Revelation 10
New Revised Standard Version Catholic Edition
The Angel with the Little Scroll
10 And I saw another mighty angel coming down from heaven, wrapped in a cloud, with a rainbow over his head; his face was like the sun, and his legs like pillars of fire. 2 He held a little scroll open in his hand. Setting his right foot on the sea and his left foot on the land, 3 he gave a great shout, like a lion roaring. And when he shouted, the seven thunders sounded. 4 And when the seven thunders had sounded, I was about to write, but I heard a voice from heaven saying, “Seal up what the seven thunders have said, and do not write it down.” 5 Then the angel whom I saw standing on the sea and the land
raised his right hand to heaven
6 and swore by him who lives forever and ever,
who created heaven and what is in it, the earth and what is in it, and the sea and what is in it: “There will be no more delay, 7 but in the days when the seventh angel is to blow his trumpet, the mystery of God will be fulfilled, as he announced to his servants[a] the prophets.”
8 Then the voice that I had heard from heaven spoke to me again, saying, “Go, take the scroll that is open in the hand of the angel who is standing on the sea and on the land.” 9 So I went to the angel and told him to give me the little scroll; and he said to me, “Take it, and eat; it will be bitter to your stomach, but sweet as honey in your mouth.” 10 So I took the little scroll from the hand of the angel and ate it; it was sweet as honey in my mouth, but when I had eaten it, my stomach was made bitter.
11 Then they said to me, “You must prophesy again about many peoples and nations and languages and kings.”
Footnotes
- Revelation 10:7 Gk slaves
Apocalisse 10
Nuova Riveduta 2006
Il libretto dato a Giovanni
10 (A)Poi vidi un altro[a] angelo potente che scendeva dal cielo, avvolto in una nube; sopra il suo capo vi era l’arcobaleno[b]; la sua faccia era come il sole e i suoi piedi erano come colonne di fuoco. 2 Egli aveva in mano un libretto aperto e posò il suo piede destro sul mare e il sinistro sulla terra; 3 poi gridò a gran voce, come un leone ruggente; e quando ebbe gridato, i sette tuoni fecero udire le loro voci. 4 Quando i sette tuoni parlarono[c], io stavo per mettermi a scrivere, ma udii una voce dal cielo che diceva[d]: «Sigilla le cose che i sette tuoni hanno dette, non le scrivere». 5 Allora l’angelo che avevo visto stare in piedi sul mare e sulla terra alzò la mano destra[e] verso il cielo 6 e giurò per colui che vive nei secoli dei secoli, il quale ha creato il cielo e le cose che sono in esso, la terra e le cose che sono in essa, e il mare e le cose che sono in esso, dicendo che non ci sarebbe stato più indugio. 7 Ma nei giorni in cui si sarebbe udita la voce del settimo angelo, quando egli avrebbe suonato la tromba, si sarebbe compiuto il mistero di Dio, com’egli ha annunciato ai suoi servi, i profeti.
8 Poi la voce che avevo udita dal cielo mi parlò di nuovo e disse: «Va’, prendi il libro[f] che è aperto in mano all’angelo che sta in piedi sul mare e sulla terra». 9 Io andai dall’angelo, dicendogli di darmi il libretto[g]. Ed egli mi rispose: «Prendilo e divoralo: esso sarà amaro alle tue viscere, ma in bocca ti sarà dolce come miele». 10 Presi il libretto dalla mano dell’angelo e lo divorai; e mi fu dolce in bocca, come miele; ma quando lo ebbi mangiato, le mie viscere sentirono amarezza. 11 Poi mi disse[h]: «È necessario che tu profetizzi ancora su molti popoli, nazioni, lingue e re».
Footnotes
- Apocalisse 10:1 M omette altro.
- Apocalisse 10:1 TR un arcobaleno.
- Apocalisse 10:4 TR ebbero fatto udire le loro voci.
- Apocalisse 10:4 TR che mi diceva.
- Apocalisse 10:5 TR omette destra.
- Apocalisse 10:8 TR e M il libretto.
- Apocalisse 10:9 TR dicendogli: «Dammi il libretto».
- Apocalisse 10:11 Così TR e M; NA Poi mi dissero.
Offenbarung 10
Schlachter 2000
Der Engel mit dem offenen Büchlein
10 Und ich sah einen anderen starken Engel aus dem Himmel herabsteigen, bekleidet mit einer Wolke, und ein Regenbogen war auf seinem Haupt; und sein Angesicht war wie die Sonne und seine Füße wie Feuersäulen.
2 Und er hielt in seiner Hand ein offenes Büchlein; und er setzte seinen rechten Fuß auf das Meer, den linken aber auf die Erde,
3 und er rief mit lauter Stimme, wie ein Löwe brüllt. Und als er gerufen hatte, ließen die sieben Donner ihre Stimmen vernehmen.
4 Und als die sieben Donner ihre Stimmen hatten vernehmen lassen, wollte ich schreiben; da hörte ich eine Stimme aus dem Himmel, die zu mir sprach: Versiegle, was die sieben Donner geredet haben, und schreibe diese Dinge nicht auf!
5 Und der Engel, den ich auf dem Meer und auf der Erde stehen sah, erhob seine Hand zum Himmel
6 und schwor bei dem, der lebt von Ewigkeit zu Ewigkeit, der den Himmel geschaffen hat und was darin ist, und die Erde und was darauf ist, und das Meer und was darin ist: Es wird keine Zeit mehr sein;
7 sondern in den Tagen der Stimme des siebten Engels, wenn er in die Posaune stoßen wird, soll das Geheimnis Gottes vollendet werden, wie er es seinen Knechten, den Propheten, als Heilsbotschaft verkündet hat.
8 Und die Stimme, die ich aus dem Himmel gehört hatte, redete nochmals mit mir und sprach: Geh hin, nimm das offene Büchlein in der Hand des Engels, der auf dem Meer und auf der Erde steht!
9 Und ich ging zu dem Engel und sprach zu ihm: Gib mir das Büchlein! Und er sprach zu mir: Nimm es und iss es auf; und es wird dir Bitterkeit im Bauch verursachen, in deinem Mund aber wird es süß sein wie Honig.
10 Und ich nahm das Büchlein aus der Hand des Engels und aß es auf; und es war in meinem Mund süß wie Honig. Als ich es aber aufgegessen hatte, wurde es mir bitter im Bauch.
11 Und er sprach zu mir: Du sollst nochmals weissagen über viele Völker und Nationen und Sprachen und Könige!
Jelenések 10
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Az angyal és a kis könyvtekercs
10 Ekkor újra láttam: egy hatalmas angyal jött le a Mennyből. Felhőbe öltözött, és a feje körül szivárvány volt. Arca a naphoz, lábai pedig tűzoszlopokhoz hasonlítottak. 2 Kezében egy kis, nyitott könyvtekercset tartott. 3 Jobb lábával a tengeren, bal lábával a szárazföldön állt. Hatalmasat kiáltott, amely úgy hangzott, mint az oroszlán ordítása. Ekkor a hét mennydörgés is megszólalt. 4 Már éppen le akartam írni, amit mondott, de hangot hallottam a Mennyből: „A hét mennydörgés szavait ne írd le, hanem tartsd titokban!”
5 Ekkor az angyal, aki egyik lábával a tengeren, a másikkal a szárazföldön állt, jobb kezét felemelte az égre. 6 Megesküdött arra, aki örökké él, és aki teremtette a Mennyet és a benne élőket, a Földet és a rajta élőket, és a tengert és a benne élőket. Azt mondta: „Nem lesz több haladék! 7 Azokban a napokban, amikor a hetedik angyal is trombitálni kezd, beteljesül Isten titkos terve — pontosan úgy, ahogy Isten örömüzenetként előre kijelentette szolgáinak, a prófétáknak.”
8 Ezután ugyanaz a mennyei hang szólt hozzám: „Menj, és vedd át a nyitott könyvtekercset az angyal kezéből, aki a tengeren és a szárazföldön áll!”
9 Ekkor odamentem az angyalhoz, és kértem tőle a kis könyvtekercset. Ő ezt mondta: „Fogd, és edd meg! A gyomrodban keserű lesz, de a szádban édes, mint a méz.” 10 Átvettem az angyaltól a tekercset és megettem. A számban édes volt, mint a méz, de miután lenyeltem, a gyomrom megkeseredett tőle. 11 Azután ezt hallottam: „Újra prófétálnod kell sok népről, nemzetről, nyelvről és királyról.”
Apocalypse 10
La Bible du Semeur
Le petit livre
10 Ensuite je vis un autre ange puissant descendre du ciel, enveloppé d’une nuée. Un arc-en-ciel auréolait sa tête. Son visage rayonnait comme le soleil, et ses jambes ressemblaient à des colonnes de feu. 2 Dans sa main, il tenait un petit livre ouvert. Il posa son pied droit sur la mer et le gauche sur la terre. 3 Il se mit à crier d’une voix forte comme rugit un lion. Quand il eut crié, les sept tonnerres firent retentir leur voix.
4 Quand ils eurent fini de parler, je me disposais à transcrire leur message, lorsqu’une voix venant du ciel me dit : Garde sous le sceau du secret les déclarations des sept tonnerres, ne les note pas.
5 Alors, l’ange que j’avais vu debout sur la mer et sur la terre leva la main droite vers le ciel 6 et jura solennellement[a] par celui qui vit éternellement, qui a créé le ciel et tout ce qui s’y trouve, la terre et tout ce qui s’y trouve, la mer et tout ce qui s’y trouve : Désormais, il n’y aura plus de délai ! 7 Au jour où retentira la trompette du septième ange, tout le plan secret de Dieu s’accomplira, comme il l’a annoncé à ses serviteurs, ses prophètes.
8 De nouveau, la voix que j’avais entendue venant du ciel m’adressa la parole : Va, me dit-elle, prends le livre ouvert dans la main de l’ange qui se tient debout sur la mer et sur la terre.
9 Je m’approchai donc de l’ange, en le priant de me remettre le petit livre.
– Tiens, me dit-il, mange-le. Il te remplira l’estomac d’amertume, mais dans ta bouche, il sera doux comme du miel[b] ! 10 Je pris donc le petit livre de la main de l’ange et je le mangeai. Dans ma bouche, il fut doux comme du miel, mais, après l’avoir mangé, mon estomac fut rempli d’amertume. 11 Alors on me dit : Tu dois encore prophétiser concernant beaucoup de peuples, de nations, de langues et de rois.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.