⁹ Elszakasztottad ismerõseimet tõlem, útálattá tettél elõttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.

¹⁰ Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.

¹¹ Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.

¹² Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hûségedet a pusztulás helyén?

¹³ Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?

¹⁴ De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:

¹⁵ Miért vetsz el hát Uram engem, [és] rejted el orczádat én tõlem?

¹⁶ Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.

¹⁷ Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.

¹⁸ Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.

¹⁹ Elszakasztottál tõlem barátot és rokont; ismerõseim a - setétség.

⁷ Mit mondunk tehát? A törvény bûn-é? Távol legyen: sõt inkább a bûnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánjad.

⁸ De a bûn alkalmat vévén, a parancsolat által nemzett bennem minden kívánságot; mert törvény nélkül holt a bûn.

⁹ Én pedig éltem régen a törvény nélkül: de ama parancsolatnak eljövetelével felelevenedék a bûn,

¹⁰ Én pedig meghalék; és úgy találtaték, hogy az a parancsolat, mely életre való, nékem halálomra van.

¹¹ Mert a bûn alkalmat vévén, ama parancsolat által megcsalt engem, és megölt általa.

¹² Azért ám a törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó.

¹³ Tehát a jó nékem halálom lett-é? Távol legyen: sõt inkább a bûn [az,] hogy megtessék a bûn, mely a jó által nékem halált szerez, hogy felette igen bûnös legyen a bûn a parancsolat által.

¹⁴ Mert tudjuk, hogy a törvény lelki; de én testi vagyok, a bûn alá rekesztve.

¹⁵ Mert a mit cselekeszem, nem ismerem: mert nem azt mívelem, a mit akarok, hanem a mit gyûlölök, azt cselekeszem.

¹⁶ Ha pedig azt cselekszem, a mit nem akarok, megegyezem a törvénnyel, hogy jó.

¹⁷ Most azért már nem én cselekszem azt, hanem a bennem lakozó bûn.

¹⁸ Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom.

¹⁹ Mert nem a jót cselekeszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok.

²⁰ Ha pedig én azt cselekeszem, a mit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bûn.

²¹ Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bûn megvan bennem.

²² Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belsõ ember szerint;

²³ De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bûn törvényének, mely van az én tagjaimban.

²⁴ Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testébõl?

²⁵ Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért jóllehet én az elmémmel az Isten törvényének, de testemmel a bûn törvényének szolgálok.

6  Jertek, térjünk vissza az Úrhoz, mert õ szaggatott meg és õ gyógyít meg minket; megsebesített, de bekötöz minket!

² Megelevenít minket két nap mulva, a harmadik napon feltámaszt minket, hogy éljünk az õ színe elõtt.

³ Ismerjük hát el, törekedjünk megismerni az Urat. Az õ kijövetele bizonyos, mint a hajnal, és eljõ hozzánk, mint az esõ, mint a késõi esõ, a mely megáztatja a földet.

⁴ Mit cselekedjem veled Efraim? Mit cselekedjem veled Júda? Hiszen szeretetetek olyan, mint a reggeli felhõ és mint a korán múló harmat.

⁵ Azért vertem meg a próféták által és megölöm õket az én számnak beszédivel. Bizony, a te ítéleteid olyanok, mint a kelõ nap.

⁶ Mert szeretetet kivánok én és nem áldozatot: az Istennek ismeretét inkább, mintsem égõáldozatokat.

⁷ De õk, mint Ádám, áthágták a szövetséget; ott cselekedtek hûtlenül ellenem.

⁸ Gileád a gonosztevõk városa, vérrel van bemocskolva.

⁹ És miképen tolvajok leselkednek, úgy [tesz] a papok szövetkezete; gyilkolnak a sikemi úton; bizony, gonosz dolgokat cselekesznek.

¹⁰ Rettenetes dolgokat látok Izráel házában. Ott van Efraim paráználkodása; meg van fertõztetve Izráel.

¹¹ Júda! a te számodra is készített aratást, mikor fordítok az én népemnek fogságán.

7  A mikor gyógyítani akarnám Izráelt, akkor tudódik ki Efraim vétke és Samaria gonoszsága; mert csalárdul cselekesznek, tolvaj tör be, és rabló fosztogat az utczán.

² És eszökbe sem veszik, hogy emlékezem minden gonoszságukra. Most körülvették õket az õ cselekedeteik, a melyek színem elõtt vannak.

³ Gonoszságukkal gyönyörködtetik a királyt, és hazugságaikkal a fejedelmeket.

⁴ Mindnyájan házasságtörõk; olyanok, mint a kemencze, a melyet befût a sütõ; szünetel a tüzeléssel, a tészta bekovászolásától annak megkeléséig.

⁵ Királyunk napján a fejedelmek beteggé lesznek a bor hevétõl; csúfolóknak nyújtja az õ kezét.

⁶ Mert, mint a kemencze, közelednek álnokságukban az õ szívökkel. Egész éjszaka alszik az õ sütõjök; reggel ég, mint a lángoló tûz.

⁷ Mindnyájan tüzesek, mint a sütõ kemencze, és megemésztik biráikat. Királyaik mind elhullottak. Nincs köztök senki, a ki hozzám kiáltana.

⁸ Efraim összekeveredett a népekkel. Olyanná lõn az Efraim, mint a meg nem fordított pogácsa.

⁹ Idegenek emésztik erejét, de õ nem veszi észre. Õsz hajjal is hintve van már, és azt sem veszi észre.

¹⁰ Izráel ellen az õ büszkesége tesz tanúbizonyságot, és még sem térnek vissza az Úrhoz, az õ Istenökhöz, és nem keresik õt mindennek daczára sem.

¹¹ És olyan lett Efraim, mint az együgyû galamb: balgatag! Égyiptomhoz kiáltanak, Assiriához folyamodnak.

¹² De] a mint mennek, kiterjesztem hálómat ellenök; levonszom õket, mint az ég madarát; megbüntetem õket az õ gyülekezetöknek [adott] kijelentés szerint.

¹³ Jaj nékik, mert eltávoztak én tõlem! Pusztulás reájok, mert vétkeztek ellenem. Én ugyan megszabadítanám õket; de õk hazugságot szólnak ellenem!

¹⁴ És nem kiáltanak hozzám szívökbõl, hanem ordítoznak ágyasházaikban; a búza és a must miatt gyûlnek egybe; ellenem fordulnak.

¹⁵ Pedig én tanítottam [õket,] én erõsítettem meg karjokat, és õk mégis gonoszt gondolnak ellenem.

¹⁶ Megtérnek, [de] nem a magasságos [Istenhez.] Olyanok, mint a csalárd kézív. Fegyvertõl hullnak el fejedelmeik, az õ nyelvöknek mérge miatt. Ez lesz gyalázatjok Égyiptom földén.