Ruth 1
Hungarian Károli
1 És lõn azon napokban, a mikor a bírák bíráskodának, éhség lõn a földön. És elméne egy férfi a Júda Bethlehemébõl, hogy Moáb mezején tartózkodjék; õ meg a felesége, és a két fia.
2 A férfi neve Elimélek és felesége neve Naómi; két fiok neve pedig Mahlon és Kiljon; efrataiak, a Júda Bethlehemébõl valók. És eljutának Moáb mezejére, és ott valának.
3 Meghala pedig Elimélek a Naómi férje, és marada õ és az õ két fia.
4 A kik Moábita leányokat võnek feleségül; az egyiknek neve Orpa, és a másiknak neve Ruth. És ott lakozának közel tíz esztendeig.
5 Meghalának õk is mind a ketten, Mahlon is, Kiljon is, és marada az asszony az õ két fia és férje nélkül.
6 Felkele azért õ és az õ menyei, és õ visszatére Moáb mezejérõl; mert hallotta vala Moáb mezején, hogy meglátogatta az Úr az õ népét, hogy adjon nékik kenyeret.
7 És kiméne arról a helyrõl, a hol volt, és vele a két menye. És menének az úton, hogy visszatérjenek Júda földére,
8 És monda Naómi az õ két menyének: Menjetek, térjetek vissza, kiki az õ anyjának házához. Cselekedjék az Úr irgalmasságot veletek, a miképen ti cselekedtetek a megholtakkal és én velem!
9 Adja az Úr tinéktek, hogy találjatok nyugodalmat, kiki az õ férje házában. És megcsókolá õket; és õk nagy felszóval sírának.
10 És mondák néki: Bizony mi veled együtt térünk a te népedhez!
11 Naómi pedig mondá: Térjetek vissza leányaim! Miért jönnétek én velem? Hát ugyan vannak-é még fiak az én méhemben, a kik férjeitek lehetnének?
12 Térjetek vissza leányaim! menjetek, mert én már vénebb vagyok, semhogy férjhez mehetnék. Még ha azt mondanám is, hogy van reménységem; még ha ez éjjel férjhez mennék is és szülnék is fiakat:
13 Ugyan megvárhatnátok-é õket, a míg felnõnek? Ugyan megtartóztatnátok-é magatokat miattok, hogy férjhez ne menjetek? Ne, édes leányaim! Mert nagyobb az én keserüségem, mint a tietek, mert engem talált az Úrnak keze.
14 Azok pedig nagy felszóval tovább sírának. És Orpa megcsókolá az õ napát; Ruth azonban ragaszkodék hozzá.
15 Õ pedig monda: Ímé a te sógorasszonyod visszatért az õ népéhez, és az õ isteneihez, térj vissza te is a te sógorasszonyod után.
16 Ruth pedig monda: Ne unszolj, hogy elhagyjalak, hogy visszaforduljak tõled. Mert a hova te mégy, oda megyek, és a hol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem.
17 A hol te meghalsz, ott halok meg, ott temessenek el engem is. Úgy tegyen velem az Úr akármit, hogy csak a halál választ el engem tõled.
18 Mikor pedig látá, hogy erõsködik vele menni, nem szóla néki többet.
19 És menének mind a ketten, míglen Bethlehembe érkezének. És lõn, hogy mikor Bethlehembe érkezének, megmozdult az egész város miattok, és mondák: Nemde nem Naómi ez?
20 És õ monda nékik: Ne hívjatok engem Naóminak, hívjatok inkább Márának, mert nagy keserûséggel illetett engem a Mindenható.
21 Többed magammal mentem el, és elárvultan hozott vissza engemet az Úr; miért hívnátok hát engem Naóminak, holott az Úr ellenem fordult, és a Mindenható nyomorúsággal illetett engemet?
22 Így tért vissza Naómi, és vele a Moábita Ruth, az õ menye, a ki hazatért Moáb mezejérõl. Megérkezének pedig Bethlehembe az árpaaratás kezdetén.
路得記 1
Chinese Contemporary Bible (Traditional)
拿俄米和路得
1 在士師執政的時代，猶大發生了饑荒。有一個人帶著妻子和兩個兒子從猶大的伯利恆遷到摩押境內寄居。 2 這個人名叫以利米勒，妻子叫拿俄米，兩個兒子分別叫瑪倫和基連。他們都是猶大 伯利恆的以法他人。他們來到摩押，就在那裡住了下來。 3 後來，拿俄米的丈夫以利米勒去世了，留下她和兩個兒子。 4 這兩個兒子都娶了摩押的女子為妻，一個名叫俄珥巴，一個名叫路得。他們在那裡住了大約十年後， 5 瑪倫和基連二人也相繼去世，只剩下拿俄米，沒有了丈夫，也沒有了兒子。
6 後來，拿俄米在摩押聽說耶和華眷顧祂的子民，使他們五穀豐登，就帶著兩個兒媳婦準備回故鄉。 7 她們離開所居住的地方，啟程返回猶大。 8 拿俄米對兩個兒媳婦說：「你們還是各回娘家去吧！願耶和華恩待你們，就好像你們恩待死去的丈夫和我一樣。 9 願耶和華使你們都有機會再嫁，找到好歸宿。」拿俄米說完了，就親吻她們。她們都放聲大哭， 10 說：「不！我們要跟你一起回你的家鄉。」 11 拿俄米說：「我的女兒啊，回娘家去吧！為什麼要跟我去呢？難道我還能生兒子做你們的丈夫嗎？ 12 回去吧！我的女兒啊，走吧！我已經老了，不可能再嫁人了。就算我還有指望，今晚能再結婚生子， 13 難道你們能一直不嫁，等到他們長大嗎？不要這樣，我的女兒啊！這樣你們會很苦，我就更苦了，因為耶和華伸手懲罰我。」 14 她們又放聲大哭，俄珥巴就親吻婆婆，向她道別。然而，路得卻依依不捨，不肯離去。
15 拿俄米說：「你看，你嫂嫂已經回她家鄉和她拜的神明那裡去了，你也跟著嫂嫂回去吧！」 16 路得說：「不要逼我撇你而去。你往哪裡去，我也要往哪裡去；你住在哪裡，我也要住在哪裡；你的同胞就是我的同胞，你的上帝就是我的上帝； 17 你死在哪裡，我也死在哪裡、葬在哪裡。只有死才能把我們分開。否則，願耶和華重重地懲罰我！」 18 拿俄米見路得堅決要跟她走，就不再勸阻她了。
19 於是，二人便一同回到伯利恆。她們進了伯利恆，全城驚動。婦女們問：「這不是拿俄米嗎？」 20 拿俄米對她們說：「不要再叫我拿俄米[a]了，叫我瑪拉[b]吧！因為全能者叫我過得好苦啊！ 21 我曾滿滿地離開這裡，現在耶和華卻使我空空地回來。既然耶和華叫我受苦，全能者使我遭遇不幸，為何還叫我拿俄米呢？」
22 拿俄米帶著她的兒媳婦——摩押女子路得從摩押回到了伯利恆，那時正是開始收割大麥的季節。
Rut 1
La Palabra (Hispanoamérica)
Una familia de emigrantes
1 En la época de los jueces hubo hambre en el país y un hombre de Belén de Judá emigró con su mujer y sus dos hijos a las tierras de Moab. 2 Este hombre se llamaba Elimélec; su mujer, Noemí; y sus dos hijos, Majlón y Quilión. Todos eran efrateos, de Belén de Judá. Cuando llegaron a las tierras de Moab, se quedaron allí. 3 Murió Elimélec, el marido de Noemí, y ella se quedó con sus dos hijos, 4 que se casaron con dos mujeres moabitas: una se llamaba Orfá y la otra Rut.
Al cabo de unos diez años de estancia en Moab, 5 murieron también sus dos hijos, Majlón y Quilión; y Noemí se quedó sola, sin su marido y sus hijos.
6 Cuando Noemí se enteró de que el Señor había bendecido a su pueblo, proporcionándole pan, se dispuso a regresar con sus nueras desde las tierras de Moab. 7 Partió con sus dos nueras del lugar donde vivía y emprendieron el camino de regreso al país de Judá. 8 Entonces Noemí dijo a sus dos nueras:
— Vayan y vuélvanse a su casa materna. Que el Señor las trate con la misma bondad que ustedes han demostrado con los difuntos y conmigo 9 y les permita encontrar una vida dichosa en la casa de un nuevo marido.
Noemí las besó y ellas se echaron a llorar 10 y le dijeron:
— ¡No! Volveremos contigo a tu pueblo.
11 Pero Noemí insistió:
— Vuélvanse, hijas mías. ¿A qué van a venir conmigo? Ya no tendré más hijos que puedan casarse con ustedes. 12 Vuélvanse, hijas mías, y márchense, que soy demasiado vieja para casarme. Y aunque pensara que aún tengo esperanzas y me casara esta misma noche y tuviera hijos, 13 ¿van a aguardar ustedes hasta que sean mayores, renunciando por ellos a casarse de nuevo? No, hijas mías. Mi pena es mayor que la de ustedes, pues la mano del Señor se ha excedido conmigo.
14 Ellas se echaron de nuevo a llorar y Orfá se despidió de su suegra, pero Rut se quedó con Noemí. 15 Entonces Noemí le dijo:
— Mira, tu cuñada regresa a su pueblo y a su dios. Vuelve tú también con ella.
16 Pero Rut le contestó:
— No me pidas que te abandone y que me separe de ti, pues iré adonde vayas y viviré donde vivas, que tu pueblo es mi pueblo y tu Dios es mi Dios. 17 Moriré donde mueras y allí seré enterrada. ¡Que Dios me castigue, si nos separa otra cosa que la muerte!
18 Como vio que Rut estaba empeñada en acompañarla, Noemí dejó de insistirle 19 y las dos prosiguieron su camino hasta Belén. Cuando llegaron, toda la ciudad se alborotó por su causa y las mujeres comentaban:
— ¿No es esa Noemí?
20 Pero ella les decía:
— No me llamen Noemí. Llámemme Mara, porque el Todopoderoso me ha amargado la vida. 21 Me marché cargada y el Señor me devuelve vacía. ¿Por qué me siguen llamando Noemí, si el Señor todopoderoso me ha afligido y maltratado?
22 Y así fue como Noemí, acompañada de su nuera, Rut, volvió de las tierras de Moab. Cuando llegaron a Belén, comenzaba la cosecha de la cebada.
La Palabra, (versión hispanoamericana) © 2010 Texto y Edición, Sociedad Bíblica de España