A A A A A
Bible Book List

Zsoltárok 22Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

A zenészek vezetőjének. A „Hajnali szarvas” kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára.

22 Istenem, ó, Istenem, miért hagytál egyedül?
    Oly távol vagy, miért nem mentesz meg?
    Nem hallod segélykiáltásomat?!
Istenem, segítségért kiáltok nappal,
    kiáltok hozzád éjjel is,
    de nem felelsz!

Istenem, te vagy a Szent,
    te vagy a Király!
    Izráel dicséretei vesznek körül trónodon!
Benned bíztak őseink,
    rád támaszkodtak,
    és te megmentetted őket.
Hozzád kiáltottak segítségért,
    és megmenekültek ellenségeiktől.
    Hittek és nem csalódtak benned.
De én féreg vagyok, nem ember!
    Undorodik tőlem,
    csúfol és gyaláz mindenki!
Aki csak lát, gúnyolódik rajtam,
    fejét csóválja, és nyelvét ölti rám.
Azt mondják: „Most hívd az Örökkévalót segítségül!
    Majd csak megment téged!
Ha tényleg annyira kedvel,
    biztosan megszabadít!”

Istenem, te vagy, aki anyám méhéből kihozott!
    Te biztattál, amíg ő szoptatott!
10 Te vettél a karjaidba,
    születésemtől fogva te vagy Istenem!

11 Ne légy messze tőlem,
    mert közel a veszedelem,
    és nincs, aki segítsen!
12 Dühös bikák vettek körül,
    bekerítettek a básáni bivalyok!
13 Tátott szájjal rohantak rám,
    mint zsákmányra az ordító oroszlán.

14 Olyanná lettem, mint a kiöntött víz:
    minden erőm elhagyott!
Csontjaim kificamodtak,
    szívem megolvadt, mint a viasz.
15 Szájam[a] kiszáradt, mint a cserép,
    nyelvem ínyemhez tapadt.
    Bizony, a halál porába fektettél engem!
16 Kutyák gyűltek körém,
    a gonoszok csapata bekerített,
    átszúrták kezemet, lábamat.
17 Csontjaim mind kilátszanak,
    ők meg csak néznek és bámulnak rám!
18 Ruháim elosztják maguk között,
    köntösöm kisorsolják.

19 Örökkévaló, ne légy messze tőlem!
    Te vagy erőm, siess segítségemre!
20 Mentsd meg életem a kard élétől,
    lelkem a kutyák körme közül!
21 Szabadíts ki az oroszlán torkából!
    A bivalyok szarvait látom,
    de tudom, hogy meghallgattál engem!

22 Megmentettél, Örökkévaló!
    Hirdetni fogom nevedet testvéreimnek,
dicsérlek téged,
    mikor a testvérek összegyűlnek!
23 Dicsérjétek az Örökkévalót,
    akik félitek és tisztelitek őt!
Jákób utódai, mind dicsőítsétek,
    Izráel utódai, tiszteljétek őt félelemmel!
24 Mert az Örökkévaló nem fordul el a szegényektől,
    nem utálja meg az alázatosokat, mikor bajban vannak!
Nem rejtőzik el előlük, ha segítséget kérnek tőle!
    Meghallgatja őket, mikor hozzá kiáltanak!

25 Téged dicsérlek, Örökkévaló,
    a nagy gyülekezetben!
Összegyűlt imádóid előtt megadom,
    amit fogadtam neked.
26 Jöjjetek, szegények és alázatosak,
    lakjatok jól!
Jöjjetek mind, akik dicséritek az Örökkévalót,
    viduljon fel szívetek örökre!
27 Jöjjetek ti is, akik távoli földeken éltek,
    emlékezzetek az Örökkévalóra, és forduljatok hozzá!
Jöjjön a Föld minden családja, minden népe,
    hajoljon meg előtted,
    és téged imádjon, Örökkévaló!
28 Mert az Örökkévalóé a királyi hatalom,
    és uralkodik minden nép fölött!
29 Eljönnek mind a gazdagok és erősek,
    esznek, és meghajolnak előtte.
Azok is, akik a halál kapujában állnak,
    és akik már meghaltak,
    bizony, mind meghajolnak az Örökkévaló előtt!
30 Messze a jövőben,
    még utódaink is őt szolgálják,
    az Örökkévaló dicsőségéről beszélnek fiaiknak.
31 Igen, jönnek, és az Örökkévaló hatalmas tetteit tanítják
    a születendő nemzedéknek!

Footnotes:

  1. Zsoltárok 22:15 Szájam Vagy: „erőm”.
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center

Zsoltárok 22Hungarian Károli (KAR)

22  Az éneklõmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára.

Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.

Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.

Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.

Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad õket.

Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.

De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.

A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:

Az Úrra bízta magát, mentse meg õt; szabadítsa meg õt, hiszen gyönyörködött benne!

10 Mert te hoztál ki engem az anyám méhébõl, [és ]biztattál engem anyámnak emlõin.

11 Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétõl fogva te voltál Istenem.

12 Ne légy messze tõlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.

13 Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.

14 Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.

15 Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belsõ részeim között.

16 Erõm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.

17 Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.

18 Megszámlálhatnám minden csontomat, õk pedig csak néznek [s] bámulnak rám.

19 Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.

20 De te, Uram, ne légy messze tõlem; én erõsségem, siess segítségemre.

21 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeibõl.

22 Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.

23 Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.

24 Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek õt! Jákób minden ivadékai dicsõítsétek õt, és féljétek õt Izráel minden magzata!

25 Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az õ orczáját elõle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.

26 Felõled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok elõtt, a kik félik õt.

27 Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik õt keresik. Éljen szívetek örökké!

28 Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul elõtted a pogányok minden nemzetsége.

29 Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.

30 Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; õ elõtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.

31 Õt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.

32 Eljõnek s hirdetik az õ igazságát az õ utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!

Viewing of
Cross references
Footnotes