A zenészek vezetőjének. A „Liliomok” kezdetű ének dallamára. Dávid tanítása, abból az időből, amikor a naharaimi és a cóbai arámok ellen harcolt, Jóáb pedig visszatért és legyőzte az edomiak tizenkétezer fős seregét a Sós-völgyben.

A vallási vezetők nem hisznek Jézusban

⁴⁵ A Templom-őrség ekkor dolgavégezetlenül visszament a főpapokhoz és a farizeusokhoz. Azok megkérdezték: „Miért nem tartóztattátok le, és hoztátok ide őt?”

⁴⁶ Az őrök azt válaszolták: „Még soha senki nem beszélt úgy, mint ez az ember!”

⁴⁷ A farizeusok ekkor megkérdezték: „Csak nem bolondított el titeket is? ⁴⁸ Látjátok, hogy senki sem hisz benne a farizeusok és a főpapok közül! ⁴⁹ Csak a tömeg követi, de ők átok alatt vannak, mert nem ismerik a Törvényt!”

⁵⁰ A farizeusok között ott volt Nikodémus is, aki korábban elment Jézushoz, és beszélt vele.^[a] Azt mondta: ⁵¹ „A Törvényünk szerint senki nem ítélhető el, amíg ki nem hallgatták! Mi sem ítélhetjük el őt, amíg ki nem vizsgáltuk, hogy mit tett.”

⁵² Ekkor a többiek letorkolták: „Talán te is Galileából jöttél? Nézz utána az Írásokban, és meglátod, hogy a Próféta nem Galileából származik!”

⁵³ Ezután mindannyian hazamentek.

A házasságtörő asszony esete

8 Jézus felment az Olajfák hegyére, ² de korán reggel ismét visszatért a Templom területére. Az emberek mind köré gyűltek, ő pedig leült, és tanította őket. ³ A törvénytanítók és a farizeusok odahoztak Jézushoz egy asszonyt, akit házasságtörésen kaptak. Középre állították, ⁴ és megkérdezték Jézust: „Mester, ezt az asszonyt tetten érték házasságtörés közben. ⁵ Mózes a Törvényben azt parancsolta, hogy az ilyet meg kell kövezni, hogy meghaljon. Te mit mondasz?” ⁶ Ezt azért kérdezték, hogy Jézust próbára tegyék, és vádolhassák valamivel. De ő nem válaszolt, csak lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földre. ⁷ Mivel tovább kérdezgették, végül felegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az dobja rá dobja erre az asszonyra az első követ, aki bűntelen!” ⁸ Majd újra lehajolt, és tovább írt a földre.

⁹ Ezt hallva, azok kezdtek elszállingózni. Először az idősebbek távoztak, majd egymás után mind eltűntek. Végül csak Jézus és a középen álló asszony maradt ott. ¹⁰ Ekkor Jézus felegyenesedett, és megkérdezte: „Asszony, hol vannak a vádlóid? Senki nem ítélt el téged?”

¹¹ „Senki, Uram” — felelte az asszony.

Jézus ezt mondta: „Én sem ítéllek el. Menj el, de többé ne vétkezz!”^[b]

Sámson Gázában

16 Egyszer Sámson Gázába ment, ott meglátott egy prostituáltat, és bement hozzá. ² Valaki azonban elhíresztelte, hogy Sámson a városban van. Erre a gázaiak a város kapujához mentek, és egész éjjel lesben álltak, hogy mikor reggel kijön, megöljék. ³ Sámson azonban éjféltájban fölkelt, és a város kapujához ment. Megragadta és kiszakította az egész kaput a falból, és a kapufélfákkal, zárakkal együtt a vállára vette. Az egészet fölvitte a Hebron melletti hegy tetejére!^[a]

Sámson és Delila

⁴ Történt ezek után, hogy Sámson megszeretett egy filiszteus nőt, akit Delilának hívtak, és a Szórék-patak völgyében lakott.

⁵ A filiszteusok fejedelmei elmentek Delilához, és ezt ajánlották neki: „Vedd rá Sámsont, hogy árulja el neked, miben rejlik nagy erejének a titka, és hogyan lehet őt egyáltalán legyőzni. Akkor majd megkötözzük, és elbánunk vele. Ha megteszed, mindegyikünktől kapsz 1 100 sékel ezüstöt”.^[b]

⁶ Ettől kezdve Delila faggatta Sámsont: „Mondd meg nekem, kérlek, miben rejlik a te nagy erőd titka! Mivel lehet téged megkötözni, hogy tehetetlen legyél?”

⁷ Sámson ezt felelte: „Ha megkötöznek hét nyers ínnal^[c], amely még nem száradt meg, akkor én is olyan gyenge leszek, mint akárki más”.

⁸ Ezután a filiszteusok fejedelmei hoztak hét nyers inat, amelyek még nem száradtak meg, s ezekkel Delila megkötözte Sámsont. ⁹ Közben a másik szobában a filiszteusok lesben álltak. Akkor Delila kiáltott Sámsonnak: „Jönnek a filiszteusok, hogy elfogjanak!” Erre Sámson olyan könnyedén elszakította az inakat, mintha cérnaszálak lettek volna, amelyet tűz perzsel meg. Így hát nem tudódott ki, miben van az ereje.

¹⁰ „Látom, jól becsaptál! Hazudtál nekem! Kérlek, mondd meg igazán, mivel lehet téged megkötözni!” — unszolta ismét az asszony.

¹¹ „Ha teljesen új kötelekkel kötöznek meg, amelyeket még sohasem használtak, akkor én is olyan gyenge leszek, mint akárki más” — mondta Sámson.

¹² Delila ezután új köteleket szerzett, s azokkal kötözte meg Sámsont, majd rákiáltott: „Jönnek a filiszteusok, hogy elfogjanak!” Közben a másik szobában a filiszteusok lesben álltak. Sámson azonban ismét könnyedén elszakította az új köteleket is, akárcsak egy cérnaszálat.

¹³ „Mindeddig becsaptál és hazudtál! Mondd már meg végre igazán, mivel lehet téged megkötözni!” — követelőzött Delila.

„Azzal, ha a 7 hajfonatomat összeszövöd a szövőszéken, mert akkor én is olyan gyenge leszek, mint akárki más” — felelte Sámson.

¹⁴ Ezután Delila megvárta, amíg Sámson elalszik, akkor összeszőtte a férfi 7 hosszú hajfonatát,^[d] majd még egy cövekkel a földhöz is szegezte a szövőszéket. Akkor rákiáltott: „Jönnek a filiszteusok, hogy elfogjanak!” Sámson fölébredt, azonnal kiszakította a földből a cöveket, és kiszabadította haját a szövedékből.

¹⁵ Delila szemére vetette Sámsonnak: „Hogyan mondhatod, hogy szeretsz, amikor már háromszor is bolonddá tettél? Nem szeretsz te engem, hiszen nem árultad el, miben van az a nagy erőd!” ¹⁶ Nap-nap után folyton zaklatta Sámsont, és mindenáron ki akarta erőszakolni, hogy fedje fel a titkát előtte. Végül Sámson halálosan belefáradt, ¹⁷ és elmondta neki a titkot: „Tudd meg, hogy én Istennek szentelt nazír vagyok anyám méhétől fogva! Emiatt soha nem vágták le a hajamat. Ha lenyírnák, akkor nekem is csak annyi erőm maradna, mint bárki másnak”.

¹⁸ Delila látta, hogy Sámson egész szívét-lelkét kitárta előtte, és ezúttal valóban igazat mondott. Üzent hát a filiszteus fejedelmeknek, hogy még egyszer jöjjenek el, mert Sámson minden titkát feltárta előtte. Azok el is jöttek, s még az ígért pénzt is magukkal hozták.

¹⁹ Ezután Delila elaltatta Sámsont az ölében, majd intett egy filiszteusnak, aki lenyírta az alvó férfi hét hajfonatát. Ekkor Sámsont valóban elhagyta az ereje. ²⁰ Akkor Delila ismét rákiáltott: „Sámson, ébredj! Jönnek a filiszteusok, hogy elfogjanak!” Sámson fölriadt, és azt gondolta, hogy most is könnyedén kiszabadítja magát. Még nem tudta, hogy az Örökkévaló már eltávozott tőle. ²¹ A rárohanó filiszteusok foglyul ejtették, majd megvakították, azután Gázába vitték. Ott erős bronzláncokkal megbilincselték, és börtönbe zárták, ahol a malomkövet kellett forgatnia. ²² Azonban ahogy telt-múlt az idő, Sámsonnak újra megnőtt a haja.

Sámson utolsó hőstette és halála

²³ Egyszer a filiszteusok fejedelmei nagy ünnepet tartottak istenük, Dágon tiszteletére, akinek áldozatokat mutattak be. Örömükben ezt énekelték:

^24-25 Amikor már az egész ünneplő sokaság jókedve magasra hágott, valakinek az az ötlete támadt, hogy vezessék elő Sámsont, hadd gúnyolódjanak rajta. Kihozták a foglyot a börtönből, a nagy oszlopcsarnokba vitték, és az oszlopok közé állították, az összegyűltek elé. Amikor a filiszteusok meglátták a vak Sámsont, örömujjongásban törtek ki, és istenüket, Dágont kezdték dicsérni:

²⁶ Sámson akkor ahhoz a fiúhoz fordult, aki őt a kezénél fogva vezette: „Vezess oda azokhoz az oszlopokhoz, amelyek az épületet tartják, hadd támaszkodjam hozzájuk!”

²⁷ A nagy épület tömve volt ünneplő filiszteusokkal, előkelő férfiakkal és nőkkel, s ott voltak a városok fejedelmei is. Csak a tetőteraszon vagy 3 000 személy tolongott, mert mindannyian Sámsont akarták látni, akiből csúfot űztek.

²⁸ Közben Sámson az Örökkévalóhoz kiáltott: „Örökkévaló Úr Isten! Csak még ez egyszer tekints reám! Csak még ez egyszer add vissza erőmet, hadd álljak bosszút a filiszteusokon két szemem világáért!” ²⁹ Azzal nekifeszült a két középső oszlopnak, amelyek az egész épület terhét hordozták: egyiket a jobb, másikat a bal kezével nyomta. ³⁰ Felkiáltott: „Haljak meg a filiszteusokkal együtt!” — s ekkor minden erejét megfeszítve kilökte az oszlopokat a helyükről úgy, hogy az egész épület összeomlott. A romok alatt lelte halálát az összes filiszteus fejedelem és mindazok, akik az épületben voltak. Így Sámson a halálával több filiszteust ölt meg, mint egész életében, amíg harcolt velük.

³¹ Azután eljöttek érte a rokonai, és eltemették őt az apja, Mánóah sírkamrájába, amely Córá és Estáól között található. Sámson 20 éven keresztül vezette Izráel népét.

Mika házibálványt készíttet

17 Élt egy férfi Efraim hegyvidékén, akit Mikának hívtak. ² Egyszer Mika azt mondta az anyjának: „Nézd, a saját fülemmel hallottam, hogy megátkoztad azt, aki ellopta tőled az 1 100 sékel^[e] ezüstöt. Az az igazság, hogy én vettem el, de most visszaadom: itt van, tessék!”

„Áldjon meg az Örökkévaló, fiam!” — válaszolta az anyja.

³ Így hát Mika visszaadta az 1 100 sékel ezüstöt, s akkor az anyja ezt mondta: „Ezt az ezüstöt teljesen az Örökkévalónak szentelem a fiamért. Most pedig átadom az ezüstöt a fiamnak, hogy készíttessen belőle egy ezüsttel borított faragott szobrocskát!” Azután a fiához fordult: „Tessék, itt az ezüst!” ⁴ De Mika ezt nem vállalta el, így az anya vitte el az ezüst egy részét, 200 sékelt^[f] az ötvöshöz, és készíttetett vele egy öntött bálványszobrot, amelyet Mika házában helyeztek el. ⁵ Mika épített a szobornak egy szentélyt, majd csináltatott néhány további házibálványt és efódot-szobrot is, azután az egyik fiát megtette papnak a családi szentélyben. ⁶ Abban az időben még nem volt király Izráelben, és mindenki azt tette, amit a saját felfogása szerint helyesnek gondolt.

⁷ Ebben az időben élt egy fiatal lévita a Júda földjén lévő Betlehemben. De csak ideiglenesen tartózkodott ott, ⁸ azután tovább vándorolt, hogy helyet találjon magának valahol. Eközben Efraim dombvidékére, Mika házához érkezett, ⁹ aki megkérdezte tőle: „Honnan jössz?”

„Lévita vagyok, Betlehemből, Júda földjéről jövök — felelte ő. — Helyet és megélhetést keresek magamnak”.

^10-12 „Akkor éppen jó helyen jársz! — mondta Mika. — Telepedj le nálam, legyél az én papom!^[g] Ha ezt elfogadod, gondoskodom ételedről, és kapsz évente 10 sékel^[h] ezüstöt meg egy rend ruhát”.

A lévita beleegyezett, és Mika papja lett. Attól kezdve ott lakott a házában, ő meg úgy tekintette a fiatal lévitát, mintha a fia lett volna. ¹³ Mika elégedetten mondta: „Most már látom, hogy az Örökkévaló meg fog áldani, mert egy lévita lett a papom!”