Rómaiakhoz 11-13
Hungarian Károli
11 Mondom tehát: Avagy elvetette-é Isten az õ népét? Távol legyen; mert én is izráelita vagyok, az Ábrahám magvából, Benjámin nemzetségébõl való.
2 Nem vetette el Isten az õ népét, melyet eleve ismert. Avagy nem tudjátok-é, mit mond az írás Illésrõl? a mint könyörög Istenhez Izráel ellen, mondván:
3 Uram, a te prófétáidat megölték, és a te oltáraidat lerombolták; és csak én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek.
4 De mit mond néki az isteni felelet? Meghagytam magamnak hétezer embert, a kik nem hajtottak térdet a Baálnak.
5 Ekképen azért most is van maradék a kegyelembõl való választás szerint.
6 Hogyha pedig kegyelembõl, akkor nem cselekedetekbõl: különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. Hogyha pedig cselekedetekbõl, akkor nem kegyelembõl: különben a cselekedet nem volna többé cselekedet.
7 Micsoda tehát? A mit Izráel keres, azt nem nyerte meg: a választottak ellenben megnyerték, a többiek pedig megkeményíttettek:
8 A mint meg van írva: Az Isten kábultság lelkét adta nékik; szemeket, hogy ne lássanak, füleket, hogy ne halljanak, mind e mai napig.
9 Dávid is ezt mondja: Legyen az õ asztaluk tõrré, hálóvá, botránkozássá és megtorlássá.
10 Sötétüljenek meg az õ szemeik, hogy ne lássanak, és az õ hátokat mindenkorra görbítsd meg.
11 Annakokáért mondom: Avagy azért botlottak-é meg, hogy elessenek? Távol legyen; hanem az õ esetük folytán [lett] az idvesség a pogányoké, hogy õk felingereltessenek.
12 Ha pedig az õ esetök világnak gazdagsága, és az õ veszteségök pogányok gazdagsága, mennyivel inkább az õ teljességök?
13 Mert néktek mondom a pogányoknak, a mennyiben hát én pogányok apostola vagyok, a szolgálatomat dicsõítem,
14 Ha ugyan felingerelhetném az én atyámfiait, és megtarthatnék közülök némelyeket.
15 Mert ha az õ elvettetésök a világnak megbékélése, micsoda [lesz] a felvételök hanemha élet a halálból?
16 Ha pedig a zsenge szent, akkor a tészta is; és ha a gyökér szent, az ágak is [azok.]
17 Ha pedig némely ágak kitörettek, te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa gyökerének és zsírjának;
18 Ne kevélykedjél az ágak ellenében: ha pedig kevélykedel, nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.
19 Azt mondod azért: Kitörettek [az] ágak, hogy én oltassam be.
20 Úgy van; hitetlenség miatt törettek ki, te pedig hit által állasz; fel ne fuvalkodjál, hanem félj;
21 Mert ha az Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett, majd néked sem kedvez.
22 Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét és keménységét: azok iránt a kik elestek, keménységét; irántad pedig a kegyességét, ha megmaradsz a kegyességben; különben te is kivágatol.
23 Sõt azok is, ha meg nem maradnak a hitetlenségben, beoltatnak; mert az Isten ismét beolthatja õket.
24 Mert ha te a természet szerint való vadolajfából kivágattál, és természet ellenére beoltattál a szelid olajfába: mennyivel inkább beoltatnak ezek a természet szerint valók az õ saját olajfájokba.
25 Mert nem akarom, hogy ne tudjátok atyámfiai ezt a titkot, hogy magatokat el ne higyjétek, hogy a megkeményedés Izráelre nézve [csak] részben történt, a meddig a pogányok teljessége bemegyen.
26 És így az egész Izráel megtartatik, a mint meg van írva: Eljõ Sionból a Szabadító, és elfordítja Jákóbtól a gonoszságokat:
27 És ez nékik az én szövetségem, midõn eltörlöm az õ bûneiket.
28 Az evangyéliomra nézve ugyan ellenségek ti érettetek; de a választásra nézve szerelmetesek az atyákért.
29 Mert megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az õ elhívása.
30 Mert miképen ti egykor engedetlenkedtetek az Istennek, most pedig irgalmasságot nyertetek az õ engedetlenségök miatt:
31 Azonképen õk is most engedetlenkedtek, hogy a ti irgalmasságba jutásotok folytán õk is irgalmasságot nyerjenek;
32 Mert az Isten mindeneket engedetlenség alá rekesztett, hogy mindeneken könyörüljön.
33 Óh Isten gazdagságának, bölcseségének és tudományának mélysége! Mely igen kikutathatatlanok az õ ítéletei s kinyomozhatatlanok az õ útai!
34 Mert kicsoda ismerte meg az Úr értelmét? vagy kicsoda volt néki tanácsosa?
35 Avagy kicsoda adott elõbb néki, hogy annak visszafizesse azt?
36 Mert õ tõle, õ általa és õ reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsõség mindörökké. Ámen.
12 Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élõ, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.
2 És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.
3 Mert a nékem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint a hogy kell bölcselkedni; hanem józanon bölcselkedjék, a mint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét.
4 Mert miképen egy testben sok tagunk van, minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete van:
5 Azonképen sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai [vagyunk.]
6 Minthogy azért külön-külön ajándékaink vannak a nékünk adott kegyelem szerint, akár írásmagyarázás, a hitnek szabálya szerint [teljesítsük;]
7 Akár szolgálat, a szolgálatban; akár tanító, a tanításban;
8 Akár intõ, az intésben; az adakozó szelídségben; az elõljáró szorgalmatossággal; a könyörülõ vídámsággal [mívelje.]
9 A szeretet képmutatás nélkül való legyen. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz.
10 Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek; a tiszteletadásban egymást megelõzõk [legyetek.]
11 Az igyekezetben ne [legyetek] restek; lélekben buzgók [legyetek;] az Úrnak szolgáljatok.
12 A reménységben örvendezõk; a háborúságban tûrõk; a könyörgésben állhatatosak;
13 A szentek szükségeire adakozók [legyetek;] a vendégszeretetet gyakoroljátok.
14 Áldjátok azokat, a kik titeket kergetnek; áldjátok és ne átkozzátok.
15 Örüljetek az örülõkkel, és sírjatok a sírókkal.
16 Egymás iránt ugyanazon indulattal legyetek; ne kevélykedjetek, hanem az alázatosakhoz szabjátok magatokat. Ne legyetek bölcsek timagatokban.
17 Senkinek gonoszért gonoszszal ne fizessetek. A tisztességre gondotok legyen minden ember elõtt.
18 Ha lehetséges, a mennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek.
19 Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr.
20 Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjuhozik, adj innia; mert ha ezt míveled, eleven szenet gyûjtesz az õ fejére.
21 Ne gyõzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval gyõzd meg.
13 Minden lélek engedelmeskedjék a felsõ hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentõl: és a mely hatalmasságok vannak, az Istentõl rendeltettek.
2 Azért, a ki ellene támad a hatalmasságnak, az Isten rendelésének támad ellene; a kik pedig ellene támadnak, önmagoknak ítéletet szereznek.
3 Mert a fejedelmek nem a jó, hanem a rossz cselekedetnek rettegésére vannak. Akarod-é pedig, hogy ne félj a hatalmasságtól? Cselekedjed a jót, és dícséreted lesz attól.
4 Mert Isten szolgája õ a te javadra. Ha pedig a gonoszt cselekszed, félj: mert nem ok nélkül viseli a fegyvert: mert Isten szolgája, bosszúálló a haragra annak, a ki gonoszt cselekszik.
5 Annakokáért szükség engedelmeskedni, nem csak a haragért, hanem a lelkiismeretért is.
6 Mert azért fizettek adót is; mivelhogy Istennek szolgái, kik ugyanabban foglalatoskodnak.
7 Adjátok meg azért mindenkinek, a mivel tartoztok: a kinek az adóval, az adót; a kinek a vámmal, a vámot; a kinek a félelemmel, a félelmet; a kinek a tisztességgel, a tisztességet.
8 Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak [azzal,] hogy egymást szeressétek; mert a ki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte.
9 Mert ez: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne orozz, hamis tanubizonyságot ne szólj, ne kívánj, és ha valamely más parancsolat van, ebben az ígében foglaltatik egybe: Szeressed felebarátodat mint temagadat.
10 A szeretet nem illeti gonoszszal a felebarátot. Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet.
11 Ezt pedig cselekedjétek, tudván az idõt, hogy ideje már, hogy az álomból felserkenjünk; mert most közelebb van hozzánk az idvesség, mint a mikor hívõkké lettünk.
12 Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett; vessük el azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság fegyvereit.
13 Mint nappal, ékesen járjunk, nem dobzódásokban és részegségekben, nem bujálkodásokban és feslettségekben, nem versengésben és írigységben:
14 Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljátok a kívánságokra.
Rómaiakhoz 11-13
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Isten nem feledkezett meg a népéről
11 Azt kérdezem tehát: vajon teljesen visszautasította és eltaszította magától Isten a saját népét? Nem, dehogyis! Hiszen én magam is Izráel népéhez tartozom, Ábrahám utódja vagyok, Benjámin törzséből származom. 2 Nem, Isten nem taszította el magától Izráel népét, amelyet kezdettől fogva kiválasztott a maga számára! Vagy talán nem tudjátok, mit mond az Írás arról, amikor Illés próféta Izráel miatt panaszkodott Istennek? 3 Azt mondta: „Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat lerombolták, már csak én maradtam meg, és most engem is meg akarnak ölni!”[a] 4 De mit felelt neki Isten? Ezt: „Meghagytam magamnak hétezer férfit, akik nem imádták Baált.”[b]
5 Ugyanígy, a mostani időben is van egy „maradék”, akiket Isten a kegyelme alapján választott ki. 6 Ha pedig kegyelemből tette, akkor nem az emberek tettei alapján — különben a kegyelem nem lenne kegyelem.
7 Hogyan is van hát ez? Izráel népe nem érte el, amire törekedett. Csak azok érték el a célt, akiket Isten kiválasztott. A többiek pedig megkeményedtek és érzéketlenek lettek, mint a kő. 8 Amint az Írás mondja:
„Isten a kábultság szellemét adta nekik.”[c]
„Olyan szemet adott nekik, amely nem lát,
olyan fület, amely nem hall.
Így van ez mind a mai napig.”[d]
9 Dávid is ezt mondja:
„Ünnepi asztaluk legyen a számukra csapda,
az fogja meg őket!
Ez lesz a vesztük és büntetésük.
10 Homályosodjon el a szemük,
hogy ne lássák az igazságot,
és örökre görbítsd meg a hátukat!”[e]
11 Azt kérdezem tehát: azért boltott bele Izráel népe ebbe a botránykőbe, hogy elessen? Egyáltalán nem! Éppen ellenkezőleg: botlásuk következtében jutott el az üdvösség üzenete az Izráelen kívüli népekhez — hogy azután Isten Izráel népét ezzel féltékennyé tegye. 12 Valóban, Izráel népének botlása milyen bőséges áldást hozott az egész világnak! Amit ők elveszítettek, azzal a többi nép lett gazdagabb. De ha ez így van, akkor képzeljétek el, milyen hatalmas nyereséget fog jelenteni a világnak az, amikor Izráel népét Isten teljes egészében helyreállítja!
13 Most pedig hozzátok szólok, akik nem vagytok zsidók. Mivel Isten engem az Izráelen kívüli népekhez küldött, teljes erőmmel arra törekszem, hogy a szolgálatomat minél sikeresebben végezzem. 14 Közben állandóan abban reménykedem, hogy így féltékennyé tudom tenni a saját népemet, és néhányat közülük is elvezethetek az üdvösségre. 15 Mert ha az, hogy Isten elfordult népemtől, azt eredményezte, hogy kibékült a többi néppel, akkor mi lesz abból, ha ismét kegyelemmel fordul hozzájuk, és magához fogadja őket? Bizony, olyan lesz az, mint a feltámadás a halálból!
16 Ha az aratás kezdetén Istennek szentelik az első kévét, akkor szent lesz az abból készült tészta is. Hasonlóképpen, ha a fa gyökerei szentek, akkor az ágak is azok.
17 Olyan ez, mint mikor a nemes olajfa ágai közül néhányat letörnek, titeket pedig, akik az Izráelen kívüli népek közül jöttetek, és így a „vadolajfa ágai” vagytok, beoltanak a letört ágak helyére. Így most már ti is részesültök mindabból a jóból, amit a nemes fa gyökere nyújt. 18 De ne gondoljátok, hogy különbek vagytok, mint a letört ágak! Ha pedig jobbnak képzelitek magatokat, jusson eszetekbe: nem ti tápláljátok a gyökeret, hanem a gyökér titeket! 19 Lehet, hogy így gondolkoztok: „Azért törték le az ágakat, hogy minket beoltsanak az olajfába.” 20 Ez igaz, de gondoljátok meg, hogy azokat a hitetlenségük miatt törték le, és ti is csak a hitetek által maradhattok meg. Ezért ne legyetek büszkék, hanem istenfélők! 21 Mert ha Isten nem kímélte meg az olajfa saját ágait a hitetlenségük miatt, akkor titeket sem fog kímélni, ha nem hisztek.
22 Ismerjétek fel azért, hogy Isten nemcsak jóságos, hanem szigorú is! Szigorú azokhoz, akik elestek, hozzátok viszont mindaddig jó, amíg megmaradtok Isten jóságában. Ha nem, akkor titeket is letör arról a fáról, mint azokat az előző ágakat. 23 Ugyanakkor, ha Izráel népe már nem marad tovább a hitetlenségben, akkor Isten újra beolthatja őket a saját fájukba. Isten meg tudja tenni, hogy újra beoltsa őket. 24 Nem természetes, hogy a vadolajfa ágát beoltsák a szelíd olajfába. Ti, akik az Izráelen kívüli népek közül származtok, valóban olyanok vagytok, mint a vadolajfa ágai. Isten mégis beoltott benneteket a szelíd olajfába. Gondoljátok meg, mennyivel inkább természetes, ha a szelíd olajfa letört ágait ismét beoltják a saját fájukba! Hiszen ezeknek az ágaknak a természet rendje szerint ott a helyük!
25 Testvéreim, szeretném, ha megértenétek ezt az eddig elrejtett igazságot, és nem csapnátok be magatokat: Izráel népe csak részben makacsolta meg magát. De még ez is csak addig tart, amíg teljes számban Istenhez jönnek azok, akiket ő az Izráelen kívüli népek közül hívott el. 26 Akkor majd Izráel népe teljes egészében üdvösséget nyer. Amint az Írás is mondja:
„Szabadító érkezik majd Sionból,
aki minden istentelenséget kitisztít Jákób családjából.
27 Szövetséget kötök velük,
amikor megbocsátom bűneiket.”[f]
28 Igaz, hogy Izráel népe az örömhír ellenségévé lett, de még ez is a ti javatokat szolgálja. Ennek ellenére Izráel még mindig Isten kiválasztott és szeretett népe, az ősapák kedvéért. 29 Isten ugyanis soha nem veszi vissza az ajándékait, és nem vonja vissza, ha egyszer valakit elhívott.
30 Gondoljátok csak meg! Régebben ti voltatok engedetlenek Istennek, most azonban Izráel engedetlensége miatt Isten a kegyelmébe fogadott titeket. 31 Hasonlóképpen most Izráel engedetlen, hogy — azon a kegyelmen keresztül, amelyet most ti élveztek — majd ők is kegyelemben részesüljenek. 32 Mert kivétel nélkül minden ember engedetlen Isten iránt. Ő pedig mindenkit bezárt az engedetlenség börtönébe, hogy azután mindenkinek felkínálhassa kegyelmét.
Dicsőség Istennek!
33 Ó, milyen hatalmas Isten gazdagsága, milyen mélységes a bölcsessége, és végtelen a tudása! Milyen nehéz megérteni a döntéseit! Ki képes követni, hogy Isten mit miért tesz? 34 Amint az Írás is mondja:
„Ugyan ki értheti az Örökkévaló gondolatait,
ki adhat neki tanácsot?”[g]
35 „Ki adott valaha is elsőként az Örökkévalónak,
hogy annak visszafizetését várja tőle?”[h]
36 Mert mindent Isten teremtett, mindent ő tart fenn, és minden őérte létezik. Övé legyen a dicsőség örökké! Ámen.
Szánjátok oda magatokat Istennek!
12 Isten irántunk mutatott nagy kegyelmére kérlek benneteket, testvéreim, hogy határozottan szánjátok oda és adjátok át magatokat[i] Istennek! Olyan ez, mintha élő és szent áldozatot vinnétek neki, amelyet ő szívesen fogad. Ez legyen a ti önkéntesen fölajánlott áldozatotok, amellyel őt méltóképpen tisztelitek!
2 Ne igazodjatok a jelenlegi istentelen korszellemhez, se a divatjaihoz! Ellenkezőleg, újítsátok meg az egész gondolkodásotokat, és ezáltal gyökeresen változzatok meg! Akkor lesztek majd képesek megérteni, mi az, amit Isten akar: ami szerinte jó, ami neki tetszik, amit tökéletesnek tekint. Ezekre igyekezzetek!
3 Az Istentől kapott kegyelem által figyelmeztetlek benneteket, hogy egyikőtök se tartsa magát többre, mint ahogyan kellene! Józanul lássátok magatokat, a hiteteknek megfelelően, hiszen mindenki kapott bizonyos mértékű hitet Istentől. 4 Gondoljátok csak meg: az emberi test egységes egész, de sok részből épül fel! Az egyes részeknek mind megvan a maguk sajátos feladata. 5 Ugyanígy van ez velünk is, akik Krisztusban vagyunk: sokan vagyunk ugyan, de együttesen alkotunk egyetlen „testet”. Ennek a testnek külön-külön a részei vagyunk, és kölcsönösen kapcsolódunk egymáshoz.
6 Különböző ajándékokat kaptunk aszerint, hogy Isten mire adott nekünk kegyelmet. Használjuk hát ezeket! Ha például valaki a prófétálás ajándékát kapta, akkor a hite mértéke szerint használja ezt az ajándékot! 7 Aki a gyakorlati dolgokban való szolgálat ajándékát kapta, azzal szolgáljon! Aki a tanítás ajándékát, az tanítson! 8 Aki a biztatás és bátorítás ajándékát kapta, az biztassa és bátorítsa a többieket! Aki az adakozás ajándékát kapta, az adakozzon egyszerűen és tiszta szívvel! Aki azt az ajándékot kapta, hogy vezető legyen, az végezze szorgalmasan a feladatát! Aki azt kapta, hogy a szenvedőkkel jót tegyen, az tegye ezt jókedvűen és barátságosan!
9 A bennetek lévő isteni szeretet képmutatás nélkül jusson érvényre! Gyűlöljetek minden gonoszságot, viszont ragaszkodjatok ahhoz, ami jó! 10 Testvéri szeretettel szeressétek egymást, és a másik testvérnek mindig adjatok nagyobb tiszteletet, mint amit tőle vártok! 11 Ha dolgozni kell, ne lustálkodjatok, a Szent Szellem tüze lobogjon bennetek, hiszen az Urat szolgáljátok! 12 A reménység töltsön be örömmel! Legyetek türelmesek és kitartók, ha nehézségek vesznek körül! Állandóan imádkozzatok! 13 Isten népét segítsétek adományaitokkal, ha szükségük van rá! Gyakoroljátok a szíves vendéglátást!
14 Még azokat is áldjátok, akik üldöznek vagy zaklatnak titeket! Ne kívánjatok nekik semmi rosszat, hanem áldjátok őket! 15 Örüljetek együtt azokkal, akik örülnek, és sírjatok azokkal, akik sírnak! 16 Éljetek egyetértésben és összhangban egymással! Ne legyetek büszkék, hanem az egyszerű emberekkel vállaljatok közösséget! Ne becsüljétek túl magatokat!
17 Ha valaki rosszul bánik veletek, ne álljatok bosszút rajta! Arra törekedjetek, amit mindenki jónak és nemesnek tart! 18 Tegyetek meg mindent, ami tőletek telik, hogy mindenkivel békességben éljetek!
19 Szeretett testvéreim, ne álljatok bosszút magatokért! Inkább bízzátok ezt Isten haragjára, mert meg van írva: „A bosszúállás az én dolgom, én majd megfizetek, ezt mondja az Örökkévaló.”[j] 20 Sőt,
„ha éhezik ellenséged, adj neki enni,
ha szomjazik, adj neki inni!
Mert olyan ez,
mintha izzó parazsat tennél a fejére.”[k]
21 Ne hagyd, hogy a gonosz legyőzzön téged! Tedd azt, ami jó és helyes — ezzel te fogod legyőzni őt!
Engedelmeskedjetek azoknak, akik hatalmat kaptak Istentől!
13 Szükséges, hogy mindenki engedelmeskedjen azoknak, akik a kormányzás munkáját végzik! Mert mindazok, akik valamilyen hatalmat gyakorolnak, Istentől kapták a hatalmukat. Igen, Isten az, aki az éppen kormányzó hatóságokat hatalommal ruházta fel. 2 Így tehát ha valaki nem engedelmeskedik a hatóságoknak, akkor Isten rendelkezésével fordul szembe, és ítéletet von magára. 3 A hatalmon lévők nem azért vannak, hogy azok féljenek tőlük, akik rendesen élnek és jó dolgokat tesznek. Féljenek azok, akik valami rosszat művelnek! Ha nem akarsz félni a hatóságoktól, akkor élj tisztességesen, tedd azt, ami jó — és dicséretet kapsz tőlük! 4 Mert ők valójában Isten szolgái a te érdekedben.
Ha pedig valami rosszat teszel, akkor joggal félhetsz tőlük, mert hatalmuk van arra, hogy megbüntessenek, és élni is fognak vele! Isten szolgái ők, hogy Isten haragja szerint álljanak bosszút azokon, akik valami gonosz dolgot tettek. 5 Tehát szükséges, hogy engedelmeskedj nekik, nem csak a büntetéstől való félelem miatt, hanem a tiszta lelkiismeretért is.
6 Az adót is ezért fizetitek, hiszen a kormányzat hivatalnokai Isten szolgái mindenkinek a javára, és erre a szolgálatra szánják az idejüket. 7 Adjátok meg tehát mindenkinek, amivel tartoztok: akinek adóval, annak fizessétek meg az adót, akinek a vámmal, annak a vámot! Akinek tisztelettel tartoztok, annak adjátok meg az illő tiszteletet! Akit megbecsülés illet, azt becsüljétek meg!
Szeretettel tartoztok egymásnak
8 Senkinek semmivel ne tartozzatok, csak a szeretettel — ezzel azonban mindannyian tartoztok egymásnak! Aki szereti embertársát, az eleget tett a Törvény követeléseinek. 9 Miért mondom ezt? Mert a Törvény azt mondja: „Ne légy házasságtörő, ne gyilkolj, ne lopj, és ne kívánd, ami a másé!”[l] Mindezek, és az összes többi parancsolat összefoglalható ebben az egyben: „Úgy szeresd embertársadat,[m] mint saját magadat!”[n] 10 A szeretet nem tesz semmi olyat, amivel a másiknak ártana. Ezért a szeretet által töltjük be a Törvényt.
11 Mindezt azért is mondom, mert jól tudjátok, hogy milyen időket élünk! Itt az ideje, hogy végre felébredjetek az álomból! Hiszen most már sokkal közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk. 12 Az „éjszaka” már majdnem elmúlt, és közeleg a „nappal”. Dobjuk hát félre mindazokat a dolgokat, amelyek a „sötétséghez” tartoznak, és vegyük fel a világosság fegyvereit! 13 Éljünk úgy, ahogy a teljes nappali világosságban illik! Ne vegyünk részt vad mulatozásokban, se részegeskedésben, és ne kövessünk el szexuális bűnöket! Ne vétkezzünk a testünkkel! Hagyjuk abba a veszekedést, és ne irigykedjünk többé! 14 Ehelyett „öltsétek magatokra” az Úr Jézus Krisztust, és a régi emberi természetet pedig ne tápláljátok, se ne teljesítsétek a kívánságait!
Footnotes
- Rómaiakhoz 11:3 Idézet: 1Kir 19:10, 14.
- Rómaiakhoz 11:4 Idézet: 1Kir 19:18.
- Rómaiakhoz 11:8 Idézet: Ézs 29:10.
- Rómaiakhoz 11:8 Idézet: 5Móz 29:4.
- Rómaiakhoz 11:10 Idézet: Zsolt 69:22–23.
- Rómaiakhoz 11:27 Idézet: Ézs 59:20–21; 27:9.
- Rómaiakhoz 11:34 Idézet: Ézs 40:13.
- Rómaiakhoz 11:35 Idézet: Jób 41:11.
- Rómaiakhoz 12:1 magatokat Szó szerint: „testeteket”. Vagyis ahhoz hasonlóan, ahogyan az áldozati állatokat az oltárra helyezték.
- Rómaiakhoz 12:19 Idézet: 5Móz 32:35.
- Rómaiakhoz 12:20 Idézet: Péld 25:21–22.
- Rómaiakhoz 13:9 Idézet: 2Móz 20:13–15. 17.
- Rómaiakhoz 13:9 embertársadat Jezus tanítása (Lk 10:25–37) világossá teszi, hogy ez mindenkire vonatkozik, akinek éppen a te segítségedre van szüksége.
- Rómaiakhoz 13:9 Idézet: 3Móz 19:18.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center