint a polyvát a vihar!
14 Pusztítsd el ellenségeinket,
mint tűz az erdőt,
mint bozóttűz a dombokat!
15 Viharod kergesse őket,
forgószéllel rémítsd meg őket!
16 Borítsa szégyen az arcukat,
hogy hozzád forduljanak, Örökkévaló,
s hogy téged keressenek!
17 Szégyenüljenek meg, rettegjenek örökké,
alázd meg, és pusztítsd el őket végleg!
18 Tudják meg, hogy egyedül te vagy az Isten!
Értsék meg, hogy te vagy az Örökkévaló!
Tudják meg, hogy Felséges vagy
az egész Földön!
A zenészek vezetőjének. A gittitre. Kórah fiainak zsoltára.
84 Milyen kedvesek a hajlékaid,
Örökkévaló, Seregek Ura!
2 Bárcsak már Templomod udvarában lehetnék!
Testem-lelkem türelmetlenül kívánkozik
az Élő Istenhez!
3 Örökkévaló, Seregek Ura! Királyom, Istenem,
még a veréb is talál helyet oltárod mellett,
a fecskék is fészket raknak ott,
és felnevelik fiókáikat!
4 Milyen boldogok,
akik mindig közeledben laknak, Istenem!
Egész nap téged dicsérnek! Szela
5 Boldog, aki tőled kapja erejét,
akinek ösvényeid vannak a szívében!
6 Ha a könnyek völgyén mennek is át,
a források völgyévé változtatják,
s áldást hoznak nekik az őszi esők.
7 Erejük egyre növekszik,
amíg elérkeznek a Sion hegyére,
s Isten elé jutnak.
8 Örökkévaló, Seregek Ura és Istene,
figyelj imádságomra!
Jákób Istene, kérlek, hallgass meg! Szela
9 Védelmező Istenünk, tekints jóindulattal királyodra,
légy kegyelmes felkentedhez!
10 Mert jobb egyetlen nap nálad,
mint ezer máshol!
Jobb Istenem Templomának küszöbén állni,
mint a gonoszok sátrában lakni!
11 Az Örökkévaló Isten pajzsunk és Napunk,
kegyelme és dicsősége ragyog ránk!
Nem tart vissza semmi jót azoktól,
akik igazságosan élnek!
12 Milyen boldog és áldott,
aki benned bízik, Örökkévaló, Seregek Ura!
A zenészek vezetőjének. Kórah fiainak zsoltára.
85 Örökkévaló, kegyelmezz meg országodnak,
hozd haza Jákób népének száműzötteit!
2 Bocsásd meg néped bűneit,
takard el vétkeit! Szela
3 Szűnjön meg haragod!
Tartsd vissza indulatodat!
4 Állíts helyre bennünket, szabadító Istenünk,
ne haragudj ránk!
5 Örökké tart haragod?
Nemzedékről-nemzedékre haragszol ránk?
6 Bizony, visszafordulsz hozzánk,
új életre keltesz minket,
hogy néped örülhessen neked, Örökkévaló!
7 Mutasd meg, hogy valóban szeretsz,
és szabadíts meg bennünket, Örökkévaló!
8 Hallom, mit mond az Örökkévaló Isten:
„Békesség népemnek
és hűséges követőimnek!
Csak ostobaságaitokhoz
vissza ne térjetek!”
9 Mert hamar megszabadítja azokat,
akik tisztelik és félik őt,
hogy dicsősége földünkön lakjon.
10 Isten szeretete elébe jön hűségeseinek,
békesség és igazságosság
köszönti őket csókkal.
11 Hűség hajt ki a földből,
igazságosság záporoz a Mennyből.
12 Igen, az Örökkévaló megad nekünk minden jót,
és földünk is bőségesen terem.
13 Igazságosság jön az Úr előtt,
és készíti számára az utat.
Dávid imádsága.
86 Örökkévaló, hallgass meg!
Válaszolj nekem, kérlek,
mert szegény vagyok,
a segítségedre szorulok!
2 Védd meg életem,
mert hűséges követőd vagyok!
Ments meg engem, szolgádat,
mert benned bízom!
3 Uram, segíts rajtam,
mert minden nap hozzád kiáltok!
4 Töltsd meg engem, szolgádat, örömmel,
mert kezedbe tettem a lelkemet!
5 Hiszen olyan jó
és kegyelmes vagy!
Szereted azokat,
akik téged hívnak segítségül!
6 Hallgasd meg imádságomat, Örökkévaló!
Figyelj könyörgésemre!
7 Mikor bajban vagyok,
hozzád kiáltok segítségért,
és tudom, hogy válaszolsz nekem!
8 Uram, senki sincs hozzád hasonló
az istenek között!
Nincs tetteidhez fogható égen-földön!
9 Eléd jönnek a népek, akiket alkottál,
leborulnak előtted, Uram,
és dicsőítik neved!
10 Nagy vagy, Uram,
és csodálatos, amit teszel.
Bizony, te vagy Isten egyedül!
11 Taníts engem, Örökkévaló,
hogyan járjak utadon,
hogyan éljek igazságod szerint!
Segíts, hogy teljes szívvel
tiszteljem és féljem nevedet!
12 Uram, Istenem, teljes szívből dicsérlek!
Tisztellek téged örökké!
13 Irántam való szeretetedből
a sír mélyéből is kiemelted lelkemet!
14 Istenem, büszke emberek támadtak rám,
erőszakosok csapata tör életemre,
akik nem tisztelnek téged!
15 Uram, türelmes, kegyelmes
és irgalmas Isten vagy,
szereteted és hűséged kifogyhatatlan!
16 Kérlek, fordulj hozzám,
és légy hozzám jóindulattal!
Add nekem, szolgádnak, erődet,
és mentsd meg szolgálód fiát!
17 Örökkévaló, add jelét, hogy szeretsz,
hadd lássák ellenségeim is!
Hadd tudják meg, hogy te segítettél
és erősítettél meg engem!
Kórah fiainak zsoltáréneke.
87 Az Örökkévaló a szent hegyeken
építette fel városát!
2 Bizony, jobban szereti Sion kapuit,
mint Jákób összes sátorát!
3 Mennyi dicsőséges dolgot beszélnek rólad,
Isten Városa! Szela
4 Egyiptomot[p] és Babilont is
ismerőim közé fogom számítani!
Ezt mondom Filisztea, Tírusz és Kús lakóiról:
„Ő is ott született!”
5 Sionról pedig így szólnak:
„Ezek mind Sionban születtek,
amelyet a Felséges épített!”
6 Az Örökkévaló beírja,
és számba veszi őket:
„Igen, ő is Sionban született.” Szela
7 Ők pedig így énekelnek
és táncolnak örömükben:
„Minden forrásom belőled fakad!”
Kórah fiainak zsoltáréneke. A zenészek vezetőjének. A „Betegség” kezdetű ének dallamára. Az ezráhi Hémán tanítása.
88 Örökkévaló, Szabadító Istenem,
hozzád kiáltok éjjel-nappal!
2 Kérlek, hallgasd meg imádságomat,
figyelj kérésemre,
3 mert lelkemet elborítják a bajok,
életem a halál kapujához érkezett!
4 Úgy bánnak velem az emberek,
mintha már halott lennék,
olyan lettem, mint az erőtlen harcos.
5 A halottak közé dobtak,
mint tömegsírba a megölteket,
akire már nem gondolsz, Istenem,
akiket már nem ér el segítséged.
6 Bizony, a sír fenekére fektettél engem,
a mélységes sötétbe.
7 Istenem, haragos kezed rám nehezedett,
csapásaid elborítottak.
Mint haragos hullámok
összecsaptak fejem fölött! Szela
8 Istenem, csapásaid miatt barátaim elhúzódnak tőlem,
utálatossá tettél előttük,
házamból ki sem tudok menni,
szinte rab vagyok.
9 Szemeim is elfáradtak a sok sírástól!
Örökkévaló, minden nap kitárt karokkal imádkozom,
segítségért kiáltok hozzád!
10 Vajon teszel-e csodát a halottakkal?
Felkelnek-e, hogy dicsérjenek téged? Szela
11 Igaz szereteted csodáit hirdetik-e a sírban?
Hűségedről ki beszél a pusztulás országában?[q]
12 Ki fogja csodáidat megismerni a sötétség földjén,
és igazságos tetteidet a feledés országában?
13 De én, Örökkévaló, hozzád kiáltok segítségért,
minden reggel hozzád száll imádságom.
14 Örökkévaló, miért hagytál el engem?
Miért fordulsz el tőlem?
15 Fiatalságom óta gyenge és beteg vagyok,
haragod terhét viselem,
s nincs, aki segítsen rajtam.
16 Haragod lángjai összecsaptak fejem fölött,
csapásaid elpusztítanak,
17 körülvesznek minden nap, mint az áradat,
egészen elborítanak, bekerítenek — elsüllyedek!
18 Még barátaimat is elszakítottad tőlem,
csak a sír és a sötétség vesz körül!
Az ezráhi Étán tanítása.
89 Az Örökkévaló szeretetéről
és kegyelméről énekelek örökké!
Nemzedékről nemzedékre
hirdetem hűségedet, Uram!
2 Azt mondom: szereteted örökké tart,
hűséged oly szilárd, mint a Menny!
3 Azt mondtad:
„Szövetséget kötöttem választottammal,
megesküdtem szolgámnak, Dávidnak:
4 örökké megerősítem fiaidat[r]
örökre állandóvá teszem királyságodat.” Szela
5 Még a Menny is dicsér téged, Örökkévaló,
csodálatos dolgaidért!
A szentek közösségében is csodálnak téged
hűségedért!
6 Senki sem hasonlítható hozzád
még a Mennyben sem, Örökkévaló!
Még a hatalmas erejű angyalok között
sincs hozzád fogható!
7 A szentek gyűlésében is az Örökkévaló az,
akit mindenki tisztel és fél!
Félelemmel csodálják az Örökkévalót mind,
akik körülötte vannak!
8 Örökkévaló, Seregek Ura és Istene,
kicsoda olyan erős, mint te?
Hatalmas Isten![s]
Hűséged körülvesz téged!
9 Uralkodsz a dühöngő tengereken,
s lecsendesíted viharos hullámait,
10 összetörted Ráhábot,
erős karoddal szétszórtad
ellenségeid seregét!
11 A Mennyekben és a Földön minden a tiéd,
hiszen az egész világot kezed teremtette,
s mindent, ami benne van!
12 Északtól délig mindent kezed alkotott!
A Tábór és Hermón hegye is
táncolva énekel örömében, ha nevedet hallja!
13 Milyen erős a karod!
Milyen hatalmas vagy, milyen erős a kezed!
Jobb karod magasra emelted!
14 Királyi trónod alapja igazságosság és jogosság,
hűséges szeretet jár előtted!
15 Áldott az a nép,
amely örömében hozzád kiált, Örökkévaló!
Boldogok, akik arcod világosságában élnek!
16 Nevedben örvendeznek egész nap,
jóságod és igazságosságod felemeli őket,
17 mert te vagy erejük dicsőséges forrása!
Hatalmunk folyton növekszik,
mert szeretsz bennünket!
18 Örökkévaló, te vagy Védelmezőnk!
Izráel Szentje a Királyunk!
19 Te mondtad egykor látomásban hűséges szolgáidnak:
„Megerősítettem a vitéz harcost,
felemeltem, akit a nép közül választottam.
20 Megtaláltam szolgámat, Dávidot,
szent olajommal királlyá kentem fel őt.
21 Kezem állandóan segíti,
karom erősíti,
22 hogy ellensége le ne győzhesse,
a gonoszok el ne nyomhassák.
23 Ellenségeit összetöröm,
gyűlölőit szétzúzom előtte!
24 Hűségem és szeretetem állandóan kíséri,
nevem hatalma által növekszik ereje, uralma.
25 Kezére bízom a tengert,
uralmát kiterjesztem a folyókra.
26 Azt mondja nekem: »Édesapám vagy, Istenem,
Kősziklám és Szabadítóm!«
27 Én pedig elsőszülött fiammá teszem,
elsővé a Föld királyai között.
28 Kegyelmem örökre állandó lesz iránta,
szövetségem meg nem változik.
29 Családját is örökre állandóvá teszem,
királysága örökké tart, mint a Menny.
30 Ha utódai eltérnek törvényemtől,
s nem engedelmeskednek parancsaimnak,
31 ha rendelkezéseimet nem tartják meg,
és nem utasításaim szerint élnek,
32 akkor vesszővel megfenyítem őket vétkeikért,
és csapásokkal bűneikért,
33 de jóindulatom és szeretetem
nem vonom meg Dávidtól.
Hűséges maradok hozzá!
34 Vele kötött Szövetségem nem töröm meg,
nem vonom vissza, amit igértem.
35 Megesküdtem saját szentségemre,
amely változhatatlan,
nem csaphatom be Dávidot:
36 Dávid utódai soha el nem fogynak,
királyi uralma előttem örökké megmarad,
mint a Nap az égen!
37 Bizony, örökre megerősítem őt,
mint a Holdat!
Mindez oly biztos, mint a Menny,
amely tanúm erre a Szövetségre!” Szela
38 Istenem, te mégis megharagudtál felkent királyodra,
megvetetted és elhagytad őt!
39 Megvetetted szolgáddal kötött szövetséged,
királyi koronáját a porba dobtad!
40 Lerontottad városának falait,
erős városait romba döntötted.
41 Aki csak arra jár, mind fosztogatja,
a szomszéd népek kigúnyolják és megvetik.
42 Istenem, királyod ellenségeit segítetted győzelemre,
támadóinak szereztél örömet.
43 Királyod kardjának erejét elvetted,
a harcban nem segítetted.
44 Véget vetettél dicsőségének,
trónját földig romboltad.
45 Megrövidítetted a király ifjúságának napjait,
szégyenbe borítottad. Szela
46 Örökkévaló, meddig tart még ez?
Örökre elrejtőzöl előlünk?
Meddig ég haragod tüze ellenünk?
47 Emlékezz, milyen rövid az ember élete!
Milyen mulandónak teremtettél bennünket!
48 Kicsoda élhet örökké,
hogy ne lásson halált soha?
A halál hatalmától
ki tudja lelkét megmenteni? Szela
49 Uram, hol van korábbi szereteted?
Hiszen megígérted Dávidnak,
hogy hűséges leszel utódaihoz!
50 Nézd, Uram, mennyi szégyent
kell szolgáidnak elszenvedniük!
Lásd meg, hogyan gyaláznak
minket ellenségeink!
51 Nézd, Örökkévaló, hogyan gúnyolják
felkent királyod minden lépését!
52 Áldott legyen az Örökkévaló örökké!
Ámen, ámen!
Negyedik Könyv
(Zsoltárok 90–106)
Mózesnek, Isten emberének imádsága.
90 Uram, te voltál otthonunk nemzedékről-nemzedékre,
s mindmáig te vagy menedékünk!
2 Mielőtt a hegyek megszülettek volna,
mielőtt a Földet, sőt, az egész világot megformáltad,
te már akkor is voltál, és mindörökké leszel:
te vagy az Isten!
3 Visszatéríted az embert a porba,
„Térjetek vissza!” — mondod nekik.
4 Ezer esztendő neked csak annyi, mint a tegnapi nap,
mint egy őrváltás ideje éjjel.
5 Hirtelen elragadod őket, mint az árvíz.
Olyanok lesznek, mint az álom,
amelynek reggelre kelve nyoma sem marad,
vagy mint a fű, amely felnő, és elszárad.
6 Bizony, olyanok vagyunk, mint a mező virága:
reggel nyílik, virágzik,
de estére elhervad, és vége van!
7 Minket is rémít haragod, amely végez velünk,
mint tikkasztó hőség a virággal.
8 Uram, jól látod minden bűnünket,
ismered titkos vétkeinket.
9 Haragod miatt hamar letelnek napjaink,
elszállnak esztendeink, mint a sóhajtás.
10 Mennyi életünk ideje? Röpke hetven év,
legfeljebb nyolcvan, ha valaki erős,
az is nagyrészt küszködés és szomorúság!
Oly hamar elszáll, s már mennünk is kell,
mintha repülnénk!
11 Ki állhat meg haragod tüze előtt?
Ki viseli el félelmetes indulatodat?
12 Taníts meg napjainkat úgy tölteni,
hogy szívünk bölcsességet szerezzen.
13 Örökkévaló, fordulj vissza hozzánk! Meddig késel?
Fordulj szolgáidhoz, jóindulattal!
14 Hadd lakjunk jól kegyelmeddel minden reggel,
hadd örüljünk neked minden nap, amíg élünk!
15 Oly sok éven át szenvedtünk, s annyi bajt láttunk,
adj nekünk végül örömöt és boldogságot!
16 Hadd lássák szolgáid hatalmas tetteidet,
s dicsőséged látsszon meg gyermekeinken!
17 Urunk, Istenünk, légy jóindulattal irántunk,
s kezünk munkáját tedd állandóvá!
Kezünk munkáját tedd állandóvá, Istenünk!
91 Aki a Felséges rejtekhelyén lakik,
a Mindenható árnyékában nyugszik az,
teljes biztonságban.
2 Azt mondom az Örökkévalónak:
„Te vagy Istenem, bízom benned!
Te vagy erős kőváram,
benned védelmet találok!”
3 Akkor ő kiment a rejtett csapdából,
megment a halálos járványtól,
4 szárnyával betakar, mint fiókáit a madár,
és tollai alatt védelmet találsz.
Hűsége lesz pajzsod és páncélod.
5 Nem kell félned éjjel a váratlan támadástól,
sem nappal a lesből kilőtt nyíltól,
6 sem a homályban lopakodó, halálos járványtól,
sem a délben támadó hirtelen haláltól!
7 Még ha ezerszám hullanak is melletted,
s tízezren a közeledben,
téged akkor is elkerül a pusztító.
8 Bizony, meglátod ezt a saját szemeddel!
Előtted büntetik meg a gonoszokat!
9 Mivel ezt mondtad: „Erős kőváram az Örökkévaló,
a Felséges a menedékem!”
10 Ezért nem ér el téged a veszedelem,
s otthonodnak a pusztítás közelébe sem jöhet.
11 Hiszen az Örökkévaló parancsolt felőled,
s melléd rendelte angyalait,
hogy őrizzenek minden utadon.
12 Kezükben hordoznak,
hogy meg ne üsd lábad a kőben.
13 Bizony, oroszlán és vipera fölött jársz,
letaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt!
14 Az Örökkévaló mondja rólad:
„Mivel ragaszkodsz hozzám, és szeretsz,
megmentelek.
Mivel jól ismersz engem,
magasra emellek.
15 Mikor kiáltasz hozzám,
felelek.
Veled vagyok, mikor bajok vesznek körül,
kimentelek, és fölemellek!
16 Hosszú élettel teszlek megelégedetté,
és megmutatom neked szabadításomat.”
Footnotes
- Zsoltárok 73:10 Ez a vers az eredeti héber szövegben nehezen érthető.
- Zsoltárok 74:9 jelzőtüzek Háborús időkben a hegytetőn nagy tüzet raktak éjjel — ezzel jelezték a városok egymásnak az ellenség közeledését.
- Zsoltárok 74:14 tengeri szörnyek… Leviátán Legendás szörnyek. Említésük azt jelenti, hogy Isten mindent hatalma alatt tart, még az ilyen veszedelmes szörnyetegeket is.
- Zsoltárok 76:2 Sálem Azt jelenti: „békesség”. Itt Jeruzsálemet jelenti.
- Zsoltárok 76:10 Ennek a versnek a szövege az eredetiben nehezen érthető.
- Zsoltárok 78:51 Hám Az egyiptomiak tőle származtak. Lásd 1Móz 10:6–10.
- Zsoltárok 78:60 Ez a vers a Szent Sátorra utal, amely egy időben Silóban volt. Lásd 1Sám 4:4–11 és Jer 7:17.
- Zsoltárok 79:5 féltékeny haragod Ez a szó egyaránt jelenthet erős haragot, féltékenységet és szeretetet is.
- Zsoltárok 80:1 József népét Vagyis Efraim és Manassé törzsét. Tágabb értelemben egész Izráel népét jelenti.
- Zsoltárok 81:3 Újhold… kezdetén Az ószövetségi időszámításban a hónapok újhold idején kezdődtek. Ez egyúttal az Újhold ünnepe is volt. A telihold idején, a hónap közepén, több vallási ünnep is kezdődött.
- Zsoltárok 81:7 Meribá Lásd 2Móz 17:1–7.
- Zsoltárok 82:1 istenek Ez a szó az eredetiben jelenthet „királyokat”, „vezetőket” és „bírókat” is. A 6. versben is.
- Zsoltárok 82:5 Ez a vers valószínűleg az „istenekre”, vagyis a vezetőkre, bírókra vonatkozik, akik nem értik, hogy igazságtalan tetteikkel pusztítják a világot.
- Zsoltárok 83:11 Midján… Calmunna Ellenséges népek, hadvezérek és királyok, akiket Izráel legyőzött.
- Zsoltárok 83:13 ördögszekér Száraz pusztákon nőtt szúrós gyomnövények elszáradt kóróját ősszel a szél kitépi, és görgeti a földön — ezt nevezik így.
- Zsoltárok 87:4 Egyiptomot Szó szerint: „Ráhábot” — ez a szó azt jelenti: „sárkány”. Általában Egyiptomot jelképezi.
- Zsoltárok 88:11 pusztulás országa Szó szerint: „Abaddon” — jelentése: „pusztulás, halál”. Lásd Jel 9:11.
- Zsoltárok 89:4 fiaidat Szó szerint: „magodat” — ez jelentheti Dávid egyetlen leszármazottját, de a tőle származott királyokat, vagy az egész dinasztiát együttesen is.
- Zsoltárok 89:8 Hatalmas Isten Szó szerint: „JAH”.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center