Add parallel Print Page Options

11 Erõszakos tanúk állnak elõ; azt kérdezik tõlem, a mirõl nem tudok.

12 Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.

13 Pedig én az õ betegségökben gyászba öltöztem, bõjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.

14 Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem [érte;] mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:

15 Õk pedig örültek az én bukásomon és összegyûltek; összegyûltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,

16 Ingyenélõk léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.

17 Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktõl az én egyetlenemet.

18 Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erõs nép között magasztallak téged.

Read full chapter