Zephaniah 2
New Revised Standard Version Catholic Edition
Judgment on Israel’s Enemies
2 Gather together, gather,
O shameless nation,
2 before you are driven away
like the drifting chaff,[a]
before there comes upon you
the fierce anger of the Lord,
before there comes upon you
the day of the Lord’s wrath.
3 Seek the Lord, all you humble of the land,
who do his commands;
seek righteousness, seek humility;
perhaps you may be hidden
on the day of the Lord’s wrath.
4 For Gaza shall be deserted,
and Ashkelon shall become a desolation;
Ashdod’s people shall be driven out at noon,
and Ekron shall be uprooted.
5 Ah, inhabitants of the seacoast,
you nation of the Cherethites!
The word of the Lord is against you,
O Canaan, land of the Philistines;
and I will destroy you until no inhabitant is left.
6 And you, O seacoast, shall be pastures,
meadows for shepherds
and folds for flocks.
7 The seacoast shall become the possession
of the remnant of the house of Judah,
on which they shall pasture,
and in the houses of Ashkelon
they shall lie down at evening.
For the Lord their God will be mindful of them
and restore their fortunes.
8 I have heard the taunts of Moab
and the revilings of the Ammonites,
how they have taunted my people
and made boasts against their territory.
9 Therefore, as I live, says the Lord of hosts,
the God of Israel,
Moab shall become like Sodom
and the Ammonites like Gomorrah,
a land possessed by nettles and salt pits,
and a waste forever.
The remnant of my people shall plunder them,
and the survivors of my nation shall possess them.
10 This shall be their lot in return for their pride,
because they scoffed and boasted
against the people of the Lord of hosts.
11 The Lord will be terrible against them;
he will shrivel all the gods of the earth,
and to him shall bow down,
each in its place,
all the coasts and islands of the nations.
12 You also, O Ethiopians,[b]
shall be killed by my sword.
13 And he will stretch out his hand against the north,
and destroy Assyria;
and he will make Nineveh a desolation,
a dry waste like the desert.
14 Herds shall lie down in it,
every wild animal;[c]
the desert owl[d] and the screech owl[e]
shall lodge on its capitals;
the owl[f] shall hoot at the window,
the raven[g] croak on the threshold;
for its cedar work will be laid bare.
15 Is this the exultant city
that lived secure,
that said to itself,
“I am, and there is no one else”?
What a desolation it has become,
a lair for wild animals!
Everyone who passes by it
hisses and shakes the fist.
Footnotes
- Zephaniah 2:2 Cn Compare Gk Syr: Heb before a decree is born; like chaff a day has passed away
- Zephaniah 2:12 Or Nubians; Heb Cushites
- Zephaniah 2:14 Tg Compare Gk: Heb nation
- Zephaniah 2:14 Meaning of Heb uncertain
- Zephaniah 2:14 Meaning of Heb uncertain
- Zephaniah 2:14 Cn: Heb a voice
- Zephaniah 2:14 Gk Vg: Heb desolation
Sofonia 2
Nuova Riveduta 2006
2 (A)Raccoglietevi, rientrate in voi stessi, gente spudorata,
2 prima che si esegua il decreto e quel giorno passi come la pula, prima che vi piombi addosso l’ardente ira del Signore, prima che vi sorprenda il giorno dell’ira del Signore!
3 Cercate il Signore, voi tutti umili della terra, che mettete in pratica i suoi precetti! Cercate la giustizia, cercate l’umiltà! Forse sarete messi al sicuro nel giorno dell’ira del Signore.
Giudizio contro le nazioni
4 (B)Poiché Gaza sarà abbandonata e Ascalon ridotta a una desolazione; Asdod sarà cacciata in pieno mezzogiorno ed Ecron sarà sradicata.
5 Guai agli abitanti della regione costiera, alla nazione dei Cheretei! La parola del Signore è rivolta contro di te, o Canaan, paese dei Filistei: «Io ti distruggerò al punto che non avrai più abitanti».
6 La regione costiera non sarà altro che pascoli, rifugi per pastori e recinti per greggi.
7 Essa sarà un territorio per il resto della casa di Giuda; là porteranno le bestie al pascolo e la sera si coricheranno nelle case di Ascalon, perché il Signore, loro Dio, li visiterà e li farà tornare dall’esilio.
8 (C)«Ho udito gli insulti di Moab e gli oltraggi dei figli di Ammon; hanno insultato il mio popolo e si sono ingranditi invadendo il suo territorio.
9 Perciò, com’è vero che io vivo», dice il Signore degli eserciti, Dio d’Israele, «Moab diventerà come Sodoma e Ammon come Gomorra: una selva di ortiche, una salina, un deserto per sempre. Il resto del mio popolo li saccheggerà, il residuo della mia nazione li possederà».
10 Questo accadrà per il loro orgoglio, perché hanno insultato e schernito il popolo del Signore degli eserciti.
11 Il Signore sarà terribile verso di loro, perché annienterà tutti gli dèi della terra; tutte le nazioni lo adoreranno, da tutte le loro isole.
12 (D)«Anche voi, Etiopi, sarete uccisi dalla mia spada».
13 Egli stenderà la mano contro il settentrione e distruggerà l’Assiria; ridurrà Ninive in una desolazione, in un luogo arido come il deserto.
14 Nel suo interno giaceranno greggi e animali di ogni specie; anche il pellicano e il riccio abiteranno fra i suoi capitelli; si udranno canti di uccelli dalle finestre. La devastazione sarà sulle soglie, perché sarà spogliata dei suoi rivestimenti di cedro.
15 Tale sarà la città festante, che se ne sta sicura e dice in cuor suo: «Io, e nessun altro all’infuori di me!» Come mai è diventata un deserto, un covo per le bestie? Chiunque le passerà vicino fischierà e agiterà la mano.
Zephanja 2
Schlachter 2000
Letzter Bußruf an Juda
2 Tut euch zusammen, sammelt euch,[a] du Volk[b] ohne Scham,
2 ehe der Ratschluss sich erfüllt — wie Spreu [verweht], geht der Tag vorüber! —, ehe der grimmige Zorn des Herrn über euch kommt, ehe der Tag des Zornes des Herrn über euch kommt!
3 Sucht den Herrn, alle ihr Demütigen im Land, die ihr sein Recht übt! Sucht Gerechtigkeit, sucht Demut; vielleicht werdet ihr Bergung finden am Tag des Zorns des Herrn!
Das Gericht über die Nachbarvölker Israels
4 Denn Gaza wird verlassen und Askalon verödet werden, Asdod soll am hellen Mittag fortgetrieben und Ekron ausgerottet werden.
5 Wehe den Bewohnern des Landstrichs am Meer, dem Kretervolk[c]! Das Wort des Herrn ergeht gegen dich, Kanaan, du Philisterland: Ich will dich so zugrunde richten, dass niemand mehr da wohnen soll!
6 Und der Landstrich am Meer soll zu Weideland mit Hirtenwohnungen und Schafhürden werden;
7 und dieser Landstrich soll dem Überrest vom Haus Juda [als Erbteil] zufallen, dass sie darauf weiden und sich am Abend in den Häusern von Askalon lagern sollen; denn der Herr, ihr Gott, wird sich ihrer annehmen und ihr Geschick wenden.
8 Ich habe die Beschimpfung Moabs gehört und die Lästerungen der Ammoniter, womit sie mein Volk geschmäht und sich gegen ihr Gebiet gerühmt haben.
9 Darum, so wahr ich lebe, spricht der Herr der Heerscharen, der Gott Israels: Moab soll gewisslich wie Sodom werden und die Ammoniter wie Gomorra, nämlich ein Besitz der Nesseln und eine Salzgrube und eine ewige Wüste. Der Überrest meines Volkes soll sie berauben und der Rest meiner Nation sie beerben.
10 Dies soll ihnen für ihren Hochmut zuteilwerden, dass sie gelästert haben und großgetan gegen das Volk des Herrn der Heerscharen.
11 Furchtbar wird der Herr über ihnen sein; denn er wird allen Göttern auf Erden ein Ende machen, und es werden ihn anbeten alle Inseln[d] der Heiden, jeder von seinem Ort aus;
12 auch ihr Kuschiter[e] sollt von meinem Schwert erschlagen werden!
13 Er wird auch seine Hand nach Norden ausstrecken und wird Assyrien vernichten und Ninive zur Wüste machen, dürr wie eine Steppe,
14 sodass sich mitten darin Herden lagern werden, Tiere aller Art in Scharen: Der Pelikan und die Trappe werden auf ihren Säulenknäufen übernachten; [Vogel-]Geschrei wird in den Fenstern ertönen; auf der Schwelle wird ein Schutthaufen liegen, denn er hat das Zedernwerk bloßgelegt.
15 Das ist die ausgelassene Stadt, die so sicher wohnte, die in ihrem Herzen sprach: »Ich bin’s und sonst niemand!« Wie ist sie zur Wildnis geworden, zu einem Lagerplatz der wilden Tiere! Wer vorübergeht, zischt sie aus und schwenkt [verächtlich] seine Hand.
Footnotes
- (2,1) od. Geht in euch und sammelt euch.
- (2,1) Hier wird das hebr. Wort für »Heidenvolk« auf Juda angewandt, um ihre Abweichung vom Herrn zu unterstreichen.
- (2,5) Eine Anspielung auf die Herkunft der Philister aus Kreta bzw. der Ägäis (Am 9,7; 1Mo 10,14).
- (2,11) od. Gebiete.
- (2,12) Die Kuschiter waren Bewohner der Gegenden südlich von Ägypten (Sudan, Äthiopien).
Sofoniás 2
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Térj eszedre, szállj magadba!
2 Térj eszedre,
szállj magadba,
te szégyentelen nemzet,
amíg nem késő!
2 Térj eszedre,
mielőtt rád szakadna az ítélet,
amelyet az Örökkévaló
már kihirdetett!
Hiszen a napok hirtelen elszállnak,
mint szélben a polyva!
Szállj magadba,
mielőtt rád zúdul
az Örökkévaló izzó haragja,
mielőtt elérkezik
az Örökkévaló haragjának napja!
3 Keressétek az Örökkévalót mindannyian,
ti, akik alázatosan éltek e földön,
akik benne bíztok,
és engedelmeskedtek parancsainak!
Törekedjetek az igazságosságra
és az alázatosságra,
talán elrejt titeket
haragja napján az Örökkévaló!
Prófécia a filiszteusokról
4 Mert az a nap bizony eljön,
Gáza városa lakatlanná lesz,
Askelón teljesen elpusztul,
Asdód lakóit délben űzik ki házaikból,
Ekrónban[a] sem marad életben senki!
5 Jaj a tengerparton lakóknak,
a Kréta szigetéről származóknak[b]!
Azt mondja az Örökkévaló,
aki határozott felőletek:
„Jaj nektek filiszteusok,
akik Kánaán földjén laktok!
Egészen elpusztítalak benneteket!”
6 A tengerparti városok helye
lakatlan legelővé lesz,
pásztorok tanyáznak ott,
és juhnyájak pihennek.
7 Júda népének maradéka
letelepszik majd a tengerpart vidékén,
ők legeltetik ott nyájaikat,
ők pihennek este
Askelón elhagyott házaiban.
Mert Istenük, az Örökkévaló,
jóra fordítja népe sorsát,
és száműzötteiket hazahozza.
Prófécia Moábról, Ammonról és Kúsról
8 „Jól hallottam, Moáb népe
hogyan gyalázta népemet.
Hallottam, mikor az ammoniak
szidalmazták őket, és kérkedtek,
hogy földjüket elfoglalják.
9 Emiatt, életemre mondom
— így szól az Örökkévaló,
a Seregek Ura, Izráel Istene —,
hogy Moáb úgy jár, mint Sodoma,
és Ammon népe, mint Gomora lakói!
Földjük pusztaság lesz örökre,
terméketlen sós sivatag,
ahol csak tövis és gyom terem.
Népem maradéka pedig kifosztja
Ammon és Moáb országát,
és akik élve maradnak népemből,
elfoglalják Ammon és Moáb földjét.”
10 Ez lesz a jutalma büszkeségüknek,
mivel gyalázták és megalázták
az Örökkévalónak,
a Seregek Urának népét.
11 Rettenetesen bánik velük az Örökkévaló:
kipusztítja a földről az idegen isteneket!
Azután minden nemzet
csak őt fogja imádni,
ki-ki a maga országában,
még a távoli szigeteken
és tengerpartokon is!
12 „Bizony, így lesz veletek is,
Kús[c] népe!
Kardom lesújt rátok,
és halálra sebez!”
— ezt mondja az Örökkévaló.
Prófécia Asszíriáról
13 Kinyújtja kezét az Úr észak felé,
lesújt Asszíriára,
és elpusztítja őket!
Lakatlan romhalmazzá
rombolja Ninivét,
és kietlen sivataggá teszi.[d]
14 Helyén nyájak legelnek,
romjain vadállatok tanyáznak.
Baglyok fészkelnek
a ledőlt oszlopok közt,
rikoltoznak a leomlott falakon,
s a küszöbön hollók kárognak.
Bizony, csupasz és kifosztott lesz
a hatalmas cédrus!
15 Ez lesz a sorsa Ninivének,
mely most biztonságban érzi magát,
oly büszke hatalmára,
s azt képzeli magáról,
nincs hozzá hasonló a földön.
Mégis egészen elpusztul,
vadállatok tanyája lesz.
Aki csak látja, elrémül,
és döbbenten csóválja fejét.
Footnotes
- Sofoniás 2:4 Ez a vers a filiszteusok 5 városa közül négyet említ.
- Sofoniás 2:5 Jaj… származóknak A filiszteusok Kréta szigetéről vándoroltak Kánaán földjére, és a tengerparti sávon telepedtek le. Öt nagyobb városuk volt.
- Sofoniás 2:12 Kús Ókori királyság, amely részben a mai Etiópia és Szudán területén helyezkedett el. Itt jelentheti akár egész Egyiptomot is, amelynek trónján Zofóniás idejében kúsita uralkodók ültek.
- Sofoniás 2:13 Ninivét… teszi Ez a prófécia is szó szerint beteljesedett. Kr.e. 612-ben a babilóniai sereg lerombolta Ninivét, s amikor Kr.e. 401-ben Xenofón, a híres görög utazó felkereste az egykori Ninive helyét, már a város romjait sem találta meg.
Sophonie 2
La Bible du Semeur
L’appel à la conversion
2 Rassemblez-vous, |regroupez-vous[a],
ô vous, gens sans vergogne,
2 avant que le décret |soit publié,
que le jour passe |comme la bale au vent !
N’attendez pas |que se fasse sentir sur vous |l’ardeur de la colère |de l’Eternel,
que vous atteigne
le jour de la colère |de l’Eternel.
3 Tournez-vous donc vers l’Eternel, |vous tous les humbles du pays,
vous qui faites ce qui est droit,
cherchez à accomplir |ce qui est juste. |Efforcez-vous d’être humbles ;
peut-être serez-vous |mis à l’abri
au jour de la colère |de l’Eternel.
Malheur aux Philistins
4 Gaza sera abandonnée,
Ashkelôn sera dévastée,
les habitants d’Ashdod |seront chassés au loin |à l’heure de midi.
Eqrôn sera déracinée.
5 Malheur aux habitants |des côtes de la mer,
au peuple venu de la Crète[b] !
Car contre vous se fait entendre |la parole de l’Eternel :
« Malheur à Canaan, |pays des Philistins !
Je te dévasterai |et je te viderai |de tous tes habitants. »
6 La région de la mer |servira de pacages,
de citernes[c] pour les bergers
et de parcs à moutons.
7 Ce district va échoir au reste |du peuple de Juda.
Ils y mèneront paître leurs troupeaux[d].
Le soir, ils se reposeront |dans les maisons à Ashkelôn,
car l’Eternel, leur Dieu, |interviendra pour eux
et changera leur sort[e].
Malheur aux faux frères
8 J’ai entendu |les propos insultants |des Moabites,
et les outrages |des Ammonites[f]
qui insultaient mon peuple
et qui s’agrandissaient |aux dépens de son territoire.
9 Aussi vrai que je vis,
déclare l’Eternel, |le Seigneur des armées célestes, |Dieu d’Israël :
Moab sera comme Sodome,
les Ammonites |seront comme Gomorrhe[g],
leur pays deviendra |un lieu couvert d’orties,
une mine de sel,
et une terre dévastée |à perpétuité.
Le reste de mon peuple |les pillera,
oui, ce qui restera de ma nation |en prendra possession.
10 Cela leur adviendra |pour prix de leur orgueil,
car ils ont insulté le peuple |de l’Eternel, |le Seigneur des armées célestes,
et se sont agrandis |à ses dépens.
11 Avec eux, l’Eternel |se montrera terrible,
car il anéantit |tous les dieux de la terre ;
alors tous les peuples, |jusques aux plus lointains, |se prosterneront devant lui,
chacun dans sa contrée.
Malheur aux Ethiopiens
12 Vous aussi, Ethiopiens[h],
vous serez transpercés |par mon épée.
Malheur à Ninive l’orgueilleuse
13 L’Eternel étendra |la main contre le nord,
il fera périr l’Assyrie
et il dévastera Ninive
pour en faire un désert aride.
14 Au milieu de la ville |se reposeront des troupeaux,
des animaux de toute espèce,
le hibou et le hérisson
y passeront la nuit |parmi ses chapiteaux.
On entendra |hululer aux fenêtres :
dès le seuil des maisons, |ce ne sera que ruines,
et les poutres de cèdres |seront à nu.
15 La voilà donc, |cette cité joyeuse,
installée en toute sécurité,
et qui se dit :
« C’est moi, et rien que moi ! »
Comment est-elle devenue |une terre ainsi désolée,
un gîte pour les bêtes ?
Quiconque passera |dans sa proximité
se moquera d’elle en sifflant |et en faisant des gestes de la main.
Footnotes
- 2.1 Autre traduction : Réfléchissez, rentrez en vous-mêmes.
- 2.5 Les Philistins.
- 2.6 Texte incertain.
- 2.7 Autre traduction : ils y trouveront leur pâture.
- 2.7 Autre traduction : et ramènera ceux d’entre eux qui auront été emmenés en captivité.
- 2.8 Moab et Ammon : peuplades installées à l’est du Jourdain et de la mer Morte, qui faisaient partie, avec les Edomites, des ennemis traditionnels d’Israël.
- 2.9 Voir Gn 19.24-25.
- 2.12 De 715 à 663 av. J.-C., l’Egypte avait été gouvernée par une dynastie éthiopienne.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.