Isten trónja a Mennyben

4 Ezek után láttam: egy ajtó nyílt ki a Mennyben, éppen előttem. Hallottam ugyanazt a hangot, amelyet korábban. Olyan volt, mint a trombitaszó, és azt mondta nekem: „Jöjj fel ide, és megmutatom neked azokat, amiknek ezek után kell megtörténniük!” ² Ekkor azonnal magával ragadott a Szent Szellem. A Mennyben voltam egy királyi trón előtt. A trónon valaki ült, ³ aki úgy ragyogott, mint a gyémánt és a rubin fénye. ⁴ A trónt smaragdfényű szivárvány vette körül. Körülötte huszonnégy másik trónt láttam, rajtuk huszonnégy mennyei vezető ült fehér ruhában, fejükön aranykoszorúval. ⁵ A középen álló trónból villámok csaptak ki, mennydörgések és más hangok is hallatszottak. A trón előtt hét láng lobogott: Isten hét Szelleme. ⁶ A trón előtti tér kristálytiszta üvegtengerhez hasonlított.

A trón belsejében és oldalainál négy mennyei élőlényt láttam, akiknek a testén körös-körül sok szem volt. ⁷ Az első élőlény oroszlánhoz hasonlított, a második bikához, a harmadiknak emberi arca volt, a negyedik pedig olyan volt, mint a repülő sas. ⁸ Mindegyiknek hat-hat szárnya volt, és ezeket is kívül-belül mindenütt szemek borították. Éjjel-nappal szüntelenül ezt kiáltották:

⁹ Amikor ezek a mennyei élőlények dicséretet, tiszteletet és hálát adnak annak, aki a trónon ül, aki örökké él, ¹⁰ a huszonnégy mennyei vezető leborul a trónon ülő előtt, és imádja az Örökké Élőt. Koronájukat a trón elé teszik, és azt mondják:

⁵ A tűz belsejéből négy mennyei teremtmény formája bontakozott ki. Alakjuk emberhez hasonlított, ⁶ de mindegyiknek négy szárnya és négy különböző arca volt. ⁷ Lábaik egyenesek voltak, de a borjú patájához hasonló lábfejben végződtek, és úgy ragyogtak, mint a fényesre csiszolt bronz. ⁸ Mind a négy oldalukon emberi karjuk és kezük volt a szárnyuk alatt. Mind a négy teremtménynek ugyanolyan arcai és szárnyai voltak, ⁹ és kiterjesztett szárnyaik egymáshoz értek. Amikor mozogtak, mindig egyenesen előre haladtak, valamelyik arcuk irányába, nem kellett fordulniuk.

¹⁰ Elölről emberi arcuk, jobbról oroszlán-arcuk, balról bika-arcuk, hátul pedig sas-arcuk volt. ¹¹ Ilyennek láttam az arcukat. Két szárnyukat fölfelé kiterjesztették, ezekkel egymáshoz értek, két másik szárnyukkal pedig eltakarták a testüket. ¹² Mindegyikük egyenesen előre haladt, arra, amerre a szellem vezette őket, s közben nem fordultak sem jobbra, sem balra. ¹³ Ezek a teremtmények úgy ragyogtak, mint az izzó parázs.

Négyük között, a középen mintha égő fáklyák lobogtak volna. Ezek ide-oda cikáztak a teremtmények között, ahol a tűz a legerősebben ragyogott, s ahonnan időnként villámok csaptak ki. ¹⁴ A négy teremtmény együtt mozgott: oly sebesen cikáztak ide-oda, mint a villám.^[a]

A Bárány felnyitja a hétpecsétes könyvtekercset

5 Ezután ismét láttam: a trónon ülő a jobb kezében egy könyvtekercset tartott. A tekercs hét pecséttel volt lezárva, és kívül-belül írást láttam rajta. ² Azután egy hatalmas angyalt láttam, aki erős hangon így kiáltott: „Ki méltó arra, hogy feltörje a pecséteket, és felnyissa a tekercset?” ³ De nem volt senki, sem a Mennyben, sem a Földön, sem a föld alatt, aki méltó lett volna rá, hogy felnyissa a könyvtekercset és beletekintsen. ⁴ Ezért sokáig sírtam, mert senki sem volt méltó rá, hogy felnyissa a könyvtekercset és beletekintsen.

⁵ Ekkor az egyik mennyei vezető megszólított: „Ne sírj, hanem nézz oda! Látod, ő a Júda törzséből származó Oroszlán,^[a] a Dávid leszármazottja, aki győzött! Ő méltó rá, hogy feltörje a hét pecsétet, és felnyissa a könyvtekercset.”

⁶ Amikor odanéztem, egy Bárányt láttam a trón közepén, a négy mennyei élőlény között, a mennyei vezetők által körülvéve, aki olyan volt, mint akit áldozatként megöltek. Hét szarva volt és hét szeme — Isten hét Szelleme, akit Isten elküldött az egész Földre. ⁷ Azután a Bárány odalépett ahhoz, aki a trónon ült, és átvette annak jobb kezéből a könyvtekercset. ^8-9 Ekkor a négy mennyei élőlény és a huszonnégy mennyei vezető leborult a Bárány előtt, és új éneket énekeltek neki. Mindegyiküknél egy-egy hárfa és aranypohár volt. Az aranypoharak tele voltak tömjénnel, vagyis Isten népének imádságaival. Ezt énekelték:

¹¹ A trón, a mennyei élőlények és a mennyei vezetők körül sok-sok angyalt láttam. Ezerszer ezren és tízezerszer tízezren voltak. Hallottam, amint ¹² hangosan kiáltották:

¹³ Azután hallottam, hogy minden teremtmény a Mennyben, a Földön, a föld alatt és a tengerben ezt mondta:

¹⁴ A négy mennyei élőlény így válaszolt: „Ámen!” A mennyei vezetők pedig leborultak, és imádták Istent.

²⁰ amikor az Atya feltámasztotta Krisztust a halálból, és a Mennyben a jobbjára ültette.

²¹ Így lett Krisztus sokkal hatalmasabb, mint az összes uralkodó, hatalmasság, erő vagy király, vagy bármilyen más hatalom — de nemcsak a jelenlegi, hanem a következő korokban is. ²² Isten tehát mindent Krisztus lába, vagyis a hatalma alá helyezett. Ugyanakkor mindenekfelett Krisztust tette „fejévé” az Eklézsiának, ²³ amely viszont a „teste” Krisztusnak. Az Eklézsiát minden tekintetben Krisztus tölti be és teszi teljessé — mint ahogyan minden mást is ő tesz teljessé és befejezetté.

¹² Ezzel ellentétben Krisztus csak egyetlenegy — örökre érvényes — áldozatot mutatott be a bűnökért, majd leült Isten jobbján,

³² Így tehát nem Dávid, hanem Jézus az, akit Isten feltámasztott a halálból! Erről mi mindnyájan tanúskodunk. ³³ Azután Jézust a legmagasabb helyre emelte fel Isten: jobb keze felől maga mellé ültette. Ekkor Jézus megkapta az Atyától a megígért Szent Szellemet, akit most kiárasztott. Ez történik most a ti szemetek láttára, és ezt halljátok. ³⁴ Hiszen nem Dávid ment fel a Mennybe, amint ő maga mondta:

³⁶ Ezért tudja meg Izráel egész népe, hogy Isten Úrrá és Messiássá tette azt a Jézust, akit ti a keresztfán megöltetek. Ehhez semmi kétség nem fér!”