Zsoltárok 116
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
116 Szeretem az Örökkévalót,
mert meghallgatja imádságomat.
2 Bizony, ő figyel rám,
ezért tőle kérek segítséget, amíg csak élek!
3 A halál kötelei tekeredtek rám,
a halottak országának félelme szorongatott,
bánat és rettegés nehezedett rám.
4 De az Örökkévalóhoz kiáltottam segítségért:
„Kérlek, Örökkévaló, mentsd meg lelkemet!”
5 Kegyelmes és igazságos az Örökkévaló,
együtt érző és könyörületes.
6 Megőrzi a védteleneket.
Mikor elesett voltam, megsegített engem is!
7 Nyugodj meg, lelkem,
mert az Örökkévaló jót tett veled,
és gondot visel rád!
8 Örökkévaló, kihúztad lelkem a halál torkából,
megmentetted szemem a sírástól,
megóvtad lábam a botlástól és eleséstől!
9 Ezért az Örökkévaló jelenlétében járok
az élők között, itt a földön!
10 Hittem, most is hiszek, ezért szólok,
pedig nagyon körülvettek a gondok és bajok!
11 Haragomban azt mondtam:
„Minden ember hazug!”
12 Mivel viszonozhatnám az Örökkévalónak,
hogy gondot visel rólam?
13 Fölemelem a szabadulás poharát,
és az Örökkévaló nevét hívom segítségül!
14 Az egész nép szeme láttára teljesítem,
amit az Örökkévalónak fogadtam.
15 Az Örökkévaló számára nagyon értékes
hűséges követőinek halála.
16 Ó, Örökkévaló, szolgád vagyok!
Igen, a te szolgád vagyok,
mint már anyám is volt.
Te vetted le rólam a halál köteleit!
17 Hálaáldozatot hozok neked,
és nevedet hívom segítségül,
így tisztellek téged!
18 Teljesítem, amit az Örökkévalónak fogadtam,
az egész nép előtt,
19 az Örökkévaló házának udvaraiban,
Jeruzsálem közepén!
Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
Zsoltárok 116
Hungarian Károli
116 Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.
2 Mert az õ fülét felém fordítja, azért segítségül hívom õt egész életemben.
3 Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam.
4 És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!
5 Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.
6 Az Úr megõrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.
7 Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.
8 Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól [és] lábamat az eséstõl:
9 Az Úr orczája elõtt fogok járni az élõknek földén.
10 Hittem, azért szóltam; [noha] igen megaláztatott valék.
11 Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.
12 Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?
13 A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.
14 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az õ egész népe elõtt.
15 Az Úr szemei elõtt drága az õ kegyeseinek halála.
16 Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.
17 Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.
18 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az õ egész népe elõtt,
19 Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center